login |

La Femme Nikita – írta symor

2011. 09. 11. 22:52 - Írta: vendegblogger

17 hozzászólás | kategória: kritika, nosztalgia,

– Elhatároztuk, hogy adunk magának még egy lehetőséget.
– Mit kell tennem?
– Tanulni.  Meg kell tanulnia olvasni, beszélni, mosolyogni, sőt még verekedni is. Mindent újra kell tanulnia.
– Miért?
– Hogy szolgálja a hazáját.
– És ha nem akarom?
– 8-as sor, 30-as parcella.
/Nikita 1990; 1993; 1997; 2010/

A Nikita című francia akciómoziról az író és rendező Luc Besson sem sejthette akkoriban, hogy karrierje egyik meghatározó darabjává lesz, egy műfaji legendává, melynek fő karaktere, Besson Nikitája feldolgozásra ihlet másokat. A francia eredetit adaptáló amerikai film (Point of No Return) középszere után meglepetésként szolgált az is, hogy egy szerényen megvalósuló kanadai-amerikai feldolgozás kívánta feltámasztani Nikita alakját, a Le Femme Nikita című sorozat keretein belül 1997-ben. Azt sem hitte volna senki, hogy 5 évad alatt ez a produkció az egyik legjelentősebb trash-akciósorozattá növi ki magát. Mi több igazi forrássorozattá válik, mely nélkül az Alias, vagy a 24 létre sem jöhetett volna, de még a Dollhouse-on és a Jerichón is felfedezhető a hatása.


Nikita bérgyilkosnő, akiben az a legérdekesebb, hogyan vált azzá ami. Tigrissé egy kanáriból, aki inkább vágyik egy madár szabadságára, mint a nagyvad magányosságára. Hiszen “nincs nagyobb magány, mint a dzsungel Tigriséé“, hangzik el A szamuráj történetének elején, Jean-Pierre Melville egy bérgyilkosról szóló alapművében, melyben a hidegszemű, ördögien tiszta arcú Alain Delon a ragadozó. Nikitának végső soron hozzá kellene hasonlóvá válnia, de kezdetben inkább hasonlít Delon kedvenc kanáriájára. Miként egy nálánál nagyobb hatalom kalitkázza be és egy elvadult lányból új embert farag.

Nikita a befolyás alatt felnő, nőiesebbé, veszélyesebbé válik, mint valaha. Fejlődésének azonban megkérik az árát, mikor birtokolni kívánják embersége és önrendelkezése maradékát, hogy parancsra és irányítottan öljön. Nikita eredeti története mégis az ez ellen való lázadásról szól, “egy utazásról a megváltás és az átalakulás felé”. Luc Besson alaptétele legalábbis ebből indult ki, mikor termékeny pályaszakasza alatt hősnőjét megteremtette 1990-ben.

A La Femme Nikita ötletét a két későbbi 24 kreatívja, Joel Surnow és Robert Cochran valósította meg a USA csatorna és a kanadai CTV összefogásában. A sorozat kereteit Luc Besson ötleteihez igyekeztek igazítani, aki maga is részt vállalt a gyártásban. Az egykori mozi tisztelete mellett azonban már az új Nikita kiválasztásánál jelezni akarták a készítők, hogy nem félnek új irányt szabni a dolgoknak. A szinte hipnotikus Anne Parillaud (1990) és a szende profi Bridget Fonda (1993) után a főszerepet az ausztrál Peta Wilson kapta, aki lényegesen elütött nemcsak kék szemével és szőkeségével, de sportos, nőies küllemével is elődeitől.

Az egykori történet élén is finomítottak, amikor a mozifilmek Nikitáját a veszett rablógyilkost ártatlan elítélté tették, akire adottságai mellett felderítetlen múltja miatt is felfigyel az Egyes Szekció. Ez a nemzetközi organizáció egy hálózat része, mely halálhíre valósággá válásával fenyegetve kényszeríti soraiba Nikitát. Számszerűen több Szekció is létezik, amelyek anti-terrorista műveleteik részeként rivalizálnak egymással a megszerzett státuszért. Nikitát kezdetben az ügynökség kiismerhetetlen mentora Michael (Roy Dupuis) segíti, hogy meg tudjon felelni ebben a titkos világban. A közönség ettől kezdve követheti nyomon főszereplőnőjét, amint megismeri a Szekció kétlaki figuráit (Birkoff, Walter), akik rengeteg térfélváltással hol vele, hol ellene szövetkeznek egy-egy manipulatív küzdelemben.

A többnyire epizodikus küldetések mellett mindvégig jelen van az erős átívelő szál, mely a Szekció mibenlétét és abban Nikita személyes helyzetét taglalja, idővel egyre inkább kitérve a többi szereplőre is. Az alkotók az átdolgozás kiindulópontjáról pedig csak ekkor kezdik megteremteni a sorozat saját univerzumát. Erről bővebben a tovább mögött írok, spoilermentesen.

Bemutatva a Nikita köré épülő érdekes kompániát, mely a Szekció szerveződésének és a sorozatnak is fontos, szimbolikus részét képezi:

Megismerhetjük Birkoffot (Matthew Ferguson), aki egy briliáns számítógép-nerd, egyben a küldetések koordinátora a Szekció saját “neveltje”. Birkoff sokrétűsége évadról-évadra fedi fel magát, hol ellenfél, hol baráti kapcsolat fűzi Nikitához. Lényegében egy önérdekű figura, akinek sérülékenységét éppen saját tehetsége okozza és emiatt legnagyobb ellenfeleinek (Greg – Kris Lemche) is olyanok számítanak, akik hozzá hasonlóak.

A Szekció mindenkit ismerő öreg motorosát és technikusát Walter (Don Francks) testesíti meg. Nikita vonatkozásában általában pártolóként viselkedik, míg felszereli feladataihoz, alapjában véve mégis a hanyatlást képviseli a sorozatban, mivel baráti természete ellenére is állandó félelemben él attól, hogy egyszer hasznavehetetlenné válik és félreállítják. Walter magatartása emiatt mindig kénytelen, amikor választania kell a Szekció gyermekei és urai között. Francks a veterán színész, és Ferguson a kezdő pedig a karaktereik sztereotip vázlata ellenére képesek érdekes figurákat létrehozni ebből, szimpatikusan beilleszkednek az LFN közegébe.

A Szekció feljebbvalói azonban jóval különlegesebbek. Madeline (Alberta Watson) és az Operátor (Eugene Robert Glazer) két kőszívű, machiavellista figura, akik különös szimbiózisban irányítanak mindenkit. Madeline mások gyengeségei és erősségei alapján sakkozik az emberekkel, ahogy a vele szokatlan kapcsolatban álló Operátor (Operations) is.  Glazer a maga sápadt halálfejével, és Watson a rigidségével olyan kérlelhetetlenül ölti magára ennek a két embernek az érzéketlen páncélját, hogy önkéntelenül is megnyerőnek érezzük kvalitásaikat. Az intézkedéseik miatt kell Nikitának az erőszak, a megtévesztés és a kínzások atmoszférájában érvényesülnie. Az Egyes Szekció érdekei szerint lélektelenül áruba bocsátania magát, hogy ölni tudjon saját életben maradásáért. Egyben ez a körülmény helyezi a sorozat fókuszát két izgalmas főszereplőjére.

Nikitának szüksége van trénerre és társa Michael útmutatására, mivel a La Femme Nikitában mindenki potenciális célponttá válhat. Kezdetben afféle szeretet-gyűlölet viszonyt ápol a férfival, mely nem mentes a szexuális feszültségtől, miközben küzd a nem kívánt új identitásával is. Közös küldetéseik viszontagságai azonban előidéznek egyfajta végtelenül komor romantikát viszonyukban. A Szekció irányelvei ellenére alakulnak ki érzelmeik, és végül akár önfeláldozásig vállalnák harcukat a másikért. Ekkor, Michael és Nikita kapcsolata miatt válik nagyon addiktív és magával ragadó sorozattá az LFN.

Michael (a filmekbéli Bob) kulcsszerepét korábban olyan szuggesztív színészek keltették életre, mint Tchéky Karyo és Gabriel Byrne, akikhez nehezen mérhető a szenvtelen Roy Dupuis. A színész koncentráltsága idővel mégis megfelel a karakter összetettségének és képes egy elszánt, ugyanakkor érzelmileg diszfunkcionális, távoli és a sérült antihőst megteremteni. Nem úgy, mint legújabban a téglapofájú Shane West.

Peta Wilson ellenben az első pillanattól kezdve figyelemre méltó Nikita. Láthatóan élvezi, ahogy belevetheti magát a szerepbe, megtestesítve ezt a mindig harcban álló femme fatale-t. Wilson hús-vér nőiességének hála végre nem egy sovány kulcscsont vonalát csodálhatjuk egy színésznő testén, hanem annak valódi idomait. Miközben pedig stílusos szexepillel bizonyítja rátermettségét, olyan dinamikával is felruházza Nikitát, mely nélkül a sorozat sokkal kevesebbnek bizonyulna.

Szereplői mellett a cselszövésekbe beleírt etikai dilemmák is különlegessé teszik a sorozatot. A cselekményben a készítők egyre irgalmatlanabb módszerekkel vetik kísérlet alá az egyéneket, felfedve, hogy valójában minden karakter a vezetőktől a végrehajtókig a Szekció foglya. Emiatt az LFN nem is áll másból csak akcióműfajra alkalmazott szappanoperai fordulatokból. Azonban az alkotókban mindvégig van annyi igényesség, hogy átlátszó eszközeik ellenére se váljanak bosszantóvá, mindezzel csak a megfelelő függőséget igyekeznek kialakítani az évadok alatt.

Az 1. évad néha erőltetetten másolja a mozifilmeket, a legrosszabb tévés attitűddel. Nikita ódzkodik, kibúvókat kereső, szelídített bérgyilkosnő, s óhatatlanul is ennek megváltozásáért kezdünk szurkolni (nem eredménytelenül!). Mígnem az évad közepe táján a sorozat elkezd szépen a saját lábára állni és a készítők önálló elképzelései lassan megmutatkoznak. Peta Wilson érzékisége ekkortól tud egyre határozottabb kémiát kifejteni. A karakterek több értelmet nyernek, még Michael is, aki Dupuis visszafogottsága miatt eleinte egészen halvérű, rejtélyesebb aurát áraszt. Az évad 6/10 környékén zárul, azzal az érzéssel, hogy itt még érdekes dolgok következhetnek.

A 2. évadra válik nagyfokúvá a sorozat, míg a karakterizáló epizódokon keresztül a Szekció érdekszférájába is nagyobb betekintést nyerni. A második évad nagy pozitívuma, hogy nem szabad megkedvelni a mellékszereplőket, vagy, mert sohasem az igaz arcukat mutatják, vagy, mert a sorozat felőrli őket. A bizalmatlan légkört olyan izgalmasan aknázza ki ez az évad, hogy azt 7/10-nél kevesebbre értékelni sem lehet.

A 3. évadnál a legvilágosabb, hogy milyen könyörtelen erők mozgatják a szereplőket. Ha kell, Michael családapává avanzsál, vagy Nikita odaadja a testét is, hogy becserkészhesse feladata alanyait. Az ár ebben a játszmában lényegtelen, noha a La Femme Nikita legnagyobb erénye éppen ez a fajta érzéketlenség. Az évadot néha futurisztikus (lásd. Dollhouse) elemekkel színezték ki, de ennek ellenére csont nélkül 7/10.

A 4. évadban Nikita és Michael kapcsolatát látszólag a Szekció sikeresen megakadályozza, a szabályokat immáron viszont ők alakítják, nem csupán alkalmazkodnak. Birkoff mindennél nagyobb jelentőséget nyer. A készítők egyre inkább azt érzékeltetik, hogy közeledünk a végső konklúzióhoz a felállt oldalakat illetően. Régebbről megismert konspirátorok tűnnek fel ismét (George – David Hemblen, Adrian – Siân Phillips), a kavart feszültséget viszont elégtelen lezárás követi. A rajongók nem kis megrökönyödésére mindez majdnem a sorozat végét is jelenti. Először tűnik fel, hogy az LFN milyen kevésből gazdálkodik, mindez 6/10-nél helyezi el ezt az évadot.

Egy időközben bekövetkező őrségváltás miatt a USA csatornánál a negyedik szezont szánták az utolsónak. A rajongók azonban, akik az első netgeneráció kultikus darabjaként tekintettek a sorozatra, olyan intenzív kampányba kezdtek (25.000 e-mail, egész oldalas hirdetések), hogy kicsikarták a folytatást (szia, Jericho!) és ezzel televíziós történelmet írtak.

Az 5. évad minden jó szándéka ellenére mégis kétséges értékű. Dupuis már csupán vendégszínész, az új szereplők és epizódok sajnos súlytalanok. Kár évadnak hívni az egészet, inkább csak 8 plusz részről van szó. Az epizódok egyetlen erényének Nikita új kritériumai számítanak. A főszereplőnek jóllehet különös tragédiája, hogy a sorozatot befejező, távolodó snitt így mutatja. Ezt leszámítva az LFN csak 5/10 mértékében volt képes valóban elbúcsúzni.

Ennyi idő elteltével a La Femme Nikita technikai részletei persze korántsem tűnnek tökéletesnek, néha a díszletek és a szereplők ruhái is nevetségesek (főleg az 1. évadban), az akciórészek olykor barkácsoltak. Mentségükre szolgáljon, hogy az akkori igényeknek tökéletesen megfelel a kivitelezésük, mi több néha egészen ötletesek és dicséretesen kemények. A sorozat sok más tekintetben viszont előremutató, szinte prófétikus volt a 9/11-et követő világot illetően (kínvallatás, Rumsfeld-doktrína). Első sorban az LFN mégis egy olyan élvezetes szórakozás része, mely előkészítette az intelligens televíziózás új korszakát. Az LFN örökébe ezzel szemben nem az új 2010-es Nikita lépett, a CW guminője csak meghamisította és lebutította a forrás lényegét. Az eredeti sorozat minőségéhez hű legügyesebb szarka J. J. Abrams volt, saját termékével az Alias-szal.

17 hozzászólás Ne habozz!

JimmyL - 2011. 09. 11. 23:54

hat… en a francia mozifilmet imadtam, de ez a sorozat nekem anno erosen a FOS kategoriat jelentette. Lehet azert, mert az elso evadon nem tudtam atvergodni. Peta rulez, de pl. Roy Dupuis szerintem tomeny borzalom…

LrX - 2011. 09. 12. 00:18

Ezer köszönet ezért a posztért, én nem tudtam volna ilyen szépen összefoglalni.
Az ötödik évadot bevédeném, a soksok majdnemdemégse után én percekig nem tértem magamhoz a Madeline és Operation szálon. Nekem már ezért megérte.

Michaelhez hasonlóval pedig nem találkoztam azóta sem sorozatban.

Volt egy pár meredek ötlet, inkább azokba tudnék belekötni(pl az agymosókütyü nekem már sok volt +a valódi Mr Jones-t hovatenni.)

gathor - 2011. 09. 12. 02:34

A Bridget Fondás Nikita az egyik kedvenc filmem.
A sorozatokat is láttam, de már nem emlékszem rájuk.

blade78 - 2011. 09. 12. 06:59

A sorozatok nem voltak rosszak. Bár kissé a Hegylakó szintje alatt voltak, de még a bőven a nézhetőek. Akkor még mikor ezek mentek a sorozatjunkiee génjeim nem kezdtek hangosan jelezni úgy hogy jó pár rész kimaradt és a végére sem emlékszem.

SpockCooper - 2011. 09. 12. 11:21

Birkoff és Walter (nem Walker) voltak Nikita kollégái és túlzásnak tartom, hogy valaha is szövetkeztek volna ellene. Ha parancsot kaptak fentről, végrehajtották, de egyébként az egész sorozat alatt összetartottak és védelmezték Nikitát. Birkoff mikor volt Nikita ellenfele? Kb. az első részek alatt belezúgott. Jó cikket írtál, de örültem volna neki, ha több figyelmet fordítasz arra, ami engem a leginkább vonzott a sorozatban: az abszolút és relatív morál közötti választásra. Gondolok arra, amikor egy fiatal, tökkelütött srác feltalál egy olyan robbanószert, ami gyakorlatilag kimutathatatlan, a repülőtereken sem akadály átjuttatni. Nikita tudja, hogy nincs ideje kimenekítenie a fiút az ellenséges terroristák bázisáról, így parancsba kapja, hogy ölje meg, nehogy az ellenség kezére kerüljön. Az abszolút morál szerint a gyilkosság bűn, de a relatív morál azt mondja, hogy nem szabad hagyni, hogy ez a pusztító technológia terroristák kezében kössön ki.
Sok cápaugrás szintű baromság volt az 5. évadban, de mégis tetszett a befejezése.
Sajnálom, hogy sok junkie kolléga csak annyit ért a sorozatból, hogy ,,ott megy a szőke liba és lövöldöznek” .

symor - 2011. 09. 12. 13:25

Tényleg igazad van, el lett írva Walter neve, ezért ezer bocsánat!

Birkoff és Walter (“t”-vel) nem egymással szövetkeztek Nikita ellen, hanem sok esetben Madeline és az Operátor kényszerítette őket arra, hogy Michael és az ő párosa ellen is dolgozzanak. Habár egyikőjük sem önszántából tette, ebben teljesen igazad van. Birkoff rengetegszer próbált olyan önálló lépéseket tenni, amelyek nem csak a Szekció munkája ellen volt, hanem Nikita pillanatnyi érdekei ellen. Bár ebben sem olyan szándékosság volt, hogy kifejezetten a rosszfiúk közé soroznám a karakterét, mert ez nem lenne igaz. Az önfenntartása ellenben sokszor vetett gátat is a főszereplőnőnek, akinek egyébként legtöbbször segítséget nyújtott. Az 1. évad alatt “belezúgott”, ahogy írtad, de épp akkor még nem mondanám, hogy a bizalom egyértelmű volt kettejük között.

Rengetegszer utaltam a morális dilemmákra az írás alatt, de bő lére ereszteni semmiképpen sem szerettem volna a dolgot, mivel a cikk így is elég terjedelmes lett. Egyébként szívesen kitértem volna rájuk jobban, de inkább könyörületesen meghúztam a dolgot a terjedelem miatt.

A hozzászólások ezért is vannak, hogy a saját szempontodból kiegészítsd, amiről kevés szó esett.

Walter miatt elnézést, elírtam, talán javítva lesz!

SpockCooper - 2011. 09. 12. 14:30

Nagyon örülök neki, hogy végre olvashatok egy jó ajánlót a sorozathoz a blogon. Annak is örülök, hogy így legalább tudom, nem vagyok egyedül a rajongásommal. Imádom a kémfilmeket, kémsorozatokat, de csak akkor, ha a történések logikusan, külső szemlélő számára életszerűen vannak felépítve.

Rory - 2011. 09. 12. 14:38

Az egyik legjobb sorozat, ebben a kategóriában jobbat még nem láttam.

De jó lenne, ha a valaki elvállalná a sorozat fordítását, sajnos április óta senki nem folytatta, pedig megnézném! :)))

olrajtovics - 2011. 09. 12. 16:26

blade78: kösz, hogy eszembe juttattad: ez a Hegylakóval ment egy időben kb. nagyon rajta voltam mindkettőn.

dark - 2011. 09. 12. 17:17

Azok a kilencvenes évek. Putyin, azért megizzasztotta.

Alice - 2011. 09. 13. 01:27

Nagyon szerettem annak idején a sorozatot, bár időhiány miatt – még – nem néztem teljesen végig.

A fentiek mellett én még a különleges atmoszférát tenném hozzá, kezdve Mark Snow főcímdalával, a számomra meghatározhatatlan stílusú “modern” zenei irányzattal, és az egész hiper-szuper technikai miliővel, ami még elvontabbá, földöntúlibbá tudta tenni a hangulatot, az embernek sokszor olyan érzése volt, hogy 30 évvel a jövőben járunk.

Meglepett, hogy a kulcsszereplő Michaelt alakító Roy Dupuisról megoszlanak a vélemények, én őt tartottam a sorozat egyik legjobbjának, a jéghideg, szinte robotszerű, mégis vonzó karakterével, akiről csak találtatni lehetett, mi is jár-a fejében, és aki ijesztően váltogat a megkívánt szerepek között, mintha csak más és más bőrébe bújna – persze ezzel nincs egyedül. Peta Wilsont nagyon megkedveltem pár rész alatt, pedig elsőre nem volt szimpatikus.

A sorozat évadzáróit máig nem tudtam feledni, pl. az 1. évadét számtalanszor megnéztem.

A sorozat egyik hátrányának a bonyolultságát tudnám felhozni, az izgalmas akciók mellett el is lehetett veszni a sakkjátszmák szövevényében. A másik a kritikában is említett érzéketlenség: sokszor túl sok, túl sötét, túl reménytelen. Ettől függetlenül addiktív.

gta - 2011. 09. 13. 11:16

Mi több igazi forrássorozattá válik, mely nélkül az Alias, vagy a 24 létre sem jöhetett volna, de még a Dollhouse-on és a Jerichón is felfedezhető a hatása.

Hát ez kicsit erős… 24 -nek a nikita az előfutára ?
Ha van energiád légyszi fejtsd ki mert nem értem és érdekelne!
Mert csak mint “több évados sorozat”
Mert akkor a Derrick is elő futár :)

Alias – ok – egy gyenge sori és igaz ott is egy bérgyilkos van
Dollhouse – ok – az is gyenge sztori DE jó ötlet volt!
La femme nikita – (ez)- sajnos gyenge sztori ezért gyenge sori
Jericho – nonszensz mint ötlet… radioaktivitás hatása nincs kezelve – pl. kopasz lett bárki is ?!!

symor - 2011. 09. 13. 13:10

A LFN sikere miatt nyílt lehetősége Joel Surnownak és Robert Cochrannak eladnia a 24 ötletét, mivel ezzel a sorozattal bizonyították hozzáértésüket. Másrészt rengeteg jelenetet átvettek és megújítottak előző sorozatukból, hogy aztán a fordulatokat Jack Bauer történetében kamatoztathassák ismét. A szereplők állandó arculat- és térfélváltása is erősen a Nikitában először alkalmazott megoldásaikra emlékeztet. A CTU berendezkedése, annak üvegfalú galériairodáival azonos az LFN-ban látottal. A csavarok újrahasznosításán túl a Nikitából átvettek egy csomó szereplőt is.

A főbb szereplők közül is megjelent a 24 2. évadjában Eugene Robert Glazer, mint ismerős beugró, Bauer egyik ellenlábasaként.

Alberta Watson pedig még ennél is fontosabb szerepre lett meghívva, a CTU új igazgatónőjét alakította a 24 4. évadjában. Watson ráadásul az új Nikita sorozatban is szerepet fog kapni.

A 24 egyáltalán nem jöhetett volna létre a Nikita sikere nélkül, mivel az azonos kreatívák egyszerűen nem kaptak volna bizalmat új akciótémájú sorozatukhoz. A sok egyéb azonos apróságon túl, amit fel sem tudok sorolni, de a két sorozat között egyértelműen fennáll.

A Alias-szal való hasonlóságra több blog és fórum is felhívta már a figyelmet. Abrams lényegében az LFN lezárását követő űrt lovagolta meg sorozatával 2001-ben. A Nikita-rajongók az Alias kezdetén sorra listázták azt, hogy mit és hogyan lopott a Nikitából saját kémsorozata hasznára.
A legjobb, és nem is túlburjánzó összehasonlítást én itt találtam az Alias-ról és a Nikitáról:

http://billiedoux.blogspot.com/2006/06/alias-versus-la-femme-nikita_01.html

Egyébként valószínűleg azok közé tartozol, akik annyira értékelik az LFN-t, mint azt feljebb SpockCooper írta: “Sajnálom, hogy sok junkie kolléga csak annyit ért a sorozatból, hogy “ott megy a szőke liba és lövöldöznek”.

Ez pedig elég erős lekicsinylés. Mert ha a sorozat erényein lehet is vitatkozni, hatása nagyon is létező más szériákon.

Lafemme - 2011. 10. 24. 20:46

Ez a sorozat utánozhatatlan, azóta sem láttam hasonlót.A szereplők hitelesek, a rendezés szuper, imádtam. Már hosszú évek óta nem láttam, de azóta is az etalon.

Cherisse - 2012. 04. 10. 00:11

Sok évvel ezelőtt láttam néhány részt,-lehet, hogy ciki-, de bennem nyomot hagyott… Most letöltöttem és megnéztem az összes évadot. Peta Wilson játéka számomra a legértékesebb a sorozatban. Kettejük párosa Roy Dupuis-val teli találat a karakterek és a színészek alakítása miatt is. Az állandó mellék szereplők is jól ki lettek találva: Madleine,Paul, Walter, Birkoff-Jas.
A történet szálait nem mindig kedvem szerint alakítja az író, a befejezést különösen utáltam, de összességében egy igényesen elkészített, fordulatos, jó sorozat az LFN.Sokkal több, mint az “ott megy a szőke liba és lövöldöznek”…

nyéki józsefne - 2013. 02. 09. 20:31

Én is néztem a sorozatot ,de csak kb a felétől láttam.Nagyon kíváncsi lennék az elejére is.Szerintem is nagyon jó volt a film,a szereplők is nagyon jó választás.Roy Dupuis pedig nagyon jól alakitott,kapott is valamilyen díjat(francia).Meg lehet nézni a színész pályafutását a Facebookon.Nagyon sok sorozat van ami ettől a filmtől sokkal de sokkal gyengébb,ez legalább izgalmas ,titokzatos és a ruhák a környezet lenyügőző.

Ildikó - 2017. 07. 21. 21:34

Gyerekkorom egyik kedvenc sorozata volt.. A mostani sorozatok után újra nézve igaz,hogy gagyinak tűnik a díszlet stb de ez akkor is agy nagyon nagy film bárki bármit mond legalább is számomra biztos.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz