login |

Saturday Night Live: kezdett a 38. évad – írta payskin

2012. 09. 24. 12:57 - Írta: vendegblogger

7 hozzászólás | kategória: kritika,

Ez történt korábban a SNL-ben: a Ruby Tuesday dallamára könnyes búcsút vettünk Kristen Wiigtől. A szintén távozást fontolgató Jason Sudeikis ezen vagy berágott, vagy nem. Andy Samberg elénekelte a Lazy Sunday 2-t, és nem hosszabbította meg a szerződését, így valószínűleg az volt az utolsó SNL Digital Short, ami az évad legrosszabb híre. Tovább csökkent az eyecandy faktor: elment Abby Elliott is (állítólag nem önszántából, búúú; jön a viszont a HYMIM-be több részre, vááá). Paul Brittain pedig már az előző évad közepén eltűnt egyik pillanatról a másikra.

És akkor most az SNL folytatódik a 38. évaddal…

…mégpedig egy meglepetéssel: Fred Armisen felkonferálja az új Barack Obamát, akit mostantól nem ő, hanem Jay Pharoah alakít. Finoman fogalmazok, mert kedvelem a fickót: ezen még dolgozni kell. De lesz ideje csiszolódni a karakterbe, mert amíg tart az elnökválasztási kampány, az összes SNL-es cold open Obamáról, Romneyról és a pereputtyukról fog szólni, ebben biztosak lehetünk. (Itt jegyezném meg, hogy úristen, már 4 éve volt a Tina Fey-féle zseniális Sarah Palin alakítás?! Valaki állítsa meg az időt!)

A tovább mögött folytatom konkrétumokkal.

Az új főcímből kiderült, hogy a régi csapatból maradt Armisen, Bill Hader, Seth Meyers, Jason Sudeikis és Keenan Thompson. Nagyon remélem, hogy Hader nem gondolkodik a lelépésen — újabban már Meyersszel kapcsolatban is ezt pletykálják –, mert ebből a gárdából most ő a kimagaslóan legzseniálisabb húzóember. Meg talán Keenan, akit a Keenan és Kel meg az All That! óta kimondottan kedvelek. (A “Mindennapi francia Pierre Escargot-val” megvan?)

A tavaly bemutatkozó újoncok majdnem mind szintet léptek: állandó maradt Bobby Moynihan és Nasim Pedrad, azzá vált Vanessa Bayer, Taran Killam és a már emlegetett Pharoah. Maradt “featuring”-stáuszban Kate McKinnon, akihez feltörekvő tehetségként csatlakozott Aidy Bryant, Tim Robinson és Cecily Strong. Robinson a 38×01-ben egész sokat szerepelt, több jelenetben is benne volt, Strong pedig a Weekend Update-ben kapott hosszabb lehetőséget. Szegény Aidy-re egyelőre 3 mondat jutott.

Seth MacFarlane-t valószínűleg egy junkie-nak sem kell bemutatni, de ha valaki nem tudta hova tenni, a monológjában megszólaló rajzfilmhősei alapján képbe kerülhetett. Nyugodtan sorolhatjuk a jobb házigazdák közé: már a harmadik mondatánál röhögtem, és az sem vette el a kedvem, hogy egyszer csak elkezdett énekelni, tovább fitogtatva hangutánzó képességét. (Marty McFly annyira nem volt jó, Breki viszont állat volt.)

A végén az a kitartott hang nem kellett volna, elég suta lett így a befejezés, de elfért. A jelenetekben is teljesen jó volt, még a Weekend Update-be is beugrott egy Ryan Lochte-paródiával, bár az apropót nem értettem, Lochte-közismerten ekkora tapló?

Ami a jeleneteket illeti, az újabb Romney-oltás után rögtön sikerült padlót fognom, mert egyszerűen nem tudom, mi a vicces abban, hogy “Nem hallom, mondja hangosabban, hogy erekció!”. Ez kábé Szeszélyes évszakok-szintű humor, vagy olyan, mint mikor Bodrogi Gyula a Telepódiumban suttogva kotont akart vásárolni a gyógyszertárban, és Margitka átüvöltött a bolt másik végében Klárikának, hogy hol a koton. 10 évesen még röhögtem is rajta, az SNL viszont időről-időre előveszi ezt a “beteg a szextanácsadó, beugrik a producer”-jelenetet. Ehh, lépjünk tovább.

Az Eastwood and Chair visszahozta a jókedvemet, aztán újabb sokk következett: Psy és a Gangnam Style. Akinek hozzám hasonlóan gőze sem volt arról, hogy ki ez a Youtube-sztárak koreai rapper, az furcsán nézhetett, amikor Moynihan először kezdett ugrálni, aztán onnan nem volt megállás. A bábtanfolyamon Hader megint zseniális volt, a súlyosan “beteg”, háborús veterán Anthony Peter Coleman távoli rokonságot mutatott Will Forte egykori szőke pszichopatájával, aki különböző rendezvényeken ragadta magához a mikrofont, és hozta mindenkire a frászt.

Örvendetes, hogy az előző évad rövidítései után ezúttal teljes hosszúságú Weekend Update-et kaptunk, bár a három vendég eléggé felejthető volt. Az alapprobléma, hogy ha Budapest Felsőn fogalmad nincs, hogy ki az a Honey Boo Boo, nem érted, hogy mi abban a vicces, amit látsz. De még ha utána is nézel, akkor is a legjobb, amit utólag ki tudsz hozni a dologból, egy fél mosolyos “Aha”. A Lochte-paródia és a szavazásért kampányoló kisebbségi csaj is pont ugyanez a kategória, kivéve, hogy az utóbbiban Jay Pharoah vágott egy olyan arcot középtájon, ami önmagában is vicces volt.

A “második félidő” a kiképzőtiszttel kezdődött, aki addig kéri számon a közlegényeken, hogy dadog-e, míg tényleg elkezd dadogni. (Ez akár Monty Python-jelenetnek is elment volna.) Aztán a Steve Harvey Show átalakítja a rosszul öltözött férjeket — ez pont addig volt vicces, amíg MacFarlane megjelent kopasz, nagy bajuszos, öltönyös, fehér bőrű Steve Harvey-ként.

Az ezután jövő randijelenetet meg sem kísérlem szóban visszaadni, de mindent elmond, hogy a legnagyobb nevetést az kapta, amikor Hader váratlanul és meglehetősen indokolatlanul egy kancsó vizet öntött MacFarlane és Nasim Pedrad nyakába. És még mindig nem volt vége, mert a második zenei produkció után házigazdánk és az egész sokat szereplő Tim Robinson visszajöttek, hogy felolvassák egy weboldal címét. Ez a 60 másodperces jelenet volt a legjobb 60 másodperc a Weekend Update után.

Mindent összevetve, Seth MacFarlane jó volt, a jelenetek meg inkább erős közepesek, de az évadnyitóra, a monológra, Eastwoodra, Colemanre, a Gangnam Style-ra és a “dagadt kígyóra” való tekintettel megítélek egy vastag 7-est a tízből. Nagyon remélem, hogy idén végre magára talál egy kicsit az írógárda is, és sikerül megfelelő házigazdákat találni egy újabb emlékezetes, remek évadhoz. Ránk férne, meg rájuk is.

ui: Most hétvégén Joseph Gordon-Levitt volt a műsorvezető, két hét múlva pedig Daniel Craig lesz.

7 hozzászólás Ne habozz!

payskin - 2012. 09. 24. 13:13

Csúnyán beégettek: a most hétvégi adásban egyáltalán nem volt Obama… :-)))

Flanker - 2012. 09. 24. 13:46

“hogy egyszer csak elkezdett énekelni, tovább fitogtatva hangutánzó képességét.”
Meg talán magát promózva, hisz már saját zenei albuma jelent meg, amin énekel.

Yorick - 2012. 09. 24. 19:26

Nasim Pedrad és Bobby Moynihan nem most lettek állandó tagok.
A kotonos jelenet meg Telepódium volt Bodrogival.

kiskiraly - 2012. 09. 24. 19:51

Nekem se esett le mi ez a Gangnam Style, amíg utána nem kerestem a youtube-on. Azt elmondhatom, hogy K-pop nem az én világom.

payskin - 2012. 09. 24. 20:13

Yorick: teljesen igazad van, visszanéztem, és Moynihan, Pedrad már egy évvel ezelőtt állandó tag volt. Fura, hogy ezt hogy benéztem, hiszen ők is valószínűleg ugyanakkor lettek állandók, mikor Abby Elliot. Így járás, bocsánat.

Ez a Telepódium dolog nincs meg. Az mi volt?

ldavid - 2012. 09. 24. 20:35

nagyon ritkán nézek SNL-t, most MacFarlane miatt néztem bele, de nem bántam meg, eléggé rendeben volt az egész.

kiskiraly - 2012. 09. 25. 18:21

payskin: 80-as években volt kabaréműsor.
Annyi különbség volt a Szeszélyessel szemben, hogy a szkeccseket színházban, élő közönség előtt játszották. M2-n esténként adja mostanában.

Én nem is emlékeztem erre a műsorra, de a béna főszignálzene belém ivódott :D

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz