login |

Parenthood: vége a 4. évadnak – írta Sue

2013. 01. 25. 16:11 - Írta: vendegblogger

13 hozzászólás | kategória: 2012/13 finálék, kritika,

Pour yourself  a glass of wine and have your tissue handy. Paranthood starts now!

Bár az idézett felvezetés a 4×13-as részt előzte meg a Facebookon, gyakorlatilag a Parenthood összes része előtt megállná a helyét gyakorlatilag. Ha jellemeznem kellene a negyedik évadot, akkor azt mondanám, hogy a mindössze 15 rész végig egyenletesen magas színvonalat hozott, nagyon emberi témákkal dolgozott – zseniális párbeszédekkel, teljesen emberi reakciókkal, s tette mindezt rendszeresen olyan érzelmeket megmozgatva, hogy tényleg rendszeresen szükség volt a zsepire – hol örömünkben, hol meghatottságunkban.

Nekem, a történetikeret-mániásnak határozottan bejött, hogy ez az évad is 3 etapra tagolódott, miképp az előző szezon is, s itt is mindegyik “zárás” egyben az új szakasz történéseinek elindítója is volt. A történet haladt, a szereplők fejlődtek – még ha olykor kiszámíthatóan is, akkor sem zavart, mert jól volt megírva, és rendben volt.

Az évadzáró pedig nagy vonalakban ugyanolyan volt, mint az előző évadban: nem volt igazi, nagy cliffhanger – egyértelműen azért, mert a rész úgy íródott, még nem tudni, lesz-e folytatás. (Reméljük!)  A történeti szálakat illetően a fontos momentumokat emelem ki az alábbiakban, úgyhogy a tovább mögött spoileresen folytatom.

Az idei évadnyitóban megismertük Julia és Joel családjának legújabb tagját, Victort.  Az ő családba illeszkedésének és adoptálási folyamatának történetét végigkövethettük az első találkozástól az adoptációs papírok aláírásáig. Ahogy szeptemberben jósoltam, a folyamat nem volt zökkenőmentes: a 4×05 baseballmeccse hozta az első igazi áttörést, ekkor érezhettük először, hogy sínre került a dolog. Ráadásul az addig a munkája és a családja közt egyensúlyozó Julia komoly döntést hozott: kilépett, hogy több időt tölthessen a gyerekeivel.

Aztán a 4×10-ig körülbelül rendben is mentek a dolgok, akkor indult el a harc Julia és Victor között (baseballütővel erkélyajtó betörése; rendőrég kihívása Juliára, stb), ami Julia egyre kétségbeesett próbálkozásiból állt, hogy a kissrác megszeresse őt, és nem csak Joellel jöjjön ki. Az egésznek persze olykor Sydney itta meg a levét, néha tényleg sajnáltam a leányzót, mert jóval kevesebb jutott neki az édesanyjából, mint amennyit olykor ő szeretett volna.

Julia számára az utolsó lökést az adoptáció véglegesítéséhez a Crosby-val folytatott beszélgetése adta meg – igen, az öcsivel, aki segített neki megérteni a 9-10 éves kissrácok lelki világát.  Mindenesetre az évadzáró egyik katartikus jelenete volt az, amikor Victor a bíróságon Braverman lett (vagyis Graham, de Braverman – értitek, ugye?).

Crosby és Jasmine folyamatosan vívták harcaikat a háztársként való együttélés keretében, de mindezt amolyan rájuk jellemzően, aranyosan teszik. Két nagyon emlékezetes momentum volt idén az ő életükben: a beszélgetés az afroamerikaiságról Jasmine és Jabbar közt, valamint az, ahogyan Crosby összeveszett anyósával, ami feleségét is felháborította. Pedig Crosby viselkedése teljesen érthető, csak két olyan ember került szembe, akik nem egykönnyen ismerik be, hogy a másiknak részben igaza lehet. Az anyóssal való békekötést a második unoka érkezése hozta el. Igen-igen: Crosby ismét apa lesz!

A Luncheonette kezd beindulni: az idei évadban már jóval kisebb szerepet kapott, mint tavaly, jól működik már a munkamegosztás is: Crosby a zenei felelős, Adam az, aki ért az üzlethez, Amber pedig remekül tud mindegyikükkel dolgozni. Azért volt egy kis izgulni valónk a 9-10. részben a házsártos új szomszédnak hála, de a városi tanács meghallgatásán Crosby bevetette magát, így nem hallottunk azóta Marley-ról.

Sarah új főnöke, Hank – szintén, ahogy várható volt – komoly gondokat okozott Sarah és Mark kapcsolatában. (Ray Romano remek választás volt Hank szerepére!) Az első csók (4×05) után Sarah őrült kompenzálásba kezdett, ennek az eredménye lett, hogy összeköltöztek Markkal. Majd miután Sarah egy közös hétvégi program helyett az álmelózós hétvégét választotta Hankkel, egyértelmű volt: Mark nem fogja tovább elviselni Hank jelenlétét Sarah életében, ezért szakítanak (4×10).

Ezután Sarah és Hank kapcsolata egyre szebben kezdett kibontakozni, majd Mark ráébredt, kár volt csak úgy elengednie Sarah-t, úgyhogy bejelenti: harcolni fog érte. Sarah-t így válaszút elé állították, ami szintén az utolsó részben kerül feloldásra: bár még mindig szereti Markot is, de szeretné megpróbálni Hankkel. Ő pedig bejelentette: Minnesotába költözik, hogy a lánya közelében lehessen. Majd a reptérre tartva beugrott Sarah-hoz, és felajánlotta neki, hogy menjen vele, mivel két emberrel törődik igazából, az egyik a lánya, a másik pedig Sarah, s ezért szerette volna, ha ő is vele menne. Sarah ezzel kapcsolatos döntésére még nem került sor, bízzunk benne, hogy megtudjuk.

Csendben jegyzem meg: én végig Hanknek drukkoltam, mert bár semmi bajom Markkal, kedves, aranyos, rendes srác, Kristina nagyon eltalálta: kölyökkutya. Számomra sokkal inkább működött a kémia Hank, a FÉRFI, és Sarah között.

Jelentem: Amber felnőtt! Már az előző évadban is nagyon komoly, felnőtt nőként viselkedett, de ebben az évadban a szerelmi szála végképp egyértelművé tette mindezt. Ryannel (Matt Lauria – újabb ötös a castingosoknak) Zeek jóvoltából ismerkedett meg, aki Camille unszolására önkéntesnek állt a Veterán Központban, s ott találkozott az Afganisztánból nemrég visszatért sráccal, aki próbál visszailleszkedni a társadalomba.

Zeeket kicsit saját magára emlékeztette Vietnam után (annyira örömteli volt, hogy ezt az infót Zeekről ilyen jól tálalták, nem volt tolakodó, erőltetett), azzal a különbséggel, hogy neki volt kihez hazajönni, míg Ryannek nem, s ezért szárnyai alá vette a fiút. S ezzel nagyon jót tett vele. Nagyon kedvesek és bájosak együtt, s bár először Ryan a lejtőn indult el, de a jókor jött pofon és az átmeneti különválás hatására végre megtalálja az útját. Az évadzáróban az, ahogyan szerelmet vallanak egymásnak Amberrel, új szintre emeli a kapcsolatukat.

Ha már anya és lánya megvolt, jöjjön a fiú: Drew az évad pozitív csalódása volt. Köszönhetően egyrészt a Markkal folytatott beszélgetéseinek (beköltözés után, majd a szex kapcsán), másrészt pedig annak, ahogy az évad utolsó harmadában Amy-vel viselkedett.  A tiniszex, tiniterhesség és abortusz kérdését úgy járják körül, hogy az egyszerre kedves, emberi és megható, miközben felhívja a figyelmet arra, hogy hogyan kellene felelősségteljesen viselkedni.

Drew előtt le a kalappal, ahogyan végig Amy mellett állt. Az évadzáró híre volt számára, hogy felvették az egyetemre, de mivel a városban marad, így ha lesz 5. évad, vele továbbra is rendszeresen találkozni fogunk szerintem – nem úgy, mint Haddie-vel.

A végére hagytam a megkerülhetetlent: Kristinát és a mellrákját. A szűk család életére egyértelműen rányomja a bélyegét a diagnózis, de eleinte mégis próbáltak úgy viselkedni kifelé, mintha minden rendben lenne. Persze Adam az, aki nem tudja magában tartani ezt a hatalmas és rettegést ébresztő titkot, így előbb Ambert avatta be (aki itt is tanúsította: lehet rá számítani), majd Haddie-t is felhívta.

Az az apa-lánya telefonbeszélgetés szintén olyan volt, amit száraz szemmel nem lehetett végignézni. A 4×05 végén azonban Kristina a család elé állt, elmondta, mi is a helyzet vele, s innentől az egész család mindent megtett azért, hogy segítsenek nekik, amiben csak tudnak – ha kell, az évek óta eldugott füvet is előkeresik, hogy fájdalmait enyhítsék. Mindeközben Max indult a diákelnökségért, amit meg is nyert, így szerezve nagy örömöt szüleinek.

Elnöki ténykedése már más kérdés: nem arat osztatlan sikert társai körében, de édesanyja terelgetése hatására mindig megtalálta a helyes utat. Max-szel kapcsolatban muszáj megemlítenem a kamaszodáshoz való hozzáállást: annyira jellemző volt, ahogyan viselkedett, hogy többször megnevettetett az őszintesége.

A mellrákos történetszálért kijár a pacsi a készítőknek: ilyen okosan, jól felépített egészségügyi témájú edutainment (“szórakoztatva oktatás”) utoljára a CSI: NY 3. évadjában, az egyik szereplő lehetséges HIV-fertőződése kapcsán volt látható. (Tudom, ez anno több helyen akár szájbarágósnak is tűnt, de egészségfejlesztési szempontból jól meg volt csinálva. Itt most sokkal jobban megoldották a feladatot.) Nem tolakodó módon, mégis részletesen, fokról-fokra, jól és közérthetően bemutatják, milyen érzés a diagnózis megkapása, milyen reakciókat vált ki a házastársból, mivel jár a kemoterápia, stb.

A gyógymódokról is szó van már a legelejétől, s arról is, hogy kinek mikor mit és mennyit áruljunk el, mint ahogyan a kemo következményeként előálló kopaszsághoz való viszonyt is. Egyértelmű, hogy eddig ez az egyik központi szál az idei évadban (adalék: mindez Monica Potter és Jason Katims egymástól függetlenül kitalált történetszála Krisitina karakterének). Remekül végigkövetik a folyamatot egészen addig a pillanatig, amikor az orvos rákmentesnek nyilvánítja Kristinát.

Még egy kiemelendő dolgot hagytam a végére: a karácsonyi epizód (4×11) volt az évad csúcspontja – mondhatni, hogy számomra etalonná vált a sorozatok karácsonyi epizódjai között. Tökéletesen benne volt minden, ami Parenthood, ami Braverman. Kristina videóüzenete a gyerekeinek pedig abszolút mindent vitt. Zeek története, valamint Haddie hazaérkezése pedig már csak a hab volt a tortán.

Ha osztályoznom kellene az évadot, akkor simán 8/10, mert még a tavalyinál is konstans erősebb részeket hozott sorban. Most pedig csak a reménykedés marad, hogy az NBC a papírformának megfelelően berendeli az 5. évadot. Ha nem tennék, egy hiánypótló családi drámának vetnének véget.

13 hozzászólás Ne habozz!

julcsi - 2013. 01. 25. 16:37

nekem ez a sorozat volt az, amit minden héten a legjobban vártam, de tényleg, nagyon. tökéletes évad volt, szem nem maradt szárazon egyszer sem.

Hank, vagyis Ray Romano volt az abszolút kedvenc, és ha tovább viszik, remélem, hogy visszatér.

más kommentem nincs is, mindennel egyetértek, ami a kritikában elhangzott. igazi, emberi, vicces, szomorú, olyan karakterekkel, akiket nem lehet nem imádni.
remélem, lesz folytatás!

nyszab - 2013. 01. 25. 16:48

Nem sok mindent tudok hozzátenni, nem tudom hogyan lehet biztatni embereket, hogy kezdjék el nézni, nehéz elmagyarázni miért olyan jó, de egyszerűen az, több, mint egy heti negyven perces kikapcsolódás, azt hiszem hogy a quality television kifejezésnek valami hasonlókra kellene vonatkoznia, az egyik legtöbbet adó sorozat az én repertoáromban, érdemes nézni.

Niki - 2013. 01. 25. 16:54

Szuper évad volt, reméljük lesz következő!

Szintén Hanknek drukkoltam. Romano mindenképpen maradjon, nagyon jó történetet és párbeszédeket kapott, amit még lehetne fokozni:) Persze, hogy hogyan rántják vissza Minnesotából, az nagy kérdés, illetve, hogy szeretne-e szerepelni mégegy évadot…

A Crosby-féle szál teljesen hidegen hagy, nem bánnám, ha nem szerepelnének a következő évadban, csak elveszik az időt a többiektől.

A csak 15 rész miatt pedig azért érezhető volt, hogy sietnek a történet meséléssel.

endel - 2013. 01. 25. 17:14

na, kommentek lassan ravesznek, hogy elkezdjem, lost room / six feet under utan amugyis bele akartam kezdeni Peter Krause miatt

Sue - 2013. 01. 25. 19:42

Azt még hozzátenném, hogy amellett, hogy egyszerűen zseniális maga a sorozat is, a zenék is nagyon ülnek, sokszor hozzátesznek még “egy kis extra pluszt” az érzelmi töltethez.
Nem tudom, ki hogy van vele, nekem szokásommá vált, hogy amikor az egyes epizódokban meghallom a címadó mondatot/szófordulatot, azonnal szalad fülig a szám – merthogy mindig elhangzik. :)

Junkiegirl - 2013. 01. 25. 20:22

Talán a legerősebb évad eddig! Minden héten vártam, hogy jöjjön és az egyből nézős kategóriába került.

szoszilany - 2013. 01. 25. 20:47

Csatlakozom, imádtam minden percét, megkönnyeztem talán minden részt.
Viszont én Mark-párti voltam már az elejétől, imádtam, hogy vártak egymásra amíg Amber befejezte a sulit, meg ahogy bedumálta magát a családi fotóra. Részemről haragszom Sarah-ra, hogy nem őt választotta, nem fogott meg Hank…

szerintem - 2013. 01. 25. 21:11

az utolso reszt meg nem lattam, de ettol fuggetlenul nagyon elegedett vagyok az evaddal. kristina a kezdetektol a kedvenc karakterem, pontosan ugy es annyira eros, hogy kozben megmarad nonek.
az o szotirjukat szeretem egyebkent a legjobban, peter krause es monica potter egyutt olyanok, mintha nem is szineszek lennenek, hanem hazastarsak, fantasztikus a kemia kozottuk.
crosby szerintem eppen attol jo, hogy olyan idegesito, engem legalabbis mindig idegestitett, es jasmine is, de nekik ez a dolguk, ok ilyen karakterek, erdekes ilyesmit is latni, hogy hogyan latjak ok a vilagot.
ami nekem nagy hianyossag, hogy juliaek vannak mindig a legkevesbe kibontva, meg egy ennyire sulyos temat, mint az orokbefogadas, is csak erintolegesen mutattak meg nekunk. nekem mondjuk eleve eleve nem volt szimpatikus a dolog, hogyan akarnak orokbe fogadni valakit, akinek van anyja es mar eppen eleg nagy ahhoz, hogy emiatt utalja oket. persze, lehet, hogy rosszul latom, de en ennel sokkal tobb bonyodalmat es tepelodest vartam volna ide.
a sarah-fele vonal iden nem volt olyan jo, szerintem, logott a levegoben az egesz. mark a kezdetektol teljesen bena huzas volt, szerintem, kolyokkutya, pontosan, hosszu tavon semmilyen no szamara nem vonzo az ilyen, ugyhogy mar vartam, hogy eltunjon, ugyanakkor kicsit csomorom van lorelai szerelmi eletebol. mintha lauren graham hozna magaval ezt a karaktert ebbe a sorozatba is, bar a gilmore-ban legalabb anyagilag rendben volt. valami mast is mutathatnanak most mar belole, mert ez igy egysiku. drew szinten nem eleg hangsulyos, de talan majd mostantol hangsulyosabb lehet. amber nekem sosem volt kedvencem, talan ezzel a felnottesebb hozzaallassal jobban megkedvelem.
mindent osszevetve a parenthood ebben az evben is kiemelkedo volt, nem tudok meg egy olyan dramat mondani, ahol ennyire dobbenetesen jo parbeszedek es ennyire jok szineszek vannak. nagyon sokszor leirtam mar, de a braverman csalad olyan valosagosnak tunik, hogy ha orulnek en is orulok, ha banat eri oket, veluk szomorkodom.

Dor Ka - 2013. 01. 25. 21:58

én se írok túl sokat, a kritika mindent elmond.:)
tavaly tavasz/nyár környékén találtam rá a sorozatra és a nagy dara után kedvencem lett, alig vártam az új évadot. a zsepikre most tényleg szükség volt! mindenkinek csak ajánlani tudom, szerintem az ilyen kaliberű sorozatok (családi-dráma) mindig aktuálisak, bármennyire is agyoncsépeltek már ezek a mindig visszatérő témák. ha a készítők mégse döntenek a folytatás mellett szomorú leszek, mert a “braverman”-ség bizony egy ragadós kórság!:D a színészeket itt azért érdemes kiemelni, nagyon jó a kémia köztük, nagy családi halmazként is, meg külön-külön személyenként lebontva dettó. karakteresek; nincs olyan köztük, aki nézhetetlenül irritálna. szurkolok, h. még legalább egy évad erejéig folytassák!

Arthuro_Adam - 2013. 01. 26. 12:55

A kritika alapján azt szűrtem le, hogy Jason Katims továbbvitte az FNL lényegét, ezt jól látom?

mitsesejt - 2013. 01. 26. 14:50

nagyon szerettem az évadot. kedvenccé nőtt a sorozat.
nekem Julia hozta ki a legtöbb új színt magából, az eddigiekhez képest. (beszélgetése Crosby-val!)
szeretem Lauren Graham-at, de néha olyan mintha csak hezitáló tekintetű közeliket kapna.. érdekelne a Hank-szál, de mintha a Katims az interjúban azt mondta volna, hogy attól függ a sztoriszál. hogy elérhetőek-e a színészek..meglátjuk. remélem lesz 5. évad!

szerintem - 2013. 01. 26. 21:26

@Arthuro_Adam: sajnos nem lattam az FNL-bol semmit, bar csak jokat olvastam rola, de a ket sorozat parhuzamosan futott egy ideig, ugyhogy nem hiszem, hogy egyszerre csinalt volna ket ugyanolyan sorozatot. de stilusaban biztosan vannak hasonlosagok.

enci - 2013. 03. 02. 01:17

Dor Ka: egy olyan szereplő van/volt ebben a sorozatban, aki annyira nem illet bele, talán csak a játéka miatt, sőt, főként a játéka miatt: Haddie. Jó karakter lehetett volna, de a színésze nem igazán tudta jól eljátszani. Szóval ő idegesítő volt.

Egyébként olyan ez a család, mint a Harry Potterben Weasleyék: sokan vannak, szerethetőek, és mindenki ilyen családba akar tartozni. Nekem is van négy testvérem, meg közülük háromnak összesen hét gyereke, tudom, milyen fantasztikus egy KLÁN tagjának lenni :D És a tiniterhességet leszámítva nálunk is megvoltak/megvannak ezek a problémák, (értelmileg sérült gyerek, beteg szülő, örökbefogadás, veszekedő házaspár, anyós-vej viszonyok), és jó látni a Happy endet a végén, mert néha mi magunk nem látjuk. Nem biztos, hogy nálunk is így lesz, de maga a sorozat nem rugaszkodik el a valóságtól. És igen, képes egyetlen családban minden probléma előfordulni. Jó sorozat, kell neki folytatás! :)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz