login |

Harry’s Law: ez volt az 1. évad – írta Dohi

2011. 04. 09. 23:26 - Írta: vendegblogger

5 hozzászólás | kategória: 2010/11 finálék, kritika,

When Dohi met Harry…

“I know what you’re thinking, punk.”, az ügyvédes sorozatok unalmasak. Sőt, az ügyvédes bármik unalmasak. Számomra ez az a kategória, amit a kórházas sorozatoknál és a sketch show-knál is kevésbé kedvelek, mert utóbbiakból legalább találtam nézhetőt. Sőt, all-time kedvenceim is vannak (a régebben említett Green Wing, de a viszonylag friss Mercy is remek guilty pleasure volt, és jó ideje érik egy írás a számomra nézhető sketch show-król is), de most pár spoilermentes sor arról, hogy miért is lett jó a Harry’s Law.

harry1

Nem mondom, hogy minden létező versenyzőt felkutattam a témában, de amibe eddig belenéztem, mind rövid úton elvérzett – még a Boston Legal is, pedig az nagyjából annyira lehet ügyvédes, mint a Green Wing kórházas, meg állítólag vicces is, csak szerintem nem. (Objection overruled!) Előrebocsájtom továbbá, hogy a minimálisnál is kevesebb ismereteim vannak az ügyvédekről, ügyészekről, tárgyalótermekről, valamint David E. Kelley-ről, így az újszülött és a viccek esete ezúttal nálam jobban senkire nem illik.

A felállás roppant egyszerű: Kathy Bates alakítja Harriet Kornt (vártam egy Children of the Korn epizódcímet, de biztos a második évadra tartogatják), aki szabadalmi ügyekkel foglalkozik, de egy ideje csak ímmel-ámmal, ezért kirúgatja magát, és új vizekre evez. Több értelemben is, hiszen egyrészt elkezd bűnügyekkel (is) bajlódni, másrészt a környék, ahol új főhadiszállását felállítja… nos, nem éppen barátságos.

Marha nagy ügyvéd-fétissel kell rendelkezni ahhoz, hogy ettől beinduljon valakinek a nyálelválasztása, de tovább is van, mondom még. Harry természetesen kellőképpen cinikus és szarkasztikus, de még így sem sikerül leráznia előző cégénél aládolgozó asszisztensét, Jennát (Brittany Snow), illetve nagy duzzogva magához veszi azt a fickót, aki az Adam névre hallgat (a rude-ra és a bug-ra nem annyira, erről később), történetesen ügyvéd, és aki véletlenül elüti az első epizódban, valamint a srácot, akit Harry akaratlanul megakadályoz sikeres öngyilkossági kísérletének végrehajtásában oly módon, hogy jókor jár a jó helyen, így Malcolm, a megkeseredett fiatalember puhára esik.

harry2

Hmm? Még mindig nem az igazi? Akkor mesélek még. Említettem volt, hogy Harry új, veszélyes színtéren próbálkozik. Szerencséjére(?) az új irodában rögtön tiszteletét teszi a helyi “biztonsági főnök”, akit Harry, kemény csaj lévén egyből megszelídít, így a továbbiakban a Damien Protection I.N.C. eltekint a “biztosítási díj” begyűjtésétől, ellenben cége “mindig az ön rendelkezésére áll, asszonyom”, a nézőknek pedig vidám perceket szerez. A tovább mögött folytatom, továbbra is spoilerek nélkül.

Ó, igen, az iroda. Hallottatok már olyan helyről, ami nem csak jogi problémáitokban segít, de közben divatos női cipők közül is lehet válogatni? Ha nem, irány a Harriet’s Law and Fine Shoes, melyben mindkét álom rögvest teljesül! Természetesen nem Harry – aki, mint említettem, kemény csaj – ötlete volt két bomba üzlet egy háztető alá hozása. Nem, ezért bizony Jenna, Harry asszisztense a felelős, aki a sorozat egyik fénypontja. Az ügyfelekkel kedves, szorgalmasan dolgozik, de amikor valami bántja (értsd: minden epizódban), bevágja a durcit, kiosztja a kollégáit és főnökét, ráadásul az alant látható visszatérő szereplőt is rendszeres fizikai bántalmaknak teszi ki.

harry3

Aztán itt van a már említett Adam (Nate Corddry), aki fiatal és olykor naiv, de szíve akár… nos, szóval nagy. Valamint Malcolm (Aml Ameen), az öngyilkosjelöltből lett ügyvéd-tanonc (vagy ahogy ezeket hívják), aki fiatal és olykor naiv, de szíve… Ööö, tehát nem éppen ők a legérdekesebb karakterek, de Malcolm többé-kevésbé bűnös múltja néha szolgáltat némi bonyodalmat, Adamnek pedig egyrészt van egy volt (hülye ez?) barátnője (Jordana Spiro!), aki szerencsére gyakran feltűnik ilyen-olyan apropóból, de a fiatal ügyvéd legemlékezetesebb tulajdonsága, hogy ő alakítja Tommy Jefferson (Christopher McDonald), a helyi sztárügyvéd nemezisét. Komolyan hangzik, mi? Pedig nem az. Annyi történt csupán, hogy Adam megbántotta Tommy érzékeny lelkét és óóóóriási egóját, ezért az nem hajlandó a fiatal ügyvédet emberszámba venni, állandóan szekálja, gúnynevekkel illeti, ami roppant mókás minden egyes alkalommal.

harry4

Mókás bizony, hiszen ha nem mondtam volna, a Harry’s Law nem kőkemény ügyvédesdi, sokkal inkább dramedy, melyhez nagyjából mindenki (fő-, mellék- és vendégszereplők egyaránt) hozzájárul, tehát nincs egyetlen comic relief karakter, aki igen hamar válik nagyon idegesítővé. Szedett-vedett karakterleírásaimból valószínűleg nem tűnik ki, de nagyon klasszul összeszedték a csapatot, ráadásul a jogi dolgok sem unalmasak a legtöbb esetben, mert vagy az ügy köt le (mert komoly, jópofa, esetleg egyéb), vagy a változatos, ugyanakkor valamennyire állandó szereplőgárda teszi szórakoztatóvá őket.

Ez a másik: újszülöttként szokatlan és kellemes meglepetés volt, hogy nem mindig ugyanaz a felállás (Harry és Adam egy másik ügyvéd vagy ügyvédek ellen), hanem például Rachael (Jordana karaktere) és Tommy is feltűnik a “jó” oldalon, miközben a főszereplők mással foglalkoznak, és a bírók között is vannak normálisak, nem mind mogorva és ellenszenves, ahogy azt én elképzeltem.

Lássuk, mi van még? A klassz karaktereket és a legkevésbé sem ellenszenves színészeket említettem (kivéve a kerületi ügyészt, akit Romano doki megformálója, Paul McCrane alakít, és bár néha kicsit irritáló, alapvetően jópofa, jópofa), az ügyekbe pedig maximum azért lehet belekötni, mert olykor nagyon átmennek szentimentálisba, de ezt műfaji sajátosságnak tekintettem. Főszál, mint olyan, nincs, hacsak a szereplők magánéleti bonyodalmait nem tekintjük annak, de alapvetően nem is hiányzik

harry5

Rosszat tehát nem nagyon tudok mondani a sorozatról, mindenképp az évad legkellemesebb meglepetése eddig. Igaz, nem is kerestem a hibákat, inkább örültem a fix szerda esti szórakozásnak (aznapra sikerült beszorítani), és nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek. Persze aki az anyatejjel szívta magába a téma alapvetéseit, biztos nem lesz ennyire elragadtatva (winnie is említette, hogy nem egy spanyolviasz Kelley korábbi sorozatai után), de aki képes mondjuk semmi különös nyomozós sorozatokat nézni csak mert jók a karakterek, annak talán ezzel sem lesz problémája.

A slusszpoén pedig, hogy emiatt belenéztem Kelley másik ügyvédes dramedyjébe, az Ally McBeal-be, és az is marhára bejött. De ez egy másik történet, elmesélésére más alkalommal kerül sor…

5 hozzászólás Ne habozz!

redc - 2011. 04. 09. 23:40

Nagyon köszi a kritikát! Én biztos nekifutok, mert már így leírás alapján is tetszik, bár mondjuk alapból bejön a jogi téma, főleg, ha humor is akad itt-ott a kanyarban. Most hoztam szintre magam a Good Wife-fal, így kell valami új “ügyvédesdi” amíg várok a következő részekre. :)

JimmyL - 2011. 04. 10. 07:39

Boston Legal pedig rulez.
Denny Crane ftw!

Astaroth - 2011. 04. 10. 09:20

Én már elkezdtem (7. epizódnál vagyok). Remélem, lesz második évad, mert szerintem megérdemli. “Thomas Jefferson” hatalmas karakter, néha könnyesre, hangosan felnyerítve röhögtem magam rajta.

the evidence - 2011. 04. 10. 10:30

nana!! Damages ütős!! De naggggggggggyon! <3

gareet - 2011. 04. 10. 11:36

Nem rossz, de a Boston Legal-el egy évben sem lehet említeni.

and Denny Crane ftw!

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz