login |

Boss: vége az 1. évadnak – írta wilson

2011. 12. 11. 21:57 - Írta: vendegblogger

18 hozzászólás | kategória: kritika,

Nyolc rész, nyolc óra, egy évad. Eddig, de jön a második, még szerencse, hogy a Starz a premier előtt berendelte, mert a nézettségről vagy jót, vagy semmit. A Boss szerencsétlensége az, hogy egy olyan vákuumba zuhant bele, ahonnét sose tudott kitörni – a dráma kategóriában, az újoncok között sokkal fajsúlyosabb volt a Homeland, a Hell on Wheels vagy épp az American Horror Story, plusz a tényleg kevés háztartást megfogó Starz sem éppen a legjobb választás volt egy ilyen kaliberű sorozatnak.

Mert amit el lehetett mondani a pilotnál, azt el lehet mondani az évad végén is: a Boss az egyik legszínvonalasabb, legkidolgozottabb újonc abban a dráma kategóriában, ami az elmúlt évek során gyakorlatilag csatornáról csatornára termelte ki a maga megkerülhetetlen klasszikusait. Besorolható-e a Boss a Mad Men vagy épp a Breaking Bad mellé? Igen is, meg nem is. Voltak és vannak hibái: a leginkább a Starz profilja miatt erőltetett, öncélú, minden epizódba belekényszerített mellvillantások és szexjelenetek eléggé kilógnak a politikai drámából, amivé a sorozat kinőtte magát.

Hiszen a betegség, a gyakorlatilag halálos ítéletnek szánt diagnózis eléggé a háttérbe szorult. Vannak ugyan ráutaló jelek (a kézremegés, az elakadó beszéd), de az évad felétől sokkal inkább a politikai játszma került előtérbe. Ez kifejezetten jót tett a sorozatnak, hiszen így minden szál egybe tudott futni, minden oldal érdekessé vált. A veszélyes hulladékot rakott terület közelébe rakó, emiatt komoly egészségügyi kockázatokat okozó polgármester, a kormányzói székre vágyó, de a botrány hullámait, illetve a riválisok tárt karokkal előadott ajánlatára azonnal ugró, az asszonyt úton-útfélén csaló, karizmatikus jelölt, az ügyet kezelő polgármesteri stáb, a bajokat megsejtő feleség, az apunak drogokkal kisegítő, de épp komoly személyes drámát átélő “gyerek”, valamint a Kane-t eltakarítani akaró talpnyalók egész sora erős pókhálóként fonták be az egy órás részeket.

Volt miből építkezni, hiszen Kelsey Grammer az évad legjobb alakítását hozta: már a puszta jelenlétével is erőt, hatalmat sugároz, hát még akkor, mikor a fülénél, a torkánál ragad meg valakit, vagy rosszabb perceiben lekever egy ízes pofont az asszonynak. Lehet, hogy az évek, lehet, hogy a tapasztalata, lehet, hogy a kettő együtt – talán senki se gondolta volna róla, hogy ilyen sötét, ilyen drámai szerepben is meg tudja állni a helyét, pedig a Boss első évada alatt nyújtott teljesítménye talán egy lapon említhető Bryan Cranston alakításával a Breaking Bad korai évadjaiban – aki ugyancsak inkább szitkomszereplőként volt ismert korábban (Malcolm in The Middle).

A tovább után folytatom spoilerekkel.

Tom Kane karaktere részről részre mélyült el, nem éppen a jó irányba – az erőskezű, lapjait remekül játszó, a riválisokat ügyesen lekenyerező polgármesterből valóságos barbár állat lett, aki gondolkodás nélkül üti meg az asszonyt, ha az beleszól az ügyeibe; majdnem halálig fojtogatja az apósa ápolónőjét, mikor az fontos és kényes iratokat ad ki ismeretlenek; megöleti vagy eltüntetteti a városból azokat, akik kényes helyzetbe hozhatnák. A legkevésbé sem szent és a legkevésbé sem törődik másokkal: végtelenül önző, keménykezű diktátor, aki még a legnagyobb nyomás alatt is úgy mozgatja a szálakat, hogy az végül neki kedvezzen. Még arra is képes volt, hogy elgyengüljön, hiszen az összeesküvő felek hallatán gyakorlatilag zokogva hívta fel a lányát.

Volt milyen helyzetet rendeznie – az évad talán legzseniálisabb része a botrány kipattanása volt, az egy hetes krízis kezelését bemutató krónika, ahol a stáb híresztelésekkel, dezinformációkkal fordította a médiát a saját oldalára, eljutva addig a pontig, ahol Tom Kane minden befolyását felhasználva tette tönkre egy szerencsétlen, bűntudatos orvos karrierjét. Sőt. nem csak az övét, de a lányát is. Mikor nem nem tudta már mivel elterelni a figyelmet a lemondását szorgalmazó tömegről, csillapíthatatlan botrányról és nem volt már ötlete, hogy hogyan is tarthatná pórázon a székére pályázókat, fogta magát, és beáldozta az egyetlen embert, aki hajlandó volt segíteni neki a betegségben, a gyógyszerek beszerzésében. Ennél mélyebbre talán senki se süllyedhet: a saját, politikai pályája érdekében még a saját családján is átgázolt.

Nála undorítóbb, antipatikusabb karaktert sorozat főszereplőjének megválasztani nehezen lehetne, hiszen semmi és senki sem számít Kane-nek, ez pedig az időközben a székére pályázó Zajacról is elmondható. A folyamatosan félredugó, feltörekvő politikus végig csak úszott az árral, ott és annak az érdekeit képviselve, aki a legnagyobbat ígérte – a folyamatos oldalváltogatásra csak rátett egy lapáttal az, mikor Mrs. Kane úgy döntött, itt lenne az ideje eltakarítani a szeretett férjet az úrból, miután az nem csak őt, de az apját is megalázta, Zajac pedig nem csak az alkalomra ugrott, de majdnem a nőre is.

A dölyfösségét kamatostul kapta vissza: Kane valami ördögi zsenialitással tudatta vele és az ellenségeivel, hogy ha őt akarják, ahhoz sokkal többre van szükség, hiszen pár fotó is elég ahhoz egy félredugásról, hogy kettétörjön mindegyikük ambíciója, szétessen az egyik legfőbb riválisként számon tartott Ross magánélete. Zajacot is csodálatosan tette helyre a felesége, jól bemutatva, hogy nem több ő egy bábnál, akit mindenki ide-oda rángat kénye-kedve szerint, szemben Kane-nel, aki még arra is képes, hogy szó szerint a földre parancsolja a szerencsétlent, pápai bocsánatkérésért esedezve, amit végül meg is kapott, hiszen a választást megnyerte, a győzelmet tálcán kapta, Kane hadserege újabb taggal bővült.

Rossz szál talán csak egy akadt, az újságíróé. A kifakadás a bloggerek ellen, a folyamatos szimatolás, a névtelen üzenetekből sztorit gyártani nemigen akaró, valamennyire lelkiismeretes karrieristával egyszerűen nem tudtak mit kezdeni: se nem érdekes nem volt, mint karakter, se nem izgalmas, az évadhoz minimálisan adott hozzá, a történetben csak kifutó fiú szerepe volt.

Tom Kane-nel szembeszállni gyakorlatilag senki sem mert, még akkor sem, mikor már sokan sejtették: nincs vele minden rendben, a saját egója és hatalomvágya a körülötte állókat is megfertőzte és valami irgalmatlanul tökös volt az, amikor mindezt az arcába vágta a legközelebbi tanácsadója, hű szolgálója – aki ugyanarra a sorsra jutott, mint a többi, senkinek sem hiányzó, túl nagy súllyal nem bíró áldozat.. Ennyi erő a feleségében sajnos nem volt, az asszony a pereskedés eltusolása érdekében még a testét is odadobta, csakhogy teljesítse a nagy Tom Kane akaratát. Az évadzáró végén tökéletesen összefoglalták a lényeget: ágyba bújni az ellenséggel csak a túlélés, az önfenntartás miatt muszáj.

Egy dolog biztos: amiből egy dekányit sem vesztett a sorozat az az igényesség – a vágás, a zenék, a kameramunka terén. Az extrém közelik, az izgő-mozgó kézikamera, a feszültséget, a pattanásig feszült idegeket tökéletesen megragadó képek tökéletesen kiegészítették a történetet, ahogy a sajnos kevésszer mutatott, de hangulatával mindig jelen lévő esős-borús Chicago is, főleg az utolsó részre, ahol szó szerint a néző előtt csavarnak egy hatalmasat felfelé a színtompításon, az új nap, az új választás ígéretét élénk színekkel, erős kontraszttal hirdetve.

Mit hozhat a következő évad? Még több undorító ármányt, gyomorforgató hatalomvédést Kane-től és remélhetőleg nagyobb szerepet a betegségnek, a teljes leépülésnek – na meg remélhetőleg egy létező, kézzel fogható, a jelenleginél azért jobban észrevehető különbséget, hiszen a Boss egyelőre üres disznóól közepébe vetett gyöngy, épp éhes disznók nélkül. Csak egy akad: Tom Kane-nek hívják.

18 hozzászólás Ne habozz!

Horcsog - 2011. 12. 11. 23:47

Na és, 10/hány?

Solmyr - 2011. 12. 11. 23:51

Sosem értettem, hogy az “öncélú szexualitásábrázolás” miért von le egy sorozat egyéb értékeiből, pláne hogy pl. egy Spartacushoz/GoT-hoz/Boardwalk Empire-höz képest abszolút nincs sok szex/mell a Bossban. Számomra az évad meglepetése, jó kis Wire-pótlék, 8/10-es évad ritka manapság.

Dohi - 2011. 12. 12. 00:00

plane ha kathleen robertsont abrazoljak eppen :)

tumpara - 2011. 12. 12. 00:06

Horcsog: egy ilyen kimerítő írás után nem mindegy, hogy mennyi a pontszám? Ha a kritikától nem kapsz kedvet hozzá, egy számtól sem fogsz.

Amúgy most nagyon meghoztad a kedvem hozzá wilson, a pilot ugyan tetszett (Kelsey Grammar tényleg ász), de lassúnak találtam, és most nincs időm ilyenekre. De ha csak 8 rész, majd valahogy bepaszírozom a két ünnep közé.

tumpara - 2011. 12. 12. 00:07

Hoppá, Grammer az a Grammar, sorry érte.

winnie - 2011. 12. 12. 00:20

solmyr: szerintem bármi, ha csak önmagáért van benne egy sorozatban, ha felesleges vagy nem lényeges, akkor az számonkérhető – nyilván van, akit “zavar” (nem a látvány, hanem az eszköz), mást nem. még hasznos is megemlíteni, hátha valakit ez pro vagy kontra befolyásolja, a sorozat értékét ellenben wilsonnál sem csökkentette, így nincs gond:)

én sem vagyok oda az ilyesmiért, jobb, ja van funkciója is, de nem dealbreaker azért.

d - 2011. 12. 12. 00:50

hardcore volt.
azt hittem a Homealand az idei legjobb ujonc, de nem.

Bullseye - 2011. 12. 12. 01:59

engem az ijeszt el kicsit a sorozattól, hogy ekkora mocsok lett a főszereplő. Delroy Lindo-nál is soknak tartottam, amikor már maffiával szövetkezett, meg embereket ölethetett kedvére, pedig ő a rosszfiú volt legalább :)

new-york-islanders - 2011. 12. 12. 03:13

Márpedig engem is csak addig kötött le igazán a széria amíg a kancsal csaj szexjeleneit ide-oda sikerült bevagdosni, mert számomra a pilot színvonalához sem minőségben sem feszültségkeltésben nem tudott utána egy rész sem felérni -nem feltétlen Gus Van Sant hiánya miatt- és így én már nem térek vissza a következő évadra.
Dr. Frasier Crane nem rossz drámai színész, de a jó alakítások számomra nem tudják pótolni egy forgatókönyv hiányosságait, meg lehet az is tényező számomra, hogy egy jó politikai dráma/krimi egy másfél órás játékfilmben párszor egy évben sokkal könnyebben emészthető a gyomromnak, mint hetente egy órában két hónapon át.

Tomisz - 2011. 12. 12. 07:46

10/9 minimum… lassan indult és fejlődött, de ahogy a történet kitárult és az évad vége a választás kiteljesedett, jött a csúcspont. Hú zseniális munka szinte. Ritkán szippant be ennyire egy sorozat, de a Bossnak sikerült. :)

Gizurr - 2011. 12. 12. 11:32

Nekem azert nem tunik annyira egyertelmunek Tom Kane karaktere mint itt az irasban all (nekem eleg szimpatikus es drukkolok is neki :)). Termeszetesen voltak huzasai amit nehez megerteni pl lanyaval, de azert a masik emberek sem kulombek, mint ahogy a sorozatban is mondtak pl az orvosno kepes volt kanibal testvereert elarulni tobb szaz (?) gyereket, nekem ez nem tunik “szerencsétlen, bűntudatos orvos”-nak, az o bune talan nagyobb is mint Kane-e.

Ami talan legszimpatikusabb Kane-ben, hogy tisztaban van vele, hogy o micsoda es hogy amit tesz az nem jo v nem mindig jo (es hogy o is egy szornyetegge valt). Ez nekem jobban tetszik mint a tobbi karakter alszentsege.

tundax - 2011. 12. 12. 13:22

Arról írna valaki, hogy a sorozat mennyire van lezárva?
Magyarul cliff van e a végén vagy kerek egésznek tekinthető ez a nyolc rész?

sorozat/gyilkos - 2011. 12. 12. 13:36

Forgatókönyv: 6-7p
A sorozat (relatív)leggyengébb része. Shakespeare-i királydráma, drótos kőrealizmus botladozó elegye. Az egyik láb néha a másikat rúgja ki.
Karakterek: 8p
Jó párbeszédekkel, helyenként briliánsan megrajzolt, de gyakran egysíkú figurákkal, akik a karakterük belső logikájával szemben, olykor inkább a forgatókönyvben láthatóan megcélzott drámai fejlemények szerint cselekednek.
Színészek:9p
Grammer: Emmy, de néhány kivétellel a többiek is remekelnek.
Képi világ: 10p
Már említve lett. Hány sorozat volt képes saját és hiteles képi világot teremteni az elmúlt 10 évben?
Kelsey Grammer: 11p/10
Sorozat: 8-9p

Megjegyzések:
-az elcsukló-zokogós telefon a lányával szvsz már abban a tudatban történt, hogy beáldozza (bocsáss meg!).

-A Baltimore-i rendőrség vagy épp politikai élet kb a valóság képére lett formálva. Könyöklés, korrupció, háttéralkuk kisstílűség. Itt viszont egy nagyváros polgármestere Caligulaként tobzódik a vérben, ami nyilván irreális. A kevesebb több lenne.

– a szex : K Robertson hátsója teljesen hihető ezért szükséges mozgatórugója Zajac “bukásának”.

sorozat/gyilkos - 2011. 12. 12. 13:56

Még valami: Kane lánya a legjobban elcseszett drámai szál.
– az egyetlen ember aki felé megengedte magának az érzelmeket, az egyetlen akivel szemben sebezhető volt.
– az egyetlen valódi kapocs az embersége maradékához
– az egyetlen fogódzó a szembenézéshez

Ha a csaj teljesen felesleges drogdílerbarát szála helyett ennek a kibontásába feccölték volna az időt, az új árnylatatot és mélységet adott volna a csaj beáldozásának (ami így csak szimplán gyomorforgató) és persze Kane egész karakterdrámájának.

kotterovány - 2011. 12. 13. 01:24

Az én véleményem alapvetően egyezik az itt elhangzottakkal, csak egy kicsit más:
Szerintem az írás zseniális (a nyelvezet, a karakterek, a párbeszédek, a sztori), a rendezés nagyon jó (a közeliek,a homályosítások), fényképezés szuper, egyedül a színészekkel nem voltam kibékülve. Kelsey Gammar még nem is volt annyira feltűnő (bár elképzelem, hogy Cranston vagy akár Buscemi mit művelne egy ilyen szereppel), de Zajac, Kitty, Ezra és az újságíró nekem teljes miscast-nak tűnt. És most önmagamnak mondok ellen, mert olyan nincs, hogy teljes miscast… Viszont akkor nem tudom mi lehet a gond…
De amúgy le a kalappal, zseniális volt a sztori.
Ja és gratula a cikkhez!

Toma - 2011. 12. 28. 04:00

Az utóbbi évek legjobb drámája sőtt sorozata. Pedig nézem a Killing-et , Homeland-et es a Hell on Wheels-t is de ez a sorozat veri őket de nagyon. Zseniális a színészi játek és nem csak egy két embertől . Ezra , bérgyilkos, Kitty Zajec,Cullen, mindenkinek elhiszem azt amit játszik. Nem esnek ki a szerepből. Mondjuk engem ez a téma is érdekel. A Killingben is a politikai szál volt a kedvencem. Nem azt mondom , hogy a Homeland nem jó vagy a Hell On mert azokat is imádom és nézem de ez a sorozat igazi dráma. A Friday Night Lights óta nem láttam ilyen jót . Csak így tovább és alig várom az új évadot.

Maniac84 - 2011. 12. 30. 15:30

Nagyon jó kis évad volt, talán minden eddiginél sötétebb képet fest arról, hogy hogyan is működik a politika és a “demokrácia”. Egy biztos, nem szívesen laknék olyan helyen amit egy Tom Kane féle hatalommániás szörnyeteg irányít. Lehet ideje lakcímet váltanom…

gab - 2012. 12. 02. 00:49

Na basszus, erre is akkor tudok ráakadni, amikor elkaszálják a 2. évad után… Most kezdtem el nézni, teljesen az én ízlésem, a Wire-t imádtam. Ez a Kathleen Robertson meg k jó nő, eddig nem hallottam róla, de követni fogom a pályafutását. Nem akarok politizálni, de fizimiskára Tom Kaneről nekem mindig Tarlós jut eszembe. :D Ez egy bűnös város…

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz