login |

Haven: vége az 2. évadnak – írta george

2012. 09. 01. 21:41 - Írta: vendegblogger

10 hozzászólás | kategória: kritika,

De még mikor véget ért! Már nyakunkon a 3. szezon, ami idén ősszel kezdődik a Syfy-on. Igen, ez a Stephen King-könyvből (A coloradói kölyök) készült sorozat a 6 évadot megért The Dead Zone (Holtsáv) alkotóitól. Mit kell tudni róla? Vízparti kisvárosi, gyönyörű környezet, jó hangulat és sok-sok természetfölötti jelenség, melyek előidézői Haven-ben vertek tanyát. És persze egy csinos FBI-ügynöknő, Audrey Parker, aki fura dolgokat fedez fel a múltjával kapcsolatban, amikor egy bűnözőt üldözve Haven-be téved. (Itthon a Universal Channel adja szinkronosan.)

Általában azokat a sorozatokat nézi az ember, amelyek bejönnek neki, vagyis jók. Azonban olykor előfordul, hogy olyasmit követünk figyelemmel, amiről tudjuk, hogy gyenge, mégis ott tart valami minket. Erre remek példa a Haven, ami mostanság hanyagolva van a blogon, pedig az első részről még human (5/10) és winnie (3/10) is írt kritikát, de ahogy látom egyikük sem folytatta a sorozatot, habár winnie lelkesedett egyet az 1. évad  utolsó másodperces csavarjáért (S1 finálékritika – 4/10), de a 2. évad premierjének kritikája sem lett túl fényes.

A Haven 2. szezonja olyan volt, mint a premier, nem tűnt úgy, mintha a készítők el akarnának térni az addigi nyomozós történetektől. Átlagos, néha unalmas epizódok vannak túlnyomó többségben, a főszállal pedig ismét csak az utolsó pár részben kezdtek el foglalkozni. Igaz néha felvillant a lehetősége, hogy az évad közben is elkezdik majd boncolgatni, de semmi sem lett belőle. Jött pár új szereplő (Vinessa Antoine, Adam Copeland, Jason Priestley), ment pár új szereplő, de nem jutottunk egyről a kettőre.

A szezonzáróban nem csalódtam, de ettől függetlenül az évad így is csak 3/10 volt. Negatív dolgok következnek. A tovább után spoileresen folytatom.

Az első évad ott maradt abba, hogy megjelent Audrey Parker 2.0. Sajnos Kathleen Munroe karakterével nem nagyon tudtak mit kezdeni a készítők, így gyorsan okoztak neki egy kis amnéziát, hogy eltűnjön a színről. Közben Ed Driscoll, a tiszteletes elkezdte tervét szövögetni az Átkozottak kiirtásáról, de mielőtt még bármi érdekes történhetett volna, tőle is megszabadultak.

Haven persze nélküle sem problémamentes, mert minden utcában legalább ketten szenvednek a Bajoktól. A második szezon mind a 13 epizódja ugyanarra a sémára épül: megtörténik a probléma (szépen, sorban, egymás után, kivárják, míg az előző rejtélyt felgöngyölítik…), majd folytatnak egy kis nyomozást unalmas párbeszédekkel körítve. Volt itt minden, amiből lehetett volna jó dolgokat is kihozni: szellemek, hirtelen kiszáradás, wendigo és persze a sci-fi sorozatok hiányozhatatlan kelléke az időhurokban ragadás is.

Azonban sajnos egyik sem érte el a kívánt hatást, kivétel nélkül mindegyik epizód unalmasra sikeredett. A részek legvégén persze mindig sikerül valahogy megoldani az ügyet, hogy aztán az utolsó másodpercekben kiderüljön egy minimális infó a főszálakkal(!) kapcsolatban. Időközben ugyanis befutott egy újabb rejtély, ami Duke Crocker múltjával áll kapcsolatban. Ezt viszonylag gyorsan el is kezdik kibontani, majd az évad végére (11-12. rész) kiderül, hogy Duke sem mentes a Bajoktól. Ha megöl egy Átkozottat, akkor vele együtt a családban öröklődő Baj is kihal.

Azért, hogy haladjon előrefele is valamennyire a történet, kiderült, hogy kinek az alkarján van a Duke-gyilkos” tetoválás. Hát persze, hogy Nathanén. De nem szólt volna róla. Logikus, nem? (Majd jól kiderül, hogy most jelent meg – kinézem az írókból… Az utolsó epizód (a 2×12-é, hiszen a 2×13 a karácsonyi különkiadás) nagy pozitívuma volt, hogy Audrey szála is végre új információkat kapott. Kiderül, hogy már többször is tiszteletét tette az elmúlt évtizedekben Havenben, Lucy Ripley, Sarah és még más néven is. Kár, hogy ha ebben a tempóban folytatják, mire feltárulna a múltja, a sorozatnak már ezer éve vége lesz.

A feltűnő vendégszereplők, mint Adam Copeland (Dwight Hendrickson) és Jason Priestley (Chris Brody) ugyancsak nem zavartak sok vizet, s persze mindketten Átkozottak, nehogy a két újságírón kívül bárki is normális ember legyen a városkában. Vinessa Antoine (Evi) Duke feleségeként gyorsan elesett az unalmas karakterek csataterén.

A fenti negatívumok ellenére mégis maradok a 3. évadra is, de nem azért mert nagyon érdekelne mi lesz a szereplőkkel, inkább csak…, nem tudom, mert a remény hal meg utoljára? Vagy mert perverz módon kíváncsi vagyok, hogyan tudják még unalmasabbra megcsinálni a részeket? Hiszem, hogy sikerülni fog nekik. Mert a 2. évad rosszabb volt átlagban, mint az első, pedig a fináléja végső csavarjából mit ki nem lehetett volna hozni…

10 hozzászólás Ne habozz!

baratfule - 2012. 09. 01. 22:02

Egy a sorozatot nem nézőnek (én), a nevek és konkrét cselekmények nem mondanak semmit, ezért talán ha egy bekezdés szólna általánosságban a cselekményről (konfliktusról) és a szereplőkről, az segítene megértésben.
Ami nagyon tetszett, hogy a lehúzó kritikából árad valami jóindulat a sorozat felé, hogy tulajdonképpen az író szereti ezt nézni (meg is fogalmazza), mint egy langyi kapcsolat, amiben nem sok minden szól a csaj mellett, mégis vele vagyunk.

winnie - 2012. 09. 01. 22:05

az áltaálnos cselekményt elvileg a 2. bekezdés 4 linkje hivatott jelezni, az eddigi kritikáké, azokban minden le van írva, habár az első sorokban is nagyvonalakban ott a lényeg. tényleg csak ennyi. kisváros, kívülálló fbi ügynök és minden héten egy fura jelenség, amiről ki kell nyomozni, hogy melyik lakó okozza éppen.

baratfule - 2012. 09. 01. 22:09

“kisváros, kívülálló fbi ügynök és minden héten egy fura jelenség, amiről ki kell nyomozni, hogy melyik lakó okozza éppen.”

Ó, köszönöm!

Johnyyy - 2012. 09. 01. 23:34

Jó ez a kritika, csak bizonyos dolgokban nem értek vele egyet, de hát senki sem egyforma.

Nikki - 2012. 09. 01. 23:44

Szerintem is jó kis helyzetjelentés ez, én is kedvelem a Heaven-t viszont nem tartom unalmasnak a részeket. Persze egy sémára épülnek meg kiszámíthatóak, de…valahogy mégis működnek. Jók és kész. Nem találok megfelelőbb szavakat. A karakterek viszik el nálam az egészet. Nagyon bírom őket, főleg Nathan-t :)

Lemoni - 2012. 09. 01. 23:46

Stephen King neve miatt kezdtem el nézni. Nem mondom, hogy életem sorozata, de szívesen nézem. Várom a folytatást :)

Cseho - 2012. 09. 02. 08:16

Én kezdetek óta nézem. Nem egy eget rengető sorozat, de azt a 42 percet amit rááldozok abszolút nem bánok meg, kellemes kikapcsolódást nyújt. Meg amúgy is Emily Rose olyan kis aranyos :)

LacfY - 2012. 09. 02. 09:44

Ez a sorozat engem egy régi rajzfilmre emlékeztet (Providence, a rejtélyes kis város). Teljesen ugyanaz a felállás. Három szereplő nyomoz a városkában történő fura esetek után, meg hogy ki okozza. Nagyon bírnám, ha a valami olyasmit hoznának ki az írók a sorozatból, mint ami a mesében volt.

Amúgy én is olyan felemás érzésekkel vagyok a sorozat iránt, foglalkozhatnának többet a főszállal.

Hylsuy - 2012. 09. 02. 10:37

A sok rossz kritika ellenére, nekem tetszik, én szeretem. Kinek a pap, kinek a papné, kinek meg a kórista fiú. :)

cat - 2012. 09. 03. 00:09

“Általában azokat a sorozatokat nézi az ember, amelyek bejönnek neki, vagyis jók. Azonban olykor előfordul, hogy olyasmit követünk figyelemmel, amiről tudjuk, hogy gyenge, mégis ott tart valami minket.”
Ez a guilty pleasure, és mindenkinek van legalább egy ilyen sorozata :) Jó pár (viszonylag gyengébb) széria vált fanfavorittá azáltal, hogy el tudta érni ezt a státuszt, szóval lássuk be, azért ez sem kis teljesítmény, sőt.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz