(Előzmény: human kritikája és további vélemények.) Így jár az, aki a pilot megnézése után nem írja meg rögtön a kritikát, mert pár hétre rá már alig emlékszik arra, amit látott. Az idei, kritikusok által gyengének tartott szitkomtermés egyik legjobbja állítólag a Go On, Matthew Perry keserédes szitkomja, melynek központjában egy terápiás csoport áll, ahova a színész karaktere páciensként kényszerül járni elhunyt felesége iránti, múlni nem akaró gyásza miatt. (Figyeled a csavart, Anger Management?)
GO ON – 1×01 – 6/10
GO ON – 1×02 – 4,5/10
Oké, nyilván az Anger Management előtt is volt jó pár terápiás csoportos szitkom, meg ugye az is film alapján készült, tehát szó sincs másolásról (a Go On a korábbi, egyébként), csak vicces, hogy legalább két szitkom bír most ezzel a felállással. Egyébként a Go On teljesen más, mint Charlie Sheen szitkomja. Ami fontos: egykamerás, nem tipikus poénos (ez lehet áldás és átok is), magas labdákat lecsapós, hanem olykor sunyi. És persze a hangulata is más, mint írtam, keserédes. Egyrészt a feleség halála a háttérben, másrészt a terápiás csoportban is ott pislákol a tagok tragédiája, tragikomédiája.
De a Go On-nak csak az egyik fele a terápiás csoport. Mivel Perry karakterének, Ryan-nek nincs magánélete, így félig munkahelyi is a sorozat (sport-rádióriporterről van szó, nagypofájúról, aki mostanság nem az igazi, ezért is utalják terápiára), a sok páciens és a pszichiáternő mellett behozták állandó karakternek az asszisztensét (a Terra Nova-s Allison Miller még pont az innenső oldalán van az aranyos-idegesítő szakadéknak). És sajnos behozták, tippre az eredeti szándékoktól eltérően állandónak a pilotban csak vendég John Cho-t, aki afféle főnök, de az 1×02-ben inkább barátként volt jelen. (Nem tanultak ezek az Up All Night-ból?)
Where are the cats?
A pilot mindenképpen biztató volt, aki nem látta benne a potenciált, az hazudik. (Viccelek.) Nem azért, mert dőlt az ember, hanem mert pár jól elhelyezett sziporka és Perry eladta a sorozatot, mely olykor minden további nélkül megpengette a drámázás húrjait is. És eladták a zizi karakterek a terápiás csoportból, akik közül az 1×01-ben csak Szakáll jött át igazán (de ő nagyon), a folytatásban már a többiek is elég jól. Ha ehhez hozzáveszem, hogy az 1×01-ben még Közönséges bűnözők-utalás is volt (volt már olyan veletek, hogy az utalás után muszáj volt megnéznetek egy filmet?), akkor simán meg tudtam bocsátani a hülye utolsó percet és a teljesen hiteltelen megtérést.
A pilot valamennyire sajátos hangulata azonban az 1×02-re mintha elillant volna. Eleve a kezdés értékelhetetlenül rossz volt, de később is valahogy furcsa volt, hogy a munkahelyi asszisztenses sztori és a terápiás csoportos mintha két különböző sorozatból lett volna véve, mintha nem lett volna homogén. Rosszat nem nagyon tudnék mondani a második részre, de egyszerűen csak volt. El lehetett nézni, ha fix nézős lenne a sorozat, azaz évadközepi lett volna a rész, biztosan nem zavart volna, de így inkább hidegen hagyott. Igen, ez a jó kifejezés.
Persze csalás az egész, mert nagy unalmamban (voltak jó dolgok, de akkor is…) az 1×02 utolsó 5 percének tetszési indexe elég magasra szökött, és tisztára olyan érzésem van, mintha maga a rész is remek lett volna. Még a drámai szál is visszatért. De engem nem vernek át, és nem nézem el a tötyögést, viszont abban biztos vagyok, hogy a Go On több esélyt fog kapni, mint a szokásos 3 rész, mert (és ez pozitívum!) nem tűnik kiszámíthatónak a sorozat, eklektikus, rengeteg a kiaknázásra váró karakter. És, ha a munkahelyi sztorik fel tudnak nőni a terápiások mellé, akkor még bármi lehet.
Szóval a 2. rész után azt tudom csak mondani, hogy maradok (nem a minőség, hanem a potenciál, a lehetőségek és a nem tipikus hangulat miatt), de John Cho miért van? (Az 1×02-es epizódok egyébként azért is jók, mert ilyenkor lehet böngészni az íróstábot, melyben meglepetten fedeztem fel a Nurse Jackie egyik készítőjét és showrunnerjét, aki ugye ott hagyta a Showtime-os sorozatot, és úgy tűnik, hogy itt kötött ki.)
13 hozzászólás Ne habozz!
John Chu: Hardold&Kumar. Amúgy nagyon jól leírod a kritikában a zé ngonlataim nagy részét. A második rész gyengébb volt, talán túl sok drámát tettek bele ,és kevesebb poént. Nálam továbbra is nézős, remélem nem fogom megbánni. Mondjuk Perry az Perry.
Ja, és a film újranézéssel jól jártál, én Perry miatt a Jóbarátokat akarnám, angolul..:D
jó arc általában, de itt annyira sótlan és érdektelen, nekem nem hiányzott egy ilyen bromance közte és perry között. legyen olykor a munkahelyen, tűnjön föl párszor, de eskü, hogy még egy oerry féle szóló börleszkkel is jobban tetszett volna a koárlabdás jelenet. az mindent elmondott, hogy a végén, a lakers meccsen ott volt, aztán mintha kiradírozták volna. odament, majd eltűnt – volt helye, majd eltűnt a szék (ha jól rémlik), mintha utólag vették volna fel vele a jelenetet. (az is fura volt, bár mondom, régen láttam a pilotot, hogy a vak néger pasi (bill cobbs, jee!) mintha országos haverja lett volna, vagyis tudta, hogy ki az a steve, és csak azt a szobás jelenetet is felvették vele. pedig mondom, ha csak perry lett volna…
Nekem az volt a legnagyobb bajom, hogy túl zsúfoltnak éreztem a második részt. Gyakorlatilag 3 sublot futott együtt és egyik sem kapott megfelelő hangsúlyt. A macskás szerintem teljesen felesleges volt ebben a részben és akkor lett volna időjobban kifejteni azt, hogy nem bír egyedül lenni és a vak öreg szálára is jutott volna kicsit több idő. Szerintem egy ilyen sorozatban, amit egyvalaki visz gyakorlatilag a hátán főszereplőként és mindenki más csak kvázi mellékszereplőként létezik, hogy b-plotot lehessen írni, nem kell még egy c-plot is. Egy modern familyben el lehet nézni azt, hogy három rövid történet van egy részen belül (ami a végén legalább összeér), mert ott gyakorlatilag egyenértékűek a szereplők, de itt nincs ez. HA inkább hagyományosabb main plot-subplot storyval dolgoznának, akkor szerintem jobban lehetne felépíteni a karaktereket és jobban lehetne variálni a drámát és a komédiát és nem lennének ennyire súlytalanok az egyes trténetrészek, mint a macskás, vagy az aszisztenses, amit szerintem túl egyszerűen oldottak meg. Cho tényleg egy kicsit feleslegesnek érződik, de szerintem még kicsit korai teljesen leírni. Egyébként még mindig van potenciál a sorozatban, én szinte biztosan maradok az évad végéig, mert eddig legrosszabb esetben is időkitöltő, semmiképen sem kaszára méltó rossz. AMúgy nekem az első rész 6.5/10, a második egy gyenge 5/10.
John Cho lesz az inkább szerintem
tényleg gyengébb volt a második, de nekem még mindig tetszik, és már csak Perry miatt is nézni fogom.
talán csak a (hiányzó)kosárlabdás jelenet volt most igazán vicces, de a végefelé nagyon tetszett a szembecsukós dolog is.
“b-plotot lehessen írni, nem kell még egy c-plot is”
van benne valami – majd valaki szaki megmondja, hogy miért muszáj követni a sablont és abc-zni… bár ezerszer inkább perry a c plotban, mint steven és carrie kapjon egy c-t. (amíg steven, vagyis cho karaktere ilyen nekem.) két beteg c-jét idővel el fogja bírni a sorozat gondolom.
@winnie: idővel biztosan el fog bírni olyan c-plotot is, amiben nincs Perry (ha már mindenképpen ragaszkodnak, hogy legyen c is), viszont ez az eddigiek alapján ezt siettetni fogják, hogy mnél hamarabb megtörténjen. Egyszerűen azt érezni, hogy rengeteg tartalmat akarnak belepakolni, ezzel viszont szerintem azt érik el, hogy a karakterek sokkal felületesebben lesznek felépítve, így egy esetleges Perry nélüli c teljesen súlytalan és felületes lesz, mert karaktereket nem feltétlenül mutatták be rendesen a készítők a korai rövid és egyszerű b és c plotokkal.
nekem a sorozat hangulata és az említett nem tipikus humor is bejön, Perry-t meg amúgy is bírom, szóval tuti maradok. (a képen is látható macskás poénon hangosat röhögtem, pedig a Scrubs első évadában egy nagyon hasonlót láttam már jópárszor)
Még csak az első részt láttam (mindjárt a másodikat is), ezért arra reagálnék, hogy utalás miatt filmnézés. Rengetegszer volt, hogy megnéztem olyan filmeket, amiket a sorozatban emlegettek vagy utaltak rá, mint kultuszfilmek vagy játszottak belőle valamennyit. Kivétel nélkül mind szörnyűséges volt:D
Én szerintem Perry miatt maradok egyébként, az Up all nightot se kaszálom Applegate miatt, pedig kellene:D
:) de itt olyanra gondolok, hogy olyat nézek meg, amit ismerek és szeretek. mert ugye eszembe juttatja, hogy dejó, és muszáj megnéznem.
hoppá, nekem ez pont hogy jobban tetszett, mint az első.
Most néztem meg a két részt, és nekem határozottan tetszett.
A terápiás arcok nagyon eltaláltak, senki nem tűnik feleslegesnek, és lesz anyag bőven sok részen át kibontani az egyedi sztorikat.
A poénmennyiség jól el van találva és még a tipikusabbak is nagyon ütősen vannak előadva. (What cats? – en felkacagtam hangosan pedig nagyon kiszámítható volt)
Kicsit tényleg zavaró volt a kötelező körök (terápiára kell menni, de nemakarok, de rájövök hogy mégisjó) banalitása, de legalább gyorsan letudták őket.
A munkahelyi szál kicsit gyenge, ha hosszú távon tratani akarják akkor ott valamit be kellene újítani (mondjuk valahogy összekötni a csoporttal valamelyik kollégát?).
Összegzésképp engem megvett kilóra, mindenképpen nézni fogom.
Ezt a második részt nem nagyon tudom hova tenni. Én még azt sem tudtam eldönteni, hogy melyik számított subplot-nak és melyik volt a main. Remélem ez csak kezdeti bizonytalanság volt, és rendbe teszik az arányokat, mert én szeretnék Perry sorozatot nézni hosszabb ideig.
Hol lehet nézni a sorozatot.? esetleg magyar felirattal
Ide írd
Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>
Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz