login |

Chuck: vége az 5. évadnak. És a sorozatnak is. – írta outlander

2012. 01. 31. 15:40 - Írta: vendegblogger

163 hozzászólás | kategória: kritika,

Don’t freak out – ez volna a tanácsom mindazok számára, akik csak most szembesülnek a ténnyel, hogy kedvenc geekből-lett-titkosügynökük kalandjai bizony a végéhez érkeztek — de ezúttal tényleg, téves riasztásról szó sincs sajnos.

Charles Irving Bartowski/Carmichael, a Bartowski-hadművelet (vagy ahogy egyesek nevezik, a “Barom-hadművelet”), a Buy More, a Nerd Herd, az Intersect, a bénábbnál bénább világuralomra törő kémszervezetek, a logikátlanabbnál logikátlanabb csavarok és cliffhangerek, mind a két-három állandó díszlet, a retrósan viccesre sikeredett akciójelenetek, a finoman adagolt popkulturális utalások, a pofátlanul adagolt Subway-termékelhelyezések, a nerdgazmust kiváltó, ám a büdzsé 90 százalékát felemésztő vendégszereplők.

S persze a szívünkhöz egy örök életre hozzánőtt állandó szereplők is: a világ legdögösebb CIA-ügynöke, Sarah Walker, az állandóan morgó, ám legbelül vajszívű John Casey, a valaha létező legjobb barát és legviccesebb sidekick, Morgan Grimes, a valaha létező legjobb család Ellie Bartowski és Captain Awesome, a legvisszataszítóbb és egyben legjobban imádott léhűtő bagázs Jeff és Lester (plusz Big Mike), a nem-is-annyira-szigorú-mint-amilyennek-látszik főnökasszony Diane Beckman, és a drámai hatás kedvéért ismétlem, a világ kedvenc geekből-lett-titkosügynöke Chuck Bartowski kalandjainak…

Itt a vége. És ezúttal nem lesz visszatérés.

Az 5. évad fináléja egyben az utolsó és az igazi, a Nagy Sorozatfinálé is. Szemben az előző évadok “The Ring”, “The Other Guy”, “The Ring: Part II”, “The Push Mix” és a “The Cliffhanger” című epizódjaival, amelyek szinte mind tökéletes lezárások lettek volna a Buy More-ban dolgozó számítógépes srác képtelen történetének, “Chuck vs. The Goodbye” végre pontosan az, mint aminek nevezi magát: egy végső búcsú a sorozattól. Én pedig megragadok egy utolsó alkalmat arra, hogy írjak a Chuck-ról, és egy (előreláthatólag hosszadalmas terjedelmű) nosztalgikus vendégkritika keretében felszólítsak mindenkit arra, amire az utolsó két epizód is felszólít: emlékezzünk meg az elmúlt 5 év legviccesebb, legkomolytalanabb, legszerethetőbb, ám néha bizony legfrusztrálóbb akciókomédiájáról.

Az utazás a sorozat múltjába a tovább után kezdődik… de spoilerek előfordulhatnak az összes évad bármelyik epizódjából, és nyilván a Nagy Fináléból is.

Mielőtt azonban belemerülnék a nosztalgiázásba és a végén az 5. évad elemzésébe, három Chuck-vendégkritika megírása után most már kötelességemnek érzem, hogy a miheztartás végett egy kis hátteret is adjak magamról, valamint a sorozat és jómagam kapcsolatáról, csak hogy tudjátok, kivel álltok szemben, miközben e sorokat olvassátok. Az egész igazából egy vallomással indul, miszerint jónéhányatokkal ellentétben én soha nem voltam ott 2007-ben a sorozat indulásánál, sőt még Junkie-t sem nagyon olvastam akkoriban.

Persze, hallottam egyet s mást a sorozatról, de igenis “jó okom” volt arra, hogy mellőzzem: az első benyomásom az volt a sztori leírását hallva, hogy “Jake 2.0” 2.0 – Christopher Gorham geekből-titkosügynök sorozata anno szintén nagy kedvencem lett volna, ha nem vált volna olyan gyorsan a kaszás áldozatává. És íme, jött egy másik sorozat, amely a Jake 2.0 babérjait próbálja learatni, tiszta nyúlás az egész, csak a főszereplő állandóan ugyanazt a Converse cipőt hordja, piros-fehér céges autóban furikázik, és folyton valami indie zene szól a háttérben. Nagyszerű. Remélem, ez a “Chuck” is bukni fog, ha már a Jake is bukott, mert nehogymár ebből legyen siker, a másikból meg nem…

És így kezdődött nálam a Chuck éveken át tartó mellőzése, amíg 2010 januárjának egy ködös reggelén (nem sokkal a harmadik évad indulása előtt) végre beadtam a derekam, és az első két epizód megnézése után be kellett vallanom magamnak: stop the hate, megtaláltam az új kedvenc geeksorozatomat. A Chuck-ban benne volt minden, amit elvártam egy feelgood akciókomédiától: kellemesen fura atmoszféra, bolondos szereplők, bénázó főhős, viccesre kihegyezett és a vérkomolyságot messzire elkerülő akciózás, valamint egy hihetetlenül nagy eyecandy-faktor Yvonne Strahovski és Sarah Lancaster személyében.

És bár nagyon sok minden nem működött a sorozatban eleinte, amin később szerencsére változtattak (Morgan és a mellékszereplők zöme), nem tartott sokáig, amíg ledaráltam az első két évadot szinte megállás nélkül, hogy pár epizódnyi késéssel pont be is tudjak kapcsolódni a harmadik felvonásba — ahol azonban már kezdtem érezni a sorozat elkerülhetetlen változásának jeleit, amelyek hetiben nézve még frusztrálóbbnak hatottak időnként, mintha tovább tudtam volna darálni egyhuzamban. A negyedik évad közepe felé aztán elismerem, vészesen kaszaközelbe került nálam a Chuck, ekkor pár rész erejéig vissza is tértem a darálós megoldáshoz. Az ötödik évad azonban új reményt öntött belém, amelyet némelyik fordulat szét is taposott, de a múlt pénteki Nagy és Igazi Finálé az évad végén már úgy kellett nekem, mint egy falat kenyér. (És szerencsére nem kellett csalódnom, de az 5. évadról majd alant bővebben.)

Tehát, ha valós időben beszélünk, akkor én ugyan csak két évet töltöttem el a Chuck-kal, míg más öt évig rajongott, szenvedett, várakozott, reménykedett. Nem voltam jelen, amikor a Junkie-n felröppentek a legelső hírek a sorozatról: “Akció dramedy kémekkel és huszonakárhány évesekkel“, írta human, “Josh Schwartz (The OC) dramedy-je, melyben egy számtech-geek véletlenül egy kormányzati titok birtokába jut és egy ország sorsa kerül a kezébe. De mikor fog akkor játszani a gépen?”, írta winnie még 2007-ben, nem sokkal azelőtt, hogy kikerült a sorozat adatlapja, amelyből már tisztán látszott, hogy várós geeksorozatról van szó. Nem voltam jelen, amikor még mindenki azon tűnődött, vajon az akkor másik geek sorozat, a Reaper nézősebb/nézettebb lesz-e, főleg hogy a Chuck pilotja egyeseknek nagyon bejött, de másoknak már kevésbé.

Anno még Chuck aktuális barátnője is főszereplő lett volna.

Nem voltam ott, amikor a 2007-2008-as írósztrájk miatt félbemaradt az első évad, de szerencsére a sorozat előnyére váló reboot fejében folytatódhatott egy teljes második évaddal, amelynek a legvégén az ikonikussá vált “I know kung-fu” is bekerült a hét idézetei közé, én meg akkori nem-nézőként csak csodálkoztam, hogy mi lehet olyan nagy dolog benne. Nem voltam ott, amikor mindenki azon izgult, vajon visszatérhet-e a Chuck még egy etapra, vagy inkább az irdatlan nagy WTF-cliffhangerrel félbehagyott, majd elkaszált sorozatok népes táborához kényszerül csatlakozni.

És még akkor sem voltam jelen, amikor a rajongók által szervezett Subway-kampánynak köszönhetően az NBC beadta a derekát, és berendelte a harmadik évadot — ettől a pillanattól kezdve pedig a Chuck hivatalosan is egy elpusztíthatatlan sorozattá vált, egy többé-kevésbé stabil ponttá a pávás csatorna programfelhozatalában, amelyet két oknál fogva tartottak életben egészen mostanáig: nem volt olyan sorozatuk, amely nézettségben sokkal jobban tudott volna produkálni az adott timeslotban, és semmiképpen sem volt olyan sorozatuk, amelyet a főként Alan Sepinwall által vezetett kritikusok hada ennyire imádott volna, minden hibája ellenére is.

A meghosszabbított élettartamnak azonban a csökkentett költségvetés volt az ára: írók távozása, kevesebb állandó szereplő (Anna Wu? Emlékszik még rá valaki?), kevesebb díszlet (Sarah minden évadban új álca-munkahelyet kapott volna, ám az Orange Orange után nem engedhettek meg maguknak egy vadiúj helyszínt), és míg a állandó szereplők néhány tagja épp indokoltan vagy indokolatlanul távol maradt minden epizódban, addig Big Mike jóízűen falta a Subway-ből vásárolt étvágygerjesztő szendvicseit.

Ennek ellenére azonban sokan érezték a vég közeledtét már évek óta, és még többen – köztük néha én is – érezték úgy, hogy a sorozat túllőtt a célon. Bármekkora epizódberendelést is harcolt ki magának a Chuck minden évben, egyesek szerint nem érdemelte meg, hogy műsoron maradjon, amiért nem voltak képesek a csúcson befejezni. Ez az az alapvető tény, ami a rajongótábort megosztja, és osztotta meg már a 3. évad közepe óta: Chuck már rég felnőtt, bizonyította magát, összejött Sarah-val, akkor mégis miért folytassuk?


A gyűlölködőknek bizonyára az sem tetszett, hogy minden évad eleje gyakorlatilag az előző finálé cliffhangerének lenullázásával vagy felhigításával történt, hogy bármi is történik, a szereplők mindig visszataláljanak a megszokott környezetükbe, a status quo pedig soha ne változzon jelentősen. Ez a nézők számára is frusztráló lehetett, hiszen úgy érezték, a sorozatnak nincsen tétje, ha az írók mindig mindent visszaállítanak a kiindulási pontra — ám olyanok is akadtak, akik pont a megszokott környezet és az ismerős motívumok miatt tértek vissza hétről hétre. Például tényleg jobb lett volna a Chuck, ha a 4. évadban nem tér vissza a Buy More? Ezt mindenki egyénileg döntse el, vagy kezdjen bátran fanfiction írásába.

Nyilván volt azonban mindez alól egy ordítóan nagy kivétel, egy csavar, ami alapjaiban rengette meg a sorozat mitológiáját és szabott teljesen új irányt a CIA küldetéseiben eleinte csak meglehetősen passzívan közreműködő áruházi geek történetének: igen, ez volt az Intersect 2.0 és az a bizonyos kung-fu. Mint az kiderült, Chris Fedak és társai soha nem is akarták Chuck-ot örök lúzernek meghagyni, és eredetileg már az első évad végén szembesült volna a Nagy Döntéssel: belevesse magát a kémkedés legmélyebb bugyraiba vagy inkább térjen vissza a régi életéhez? A kérdés azonban a második évad végéig parkolópályára került, ahol Chuck kalandjának első fejezete immáron tényleg a végére ért: itt volt az ideje, hogy a karakter szintet lépjen, hogy a kocsiban bujkáló, lányosan sikítozó és fejvesztve szaladgáló, a nemzetközi hírszerzés világába véletlenül belecsöppent Chuck Bartowski végre kezébe vegye a saját sorsát és eldöntse, mit akar kezdeni a jövőjével.

Ezzel a felnőttebb, érettebb és néhol valóban sötétebb irányvonallal kellett indulnia a harmadik évadnak, amelyen elsőre is látszott, hogy az eddig megismert jópofa, súlytalan lazaságra mostantól kevesebb idő jut. Ne essék félreértés, voltak nagyon viccesre megírt epizódok (“Operation Awesome”az egyik kedvencem) és régóta várt csavarok (Morgan végre megtudja Chuck titkát), de akkoriban néhány idegeskedő rajongó – köztük néha én is – jobban szeretett koncentrálni a sokáig elhúzódó Chuck-Sarah összejövetelre, és minden ezt késleltetni vagy megakadályozni szolgáló tényezőre. Mert ugye Brandon Routh és Kristin Kreuk bármekkora kultstátuszra is tettek szert a saját filmjükben/sorozatukban, Chuck és Sarah elvakult rajongói nem tudták lerázni azt az érzést, miszerint Superman és Lana Lang megformálói egyszerűen nem illenek ebbe az idilli képbe.

De bármekkora gödröket is ásott magának a harmadik évad első fele, a végére mindent meg tudtunk bocsátani: Shaw sötét oldalra átállásával végre megkaptuk a sorozat történetének első igazi rosszfiúját, Chuck első igazi nemezisét (Ted Roark inkább Stephen Bartowskié volt), akit nem volt elég sem egyszer, sem kétszer legyőzni. És a harmadik évad végére sikeresen elértünk egy ideális befejezést: a világ ismét meg van mentve, Chuck visszavonul, the Buy More is no more, és végre semmi, de semmi nem állhat Chuck, Sarah és a hepiend útjába…

Kivéve a negyedik évadot. Vagy ahogy én szeretem hívni: a retcon évadját. Az évad, amely Chuck családjának háttérsztoriját ismét átírta, de ezúttal olyan mértékben, hogy az már a suspension of disbelief (alapfogalom nincs a Junkie-n?) határait súrolta. Mivel volt szerencsém összegezni a negyedik évad történéseit egy előző kritikámban, így most csak egy dologra térnék ki: arra, hogy Chuck mekkora utat tett meg hétköznapi srác létére, hogy idáig egyáltalán eljusson. Tekintve hogy mennyi sötét családi titkot tud meg magáról az évad során, szembesülnie kell azzal, hogy soha nem is volt menekvés a kémélet elől, csak idő kérdése volt, hogy még jobban belebonyolódjon, hiszen az egész családja kémkedett, amióta az eszüket tudták.

Ezt a sok revelációt vessük össze az első évad “Buy More-ban dolgozó hétköznapi srác” alapfelállásával, és tegyük fel a kérdést: létezik egyáltalán olyan “átlagosfickós” sorozat, amelyben – ha elég sokáig bonyolítják az alaphelyzetet – nem derül ki, hogy az átlagosfickó soha nem is volt átlagosfickó? Ezt azért tartom fontos fontosnak megemlíteni, ugyanis egy főhős teljes háttérsztorijának átírása általában elidegenítést válthat ki azokból, akik eddig az “átlagosfickó” mivolta miatt tudtak azonosulni vele… Na de most jut eszembe, hogy ehhez hasonlót is írtam már a negyedik évadvégi kritikámban, szóval nem ismétlem magam.

És most veszem észre azt is, hogy a Chuck történelmének fentebbi lerásában megint sikerült egy kicsit a negatív dolgokra koncentrálnom, holott tényleg nem ez volt a célom, tekintve, hogy a mai napig imádom a sorozatot, minden egyes évadjával együtt. Éppen ezért gondoltam most azt, hogy belemegyek a részletekbe, és összesítem a Chuck eddigi szezonjait, minden epizódból kiemelve egy-két motívumot vagy sztorit, amelyre emlékeztetni szeretnék titeket. (Az első gondolatom az volt, hogy mellékelek YouTube-klipeket is az alábbi szöveghez, de egy idő után feladtam a keresgélést, mert még ebben az évben be akartam fejezni a kritika írását…)

Jöjjön tehát a sorozat epizódjainak összesítő hogyvoltja, a teljesség igénye nélkül:

Első évad: Chuck pornóvírussal hatástalanít egy bombát (1×01), majd pánikolva kapkodja a fejét az egymással macska-egér játékot játszó Casey és Sarah kereszttüzében, amelynek folyományaként vacsoránál felgyújtja Sarah szufléját és helikoptert próbál vezetni több-kevesebb sikerrel (1×02). Tangózni is megtanul több-kevesebb sikerrel, Casey mikrohullámú sütőt dob egy rosszfiú arcába, Sarah Wienerlicious-kosztümben verekszik a sorozat legelső nőnemű rosszfiújával (1×03), és csintalan mosollyal az arcán készít fényképeket az ágyhoz bilincselt Casey-ről (1×04). Chuck véletlenül megment egy kerekesszékes Triád főnököt, akit üldöznie kellene, de aztán összedobja élete első önálló mentőakcióját is, hogy kiszabadítsa Casey-t és Sarah-t, míg Morgan és Ellie végre megbékélnek egymással (1×05). Chuck a saját kocsijából katapultálva, az ülésben lányosan sikítozva sodródik az úttesten, míg Awesome unszolására Morgan élete első kísérletét teszi arra, hogy megkomolyodjon (1×06).

Chuck végre megtudja, hogy Bryce az életét akarta megmenteni, amikor az egyetemen csalónak tüntette fel őt, míg a Nerd Herd semmirekellő tagjai egy hőn áhított univerzális távirányítót próbálnak visszaszerezni (1×07). Sarah: “It’s time for us to make love“, mire Chuck félrenyeli a kávéját, Harry Tang pedig megtudja Chuck titkát (1×08). Lester egy szánalmasan rossz kísérletet tesz arra, hogy randira hívja Sarah-t, aki az epizód végén inkább mégis Chuck-ot csókolja meg egy bomba visszaszámlálása alatt (1×09). Chuck és a nem-igazi-bombából kiszabadult Bryce klingonul beszél egymással, míg ez az első alkalom, hogy a Buy More csatatérré válik és a pineapple jelszóval evakuálni kell (1×10).

Chuck magabiztosan veszít el 100000 dollárt egy rulettkeréken, míg Casey sirathatja hőn szeretett Crown Victoriáját (1×11), de aztán édeskettesben egy székhez kötözve zuhannak ki egy szálloda ablakából, lányos sikolyok közepette természetesen (1×12), a nem-annak-tervezett évadzáróban pedig mindenki egy díszhal nyomába ered, amelytől Chuck teljes jövője függhet, miközben kedvenc geekünk életében először pisztolyt vesz a kezébe, hogy aztán ne tudjon vele mit kezdeni (1×13).

Második évad: Chuck és Morgan “Call of Duty” stratégiát vitatnak meg, ami később éles helyzetben is jól jön (2×01), Roan Montgomery, a világ legsármosabb kémje a csábítás művészetében okítja a geeket, miközben Lesternek nem igazán megy a Buy More helyettes vezetői pozíciója (2×02). Felbukkan a legelső Intersect-féle napszemüveg, de csak az adatbázis frissítésére jó, míg Morgannak a boltban randalírozó nagyfiúkkal gyűlik meg a baja (2×03). Sarah és Nicole Richie csuromvizesen bunyóznak egy iskola zuhanyzójában, míg a nagyon rossz üzleti érzékkel rendelkező Lester fergetegesen katasztrofális bulit rendez a Buy More-ban (2×04), ahol később Chuck egy Missile Command-játékkal menti meg a világot a “Tom Sawyer” futamai alatt (2×05).

Míg Awesome elsősegély-tanfolyamot indít a Buy More reménytelen dolgozói számára, addig Chuck megcsókolja Casey-t, mert a biokémia soha nem volt az erőssége (2×06). Chuck és Sarah az életüket mentve zuhanyozzák le egymásról a fagyiport, míg Casey arra kényszerül, hogy énekeljen egy cseppet (2×07), mielőtt végleg ténylegesen kiderül, hogy Jill Roberts, stanfordi ex-barátnő, természetesen a Fulcrum ügynöke (2×08).

Chuck egy roppant vicces német üzletembernek adja ki magát, hogy Sarah apukájával együtt az évszázad csalását vigyék véghez, míg Morgan minden pénzét elkölti egy rozoga DeLorean-ra (2×10), a Buy More pedig egy megható és idilli karácsonyi túszdráma színhelyévé válik, amelynek végén Sarah drasztikus döntést hoz és ez Chuck-ot jócskán megijeszti (2×11). A sorozat talán legviccesebb threat-of-the-week epizódjában Dominic Monaghan ugrik át a Lostból, és az egészet 3D-ben is megtekinthetjük (2×12), Chuck és Sarah pedig beköltözik a Lila akác közbe, ahol valójában Andy Richter gonoszkodik a Fulcrum nevében (2×13).

Sarah egy kocsi kényelmes első ülésén bunyózik, míg Chuck szokás szerint pánikolva furikázik a Nerd Herd autójával, Casey-val a tetején (2×14), aztán a szerencsétlen nörd megint pisztolyt kap a kezébe, ami persze megint nem jól sül el (2×16), ám annál jobban kivitelezi az Orion utáni titkos kutatását, amelynek következménye egy szuperlaptop utáni hajsza lesz a Nerd Herd fenevadai által, amikor épp nem egy rivális Buy More berendezését törik-zúzzák (2×17). Chuck nevetőgázt szippant a rosszfiúkkal, akikkel azután barátságosabb hangnemben is tud beszélgetni, ja meg van benne Tricia Helfer (2×18), és a sorozat Intersect-mitológiája is nagyobb sebességbe kapcsol, amikor felbukkan Scott Bakula és Chevy Chase (2×19). Emmett Milbarge a Buy More teljhatalmú uralkodójává válik (2×20), Casey a szökevény Chuck és Sarah nyomába ered, Awesome megtudja a nagy titkot, Chuck meg még egy fél évadon át bánni fogja, hogy épp nem volt nála óvszer, de legalább az Intersect kikerül a fejéből (2×21), a második évad fináléjában aztán Jeffster hivatalosan is kultusszá válik a szemünkben, Ellie és Awesome összeházasodik, és hát ugye Chuck knows kung-fu (2×22).

Harmadik évad: Chuck azonban még nem igazán knows kung-fu, amelynek következtében a CIA kipenderíti, Sarah is kipenderíti, Casey is kipenderíti, míg Morgant egy japán étteremből penderítik ki, Annát és Emmettet pedig a csökkentett költségvetés miatt penderítik ki (3×01). Chuck ismét megdönti az egy epizódra jutó “idegesítően szerelmes bolondnak lenni” világrekordját, de legalább jópofán ugrál a lézerek között egy páncélteremben, míg Morgan végre megdöntheti Carinát (3×02).

Awesome kissé túlságosan is lelkesen rontja el Chuck küldetését a costa grava-i nagykövetségen (3×03), viszont kevésbé lelkesedik azért, amikor Angie Harmon, Ring-ügynök, összekeveri őt a világ legjobb kémjével, és ráadásul még improvizálnia is kell egy röhejesen vicces hazugságot a parkban vérengző medvékről, míg Jeffster egy őrült pillanatában Fight Club-ot csinál a Buy More-ból (3×04). Lester tesz arról, hogy Morgan megutálja új munkáját a Buy More-ban, de csak amíg Casey át nem mossa az agyát, míg a türelmetlen Chuck-Sarah rajongók végeláthatatlan idegesítésében új fejezet nem nyílik Shaw és Hannah behozatalával (3×05). Ja és örömmel jelentjük be, hogy az Intersect mostantól kényelmes napszemüveg formában is kapható, de sajnos továbbra is csak feketében, miközben a veteránná vált Chuck egy nachomániás sorstársát pátyolgatja (3×06).

Morgan végre-valahára megtudja Chuck titkát, miközben Big Mike, Jeffster és a zöldingesek minden erejükkel védik Buy Moria nevű földjüket a betolakodóktól, és közben üvölt a “Fortunate Son” (3×09). Casey ismét kap egy flashback-epizódot, amelyben Chuck majdnem sikeresen érzéketlen Terminátorrá válik (3×10), de ehelyett inkább leérettségizik kémsuliban, hogy igazi titkosügynök lehessen, csak épp Sarah kiábrándul belőle (3×11), de csak addig, amíg a Majdnem Igazi Fináléban Chuck meg nem menti őt egy gonoszemberré avanzsált Shaw ügynöktől (3×13) és új életet nem (nem) kezdenek Európában, hogy aztán rájöjjenek, inkább mégiscsak kémkedni akarnak egész hátralévő életükben (3×14).

Legalább bepillantást nyerhetnek, milyen kiállhatatlanok lennének 30 év múlva, amikor látogatókat kapnak Fred Willard és Swoosie Kurtz személyében, miközben Morgan mindenáron a Bartowski-hadművelet oszlopos tagjává akar válni, és ezért hajlandó akár tigrisek elől menekülni vagy retró főcímekről álmodozni is (3×15).

Chuck szembesül azzal, hogy az Intersect minden évad végén meg fogja keseríteni a dolgát valamilyen módon, tekintve hogy a sorozat mitológiája ebből az egy elemből áll, most például rémálmai lesznek tőle — miközben Ellie Afrikában doktorkodva sem nagyon tudja elkerülni a végzetét, azaz hogy belegabalyodjon a kémbizniszbe valamilyen módon (3×16). Scott Bakula (yay!) és Brandon Routh (boo!) valamilyen módon csak visszatalálnak a sorozatba, az utóbbi még úgyis, hogy pár résszel korábban lett mellkason lőve és kívánt jóéjszakát egy párizsi folyó halainak (3×17), de szerencsére minden jó, ha a vége jó, hiszen Shaw a duplafinálé végén ismét a rövidebbet húzza, és újfent megmenekül a világ (3×18-19). Minden jó, ha a vége jó? Persze, ha nem számítjuk Stephen Bartowski halálát, a Buy More felrobbanását, Chuck titkának újfent kitudódását, és… Kémmuter felbukkanását.

Negyedik évad: Na és itt fogok most egy hatalmasat csalni. Hogy időt és helyet spóroljak, nem áll szándékomban elismételni semmit, amit a negyedik évad végén is írtam. Véleményekért és a hogyvoltért tessék oda visszalátogatni, aki úgy érzi, szüksége van rá. Ami viszont azt is jelenti, hogy a Chuck boncolgatásból már nem maradt hátra más, mint…

Az ötödik és egyben az utolsó évad:

Ehhez a részhez azonban hozzá kell tennem valamit: el nem tudom képzelni, hogyan működik a Chuck írási folyamata. Fogalmam sincs, mi zajlik az írói szobában, hogyan tervezik meg és rakják össze az évadok struktúráját, az epizódok cselekményét, és hogyan tudnak egy jó kreatív döntés után két rosszat hozni. Most azonban, hogy ihletet nyerjek az ötödik évad elemzéséhez, megpróbáltam Chris Fedak, a showrunner fejébe látni, és vizualizálni az írók szobájában lefolytatott beszélgetést, miközben az utolsó fejezetre készültek:

Chris (a szobában ülő íróknak): “Üdv mindenkinek srácok. Szép tőletek, hogy eljöttetek annak ellenére is, hogy néhányatok már szívesebben böngészné az apróbetűs álláshirdetéseket az újságban. A nevem Chris Fedak, ezt az új íróknak mondom, akiknek a nevét sajnos nem tudom, tekintve, hogy még viszonylag nem olyan régóta vannak velünk. Ne értsetek félre, nem azt akarom ezzel mondani, hogy ti újoncok még tapasztalatlanok vagytok, és képtelenek vagytok klasszikusan jó Chuck-epizódokat írni. Ettől függetlenül hiányzik az eredeti csapat…*sóhaj*… Na mindegy, azért vagyunk ma itt, hogy megbeszéljük, miről is fog szólni a Chuck utolsó évadja, mert a negyedik végén sajnos megint volt egy jó ötletünk, amiről aztán utólag jutott eszünkbe, hogy fogalmunk sincs, hogyan ültessük át a gyakorlatba…”

(Chris asszisztense nyit be az ajtón) “Chris, Zach Levi épp most telefonált. Azt mondja, nem engedi, hogy az ötödik évadra még rövidebbre vágassuk a haját. Attól tart, az már túlságosan hiteltelenné tenné a karaktert, és nem jönne át az a bizonyos geek-vibe, ami miatt régebben annyira megszerették őt…”

Chris: *sóhaj megint* Na sebaj. Akkor küldjétek Yvonne-t a fodrászhoz. És fessétek be a körmét. Évad végére úgyis visszanő neki. Na de, térjünk most már a lényegre. Utolsó évad. 13 epizód. Ez a legtisztább helyzet, amelyben valaha is voltunk. Semmi okunk nincs arra, hogy ne legyünk képesek összedobni egy alaposan megfontolt, jól kigondolt átívelő szállal operáló évadot. Ez az utolsó lehetőségünk, hogy valami gigantikusat alkossunk, ha már a negyedik évad végén úgyis valami Nagy Tervet meg Hatalmas Összeesküvést emlegettünk. Tehát. Van valakinek olyan ötlete az évad sztorijára, amit még nem használtunk el korábbi évadokban?”

*tücsökciripelés kintről*

Chris: “Nincs? Hát ez elszomorító. Na jól van, akkor kezdjünk el gondolkozni azon, hogy ki legyen az évad főgonosza. És mivel ez az utolsó évad, ennek a főgonosznak kell a legnagyobb főgonosznak lennie, aki valaha is szerepelt a Chuck-ban. Legalábbis a rajongók ezt fogják elvárni tőlünk.”

Random író: “Tavaly megkaptuk Timothy Dalton-t. Nem hinném, hogy egy új ismeretlen főgonosz behozatala überelni tudná a Volkoff-sztoriszálat. Túlteljesítettünk a negyedik évaddal, ez itt a gond szerintem. Semmink nem maradt”

Chris: “Na, és az a random főgonosz, akit behoztunk a tavalyi fináléba?”

Random író: “Kicsoda? Clyde Decker? Ő egy vicc. Soha nem is gondoltuk volna, hogy ő legyen a fő-fő-főgonosz. Ha vissza is hozzuk őt az ötödik évadra, ki kell nyírnunk őt minél előbb, hogy valaki más átvehesse a helyét.”

Chris: “Na jó, tehát új főgonosz behozatala ezen a ponton értelmetlen. Mi lenne, ha visszahoznánk egy régebbi ellenséget? Maradt még valaki Chuck múltjából, aki visszatérhetne, hogy egy korábbi évad eseményeit egy az egyben megismételve foglyul ejtse és bedrogozza Sarah-t, hogy Chuck majd hősiesen megmenthesse őt megint…?”

Random író: “Shaw visszajöhetne. De mivel minden rajongó utálja őt, ezért én azt javaslom, hogy csak egy epizódot szánjunk rá.”

Chris: “Hmmm… nem rossz ötlet. Ám ha sikeresen kinyújtjuk Shaw visszajövetelét, még akkor is marad legalább egy fél évadunk arra, hogy valami teljesen mást csináljunk. Srácok, hogy őszinte legyek, ez a Nagy Terv mégsem hangzik akkora nagy tervnek, mint ahogy azt korábban beharangoztuk… Remélem, a rajongók nem érzik majd átverve magukat…”

És ti? Átverve éreztétek magatokat? Vagy inkább csak örültetek, hogy Shaw visszatért még egy epizódra? Nekem félúton a kettő között valahol. És félúton az évad során be kellett látnom, hogy Fedak és társai megint nem szándékoztak egyenletes tempót tartani, amiért kénytelen vagyok azt mondani, hogy az ötödik évad inkább hasonlított az össze-vissza ugráló negyedikhez, mintsem az előtte lévőkhöz. Nem, az utolsó évad bármennyire is próbálkozott, nem sikerült felemelkednie a második évad magasságába, pedig összességében azt kell mondanom, hogy az epizódok többsége nem volt rossz, egy ordító kivétellel, ami számomra az 5×09 volt.

Eleinte aggódtam is, hogy a sorozat Igazi Nagy Fináléja előtt ennyire leülepszik a történet (Nicolas Quinn nem fog a legmegragadóbb ellenfelek közé felvonulni az emlékezetünkben), de egyből más volt a helyzet, amikor végre megértettem, hogy mégis mi a készítők szándéka: bezárni a kört, visszatérni a kezdet kezdetéhez. Nem új történeteket elmesélni az utolsó néhány részben, hanem csak egy kifogást találni arra, hogy még egyszer utoljára átélhessük azt, amit már egyszer átéltünk, csak kissé más formában. Mint ahogy arra a fenti képzelt beszélgetésben is utaltam, az ötödik évadban egy szem olyan ötlet nem volt, amit a sorozat korábban ne valósított volna meg valamilyen formában. Az írók tehát úgy döntöttek, hogy más utat választanak a lezárásra: visszatértek a sorozat szívéhez-lelkéhez, Chuck és Sarah kapcsolatához.

A disclaimer ezúttal azonban ez volna: teljesen megértek mindenkit, aki finálé megnézése után ellenállhatatlan vágyat érzett arra, hogy kidobja a monitorját az ablakon, elégesse az eddig beszerzett DVD-it, és megfogadja, hogy soha többet nem megy egy Subway közelébe, mert bizony 5 év után nem ezt a búcsút várta a sorozattól. Ezek az emberek viszont készüljenek fel arra, hogy én a finálét istenítők táborába tartozom, akik úgy gondolják, ennél tökéletesebb befejezést nem is lehetett volna írni Chuck Bartowski kalandjainak.

A duplafináléként leadott utolsó két epizód ugyanis szemtelenül a rajongókhoz szól: tele van metával, utalásokkal, apró részletekkel, és mindennek tetejére szinte tökéletes szimmetriát alkot az első évad első két részével. Miért tetszett a finálé? Mert ha mást nem, a készítők beváltották az ígéretüket, miszerint visszatérnek a gyökerekhez — ezt minden sorozat megígéri, de alig néhány tartja be. Minden egyes képkocka a kezdeteket volt hivatott felemlegetni, az emlékeket előcsalogatni belőlünk, minden egyes percben emlékeztetni a sorozatnak arra a motívumaira, amelyeket megszerettünk, és ha a nyilvánvaló flashback-es részektől eltekintünk, többnyire nagyon ügyesen és bravúrosan oldották meg.


Morgan becsmérlő meta-kommentje az öt évvel ezelőtti önmagáról; Chuck kommentje arról, hogy bárcsak elpusztította volna az Intersectet a 2. évad végén, mert akkor mindenki jobban járt volna; az utolsó megmaradt Intersect épületének belseje, a “fehér szoba”, és maga az Intersect, ami szinte kiköpött mása a pilotban látottnak (holott már féltucatnyi másik verziót is láttunk); Sarah erőszakos behatolása az épületbe arra emlékeztet, ahogy Bryce a pilotban kijutott onnan; a videonapló, amelyben Chuck és Sarah kapcsolatát meséli el, de konkrétan felismerhető epizódok történéseire utalva; a ruha, amelyet Sarah a Buy More-ba való visszatérésekor visel ugyanaz, mint ami a legelső alkalommal is rajta volt.

Az étterem, ahol először “randiztak; a Wienerlicious; az első évad óta visszatérő poén, miszerint éles lőfegyvert soha ne adj Chuck kezébe; Beckman utasítása, hogy Casey-nek szívtelen-érzéketlen kémnek kell lennie a barátai előtt is; vicces kikacsintások a sorozatban felbukkant eddigi kémszervezetekre (még Mark Pellegrino Fulcrum-ügynöke is visszatér a 2×07-ből: “The Ring? Amateurs.”); Irene Demova és a Prism Express laptop; a fekete hátteres “Chuck” főcím a pilotból; és végül ugye, a tengerpart, ahol Chuck és Sarah őszinte barátsága/kapcsolata elkezdődött.

Aki azonban minderre a sok apró utalásra csak ráfogja, hogy gimmick és hogy fanszervíz, attól meg kell kérdeznem: mire számított, ha nem erre? Mit várt a sorozat fináléjától, ha nem nosztalgiaáradatot és gyönyörűen megrendezett-előadott drámai jeleneteket? Chuck és Sarah tragédiába torkollott jelenete az álomházban, ahol csak az igazán kőszívű rajongók nem morzsoltak el egy könnycseppet Chuck kétségbeesett fohászkodása alatt, majd kaptak a szívükhöz, amikor Sarah végre valóban felkészül arra, hogy kioltsa saját férje életét.

És hihetetlenül örülök annak is, ahogy Sarah emlékezetvesztését megoldották: nevezetesen annak, hogy nem oldották meg sehogy. Nyilván sejthetjük, hogy a mesebeli csók meg fogja tenni a hatását valamennyire, és hónapok-évek múlva Chuck és Sarah újra boldog lehet, nem kell azt a szánkba rágni. Külön tapsot érdemel tehát ez a váratlan és néha képtelenül idiotikus fordulatokban bővelkedő dramedy sorozat, hogy nem bagatelizálta el Sarah memóriájának visszanyerését egy olyan deus ex machina dologgal, mint az Intersect feltöltése.

Érdekesnek találtam amúgy a duplarészes finálé szerkezetét: egészen nyilvánvaló, hogy az első órában kaptuk a drámaibb, sötetebb eseményeket, míg a második óra sokkal jobban hasonlított egy tipikus, hangulatában könnyedebb, szinte már-már standalone típusú epizódhoz — a legtöbb sorozat ezt szerintem pont fordítva csinálná. Egészen furcsa módon valahogy helyénvalónak is találtam ezt a felépítést: a maga kicsavart módján logikusnak találtam, hogy a kezdetekben jópofa, könnyed sztorikkal operáló sorozat egy hasonló módon könnyed sztorival fejezze be 5 éves futását.

Persze, a rajongók kilencven százaléka hőbörögni fog Jeffster ismételt megjelenésén, és hogy a finálé állítólagos tetőpontja egy koncertteremben zajlott, ahol már megint egy pornóvírus mentette meg a napot — én annyiban fogok a hőbörgő rajongókkal egyetérteni, hogy a jelenet tényleg nem volt annyira körömszaggató és akciódús, mint az lehetett volna, a Jeffster utolsó dalául választott “Take On Me” pedig továbbra sem tudta überelni a “Mr. Roboto”-t, valamint a rendezés és a vágások is meglehetősen furcsának hatottak néhol. Miért nem bosszankodom túlságosan emiatt? Nos, az egyik ok a már fentebb említett szimmetria: képes vagyok elfogadni, hogy a finálé egyes részeit sikerült olyan (szándékosan?) gagyira és bohókásra megcsinálni, mint az a sorozat legelső éveit jellemezte, egyfajta főhajtásként.


A másik ok pedig az, hogy sokkal több figyelmet fordítottam azokra az apró részletekre, amelyek tetszettek, mintsem a kevésbé tetszőkre: Morgan bohóckodása a láthatatlanná tévő köpennyel (teljesen random poénnak hatott, tekintettel arra, hogy még csak nem is vált a sztori részévé a későbbiek során); Chuck kilövi Casey helikopterét az égből, ha már Sarah volt olyan felelőtlen, hogy egy Desert Eagle-t adott a kezébe; az éveken át fel-felbukkanó Buy More-os háttérszereplők végre megszólalhattak; Chuck öt éven keresztül tartó jellemfejlődése két mondatban összefoglalva (“She may be the best spy in the world — but I’m Chuck Bartowski. It’s not like she’s out of my league“); Morgan lelkesítő beszéde Casey-hez (“Your team was your edge, you giant jackass!“); Big Mike az utolsó állandó szereplő, aki megtudja Chuck titkát (csak eleinte úgy tűnik, egy szót sem hisz el belőle); Casey búcsúja Chuck-tól (“If there’s one thing Russians do well, it’s give great hugs“); és persze a gyönyörűen összerakott utolsó jelenet a parton, az elmaradhatatlan nosztalgikus flashback-ekkel…

Ez volt hát a Chuck fináléja. Szerény véleményem szerint egy szinte tökéletesre sikerült befejezés, Chuck Bartowski epikus utazásának vége (vagy épp új kezdete), amelybe sikerült belezsúfolni kedvenc geeksorozatunk összes védjegyét, mindent, ami az elmúlt 5 évet ennyire felejthetetlenné tette számunkra.

Öröm volt látni, hogy az olykor hullámzó minőségű sorozat legeslegutolsó két epizódjára is jutott még a napjaink legjobb sitcomjait is maga mögé parancsoló komédiából, a helyenként szívszorító ember- és családközpontú drámából, a kellemesen fura atmoszférából, a bolondos szereplőkből, a bénázó főhősből, az eyecandy-faktorból, a retrósan viccesre sikeredett akciójelenetekből, a finoman adagolt popkulturális utalásokból, a pofátlanul adagolt Subway-termékelhelyezésekből, a nerdgazmust kiváltó, ám a büdzsé 90 százalékát felemésztő vendégszereplőkből, és így tovább… És örülök, hogy 5 évad végignézése után is visszatekinthetek akár a gyengébb részekre is, és azt mondhatom, hogy minden egyes percét megérte látnom, megérte a néha bohókás, néha szomorú, néha pedig egyenesen frusztráló kaland részévé válni.

De mint minden kalandnak, így ennek is véget kell érnie.

A világ leghíresebb geekből-lett-tikosügynöke Charles Irving Bartowski/Carmichael, a világ legdögösebb CIA-ügynöke Sarah Walker, az állandóan morgó, ám legbelül vajszívű John Casey, a valaha létező legjobb barát és legviccesebb sidekick Morgan Grimes, a valaha létező legjobb család Ellie Bartowski és Captain Awesome, a legvisszataszítóbb és egyben legjobban imádott léhűtő bagázs Jeff és Lester (plusz Big Mike), a nem-is-annyira-szigorú-mint-amilyennek-látszik főnökasszony Diane Beckman, és velük együtt a Bartowski-hadművelet, a Buy More, a Nerd Herd, az Intersect és annak minden egyes létező variációja ezennel leköszön. És ha már a sorozat egyik szállóigéjével nyitottam ezt az írást, akkor hadd fejezzem be egy másikkal, ezúttal Ellie Bartowski szavaival élve:

Aces, Charles. You’re aces.

Évad: 7/10
Finálé: 9/10
Sorozat: 8/10


u.i.: Szépen megfogalmazott véleményéket kérek a kommentekbe, valamint arra is kíváncsi vagyok, hogy kinek mi volt a top5, top10, top-akárhány kedvenc/gyűlölt epizódja, jelenete, vendégszereplője, idézete, akármi. Írjatok listákat egész nyugodtan, bármiről ami eszetekbe jut, ne kíméljetek. És mindenek előtt, köszönöm a lehetőséget a Chuck-vendégkritikák megírására, és azt is, hogy olvastátok. Ki tudja? Ha találok egy másik kedvenc sorozatot, talán még találkozunk…

163 hozzászólás Ne habozz!

LoGi - 2012. 01. 31. 15:46

holy shit :D na kezdem olvasni.

LuPuS - 2012. 01. 31. 15:51

egy komplett novella :D

zoli - 2012. 01. 31. 15:55

Volt már ilyen hosszú cikk itt?
Beszarás.

winnie - 2012. 01. 31. 15:59

és mindvégig érdekes, az érzelmekre hat. tök jó az ilyen visszaemlékezéseket olvasni.

Greg - 2012. 01. 31. 15:59

Tartalmas írás, gratulálok.Elejétől fogva ott ültem minden héten, és nem adtam fel, még akkor sem amikor mások már kiszálltak a nézésből minőségromlás és más egyéb okokból. Nálam No.1 sorozat volt évek óta, szóval hibákra én nem is emlékszem, és imádtam az utolsó részt…És az utolsó jelenet, zene, környezet Sarak&Chuck, telitalálat volt. Nagyon de nagyon hiányozni fogsz Chuck.

Vilidzs Pipöl - 2012. 01. 31. 16:03

Ez egy nagyon szerteszét ugráló, rohadt hosszú poszt lett.
Szerintem nem ártott volna külön egy finálékritika, és egy sorozatkritika, mert ez igy ömlesztve mindkettőnek sz.r.

srofa - 2012. 01. 31. 16:07

van hír a szinkronos változat folytatásáról?

Dr. Atom - 2012. 01. 31. 16:10

Végignéztem szorgalmasan, de inkább már csak megszokásból. A 2. évad óta keményen zuhant a minőség, főleg mert a főszereplő átment egy kurvakemény, de közben folyamatosan picsogó, nyálas idiótába.

Az utolsó két résszel visszahoztak valamit az első évad feelingjéből, és remek volt, de sajnos ez mit sem változtat rajta, hogy a Chuck évek óta döglődött, még a futószalagon behordott popkult-celebek ellenére is.

raffy - 2012. 01. 31. 16:13

Gratulálok a cikkhez, szerintem jó lett!
Nekem az egyik kedvenc sorozatom volt évek óta, annak ellenére hogy eléggé hullámzó volt! De szerintem is ez a lezárás így volt tökéletes, és nekem külön tetszett hogy a második részben egy csomó utalás volt az első évadra (Sarah ruhája a pultnál, a Wienerlicious, a tánc a 3. évadból, a vírus, a laptop), a végső jelenet a tengerparton viszont abszolút a legjobb és az egyik Legszebb jelenet volt. Lassan kezdem előről!

Rodallega - 2012. 01. 31. 16:17

Koherenciát nélkülöző poszt, a kevesebb néha több.
A sorozat középszerű, 1-2 év, s homályba vész, a 2. évadtól meredeken zuhanó színvonal, antipatikus főhős. Voltak néha érdekes próbálkozások, de összességében nem tudott megfelelni az elvárásaimnak.

Arsenal93 - 2012. 01. 31. 16:19

Nagyon jó sorozat volt, mindig is kedvenc fog maradni.
Most hirtelen nem tudnék top listát összeállítani a kedvenc jelenetekből de azért 2-t kiemelnék:
1.:Az első epizódban amikor Sarah nindjaként(remélem jól írtam :D)betör Chuckékhoz.
2.:Amikor Sarah megpróbálja rávenni Chuckot hogy szökjön el vele S04E14

Arsenal93 - 2012. 01. 31. 16:19

Ja tényleg és gratulálok a cikkhez

Stephan - 2012. 01. 31. 16:27

Én imádtam a Chuckot, annyira rossz hogy vége lett :(
Keresnek kell valami hasonlót, bár a Chuck végével keletkező űrt nem fogja egy sorozat sem betölteni :/ Nagyon jó volt olvasni ezt a hosszú-hosszú cikket :) felidézett mindent a legjobb sorozatból amit eddig láttam.
A befejezés így volt tökéletes, mert végül is új életet akartak kezdeni és tessék, sikerült :) bár… nekem lettek volna ötleteim egy 6. évadra :D

symor - 2012. 01. 31. 16:28

Na basszus, a “hogyvolt” részhez érve már vigyorogtam, mint a vadalma :D

Pont így, pont ennyi kellett, mert ennél kevesebb minek a szóból, ha Chuck-ot búcsúztatunk!

Minden idők leghosszabb goodbye-posztja, amiben minden szó a helyén van!

Outlander, fogadott junkie-vértestvérem, köszönöm és gratulálok az íráshoz!

ÉG VELED CHUCK!

delfingo - 2012. 01. 31. 16:30

Én az első évad felénél abbahagytam mert annyira nem tetszett meg sok sorozatom volt.Érdemes lenne szerintetek folytatnom? :D

Ingorion - 2012. 01. 31. 16:43

A Lost meg a Shield elvesztése után éreztem ekkora űrt… szerencsére már kialudtam, de hiányozni fog.
Kedvenc évadom nincs, inkább részek, jelenetek maradtak meg, a kedvenc epizódjaim pedig:
1×01, 1×09, 2×01, 2×21, 2×22, 3×13, 3×17-18, 4×01, 4×07 (Timothy Dalton ott mekkorát alakított, te jó Isten), 5×01, 5×12-13…
A momentumokat, amelyek sokáig velem maradnak meg nem írom le, mert felesleges, szeretni való volt és ez pont elég, szerintem Fedak-ék sem akartak sohasem többet. Minden hullámzás, kisiklás ellenére a finálé utolsó percei után (férfi létemre) nem tudok haragudni, annyira jól eltalált és megható volt. Az első két évadnak pedig számomra legalább olyan vaskos és magába szippantó hangulata van (VIGYÁZAT!, nagyot fogok mondani), mint magának a Drótnak. Meglehet érte kövezni, de ez van :))
Ja és a Levi és az Yvonne közt dolgozó chemistry-nél nemigen működött jobban bármi is a képernyőn.
A sorozat nálam 8-9 pontos, de (számomra! (mint már innen kiderült)) a legjobbak közt a helye…

Kelta67 - 2012. 01. 31. 16:46

Nekem minden hibájával a kedvencem volt a sorozat..
Casey jellemalakulása, Morgan superkémmé változása..a jeffster mind mind jó és kellemes része a filmnek…nem volt komoly, vagy túl kidolgozott, de pont hogy így volt jó
hiányozni fog

a kritika, kicsit hosszú…de találó..illett a sorozathoz :)

8/10

LoGi - 2012. 01. 31. 16:48

Megjegyzéseim: az 5. főszereplő lány nem a barátnője lett volna, hanem a szomszédban lakó lány, akivel mindig is össze akart jönni. De aztán még pilot előtt elvetették őt, mivel annyira tetszett már ott a készítőknek a Yvonne-Zac páros ugye. Legalábbis én így tudom.
Basszus, a Superman Lana Lang páros nekem idáig le se esett :D Áááá ezek az évadösszefoglalók :D Nagyon fasza :)
Képzeld a fináléban még ennél is több utalás volt, mint amiket leírtál :D Sőőt, rengeteg másik részre is voltak utalások még.
Éés a végére értem közben az írásnak. Elolvasva ezt a gigantikus írást, elfogult rajongó létemre (top1 nálam) annyi minden eszembe jutott, hogy úgy se fogok tudni mindent leírni.
Én is veled egy időben kezdtem el a sorozatot, 3. évad elején, csak annyi különbséggel, hogy én még újonc junkie-nak számítottam, a Chuck volt a 8. sorozat, amit elkezdtem nézni. Gyors darával beértem magam, a magyar rajongói oldal rendszeres látogatója lettem, később már híreket is írtam oda rajongásom enyhítésére :D Szombat kora reggel (shame on me, nem néztem élőben) után jó nagy hiányt éreztem, nagyon fog hiányozni a sorozat. (De a lassú rewatch a hiány enyhítésének céljából már folyamatban van.) Nálam a rajongási faktort még csak növelte, hogy a sorozat és a cast tagjairól szóló híreket figyelemmel követtem. 2 év alatt iszonyatosan megkedveltem a karaktereket és a színészeket is, ha más is néz videókat a castról, az egyik legbarátibb hangulat lehetett náluk, ő nekik is nagyon könnyes búcsú volt ez, és erről még rengetegettudnék írni (főleg, hogy bő másfél éve tumblr-ös fandommal együtt követtem a híreket). (ajánlom a comic-con videókat, tvguide interjúkat, de van pár 5. évados gag reel/búcsú videó is, szintén nagyon jóra sikerült: http:// youtu.be /5VVK8LX -8KE raktam bele szóközöket, nehogy emiatt nyelje el a kommentemet majd :D)
Aztán… Az írás igazán remek összefoglaló lett, gratula hozzá. Az én ilyen kedvenc részek, idézetek dolgokat már rég kiveséztem más fórumon, szóval inkább arról írok, hogy örülök, hogy nagy nevek is szerepeltek a sorozatban. Igenis költsék rájuk a pénzt, és néha 1-2 jobb dalra (skinny love, 3 rounds and a sound, bears, down river, fake empire (bár nationaltől épp lett volna jobb is), fall into place, i am your skin, keep yourself warm, love it all, the naked and famous, estébéé, mert azért minden évadban van legalább 5-6 playlistre való), gondolom sok más emberrel együtt a Chucktól én nem profi CGI-t, vagy valós kém sztorikat vártam (ennek ellenére azért sikerült néhol túlzásokba esniük, amit én is nehezen nyeltem le, pl akár 5×11 Quinn a vonatból kiesésével). Ahogy Schwartz is fogalmazott, ez a sorozat arra volt való, hogy 1 órára mosolyogjál rajta, kikapcsoljon, valamint sokak izgulhattak a Chuck-Sarah kapcsolat alakulásáért, ami szerintem így elnézve az 5 évadon, igazán remekre sikerült. Én is egyetértek, hogy a fináléban is a helyes megoldást választották ezzel a “tell me our story” és “kiss me” befejezéssel. Sajna itt most lefulladtam a nem létező gondolat menetemmel, de igazából felesleges lenne többet is írnom, hiszen úgy sincs sok ember akit érdekelne :D
Remek élmény volt a Chuck, jó sok emlék marad meg belőle. Na ennyit erről a Chuck Me-s pólómban :) #GoodByeChuck! (Egyébként 3 másik chuckos hashtag worldwide trend volt a finálé alatt, egy kis érdekesség.)

LoGi - 2012. 01. 31. 16:54

Ingorion hozzászólásával nagyon egyet értek :)

Kitti - 2012. 01. 31. 16:55

Nem láttam minden részt és még a finálét sem, de annyira igényes és érdekes volt ez az írás, hogy rögtön beszippantott és meg is jött a kedvem, hogy elkezdjem majd a darát. Ezek a mondatok és az írótól a szívünkig nyomuló érzelemáradat igazán megfogott. Egy igazi junkie, mit ne mondjak. :)

ldavid - 2012. 01. 31. 16:56

mindent összevetve én is 8-ast adnék a sorozatra.
a pár év alatt nagyon megszerettem, és Shaw-n kívül mással nem is volt nagy gondom.
hiányozni fog :(

Dzséjt - 2012. 01. 31. 16:58

Huh, lesz mit olvasni. :) Szép hosszú cikk, de eddig csak a bevezetőt olvastam el. Majd holnap az egészet (aztán jöhet az újranézés).

Szerintem a Chuck egy mesesorozat, kérem szépen, egy mese a kis hercegről (kémről), aki felkerekedik, megkapja a fényes kardot (Intersectet), elnyeri a hercegnő (kémnő) szívét és megmenti a királyságot (a világot) a gonosz négyfejű sárkánytól (Fulcrum, Gyűrű, Volkoff művek, Quinn). Van hűséges fegyverhordozója (Morgan), van mentora, vannak követői (Jeff, Lesster), és hű családja, ahol a királynak és a királynénak is van titka. Klasszikus mese, modern környezetben, kémcuccokkal felvértezve. Ennek megfelelően a vége is mesés, ahol csak a mágikus “első” csók szabadíthatja meg a királylányt a gonosz átkától. Ez volt a legszebb és számomra legvonzóbb erénye. Főleg egy olyan világban, ahol a komor, a valóságra néha túlságosan alapozni vágyó sorozatok sikeresebbek. Mintha az emberek már nem akarnák használni a fantáziájukat, és nem hinnének a csodákban, hogy van jó is az életben. A Chuck pedig azt mutatja be a maga életszerűtlen, de bájos módján, hogy igenis van: a család, a barátok, a szerelem, az, hogy szimplán jók legyünk.

Ha megengedtek egy kis pofátlan önreklámot, én is írtam egy rövidet a szériáról: http://dzsejt.sfblogs.net/2012/01/29/chuck/

Neoprimitiv - 2012. 01. 31. 16:59

Először is gratulálok a cikkhez, élmény volt olvasni.

A Chuck első évadát nagyjából, a másodikat kevésbé, Jeffster megjelenésétől kezdve pedig egyáltalán nem néztem a sorozatot. Viszont olyan szinten vált kult kategóriává (meg Yvonne állandó JAwS nyertessé), hogy akkor is képben voltam a nagyjábóli helyzetével, amikor az epizódokat nem láttam. Chuck és Sarah összehozása pedig az összes romantikus szállal rendelkező sorozatnak feladta a leckét, nem lehet már arra hivatkozni, hogy a nézők azonnal otthagyják a show-t.

Szóval a lényeg, hogy fináléra kíváncsi voltam és nekem teljesen bejött. Úgy is élvezhető (sőt, kifejezetten szórakoztató) volt, hogy az előzőekből következően a visszautalások fele nem eshetett le. Lehet, hogy az elmúlt két évad már csak kínlódás volt, hogy az eleje volt az igazi, de a finálé szerintem is olyan lett, amilyennek a nagykönyvben meg van írva.

Én is nagyon örültem, hogy Sarah-ba nem “töltötték vissza” a szerelmet. Ő abba kétbalkezes Chuck-ba tudott beleszeretni, akivé most Chuck vissza akar változni az Intersect elpusztításával. Ha akkor sikerült, akkor másodszor is menni fog.

Venius - 2012. 01. 31. 17:04

A Chuck messze a kedvenc sorozatom volt az első három-négy évadában, ezzel ellentétben az ötödiket már csak azért néztem meg, hogy nem kaszálom el néhány résszel a vége előtt.
A sorozatnak szerintem mindig az volt az erőssége, hogy alapvetően egy vicces kémsorozat volt, ami nem akart több lenni. Mindig úgy tűnt, mintha az írók alapvetően szórakoznának az alkotás közben. Az ötödik évadra viszont hihetetlenül erőltetetté váltak a dolgok, kezdve a logikai hülyeségektől, aztán azzal, hogy kezdtem úgy érezni, minden karakterbe bele kell nyomni az Intersectet (esküszöm, rettegtem attól, hogy melyik pillanatban kerülhet Lester kezébe egy Intersectnapszemüveg).
Összességében nem ilyen befejezést érdemelt a sorozat…

Sorozat (első négy évad, átlagolva): 8/10
Ötödik évad: 2/10
Finálé: 3/10

LoGi - 2012. 01. 31. 17:11

Winnie, esetleg a hosszú kommentemben lévő youtube videót nem rakjátok ki? Még annak is öröm nézni egy gag reelt, aki nem nézte a Chuckot.

LoGi - 2012. 01. 31. 17:11

Csak ki kell szedni belőle a szóközöket.

Cornelius - 2012. 01. 31. 17:12

Tegnap vettem rá magam hogy nekikezdjek a sorozatnak, a kis novella alapján nem hinném hogy nagyot csalódnék a sorozatban ^^

BB - 2012. 01. 31. 17:12

Én is a 3. évad kezdetekor daráltam le az első kettőt :D
A mélypontok ellenére egyáltalán nem bántam meg, hogy elkezdtem nézni, az egyik kedvenc sorozatom lett és szerintem a befejezés is tökéletes volt. Hiányozni fog. Biztos hogy végignézem még párszor… :)

mitsesejt - 2012. 01. 31. 17:12

én is köszönöm a posztot, meghatódtam megint, nehéz elhinni, hogy nem lesz több rész..
az első junkien-kísért sorozatom,minden új rész után kíváncsian olvastam a kibeszélőt csendes lelkesedésemben:)
imádtam a jól összerakott szereplőgárdát, zac és yvonne hihhetetlenül természetes és szerethető volt, míg morgan az egyik kedvencemmé vált, a maga esetlenségével, nagyon egyet tudok érteni outlander egysoros jellemzéseivel a szereplőket illetően :)

kedvencek, hááát..
amikor sarah először alszik chuck-nál
amikor casey elkapja chuckot: “Yeah i catch you when you fall, very touching” :)
operation awesome – spytraining: duckhunt, nintendo :)
amikor lelövi shaw-t..
morgan összes véletlen majd titkotismerő közjátéka:)

igazából ahogyan kibontakozik chuck és sarah kapcsolata, és éppen ezért nagyon meglepő de tényleg szép befejezés lett…
majd még biztos eszembe jutnak jelenetek, és még biztos sokszor újra fogom nézni!
várom a díszdobozos dvd-megjelenést, sok extrával!

ungabunga - 2012. 01. 31. 17:13

Kár az elmúlt 3 évért.

A negyedik évadot valamennyire mentette Timothy Dalton jelenléte, nélküle simán meglett volna a kasza már tavaly.

5-ből 2,5 (nagylelkűen TD miatt) jó évad. Az 5. egyenesen értékelhetetlen lett(kettesre Alec és Carrie-Anne hozta), tehát: 7 7 5 5 2=5,2/10.

i1988 - 2012. 01. 31. 17:13

Delfingo
Szerintem ha az első évad fele nem jött be, akkor nincs értelme :S

Számomra egyértelműen az 1-2 évad volt az igazi esetleg még a 3. az elmegy kategória, de esküszöm a negyedik és ötödik évadot már csak Yvonne miatt néztem:D (de nem sajnálom azokat a 40 perceket rá)
A finálé nekem tetszett és akármennyire lecsökkent a színvonal az utolsó rész után azért átéreztem h. milyen üresség következik az életemben sorozat téma tekintetben, és nem azért mert nem nézek más sorozatot, hanem amiatt, ami a sorozat legnagyobb erőssége volt. A főszereplők. Nem is nagyon tudok olyan szereplőgárdát megemlíteni, ami ennyire hiányozni fog. Emlékszem csak azért kezdtem el nézni mert láttam Yvonne Strahovski-t eyecandy győztesként és mondtam magamnak, na jó, leszedem az első évad 1-2 részét(ekkor már vége volt az első évadnak). Aztán 3 nap alatt ledaráltam a 13 részt és Chuck fan lettem:D. (amúgy én szerettem nagyon Anna Wu-t is és ez is nagy erőssége volt a sorozatnak… a rengeteg jobbnál jobb csajszi:D)

1-2.évad: 9,5/10
3-4. évad: 6,5/10 (átlag)
5. évad: 5/10
Sarah Walker/Yvonne Strahovski: 20/10 :DDDDD
Finálé: 8/10

trigoria - 2012. 01. 31. 17:13

A kritika jó hosszúra sikeredett, de mindent tartalmaz, ami a sorozatban volt. A finálé tetszett, csak azt sajnálom, hogy Sarah 2. évad végétől kezdődő jellemfejlődését a kukába vágták az utolsó két résszel.

ChipLecsap - 2012. 01. 31. 17:14

Rendkivül szép írás azt meg kell hagyni, gratula hozzá. Én visznt azok közi tartozom akik szerint a finalé egy rakás szar volt . A Chuck vs Sarah igazából jo votl a hét idézete is inne jön tőlem :D

Sarah : This is real, You really love me?
Chuck: With all My heart
Sarah: I’m sorry I did my job to well.

, de az utolsó rész rendkivül bénán megirt, és kiviteleztt epizód lett, én megértem azokat is akinek tetszik, valamien szinten megértem őket. De ezcsak anyit bizonyít hogy ők igazából sosem voltak anyira kötödve a kerketerkehez mint pl én és sokan mások.
A sorozat vége az lett hogy gyakoraltilag az elmult 5 év semmit nem ért. egy évad finálénak azt mondom hogy oké, még érdekes is, de egy sorozat zárásának ez egy ez egy nulla.
És ha már chuck és Sarah nagy love sztory, Akkor annyit tudni kell hogy 5 év után ugy fejezük be, hogy Sarah nem szerelems Chuck-ba, és nem emlékszik semmire, nincs egyetlen olyan emléke sem amihez ÉRZELMILEG kötödne, és jelentene neki valamit. Igy aztán ott a végén a tengerparton, Sarah kvázi olyan mitn aki egy lotto 5 nyert. És pusztán a stroy alapján amit chuck elmond neki a a csávónak egy esélyt.
Ez hosszansan leheten ecsetleni, de egyértelmü hogy mind másképp tekintünk a sorozatra. Szóval kik maga dönti el :) Én azok közé tartozom akik azt mondják hogy egy fos volt.
Az ötlet nem votl rossz, ha ezt az évad közepén meglépik, és ez tényleg egy Chuck és Sarah love story , akkor Sarah valahogy vissza talál Chuckhoz, annak ellenére is hogy nem emlékszik. De a 2 rész alat egyszer sem csengett neki hogy hopp 5 év csak ugy lement, egy szer sem láttuk azt hogy küszködik az érzéseivel, amiket ugy gondolja hogy nem szabana éreznie, és mégsem tehet ellene semmit.
A sorozat vége az lett, hogy Chuck kvázi elvesztett minden, épp ugy ahogy Sarah is. és igazából rossazb helyzetben vannak mint ahogy elkezdték XD. Nem votl értelem Sarah karakter fejlödésének, nem kapot tissztességes lezárást, plussz minden amit felépitettek Ház, gyerek stb, végül nem érték el.
Chuck uyga nazt a virust használta amit az első részben ami anyit mutato hogy semmit nem fejlődöt. értem én hogy Callback és pöpec meg minden, de egy Callback votl az egészben ami odabszott rendesen, helyén való volt, és ugyan akkor még a sztoríban is votl jelentősége. ez a chuck vs Sarah-ban, volt mikor Sarah tökéletesen lemásolva pontosan azokat a mozdulatok használva tör be az Intersect CIA bázisba, ahogy Bryce szökött meg az első részben. Teljesen uygan azok a mozdulatok, minden mozdulat ugyan az. FAntasztikus jelent.
DE a többi Calbacck az csak ott van és komoylabb jelentősége nincs, Sarah emlékezet hogy a hotdog büfében hogy kell sorrendbe rakni a poharakat, de érzelmileg nem kötödött a dolgohoz. Mint ahogy egyetlen egy emlékhez sem kötödöt érzelmileg sehogy. Talán még egyedül a Tango-zás az még azt mondom hogy jo volt, igen. a Tengeprati jelenet őőő, nem az szép kedves, de valahogy. A dráma megitn nagyobb volt mitn az aktuális jutalom, mint a megváltás, ez nem lezárása a sztorynak, itt hiányzik még egy fejezet. Rossazb helyen vannak mitn ahogy kezdték a sztory-t és ez az igazság, ez nem érzlemi kielégülést hogy maga után, ez ürességet hagyott ..
És bármien nehéz is ezt elfogadni, de a Chuck egy oylan sorozat amihez igen is a kiszámítható, és kissé nyálas befejezés illik, mert egy feelgood sorozat volt. a Végső töéletes befejezés, véget érhetett volna uygan ugy a tengerparton csak ép azza hogy
Sarah : Terhes vagyok Chuck
Chuck: Don’t freak out

Mert a Chuck egy sorozat egy fickórol egy fiurol aki probál felnőni, az életének a következő fejezetével kell zárnod nem pedig ugy hogy vissza lököd oda ahol kezdte. Ez rossz történet vezetés. De ez az én véleményem, nem szent irás, nem kell egyet érteni mitn ahogy én sem értek egyet jelent cikk írójával, viszont tiszteletben tarto ma véleméyed, és elsimerem a hosszu cikket, szép munka :)

Lighter33 - 2012. 01. 31. 17:17

Jó kis beszámoló, tiszetl!
Am, majd jövök a “kedvenc cuccokkal”, csak kicsit később.

I Empire - 2012. 01. 31. 17:17

szép cikk!

winnie - 2012. 01. 31. 17:24

logi: persze, kikerül.

VanillaSky - 2012. 01. 31. 17:32

Tényleg tartalmas poszt lett, jó így visszaemlékezni a sorozatra. Ettől függetlenül a végével nem tudok egyet érteni. Az utolsó évad már rendkívül erőltetett volt, mintha ad hoc módon találtak volna ki részről részre valamit.Koncepció nélkül. A finálé pedig “megkoronázta” az évados lejtmenetet. Sorozatidegen volt az egész, az ezt megelőző évadokban Orion halála volt az egyetlen igazi drámai fordulat, meg volt mellette néhány felületes, ami igazából nem nyomott sokat a latban. (Chuck apja, Bryce halála) Erre behozzák ezt a személyiségtörléses baromságot, nem vagyok érzékeny lelkületű kisfiú, de sokkal jobban örültem volna egy szájbarágós bele a naplementébe befejezéshez. Chuck meg Sarah pont az együtt átélt kalandjaik miatt lettek jó páros, a nullázással meg a kalandok megszűnésével maradt egy kém kezdemény megbízás nélkül a fejében az örökös ellensége, meg maradt egy kém emlékek nélkül.

Az S3E14 végén volt a legjobb közös jelenetük. Kicsit hiányozni fog a sorozat, Sarah sokkal inkább. Viszont jobb, hogy vége lett, ahelyett hogy tovább építik le a szép emlékeket.

Schwartzra amúgy is ez a jellemző. A Chuck utolsó évada gynge lett, az OC utolsó etap szintén a sorozat megcsúfolása lett, a Gossip Girl ismételten nézhetetlen 5. évadot produkál.

VanillaSky - 2012. 01. 31. 17:34

*Chuck apja helyett Sarah apja:)

Xsz - 2012. 01. 31. 17:40

ChipLecsap +1

pff - 2012. 01. 31. 17:41

Azon csodálkozom, hogy így youtube videók nélkül is sikerült még idén megírnod ezt a kritikát :O
de nagyon jó volt olvasni, szép munka. nekem is nagyon tetszett a finálé, pont azért, mert olyan jó volt nosztalgiázni. tényleg visszatértek a gyökerekhez. Megér egy 9-est a finálé, számomra.

Vexi - 2012. 01. 31. 17:42

Huhuhú… kicsit félve olvastam nehogy elspoilerezzem magam mert még nem láttam az utolsó évadot, majd hétvégén kezdem darálni.
Azért hát na kicsit meghatódtam… jó volt olvasni a visszaemlékezéseket…
Szomorú vagyok, hogy vége, de minden bizonnyal ez a legjobb megoldás.
R.I.P.

Deni - 2012. 01. 31. 17:45

‘azt mondhatom, hogy minden egyes percét megérte látnom’ teljes mértékben egyetértek!!

Godfrid - 2012. 01. 31. 17:49

Még a cikket nem olvastam, de pont most végeztem az utolsó résszel. Hatalmas volt, benne volt az, amiért ezt a sorozatot szerettem, és ilyen jó sorozat finálét még nem igen láttam. Sajnálom is hogy vége, de örülök is neki, szép kerek történet lett nagyszerű lezárással. Hiányozni fog.

elfeledettnick - 2012. 01. 31. 17:49

Nekem személy szerint tetszett, nagyon. A 2. évad utáni “minőségcsökkenés” meg egyrészt papírforma,(Ali Adler, meg egy csomó másik író otthagyta) másrészt a hiányzó zsé bűne.
Ami viszont odaszögezett minden kedd este a monitor elé, az az a kellemesen Chuckos bohó, szívszorító/melengető légkör, mely ugyan a második, legjobb, leghosszabb, legegységesebb
évad után is jelen volt. Nem mondom, hogy bármikor is olyan tökéletesen, mint amit a második évadban produkálhatott(Ahol ugye összejött a zsé(szeniális, nagynevű vendégek), írói gárda, fix, kellően nagy epizódszám, sőt, még a reklám is(!), de mindig hű maradt magához – amennyire lehetett, ugye, mert olyan mostoha körülmények között volt elvárva a második évad után megszokott zsenialitás, hogy még. Amikor kicsit lógattam az orrom, akkor meg azzal vigasztalódtam, hogy ha a csúcson(2. évad) fejezik be, sosem lett volna Volkoffunk, ami meg ahhoz vezethetett volna, hogy kihagyom a Hot Fuzzt.
Szembe kell nézni azzal, hogy mindig szívott a Chuck(Írosztrájk, Leno, büdzsényírbálás, írói exodus, hogy csak néhányat említsek), és meg kell köszönni a teljes stábnak, hogy valamit mégis mindig sikerült átmenteni.

A Subway meg tök finom, csak marha drága :)

sanci83 - 2012. 01. 31. 17:52

Hát nem minden szavával értek egyet,de azért szépen leirtad összefoglaltad.
Nekem nagyon hiányozni fog a Chuck ,különösen Chuck és Sarah szerelmi története.Jó volt látni ahogy összejöttek egymással.
De a végére jó lett volna ha Sarah újra emlékezni tudott volna.
Engem ez bántott a legjobban.
egy szó mint száz kár ,hogy vége a sorozatnak.

Joco1114 - 2012. 01. 31. 17:58

Nagyon ütős bejegyzés! Köszi!

Anthony - 2012. 01. 31. 18:00

ChipLecsap-pal értek egyet lrontották a végét de nagyon és bár nem hiszem,hogy folytatják a sorozatot egy film azért még simám beleférhet a dologba!
Talán az lehetne az igazi lezárása a sorozatnák,mert ezt nagyon nyitva hagyták!!!

gal9marcell - 2012. 01. 31. 18:00

Nagyon szép és terjedelmes cikk! Látszik, hogy az írója igazi Chuck rajongó, és sokat jelentett neki a sorozat. Még nekem is. :) Toplistát nem igazán tudnék állítani, egyedül annyit tudok, hogy a kedvenc részeim a 2×22, 4×13, 4×21 és a 3×10-től az összes rész. Én meg voltam elégedve ezzel az évaddal, bár a másodikhoz talán nem szívesen hasonlítanám össze… Az örök kedvenc marad, de az 5. szorosan a nyomában halad. :)

Cosmic - 2012. 01. 31. 18:03

Nálam a Chuck az egyik sorozat, ami anno kihozta belőlem a junkie-t.
Hiányozni fog.

sophie - 2012. 01. 31. 18:10

Hiányozni fog nagyon. A fináléval nem voltam teljesen elégedett, de Jeffster-ék jók voltak. Chuck összes részét láttam mégis a legutolsó részben vettem észre, hogy Jeff teljesen úgy néz ki mint Zámbó Árpi, kb. úgy is zenél..:) szóval erre jó volt finálé, egy picivel lehetett volna jobb is.

Maala - 2012. 01. 31. 18:11

A rész megnézése után közvetlenül még nem voltak ilyen érzéseim a fináléval kapcsolatban, de azóta leülepedett, és…

Amennyire megtetszett a tavaly nyári vizsgaidőszakos dara során, az utolsó 2 rész annyira gusztustalan volt (plusz az előttük lévő utolsó 5 perce).

Eldobni mindent, amit a két főszereplő átélt, csak azért, hogy az utolsó két részben “nosztalgiázhassunk”… Hányinger. Anélkül is emlékszik mindenki.

Szandi - 2012. 01. 31. 18:17

Fúú, jó kis összefoglaló, én az első évadot időben néztem meg, utána kis szünet, a 4. évad végére utol értem magam, a sorozatot. Nagyon élveztem minden percét, volt hogy 4 részt néztem meg egyhuzamban. Ha itt nem olvasom, sokmindent észre sem veszek az első két rész és az utolsó kettő párhuzamában. Jeffsterrrr a ász, éljen Chuck, szépvolt, jóvolt, kár hogy vége…
Ja és Nem utáltuk mi Shaw-t, már csak azért sem, mert Brandon Routh egy eszeveszettül dögös pasika :)

Pupak - 2012. 01. 31. 18:17

Örülök, ennek az írásnak látszik, hogy az írója szerette a sorozatot:) Nagyon sajnálom, hogy vége a sorozatnak, nekem a végével annyi a bajom, hogy összecsapták, nem a happy end hiányzik. Viszont említsük meg Jeffster-t akik szintén nagyon jók voltak kellet az utolsó részbe:D

Miroku - 2012. 01. 31. 18:20

Domo arigato Mr. Robato :)

winnie - 2012. 01. 31. 18:24

“Anélkül is emlékszik mindenki.”

ezt nem mondod komolyan?:) 2007-ben, 5 évvel ezelőtt volt az eleje. a nézők zöme mér rég elfelejtette, hogy mi volt anno. nekik rettentő jól eshetett a nosztalgia.

hunlord - 2012. 01. 31. 18:25

Méltó írás kedvenc sorozatomnak, örülök, hogy ilyen hosszú és összeszedett megemlékezést kapott!
Testvéremmel közösen néztük Chuck-ékat részről részre, együtt szerettünk bele a csodaszép Yvonne-ba :) Férfi létünkre pedig úgy szurkoltunk a Chuck-Sarah összejövetelnek, mint valami szerelmi regényen felcseperedett lánycsapat :) (ugyanezen okból utáltuk meg “Superman”-t is, haha). Én személy szerint imádtam, amikor képbe került a kung fu, karakterfejlődésnek könyveltem el, így még inkább “partyban” volt Sarah-val. Voltak érdekes dolgok az évadok során, amit nem feltétlenül szívleltem, de mindig nagy lelkesedéssel vártam az elkövetkező epizódokat.
Az utolsó részekről. Sokféle szemléletet olvastam az emlékezetvesztéssel kapcsolatban, bennem viszont végig jelen volt egy enyhe frusztráció, hogy “Pont most léptek meg ilyet? Minden, amit láttunk és összekovácsolta őket eddig a semmibe vész?”. Az utalások a régebbi évadokra fenomenálisak voltak, jó volt minden egyes kis részletet észrevenni, jót mosolyogni rajta. Ami a lezárást illeti, elsőre nekem úgy tűnt, hogy “újra bele kell szeretnie”, ergo csók ide vagy oda, ez egy új kezdet lesz, aminek nem feltétlenül örültem (és remélem nincs igazam). Ami biztos, még rengetegszer újranézésre kerül az utolsó pár képsor, vagy az egész, elölről :)

Ezzel a nagyszerű képpel búcsúztatnám a számomra legkedvesebb sorozatot (és várnám a javaslatokat, hogy mi hasonlóval lehetne pótolni :) ha lehet egyáltalán)

http://yvonnestrahovski.it/gallery/albums/userpics/10001/CHUCk1122_0331r4_scaled1000.jpg

vaporizer user - 2012. 01. 31. 18:27

Szép befejezés, köszi!

Anthony - 2012. 01. 31. 18:28

winnie vagy 15x láttam a sorozatot és hid el sokan nem csak egyszer látták!
És most kezdem majd újra az elejétől ha ráveszem magam az utolsó rész csalódottságán!

winnie - 2012. 01. 31. 18:36

én tudom, de a nézők zöme ettől még egyszer látta. nyilván aki rajongó sokszor, de mások egyszer. még akkor is, ha a legvégére a hardcore-ok tartottak ki.

[engé] - 2012. 01. 31. 18:36

Nem akarok sokat írni, aki a fenti, terjedelmes (amúgy kitűnő) írást elolvassa, már az én kommentembe bele sem szagol… :D

Én nem voltam teljesen megelégedve a fináléval. Szép, könnycsatornákat igénybe vevő befejezés volt, de szegény Chuck-kal így kiszúrni. Öt év alatt annyi szar dolog történt a fickóval, hogy megérdemelte volna a számára (számomra) ideális befejezést: “Gyönyörűen megrendezett-előadott drámai jelenetet” ahol Chuck és Sarah az új lakásban örülnek a pozitív terhességi tesztnek (tudom, hogy ez így még cukrosabb, de én erre számítottam/vártam az egész ötödik évad alapján)

Oké, hogy a nyitva hagyott finálé célja a sejtetés és a néző fantáziájára támaszkodás, de ez szerintem kegyetlen húzás, ha egy olyan egyenes elbeszélésről beszélünk, mint a Chuck. Kicsit haragszom is Fedak-ékra. Főként azért mert már az évad előmunkálataikor tudta mindenki, hogy ez lesz az utolsó, befejező évad, simán tudtak volna kerek, lezárt befejezést írni… :(

Különben az amnéziás-agymosott szál remek lett volna… Az évad közepén. Aztán szépen lassan Sarah visszatért volna teljesen, ahogy Morgan is. Így nálam Sarah agymosott-karaktere még ellenszenvesebb lett a sorozat végére mint Quinn-é (pláne mikor az “új” házban Chuck sírva könyörög Sarah-nak)…

Imádom a sorozatot, fájt a finálé, de ennek ellenére újra is fogom nézni nyáron.

(Na bumm, mégsem tudtam rövidre fogni, remélem valaki azért elolvassa. :|)

Maala - 2012. 01. 31. 18:42

Jajj, winnie, kit érdekel, hogy mit akar a sorozatot tévében nézők kocanézők többsége.

Az 5. évad nem az ő kiszolgálásukról szólt, hanem azokéről, akik miatt egyáltalán volt 5. évad. Na ők nem arra vágytak, hogy (egyik) kedvenc sorozatuk főszereplőjének az emlékeit lenullázzák, semmivé téve számára az összes addigi évadot…
Mindezt csak azért, hogy pár képet bevághassanak a régebbi epizódokból, amiket amúgy bármikor leemelhetnek a polcról, DVD formájában.

Kenny - 2012. 01. 31. 18:44

Anthony: te a kivétel vagy. Legyél már tekintettel azokra, akik nem látták 15x, mert jobb dolguk is van. Attól még lehetnek rajongók. Nekem is nagyon jól esett a nosztalgiázás, mert már baromira nem emlékeztem, mi volt 5 évvel ezelőtt. Ez szerintem nem minősít senkit.

Maala - 2012. 01. 31. 18:45

“ezt nem mondod komolyan?:) 2007-ben, 5 évvel ezelőtt volt az eleje. a nézők zöme mér rég elfelejtette, hogy mi volt anno. nekik rettentő jól eshetett a nosztalgia.”

“még akkor is, ha a legvégére a hardcore-ok tartottak ki.”

Lol. Na, én inkább kiszállok ebből a hozzászólásgeneráló trollkodós mókából. :)

Azért igyekezz ne ellentmondani magadnak 2 szűk hozzászóláson belül.

winnie - 2012. 01. 31. 18:48

“Jajj, winnie, kit érdekel, hogy mit akar a sorozatot tévében nézők kocanézők többsége.”

például az írókat – a véleményekből kiderül, hogy jól is gondolták. ők tudják, hogy a sorozatot ők tartották életben. (nagyon beszédes, hogy mind a két kommentedből süt a rajongói arrogancia, szerencsére látni azért, hogy a legtöbb fan nincs ennyire elszállva, hogy azt, aki csak hetente leül a sorozat elé kocának tartsa, illetve ne vegye bele a “mindenki”-be. viszont egy rajongó az, aki szívesen néz régi részeket, videókat, ergó erős benne a noszalgia-faktor. lehet a befejezést szeretni vagy sem, de az eleve félreértés, ha azt hiszed, hogy azért mutatnak benne dolgokat, mert nem emlékszik valaki. teljesen más a funkciója. még akkor is, ha sokan valóban nem emlékeznek.)
azért ilyen mérvű, “kit érdekel”-szerű gyomoforgató fanatizmusnál mindig elkél némi reality check, mert előfordulhat, hogy tényleg azt hiszed, hogy egy bármilyen sorozat esetében többen vannak a “rajongók”, mint a “normál nézők”. (nem mintha én például emlékeznék, hogy mi volt egy sorozat előző szezonjában, de nem magamból indulok ki. )

“Azért igyekezz ne ellentmondani magadnak 2 szűk hozzászóláson belül.”

semmi ellentmondás nincs benne – direkt tettem hozzá a zárójelet, hiszen adja magát a megjegyzés, jelezni akartam, hogy az egyértelmű. ha nem értetted meg, akkor nem biztos, hogy bennem van a hiba. mindkét állítás igaz, hisz nem csak kétféle néző van (hardcore és átlag)

Anthony - 2012. 01. 31. 18:51

Kenny én nem azt mondom,hogy nem kellet bele,de szerintem ez egy évad közepére való két rész volt!
De aki nem emlékszik vágja be a DVD lejátszóba és nézzen meg újra napi 1-2 részt ha nincs semmi a tv-ben márpedig nincsen benne csak sz.r ismétlések!

Kenny - 2012. 01. 31. 18:52

Ha ellentmondott magának, ha nem, saját magamat vehetem példának, mint végéig kitartó Chuck-rajongónak aki sok részt többször is látott, ami nem azt jelenti, hogy emlékszem mi volt anno az első évadban például (persze nagy vonalakban igen, de na), és feltételezem nem én vagyok az egyetlen és így nem én vagyok az egyetlen olyan sem, akinek tetszett a nosztalgiázós rész. Ennyi.

Anthony - 2012. 01. 31. 18:57

Kenny nem akarlak megbántani de jobb dolguk is van?
Én a Mezőgazdaságban dolgozom-dolgoztam sajna keretszükitésnek áldozatául estem (válság) ha lenne melóm akkor sem nagyon tudnék most mit csinálni!

Na jó abba hagyom mert már sok lesz belőlem!

Böszi - 2012. 01. 31. 19:02

Én a Chuck-tól lettem junkie,nagyon megszerettem ezt a sorozatot, eddig is sokszor néztem újra, de most hogy sajnos vége újra megteszem. Nem tudom mikor találok olyan sorozatot amit ennyiszer megtudok majd újra és újra nézni.Nekem tetszett a befejezés.Örülök hogy 5 évadot megélhetett a sorozat.
Goodbye Chuck!

polka - 2012. 01. 31. 19:06

Bár tényleg voltak hullámvölgyek a sorozatban, nekem nagyon fog hiányozni :( A junkie-lét egyik mozgatórugója volt számomra, nekem is nagyon tetszett a finálé, én pont a “Sarah terhes lesz, boldogan élünk a piros ajtós házban” befejezéssel lettem volna elégedetlen. Belőlem ez így mélyebb érzéseket váltott ki. Az írás meg igazán remek lett, grat!

LoGi - 2012. 01. 31. 19:06

Sajnálom azokat, akik nem tudják a fináléban meglátni a szépséget. Persze én is adom valahol az igazukat, tökéletesen boldog lettem volna egy felhőtlen happy enddel is, de nem csak az lehet egy jó befejezés.

LoGi - 2012. 01. 31. 19:09

Plusz valóban, a “Sarah terhes lesz, boldogan élünk a piros ajtós házban” befejezést szinte mindenki elképzelte, annyira nem hozott volna semmiféle meglepetést, vagy nagyobb érzelmet. Mindenki elképzelte már az évad előtt, amikor megtudtuk, hogy utolsó évad lesz. Nézzétek meg a HP7 végét, ez is pont ugyanilyen lett volna. Viszonylag felejthető befejezés.

Ikegami - 2012. 01. 31. 19:10

Én is sokakkal egyetemben még 2007-ben (milyen rég volt már) elkezdtem nézni a sorozatot. Hétről-hétre mindig vártam az új részt, 5 éven keresztül. Sok sorozatot néztem és nézek is, de nekem ez volt az, ami nagyon betalált. Nagyon megszerettem. Nem mondom azt, hogy nem voltak unalmasabb részek, amelyek kevésbé tetszettek, de a sorozat hangulatát mindig át tudtam érezni, és számomra nagyon szerethető volt minden hibájával. (Nagyon vártam már én is, hogy mikor jön végre össze Sarah és Chuck, mikor derül ki a titok stb…)
Mindezek mellett valahogy ennél a sorozatnál kezdtem el érezni azt, hogy teremt valamit maga körül, nem tudom ezt hogyan lehetne jobban kifejezni. Gondolok itt a Zack Levy kezdeményezésére indult nerdmachine oldalra, ami ugye a Nerd Herd-et reklámozza (sapkán, pólón…) és a twitteren Zacahary Levy rendszeresen posztolta a képeket, akik ilyeneket vettek és elküldtek magukról fotót. Rendszeresen tettek közzé fotókat még a forgatásról is Joshua Gomezzel, Yvonne-től, Mekenna Melvin-től, Scott Krinsky-től is lehetett képeket látni… Szóval számomra ezek a dolgok sokkal személyesebbé tették az egész sorozatot. Napi szinten lehetett figyelni és olvasni a twitteren tőlük a sorozatról. Érezni lehetett, hogy nagyon sokan rajonganak a Chuck sorozatért.
Nekem az is nagyon tetszett még, hogy a sorozatban és a magánéletben megjelentek ugyanazok a dolgok Chuck/Zachary Levinél: pl az egész nerd herd, az iphone, a comiccon, converse, barátság Joshua Gomezzel…
Lezárásként még csak annyi, hogy én az utolsó két részt megkönnyeztem nagyon.. Hiányozni fog ez a sorozat nekem, nagy űrt hagy maga után. (Legutóbb nekem a Lostnál és a Samllvillenél volt ilyen amit ugye 6, a másikat pedig 10 éven keresztül néztem).
Hát szóval ennyi volt. Vége. Goodbye Chuck!

Alice - 2012. 01. 31. 19:14

Gratulálok az íráshoz, egy élmény volt. Igazi tribute, tisztelgés, szuper képekkel.
A finálét még nem láttam, így azokat a részeket “gyorsolvasással” néztem, de ami késik, nem múlik :)

snipp - 2012. 01. 31. 19:17

eloszor nagyon csalodtam. ugy osszeomlott bennem minden. sokan irtak azt, hogy ugye mindaz ami megvaltoztatta Sarah-t, az eltelt 5 ev alatt, az mind eltunk, kesz. ezt volt nagyon nehez feldolgozni.
de kicsi nosztalgiazas es atgondolas utan szep befejezes volt. amivel meg nemtudok megbaratkozni az az hogy nem maradtak egyutt…

snipp - 2012. 01. 31. 19:17

…marmint a csapat.

HaraKiri - 2012. 01. 31. 19:21

en oszinte leszek
csak Sarah miatt neztem de a 4 es a 5ik evad valami borzaszto volt. Szenvedes nekem, nekik mindenkinek aki valamilyen kapcsolatban volt ezzel a sorozattal.

Remelem Ywonne viszater mert dogos es nagyon szimpatikus (Anna Torv utan a 2ik legszimpatikusabb no)

END

Dohi - 2012. 01. 31. 19:26

egyetlen kep sincs sarah lancasterrol? shame. egyebkent vegig szerepelt, es vegre mehet hatha szamomra is nezheto sorozatba, vagy mar egy ideje megszabadultak tole?

ace05 - 2012. 01. 31. 19:30

Nos hiányozni fog Chuck , mert ezt volt az egyetlen sorozat a 24 mellet ami előhozta azt az érzést , hogy ” mikor jön már a következő rész? ” vagy ” mikor lesz jövő hét? ” pedig hardcore sorozatos vagyok nagyon . Szerintem a lejtmenet a 4. évad végére jött el amikor számomra érezhető volt a sorozatban , hogy nagyon nem tudtak mit kezdeni a pluszba berendelt részekkel (mélypont 4×19). De azt kell mondjam hogy ez egy jó sorozat finálé volt szerintem, mert ugyan húztam a számat egy picit amikor kipucolták a Sarah memóriáját és mondtam magamban akkor most hol lesz a “big Happy Ending” de ennek ellenére is tetszett a folytatás . De igazából nekem csak az nem tetszett hogy ráhagyták a befejezést a nézőkre sőt hőbörögtem is hogy mi ez már, de a ezt a cikket elolvasva belátom ,hogy ez így volt tökéletes .
Szóval Goodbye Chuck és remélem a mozivásznon találkozunk majd!

VanillaSky - 2012. 01. 31. 19:33

““Sarah terhes lesz, boldogan élünk a piros ajtós házban” befejezést szinte mindenki elképzelte, annyira nem hozott volna semmiféle meglepetést,”

Ennyi erővel, ha Sarah a rész közepén a házban fejbelövi Chuckot még nagyobb lett volna a nézők meglepetése, még kevesebb ember számított volna rá. Nekem nem magával a módszerrel volt bajom, hanem azzal, hogy egy könnyed, bugyuta kis sorozatban lépték meg. Mondjuk a Shield S5 évadzáró ütött és szomorú volt, de a sorozathoz illet teljes mértékben. A Chuckhoz számomra ez a “majd lesz valami a jövőben vagy nem” módszer inkább idegesítőre sikerült, mintsem könnyed nosztalgiára alkalmasnak. Mindegy, vége lett, elfelejtem majd jön jobb!

jiliac - 2012. 01. 31. 19:40

Asszem ez volt az a sorozat ami ha 20 perces részekkel megy akkor tuti néztem volna. Így cancel lett 1 évad után, bár még várakozik a gépemen és néha be-be próbálok egy-egy részt, eddig sikertelenül, de talán majd egyszer.

Raptor25 - 2012. 01. 31. 19:41

ChipLecsap-pal részben egyet értek nem lett volna olyan rossz a befejezés ha a csókot és a Sarah Chuck visszaemlékezést megfordították volna akkor nyilván ilyen Lost-szerű befejezést kaptunk volna de jobban belefért volna mint ez az Inception-ös befejezés(bízzuk a többit a nézők fantáziájára). Személy szerint jobban örültem volna ha Sarah vissza kapja az emlékeit és nyomnak egy 5 évvel később dolgot ahol Chuck és Sarah épp valamilyen titkos hadműveletet csinálnak és persze kiderülne hogy az egész a gyerekük születésnapjáról szól. Szerintem ez faszább keretet is adott volna a Chuck-nak mert az 1.évad 1.része pont Chuck születésnapjával kezdődött.

pongi - 2012. 01. 31. 19:42

Hűűű, ez jó hosszúra sikeredett,de megérte végig olvasni. Sőt olvasás közben még el is kezdtem letölteni az összes évadot.

Imádtam a Chuck-ot. Nekem is voltak vele fenntartásaim. Elég fiús sorozatnak látszott. De nagy nehezen rávett az unalom 2011 nyarán, hogy ledaráljak 4 évadot.

Mivel lányból vagyok, de a kicsit fiús fajtából, ezért egyaránt tetszett az akció és a szerelmi szál is. Volt egy pont ahol számomra minden szereplő sok volt. 5 évad alatt talán 1 szereplőnél nem éreztem ezt. ez az 1 Sarah volt.

Chuck a 4. évadnál érte el az unalmas kategóriát, Morgen az elején kimondottan idegesítő volt. Casey hullámzóan teljesített. Néha kedveltem, néha nem. Ellie nekem akkor lett sok, amikor hirtelen érteni kezdett apja intersecttel kapcsolatos ügyeihez. Awesome pedig a végére érte el (5. évad) a felesleges – csak családapának vagyok jó – kategóriát.

Amikor az egyik kritikában azt olvastam h a Jeffsternek befellegzett teljesen egyet kellett értenem. Már kimondottan idegesítettek, de az utolsó pár részbe azért bebizonyosodott, hogy mégis csak a szívemhez nőttek és a Take on me is nagyot ütött. Szerintem.

Ha a kedvenc részeimet felsorolnám itt ülnék reggelig. Kevés rész volt, amit untam. De azért hozzátenném, hogy nekem is a darálás jött be. Ha hétről hétre néztem volna, nem jutottam volna idáig.

Hirtelen ennyi. :)

Hiányozni fogsz Chuck! :/

VanillaSky - 2012. 01. 31. 20:02

A cikket olvasva azért figyelemre méltó Chuck pályafutása. Kapott az élettől (íróktól) egy Yvonne Strahovskit, egy Jordana Brewstert, egy Kristen Kreukot valamint Rachel Bilsont – oldalbordának, tesónak meg Sarah Lancestert. Az ilyen embernek van pofája panaszkodni?:D

ace05 - 2012. 01. 31. 20:05

Raptor25 +1 gondolkoztam azon hogy én hogy csináltam volna a befejezést de ez amit te leírtál tökéletes befejezés lett volna , és most nem hőbörögnének ennyire .

Shinex - 2012. 01. 31. 20:09

Chuck 1-5 évad 10/10.The best show ever.Thank You.

ldavid - 2012. 01. 31. 20:15

@Dohi majdnem minden részben kapott legalább pár jelenetet, némelyikben volt fontosabb szerepe is

[engé] - 2012. 01. 31. 20:18

A flashback-eken megy a vita? Annak semmi köze ahhoz, hogy mi lett a sztori vég. Flashback-eket Sarah nullázása nélkül is meg lehetett volna oldani.

jaga - 2012. 01. 31. 20:24

Ciki, nem ciki – férfi létemre nem egyszer elsírtam magam ezen a finálén…számomra az utóbbi évek egyik legszebb sorozatzárója, pedig nézek jó sok mást is :)

Nem hittem volna, hogy ennyire padlóra tesz, főleg azok után, hogy – sokakkal egyetértésben – a 4. és 5. évadot szinte már csak “tisztességből” és a korábban megszeretett karakterek miatt néztem végig.

Azt hiszem, ha majd még egyszer végignézem, akkor az a dara az első két évadból + harmadik első 13 részéből + fináléból áll majd.

Ja és azok megnyugtatásául, akik úgy gondolják, elvesztegetett 5 év volt ez Sarah szempontjából: egy winnie által linkelt interjúban Fedak elmondja, hogy az ő olvasatában az emlékek hetek, hónapok alatt visszajönnek, így velük együtt az érzések is, tehát Sarah agyából nem törlődtek az események, csak elnyomódtak határozatlan ideig (erre egyébként a részben is volt utalás, amikor eszébe jutott a vírus). A szép lassan visszaálló memóriája hatására pedig újra, ugyanúgy beleszeret Chuckba, mint előtte :)

kimimonster - 2012. 01. 31. 20:49

Köszi a cikket! A hogyvoltos és Fedak-féle párbeszéden jó párszor elnevettem magam:)Nagyon hiányozni fog a sorozat hihetetlen gyorsasággal daráltam le anno az addigi részeket.

BobaFett - 2012. 01. 31. 20:50

Hmm, érdekes hogy itt a többségnek tetszik a befejezés. Máshol ennek inkább az ellenkezője az igaz :)

Sanna - 2012. 01. 31. 20:52

nagyon jó írás, gratula

nagyon fog hiányozni a sorozat, pedig fanyalogtam nagyon sokat, főleg a 3. évadban, de nevettem nagyon sokat is ezalatt az 3 év alatt (nálam is később jött a Chuck) és igazából nekem valahogy kettősre sikerült a finálé, lehet csak azért mert szeretem, azt ha egy sorozatot úgy zárnak le, hogy konkrétan megmondják, hogy mi van, feloldják benne a nagy rejtélyeket, és talán a Chuck-tól ezt is vártam, hiszen egy feelgood sorozat révén gondoltam, hogy szépen beköltöznek Chuck-ék abba az álomházba

aztán csak pislogtam, mikor kiderült, hogy Sarah nem emlékszik Chuck-ra, mikor a házban Chuck meséli neki a történteket….aztán mérges lettem, de belátom, hogy ezt így kellett, ha egyszer elnyerte Sarah szívét, akkor másodszorra is sikerülni fog, csak mi azt már nem látjuk, és talán ez zavar a legjobban, nem az, hogy nem tudom elképzelni, hanem az, hogy nem kapok megerősítést a sorozattól, tudom hülyeség de nálam valahogy így működik

ki kell emelnem a szereplőket, nemcsak a 2 főhőst, hanem mindenki mást, akiket nagyszerűen hoztak a színészek, és a remek mellékszereplőket is, ha egyszer újra látom majd őket egy másik sorozatban, akkor asszem sokáig a chuck-os énüket fogom csak látni

Isten veled Chuck, hiányozni fogsz hüp hüp

joshua7 - 2012. 01. 31. 21:09

Az első 2 évad nagyon bejött, a 3. so-so, onnantól kezdve mélyrepülés. A végén már nagyon idegesített a sorozat általános idiótasága, ami az elején még nem zavart.

rol001 - 2012. 01. 31. 21:12

Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a blogra még réges-régen, mivel az itteni ajánlások miatt kezdtem el nézni a Chuckot.

Egyik kedvenc sorozatommá vált ahogy elkezdtem darálni az első két évadot ami korábban már lefutott. Imádtam a karakterket a bugyuta sztorit, a hatalmas poénokat.

A harmadik évadtól kezdve már követtem (kb) heti rendszerességel Chuck akcióit.
A harmadik évad volt számomra a csúcspont. A 3×13 a kedvenc epizódom, mi más is lehetne, hiszen Chuck és Sarah hivatalosan összejönnek, Shawt – a szerintem legjobb gonosz karakterét a sorozatnak- egy kiváló jelenetben lapátra teszik.
Azonban az évad vége kifejezetten nem tetszett, Shaw visszatértét utáltam,hiszen a hidas jelenet ahol végképp meg kellett volna szabadulni tőle szuper volt.

A negyedik évad mélypont volt szerintem, a legkevesebb nevetést és kellemes pillanatot ez okozta számomra. Néhány rész amelyet azért kifejezetten szerettem ebből: 4×13 és 4×19.

Az ötödik évad szerintem kifejezetten jól sikerült, nekem hozta a retró érzést. Az évadzárás pedig kiváló volt, így kellett pontosan lezárni Chuck kalandjait. Tele visszaemlékezéssel, utalásokkal, drámával, érzelemmel.

A kritika nagyon jó lett, gratulálok hozzá!

Chuck az egyik legjobb sorozat!

Neoprimitiv - 2012. 01. 31. 22:12

Lehet, hogy nekem kellene valami anti-romantika kúrára beiratkoznom, de hogy lehet ezt a befejezést nem egyértelmű pozitív kicsengésként nézni? Hiába vesztette el Sarah az emlékeit, már amit azóta átéltek és főleg amit Chuck elmesélt, az elég volt ahhoz, hogy meg akarja próbálni vele. Az, amiért anno képesek voltak egymásba szeretni, nem változott, tehát a számomra teljesen egyértelmű a folytatás, Fedak magyarázata nélkül is.
Látványra pedig valóban csak a babázás maradt ki az eddigi részekből, de azt én gejlebb befejezésnek éreztem volna, mint ezt.

Hooligan - 2012. 01. 31. 22:21

Tényleg voltak ordas hibái a sorozatnak, mégis simán elnéztem ezeket, köszönhetően a zseniális castingnak meg úgy az egésznek. A finálét meg majdnem végigkönnyeztem. Külön köszönet, hogy kifejezetten a rajongóktól búcsúztak, nem pedig az egyszeri “tévénézőktől”. Szép lezárása volt ez a finálé a sorozatnak.

Jöhet a komplett pakk, tuti megvevős.

Kissur - 2012. 01. 31. 22:26

Olvasás közben sok dolog jutott eszembe, de csak pár maradt meg a fejemben. Azért nem tetszett a finálé, mert ott vagyunk, ahol az 1.rész után. Ezzel nem lenne gond, de az rettenetesen zavar, hogy Chuck fejében benne maradt az Intersect!
Ennyit a rosszról. A fináléban én is észrevettem a rengeteg utalást, és jó néhányszor őszintén felnevettem hangosan, amire már rég volt példa e sorozat kapcsán, de az 5.évadban többször is előfordult, amiért pacsi jár. :) A koncertes jelenet egyértelműen a csúcs volt számomra. Tökéletesen tették össze a szereplőket, mindenkit, akit csak tudtak belekevertek. Az úgy szerint pont jó volt. Dalválasztásért még egy pacsi. :)
Érdekes, hogy számomra a 2. és a 3.évad volt a kedvenc, mert mindkettőben volt valami nagy változás, és két szimpatikus főgonosz volt és az egész nagyon hangulatos volt. Sokszor megállítom a 3.évad utolsó részében a vége előtt 3-4 perccel, mielőtt Chuck megkapja az üzenetet. Mikor először néztem pont akkor állítottam meg, és elmosolyodtam, hogy na ez lenne a tökéletes lezárás. :)
És végül a sorozat tetőpontja a 2.évad 22.része. A teljes 42 perc briliánsan lett összerakva, bármikor nézem újra egy percre nem unatkozok. Tökéletes lett. Talán az össze sorozat közül, amiket nézek (márpedig jó sok van), ez a kedvencebbnél is kedvencebb jelenete, ahol aztán szó szerint mindenki benne van akinek kell, és mindenki remekül van irányítva. Na az nálam 11/10, már ha lehet ilyet adni. :D
(Megjegyzés: a 24 számomra a világ legjobb sorozata, de soha nem adtam egyik részére sem 11 pontot, pedig van pár kedvenc. ;)
Szóval good bye Chuck, jó volt megismerni a világodat. Adtál reményt a hozzád hasonlóknak, hogy a geekekből is válhat egyszer nagy ember. (Nem, nem Big Mike-ra gondoltam.)

U.u.i:Jaj, ha már Big Mike. Eszembe jutott Big Michelle, és a másik Buy More. Hát azon hatalmasat nevettem. Micsoda utalások voltak ott is! Ezt kihagytad a felsorolásból. ;)

sorozat/gyilkos - 2012. 01. 31. 22:51

Korrekt rajongói búcsú.

Azon viszont nem győzök szórakozni, ahogy sok túlkoros gyerkőc dühödten hiányolja a mézeskalácsos hófehérke befejezést. Oltári :)

Ez egy sorozat, nem a ti életetek.

JimmyL - 2012. 01. 31. 22:56
J - 2012. 01. 31. 23:06

Én már gyerekkoromban is sorozatjunkie voltam, csak nem tudtam róla. De újkori Junkieságom nagy mérföldköve volt a Chuck. Ha úgy vesszük (mint sztem oly sokaknak) a Prision Break volt az előszoba. Valahol a 2. – 3. évad között akadtam erre az oldalra. Voltak dolgok amiket bepróbáltam az írások és a kommentek alapján az évek során, de nemigazán jöttek be, pl.: Lost, 24, Dexter, Castle meg még pár, amiknek már a címére sem emlékszem.
De a Chuck egy olyan gyöngyszem volt nekem amilyet ritkán talál az ember. Nem is tudom, hogy “hét idézete” vagy mi volt a ravasz ami rávett a pilot letöltésére, de egy szép nyári délelőttön leszedtem a pilotot. A feléig sem jutottam mikor már az egész évad jött lefele. Valamikor éjfél után végeztem vele. De a mai napig emlékszem, hogy kb olyan voltam, mint a címszereplő, miután feltöltődött neki az Intersect. A sorozattal álmondtam. És jó volt:D Másnap én is úgy éreztem magam, mint a Chuck, amikor a tesóm keltett.
Szóval nagyon jó ütést vitt be a sorozat a szívem közepébe, azóta is ott a nyoma, ami soha nem tűnik el.
A régi 22 sorozatomból ez a legfájóbb ami eltűnik a képernyőről.

OFF:Ha eltűnik az Eureka, a Fringe, a House, a Breaking Bad-nek is már csak 1 van hátra, a Breaking In is aligha kap 3.at, szóval eltűnnek, nem lesz már nagyon mit nézzek. Pár 20perces nevetgélős, meg a Boardwalk Empire. (meg talonban a Reaper, Wire, Shield, uccsó pár rész Smallville)
OFF vége

Outlanderrel részben egyetértek, és szép munka vállveregetés minden. De. Sajna Jeffstertől valami Mr. Roboto-t verőre számítottam, és nálam ez a lezárás is annyira kettős… Egyrészről tetszik, a viszzakacsintások a mély érzelmek, hogy nem klasszikus Happy End, másrészről körbepörgőrúgnám a készítőket, hogy szerencsétlen karakterrel (és a nézők egy részével) így kitoltak. Én sem így oldottam volna meg, de az én fejemben Sarah emlékezete másnap reggelre elkezdett beindulni.

( Persze még így is a Scrubs 8.Évadzárója (ami sorozatzáró is lett volna) nálam csak 2. )

Csomó videót néztem tecsőn bloopesektől kezdve interview-kon át a comic-conokig bezárólag. És azok is nagyon tetszettek. Az egyik videóban például azon fordultam le a székről rőhögés közben, hogy Zac és Josh mindig ugratta egymást, és amikor Josh pl úgy viccelte meg Zach-et, hogy kicsomagolt egy csokinyuszit Zac lakókocsiának wc-jében és nem húzta le…:D Aztán ahogy kilépett a verdából, Yvonne pont meglátta. “Mit csináltál Te odabent?” – Háttőő… Tekertem egy kuglófot Zac trélerében. EW, hát hogy lehet ilyet stb. Persze a kis árulkodós lebuktatta Josht, de ahogy utánozzák egymást meg ahogy mesélik, annyira emberközeli és vicces, hogy nagyon.

Egy szó mint száz. Az igazi rajongók is tudják mik voltak a hibák, de így is a szívünkhöz nőtt.

Nagyon szerettem. Hiányozni fog.

Casey: “That’s why love is for suckers”
Chuck: “Yeah, have you seen Sarah anywhere?”
Casey: “Huh. Sucker”

Potter - 2012. 01. 31. 23:16

Nem érdekel,ki mit mond,de akkor is a legkirályabb sorozat volt,minden jelenetével együtt.Én Jeffsteréket is imádtam,a Push it előadásuk(Ellie szül) az egyik kedvencem jelenetem

Mike - 2012. 01. 31. 23:39

Azt észrevettétek, hogy a végén Sarah ugyanazzal az ütés-rugás-menekülés kombinációval hozza el az intersectet, ahogy Larkin lopta el az első részben?

Lajoska67 - 2012. 02. 01. 00:13

Sorozat 8/10
Utolsó évad 5/10
Finálé 1/10

Botrányosan szar lett a vége. Nincs rá mentség. Amikor 2009 elején megnéztem az 1. részt, utána éreztem azt, hogy muszáj megszereznem a továbbiakat, nem fogom hetente az RTL Klubon nézegetni (nem is lehetett volna). Azóta töltök le sorozatokat az internetről. Tehát ez volt az első. És a hülyeségnek, a humornak meg az akciónak olyan hiperszuper elegyét hozta, hogy a nagy kedvencem volt (a 24 mellett) igen sokáig. Ez így is maradt kb. a 2. évadig, csak a 3-ikban kezdték magukat kicsit komolyan venni, ami már nem tett olyan jót. A negyedik évad pedig már érezhetően gyengébb volt.

Az ötödik évadot már nem igazán lehet minősíteni, kapkodtak, nem tudták, mit csináljanak, nem is volt az egésznek története. Egy jó rész volt, a szektásokkal meztelendkedős, amit ezen az oldalon külön megdicsértek. Ezen kívül még néhány jó poén, bemondás, de semmi több. Majd slusszpoénként ezt a hajdan olyan eredeti módon vicces sorozatot kivégezték egy ilyen semmilyen, drámai utolsó (két) résszel. Szóval nem elég, hogy az évad színvonaltalansága elszomorított, amivel elérték, hogy ne sajnáljam, hogy befejezik; de a végén még jól fel is mérgeltek ezzel a tragikusnak szánt nyöszörgéssel. Nagyon kár volt, ennyit tudok rá mondani.

Endru - 2012. 02. 01. 00:17

J minden szavaddal egyetértek. Belőlem sem váltott még ki semelyik sorozat sem ilyen érzéseket mint a Chuck. Szerintem a TV legjobb párosa Chuck és Sarah. Eszméletlenül szerettem minden egyes másodpercét hétről hétre vártam. Fogalmam nincs mi tudná helyettesíteni mostmár ezt, rendkívül nagy űrt hagyott maga után.. És igen megkönnyeztem rendesen a végét.. A ‘soundtrack’ sem utolsó’ mai napig hallgatom a zenéit.Emlékszem egyik havernak megmutattam a pilotot, az első rész után töltötte ő is és azóta is nézte :) Ha valaki tud valami jó alternatívát az szóljon! :D

Nehéz összeszedetten írni..mintha egy darab halt volna meg belőlem.

Nabu - 2012. 02. 01. 00:34

Remek finálé volt, én is imádtam a sorozatot és az az érdekes, hogy nehéz megmondani miért. Azt hiszem talán a legfőbb ok a szerethető karakterek voltak, ez a titka minden filmnek vagy sorozatnak, innentől tök mindegy mekkora szarvas hibákat követnek el az írók mert imádtam Chuckot és Sarah-t és nagyon hiányozni fognak, hüpp, hüpp.

Kata - 2012. 02. 01. 00:41

Én Chuck-ot :) 2009-ben, miután már többször olvastam róla, szinkronosan kezdtem el nézni, és valahogy annyira magával ragadott az első rész, hogy rögtön ledaráltam az első két évadot. Szeptembertől pedig már hétről hétre vártam a folytatást, nagy kedvencemmé vált. Bennem nem okozott akkora törést a 4. évad, hogy leírtam volna, bár az igaz, hogy az évadzárót és még pár részt, jóval később néztem csak meg. Az 5. évadot sajnos még nem volt időm teljesen végignézni, de mondhatom, hogy azért képben vagyok, az utolsó résszel pedig méltóan búcsúzott számomra a sorozat.

Ikegami-val egyetértek azzal kapcsolatban, ami a sorozat körül kialakul. Ez az ami adott még egy kis pluszt hozzá, ami miatt bennem is olyan érzéseket váltott ki, mint más sorozat még nem. Ez még nekem is néha kicsit megdöbbentő, fura. A forgatásokon (szünetében) készült Zach Levi képek és főleg a videók valami szuperek voltak. Még egy sorozattal kapcsolatban nem néztem meg ennyi videót és képet…

Szóval csak ismételni tudom az előttem írókat, hiányozni fogsz Chuck, az már egyszer biztos :(

Az íráshoz pedig gratulálok, a végén az évad összesítővel sikerült felszínre hozni néhány, már majdnem elfelejtett részletet is :)

The Man Who laughs - 2012. 02. 01. 10:43

Szinte teljesen egyet tudok érteni a kritikával. Nekem tetszett a finálé illett a sorozat szellemiségéhez, jó lezárás volt.

Sokakkal ellentétben nekem a 4-ik évad is tetszett, mondjuk ehhez Dalton is nagyon sokat hozzá tett. De az utolsó is bejött, habár sztoriban ez tényleg, gyengébb, csapongóbb volt mint a többi (a Nagy terv is csak úgy elsikkadt), de maguk a részek önállóan szórakoztatóak voltak és tetszettek.

Bevallom Chuck nyafogása engem kissé idegesített a vége felé hisz ekkorra személyiség változás és intersect meg kémélet után néha lehetett volna kissé tökösebb.

Nyilván tele volt logikátlanságokkal (pl.: most a végén Chuck újra intersect és a C.I.A csak hagyja h azt csináljon amit akar, roppant valószerű) de mivel a sorozat az elejétől, szándékosan ilyen komolytalannak készült. Ezek abszolút nem zavartak hisz a sorozat belső világának nem mondtak ellent, hozzá tartoztak a stílusához.

Gyengeségei ellenére az egyik kedvenc sorozatom volt sajnálom, hogy vége. Viszont örülök, hogy rendes, méltó lezárást kaphatott.

ljdwcb - 2012. 02. 01. 12:04

Egész a fináléig nem akartam elhinni, hogy vége :( De amikor szombat reggel már inactive show-ként szerepelt a next-episode-on miközben töltöttem le az utolsó két részt, és tudtam hogy az utolsó két részt fogom megnézni hamarosan, bizony nagyon szomorú érzés fogott el. Az első évadot daráltam még 2008 nyarán, onnantol minden egyes részt ahogy lejött, már néztem is. Mivel elég sok másik sorozatot nézek, bizony el-el van az ember ebből abból maradva és felhalmozódik pár rész. Egyetlen kivétel a Chuck volt,amiből soha egy résszel sem voltam lemaradva! Nagyon fog hiányozni, imádtam minden percét! Mit is lehet mondani…BEST SHOW EVER!

Gratulálok a kritikához, igényesen megírt és összerakott, nem is lehet nagyon mit hozzá tenni.

A kommenteket nem olvastam végig így nem tudom valaki említette e, de egy kérdés van csak, ami engem kicsit zavar. Minden egyéb logikai hibát meg tudok bocsátani, mert a chuck nem arról szólt, hogy egy minden oldalról megtámadhatatlan kémsorozat legyen. De, a sorozat alapja, ha nem tévedek, az volt, hogy Chuck-ból azért lett intersect, mert fényképmemoriája van, amit egyszer lát, azt megjegyzi…vagy ez merült feledésbe, vagy hirtelen mindenki képes lett erre…nem tudom.

Arthuro_Adam - 2012. 02. 01. 12:44

Szomorú vagyok, hogy vége van, vissza fogom még nézni.

Nekem egyedül a 4. évad nem tetszett annyira, igazából kicsit semmilyen volt. A sorozatzárótól nagyon tartottam, az utolsó előtti rész alapján nem igazán tudtam elképzelni, hogy lesz happy end, de minél többször nézem vissza a végét, annál inkább tetszik. Mindenki megkapta a lezárását, és lehet-e jobban lezárni, mintegy Sarah-Chuck csókkal az egész sorozatot?
Ha már beleszőtték az egészbe ezt a memóriatörléses dolgot, akkor ez a vég így nagyon jó lett.

Nagy szerencse, hogy legalább 5 évadot kaphattunk, de borzasztó nagy az űr, ami marad a sorozat után, legutóbb az FNL okozott hasonló érzést.

Remélem a színészek jó szerepeket kapnak majd :)

Arthuro_Adam - 2012. 02. 01. 12:54

ljdwcb: Jogos a felvetés, ez nekem is eszembe jutott. Az elején még sokak belehaltak abba, hogy látták az Intersect képeket :) Fejlődött biztos a technika :)

Csilla0422 - 2012. 02. 01. 15:33

Érdekesség gyanánt röviden leírnám, hogy miért is kezdtem el nézni a Chuckot: Sarah és Chuck kapcsolata. A Castle esetében (mind a színészek, mind a karakterek között) látványos a kémia és mégsem élnek vele. Mintha fájna az íróknak valamiért az „összehozatal”, (ezzel megőrjítenek már mindenkit) itt meg simán vállalták. Szóval szakmailag érdekelt, hogy ebből mi hozható ki, s körülményeket figyelembe véve (alacsony költségvetés, utólag berendelt részek stb.) igen elismerésre méltó dolgot alkottak. Bár már itt is kezdett idegőrlővé várni, hogy most mi lesz. Amit soha nem értek, hogy ha már az első részben lejön, hogy ki kivel jön össze, akkor mi a francnak bele annyi svédcsavar. A kevesebb néha több. A nagyon is szerethető szereplőgárda látványos karakterfejlődésen ment át, ami sokukat emberivé és még jobban szerethetővé tett. Voltak benne olyan dolgok, amiket személy szerint nem így írtam volna meg, de hozzáteszem, hogy nem ismerem az adott körülményeket. Engem pl. nem zavart a Jeffster alakulat, sőt a záróban hatalmasat alkottak együtt a komolyzenekarral. S persze a kémkedésüket imádtam :D Morgan néha kifejezetten idegesített – főleg amikor nála volt a löket… Ellie és Awesome a tökéletes szomszéd, s ők annyira megteremtették azt a családi hátteret, amire minden embernek szüksége van. Ezt már nem lehetett volna fokozni. Ellieből többet ki kellett volna hozni. Ami viszont zavart, hogy Awesome (legtutibb pasi :P) annak ellenére, hogy orvos totál idiótának lett beállítva. Kár volt érte. Casey simple best  a morgása, a beszólása, mindenki leosztása sokat dobott a sorozaton. S amikor a lányával Downton Abbeyt nézett kiderült, hogy a nagy harcos vérbeli apa is. Sajnálom, hogy végül nem találtak egymásra lánya anyukájával. Bechman szerepére jobbat nem igazán találtak volna. Mindig bevillan amikor az otthonában keresték és férje (vagy ki ?) is megjelent :D Shaw főgonosznak majdnem verhetetlen, bár nem értem miért kellett Sarahval kavarnia. Nekem az a nyafizós srác, aki Chuck volt kezdetben nem igen jön be, a kém Chuck – róla beszélhetünk. Az állandó rinya Morgannek, Sarah szeretlek stb. Bár egy geektől mit várjon az ember ? Ami viszont tetszett az az, hogy valahogyan úgy komolyodott a karaktere, hogy a gyereki naivitását megőrizték. A legnagyobb fejlődésen Yvonne karaktere ment át. Annak ellenére, hogy már az első részekben is látszott van érdeklődés Chuck irányába, amit ugyan a munkára fogott és ahogyan kimagyarázta elfogadható volt. A féltékenykedésre már nincs magyarázat :D Amikor tényleg összejöttek Chuckkal a változás onnantól figyelhető meg a leginkább. A 4. évadban aztán kiderült, hogy Sarah először egy szerelmes nő és aztán csak a világ legjobb kémje. A beköltözés, a ruhakipakolás, az eljegyzés (a szervezése nem semmi volt) az esküvői előkészület, kiborulás  Chuck ingjének megszagolása, felkutatása bármi áron mind ezt bizonyította. Talán emiatt a fejlődés miatt, hogy kissé háttérbe szorult a „rideg” kém és teret kapott a valódi, érző nő, ami Chuck nélkül nem így alakult volna lett a sorozat legjobbja a 4. évad számomra. Véleményem szerint az, hogy összejöttek még nem rontott a sorozaton, sőt egy másfajta megközelítésből még emberségesebb is lett. Linda Hamilton és Timothy Dalton üdítő volt, főleg úgy, hogy Dalton a verhetetlen főgonosz volt és azért a „szívtelen” Mary kémnő is bebizonyította, hogy szerető anya és nagymama valójában, persze hiszen a család volt az első mindig neki. Az 5. évadból azért tetszett a „magyarországi” rész, mert még jobban megismertük Saraht. Ezek tükrében az évadzáró – ahogy volt – majd így volt kerek, hiányom egyedül a baba miatt van. Visszaköszön a kőkemény Sarah, a geek Chuck és még számos momentum, ami az első két évadban volt. S pont a záró képekben a múlt felidézésénél láthatjuk, hogy Sarah mosolyog, sír és végül kéri a férjét, hogy csókolja meg. Számomra ez azt jelenti, hogy visszatértek az emlékei. Mert ha nem így lenne mi a fenének reagált volna egy számára idegen történetre az egykori kém? Röviden: szakmailag pár dologtól eltekintve egy élmény volt, rajongóként nagyon sajnálom, hogy vége. Remélem, találkozunk a moziban!

mitsesejt - 2012. 02. 01. 16:20

nagyon jól esik végigolvasni a személyes összefoglalókat, újraélni, együtt lelkesedni, egyetérteni a rajongásban :)

Raptor25 felvetése is nagyon tetszett!

sanci83 - 2012. 02. 01. 16:41

Minden egyes szavával egyetértek.annak idején én az RTL klubbon láttam és miután levették a műsorról azonnal keresni keztem a sorozatot az interneten és utána heti rendszerességgel néztem és élvezhetem.

Endru írta:
J minden szavaddal egyetértek. Belőlem sem váltott még ki semelyik sorozat sem ilyen érzéseket mint a Chuck. Szerintem a TV legjobb párosa Chuck és Sarah. Eszméletlenül szerettem minden egyes másodpercét hétről hétre vártam. Fogalmam nincs mi tudná helyettesíteni mostmár ezt, rendkívül nagy űrt hagyott maga után.. És igen megkönnyeztem rendesen a végét.. A ‘soundtrack’ sem utolsó’ mai napig hallgatom a zenéit.Emlékszem egyik havernak megmutattam a pilotot, az első rész után töltötte ő is és azóta is nézte :) Ha valaki tud valami jó alternatívát az szóljon! :D

Nehéz összeszedetten írni..mintha egy darab halt volna meg belőlem.

Kitti - 2012. 02. 01. 19:28

Érdekes visszaolvasni a régi kommenteket, mikor még csak beharangoztátok a Chuck-ot, sokan nem adtak neki esélyt és hatalmas gagyiságnak gondolták. Vajon mely újoncok fognak majd évekkel később ugyanígy felnőni a szerephez?

Hanzo - 2012. 02. 01. 19:58

Így végigolvasva a kommenteket már nem tartom égőnek, hogy férfi létemre elérzékenyültem a finálén. Mondjuk kár volt eddig húzni. a 4×13 teljesen ok lett volna, vagy az esküvő. Ezek a plusz berendelések tették be a kaput a Chucknak. Sajnos. Aki meg azt hiszi, hogy nem fog idővel elhalványulni az emléke a sorinak, az téved. Szép volt, jó volt, de ennyi. Itt sem lesz már túl sok hozzászólás, és szépen lassan elenyészik. Akik most kezdenek el sorozatokat nézni, nagy része azt sem fogja tudni, hogy volt egy ilyen remek kis széria.
Good Bye Chuck

Pulykatoji - 2012. 02. 01. 20:47

Először is gratulálok a cikk megírásához,szép kis(nagy :D) összegzést olvashattunk!!
Ahogy olvastam a kommenteket,láttam hogy vegyes érzések vannak az utolsó (2) rész iránt!Nekem is ,mint sok más Chuck rajongónak legelőször a csalódottság jelentkezett a finálé megnézése után!De ha egy kicsit jobban átgondoljuk a dolgokat,akkor arra a következtetésre jutunk,hogy ennél jobb befejezést nem is lehetett volna elképzelni!Hiszen mért kell minden sorozatnak Happy End-re végződnie?Biztos sokan örültek volna annak ha Chuck és Sarah boldogan élnek,gyerekük születik…..Hiszen így is boldog vég lett,bár a szokásostól kicsit eltérően!De véleményem szerint a Chuck sorozatot ez a befejezés(is és még sok más is)emelte a magasba,a legjobb sorozatok közé!Nem a megszokott boldog vég a vége,mint a sorozatok 90%-a,hanem attól eltérő,egyedi befejezést láthattunk!Én személy szerint ennél jobb befejezést nem is tudtam volna elképzelni,minthogy Sarah megkéri férjét hogy csókolja meg,s ezzel a “mágikus csókkal” visszaszerzi emlékeit !S ugyan azon a helyszínen,a tengerparton,ahol kettejük kapcsolata elkezdődött a sorozatnak is itt ért véget egy Chuck&Sarah csókkal!!
Vissza térve az elején írottakhoz,először mindenki gondolja végig még mielőtt negatív jelzőkkel illetné az utolsó (2)részt,hogy tényleg egy átlagos sorozathoz illő Happy Endet szeretett volna látni? Vagy beérte egy utolsó Chuck&Sarah csókkal is!:)
Fantasztikus 5 éven vagyunk túl, fantasztikus szereplőkkel,színészekkel!
Betölthetetlen Nagy űrt hagyott maga után a Chuck,de ez se véletlen,hiszen a legjobb sorozatok ezt az érzést váltják ki az emberből!
Goodby Chuck :( :)

monana - 2012. 02. 01. 22:27

Szépen lett vége, nem örülök, hogy befejték, de legalább méltóságát meghagyták a sorozatnak.

Raptor25 - 2012. 02. 02. 00:10

Gyors kérdés minden Chuck rajongótól. Valaki tudja, hogy mi Sarah igazi neve, mert most nézem végig újra és eddig annyit tudok hogy a 3. évadban azt mondja Shaw-nak hogy Sam az igazi neve az 1. évadban pedig kiderül hogy a középső neve Lisa. Szóval valamelyik részben nem mondják meg a vezetéknevét is.(Amellett hogy tényleg érdekel mi az igazi neve ezzel is jó okot adok a Chuck fanoknak hogy újra nézzék a sorozatot.)

he? - 2012. 02. 02. 00:29

Raptor25: Pont ma néztem a Lisa-s részt és akkor jöttem rá, hogy ha minden igaz, sosem derül ki a rendes neve. Chuck elfogadja Sarahnak, és ennyi.

Pityke - 2012. 02. 02. 07:35

Én akkor kezdem el nézni, amikor az RTL KLUB abbahagyta. Nekem mindenki a kedvencem volt. Alig vártam, hogy Chuck és sarah összejöjjön. Amikor összejöttek akkor kezdett jobban érdekelni. Morgan volt az az ember aki számomra a legviccesebb volt. Persze Jeff-fet és Lester-t se hagyhatom ki. Ők az elejétől kezdve agyamentek voltak. Clara baba nagyon édi. Sajnálom, hogy így lett vége. Az eddigi évadzárók voltak olyanok, mintha vége lenne a sorozatnak. jó lett volna még pár rész. A cikk amit írtál az nagyon jó, és hosszú, de elolvastam., mert érdekelt.

Bigboned - 2012. 02. 02. 09:16

Én is szinkronosan kezdtem el nézni (monjuk Sarha és Casey hangja hihetetlenül nem passzol) és engem is mindjárt magával ragadott nem ismételném az előttem szólókat, J-vel és Endru-val értek egyet.

Mondjuk szerintem teljesen felesleges volt bele gondolom jó drága pénzért Brandon Routh-Superman & Kristin Kreuk-Lana Lang meg persze Linda Hamilton-Sarah Connor & Summer Glau-Terminator. Értem én hogy gőzgép… De Timothy Dalton, Armand Assante, Scott Bakula és Gary Cole bejött. És az a tény hogy az egyik Producer Robert Duncan McNeill a.k.a Tom Paris a ST:Voyager-ről, nemhiszem, hogy Robert Picardo a.k.a. OSH túl sokat kért volna:D A visszásságok felsorolásától most asszem eltekintek.

A lényeg, hogy én is nagyon szerettem a sorozatot és ahogy már korábban leírták, ez a történet egy szép mese. Annyira jó kombinációja ez a humornak az akciónak és a csipetnyi romantikának, hogy amint meghintették a remek zenei betétekkel, egyből szerethető feelgood sorozat lett belőle.

Nekem is megvannak az OST-k és jópár dal örök kedvenc lett. Amikor meghallom, mindíg eszembejut róla a Chuck. Persze mint sorozat. Amúgy pl a FOTC – Foux Du Fafa ha megy, mindig magam előtt látom Sarah-t ahogy lassítottban csinálja a nasit:D vagy pl a Franz Ferdinand – Bite Hard hatására elnehezedik alábam a gázpedálon :D De az ultimate nálam az Apartment – Fall Into Place. Ha kicsit szomorkéás a hangulatom, akkor meg Oasis – Don’t Look Back In Anger.

A lezárás pedig? Hmm. Állítólag a DVD-n 8 perccel hosszabb lesz a rész. Remélem megkapjuk amit én személy szerint nem is tudom, hogy igazából hiányolok-e. Mert ez az Inception féle vég maradandó. Aláírom. A HP7 vég meg valóban nem vált ki akkora érzelmeket. Valahol a 2 között oldottam volna meg.

Még gyorsan be kell szerezzek a Nerd Herd-es bögrém mellé relikviákat, Pl Buy More zöld póló, stb. :D Mielőtt eltűnnek. Ez a sorozat örök emlék a szívnek. És teszek róla hogy ne kopjanak el az emlékek. Az unokaöcsém meg majd kap egy Jeffster-es SleepSheep-et:D

Sziszlát Chuck

Remélem a ha nem is a mozivásznon (Bár ott kéne) de még találkozunk ;)

Peace Out

sanci83 - 2012. 02. 02. 15:35
Jégcsákány - 2012. 02. 02. 21:02

Először és szerintem utoljára, sőt lehet utolsónak írok ide.

A kedvenc sorozatom volt. Nemhiszem, hogy lesz ami pótolhatja. Olyan mintha egy jóbarát költözött volna el örökre 5év haverság után. Sajnos az emlékek idővel megfakulnak.

Lehet írni, hogy “Ez csak egy sorozat” meg “Get a life” de nekem megváltoztatta az életem. Van életem thx, és ha nem lett volna ez a sorozat akkor másmilyen lenne most.

Isten Veled Chuck

egy sitcom még belefér - 2012. 02. 03. 17:00

Jégcsákány nem te lettél az utolsó de akár be is másolhattam volna a kommented mert én is így érzem

nekem a Chuck volt a legelsó sorozat az amit néztem szintén a 3, évad előtt és nagyon beleszerettem és csak idén kezdtem el más sorozatokat nézni (na jó azért voltak daráim) szóval nem volt mihez viszonyítanom ezért számomra a 3-4 évad is a legjobb volt de azért az 5. évadban észre lehetett venni a javulást.

a finálé fantasztikus volt annyira jó hogy nem tudok rá szót találni. Mindent beletömörítettek ebbe a másfél órába(inkább csak a második 40 perc Jeffsterrel meg az utalásokkal együtt.Szóval nemtom mivel pótoljam ezt a 40 perces űrt…hiszen ahogy sok kommentelő írta nagyon szerethető volt a sorozat meg a hangulata volt király(most már ha bárhol meglátom azokat a burbanki felhőkarcolókat mindig a Chuck jut eszembe;)

nem tom ki hogy van vele de én megnéztem elötte a Pilotot mert gondoltam lesz benne valami de azért elyen jóságra nem számítottam

jó írás az nem baj ha hosszú(a tavalyi se volt rövid)

Goodbye Chuck

mse - 2012. 02. 05. 16:34

Nem emlékszem, mikor binge-eztem egy sorozatot olyan iramban, mint a Chuckot. Pedig nem érzem sem mesterinek, és messze sem hibátlannak a sorozatot, valamiért viszont ez az egész bohókásan akciódúsan túlzó mégis egyszerű hangulat és a karakterek beszippantottak.

A darálás miatt összefolynak kicsit bennem az évadok, nyilván voltak elkerülhetetlen fordulatok amelyek némelyeknek negatív, másoknak pozitív irányba terelte a cselekményeket, akárcsak pillanatnyi időre rossznak tűnő döntések, amelyekből az íról így vagy úgy mindig kikászálódtak. Ennek ellenére az utóbbi egy-két hétben egy napra jutó megnézett Chuck epizódok száma is mutatja, hogy egyetértek outlanderrel, úgy érzem érdemes volt minden egyes pillanatot megélni, sőt, akár holnap beraknám újranézőbe mind az 5 évadot.

A finálé kapcsán annyit leszögeznék, hogy kifejezetten ki nem állhatom a memóriatörlős sorozatplotokat, amelyek képesek pillanatok alatt törölni évek lázas munkájába kerülő karakterfejlődéseket. És egy hajszál választ el attól, hogy itt ne egy ilyen csalódott szájízzel távozzak, de… Valahogy a Chucknak sikerült ezt kikerülni, és pozitívummá fejleszteni, főként miután a finálé alatt több utalás történik arra, hogy igen nincs minden veszve, egy nap Sarah igenis emlékezni fog arra az 5 évre, és arra, akivé ez idő alatt vált. Ahogy a kritikában is állt, mindent összevetve ez egy tökéletes ürügy lett a visszaemlékezésre, illetve betekintést nyújtott arra, hogy
az egyes karaktereink milyen változásokon mentek keresztül.

Igazából nem maradt lezáratlan ügy, vagy ami lezáratlan, az úgy van jól, ez így kerek.

Rocko - 2012. 02. 05. 18:42

viszlát Chuck, nagyon, nagyon hiányozni fogsz!

KJ - 2012. 02. 06. 13:15

Most daráltam le még1x az egész sorozatot. Először én is részről részre néztem, és ahogy Casey is mondja megváltozik 5 év alatt az ember. Szerintem ezért nem olyan egyformák az évadok. Ebben a műfajban azt hiszem nem lehet nem szubjektívnek lenni.
Én sem sajnálok egyetlen percet sem, amit a sorozattal töltöttem.Igen. Talán voltak benne olyan szereplők, részek, akik-amik nélkül ugyan ilyen jó lett volna, de ezeken a dolgokon nem lehet már változtatni. Nem is kell azt hiszem. Maximum a dara alkalmával többet tartja az ember az ujját a FF-on.
Nemhiszem, hogy lesz még sorozat ami ilyen szinten hat majd rám, vagy a fenti kommentelők többségére.
Remélem a szereplők, ha most szét is szélednek, egyszer majd újra összehozza őket a sors (vagy a készítők) egy ráadásra.
Best Show Ever. Goodbye Chuck.

dgr - 2012. 02. 06. 17:49

javítsatok ki, ha elkerülte a figyelmem, de akkor most Chuckban benne maradt az intersect?

kocka - 2012. 02. 06. 18:02

…többek között azért néztem a sorozatot mert olyan jó beköpések voltak benne mint amikor Chuck kezébe nyom Casey egy vörös rózsát azzal, hogy vegye magához és menjen fel Sarah lakására.
Chack kezébe veszi a rózsát és nevetve megjegyzi, hogy ez olyan hyper szuper kütyü amit évekig fejlesztettek a titkos CIA laborokban, hogy titkos küldetéseken…stb.
Mire Casey megjegyzi, hogy
…nem maga barom ez arra jó, hogy este dugjon !

Solva - 2012. 02. 06. 22:31

dgr: Igen, bennemaradt. Ahogy sztem a másik kettőben is csak el van nyomva.
Raptor 25;he?: Igen a középső neve Lisa, de Shaw-nak bevallotta hogy az igazi neve Sam (gondolom Samantha) az apja Jack Burton, és a gimiben Jenny Burton néven járt.(De utána ott is próbálták ezt feloldani, hogy álnév stb) (ráadásul hivatkozott pár alkalommal a Burton family-re, ha jól rémlik pl karácsonyos rész). Szerintem Samantha Lisa Burton az igazi neve, persze ezt mostmár sosem tudjuk meg.

Gyerünk gyerekek. Ha meglesz a 200 komment, kisorsolunk egy Jeffster klippet youtuberól:D

DM - 2012. 02. 09. 00:56

Uhh, még egy sorozatnak vége :((
Igazából az a fajta sorozat lett,hogy már nem volt igazán jó (legalábbis annyira mint régen), de hiányozni fog hétről-hétre…aztán majd elmúlik :( :)
Ilyenkor mindig van az a furcsa nyomás a hasamban, gondolom másnak is szokott lenni a jó/kedvenc sorozat vége után, ez biztos olyan junkie dolog. Ilyenkor mindig belegondolok,hogy “jéé, ennek is vége lett”. Meg hogy még mennyi sorozatnak lesz vége. Meg úgy általában :). Na jó, ez már nagyon meta lett, befejeztem.
Most hirtelen ami beugrott egyik kedvenc rész: az igazmondós.

DM - 2012. 02. 09. 01:01

@dgr : elvileg ja :)) dehát az évek során már az intersect is elég súlytalan lett, már mindenkit megjárt, el lett távolítva, stb. szal már nem gond.

fanasonique - 2012. 02. 09. 16:47

Imádtam a Chuck-ot elejétől a végéig, de a finálé nekem abszolút nem jött be. Nem csak a legvége, hanem az egész epizód roppant igénytelenül lett felépítve, és a call back-ek nem kárpótoltak. A karakterek sem voltak önmaguk, nem tudom mi ütött Casey-be hirtelen, de különösen az fájt látni, ahogy Sarah viselkedett Chuck-kal, ez még csak nem is S1 Sarah volt, olyan hideg volt, mint egy jégcsap. Ha megnézzük a pilotot, ott egyből elolvadt Chuck-tól, ahogy meglátta, később bevallotta, hogy már akkor szerelmes lett belé. Ha már párhuzam, akkor ezeket az érzéseket is remekül párhuzamba lehetett volna állítani, sőt ezt kellett volna leginkább. Plusz, bár nem tetszik, de az még a kisebbik bajom, hogy mi lett C/S-el, de ami még bosszantóbb, hogy a sorozat nem csak kettejükről szólt, hanem a barátságról és a családról meg Sarah karakterfejlődéséről. Nekem ő volt a kedvencem, és nagyon bosszant, hogy mindenki kapott egy lezárást, még Jeffster is, csak ő nem, sőt még rosszabb helyen van most, mint a sorozat elején. Szerintem élete során szenvedett már eleget, erre most, amit nagy nehezen elért, azt elveszik tőle. Nincsenek emlékek, érzések, 5 év eltűnt, át lett verve, nem is CIA ügynök már, a kapcsolata a barátaival és a családjával megszünt, mert mindenki inkább lelépett, ahelyett hogy itt legyenek és segítsenek, mikor a legnagyobb szükség lenne rájuk, és Chuck-nak is szüksége lenne a támogatásukra. Ez a történet nagyon szomorúan végződött Sarah Walker számára. Többet érdemelt volna a karaktere. És ahogy elnéztem Yvonne interjúit, ő is ezen a véleményen van. Az a vicces, hogy a 3. és 4. évad függő befejezései is jobb sorozat finálék lettek volna, mint ez, amiről teljes bizonyossággal tudták, hogy a legutolsó rész lesz és volt lehetőségük és idejük ennek megfelelően megírni.

simi1029 - 2012. 02. 10. 02:16

Én most láttam először a sorozatot. Végig néztem mind az 5 évadot az elmúlt héten ennek a szép hosszú cikknek a hatására (mellesleg gratulálok tényleg király bejegyzés lett, szerintem pont az a jó benne, hogy pont annyira mentél bele a részletekbe, amennyire kellett).

Sajnos azt kell mondanom, hogy ez az utolsó évad nagyon elvette azt a jó érzést, amit az előző 4 felépített bennem, mondjuk ebben nagy szerepe van az utolsó két résznek. Én is azoknak a táborába tartozom, akiknek nem jön be, szerintem is egy elhibázott megoldás volt így a végére.

Viszont összességében egy remek sorozatot láthattam. Számomra a 3. évad közepéig tökéletes a sorozat. A 4. évadban is jó sztorikat és karakterfejlődést mutattak, aztán jött ugye ez az 5. évad. Tényleg többet lehetett rajta nevetni mint egy sitcomon :-D

Nem mondanám mesterműnek, de kiváló szórakozást nyújtott.

simi1029 - 2012. 02. 10. 02:17

Még annyit, hogy a 4. évad végét kis átalakítással én is simán el tudtam volna képzelni sorozatzáróként.

Tris - 2012. 02. 10. 11:15

végignézve…

sajnálom, hogy vége lett, nekem minden hibája ellenére az egész sorozat bejött. de ez az utolsó záró epizód… pfff…
értem én, hogy mit akartak az írók, csak nem sikerült.. nagyon nem.. :(

kiváncsi leszek, melyik szereplőt milyen új sorozatban látunk majd… :)

zhorak - 2012. 02. 16. 08:03

Csak én vagyok úgy, hogy nem értem mi volt a “Nagy Összeesküvés”? Kik voltak azok, akikkel Decker ülésezett, és mégis mi volt a tervük és Chucknak milyen szerepe volt ebben?

Attack troll with nasty knife - 2012. 02. 16. 20:47

@zhorak: Ezt nem érteni kell, vagy nem érteni. Decker halálával letudták ezt a szálat, mert az a gyanúm, hogy az is egy lezárás lett volna, csak meggondolták magukat a készítők. Nem kell az ilyen dolgokkal foglalkozni. Nem ez az egyetlen “hibája” a sorozatnak. Mostmár úgy is mind1 nem?

Tarzaan - 2012. 02. 18. 21:52

Hűűűűű, ez egy nagyon jó írás, és szinte midnenben egyet értek vele!

A negyedik évad és a záró epizód megítélésében is. Mondjuk nálam maga a sorozat 10/10, még úgy is, hogy a negyedik évad lényegesen gyengébbb, mint az első kettő (három).

Mindjárt összeírom a Top10 epizódot, de át kell gondolnom.

Tarzaan - 2012. 02. 18. 22:29

Na, összehoztam egy Top25-ös listát, bár így is nehéz szívvel hagytam ki számos epizódot:D

Chuck Top10 (kb. sorrendben):

1×08 – Chuck Versus the Truth

2×13 – Chuck Versus the Suburbs

2×22 – Chuck Versus the Ring

2×11 – Chuck Versus Santa Claus

2×02 – Chuck Versus the Seduction

2×03 – Chuck Versus the Break-Up

1×10 – Chuck Versus the Nemesis

2×01 – Chuck Versus the First Date

3×04 – Chuck Versus Operation Awesome

2×16 – Chuck Versus the Lethal Weapon

A további 15 időrendben:

1×01 – Chuck Versus the Internet

1×02 – Chuck Versus the Helicopter

1×03 – Chuck Versus the Tango

1×13 – Chuck Versus the Marlin

2×04 – Chuck Versus the Cougars

2×08 – Chuck Versus the Gravitron

2×10 – Chuck Versus the Delorean

2×17 – Chuck Versus the Predator

2×20 – Chuck Versus the First Kill

3×03 – Chuck Versus the Angel de la Muerte

3×06 – Chuck Versus the Nacho Sampler

3×11 – Chuck Versus the Final Exam

3×13 – Chuck Versus the Other Guy

4×07 – Chuck Versus The First Fight

5×13 – Chuck Versus The Goodbye

sanci83 - 2012. 02. 19. 15:17

én még hozzáraknám a 4×1 4×2 4×3 részeket a listához.

Spaceghost - 2012. 03. 04. 14:57

Életem legnagyobb csalódása volt a Chuck sorozatzáró részei. Emléktörlés… ennél szarabb nem is lehetett volna, amit felépítettek a végére teljesen lerombolják, azért lehetett volna vidámabb is az egész, ha már inkább komédia sorozat volt. Akármilyen más storyt kitalálhattak volna a végére ahol nem a Chuck és Sarah közötti kapocs lett volna megvilágítva. Nem értem miért ezt kellett elrontani.

Azgathot - 2012. 03. 24. 23:09

Nagyon jó összegzés, látni, hogy egy igazi rajongó írta, én is kitartottam végig a sorozat mellett megnéztem, már párszor a 4. évadig minden részt, de még meg is fogom, mert ennek a sorozatnak hangulata van ami foglyul ejt!

CHUCK

szalesz123 - 2012. 04. 29. 17:36

jó sorozat volt, hiányozni fog

Péter - 2012. 05. 15. 20:17

Nagyon fog hiányozni ez a sorozat, az elejétől a végéig mindvégig néztem, és azóta hogy elkezdtem 5 év telt el, belegondolva hogy több részt nem látok eléggé elszomorít!

GOODBYE CHUCK

vasilij - 2012. 07. 24. 21:50

Nehezen vettem rá magam az évadzáróra, itt is hiányozni fog…

Sebestyén Áron - 2012. 08. 22. 13:37

Én nekem nagyon tetszett csak az 5.évad vége egty kicsit furcsa volt.

tobias88 - 2012. 08. 31. 00:57

Én most vettem rá magam nemrég hogy végignézzem. Első 2 évad nagyon jó volt, a 3. is okés volt, a 4. évad gyenge, az 5. megint jó, de a vége nekem nem tetszett.

Le lehetett volna zárni a 3. és 4. évadban a sorozatot, főleg a 4.ben de ez az 5. ahogy lezárta az nem volt jó egyáltalán. A csók után lehetett volna egy mosoly Sarah arcán vagy egy mondat amivel utal arra, hogy visszajött valami emlék még…

Thomi - 2013. 01. 03. 19:45

Nos, teljesen egyetértek azzal aki ezt a cikket írta a Chuckról. Teljesen ugyanígy érzek. Én személy szerint nagyon sajnálom hogy vége van, de tudom, hogy a jó dolgoknak is vége kell, hogy legyenek és talán jobb is, hogy vége van, mert még a végén inkább megutáltam/meguntam volna, mintsem tovább szerettem volna ezt a sorozatot. Nekem a véleményem az, hogy a 3.évad után abba kellett volna hagyni. Biztos, hogy nagyon fájt volna nekem mivel nagyon örültem, hogy összejönnek és kíváncsi voltam, hogy mi lesz velük, DE ez volt akkor amikor még a 3.évadot fejeztem be. Pont ma fejeztem be az 5.évadot és így frissen csak azt tudom mondani, hogy elég jó kis lezárás volt ez, habár én inkább örültem volna egy “happier” befejezésnek tehát kár hogy elvesztek Sarah emlékei, de van jó oldala is pl az, hogy így az írók a nézőkre hagyták, hogy szerintük össze jönnek-e újra. És szerintem akik végig nézték mind az 5 évadot azok biztos azt gondolják, hogy összejöttek. És pont ez a lényeg.
Zárásképp csak azt tudom mondani, hogy én örültem, hogy belekezdtem a Chuckba és sok jó percet szerzett ez nekem, én csak ajánlani tudom! Viszont aki tud mondjom már nekem ilyesmi sorozatokat, mert kíváncsi vagyok rájuk! Előre is köszönöm! (CSAK JÓKAT ÍRJATOK KÉRLEK!!)

Thomi - 2013. 01. 03. 19:53

Ja és még annyi, hogy rengeteg kommentelővel egyetértek most nem sorolom fe, hogy kikkel de teljesen igazuk van pl nekem is van az a furcsa nyomás a hasamban :D meg teljesen azt érzem, mint fanasonique eddig azt hittem, hogy egyedül én érzek ilyesmiket. Kicsit örülök, hogy nem

Lesi - 2013. 01. 21. 19:56

Legyen elég annyi, hogy a Beagle-met Chuck-nak hívják. És nem Norris után kapta :)

sepuku - 2013. 02. 28. 09:09

Az idén kezdtem nézni, és nagyon sajnálom, hogy vége. Még régebben belenéztem a kezdésekor, de akkor valami miatt abbahagytam kb. 5 perc alatt. Most viszont olvastam itt néhány dolgot róla, és elkezdtem az elejétől. Nekem nagyon bejött!!! Az rendben, hogy végignézem újra, de aztán mi lesz? Persze az sem lenne rossz, ha a főszereplőket láthatnám újra más sorozatban, de az idén nem nagyon olvastam róla, hogy lesz valami nézni való tőlük:(((

winnie - 2013. 02. 28. 09:15

Egyikuk a dexterben szerepelt peldaul

betty500 - 2013. 04. 16. 14:18

Imádtam a sorozatot..és fáj nagyon de szép lett a vége!

laza_kivi - 2013. 04. 25. 23:30

Jó volt elolvasni és felhozni az emlékeket. :) Első sorozatom, amit részről részre követtem a 3. évadtól. Mondhatni itt kezdődött az igazi junkieságom. Ezt köszönöm az rtlnek, akik elkezdték és nem voltak képesek folytatni. Akkor gyors dara és beszippantott a heti várás (talán a 3. évad). Úgyhogy ez az egyik sorozat ami örökre megmarad az emlékezetemben. (Talán utána töltöttem le a Csillagkaput angolul és néztem meg az összeset eredeti nyelven. Az A (direkt nagy ;) ) sorozat, amit bármikor képes vagyok előkapni, és random kiválasztani egy epizódot)
Ennyit a junkieságomról. :D

Hihetetlenül jó lett az utolsó évad, bár az elején Morgan nagyon felhúzott, amikor hétről hétre vártam az epizódokat.
Jók voltak a mellékszereplők. Erősen nyitottak egy Jedivel :D https://www.youtube.com/watch?v=9hYUxaaAHlw Az erő még mindig vele van. ;)

A másik emlékezetes felbukkanás számomra Cheryl Ladd. Ki nem emlékszik Charlie egyik angyalára? Gyerekkoromban őket néztem a nagyszüleimmel a nyári szünetben. Még az utolsó részre behozhatták volna, végül is Sarah anyukája. ;) :)

És a vége, én még tudtam volna nézni, igaz Chuckunk felnőtt végre, de simán folytathatónak éreztem, mert sajátos technikával/stratégiával dolgoztak. :) Egy mozifilmre simán beülnék, na jó, akár többre is. ;)

Na, ennyi mára ömlengésem. :D

Ja, még Jeffster :D ááá, az utolsó részben szép zárást kaptak. 2 legnagyobb kedvencem: Africa illetve Take on me. :D Mindkettő hatásos volt a részben. (óóó, még a Push it is emlékezetes, 2 beteg :) )

Never - 2013. 06. 01. 19:17

Akármit is gondoltok én szeretem lezárni a történeteket szóval eljátszhatták volna a finálét a boldogan éltek míg meg nem haltakig.. Össze-vissza futkározó kisChuckokkal együtt. :)
Utáltam Shaw-ot Bryce-t se szerettem és sosem fogom megérteni, hogy Chuck apja miért nem tudott csak úgy feltámadni, mint a rosszfiúk? Ha Shawot megmentették akkor az Intersect alkotóját miért nem? :D ejnyebejnye Ring i hate u… Azt is sajnálom, hogy mindenki boldog volt csak az apuka nem jöhetett össze azzal akit egész életében keresgélt, bár kitudja. Viszont azt sem értem Chuck anyja hogy nem borult ki h a hőn szeretett férje megmurdelt.
Szerettem a sorozatot és én még egy részt kiharcolnék, amiben Ellie az apja nyomaiba lép és Chuck is kém lesz Sarah anya és Bartowski apuci hazatérne.

tobias88 - 2013. 08. 08. 21:48

Szerintem egy dupla rész vagy film kellene, amiben kiderül hogy újra él a technika és egy csomó intersect lesz. Chuck megmenti a világot megint és elpusztít minden intersectet Sarah segítségével és valahonnan előkerülnek az emlékei és feltöltik neki. Full Happy End!

Amúgy aki azt mondja hogy ez jó vég, mert hogy az élet sem fenékig tejfel, az felfoghatná hogy ez a sorozat nem egy dráma, hanem egy akció vígjáték minimális drámával :) Ide happy end kell(ett volna)

Gőbölös Norbert - 2013. 08. 29. 16:03

Ez a sorozat nálam a nr1 énis későn csatlakoztam a fanokhoz de kb 1nap alatt ledaráltunk egy évadot tesómmal aki legalább akkora fan mint .Én személy szerint utált a befejező részt de így utólag visszagondolva csak azért mert tudtam h ez befejezés és ez elég rosszul hangzott h nincs több Chuck. :'( De am tényleg tök jól felidézte a Chuckos emlékeket. CHUCK FOREVER!!! :D

Akos55 - 2013. 09. 12. 18:52

megtudná mondani valaki hogy a 4 dik évadot mikor szinkronizálják vagy már levan???

Busmen - 2014. 09. 28. 11:36

Zseniális írás!! Minden szavával egyetértek! Hatalmas kedvencem volt a sorozat az írást olvasva jöttek az emlékek :D Huhh nagyon köszünöm hogy ezt olvashattam hiszen most véletlenül jött szembe!
Nagyon nagy kedvet hozott hogy újra elővegyem és végignézzem …

Don Döhe - 2014. 11. 20. 00:41
Don Döhe - 2014. 11. 20. 17:41

A két, talán “szebb” alternativa a végére:
http://www.youtube.com/watch?v=KM34AO_y4kw
http://www.youtube.com/watch?v=5dwJs3Qr6c8

Talán most jó lesz.

isti2000 - 2016. 09. 11. 17:50

Nagyon jól sikerült az írás magát a sorozatot is megnéztem mind az 5évadot személy szerint nagyon tetszet és szívesen megnéztem volna egy hatodikat mert nagyon jó lett pedig ritkán mondom ezt egy sorozatra kár hogy vége.

DarkEagle - 2017. 11. 04. 21:10

Én most fejetem be ismét a sorozatot, és szerintem a finálé tökéletes volt. Sara visszaemlékezett ez tuti vagy legalábbis egyértelműen arra felé tart. Erre volt ugye több utalás is a részben. Nem mellesleg nyilvánvalóvá tették hogy szereti Chuckot hisz Ő kérte meg hogy csókolja meg és nem Chuck könyörögte ki ami szintén jelzés. Épp ettől a gesztustól tökéletes a befejezés amúgy.

Egyébként bennem csak egyetlen egy kérdés maradt meg. Sarahban még mindig meg van vajon az Intersect? Ugyanis nem láttuk hogy kivették volna belőle hisz Quinn csak elvette az emlékeit de azt nem láttuk hogy mást tett volna. Plusz mikor Sarah visszamegy Chuckhoz akkor igen szépen ugrál ablakról ablakra. Szerintem egyébként pont az intersect miatt kezdett el visszatérni a memóriája is és gondolom nem véletlen lett kihangsúlyozva hogy a végső cuccos már bármire képes és csak egyszer használható fel. Szóval ja. :D

Így sok évvel később is megállja a helyét a sorozat pedig láttam már nagyon sokszor. És ha hihetünk Levinek alakul az a film is belőle. Manapság amúgy is ez a trend hogy felélesztenek sorozatokat, ezt pont nem is bánnám. :D

Az írás egyébként nem semmi, grat hozzá.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz