login |

House of Cards-kibeszélő – írta Neoprimitiv

2013. 02. 06. 21:40 - Írta: vendegblogger

25 hozzászólás | kategória: kritika,

(A pilotkritikát itt olvashatjátok, ez a poszt afféle kibeszélő a folytatásról (a Netflix modellje miatt érdemes jelezni a spoilert vagy, hogy ki melyik epizódról ír), s nemsokára az évadkritikát is kirakjuk.)

winnie-vel abban maradtunk, hogy az első három részről írok egy lehetőleg nem túl spoileres hosszabb kommentet a pilotkritika után, amolyan második kritikának. Igaz, közben már a hetedik résznél járok, de a spoilermentesség kevésbé lesz gond, mint először gondoltam – a sorozaton ugyanis szerintem (legalább is eddig a pontig) nem nagyon van mit elspoilerezni.

A pilotban megkapjuk az alapfelállást, Francis bosszút akar állni a rajta átlépőkön és ezért mindazt a genyóságot, amit eddig az érdekükben használt fel, mostantól ellenük veti be. A konkrét helyzetek megoldása persze érdekes, de ez a sorozat eddig nem a sztori lebilincselő fordulataival kötött le. A tovább mögött folytatom spoilerek nélkül.

Félreértés ne essék, a House of Cards eddig lekötött, nagyon is, különben nem tartanék vele itt. Először is ott van az elkerülhetetlen összevetés az Elnök embereivel. Bár látszólag nagyon hasonló a téma, a két sorozat szerintem nem is állhatna távolabb egymástól. Sorkin-nál csillogó tekintetű kiscserkészek küzdöttek a Jobb Világért, Fényespáncélú Bartlett elnök oldalán. Finchernél egy meglehetősen nulla elnök körül önző potentátok brusztolnak pozíciókért, legfeljebb a szemétségük és a tehetségtelenségük mértékében térnek el egymástól.

Mindez azért is vicces, mert az axióma szerint Hollywood a demokraták pártáján áll. Nos, ha ilyennek festik le őket (az elnökkel és Frank-kel kezdődően minden eddig előkerült politikus demokrata), akkor milyenek lennének a republikánusok? A másik lehetőség, hogy Fincher és Spacey is republikánus. :)

Ehhez kapcsolódik a másik nagy különbség: itt nincs pozitív karakter, legalább is én eddig nem találtam. Frank eleve a szemétség többszörös életnagyságú szobra, egy XXI. századi Jágó vagy III. Richárd. Amíg az ablaknál állva töpreng a visszavágáson, nyugodtan futhatna alul egy csíkban az “elhatároztam, hogy gazember leszek”-felirat. Kevin Spacey zseniálisan alakítja, de ahhoz, hogy szurkolni tudjunk neki az is kell, hogy ellenfelei pont ugyanilyen alakok, csak kevésbé ügyesek.

Azon a pár tisztességes (vagy legalább annak látszó) figurán, akik eddig előkerültek, olyan gyorsan átgázolt, hogy egyértelmű, az ilyeneknek itt semmi keresnivalója nincs. A kezdő 90 másodperc még a főcím előtt számomra a legerősebb nyitójelenet, amire vissza tudok emlékezni, onnan kezdve pontosan tudjuk, kivel van dolgunk.

Részben ebből is következik, hogy míg az Elnök embereiben mindig meg akarták győzni a nézőt, hogy az elnök jár a helyes úton, itt eddig teljesen érdektelen maradt, miről is folyik a vita, kinek van igaza. Kapunk ugyan valami hátteret, hogy miért nem akarják a tanárok elfogadni az új oktatási törvényt (helló, Magyarország!), de a történet szempontjából nem túl fontos. Maga a hatalmi harc léte a lényeges, az, hogy mi fölött folyik, az másodlagos.

Biztosan nem direkt alakult így, de a politikai vezetés után Sorkin másik nagy kedvence, a sajtó is megkapja a magáét. Az őzikeszemű Zoe Barnes örömmel eladja a lelkét (is) egy jó szaftos insider infóért, és eddig nyomát sem láttam rajta annak, hogy érdekelné a miért, vagy állást foglalna egyik vagy másik oldal mellett. Itt szó sincs a The Newsroom erkölcsi felsőbbrendűségéről, az újságírók felelősségéről – ő csak első akar lenni.

Biztosan lesz később olyan helyzet, amikor ez majd változik, de egyelőre ő sem különb náluk. Elég sokat elmond a Fincher és Beau Willimon által felsorakoztatott panoptikumról, ha a legemberibb alak a kurvázó-kokózó Russo. Pontosabban ez sincs így, mert Frank és a felesége, Claire viszonyát nagyon ügyesen rajzolták meg. Ez a két ember egyértelműen fontos a másiknak, tökéletes páros. Még csak nem is érzelemmentesek, csak éppen az, hogy mindkettőjüknek a hatalom, az irányítás kézben tartása az elsődleges, meghatároz, hátrébb sorol minden mást.

(A hatodik részben ezt Claire ki is fejti, ha valakinek addig nem lett volna érthető, elég hatásos a jelenet. “Az én férjem ne kérjen bocsánatot. Még tőlem sem.” – elég pontosan kifejezi, mit tart Claire a legfontosabbnak a férjében.)

Visszaolvasva az eddigieket, úgy tűnhet, hogy ez inkább egy Ingmar Bergmanhoz illő kamaradráma, pedig nem így van. A párbeszédek legalább olyan lehengerlőek, mint Sorkin legjobb pillanataiban, van feszültség a helyzetekben, Frank nézőknek szóló kibeszélései nagyon ütősek. A színészekről csak azért nem beszéltem, mert Spacey-t már mindenhol az egekbe magasztalták, a többiek pedig szerintem méltó partnerei.

Ezzel együtt olyan érzésem van, hogy mostanáig a felvezetést láttam. Nem volt unalmas vagy vontatott, de ha heti adagokban sugárzott sorozat lenne, akkor kicsit gyorsabb tempóban haladtak volna az események. Úgy gondolom, hogy mostantól Russo további karrierje lesz majd a középpontban és igazából onnan kezdődik majd az igazi harc. Aki szerette az The West Wing vagy a The Newsroom pörgő párbeszédeit és játszmáit, de képes nélkülözni a tetejükre öntött erkölcsi szószt, annak kötelező darab a HoC. Csak önfegyelem kell hozzá, mert az ember ledarálja két hétvégén és utána nagyon hosszú lesz a következő év.

ui: Huhh, most tartok a 11. résznél – a hetedikig tényleg csak a felvezetésről volt szó, azóta a városligeti csónakázás átment vadvízi raftingba!

25 hozzászólás Ne habozz!

Bruzsy - 2013. 02. 06. 22:54

“No, he didn’t! :O”

By bruzsy, a második felének minden része után. Nincsenek benne fordulatok és megdöbbentések a sztori szempontjából, de Francis Underwood karaktere egyre mélyebb és mélyebb lesz, lassan már mindent ki tudok nézni belőle.

blogen - 2013. 02. 07. 01:04

Én eddig elégedett vagyok. Néhány hónapja panaszkodtam, hogy szégyenszemre a GoT korunk legrealistább sorozata a politikáról, erre most itt van ez. Na így kell ezt csinálni!

Bruzsy - 2013. 02. 07. 01:08

blogen: vannak ismerőseid a Kapitóliumban? ;)

Neoprimitiv - 2013. 02. 07. 05:58

Biztos, hogy sokban túloz, tipizál, de tartok tőle, hogy az alap politikai alkudozás, döntés előkészítés a valóságban is hasonlóan működhet.

napocskin - 2013. 02. 07. 09:58

blogen, nem láttad a Bosst? Genyó politikusban Spacey karaktere nekem eddig alulmúlja azt. Igaz, még nem néztem végig a sorozatot, úgyhogy fenntartom a véleményváltoztatás lehetőségét. :-)

Faruwiel - 2013. 02. 07. 13:50

ez a sorozat is nagyon jó, hasonló stílus mint a boss, de nekem boss fő szereplője jobban bejött, félre ne értsetek ő is zseniális, de az jobban az én stílusom, nagyon sajnálom azt a kaszát, remek sorozat volt, nem baj ez jó pótlék :)

blogen - 2013. 02. 07. 14:09

Láttam az első néhány részt a Boss-ból napocskin, aztán ejtettem. Rettentően unalmas volt, legalábbis az első részek, nem bírtam tovább nézni.

blogen - 2013. 02. 07. 14:24

Büszke vagyok rá Bruzsy, hogy soha, egyetlen részt se láttam az Elnök Embereiből.

Bruzsy - 2013. 02. 07. 17:05

Na, én végeztem. Még ülepednie kell, voltak kevésbé tetsző dolgok, de az összkép nagyon jó. Jövök majd a kritikával.

m76 - 2013. 02. 07. 22:50

Én még csak a 8. résznél tartok, de régóta ez az első olyan sorozat amiből egyszerre meg tudtam nézni 3-4 részt is.

Ez mindenképpen erős dícséret a sorozatnak. Szerintem nem zseniális, de nagyon jó.

Csak most már, hogy túl vagyok a felén kezdek aggódni, hogy nem lesz számomra kielégítő. Azt figyelembe véve, hogy az eddigi 8 rész alatt mi történt úgy érzem, hogy a hátfalevő 5 részben már nem juthatnak olyan messzire a karakterek mint azt én szeretném, vagy ha elég messzire jutnak, akkor nem elég részletesen számolnak be az útjukról. Már eddig is előfordult a sorozatban, hogy varázsütésre hónapok teltek el, de sajnos ezt a szájbarágáson kívül semmivel nem tudták alátámasztani egyszer sem.

fromdtod - 2013. 02. 08. 12:20

Imádom! Nagyon jó!

Én is a Boss-szal hasonlítom össze.
A Boss élethűbb. a Boss-t el tudom képzelni, hogy megtörténik. Ezt nem teljesen. Túl kifinomult. Túltökéletes. Nincs benne hiba. A világ tele van hibákkal, még a legnagyobbainknál is.
Örülök, hogy a főrfi és a nő jól együtt vannak. Már amennyire jól együtt tudnak lenni. Sablonosnak érzem már, hogy az ilyen jellegű sorozatokban a nő meg a férfi (itt a főszereplő párra gondolok) ölik egymást.
És tényleg mindenki rossz. Spolier: Az elnök is. Az elnöknek is megvan az akarata, és az elképzelése, és az is logikus, és a saját szempontjából tökéletes. Megtudjuk ugye, hogy miért nem akarta, hogy Specey külügyminiszter legyen.

Oldirty - 2013. 02. 08. 21:07

Érezni hogy az első két részt david fincher rendezte, sajátos, egyedi atmoszférát teremt a filmjeinek.
A harmadik rész vesztett is a bájából, james foley rendezőnek nem sikerült azt a hangulatot megteremteni mint David Finchernek…

m76 - 2013. 02. 10. 11:14

Szerintem pont a végére eresztettek le. Mintha 9. résztől másik sorozatot néznék. Hirtelen szétesik a koherencia, nem tudom, hogy más írta ezeket a részeket, vagy más rendezte, vagy mi történt, de nekem nagyon fura volt. Nem azt mondom, hogy innentől rossz lett a sorozat, csak azt, hogy érezhető ugrás van lefelé a minőségben. A 8. rész pedig egy filler rész volt, ami nem lett volna baj, ha utána visszajön a korábbi megszokott tempó. Egyedül a finálé az ami újra a megszokott minőséget hozta szerintem. Attól eltekintve, hogy finálénak gyenge volt, a cliffhanger meg tipikus eröltetett. Mintha eleve 2 évadra tervezték volna a sorozatot, és így a finálé csak egy rész a sok közül, egyáltalán nem emelkedik ki, nem ad pluszt, nem pörög fel.

Persze így is az év egyik legjobb sorozata, remek színészi alakításokkal (egyedül Claire volt néhány jelenetben számomra esetlen) Az évad szerintem megvan 8/10.

Thrasher - 2013. 02. 10. 11:37

féltávnál elgondolkodtam, be akarom-e fejezni.
minőségi, meg jók a színészek (Corey Stoll zseniális), és sikerült abszolút élvezhetővé, és érthetővé tennie a politikai játszmákat még az én számomra is, valamint Kate Mara is egy hatalmas jó pont, de annyira mesterkélt, művi az egész, hogy valami borzasztó. némelyik színpadias jelenettől kedvem támad beletekerni. a legdurvább Frank “I’m feeling hungry today”-je volt a pilot végén, de többnyire egyébként is kínosak a kiszólásai.

Junkieka - 2013. 02. 10. 21:48

Basszus! Ááááá… mikor lesz a folytatás? :O
Akaroooom! Mooost!!!

Utálom a cliffhangereket. Morc. Morc. :/

Brynden Rivers - 2013. 02. 13. 12:36

+ Kevin Spacey-nek volt végre egy jó szerepe
+ jó színészek
+ csavaros forgókönyv

– mesterkéltség, vannak emberi momentumai a karaktereknek, de nem túl sok
– aha persze majd pont az megteszi meg büntetlenül egy képviselő amit Frank

@fromdtod: Boss jobb és HIHETŐBB +1

Brynden Rivers - 2013. 02. 13. 12:47
Thrasher - 2013. 02. 15. 22:17

valahol az 5. rész környékén történik, hogy a csöves, aki számára nem bírnak jelentőséggel az anyagi javak, PAPÍRHATTYÚT HAJTOGAT a Clairetől kapott húszdollárosból, ezzel döbbentve rá a sikerre, és pénzre éhes, hideg, lelketlen üzletasszonyt, hogy lehet, hogy hibás értékrend szerint éli életét.

na most gyakorlatilag látom magam előtt az írók szobáját, ahogy mindannyian bölcsészsálban, és hipsterszemüvegben ülnek a Coldplay-poszter előtt, egyik kezükben iPaddel, másik kezükben Starbucks-kávéval, és írják ezt a filmsulis bölcsészsz*rt vazeg.

popzene - 2013. 02. 24. 16:50

Olyan mint a Boss, csak szarabb. Spacey más szerepeihez képest itt egy ripacs, a sztori meseszerű (Boss Disney-feldolgozásban), a karakterek egydimenziósak.

A Boss szereplői mérlegelnek, erkölcsi dilemmáik vannak (időnként), aztaztán persze többnyire a rosszat választják. Spacey-ék robotok. Uncsi. Csak azért néztem végig, mert nem volt más.

Persze a komcsi agitprop West Wingnél így is mérföldekkel jobb :)

Dor Ka - 2013. 02. 25. 21:12

Na, nálam az önfegyelem elfogyott!:D Ma fejeztem be az utolsó részt és most olvasom, – meg hát logikusan következik is – h. ennek lesz folytatása.:)
Nekem az egész bejött, úgy ahogy volt. Nem találtam színpadiasnak, sőt a kiszólások kifejezetten szórakoztattak. Nem szokásom a főcímet mindig végig nézni, de itt egyszer se tekertem bele (pedig a szokásosnál jóval hosszabb volt). De látom, miért megosztó ez a sorozat. Kevin Spacey zseniális és úgy látom egy ideje kivonta magát a filmezésből, az utóbbi években csak rövidfilmeket forgatott (ami egy ekkora kaliberű színésztől szokatlan, de lehet kicsit kiégett) ill. egy interjúban is valami olyasmit nyilatkozott, h. a filmekben már annyira nem látja a jövőt.
Az alapsztori és a történetvezetés tényleg nem nagy durranás, legalábbis nem volt nagy hű-meg há, inkább a karakterek, egyes szituációk/párbeszédek ütöttek, de azok nagyon és persze a játszmák. Nekem Francis és Claire kapcsolata tetszett a legjobban; amilyen egyszerűnek tűnik, rém összetett és nagyon nehéz elhinni róluk, de a nap végén még őket is valami szeretetféleség köti össze. Ahogy ez (át)alakul a részek alatt, a kis bagózós szeánszaik az ablakban, az elejtett – helyenként meglehetősen megdöbbentő – félmondatok stb. – nagyon érdekesnek találtam, h. nem egy agyoncsépelt, hagyományosan cukormázas házasságot látunk és nem is egy olyat, ahol a két fél orrba-szájba csalja egymást… hanem valami mást. De ugyanígy a többiek… Russo, a “kis” Zoe karakterfejlődését v. épp visszafejlődését is jó volt nézni.

Anthony - 2013. 03. 01. 18:37

Na megnéztem, jó volt a cliff, a következő évad is oda fog csapni rendesen :)
Nekem nagyon tetszett a 4-ik falas kibeszélés, persze néha szájbarágós volt, de azért volt pár ütős mondat is, “i’m hungry” ugye.
Ami nem tetszett, az az, hogy nem kellett volna Frank karakterét elvinni a végsőkig, így mostmár semmilyen szimpátia nem lehetséges irányába. Szerintem hiba volt, lehetett volna más irányba is vinni a sztorit.

fsanyee - 2013. 03. 03. 22:12

na ez is megvolt, tetszett. lesz 2. evad? mikor?

pingvin - 2013. 03. 05. 07:38

Nem rossz de a Boss sokkal jobb sorozat…

jjncaa - 2013. 03. 28. 21:25

Az első két rész után azt mondtam, hogy az év egyik legjobb sorozata, most néztem meg a tizenharmadikat, és szerintem az év legnagyobb csalódása… Ahogy említette valaki, a 8. epizód tipikus filler volt, majd teljesen szétesett a történet, buta fordulatokkal, a Bosst soha egy pillanatig nem éreztem annyira kínosnak, mint helyenként a House of Cardst.

A folytatás abszolút nem érdekel

EvilHedgehog - 2013. 04. 07. 22:59

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz