login |

Így készült a Terápia (forgatási napló, 1. rész) – írta symor és Gaines

2012. 10. 12. 22:50 - Írta: vendegblogger

15 hozzászólás | kategória: insider, interjú,

Kedves feleségem megbetegedett, sajnos a tünetei sem jók: büdös a fején a dajer.
/Mácsai Pál szórakoztató danolászása a próbák és felvételek szüneteiben/

Két színész egy terapeuta rendelőjének berendezett szobában, körülöttük kamerák, a rendező az utolsó simításokat végzi, még néhány instrukció a következő jelenet felvétele előtt. A gyártásvezető csendet kér, az ajtó felett kigyúl a “Felvétel”-t jelző fény. Hang forog, csapó, tessék. S a színészek játékában már a terapeuta és betege néz egymásra. A Terápia forgatásán jártunk.

Valamikor április végén a Sorozatjunkie lehetőséget kapott arra, hogy ellátogasson az HBO eddigi legnagyobb vállalkozásának forgatására a hazai sorozatgyártás színterén –  winnie felkérésére pedig mi (symor és Gaines), mint az amerikai verzió két szezonját vendégkritikában megéneklő junkie-k éltünk a lehetőséggel.

Gyakorlatlan vendégként és járatlan kérdezőként álltunk a feladathoz, hogy elbeszélgessünk a Terápia gyártásának résztvevőivel. Emiatt döntöttünk végül úgy, hogy a látottakról szóló beszámolónk inkább naplóformát ölt, mintsem valódi professzionális tudósításként szolgál. A tovább mögött folytatjuk. Elég hosszan.

Meghívásunk a Lloyd Stúdióba szólt Budaörsre, mely külsejét tekintve inkább olyan, mint egy színes kenyérgyár (még egy kémény is áll a főépület mellett), mintsem egy valódi filmgyártó centrum. A környezet rendezett és szép, bár kissé távol eső mindentől, így mi is taxival érkeztünk az HBO székházától. Kísérőnk és kalauzunk az HBO rendkívül kedves és segítőkész sajtósa volt, aki még a szurkálódó humoromat is jól fogadta. Amiért utólag elnézést kérhetek, mivel dolgozott bennem egy kis ideg, amit sajnos rajta vezettem le.

A stúdió főépületének külső helysége kicsit olyan, mint egy kollégium folyosója, mely egy társalkodó térből indul ki és befelé szűkül. Balra a hangárszerű beltérbe nyíló ajtók (felettük Felvételt jelző lámpával, figyelmeztetéssel), jobbra egy nagyobb terasz és pihenőhelységek. A folyosón klasszikus filmplakátok függnek. A berendező láthatóan nagy western rajongó: többnyire Eastwood és Lee Van Cleef figyel minket összehúzott szemmel, vagy a Sebhelyesarcú Pacino terpeszkedik éppen a fejünk felett.

Izgalmam ellenére igyekeztem adni a szenvtelent, amitől majd falra mászott az HBO szimpatikus sajtósa. Mivel hiába népszerűsítette előre tiszta szívből az HBO új sorozatát, erre egykedvűen mindig azt válaszolom: “Majd meglátjuk!” Amit pedig meg szeretnénk látni, az az HBO egyedülálló kezdeményezése arra nézve, hogy (ismét?) modern értelemben vett minőségi szórakozást nyújtson magyar színészekkel a csatornán. Egyelőre izraeli export segítségével.

Az amerikai adaptációkként egyre inkább divatba jövő, ezáltal a szélesebb nagyközönség számára is ismertté váló izraeli sorozatok (hogy más példát ne mondjunk, itt az idei Emmy-díjátadón taroló Homeland is) egyik első fecskéje volt a BeTipul (Amerikában: In Treatment – az első és a második évad kritikája itt olvasható), mely két évadot élt meg 2005 és 2008 között. A magyar verzió ezt a szériát veszi alapul és ülteti át hazai környezetbe, annak forgatókönyvét, történetét felhasználva. Az eredeti alkotója, Hagai Levi pedig tanácsadóként és executive producerként működött közre az összes eddigi közép-európai licencsorozat, így a magyar elkészítésében is.

A Terápia ötletének eladhatóságát segíti, hogy története egészen dísztelen. Adott egy segíteni vágyó orvos, a Mácsai Pál által alakított Dr. Dargay András, családi házában kialakított terápiás szobájával, ahol pácienseit fogadja. A hét négy napján különböző emberek keresnek menedéket nála gondjaikkal, hogy a diskurzusok során orvoslást nyerjenek különféle lélektani sebeikre, de nem mind érkeznek hozzá bizalommal, vagy őszintén.

A sorozat néhányuk megnyilatkozásait kíséri figyelemmel (minden napra jut valaki – a sugárzás is napi lesz ennek megfelelően), azokét, akik szembekerülve Andrással, nem várt jelentős hatást gyakorolnak rá és ránk, nézőkre, epizódról-epizódra beljebb kerülve bizonyos személyes térbe, ahogy a terápiák hatása kibontakozik.

Az izraeli eredetihez és az amerikai feldolgozáshoz képest tehát a magyar sorozat szerkezete is ugyanaz: hetente öt félórás epizód. Ebből négy alkalommal a Mácsai által életre keltett pszichiáter öt tehetséges magyar színészt (Marozsán Erika, Nagy Ervin, Sztarenki Dóra, Szamosi Zsófia, Nagy Zsolt) fogad a páciensek bőrében, míg az ötödik nap ő megy el saját lélekbúvárjához, akit Csákányi Eszter alakít. A sorozat erősen kamaradráma-jellegű, minimalista, két (esetenként több) ember beszélgetése tölti ki az epizódok idejének nagy részét. A felépítésből eredő nézői nehézségek egyike, hogy az első hét olyan lesz majd, mintha öt pilotot látnánk, így türelem kell hozzá, míg szép lassan kibontakoznak a szálak és történetek.

Más szóval a magyar sorozatgyártásban a Terápiához hasonló produkció még nemigen született. Egy széria, mely bergmani módon sajátos viselkedésmódokat meztelenít le, eredeti koncepciója mégsem egy melodrámáé, hanem egy izgalmas drámáé. Külön érdekesség, hogy az epizódokat hétköznap esténként, a hét öt napján fogják vetíteni, hasonlóra itthon csak a napi szappanoperáknál találunk példát. Műsorterv és nézettség szempontjából is új tapasztalatokat hozhat tehát a Terápia. Talán a magyar televíziózás egyik nagy esélyének lehetünk tanúi.

Belépve a felvételre figyelmeztető ajtók egyikén először a Csákányi Eszter és Mácsai között zajló beszélgetések színhelyét nézhetjük meg. Itt most nem forgatnak, mivel általában kétnaponta váltják egymást egy-egy epizód színészei (leszámítva a mindig jelenlévő Mácsait). Ezen a napon Nagy Zsolttal folyik a terápia a stúdió egy másik pontján. Erre az első helyszínre látogatva elsőként a csend és a félhomály tűnik fel. Önkéntelenül is lehalkítjuk a hangunkat ebben a szürke, visszhangokra fogékony csarnokban.

A helység központjában egy lakás álfalai állnak, melynek még rendes bejárati ajtaja is van. Ennek a lakásillúziónak az ablakai egyébként a létező budapesti Szalay utcára néznek, aminek a kilátását fotón szemléltetik. Magasan fent ebben a nyitott tetejű dobozkörnyezetben állítható világítótestek, kábelindák lógnak. Csákányi terápiás színhelye két egybenyíló szobából áll. Az egyik rész a beszélgetések és a felvételek nagy részének gócpontja. Ebben fotelek állnak egymással szemben (a sajátját Mácsaihoz hasonlóan állítólag Csákányi választotta ki, mint kényelmes “munkakörnyezetet”), ami az itt társalgók egyenlőségét is kifejezheti, míg Mácsainál egy fotel-kanapé kombináció fogad.

A másik rész egy irodai környezet, súlyos íróasztallal és tekintélyes orvosi könyvek soraival. Mácsai terápiás szobájának hanyag könyvrengetegéhez képest ez is egy érdekes ellentét. A részletgazdagon kidolgozott miliő a nemrég elhunyt díszlettervező Stork Csaba tehetségét dicséri. Bár ez az első, emberek nélküli tér, árnyékos, hűvös, elegáns környezete szép, mégsem eleven. Kihalt, szinte szomorú és ez is bizonyítja, hogy az emberek keltik életre a díszletet, nem a díszlet a szerepeket. Egy kvalitásos ember munkája nélkül mégis sokkal kevesebbet érne a Terápia.

A másik, aktív fogatási helyszín, viszont él. Bár hasonlóan az elsőhöz ez is csupán egy váz, mely egy II. kerületi, Garas utcai villa illúzióját kelti. A fényviszonyok kívülről ugyancsak szürkületet idéznek, de ebben az alkonyatban emberek dolgoznak. Mácsai szintén egybenyíló, nagy belterű házának bejárata mellett monitorok vannak felállítva, melyek a kameraképet közvetítik bentről. Van itt még egy hangszabályozó pulthoz hasonló dolog is. Mindezeket pedig körülveszi a stábtagok diszkrét nyüzsgése. Egyébként ezt a “házat” sokkal kidolgozottabb mesterséges környezet keríti körül. Van itt terasz, külön a sorozathoz készített díszes oszlopokkal és egy kisebb műerdő is, mely egy nagy, falat borító fotóhoz passzol.

A mai nap, a Nagy Zsolt alakította kisebbrendűségi érzésekkel küzdő féltékeny férjéről szól, aki általában a feleségét játszó Szamosi Zsófiával szerepel közös jelenetekben, de ezúttal azokat a részeket veszik fel, amikor csak ő és a terapeutáját játszó Mácsai társalognak. Emiatt a kamerák fókusza is Nagy Zsoltra irányul. A Terápia forgatásán ugyanis egyik nap ezt a szereplőt, másnap a másikat veszik a kamerák, majd a felvételeket egy jelenetbe illesztik össze.

A rendezők “páciensekként” váltják egymást a munkálatok során. Enyedi Ildikó vezényli Marozsán Erika (Laura), Nagy Ervin (Máté), Csákányi Eszter (Ágnes) és Mácsai epizódjait, míg Sztarenki Dóra (Zsófi), Szamosi Zsófia (Petra) és, ahogy ma is, Nagy Zsolt (Tamás) Gigor Attila irányítása alatt dolgozik. Gigor egyébként szinte fel sem tűnik az embernek a forgatáson, nem egy zajos, mindenbe belenyúló rendező, inkább olyan mintha jó szemmel meglelné a leghasznosabb pillanatokat.

Láthatóan összeszokott a stáb és az odaadó atmoszféra még az olyan egyszeri vendégeknek is feltűnik, mint amilyenek mi vagyunk. A próbák alatt egyébként bent lehettünk a színészekkel a terápiás szobában, ami kicsit barokkosabb és modernebb hatást kelt az amerikai feldolgozás díszletéhez képest. Az éles felvételeknél “házon kívül” ültünk csendben a többi stábtaggal nézve a monitorokat és fülhallgatón hallgatva a benti munkát.

A forgatáson uralkodó jó hangulat egyébként sokat köszönhet Nagy Zsolt derűs, olykor szarkasztikus egyéniségének. Zsolt láthatóan élvezi a rá irányuló figyelmet, Mácsai társaságát. Ültében is rendkívül intenzív benyomást kelt, mint akit statikus elektromosság vesz körül és mintha állandó nyugtalan mozgásban kellene maradnia emiatt, pedig itt most nem igazán mozoghat.

A munkában viszont nagyon összeszedett, bár egyértelműen látszik rajta némi fáradság. Késő délelőtt van ezidőtájt és Nagy Zsolt este a Nemzeti Színházban játszik, míg reggeltől késő délutánig a Terápiát forgatja. Ez gyors számítás alapján is 12 órás munkanapokat jelent, ha nem többet. Különben így van ezzel a Terápia majd összes színésze, nappal forgatás, este színház. Mácsai Pálra ráadásul fokozott teher nehezül ez által. Hiszen neki mind a 40 epizód csaknem minden forgatási napján jelen kell lennie, az Örkény István Színház igazgatása mellett.

Minden látható fáradsága ellenére azonban Zsolt folyamatosan humorizál, és csak úgy dönti magába a kávét, kérve a folyamatos utánpótlást. Ennek ellenére megteszi, amit kell. Belebújik a komplexusos Tamás bőrébe, értelmezi a szerepet és felveszi a karakterhez illő szorongó, merev pózt. Összehúzza magát, kisszerűvé válik és a szerepnek él. Néha, ha nem figyel önkéntelenül dobbant egyet a kanapén az ujjaival, mikor Mácsai végszavat mond az ő sorai előtt. A próbák során ellenben ellazul, draping-stílusban szétvetett karokkal hátradől és a nap kedvenc szavát morzsolja oda humor gyanánt, mint egy mantrát: “Fasszopó”.

Ez a szó valahol a szövegkönyvben szerepel előkelően és Zsolt fáradságában egészen gyakran dobja fel vele az untalan megismételt sorokat a próbák alatt. Lefasszopózza a szóba kerülő apát, feleséget, gyereket és még önmagát is. Olyan provokáló jó kedvvel teszi mindezt, hogy elmehetne Al Swearengen kedvenc tanítványának is. Ez a fajta tüskés, amolyan brancshoz tartozó, heccelő humor ugyan áthatja a forgatást, de sohasem a komoly munka rovására.

Az A és B kamera, míg eljut az AB 36.11-től az AB 36.18-as csapóig két óra anyagot rögzít, amiből legfeljebb 20 perc hasznos felvételt nyernek majd ki. Gyakori a leállás, az újrafelvétel, ami a bakikon ugyanúgy múlik, mint a rendezői szándékon, hogy egyvégtében mennyit vesznek fel egy adott jelenetből, de olyan is előfordul, hogy egy-egy mondat jelentésén, szükségességén, vagy éppen vélt hiányán vitatkozik a két színész és a rendező. A feltartott csapó csattanása után pedig elhangzik a felhívás: “Hang. Forog. Tessék!”

Az egyik felvétel alatt Zsolt a jobb, természetesebben mondja fel a szövegét, bár van, amikor megbicsaklik, ilyenkor újrakezdi a sort és egyre hibátlanabb, ahogy belemelegszik a dologba. Mácsai ezzel szemben először kicsit nyegle, mintha nem érezne rá. A következő felvételnél viszont Mácsai a jobb, Zsolt kicsit nyögvenyelősebb és a végére zökken csak bele ismét. Mindkettejükről elmondható azonban, hogy minél inkább belelendülnek a feladatba, annál átélhetőbb teljesítményt nyújtanak és a szavaik már nem koppannak művien egy esetben sem.

A kényszerű leállások ennek ellenére a forgatás természetes részei és a hibáknál minduntalan a kameraképbe nyúl egy kéz, jelezve, hogy itt majd vágni kell. Ez olyan gyakori jelenség, hogy néha maga Mácsai figyelmeztet rá, mikor észreveszi, hogy vétett valamelyikük a szövegben: “Lógassák be a kezet!”

Nagy Zsolt a szünetekben az arcát tornáztatja, grimaszokat vág, illetve cseveg Mácsaival. Néha Shifu mesterről és a Kung-fu Pandáról, máskor foghegyről ironizálva olyan témákon, amelyek inkább maradjanak köztük és köztem a kihallgatójuk között. Ezek is csupán annak a fesztelen munkakapcsolatnak a részei, ami Mácsai és Zsolt közt fennáll. Zsolt például egy idő után nem átall minden felvételt azzal a poénnal kezdeni, hogy “Jaj, megvágtál!”. Mindig akkor kiált fel így sérülést mímelve, amikor a csapótábla léceit az orra előtt csapják össze. Amikor pedig már sokadszor visong, hogy “Jaj, megvág…” még a panasza végére sem ér, de úgy beüt a dolog, hogy Mácsai dől a röhögéstől. Olyannyira, hogy kis türelmet kell kérnie, miszerint “Mindjárt összeszedem magam.”

Elképzelhető, hogy ez után milyen nehéz újra belerázódni egy komoly arccal előadandó részbe. Az alaphangulatnak viszont nagyon jót tesz az egész. Zsolt mindemellett általában kisebb nagyobb (néha megtervezett) csöndek után veti bele magát egy-egy szövegrészbe. Játék közben pedig mindig figyel a környezetére és a visszajelzésekre, láthatóan magáénak tudja a szerepet. Olyannyira, hogy a próbák során, amikor a szövegkönyv egyik súgója kijavítja az elhibázott szövegben, mert más, de azonos jelentésű szavakat használt megkéri: „Ha ezeket elrontom, ne javíts ki légy szíves!”

A szöveganyag akkora terjedelmű ennél az epizódnál Zsolt részéről, hogy szinte csökönyös büszkeséggel áll ahhoz, hogy meddig bírja végigmondani. Mennyit bír dacból, erőből, mert nem akarja félbehagyni a jelenetet. “Nézzük meg bírom-e?”-jelszóval egy 5-10 perces monológon verekszi át magát nem egyszer és ehhez már kell egyfajta hozzáállás. De hát ezért övé a szerep, a tér, a kanapé és a „folt”.

Ha még nem említettem volna a “foltot”, ami a mostani forgatási nap harmadik főszereplője.

Egy szappannal kanapéba dörgölt dramaturgiai folt, illetve „a” folt ahová Zsolt a kezét visszateheti két felvétel között, hogy egy jelenet összeillesztésénél a szereplő testhelyzete se sokat változzon. Gigor Attila rendezőtől, aki diszkréten, színészeivel szinte bensőséges kapcsolatban dirigálja a forgatást, összesen két hangos utasítást hallottam. Az elsőt, amikor Zsolt rosszul foglalt helyet a kanapén: “Arrébb kéne picit komponálnod, Zsolt!”; a másodikat a nevezetes foltról: “A foltot tudnánk kicsit jobban látni?”-ki is satírozták azon nyomban. Még Mácsai is kedélyesen beszólt a nevezetes folt miatt Zsoltnak, mikor annak épp piszkálni kellett azt, mert a kezét vette a kamera: “Simogasd azt a gyereket szépen!”

Mácsai Pálból egyébként keveset kaptunk ezen a napon. Egyrészt, mert tényleg Nagy Zsoltra koncentrálva vették fel a jeleneteket, másrészt mert az HBO elhárította a kérésünket egy rövid beszélgetésre a színésszel. Azt az indokot kaptuk erre, hogy Mácsai a legleterheltebb, mivel tényleg minden jelenetben szerepelnie kell, ezért ha van is 5 perc szabadideje azt inkább pihenéssel tölti. Elég elfogadható indoknak tűnik, habár bujkált bennem a kisördög, amikor aláírattam vele egy Örkény-kötetet, ő pedig egy pillanatra rám nézett és megkérdezte: “Ez minden?” – mégsem használtam ki a helyzetet. Tudom, nyúl vagyok!

Annak viszont tanúja lehettem hogyan áll a munkához. Míg Zsolt például mókázása mellett nyújt nagyon meggyőző teljesítményt, addig Mácsait szinte végig türelmes koncentráltság jellemzi. Nagy Zsoltnál fizikai tünetei vannak annak, amikor felveszi a figurát, egész alakjában látni a folyamatot. Mácsainál inkább a tekintete és legfőképp a hangja változásában fedezhető fel ez az átalakulás. Zsoltban és Mácsaiban az is egy feltűnő különbség, ahogy ellazulnak a felvételek szüneteiben.

Zsolt egy keményebb szövegrészt követően válik rövid átmenet után könnyeddé, Mácsai pedig rákezd a mondókáira: “Kedves feleségem megbetegedett…”; vagy épp “Sátán ülepében két szál gyöngyvirág…”; esetleg valami klasszikust idéz Noéról és így hajózik vissza a szerep egy újabb momentumába. Mácsai egyébként a forgatás egésze alatt olyannak tűnt, mintha magába szívná színészpartnere lazább stílusát, tolerálóan és nem követően, de a leghatékonyabb együttműködés híveként.

Mindazonáltal Nagy Zsolt volt az, akivel önkéntelenül először sikerült felvennem a kapcsolatot, amikor az egyik próba során kiszúrt magának és munka közben egyszerűen rákérdezett: “Te mit jegyzetelsz?”

Én meg megfagytam abban a pillanatban, de látva, hogy erre a megszólításra sem ugrik rám egy osztag túllőtt security, végül felengedtem és elnézést kértem, hátha megzavartam valamit. Mire Zsolt tréfásan megjegyezte, hogy csak azért kérdezett meg, mert új arc vagyok a helyszínen és nem tudta elképzelni mit körmölök. Sőt feltételezte, hogy a szövegkönyvet ismerve épp osztályozom a teljesítményét. Erre persze nem álltam meg megjegyezni, hogy “Ne aggódj, eddig jól állsz!”. “Bátor”, felelte erre Zsolt, de azért dőlt a nevetéstől.

Komolyan gondoltam, “jól álltak” a dolgok a forgatáson és jó volt elnézni, ahogy a stáb dolgozik a lehető legnagyobb hatást téve az olyan egyszeri vendégekre, mint mi. A forgatási naplónk következő részében beszámolunk arról, mit mondott Nagy Zsolt a szerepről, a színészek munkamódszeréről, a mai magyar sorozatkultúráról. Valamint Krigler Gáborral is beszéltünk, az HBO saját gyártású műsorainak kreatív tartalmáért felelős munkatársával, arról mik a magyar Terápia céljai közönségénél és mi ennek az egyedülálló vállalkozásnak a háttere.

15 hozzászólás Ne habozz!

Vektor - 2012. 10. 12. 23:48

Ebből HBO előfizetés lesz a következő két hónapra. :)
A maradék kételyem is elszállt, az In Treatment remek sorozat, az előzetesek és a beszámolótok alapján a magyar változat nem okozhat nagy csalódást.

CyClotroniC - 2012. 10. 13. 00:03

Köszönöm nektek a beszámolót és a karaktercunamit, remek kis olvasmány volt!
A sorozatnak meg szurkolok, és persze barátkozok azzal a furcsa és ismeretlen érzéssel, hogy jön egy magyar sorozat, amit VÁROK!!! :O

Hooligan - 2012. 10. 13. 00:37

Na ezért (is) szeretem a Junkiet. Köszönöm én is ezt a beszámolót, eléggé felcsigáztatok.

toxigen - 2012. 10. 13. 01:07

Mire számíthatott,várhatott még Mácsai,mikor megkérdezte Tőled; “ennyi?”?

Flanker - 2012. 10. 13. 01:08

A beszámoló igényessége a sorozatéval vetekszik, gratulálok!
És fogadjátok egészséges sárga irigységem a lehetőségért..:D

waces - 2012. 10. 13. 05:52

koszonjuk a beszamolot. parades. gratula.

Bogyó - 2012. 10. 13. 09:43

Tök jó a beszámoló, kérjük a folytatást!! :)

juhipuhi - 2012. 10. 13. 11:30

Jól megírt, részletgazdag beszámoló.

Vektor - 2012. 10. 13. 11:58

winnie: Ha már felhoztad, a Társas játék folytatása megrekedt a “valamikor 2013-2014 környékén” szinten? Gondolom a színészek és a készítők rendesen szétszéledtek, még ha van is az HBO-nál igény egy második évadra, nem lesz egyszerű megoldani. Ebből a szempontból jobb a Terápia, itt csak két színészt kell visszahozni egy esetleges második évadra.

winnie - 2012. 10. 13. 12:49

állítólag már készül szkript szinten, aztán meglátják, hogy érdemes lesz-e belevágni.

Zsuzsee - 2012. 10. 13. 12:58

Engem a promó is meggyőzött arról, hogy ezt nézni kell, de wow, iszonyat jó volt ezt a beszámolót olvasni. Köszi szépen:))

cefetke - 2012. 10. 13. 13:59

Köszönöm a remek beszámolót, jó junkiehoz illően nagyon várom a második részt :)

napocskin - 2012. 10. 13. 17:07

Nagyon klassz írás! Kíváncsi vagyok a sorozatra.

symor - 2012. 10. 13. 21:55

Na csak haza értem Szerbiából.

A beszámoló hosszáért itt kérek elnézést, de meg kell értenetek, hogy 20 oldalról indult lefelé a dolog és még így is sok mindent faragtunk.

A bőbeszédűségért az első részt illetően engem tessék ütni, 90-10% arányban osztottuk el a dolgokat ennél a cikknél, így Gaines-t illeti minden dicsőség, hogy elfogadta szószátyár stílusomat és kiegészítette, amit ki kellett.

A következő rész már jóval barátibb 60-40 arányt képvisel, de minden hibája, vagy fárasztó hosszúsága az továbbra is az én saram.

Minden tiszteletem Gaines részvételéért az írásban, aki nemcsak kisegített, de ellenőrzött is a folyamat alatt.

exile - 2012. 10. 15. 17:58

Az én érdeklődésemet felkeltettétek, kíváncsian várom a sorozatot!

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz