login |

Girls: vége az 1. évadnak

2012. 06. 26. 15:14 - Írta: winnie

21 hozzászólás | kategória: kritika,

– I’ve never been this miserable in my life.
– It’s totally working.

Nemcsak külföldön, de itthon is kőkeményen megosztotta a közönséget az HBO komédiája, a Girls. Én anno már az előzeteseknél oda meg vissza voltam attól, hogy lesz egy ilyen, független filmre hasonlító, dialógközpontú sorozat (a promók azért is jók voltak, mert belőtték a Girls hangnemét, így aki már azoktól hidegrázást kapott, tudta, hogy messziről kerülnie kell a sorozatot), más kérdés, hogy a pilot kicsit koppanás volt számomra, hiszen végül “csak” 7/10-et tudtam kiosztani rá. Onnan viszont elindult az emelkedés, az 1×05-ig egyre jobb részek jöttek, majd váratlanul elindult a lejtmenet, így az egész évadra maximum 6/10-et tudok adni.

A 4 lányról szóló sorozatot nem igazán lehet eladni azzal, hogy mi a története, hiszen csak elvannak, élethelyzeteket élnek meg, hoznak pár döntést, ennyi. Élnek. És igazából a jó dialógok mellett engem leginkább ez vett meg, az, hogy életszerűnek tűnik a sorozat. Azért csak “szerű”-nek, mert nekem aztán végképp nincs fogalmam arról, hogy miképpen élnek az efféle huszonéves csajok New York-ban, de tippre vannak, akik így. Ez a természetesség mindenképp plusz pont volt, s ebbe beletartoznak az olykor igen abszurd szituációk (az 1×10 történése még nem tudom, hogy abszurd volt, vagy teljesen random, fura volt…), hiszen azok is csak növelik az életszerűséget, tele az élet abszurditásokkal.

A másik pozitívum a jó karakterek túlsúlya volt. Nem hinném, hogy mind a négy főhős jó lett volna (sőt!), volt, aki nagyon háttérben volt végig, de Hannah mindenképpen erős, és a mellékszereplők többsége szintén. A jól megírt karakter persze nem azt jelenti, hogy szimpatikus is egyben, egyáltalán nem biztos, hogy bármelyikük elviselhető lenne a való életben, de a rengeteg hibájukkal és baromságaikkal együtt is abszolút szerethetőnek bizonyultak (most komolyan, Adam?!), ami mindenképp segített átvészelni az utolsó epizódokat, ahol nem is nagyon tudom, hogy mi romlott el.

Valahol az évad közepén volt egy filler rész, amikor szinte csak Hannah szerepelt, mert hazautazott anyuékhoz. Onnan valahogy eltűnt a báj a sorozatból. Vagy Hannah változott meg, vagy a többiek, vagy az egymáshoz való viszonyok, nem tudom, de valamiért sem a szituációk, sem azok végigjátszása nem nyűgözött le, hiába voltak olyan nagyszerű jeleneteket, mint az 1×09-ben a nagy vita Marnie-vel, egyre több érdektelen is akadt. Még az sem jött be, ahogy Adam előtérbe került, mert nála a pár percben lerendezhető színházas szituációkra is majdnem fél részt szántak.

Az viszont mindvégig bejött és pozitívum maradt, hogy hibákkal teli karaktereket láthattunk, legyen szó akár önzésről, akár minden jónak induló dolog elbarmolásáról – valahogy mindig sikerült olyan szituációkat teremteni, ahol “csilloghatott” valaki (főleg Hannah), így teremtve mindenféle humoros, általában ezzel együtt kínos szituációt. (Fura egyébként, hogy míg a Veep-nél mindegyik karakterrel megnéznék egy spinoffot, itt szinte senkivel sem, valamiért ez a bagázs együtt működőképes, annak ellenére, hogy a hangsúlyok, mint írtam, olykor nagyon eltolódnak. Oké, talán egy Shoshanna-spinoffra beneveznék, őt nem tudtam nem szeretni, pedig ki tudja, talán ő áll legmesszebb a valóságtól.)

Az az igazság, hogy a Girls-ről oldalakat lehetne írni, épp ezért szembe is megyek az árral és keveset írok (ööö…), mert egész egyszerűen mindenkiben másképp csapódik le, mindenki más dolgokat lát benne jónak és/vagy rossznak, máshol érzi a hangsúlyokat. Éppen ezért is volt tanulságos olvasni a sok pozitív és negatív véleményt, melyek között mindkét oldalon voltak abszolút szélsőséges megnyilvánulások, hiszen egyesek olyan dolgokat imádtak vagy rühelltek a pilotban vagy a sorozatban, amik másoknak teljesen közömbösek, csak sokadrangúak voltak.

Tudjátok mit? Ezt én jó dolognak veszem. Jobban tetszeni nem fog ettől az 1. évad, de az azért csak jelent valamit, hogy ahány néző, kvázi annyi eltérő vélemény alakult ki. Akár pro, akár kontra. (Ez az a pont, ahol maga sem tudom, hogy érdekes olvasmány-e a készítők, Lena Dunham és Jenni Koner monstre interjúja (ez a második fele), melyben ők is elmondják gondolataikat és céljaikat. Olvasni érdekes persze, de lehet, hogy jobb úgy, ha az ember elvan a saját kis értelmezésével.)

A végére a címkártyák. A tizedik a diszkós volt, az változott összevissza.

21 hozzászólás Ne habozz!

Gyike - 2012. 06. 26. 16:11

nekem speciel nagyon bejott az egesz evad,csont nelkul..bar eleg valoszinu,hogy erosen celkozonseg vagyok..
Shoshanna-t elneztem volna azert tobbet is mondjuk..egyebkent hatarozottan gyengebb volt az evad masodik fele,de meg igy is 9/10 az egesz evad. (a Marnie-Hannah fight a 9.reszben eszmeletlen jo volt)

Zsofesz - 2012. 06. 26. 16:53

Az évad második fele nekem is egy kicsit másképp hatott. Azt szerettem, hogy nem volt mindenki feltétlenül belekényszerítve minden részbe. Az évad elején el nem tudtam képzelni, hogy mi lehet itt a végére, de már a Crackcident-től szurkoltam Shoshana sztorijának, ami végül be is jött :)
Már most biztos, hogy a Szex és New York helyett legközelebb már inkább ezt rakom be darálni. Kikapcsolt, szórakoztatott, megdöbbentett (vannak ilyen Adam-féle srácok itthon is), várom a folytatást.

cat - 2012. 06. 26. 19:13

Nekem nagyon bejött, úgy, ahogy van. Ez a második sorozat a Being Erica után, aminél sokszor azt éreztem, h rólam szól; az én hibáimat, hülyeségeimet, botlásaimat tolja az arcomba, de olyan abszurd görbe tükrön át, amin csak röhögni lehet. Igen, az élet produkál ilyen hajmeresztő dolgokat, sőt… :) Emellett nyilván itt-ott el van túlozva, meg ki van színezve, de ez csak a javára válik. Adam és Shoshanna a legjobb szerintem (is), utóbbinak a crack-es jelenete hatalmas volt! Kár, hogy csak 10 részes egy évad, túl gyorsan vége lett :/ Simán elnézném a dupláját is.

Magdalena - 2012. 06. 26. 19:38

Végignéztem én is az első évadot, de nem csak pozitív véleményem van a sorozatról. Főként az évad második felében számomra Hannah egyre idegesítőbbé vált. Oké, hogy legyen életszerű, meg nem lehet minden fenékig tejfel, de engem eléggé zavart, hogy a részek jelentős hányada arról szólt, hogy hogyan hoz Hannah rossz döntést, és hogy mennyire befolyásolható a csaj.

Tod - 2012. 06. 26. 20:49

A főszereplő lakótársa találkozott újra a művész fickóval a kiállításról? Ha igen, mikor?

Csiki - 2012. 06. 26. 23:06

Lehet bennem van a hiba, de en ezt a pilot felenel elkaszaltam… Pedig ferfi letemre bevallom, hogy a Szex es New York meg szerintem elment… :D ez ahhoz kepest harmatgyenge volt… 15perc utan csak neztem, hogy en ezt miert is lesem? :?

Gyike - 2012. 06. 26. 23:17

Tod: szerintem nem

Vskd - 2012. 06. 27. 01:38

Én imádtam az évadot. El sem hiszem, hogy ilyen jó sorozatra találtam végre :D Megmondom őszintén, felőlem történhet benne bármi, a karakterfejlődések sem érdekelnek: az életszerűség miatt. Az életszerűség pedig annyit jelent: nem erőltetik ránk, hogy emlékezzünk a történtekre. Nincs hatásvadászat, hagyják, hogy a cselekményszálak gördüljenek. A jelenetek egyszerűen maguktól, magukból vésik bele a fejünkbe magukat, nem pedig a sorozatkészítők mesterkedése miatt.
Úgy mesterkednek, hogy minél kevesebbet mesterkedjenek.
A végére pedig csak ennyit:

“I don’t like it, I hate it. You’re like Mickey Mouse without his ears.”

purity - 2012. 06. 27. 10:23

Annak idején, amikor indult, azt mondtam, hogy micsoda „eredeti” ötlet, még egy „Sex and the City” és „Friends” klón.

Jól lebuborékoltatok, hogy ez hú meg ha meg nem is…

Hát kérem – megnéztem egy két részt, és most sem tudok mást mondani: mint ez egy „Sex and the City” és „Friends” klón. A különbség csak annyi, hogy nem 1994-et meg 1998-at írunk. Ennyit változott a televíziózás, és ez nem sok. Ugyanazok a problémák, ugyanazok nyafogások, ugyanazok a ronda lányok…

Hát – ez van. Bocsi.

winnie - 2012. 06. 27. 10:42

két sorozat hasonlít és ennyit változott a televíziózás? akkor, ha összevetem a rém rendes családot és a breaking bad-et, az a következtetés, hogy mennyit változott? ez így nagyon 2bites:) az embernek nem változnak a problémái? ez nem hiszem, hogy nagy felfedezés, évtizedek óta nem változnak. nyafogás? az emberek a való életben is nyafognak – baj, ha a való életet látod viszont? ronda lányok? (még ha így is lenne, akkor is friss és üdítő lenne, de látom, hogy van, akinek csak az számít, hogy modellek legyenek a sorozatok szereplői. akkor valamit hollywood jól csinál, hiszen ezt próbálják sulykolni a népbe.)

az általános problémát viszont nem értem, hiszen ha egy sorozat hasonlítana két kultikus sorozathoz, akkor az a legnagyobb pozitívum lenne és garancia a minőségre – a legjobb sorozatok nem azért jók, mert eredetiek lennének. te meg úgy állítod be, mintha ez valami baj lenne. más kérdés, hogy attól, hogy te ezt látod bele, hogy neked ez a két sorozat jut róla eszedbe, nem jelenti, hogy másnak is hasonlít ezekre. (ilyen szempontból az első mondatod sem érthető: neked akkor is az jutott eszedbe, de aki “lebuborékolt” nem azért tette, mert nem ez jutott eszedbe. most is ez jut eszedbe, a reakció nem fog változni. neked ezekre hasonlít.)

a friends nekem eszembe sem jutna. nem csak azért, mert ennek nem lányok és fiúk a főszereplői, nem csak azért, mert ez nem szitkom, hanem azért is, mert ez nem barátokról szól. kvázi nem is találni közös pontot a város és a női szereplők kivételével. a szex és ny-hasonlat meg…, nylván ahhoz több köze van az alapfelállás miatt, de még az a több is nagyon kevés. mondom ezt úgy, hogy nem is ismerem a szex és ny-t, de azért annyit tudok, hogy teljesen más a hangvétele, más a szereplők kora, más a szereplők státusza.

ha ez a két sorozat jut eszedbe, akkor nincs mit tenni, elhiszem, de nemhogy 2011/12-ből, de még 2012-ből is lehet olyan sorozatokat találni, amik sokkal közelebb állnak a girls-hez akár hangvátelben, akár megvalósításban. de az elmúlt évekből legalább 10 vagy 15 sorozat idehozható lenne azok közül, melyek bizonyos dolgokban tényleg hasonlítanak a girls-re.

de túllépve ezen, szerintem inkább az az érdekesebb, hogy jó vagy rossz-e egy sorozat. jó lehet akkor is, ha hasonlít valamire. rossz akkor is lehet, ha semmire nem hasonlít. a girls a hangvétele miatt ettől még eredeti, de nem az eredetisége miatt olyan, amilyen.

Tryptich - 2012. 06. 27. 11:16

Hát, arra, hogy ez milyen egyszerűen nincsenek szavak, kiégett pár agysejtem.

purity - 2012. 06. 27. 11:51

Kedves winnie!

Először is köszönöm. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen szép hosszú írást kapok a bejegyzésemre. Ez igazán megtisztelő, főleg a hangvétel miatt – tekintve, hogy én nem gondoltam úgymond „komolyan”, nem is ilyen igénnyel írtam. De mivel a reakciód ilyen hosszúra és komolyra sikeredett, ezért belátom, hogy mellényúltam. Ezért elnézést kérek.

Ezért most én is hasonlóan válaszolok:
idézet:
„ha egy sorozat hasonlítana két kultikus sorozathoz, akkor az a legnagyobb pozitívum lenne és garancia a minőségre – a legjobb sorozatok nem azért jók, mert eredetiek lennének. te meg úgy állítod be, mintha ez valami baj lenne.”

Nos igazad van. Az teljesen pozitív lenne. Az az én hibám, hogy a rövid félmondatból nem derült ki, eme két kultuszsorozatot a világ két legnagyobb förmedvényének tartom. Miért? Hát azért mert „2bit”-es. A „Szex és New York” folyamatosan rombolta a nők önbecsülését, hamis képet állított fel a világban elhelyezkedő problémákról. „trendi” nőket állított be végtelemül butának – miközben azt az üzenetet próbálta sugározni, hogy ez a követendő példa. Gyakorlatilag mindent tönkretett, ami a 20. században ténylegesen fontos lépés volt az emancipáció terén. (Mélyebb elemzésbe most nem akarok belemenni.) Ami a „Jóbarátok”-at illeti, az igénytelen poénjaival, hamis kapcsolatrendszerével, folyamatos torzításával egy generációnak próbált példaképet adni a barátságról és szerelemről, akik aztán kétségbeesve tapasztalhatták, hogyha ezt a modellt követik, akkor kaotikussá válik életük. Mert sem a szeretet sem a megbocsátás nem úgy működik, mint a sorozatban. (Megjegyzem, ez utóbbi talán egyáltalán nem is működik. Szóba hoztad a „Rém rendes családot”, aminek nagyon örülök, mert így nem nekem kell. Az is hasonló korszak terméke (egy kicsit előbbi csak), és noha alpári poénjaival és egyszerűen ábrázolt (annyira nem is egyszerű helyenként) karaktereivel nyilván már messze túlmutat mai ízlésünkön, de szépen mutatja, hogy a mélységesen cinikus és végletekig eltorzított jelzésrendszerében sokkal több a valósághoz kötődő motívum, mint a fent jelzett két opuszban.

HASONLÓSÁGOK:
idézet:
„ilyen szempontból az első mondatod sem érthető” – csak azt akartam jelezni, hogy „én, kérem, megpróbáltam”.

idézet:
„mondom ezt úgy, hogy nem is ismerem a szex és ny-t” – én igen. (Nem mondom, hogy az összes részt láttam, kb. 40%-at.).

Valami nemcsak úgy hasonlíthat egy másik dologra, hogy óvatlan megfigyelő összekeveri a genomját. Amiben a hasonlóságot láttam (szitkom, barátság, szerelem ide-oda) az a kapcsolatábrázolás mélységesen félresikerült, sőt félrevezető módja.

VÁLTOZÁS 1994 ÓTA:
Ezalatt azt értettem, hogy a sorozatok valamivel árnyaltabbak lettek. De attól még, hogy leöntenek valamit egy áldepressziós/fehéremberproblémás mázzal, attól az még nem különb. Ismét csak hadd forduljak az általad felvetett „Rém rendes családhoz”. Nem véletlenül tartják, hogy közvetlen a folytatása a „Modern Family”. (Túl a szereplő azonosságán…) De a figurák – ugyanazok, csak 15-20 évvel később élik életüket. A cinizmus, ugyanakkor néha a szeretetteljes kitekintés – ugyanaz.

VÉGÜL:
idézet:
„de túllépve ezen, szerintem inkább az az érdekesebb, hogy jó vagy rossz-e egy sorozat. jó lehet akkor is, ha hasonlít valamire. rossz akkor is lehet, ha semmire nem hasonlít. a girls a hangvétele miatt ettől még eredeti, de nem az eredetisége miatt olyan, amilyen.”

Természetesen igazad van (igaz közhely, de bölcs közhely :) ). Talán nem volt kellően megalapozott, hogy a hasonlósággal hozakodtam elő. De ha indul egy olyan alkotás (mert a sorozatok gyakorta inkább alkotások, mint szórakoztatóipari termékek), ami joggal tarthat számot érdeklődésre, akkor, ha nekem az igénytelenül, és ami még fontosabb: szándékosan torzítva megírt jellemekre a fenti két sorozat ugrik be, akkor „tényleg nincs mit tenni” (ahogy írtad), mert nyilvánvalóan másképp jár az agyam, mint pl. neked.

Köszönöm a figyelmedet – és elnézést a kicsit hosszabb, offjellegű posztért.

winnie - 2012. 06. 27. 12:11

“A „Szex és New York” folyamatosan rombolta a nők önbecsülését, hamis képet állított fel a világban elhelyezkedő problémákról. „trendi” nőket állított be végtelemül butának”

rombolta azokét, akik olyan buták, hogy hagyják, hogy valami fikció önbecsülést romboljon. én nem ismerek ilyen embert, de biztos akadnak. de tippre vannak trendi nők, akik buták. és vannak trendi nők, akik okosak. egy sorozatot nem érdemes azért nézni, hogy a világ 100%-ig potnos leképezését kapjuk meg. lehet, de aki ilyesmire vágyik, azt súlyos csalódások fogják érni. mondom, én nem ismerem a sorozatot, azt tudom, hogy szokás nem szeretni, de a kult státusz ettől adott, az elismertség is – csakis erre céloztam a félmondatommal, hogy egy elismert sorozatra hasonlítani (még ha nem is hasonlít) nem szégyen. az más kérdés, hogy jobban ismered és ezért démonizálod és a hasonlóság miatt is negatív a véleményed.

az olyan értelmezés, hogy ami a sorozatban van kivetíthető általánosítva a valóságra, elég károsnak tűnik. az a sorozat világa. ami történik az a karakterekkel történik, nem a nézővel, nem mindenki mással. nyilván van olyan, aki még a környezetére vagy magára is ismer, hogy hamis kép lenne? csak akkor hamis, ha egy sorozatbéli történésről valaki képet akar felállítani. lehet, hogy te követendő példát látsz ilyenekben, de a többség elhiheted, hogy nem. nyilván lehetnek párhuzamok, de csak egyes esetekkel.

lehet jó egy sorozatgyilksokról, kegyetlenkedésekről szóló sorozat? miért ne? attól, hogy van olyan befogadó, aki követendő példát lát benne, még lehet jó. kár azt kérni egy sorozattól, hogy butuljon le és legyen mindenki számára ugyanolyan érthető, inkább érdemes elvárni a befogadótól, hogy tudja, hogy mit néz.

“felvetett „Rém rendes családhoz”. Nem véletlenül tartják, hogy közvetlen a folytatása a „Modern Family”.”

:O “tartják”? eskü, olvasok sokfélét a témában, de a kettőt még nem láttam összehasonlítani. a két sorozat között egy hasonlóságot sem tudok felhozni (egy színész van, de az nem a sorozat, hanem a castingosok munkájának gyümölcse), hiszen még abban sem egyeznek, hogy egy csaldáról szólnának. teljesen más humor, tejesen más karakterek, teljesen más körítés, megvalósítás, stb.

D2 - 2012. 06. 27. 12:41

Szerintem nagyon eredeti volt a Girls első évada. És kár hasonlítani más sorozatokkal. A Friends nem is értem, hogyan jött képbe. A girls inkább dramedy, a Friends meg sitcom. Sem műfajában, sem karakterében nem egyezik a két produkció.
A Sex és New York párhuzamot meg tudom érteni, de ha valaki végignézi a sorozatot, rájön, hogy túl sok köze nincs hozzá, azonkívűl, hogy New York, 4, lány és sex. A célközönsége sem egyezik, 30-asok, 40-esek nem fogják nézni a Girls, mert sem az életvitellel, sem a szereplőkkel, sem pedig a problémákkal nem tudnak (már) azonosulni.
Szerintem a sorozat abszurditása, hihetetlen párbeszédei és furcsa nézőpontjai teszik az átlagnál sokkal jobb sorozattá, és teszik egyben mássá, mint a Sex és New York.
Persze lehet, hogy csak azért érzem így, mert 20-as vagyok és mert szinte magamat látom vissza főleg Hannah karakterében, de a többiekében is.
Egyedül az utolsó rész okozott némi zavart, nagyon hirtelen volt az az esküvő, ismerve az előzményeket meg egyenesen megdöbbentő. Úgyhogy abszolút kíváncsi vagyok a folytatásra, főleg, hogy Marnie találkozik-e a művész sráccal :).

cat - 2012. 06. 27. 18:23

“A célközönsége sem egyezik, 30-asok, 40-esek nem fogják nézni a Girls, mert sem az életvitellel, sem a szereplőkkel, sem pedig a problémákkal nem tudnak (már) azonosulni.”
Annyira vicces, amikor ezt valaki így kijelenti… nem is kellett volna írnod, nyilvánvaló, hogy közelében sem vagy ennek a kornak, de akkor miért hiszed, hogy annyira ismered a 30-40 éveseket? Ja, és bocs srácok, de nektek sem kellene nézni, hiszen nyilván nem tudtok azonosulni 4 női karakterrel.

winnie - 2012. 06. 27. 19:41

jelentem 34 éves vagyok, férfi és még sosem jártam amerikában, hogy fogalmam legyen az ottani életstílusról, de szerintem éppen ezért érdekes számomra olyan emberek élete, akik abszolút másak, mint én. ha rólam szólna, akkor lehet, hogy másképp tetszene.

D2 - 2012. 06. 27. 23:14

Cat

Véleményt mondtam, általánosítani nem akartam, de azért nagy átlagban szerintem nem a 30-on felüliek az elsődleges célcsoport és nem is a férfiak. Attól még bárki nézheti…

Semilly - 2012. 06. 29. 09:24

Nekem azért esik jól ez a sorozat, mert lányok képernyőn alulreprezentált rétegét (nem életkorra gondolok) és életszerű ábrázolását látom. A kapcsolatfüggő, a zöldike, a megtépett – és a bonyolult (Hannah-ra nehéz egy szót találni, talán a kidolgozottsága miatt). És valóban van egy független filmes érzése a sorozatnak, ami sokkal inkább ízlésemnek való…
Őszintén szólva (ez már régóta kikívánkozik belőlem) a túlcicomázott tinidrámáknak már a puszta jelenléte is idegesít, pláne a tudat, hogy ezen emberek nőnek fel. Hát igen, kezdek ráébredni, hogy akármilyen toleránsnak is hiszem magam, a mainstream elfogadásával problémáim vannak…

akh - 2012. 07. 26. 05:34

Az lehet hogy nem én vagyok a célközönség (40-es férfiként),de attól még leköt a sorozat.
Talán a karakterek hitelessége az oka?
Vagy csak a szokatlan humora?

yeeeyha - 2012. 08. 12. 11:27

Nagy valószínűséggel én vagyok a célközönség, mivel 20 éves vagyok, és lány.
Mivel a felirat elmaradt a 2. résztől, így most hétvégén néztem meg a további 8 részt szinkronnal – ami egyébként meglepően tetszik, bár Adam kicsit ordibálósan beszélt.
Ami kifejezetten engem érint, hogy a sorozat nézése közben egyszerűen muszáj volt az én életemet is gorcső alá venni, és először féltem is az önkritikától. Talán ezért is vártam eddig a sorozattal.
A szereplők közül Shoshanna és Hannah hasonlít leginkább rám. Hannah-val leginkább az önértékelésünk egyezik, nekem is van súlyfeleslegem, író szeretnék lenni. Shoshannát nézve viszont mintha magamat látnám: tanulok, hülye tévéműsorokat nézek, sokat vagyok egyedül, agyalok, és mindemellett még szűz vagyok. Engem egyébként valósággal megdöbbentett, mikor ez kiderült róla, mert a környezetemben én vagyok az egyetlen 20 éves szűzlány, és fura volt ezt viszont látni egy sorozatban. Én sem azért vagyok még szűz, mert régimódi lennék, egyszerűen így alakult, és sokszor már én is görcsölök miatta, de nem akarok csak ezért lefeküdni valakivel. Pár barátnőm (és néha az anyám) szerint jobb lenne, ha felszednék valakit, akár egy vadbarmot, és aztán kész. És ahogy Shoshannát néztem az évadban, örülök, hogy nem hallgatok rájuk. Sajnos odáig jutott ez a világ, hogy egy barátnőm már emiatt nem keresi a társaságomat, és a sorozat most elérte, hogy úgy gondoljak erre a “barátnőre”, hogy “kit érdelel?!”.

Ami meglepett, az Adam karaktere. Egy hatalmas f*szfejből számomra teljesen szerethető figurává lépett elő, nagyon remélem, hogy látjuk még.
Érdekes azt olvasni mindenfelé, hogy a hazalátogatás epizódja valamiféle törés, hiba volt. Szerintem is, mert az egész rész olyan fura volt. AZ anya viselkedése, a táncosnőnek készülő csaj, az a fura buli, meg a gyógyszerész csávó mind, mind nagyon elcseszett volt. Díszletnek éreztem őket.
A sorozat feelgoodja egyébként hatalmas erővel hat rám, hihetetlenül jó érzés. Bátorságot ad, az pedig nekem elkél, mivel könnyen tudok nyuszi lenni.
Várom a 2. évadot :)

keret - 2014. 07. 07. 14:52

Én most kezdtem el darálni a sorozatot és eszméletlenül bejön! 23 éves vagyok, még egyetemista, de nálam is Hannah-hoz hasonló problémák lépnek fel és nagyon sok közös vonásunk (történés) van. Engem is eltalált ez a sorozat, imádom!

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz