login |

The Shadow Line – írta symor

2011. 07. 25. 23:03 - Írta: vendegblogger

35 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika,

Because, frankly, what other choice do we have?
It’s the shadow line, Jonah. It’s where we walk.

Mint mondják: a sokat látott embert érő meglepetés a legkellemesebb a világon. Nézhetünk bármennyi sorozatot, érhet minket bárminemű kellemes televíziós élmény, szinte mindig akad majd valami újdonság, ami lenyűgözővé válhat újra. Kelljen bármennyi időt várni rá, egyszer csak, mielőtt valóban számítani lehetne rá, bekövetkezik egy újfajta impresszió, mely ismét nagy hatást tesz egy kritikus nézőre is.

Habár a BBC a The Shadow Line-nal immár sokadszor nyújt közönségének egy sötét és ördögi bűnügyi mesét, ez a sorozat ennek ellenére is meglepetés. Váratlan, mi több szokatlanul atmoszférikus produkciót sikerült a csatornának ismét megalkotnia, melyben annyi lappangó és sokféleképpen árnyalt feszültség lakozik, mint valójában nem sok sorozatban.

Már a The Shadow Line főcíme is magába húzó élmény (Emily Baker előadásában), és akkor még csupán az epizódok lassú sodrású hangulat-tengerének a partján állunk. Amint pedig beljebb húz minket a kíváncsiság, a részek utánozhatatlanul nyomasztó esszenciája máris elkezd magával ragadni: a lidérces karakterek éles ábrázolásával, az aberráció mértékéig baljóslatú, gyilkos rejtvények megjelenítésével.

A sztori egyszerű olvasata elsőre még csak nem is sejteti azt, ami az évadban majd ránk vár. Rögtön az első epizód első jelenetében egy különleges kegyelemben részesülő gengsztert meggyilkolva találnak kocsijában. Gyanúsítható, fiatal sofőrje már nincs a helyszínen, és nem sokkal később az is kiderül, hogy a bűnszervezet második embere is felszívódott. Az ezt követő események pedig a sorozat minden szereplőjére hatással lesznek.

A cselekmény két párhuzamos szálon kezd futni, melynek egyik végén a kivégzés hátterét próbája felderíteni egy nyomozópáros, akiket saját feletteseik szorongatnak. A másikon pedig a gengsztercsoport igyekszik a történteket kifürkészni, míg mellékesen legnagyobb kábszerüzletüket próbálják lebonyolítani. Az események valódi háttere viszont sokkal rémisztőbb dominóeffektust indít útjára, mint arra eleinte bárki is számít, tele áldozatokkal. A tovább mögött folytatom spoilermentesen.

Habár a BBC ismét csak egy rövidnek tűnő 7 epizódos évadot ad le, ezúttal mindenre éppen elég időt látszik szánni. A legkevésbé sem túlnyújtott cselekmény így a szereplőket szolgálja, és a szereplők a cselekményt szolgálják megfelelő egyensúlyban, mindig előrevetítve valami variánst, ami végül váratlan következményekhez vezet. A The Shadow Line-t alkotó jelenetek majd mindegyike ugyanis egy feszültséggóc, mely ügyesen komponált, szinte kamarai hatást keltően megírt. A sorozat ezért is már-már színdarabszerű, akár egy shakespeare-i királydráma:

Midőn a börtönéből szabadult királyt (Harvey Wratten) megölik, az alkirály (Glickman) eltűnik, és az egyszerű kincstárnok (a virágárus Joseph Bade) kénytelen kezébe venni az alvilági birodalom irányítását. Mellette őrült alávalók (Jay Wratten) és pár kósza, de rendkívül veszélyes gyilkos (Gatehouse) is járja a maga útját, hogy mindenkit elpusztítson saját érdekei szerint. Ez alatt egy emlékeit és korábbi partnerét vesztett nyomozó (Gabriel) és öntudatosan csinos társa (Lia – Kierston Wareing) is színesíti a cselekményt. Mígnem a múlt és jelen eseményei lassan egymásba érnek minden színről, a szereplők pedig bevégzik a leszámolást.

Ezt a színműi érzést segíti az elhangzó dialógusok pergése is. A másiknak szegezett majd minden szó olyan párbeszéd része a sorozatban, mely előremozdítja a résztvevő karakterek megértését. Egy felesleges sor sincs a The Shadow Line szövegkönyvében, aminek ne volna később jelentősége. Minden darabkának lényegretörő szerepe van a kirakósban, és emiatt nem árt odafigyelni a történet kibogozására, miközben a művészi egyszerűséggel levezetett gyilkosságokra is rácsodálkozhatunk.

A szerepek ennek megfelelően szintén műgonddal vannak megírva, mert minél beljebb haladunk az események megértésében annál több olyan réteg hámozódik le a karakterekről, ami megváltoztathatja az egész addigi történetben betöltött súlyukat. A színészek egytől-egyig különleges benyomást kelthetnek ennek révén, eleinte mindannyian különcnek, később némelyek már egyszerűen lenyűgöző egyéniségnek tudnak így hatni. Mindenki a megfelelő helyén van, és képes kialakítani a maga személyes terét, legyen az szerepe szerint bármennyire is nüansznyi.

Eszerint képes emlékezetessé válni a frusztráló öreg zsaru (David Schofield), az álnok zsurnaliszta (Tobias Menzies), a baljóslatú török gengszter (Stanley Townsend), a meghökkentő szerető (Eve Best), vagy az alattomos hímringyó (Freddie Fox) eljátszója is, noha ők csupán epizodisták. Írom ezt úgy, hogy a főszereplőket olyan avatott színészek játsszák, mint Christopher Eccleston és Chiwetel Ejiofor.

Ejiofor elvégre egy színészkaméleon, egy nigériai származású Kenneth Branagh, aki mindig a tökéletes megoldást keresi alakításaiban. Széles érzelmi skálájú arca akkor is kétségtelenné teszi Jonah Gabriel nyomozó hitelességét, mikor a szereplő saját személyiségét kénytelen megkérdőjelezni elvesztett emlékei felszínre bukkanásával.

Eccleston sem először hozza figyelemre méltó összeszedettséggel egy érdekes szerep finom árnyalatait. Joseph “Flowerman” Bade alakításában szinte tapinthatóan telített gyengédséggel, aggodalmában beteg felesége (Lesley Sharp) iránt, de esendősége mellett képes érzékeltetni azt is, milyen kíméletlenül ésszerűnek kell maradnia az alvilági üzletben, melyből gondjai megváltását reméli.

Eccleston és Ejiofor arcával adják el ugyan a sorozatot, de kiváló teljesítményük ellenére a The Shadow Line valódi erejét mégis a mellékszereplők képezik. Közülük is a sorozat két nagy meglepetése, Rafe Spall és Stephen Rea alakítása emeli valódi minőségre a sorozatot. Ők ketten nyújtják az évad egésze alatt a legintenzívebb teljesítményt, és ez ebben a gárdában nem kis szó. Spall játéka igazi felfedezés a szadisztikusan agilis Jay megformálásában, míg Rea Gatehouse-ként a maga hidegvérű, logikus nyugalmat sugárzó módján uralja szerepének minden percét. Hozzájuk nő fel csaknem hasonló hatásossággal Glickman figurája, akit csupán az évad közepétől ismerhetünk meg, Anthony Sher alakítására viszont mindenképp megérte várni.

Itt megjegyzendő, hogy a szereplők néha feltűnően hétköznapi külsejük ellenére is mély jellemgazdagságot képesek másodpercek alatt megjeleníteni, és ezért ugyanúgy dicséret illeti a sorozat íróját, mint a szerepüket alakító színészeket. A tehetséges Hugo Blick tudniillik nemcsak írója, hanem rendezője is volt a The Shadow Line-nak.

Nem árt megjegyeznünk a nevét ezek után, hiszen eddig is olyan zseniális kis rétegsorozatoknak volt teljhatalmú kreatívja (Up in Town, Sensitive Skin), ami miatt joggal nevezhetnénk a brit David Simonnak. Ha jobban belegondolunk Blick végig egyszerű vonalvezetésű bűnügyi drámát tár elénk, míg egyetlen eseményből következően végiggörgeti a szereplőket saját útjukon. Hiszen a cselekmény “egyszerűsége”, mint minden jobb drámában, itt is könnyen képes átformálódni.

A megoldások előtt mindig nyújt az évad egy olyan elágazást, ami felborítja az addigi elképzeléseinket. A történet sugallatai által sokszor félrevezetve ismerjük meg a fenyegető oldalakat, melyek miatt a sorozat szinte izzik a sötét feszültségtől. Az évad nem egy, nagyon sűrűre megírt szcénája válik rémületessé a korábban elért veszélyérzet fokozásával. A The Shadow Line pedig ebből fakadóan valami egészen intelligens módon szerkeszti meg epizódjaiban az erőszak kitörését.

A legtöbb esetben nem is mutatják be igazán a véres cselekményt, mivel a puszta látványnál jóval szenzitívebb módon is képesek hangulatot teremteni a feszültség kicsúcsosodásának. Egy garázs sötétjében felvillanó fényszóró, egy mobiltelefonon kapott üzenet, egy bébimonitor zokogása sokkal nagyobb sokkoló erővel bír az adott jelenetben, mint egy szétlőtt koponya, vagy robbanás egyébként szintén előforduló látványa. Mert az erőszak lehetőségének elképzelése, akár a konkrét magvalósulás nélkül is, sokkal szorongatóbb légkört kreál, mint egy minden oldalról bemutatott konfliktus valósága, és ezzel a The Shadow Line készítői is pontosan tisztában vannak.

Figyelmeztetnem kell ugyanakkor mindenkit, hogy a The Shadow Line nem egy türelmetleneknek való kikapcsolódás, hiszen vannak benne pillanatok (1×03) amikor gyötrelmesen nehéznek tűnhet kivárni az epizódok foganatját, de idővel nagyon is megtérül az évad egészére szánt tolerancia. Hamar felismerni ugyanis, hogy bár az egész sztori úgy siklik előre, mint egy felbőszített kígyó, szép komótosan, különlegesen nyugtalanító érzést ad a kérdés, hogy a végén kibe fog belemarni. Erre pedig nem árt felkészülni a sorozat nézőinek!

Mindemellett soha rosszabb borzongást ne kívánjon magának senki egy bűnügyi karakterdráma részéről, mint amit a The Shadow Line nyújt 9/10 értéken.

35 hozzászólás Ne habozz!

winnie - 2011. 07. 25. 23:06

egy. a nyár egyértelműen leghype-osabb nem hype-olt sorozata. ha csak egyet nézel, akkor ezt.

kettő. majd lesz tőlem is valamikor kritika. majd, valamikor. de előrebocsátom, hogy az 1×01-be, igaz, késő este néztem, óvatos becslések alapján is 20-25-ször aludtam be. lehet, hogy másnak nem lesz szenvedés, de megéri átszenvedni. és odafigyelni a párbeszédekre.

Dohi - 2011. 07. 25. 23:07

a focimdal valami eszmeletlen jo, de a sorozatnak nem sikerult magaval ragadnia (igaz, nem is nagyon eroltettem).

YNWA - 2011. 07. 25. 23:09

hát én a pilot után kaszáltam, mert olyan mennyiségű sorozat volt a listán, hogy ez nem fért bele, eléggé untam.

Mondjuk a The Killinggel is hasonlóan voltam, csak ott az első 3 rész volt elég gyötrelmes.. aztán azis olyan szinten berántott, hogy fuhh, döbbenetjó.. hátha most is ez lesz, kap még egy esélyt :)

Bruzsy - 2011. 07. 25. 23:17

Kötelező nyári program. Ennyi.

tumpara - 2011. 07. 25. 23:33

Nagyon felkeltetted az érdeklődésem, biztosan megnézem!

LrX - 2011. 07. 25. 23:46

A pilotot megnéztem, gondoltam is ez jó, ezt nézni fogom, de a következő héten már sajnos eszembe se jutott.
Most is, csak 3bekezdéssel később ugrott be hogy jé, nem ez volt a liftes?

Nyárra feszültségből, kavarós szereplőkből elég nekem a Damages is.

Kóczy - 2011. 07. 25. 23:54

Én nagyon szeretem a brit filmeket és TV-sorozatokat, úgyhogy ennek a megnézése is mindenképpen tervben volt (és többen ajánlották is). Eddig 6 részt láttam, és tényleg nagyszerű sorozat, zseniális színészi alakításokkal.

A főcímdal pedig szerintem is eszméletlen jó.

polovcev - 2011. 07. 26. 00:03

Mint azt már korábban említettem nálam az év kedvence. Gatehouse első felbukkanásakor és a főcímnél a hideg futkosott a hátamon. Azt hiszem nem sokára fent fog virítani a polcomon, mert egyszerűen muszály:)

tumpara - 2011. 07. 26. 00:10

Inkább csak muszáJ. Bocs.

symor - 2011. 07. 26. 00:12

Ha valakit érdekel a zseniális Emily Baker főcím alatt hallható száma teljes egészében, az itt megfülelheti:
http://www.youtube.com/watch?v=Dt4R_n8ZWQM

polovcev - 2011. 07. 26. 00:38

tumpara: Jogos. Elnézést, de kezdek fáradni.

Stratocaster - 2011. 07. 26. 01:53

Maximálisan egyetértek Symor kitűnő kritikájával, minden porcikájában tökéletes ez a sorozat.
Valami olyan esszenciáját adja a rendező, író, színészek, operatőr egyszerre megjelenő tehetségének, amivel nagyon ritkán találkozik az ember, beleértve a mozit és színházat is. Az igényesség és munkájukat szerető emberek részletekre való figyelme szinte tapintható és ez ráadásul nem lélektelen, önmagában a tökéletesre való törekvés, hanem csak eszköz Hugó Blick (iró, showrunner, rendező) kezében, amivel zongoraművészként játszik a néző érzelmein. Részről részre építkezik, majd a 4. epizódtól kezdve az ember tátott szájjal, körmét rágva, sokszor a könnyeivel küszködve figyeli az eseményeket, csakúgy mintha egy hullámvasúton ülnénk, szinte a gyomrunkban érezzük az egymásnak feszülő erők küzdelmét, azonban itt nem a gravitáció hat ránk, hanem a történet dinamikája taglózza le az embert.

Hor1 - 2011. 07. 26. 03:22

Hopp Ecclestone és Ejiofor, ez kell. :)

mildi - 2011. 07. 26. 08:00

nem akarok elcsépelt szuperlatívuszokat idedobálni.
nézzétek, zseniális.
a színészi játék: én pl végig azért drukkoltam, Eccleston-nak sikerüljön, mert olyan rendes, becsületes…Spall-t néha addig rugdostam volna, amíg lélegzik, Rea-tól meg jobban féltem, mint Freddy Krueger-től…

naughtyL - 2011. 07. 26. 09:12

uh symor, mintha pár gondolatot a fejemből kölcsönöztél volna:)

ezeknek az angol sorozatoknak olyan atmoszférája van, hogy nem is veszed észre már be is rántott a cucc..
és a természetesség ami engem mindig lebilincsel, annyival közelebb áll ez hozzám.

iszonyat igényes sorozat.

ungabunga - 2011. 07. 26. 09:37

Az ilyen sorozatokkal az a legnagyobb probléma, hogy nagyon megemelik a minőségi elvárásokat:)

Köszönöm utólag is annak aki ajánlotta.

szerintem - 2011. 07. 26. 10:29

en az elso reszt neztem vegig nagy nehezsegek aran de egyaltalan nem ragadott meg. abbol, amit a kritika ir, semmi, de semmi nem tunt fel. de talan adok neki meg egy probat, hatha figyelmetlen voltam.

zotyorage - 2011. 07. 26. 13:44

A pilot nekem is nagyon nehezen ment, 4-5 bealvással, kb. 1 hét alatt, de utána azért beindult.
Volt egy második alvós pont is az 5-6. rész tájékán, de végül letudtam.
Tetszett a 3-4. részig, de kicsit csalódás volt a vége, nem a legvége, hanem a lassulós lejtmenet. Szeretem a lassú sorozatokat, de ez mindenen túltett.
Érdemes megnézni, de szerintem senki ne kezdjen bele alvás előtt, mert akkor valószínű kasza lesz…

ElPadre - 2011. 07. 26. 14:56

szerintem is az idei nyár legjobb független minisorozata. imádom a lassú tempójú noir-okat, és ez a legjobb fajta belőlük. én még kiemelném azt is, hogy szerintem ez volt az utóbbi időben a legszebben fényképezett sorozata. minden jelenete tanítanivaló.

a vége meg szomorú, de logikus volt. és az a pillanat, amikor kiderül, hogy *valójában* miről van szó, az egy súlyos WTF-pillanat.

napocskin - 2011. 07. 26. 17:22

Hihetetlen atmoszférája van ennek a sorozatnak, de tényleg türelem kell hozzá. Megértem, hogy nem mindenkire hat, és főleg azokra nem, akik a pörgősebb dolgokat szeretik.

Nagyon tetszik a kritika, jól megragadja a lényeget. Rám nem is tudom, melyik dolog volt nagyobb hatással – a gyönyörű (és helyenként hátborzongató) fényképezés, vagy a színészi játék. A legnagyobb felfedezett számomra Rafe Spall. Rejtély, hogy tud lebilincselni valaki, aki ilyen tenyérbemászó elmebeteg. De le tud. :-)

szvendzsön hemdáj - 2011. 07. 26. 17:25

Mindenképpen nézős anyag, köszi a tippet és a remek, színvonalas kritikát!

pigseye - 2011. 07. 26. 23:00

Nekem is nagyon bejott ma elkezdtem nezni es le is daraltam.
Mostanban ha elkezdek nezni egy sorozatot eleghamar tudom ki a gonosz ki marad eletben a vegere , de ebben nagyon jol csinaltak meg mindent . Modjuk a buzis jelenet azert kiverte a biztositekot nalam , de az oszkep nagyon de nagyon jo lett.

montanosz - 2011. 07. 27. 08:21

nagyszerű leírás egy mégoly nagyszerű sorozatról
9/10

jiliac - 2011. 07. 27. 10:31

Zseniális volt, igazi “nyári” krimi, és a legjobbak közé került be a top listámon.

Maxim - 2011. 07. 27. 12:57

Christopher Eccleston? Más sem kell, NÉZEM! :D

PAT - 2011. 07. 29. 18:51

Évekóta nem láttam ennyire jót, meglepett. 9.5/10

kukac7 - 2011. 07. 30. 03:11

nagyon erdemes elkezdeni nezni.
nem egy gyors, porgo sorozat, megeri kivarni a veget.

zagloba - 2011. 07. 31. 01:12

Egy az egyben Wallander és Luther utánérzés. /Még a főcímdal is Emily Baker, aki a Wallanderét is jegyzi./
Az író-rendező nem is titkoltan próbálja koppintani a a Wallander-hangulatot, és a Lutherre /vagy a Sherlock-ra jellemző/ történetvezetést.
Csak míg azok pont megfelelő hosszúságúak, addig itt ez a hét rész elviselhetetlenül hosszú.
Vontatott, végtelenül fárasztó a sorozat.

El kell ismerni, ügyes iparosmunka. Az első pillanatban szinte fel sem tűnik, de ha jobban szemügyre veszi az ember, nincs semmi, amit eddig ne láttunk volna: a hosszú, sötét beállítások, marcona arcok, sokszor nevetséges közhelyek, gyenge párbeszédek /pl. a legutolsó jelenet a kórházban…/ próbálják a feszültség látszatát kelteni.
De az ember inkább azt várja, hogy legyen már vége!

Valóban van egy-két váratlan fordulat, és a színészek kiválóak, de ez bizony édeskevés a BBC-szinthez képest.
Hol van ez egy Life on Mars-tól, Luther-től, Sherlock-tól, Wallander-től?…Fényévekre.
Kár érte.

symor - 2011. 07. 31. 08:20

zagloba: Elég kétséges kifogásaid vannak a sorozattal kapcsolatban.

Utánérzés? – a Wallander néha kockáról kockára utánozta az eredeti svéd sorozatot. Szóval ki koppintott kit és hogy, elég furcsán jönne ki ha levezetnénk?

“nincs semmi, amit eddig ne láttunk volna” – elég komolytalan megállapítás a film műfajára tekintettel, ezt azért el kell ismerned :) Főleg abból a szempontból, hogy mind az LoM, mind a Luther és, hogy a Sherlock-ot már ne is említsem, él olyan manírokkal, amelyeket simán felidézhetünk máshonnan.

Párbeszédek? Tényleg a dialógusokat akarod kikezdeni a sorozatban?! Ha ez ebben rossznak számít nem is tudom mi nő fel az elvárásaidhoz?

A The Shadow Line pedig éppen hogy a BBC-szinthez képest egy egyediség. Érezheted persze máshogy a dolgot, de ha nekem nem hiszel olvass utána máshol. Nem sok olyan kritikát fogsz találni, amelyik ne találná kiemelkedőnek a sorozatot, ezt elhiheted! Természetesen ennek ellenére mindenki lehet a saját elvárásai szerint kritikusa bárminek:)

ausztrál - 2011. 08. 16. 21:12

Na, hát hiába kerestem akkor az Anglia lecsap kategóriába. Mert nincs benne.

Steven Great - 2012. 09. 19. 22:51

Így a 7. rész után csak pislogok, hogy na ez igen! Mestermunka. Ha valaki még idetéved és azon gondolkozik, hogy elkezdje-e nézni, akkor csak ajánlani tudom.

BD - 2014. 01. 15. 16:58

Krimi-sorozatokat keresek, olyan átívelős jellegűeket. A híd nagyon tetszett, a Killing is jó volt.
A fenti sorozat is felkeltette az érdeklődést. Lehet butaság, de kérdezném, hogy erőszak-mennyiséget tekintve ez mennyire számít durvának? (a feleségemnél kb. az előbb említett két sorozatra jellemző szint jelenti ennek a felső határát, amit még meg tudok vele nézni…)
köszi

ccc - 2014. 02. 11. 23:58

zseniális sorozat

orla - 2014. 10. 29. 22:14

A vége nálam azért a sokkon kívül kicsit tönkrevágta az egészet. De Rafe Spall egy szinten van Andrew Scott Moriarty-jával; ha megjelent a színen, akkor kész, másnak nem maradt hely.

Rational Gaze - 2014. 11. 04. 15:04

Megnéztem mind a 7 részt, az első pár rész bejött, a többit untam mint a sz.rt. Abszolút nem nevezném zseniálisnak. Nem kötött le annyira, nem is érdekelt annyira a sztori, száraz és a komoly meg feszült hangulaton kívül semmit nem kaptam, voltak jelenetek-cselekmények amiket meg kifejezetten idióta húzásnak tartottam, fogtam a homlokom, hogy ez most komoly-e. A karakterek abszolút nem érdekeltek, nem is folytatom inkább…

Nem vagyok friss junkie, lehet ezért is vagyok ilyen kritikus, mindenesetre nekem nem jött be.

5-6/10

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz