login |

Sarah Shahi-interjú

2012. 09. 14. 21:43 - Írta: Neoprimitiv

9 hozzászólás | kategória: insider, interjú,

(Disclaimer: Nemrég Budapesten járt Sarah Shahi, akit a The L Word-ből, a Life-ból, jelenleg pedig a Fairly Legal-ból ismerhetünk. Alkalmunk nyílott interjút készíteni vele, s mivel Neoprimitiv már korábban beszélt a Junkie nevében Stana Katic-kal, így persze, hogy őt kértük meg, hogy faggassa ki a színésznőt. Az interjú angolul itt olvasható el: link to the English version. Köszönet a lehetőségért a Universal Channel-nek.)

(Ja, az interjú kései megjelenésének oka, hogy vártuk, hogy mikor jön ki valami hír a Fairly Legal folytatásáról vagy kaszájáról, de mivel még mindig semmi infó, nem várunk tovább. Ez azt jelenti, hogy holnap tuti bejelenti a USA, hogy mi a helyzet a sorozattal.)

A kötelező háttéradatok: 1980-ban született Texasban, iráni és spanyol szülőktől. Eredeti neve Aahoo Jahansouz Shahi (az Aahoo gazellát jelent), a Sarah-t az iskolában vette fel. Az egyetemen irodalmat és színművészetet tanult, közben a Dallas Cowboys pompomlánya is volt két évig. 2000-ben fedezte fel Robert Altman, legismertebb szerepei Carmen az L-ben (The L Word), Dani Reese az Életfogytig zsaruból (Life) és most a Békét bíró (Fairly Legal) Kate Reedje.

HL: Isten hozta Budapesten! Láttam a Twitter-üzenetét, amit gondolom rögtön a megérkezése után küldött. Mi fogta meg ennyire, mi volt az, amiről azonnal úgy érezte, szeretni fogja?

SS: Nem is tudom, volt valami a levegőben. Attól a pillanattól kezdve, hogy leszálltunk, mindenki hihetetlenül kedvesen és melegen fogadott a reptéren. Olyannak tűnt a város, az emberek, érződött, hogy barátságosak, kedvesek, csodálatosak. Szeretem a gazdag történelmű és kultúrájú városokat és ez egyértelműen közéjük tartozik.

Aztán az első esete elmentünk vacsorázni egy fantasztikus étterembe a folyóparton, szóval Budapest minden, amit gondoltam róla és még sokkal több. Szeretem a zenét, nem is tudtam, hogy a cigányzenét itt ennyire kedvelik, este elmegyünk újra meghallgatni. Tudja, ahogy mondtam már, nagyon szeretem az óvilág hagyományait, szokásait és az a város teli van velük. Attól a perctől kezdve, hogy leszálltunk, éreztem ezt, egyszerűen benne volt a levegőben.

A tovább mögött folytatjuk többek között a Fairly Legal-re vonatkozó kérdésekkel is, amik a sorozatot nem ismerőknek talán spoileresek lehetnek.

HL: Mostani sorozata a Békét bíró (Fairly Legal). Egy interjújában azt mondta, hogy Kate karaktere Dorothy és a tornádó egy személyben. Őszintén szólva néha legszívesebben megráznám, hogy egy kis józan észt csöpögtessek belé. Hogyan fogadták ezt a karaktert, aki egyszerre kedves, aranyos, teli van jó szándékkal és tökéletes érzéke van ahhoz, hogy mindent elszúrjon?

SS: Pontosan, nagyon jól látja. Olyan lány akit egyik pillanatban szeretnél megcsókolni, a következőben pedig képen vágni. Számomra Kate Reed egy gyerek. Hihetetlenül türelmetlen, nagyon önző, de mind ez abból fakad, hogy szenvedélyes és ahogy mondta, szörnyen jó szándékú. Azt hiszem, hogy az összes, ma képernyőn lévő karakter közül Kate-nek van a legnagyobb szíve. A szíve vezeti és az esze néha képes követni, néha nem. Éppen ez az, ami több bajba sodorja, mint bármi más. De én inkább játszom egy ilyen elszánt, bátor karaktert, aki működni próbál egy nagyon szabályozott világban. Az emberek a jogi problémáikra főleg jogi könyvekben keresnek választ, minden az észen, a számításon múlik és ő elég bátor ahhoz, hogy szembe menjen ezzel.

HL: Nagyon örültem, hogy Kate és Lauren közelebb kerültek egymáshoz ebben az évadban. Sokszor úgy éreztem, Kate-et az előítéletei vezérlik, bármit tesz is Lauren. Változni fog ez a későbbiekben?

SS: Így van. Úgy vélem, mindent összevetve ez a két ember tűz és víz. Nem hiszem, hogy valaha is barátnők lennének, hogy együtt mennének vásárolni. Ugyan akkor a második évad megmutatta, hogy ami őket összeköti, az Terry Reed – az apa, a férj és a cége. Így hát a cég kedvéért, azért, hogy megvédjék annak az embernek a jó hírét, akit mindketten szerettek, a második évadban közel kerültek annyira, hogy ebben segítsék egymást. Azt hiszem, ez mutatja, hogy mindegy mennyire különbözőek, úgy értem ők aztán tényleg a nappal és az éjszaka, ezért képesek minden egyebet félretenni, ha a másiknak segítségre van szüksége.

HL: Az első évadban úgy éreztem, hogy míg Lauren értékelte Kate-et – voltak fenntartásai, de értékelte -, addig Kate minden elismerést megtagadott Lauren-től.

SS: A legteljesebb mértékben. Tudja, Kate, a karakter akit kitaláltunk és megformáltunk, hihetetlenül lojális volt az apjához és közel volt hozzá. Az anyját még fiatal korában elvesztette és később belépett Lauren az életükbe. Amikor az első évad kezdődött Lauren és Teddy talán öt éve voltak együtt. Addig a pontig Kate életében az apja volt az egyedüli. Persze, ott volt Justin, de az apjához volt igazán közel. Erre jön egy másik nő, aki fiatal, elég fiatal ahhoz, hogy szinte Terry lánya lehessen.

Ez nagyon kicsinyesnek hangzik, de talán érthető, ha valaki, aki érzelmileg még nem felnőtt, aki olyan gyermeki, mint Kate, így reagált Laurenre. Itt van ez a másik nő, ő is gazdag, hasonló korúak, szőke, gyönyörű és most elveszi tőlem a papát. Úgy érzem, Kate-nek komoly mellőzöttségi komplexusa lett, miután az apja találkozott Laurennel. Nekem is van mostohaapám és nekem nem voltak vele ilyen problémáim, de úgy gondolom, bárki, aki elvesztett már szülőt, vagy érezte mellőzöttnek magát, fenyegetésként élheti meg valakinek a felbukkanását, aki elveheti tőle az egyetlen megmaradt szülőjét.

HL: Ebben az évadban megismertük Bent…

SS: Ó, igen, Ben!

HL: Meg kell mondjam, egy kicsit sajnálom Michael Truoccót. Bele kellene vegyen egy záradékot a szerződésébe, hogy ha van Kate nevű partnernője, az az övé. A Castle Kate Beckett-je után Kate Reed is dobhatja őt. Az évadzárót még nem adták le itthon, amikor beszélgetünk: ön kinek szurkol?

SS: Látom László, hogy maga is rajongó, igaz?

HL: Persze!

SS: Örülök neki, nagyon jókat kérdez! Hogy őszinte legyek, vannak pillanatok, amikor egyikőjükért sem és vannak pillanatok, amikor mindkettőjükért, szóval miért ne tarthatnám meg mindkettőt? Nem akarok elárulni semmit, szinte azt kívánom, bár csak holnap csinálnánk ezt az interjút!

HL: Én visszajöhetek!

SS: (nevet) Tudja, Bennek vannak dolgai, amelyek szerintem soha nem működnének Kate-tel és Justinnak is vannak olyan vonásai, amelyek soha nem működnének vele. Néha úgy érzem, azt szeretném, ha egyikük sem nyerne, néha meg úgy, hogy “Hé, miért ne lehetne mindkettő az enyém?”. Melyik nő ne akarna két jóképű pasit? Ha lehet?

HL: Volt egy furcsaság az évadzáró promójában. Kate és Lauren beszélgetnek és Kate azt mondja a helyzetről, “ez tisztára Downton Abbey”. Meglepődtem, nem emlékszem, hogy valaha hallottam volna egy amerikai sorozatban utalást egy európaira, ráadásul oly módon, mint ha mindenkinek nyilvánvaló kellene legyen, miről van szó.

SS: Az egyetlen oka, hogy a sorozat írója és én is nagy Downton Abbey-rajongók vagyunk. Szóval ez amolyan belső poén volt köztünk. Ahelyett, hogy a forgatókönyvről beszélgetnénk, rendszerint a Downton Abbey-t tárgyaljuk ki telefonon, szóval a végén belekerült ez a kikacsintás.

HL: A karrierje Robert Altmannal kezdődött, amikor Texasban találkoztak. Azok közül a színészek, rendezők, bárki közül, akikkel eddig dolgozott, ki volt önre a legnagyobb hatással?

SS: James Gandolfini a Maffiózókból, sokat tanultam tőle. Tudj,a ő egy megtermett ember, fizikailag is nagy és emellé van egy “jelenléte” is. Amikor dolgozott, amikor forgatott, mindig mindent beleadott, a testét, a lelkét, minden snittben, minden alkalommal. Szörnyen nyitott volt, kitárta szívét és eléd tette. Csodálatos volt figyelni. Emlékszem, hogy tesztelt engem, mindig másképp csinálta a dolgokat az egyes snittekben, hogy lássa, hogyan reagálok rá. De átmentem vizsgán szerencsére. Azt kell mondjam, hogy a vele való munka után sokkal érettebb lettem, ő ilyen.

HL: Ön nagyon szerencsés, több olyan sorozat is volt a pályáján, amelyek a “ha ezt nem ismered, nem is nézel tévét” kategóriába tartoznak és ön kulcsszerepet játszott bennük. Az L-nél, aminek ugyan nem én voltam a célközönsége, de ezzel együtt tetszett, hamar lényegtelenné vált, hogy leszbikusok között játszódik, a konfliktusok nem azért voltak erősek, mert nőkről volt szó. Vagy az Életfogytig zsaru, amiért még mindig vérzik a szívem…

SS: Tudom, tudom! (nevet)

HL: James Gandolfini volt a legnagyobb hatással, de ki volt az akinél a leginkább úgy érezte, hogy “istenem nem is hiszem el, hogy Vele fogok dolgozni”?

SS: Azt hiszem, hogy Sylvester Stallone. A Bullett To The Head című filmet, februárban mutatják majd be. A Peninsula Hotelbe kellett mennem, hogy találkozzak vele, ez egy nagy, puccos Beverly Hills-i szálloda. Emlékszem, egy újságot olvastam amíg vártam rá, tartottam magam előtt és csak a teteje fölött kukucskáltam ki, hogy merre lehet? Aztán láttam, hogy elindul felém és behúztam a nyakam és csak arra tudtam gondolni, hogy “Mit fogok mondani? Fogalmam sincs, hogy mit mondjak!” Egész idő alatt, amíg beszélgettünk nem emlékszem, hogy akár csak egyszer is sikerült volna a szemébe néznem! Azt hiszem végig bámultam magam elé, úgy dobtam be a kávét, mint ha vodka lett volna, vagy ilyesmi, egyszerűen nem tudtam, mit csináljak.

De ahhoz képest, hogy ő egy ekkora nemzetközi sztár, egy ikonikus figura, teljesen hétköznapi, gyakorlatias figura. Nagyszerű humorérzékkel figurázza ki saját magát. Most már persze könnyeben megy vele, már Sly-nak szólítom, de akkor teljesen lámpalázas voltam.

HL: Felrakott egy képet, amin egy hatalmas tetoválása van, az ebből a filmből volt ugye?

SS: Igen, teljesen beborított

HL: Minden nap újra csinálták?

SS: Igazából igen. Kemény volt, naponta négy órát töltöttem a sminkeseknél. Hajnal négyre kellett ott legyek és három ember dolgozott azon, hogy minden tetoválás a helyére kerüljön.

HL: Nem emlékszem, hogy valaha is láttam volna önt kosztümös filmben.

SS: Nem, még soha nem játszottam ilyenben.

HL: Említette, hogy vonzzák a gazdag történelmi hagyományok, csodálja az európai történelmet az erős nőalakjaiért, akik döntéshozók voltak akkor is, nem voltak uralkodók. Ha csinálhatna egy kosztümös filmet, az melyik korban játszódna?

SS: Egy csomó különböző szerep van, amit szeretnék eljátszani. Szeretnék bármit, ami a reneszánsz idején játszódik, az nagyszerű lenne. De inkább olyan nőt, aki nem annyira uralkodó, hanem alulról jön. Mint egy Jean d’Arc, akinek egy forradalmat kell vezetnie, valami ilyesmit. Nem bánnék egy westernt, nagyon szeretnék egy Calamity Jane-szerű karaktert eljátszani. Vagy egy másik, mindig oda voltam a görög és római mitológiáért. Mikor gyerek voltam néztük Az aranygyapjú legendája és arról ábrándoztam, hogy Zeusz egy nap leszáll értem és a menyasszonya leszek… Szóval ez egy másik, egy gyerekkori álmom válna valóra, ha egy görög vagy római istennőt játszhatnék egy mitológiai témájú filmben.

HL: Nagyon köszönöm az interjút!

9 hozzászólás Ne habozz!

Nill - 2012. 09. 14. 22:30

Színvonalas interjú, gratulálok és köszönjük a megosztását.
Ideje behoznom a lemaradást…

Memari - 2012. 09. 15. 12:14

Laci, nagyon köszi az interjút, tartsd meg e jó szokásod!
Jövőre ki lesz a célpont? :D

Neoprimitiv - 2012. 09. 15. 12:30

@Memari: az asszony kezdi egy kicsit gyanúsnak találni a riportalanyokat, szóval egyelőre titok. :)

Réta - 2012. 09. 15. 12:46

Egyáltalán nem rossz az időzítésetek! Tegnap fejeztem be a Fairly legal második évadának darálását. Mivel nem nagyon követem az aktuális epizódokat, többnyire aszinkronban vagyok az oldallal, de ma sikerült igazán megörvendeztetnetek.

elliot - 2012. 09. 15. 12:51

Érdekes dolog ez a Budapest-szeretet. Szerencsés vagyok, mert ott lakom, ahol jó élni Budapesten. Ahol szépek az épületek és gondozottak a parkok, az emberek meg öltönyben flangálnak. De a sztárok is szerencsések, hogy csak a jó arcát látják a fővárosunknak. :)

Neoprimitiv - 2012. 09. 15. 13:10

@elliot: a beszélgetésből nekem úgy tűnt, hogy nem csak a kötelező udvariassági köröket futotta, az írott szöveg nem tudja visszaadni a hanghordozását, lelkesedését. Budapest egyébként (legalább is az a része, amit egy, a belvárosban lakó turista két-három nap alatt lát belőle) valóban szép és néha a benne lakók is egész kedvesek :).

elliot - 2012. 09. 15. 18:50

@neoprimitiv: ugyanezt írtam:D Hogy amit lát belőle, az gyönyörű, ezért szerencsések a sztárok, akik hozzánk látogatnak. Mert nem lakosszemmel látják a várost. Biztosan Prága külső kerületei se olyan szépek, ha nem egy hétig van az ember ott, a Károly-híd mögötti utcában lakva.

Riggins - 2012. 09. 15. 22:25

Dallas Cowboys az, nem Texas :)

Helena - 2013. 07. 09. 20:47

Nagyon jó interjú , végre egy magyar szöveg Sarah-ról! :))))))))

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz