login |

I Just Want My Pants Back

2012. 11. 25. 15:25 - Írta: human

9 hozzászólás | kategória: kritika,

Here is my number, it’s real.

Most már komolyan felmerül a kérdés, hogy miért csak egy igazi feelgood sorozat élhet egyszerre? Tényleg csak ennyire van igény? Az Entourage és a How To Make It In America után volt nekünk például ez a Pants Back-történet az MTV-től, de kasza lett, szóval már előre féltem a jelenleg egyeduralkodó Wedding Band-et. De arról már írtam, így inkább térjünk vissza gatyakeresőre. (Pilotkritika itt.)

Egy biztos: az I Just Want My Pants Back egy eléggé tudathasadásos sorozat. Nagyon hipster, de valójában a szereplői ironikusan utálják a hipstereket. Szóval bogozza ki aki akarja. A lényeg, hogy 4 fiatal a főszereplő, akik egy gatyát keresnek. Vagyis az egyikőjüket cikizik, mert az egy gatyát keres, ami tulajdonképpen majdnem egy hasonlat az igaz szerelemre. Sok gyönyörű nőt kell majd megcsókolnia, és ennek egy részét láthatjuk is, mire megtalálja Őt.

A konkrét történet az lenne, hogy a főszereplő az első részben összejön egy lánnyal, akibe teljesen belezúg. A közös éjszakájuk után ez a hölgyemény lenyúlja a farmerét (skinny) és hamis számot ad meg. Érdekes ívet ír le a sorozat, hiszen innen nyilván az idealizált keresésbe fordulnak a dolgok, de a 12. rész végére azért beköszönt a valóság. Mondhatni a legkönnyebben megállapítható karakterfejlődést látjuk. Na jó, volt ennél szájbarágósabb is, nem 40 éves köldöknézős művészeknek készült a Pants.

Viszont az egyszerűsége ellenére is működik a sorozat. Azt azért leszögezném, hogy ha a főszereplők a pilotban nem szimpatikusak, akkor hagyd a fenébe, végig olyanok, sőt olyanabbak lesznek, ellenben ha nincs különösebb bajod velük akkor jól fogsz szórakozni. Mondjuk szerintem idősebbeknek is üthet, hiszen mindenki volt fiatal, volt idő, amikor még mást hitt fontosnak.

Ők is csak ilyenek. Nyomatják a szar munkájukat, mert 22 évesen nem hever az ember lába előtt a világ, kivéve ha Vincent Chase a neve, de ez nem töri le őket túlzottan. Olyanok, akik a legtipikusabb lehúzások között is viszonylag vidámak tudnak maradni. Ez az egész sorozatnak a bája, és így üt át a feelgood. Meg a baromi jól fényképezett és színszűrőzött jeleneteken.

Ráadásul mindezt nem annyira ismert főszereplőkkel hozták össze, ami még dob az egészen. Nyilván egyfajta szubkultúrát képviselnek a karakterek, szóval ha körbenézel a barátaid között, akkor nem hasonlókkal lesz tele a Facebookod, viszont a maguk nemében eléggé hitelesnek tűntek a szereplők.

Az I Just Want My Pants Back amúgy tipikusan az a kategória, amiről szerintem winnie már kérdezett is hetit egyszer: a 4. rész környékén elraktam, hogy ne fogyjon el. A be nem jelentett folytatás pedig nem azt eredményezte, hogy gyorsan ledaráltam, hanem még őrizgettem. És milyen igazam volt. A f#s időt kellően feldobta ez a kicsi nyár, amit a sorozat képviselt, konkrétan például volt egy rész, amikor elment az áram New York-ban, és mindenki izzadt, mint a ló.

Szóval ő csak a gatyáját akarja vissza, én pedig egy második évadot szeretnék. Nyugi, igazából önmagában is működik ez a 12. rész, remek keretes szerkezetet alkot a szezon. Nyilván a karakterek ezután is élik tovább az életüket, mint minden sorozatnál, de a készítők nem egy cliffhangert dobnak az utolsó percekre.

ui: az utolsó részben a Mizuból lopnak “we fit together really well like human legos”!

9 hozzászólás Ne habozz!

Lengabor - 2012. 11. 25. 15:37

Az első négy részt láttam. Tulajdonképpen az a kategória, ami tetszik is, meg nem is. A szereplők nem váltottak ki belőlem túlzottan semmilyen érzelmet sem. Van egy hangula (lehet, hogy ez a hipsterség), de mégsem az a fajta MTV-s próbálkozás, ami sok-sok részen át megfogna. Nem nagyon haladt semerre sem a történet, amíg néztem, az alapszitut egy időre hanyagolták is, aztán kényszeredetten újra elővették. A mélypont az volt, amikor azt a dagadt disznót kenegette be a krémmel, akitől a drogot akarta megszerezni. Valószínűleg be fogom fejezni, főleg, hogy ezek szerint van valamilyen lezárás-szerűsége, de ne az a sorozat, amire évek múlva is szívesen gondol vissza az ember. Ha valamihez kicsit hasonlítanom kellene, akkor az az HBO-s Girls lenne, de mivel azt fél(!) rész után lelőttem, így lehet, hogy tévedek.

fm! - 2012. 11. 25. 18:17

Eddig az egyetlen mtv-s sorozat, ami igazán tetszett…

kasmat - 2012. 11. 25. 22:27

Szerintem eléggé alulértékelt sorozat volt, én hetiben néztem és nem okozott csalódást. :)

isolde - 2012. 11. 25. 23:07

Nem, a legós szöveget Fluor Tomi is nyúlta, ebből a számból: http://www.metrolyrics.com/scream-my-name-lyrics-lmfao.html

Infernus - 2012. 11. 25. 23:11

Nekem (is) nagyon bejött, én is szívesen nézném tovább a sorozatot (pl 2. évadát, ami nem lesz, ez már biztos egyébként?), a karakterek kedvelhetőek szerintem is jó sorozat, feldobja az ember hangulatát :) (mondom ezt 10 rész után is)

winnie - 2012. 11. 26. 00:09

igen, sajnos biztos a kasza.

yeeeyha - 2012. 11. 26. 08:52

Ma reggel megnéztem a pilotot. Maradok :D
21 évesen jó olyasmit nézni, ami közelebb van hozzám, ráadásul tényleg tökéletes a feelgood. Imádom.

yeeeyha - 2012. 11. 27. 20:01

Be is fejeztem, fáj a kasza :(

VanillaSky - 2012. 12. 03. 18:24

Ismét a junkienak köszönhetek egy sorozatot melyet “nélküle” soha nem fedeztem volna fel. Entourage, How tok make it in America után ez is hozta azt a lazulós, bulizós életérzést mely sajnos kezd az életemből elpárologni:)

A sorozat legjobb arca a boltos faszi meg a bio blogos srác.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz