login |

United States of Tara: vége a 3. évadnak. És a sorozatnak is. – írta Nina

2011. 06. 30. 19:11 - Írta: vendegblogger

10 hozzászólás | kategória: kritika,

Aki egy részt látott belőle, gyakorlatilag látta az egészet – és vagy megszerette, vagy undorodva tolta félre. A United States of Tara megosztó sorozat (ld. human és winnie kritikája), rövidke élete azonban mozgalmasra sikeredett. A történet középpontjában egy kétgyerekes, középkorú, erős disszociatív kórképet mutató anya áll, akit Toni Collette alakít, méghozzá briliánsan. Tulajdonképpen az sem egészen világos, milyen is ez a sorozat. Illetve, milyen volt. Még nem szoktam hozzá a gondolathoz, hogy lehúzták a rolót. Vidám volt-e? Vagy drámai? Szarkasztikus? Vicces? Ezek mind fellelhetőek a Tara-ban. Kicsit torzszülött lett, kicsit félresikerült… mégis volt egy egy sajátságos bája és egyedisége.

Tehát Tara a központi karakter, aki több alteregóval rendelkezik, mint kellene. Sokan élnek egy testben, társbérlők és a lehető legrosszabb alkalmakkor törnek elő, felváltva. Tara élete egyébként meglehetősen hétköznapi lenne az alteregók nélkül. Két gyerek, egy férj, ki tudja, hány hálószoba, egy kisebbségi komplexusban szenvedő húg, annak zajos pasiügyei… egyszóval átlagos amerikai család az övéké. A sok személyiség azonban alaposan felkavarja az állóvizet, és nem kis lelki ferdülést okoz a tinédzserkorú gyerekeknek, mintegy hozományul.

Az alteregók közt megtalálható egy balhés hím, egy kamaszlány és egy pedáns stepfordi feleség. Aztán az idő előrehaladtával kitör Tarából egy új szerzet, aki gyakorlatilag egy megnevezhetetlen ösztönlény. Az ilyen mértékű személyiség-változás mindenképp extrém, Tara családja azonban nem futamodik meg a probléma elől, inkább a megszoksz vagy megszöksz-elvet alkalmazva próbálják elfogadni a kialakult helyzetet.

Tarából a legváratlanabb pillanatokban tör elő az egyik vagy másik énje, és sosem lehet előre tudni, melyik alteregó lép színre. Nincs kiszámítható minta, nincs elv, csak jönnek és Toni Collette játéka újra meg újra lenyűgöz mindenkit. Egy pillanat alatt vált a józanságból a teljes, pusztító őrületbe. Mert ne legyenek kétségei senkinek: az alteregók nem ülnek meg szépen a hátsójukon, inkább saját kalandokat keresnek és próbálják átvenni az uralmat Tara felett, aki általában sosem emlékszik, mi is történt vele egy-egy ilyen „kiruccanás” alkalmával.

Buck, a balhés hím, T, a kamaszlány és Alice, a pedáns háziasszony aztán lassan a család szerves részévé válik. Egy idő után nyilvánvaló lesz, hogy az alteregók tulajdonképpen segíteni szeretnének Tarának az élet különböző területein, s mindegyik személyiség a saját stílusában, a saját eszközeivel igyekszik megoldani a problémákat. Tara köszöni szépen, de inkább nem kérne ebből a segítségből, mert több kárt okoznak, mint hasznot. Főleg Buck, a kanos kamionos, akinek hála, Tara többször ébred egy idegen nő ágyában, mint a saját férje mellett. A tovább mögött folytatom 3. évados felfedezésekkel.Tara természetesen nem tudja az okát, miért alakult ki nála a multiplex személyiségzavar, ám azt sejti, hogy gyerekkori hozomány. Ahogy egyre mélyebbre ás a múltjában, úgy akad furcsa emlékek nyomára és a nem épp feddhetetlen szülők is titkolóznak. Nesze neked felhőtlen gyerekkor! A tulajdonképpeni ok a harmadik évadban bukkan fel, egy új, abszolút desktruktív alter képében: egy mostohatestvér, egy kamaszfiú, aki molesztálta annak idején Tarát és a húgát. Ez a szál meglehetősen durvára sikeredett, és nyilvánvalóvá vált, hogy itt már a “félrenézünk és Tara majd helyrejön”-elv, vagy a gyógyszeres kezelés nem segít.

A harmadik évadra eléggé megfáradt a történet. Valahol elveszett a báj, valami megszűnt létezni, ami miatt két évadon át szerethető és érdekes volt a sorozat. A Showtime nem is teketóriázott sokat, kiadta az útjukat. Az utolsó részek csalódást okoztak. Hattyúdal helyett csak egy rekedt nyögésre telt tőlük, mintha egyébként is feladták volna az utolsó kenetet Tarára. Pedig az évad közepe kimondottan jó részekből állt, köszönet érte Eddie Izzard-nak, aki Toni Collette-tel élvezetes, humoros, helyenként drámai jeleneteket varázsolt. Ám ahogy kivették ezt a szálat, minden összedőlt. Az erőszakos alter kihangsúlyozása nem tett jót a sorozatnak, olyanná vált, amit addig kerültek: öncélúan brutálissá. A karakterek javarészével már nem tudtak mit kezdeni, pedig addig erőssége volt a sorozatnak a karakterábrázolás és az, hogy mindenkivel egyformán foglalkoztak, ám a többi szereplő súlytalanná vált a végére. Egy helyben toporogtak Kate-tel, Tara lányával, és homoszexuális fia sem kapott rendes levezetést.

Említésre érdemes még John Corbett, aki méltó társa volt Toni Collette-nek ebben a furcsa kavarodásban, de az ő szála, (Max, férj és apa) nem kapott megfelelő figyelmet. Annyit tudunk róla, hogy szereti Tarát, sosem hagyná el, bár a családban uralkodó feszültség az ő idegeit is alaposan kikezdte. Talán nem is volt szükség arra, hogy Max karakterét jobban elmélyítsék, mégis lehet egy kis hiányérzetünk, főleg, ha a végjátékot nézzük.

Mivel úgy forgatták le az utolsó részt, hogy nem tudhatták, az lesz a sorozat utolsó epizódja is, kurta-furcsára sikeredett: a család szétszakadt egy bizonyos értelemben. Könnyen lehet, hogy egy negyedik évad már teljes csődbe torkollott volna, mert minden lehetséges szituációt kihoztak az alterekből, amit ki lehetett hozni. A pusztító személyiség nem tette tönkre a többieket, ahogy tervezte; az utolsó jelenetben láthatjuk a meglehetősen megtépázott alteregókat, amint a furgon platóján üldögélnek, utánfutóként, az eltéphetetlen köteléket szimbolizálva. Mert ebből az
állapotból nincs menekvés, nincs gyógyulás. Tara mindig is tudta ezt. Most már mi is. Köszönjük ezt a három évet.

10 hozzászólás Ne habozz!

naughtyL - 2011. 06. 30. 19:39

valóban voltak jó pillanatai a 3.évadnak, és tényleg csak pillanatok, de nagyon lehetett érezni, hogy akkor ez most eddig és nem tovább.
Én a Marshall szálon éreztem, hogy ez így kevés. Kate még úgy ahogy, elfogadható volt a gyerekes csávójával.

Eddie Izzard karaktere olyan hét idézete dumákat nyomatott, azokon lehetett igazán nevetni.

Nekem hiányzott, hogy Max nem borult ki többször és már korábban. szerintem túl sok mindent nézett el a nőnek, akit annyira szeret.

Engem nem győztek meg, hogy akkor tényleg az állítólagos molesztálás miatt lett ilyen Tara.
Volt egy jelenet még az évad elején mikor Charmaine-el tervezték a baba bulit, és akkor olyan egyértelmű volt nekem, hogy Tara egyszerűen nem bírta tovább hallgatni Charmaine hisztijét/nyafogását stb, és “egyszerűen” átváltott Alice-re..

Szóval én is úgy értelmeztem a végét, ahogy Te, de nekem ez nem volt így kielégítő..

Amúgy köszi a kritikát Nina:)

összességében egy percet sem sajnálok, amit Tara-ék világára fordítottam!!

fm! - 2011. 06. 30. 20:17

Hát én az undorodva félretolást választottam, jó az első mondat!

Nina - 2011. 06. 30. 20:57

@naughtyL: nekem sem volt kielégítő (ojééé :D), meg ez a bugyuta magyarázat, a molesztálás… ezek mind egy felkészületlen írócsapatot jeleznek- illetve, látszik, hogy voltak tervek, talán jók, de valamiért útközben kisiklottak, így behozták ezt az idióta altert, – aki minden volt, csak nem élvezetes. Merthogy az alterek azért így vagy úgy, a maguk rémisztő módján valahol mulatságosak voltak. Mondjuk az ágyrapisilós állat annyira nem… :D
Nekem Tara anyja sem volt világos, mármint, miért volt olyan fura a lányaival? A negyedik évad legjobb jelenete az volt, amikor megjelent a mama, Charmaine-nél, Tara egy pillanat alatt Buck-ká változott, odalépett az anyjához: You are old, bitch, vagy valami ilyesmit, olyan hangsúllyal, hogy az asztal alá röhögtem magam. Kár, hogy nem az ilyen pillanatokat helyezték előtérbe, hanem görcsösen meg akarták oldani a “rejtélyt”, Tara miért lett olyan, amilyen. Szerintem a nézők meglettek volna a magyarázat nélkül, ha a humorra helyeződik a hangsúly.
Viszont én sem bántam meg egyetlen percét sem, és újra fogom nézni az egészet en bloc, nem is olyan sokára.

naughtyL - 2011. 06. 30. 22:06

@Nina:
egyetértek, hogy ott rontották el, hogy mindenáron nagy hangsúlyt akartak fektetni a Miért?/Mitől?-re. Holott tényleg nem volt érdekes, mert olyan jól működött a meséljük el a mindennapokat dolog. Érdekes volt mind a 2 gyerek és kellően őrült a sorihoz híven. volt szomszéd, tesó is, szóval tényleg jó volt az egész. Működött a dolog, mert jók voltak a karakterek, nem kellett volna ezt túlságosan bonyolítani.

Én nagyon meg voltam elégedve azzal, amit így kihámoztam, és amire sokszor volt utalgatás, hogy Tara ezt “akarja”. Az utolsó alter is mondta, hogy nem volt az molesztálás olyan komoly. Meg Hattaras is folyamatosan azt mondogatta, hogy ilyen betegség nincs, ő nem hisz ebben. meg a többi alter is mondta, hogy Tara-nak nagyon is jó így..

Alapból milyen érdekes/furcsa, hogy egy ilyen köz és önveszélyes valakit így kezel a családja, ahogy, mert bennem mindig az volt, hogy tuti nem hagynám így magam körül Tara-t. És azért valljuk be eléggé megnyomorította mindenki lelkét/életét maga körül.

Az utolsó alteregó meg kidolgozatlan és felesleges volt. Nekem az már túl sok volt, mert azt csak a dráma fokozása miatt írták, pedig szerintem ennél már nem kellett volna tovább fokozni a drámát.

Nagyon szeretem az olyan humort, ami ezt a sorozatot is jellemezte. Amikor nem tudod, hogy most szabad-e nevetned. Vagy épp nagyon is illetlen. Iszonyat sok poén volt, azért nagyon hálás vagyok.

Tara anyja nekem azért volt egyértelmű, mert “csak” simán borzasztóan rossz anya volt és ezt ő is tudta. És Tara miatta lett ilyen gyenge, akinek alteregókat kell kreálnia, hogy végig tudja csinálni az életet.. de azért ott is volt érezhető írói hiányosság véleményem szerint.
Arra a beszólásra emlékszem, sokszor visszapörgettem:D

És főleg azért kár a humorért, mert nagyon ment Toni COllette-nek és a többieknek, simán elhittem nekik, hogy egy őrült családot alkotnak, akik érthetetlen módon még működnek.

Bocs, hogy ilyen hosszan, csak nem volt kivel kibeszélni eddig:)

Nina - 2011. 06. 30. 22:14

És persze harmadik évadra gondoltam, össze-vissza beszélek már ;P
Az anya-szálnál nekem erős hiányom támadt, mert – szerintem – abból ki akartak volna még hozni valamit, ezért lett olyan… béna. Rossz anya volt, igen, rideg, szinte közönyös, és valami lappangott ott (vagy csak olybá tűnt)… kár ezekért a ziccerekért. Toni Collette zseniális egy nő, az átmenetei félelmetesek voltak!
Egyébként olykor én is azon gondolkodtam, hogy ne már, ott hagyják egyedül a házban, pláne néha a kisbabával :-O – amikor nem lehetett tudni, mikor tör ki újra- minimum kulcsra zárt ajtó mögött aludtam volna. Persze más ezt kívülről látni és benne élni.

naughtyL - 2011. 06. 30. 22:26

Nem gáz, értettem én, hogy a 3.évadról beszélsz:)

Igen szerintem is volt még pár dolog, amit nem meséltek el nekünk, pedig pont az lett volna fontos szerintem, mármint ezeknél a mentális betegségeknél ugyebár a gyerekkor a vesszőparipa. és tulajdonképpen le is tudhatták volna a nagy választ a miért?-re..

szerintem belülről olyan lehet, amit el sem tudunk képzelni. Csak gondolj arra, mikor eltűnt és ki tudja mit csinált. Vagy amikor Buck becsajozott.. nem lehetett könnyű Max-nek, ott értetlenkedtem is rendesen, hogy miért nem borul ki. Meg alapból, hogy nevelte fel a gyerekeket, meg a terhesség alatt mi volt? na mindegy.

Meg szerintem hibázott azzal a család, hogy ezt csak úgy elnézte Tara-nak. Azért ez sokkal nagyobb mértékben befolyásolta az életüket, mint kellett volna. ez nekem mindig ilyen homály volt..
Plusz így a végén azt is megtudhattuk, hogy Max anyja sem egyszerű eset és annak fényében meg aztán már tényleg nem értettem, hogy bírja Max.

kíváncsi lettem volna mit terveztek a végének. kerestem erről interjúkat, de nem találtam semmit, pedig érdekelne.

Gattaca - 2011. 07. 01. 00:34

A harmadik évadból az utolsó három részt még nem láttam(mivel még nincs hozzá magyar felirat). Sajnálom, hogy kaszálták, de remélem, hogy a végén kapott rendes lezárást. Brie Larson(Kate) pedig egyszerűen imádnivaló…

Lengabor - 2011. 07. 01. 06:01

Jó kis írás lett. Amilyen jó kis zárása volt a 2. évadnak, ezé olyan semmilyen lett, elvarratlan, tisztázatlan, sok kérdést maga után hagyó. Valóban érződött a sorozaton a kimúlás, de ha kaptak volna még pár részt, akkor talán kevésbé rossz szájízt hagyott volna maga után.

Nina - 2011. 07. 01. 20:12

Kate-et én is bírtam: olyan elegánsan tudott laza őrült lenni:)

Lacus - 2011. 08. 08. 18:45

Az első két évad tényleg jobban sikerült mint a harmadik, eléggé összecsapták abból is az utolsó három részt, és sok minden nyitva is maradt ezért. (Végül is akár jöhet még folytatás)

Én pl örültem volna ha Tara gyermekkori traumájáról akár egy hosszabb flashback-et kapunk – igaz, ez amerikai nézőknek valószínűleg “sok/k” lett volna; aztán Chermaine, Kate és Marshall is megérdemelt volna még egy misét – dupla zárórészben.

Aki miatt viszont én személy szerint egyáltalán elkezdtem nézni a sorozatot az Toni Collette. Hogy maga a sorozat mennyire megosztó, szerintem inkább ízlés dolga, mint hogy mennyire megosztó a címszerepben a színésznő.
Én tényleg azt javaslom az ellentábornak, hogy nézzen meg több filmet pl. Muriel esküvője, Emma, A japán szerető, Család kicsi kincse és -bár itt csak a hangját adja – a Mary és Max-ot. Nem tudom, mennyire jó szó egy színész esetében az univerzális kifejezés, de ő tényleg valami ilyesmi.

A Tarában a címszerepet játszani jutalomjáték. Egymástól ennyire eltérő “éneket” alakítani – ezzel bizonyíthatja valaki, hogy van keresnivalója a pályán, ő pedig maximálisan lubickol ebben a helyzetben.
Nem tudom mennyire emlékeztek rá a Hatodik érzékben – nekem ő sokkal jobban megmaradt a film után mint B. Willis. Hogy persze ez ért-e Oscar-jelölést az már más tészta – én biztos a Little Miss Sunshine-ért jelöltem volna…
Amúgy amikor Koltai Lajos beszélt a – meglehetősen poros-szentimentálisra sikeredett – Evening-ről, diplomatikusan úgy nyilatkozott, hogy “Toni Colette egy kemény nő” gondolom elég konkrét elképzelései voltak a szerepéről, és a rendező-színész viszonyáról; lehet, hogy ő jobb filmet csinált volna ? :-)

Végül is én csak azt akartam az egészből kihozni, hogy az ausztrálok valamit nagyon tudnak, Toni Collette a tetejébe még énekelni is; van (vagy inkább volt/lesz) egy , a férjével közös együttese, a Toni Collette & the Finish – javaslom, hogy a youtube-on hallgassátok meg a Look up-ot. Ha valaki színésznőként nem szereti – énekesnőként biztos fogja.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz