login |

Ben Hanlin-interjú – írta Harsányi László

2013. 02. 23. 18:10 - Írta: vendegblogger

7 hozzászólás | kategória: insider, interjú, reality,

(Disclaimer: Nemrég Budapesten járt Ben Hanlin, akit bűvészként, illetve a Discovery Channel-féle Trükkös tudományból (Breaking Magic) ismerhetünk (vasárnaponként 7:00-tól és hétköznap 16:00-tól látható). Alkalmunk nyílott interjút készíteni vele, s mivel Neoprimitiv már korábban beszélt a Junkie nevében Stana Katic-kal és Sarah Shahi-val is, így persze, hogy őt kértük meg, hogy faggassa ki a fiatal illuzionistát. Köszönet a lehetőségért a Discovery Channel-nek.)

Ben Hanlin inkább néz ki egyetemi menzáról éppen kiugró srácnak, mint nemzetközi hírű bűvésznek. A sorozat előtt főleg a Britain’s Got Talent-ből ismerték a “Magic Boy”-t és persze a netről, ahol a YouTube-on saját csatornája van. A beszélgetés végén pedig az is kiderült, hogy tényleg nem kell kameratrükk egy jó mutatványhoz.

– Mi a okoz nagyobb örömöt: kitalálni valami új trükköt vagy látni az embereket, amint döbbenten nézik?

– Azt hiszem, a varázslat csak akkor működik igazán, ha megmutatod. Ha ülök otthon a szobámban, kitalálok valamit, aztán megcsinálom, az nem varázslat. Akkor válik azzá, amikor közönség elé kerül és az úgy reagál, hogy “hűha!”. Abban a pillanatban válik varázslattá. Különben csak egy ötlet a fejemben.

Jópofa dolog kitalálni dolgokat. Megyek az utcán és meglátok valamit, ami megmozdít bennem valamit. Például itt ez az üveg víz, egy kicsit más formájú, mint ami Angliában megszokott, középen keskeny, szóval ha valamit bele tudnék rakni, akkor az látványos lenne. Aztán ez az ötlet kezd formálódni, alakot ölteni, néha napok, hónapok, évek alatt, de amikor végül közönség elé kerül és látom a reakciójukat, az az igazi jutalom, amiért érdemes csinálni. Olyan ez, mint amikor egy bokszoló készül egy meccsre. Gyakorolsz, gyakorolsz, gyakorolsz és amikor végre a ringbe lépsz és győzöl, az a jutalom.

A tovább mögött folytatom a beszélgetést.

– Ha már a sport metaforánál tartunk: ez egyéni- vagy csapatsport? Van egy team, amelyik segíti a munkádat?

– Attól függ. Hogy magán előadásokat csinálsz-e vagy színházi fellépéseket, showműsorokat? Általános szabályként a bűvészek inkább magukban dolgoznak. Ha viszont egy tévéműsorról van szó, mint ez vagy a Dynamo – varázslat a világ körül, akkor együtt dolgozom másokkal. Az oka nagyon egyszerű, ugyanaz, mint egy vígjátéknál: nem ugyanaz egy órányi műsort kitalálni, mint tíz órányit – ez kemény feladat. Másrészt az emberek erősebbek lesznek, ha másokkal dolgoznak együtt. Én, vagy valaki az asztalnál bedob egy ötletet, dolgozunk rajta és mielőtt észrevennéd máris valami olyan jött létre, ami megragadja az embereket.

Például ahogy ezt a műsort csináltuk, az teljesen egyedi, hisz ez nem egy bűvész show. Az ötlet az volt, hogy olyan technikai-tudományos dolgokat mutassunk meg, amik bűvésztrükknek látszanak. Tehát úgy indultunk, hogy leültünk a tudósokkal, pár bűvésszel és producerekkel, hogy itt van egy tudományos elv, milyen érdekes. Mire mi: “hát tényleg, jópofa, de ez csak egy iskolai szemléltető oktatás”. Na jó, akkor mi a leglátványosabb dolog, amit erre építve meg lehet csinálni?

– Vagyis itt fordítva mentek a dolgok, mint ami a megszokott?

– Pontosan! Például amikor a könyves jelenetet csináltuk. Ha fogunk két vastag könyvet és gondosan egymásra hajtogatjuk a lapjaikat, akkor hatalmas erővel kapcsolódnak össze. De ez csak mérsékelten érdekes. Elkezdtünk hát gondolkozni, mit lehet kezdeni a könyvekkel és az összetartó erővel? Végül fogtunk egy bungie kötelet, félbevágtuk, hozzájuk rögzítettük a könyveket és aztán a barátomnak, Wayne-nek le kellett ugrania egy jó ötven méter magas daruról. Ha az elv helyes, akkor a könyveknek ki kell tartaniuk és semmi baja nem lesz. Ha nem, akkor meghal.

– Elhanyagolható kockázat.

– Nos, igen. (vigyorog) De a lényeg, hogy így állt össze a műsor: volt valami többé-kevésbé érdekes tény és megnéztük, mi a legnagyobb durranás, amit ki lehet hozni belőle. Mindig az járt a fejünkben, hogyan lehet úgy megmutatni ezeket, ahogy még soha nem csinálták a tévében.

– Amennyire én látom, három jellemző mutatvány típus van. A minél nagyobb, annál jobb kategória, a telekinetikus jellegűek és amit te is csinálsz, a mikromágia. Mi vonzott ehhez az utóbbihoz?

– Mindenki másmilyen, olyan ez, mint a zenével. Van aki a rock’n rollt szereti, van aki a klasszikusat, mindenkinek van kedvence. A bűvészkedés is ugyan ez. Van akinek a nagy trükkök jönnek be, egy David Copperfield, amikor egyszerre csak megjelenik egy elefánt a színpadon.

– Vagy a sorozatban a tartálykocsi összeroppantása.

– Pontosan. Én, amikor kis kölyök voltam, azokba szerettem bele, akik a közeli trükköket csinálják. Akik odamennek valakihez az utcán, elkérik az óráját és csinálnak vele valamit. Azt hiszem, ez a személyiségen is múlik. Én szeretek beszélni az emberekkel. Szeretek közel lenni hozzájuk, hallani, amit mondanak. Van aki nem ilyen, jobban szeret a színpadon állni és nagyszabású trükköket csinálni. De a számomra ez az igazi, ezt kezdtem el tizenegy évvel ezelőtt. Persze az is benne van, hogy amikor egy tizenöt éves srác vagy, akkor nincs kéznél elefánt.

Voltak lyukas óráink, amikor nem volt mit csinálnom, s azzal dolgoztam, ami kéznél volt. Valamennyire érzékem is van ahhoz, hogy beszéljek az emberekkel. Így kezdődött, apró dolgokat csináltam és próbáltam a legjobb reakciót kiváltani. A számomra kihívás, hogy ugyan olyan erős reakciót váltsak ki egy meghajlított érmével, mint amit mások egy nagy színpadi show-val érnek el.

– Te voltál az iskola legnagyobb mókamestere?

– Persze! A tanáraim mindig mondták, hogy hagyjam abba, semmire sem fogom így vinni. Most gondolom nézik a Discovery Channel-t. De igen, mindig az utolsó padsorban ültem. A vicces az, hogy néhány tanárom, akik valaha leszidtak, most meghívtak vissza, fellépni! Körbeértek a dolgok.

– Mit szóltak a szüleid, mikor kiderült, hogy ez nem csak egy múló szenvedély?

– Ők is abban bíztak, hogy majd kinövöm, lesznek haverjaim, ilyesmi. Beiratkoztam az egyetemre, hogy legyen egy diplomám de közben mellékesen csináltam a bűvészkedést is, hogy legyen zsebpénzem, meg fizessem a tandíjat.

– Mit tanultál?

– Ingatlan menedzsmentet, kereskedelmi ingatlan értékesítést. Alig van különbség, nem? Esetleg eltüntethettem őket. Ültem az íróasztal mögött, írtam a jelentéseket, halálosan unalmas volt. Aztán úgy négy éve azt mondtam, ebből elég, soha többet. Szóltam a szüleimnek – akik boldogok voltak, hogy van egy szakmám, egy jó állásom, amiből tudom fizetni a tartozásomat -, hogy kilépek és bűvész leszek. “Mit? Hogyan?” Ez volt az első reakciójuk, de ezen persze már túl vagyunk.

– Honnan jött ennek a műsornak az ötlete? A Discovery keresett meg vagy ti beszélgettetek kollégákkal, hogy lehetne valami ilyesmit csinálni?

– A londoni produkciós srácok találták ki és vetették fel a Discovery-nek, hogy kellene egy nagyon cool tudományos műsort csinálni, de olyat, ami teljesen eltér minden korábbitól. Így merült fel a bűvészet, a varázslat, ezt érlelték tovább. Aztán egy csomó bűvészt behívtak válogatásra, így alakult ki a végső négyes: én Angliából, James Ausztráliából, Wayne Amerikából és Billy Kanadából.

Engem úgy találtak meg, hogy korábban raktam fel videókat a YouTube-ra, amelyeken ismert emberekre akaszkodtam. Lenyomoztam őket Facebook-on meg Twitteren, eléjük pattantam, csináltam valami trükköt és aztán felraktam a videót. Sok szabadidőm volt. Ennek hatására lett egy csomó követőm a YouTube-on, amire aztán felfigyeltek a Discovery-nél. Közben csináltam más műsorokat is Angliában, és így találtak rám. Azt hiszem, huszonegynéhány angol bűvészt néztek meg, és végül azt mondták, “Ez a videós srác lesz a mi emberünk”.

– Ma már mindennek utána lehet nézni, ki lehet deríteni a neten. Nem gyanakvóbbak az emberek, amikor odamégy hozzájuk azzal, hogy “Nem adná ide a gyűrűjét?”?

– Ez fura dolog. A mai világban az ember mindenre megkaphatja a választ, tíz másodperc alatt a mobiljáról. Ilyen a világban élünk. Az emberek annyi mindent látnak a tévében, a neten, a YouTube-on, olyan töménységben, hogy szinte immúnisakká válnak rá.

Ma két dolog történik, ha csinálok egy trükköt. Vannak emberek, akik azonnal előkapják a mobiljukat és elkezdik a Google-on keresni a magyarázatát. Ami valahol szégyen (nem mintha találnának bármit is), mert a keresés annyira lefoglalja őket, hogy közben nem tudják befogadni, nem tudják élvezni. A másik csoportnak fogalma sincs róla, de nem is akarja, hogy megmagyarázzák neki.

Ez az izgalmas a bűvészetben. A mai társadalomban mindenki nagyon gyorsan él, rohan. Ha valami olyasmit tudsz csinálni, amitől megtorpannak, amire nincs magyarázatuk és elámulnak, az valami igazán különleges. Ma már nagyon kevés dolog van, amin az emberek meglepődnek. Elmennek a moziba, megnézik a Gyűrűk Urát vagy mást, megszokják. De ha előttük csinálod és meg tudod döbbenteni őket, az azon ritka pillanatok közé tartozik az életben, amikor át tudják élni ezt az élményt. Képesnek lenni arra, hogy ezt megadd nekik, ez nagyon jó érzés.

– Az emberek hozzászoktak, hogy kameratrükkel és CGI-vel minden megoldható.

– Így van, de ha megkérlek, hogy gondolj valamire és utána megmondom, akkor arról tudni fogod, hogy nem kameratrükk. Nagyon ritkán él át ilyesmit az ember, ezért válik olyan különlegessé.

– Hogyan olvasol a gondolatokban? Jó, tudom, erre nem kapok választ!

– Kipróbáljuk?

– Persze.

– Oké. Az asztalon van egy pakli kártya és pár újság. Melyikkel csináljuk?

– Legyen a kártya.

– Rendben. Ötvenkét lap, gondolj az egyikre.

– Megvan.

– A pikk ász a leggyakoribb, amit a férfiak választanak. Arra gondoltál?

– Nem.

– Jó. A következő a kőr hetes.

– Közel, de nem igazán. A kőr stimmel, de nem a hetes.

– Nem a hetes? Akkor melyik?

– A kőr tízes.

– Az annyira nem is közeli. Ez elég véletlenszerű. Akkor nézzük, a kőr tízes a te választásod volt, itt van a pakli. Kirázom a dobozából, egyetlen lap van fordítva benne, nézd meg.

– !!!!!! Bocsánat, időt kérek, hogy egy kicsit összeszedjem magam!

(Csak hogy érthető legyen. A pakli kártya a karton dobozában hevert az asztalon, jó karnyújtásnyira tőlünk, a doboz csukva volt. Végig láttam, ahogy elvette, kinyitotta a doboz végét, kirázta belőle a lapokat és szétnyitotta. Az az egy kőr tízes volt lefordítva köztük. Halvány segédfogalmam sincs, hogyan csinálta.)

– Oké, nagyjából magamhoz tértem. Kell ehhez valamilyen speciális tehetség, érzék vagy csak gyakorláson múlik?

– Vannak bűvészek, akik megpróbálják meggyőzni a közönséget, hogy különleges adottságaik vannak. Próbálnak nagyon rejtélyesek lenni. Az én megközelítésem, hogy igyekszem nagyon őszinte lenne. Nincsenek különleges képességeim, nem tudok gondolatot olvasni. Gyakorolok, tíz éve folyamatosan gyakorolok, nagyon nagy mértékben ügyességen múlik.

A másik, amihez érteni kell, a manipulatív pszichológia, meggyőzés, jó beszédkészség, önbizalom. Ha ezeket mind összerakod, az tesz valakit jó bűvésszé. Nem csak egy dolog, együtt. Olyan, mint mondjuk a gitározás. Egy jó gitárost is ha hallgatsz, akkor az lehet, hogy már húsz éve gyakorol és gyakorol, együtt él a zenével, szinte belélegzi és ettől válik az egész olyan simává.

– Komoly pszichológiai gyakorlat állhat e mögött.

– Így van. Különösen a figyelem elterelésénél. Tegnap elmentünk vacsorázni és arról beszélgettünk, hogyan lehet ellopni egy órát. Én megmutattam, hogy miközben kértem, hogy figyeljenek valakire, aki elindult az asztalunk felé, elvettem az órájukat. Normál körülmények között persze észrevennéd, ha valaki megérinti a csuklódat, leveszi az órádat, de ha (csettint kettőt) lefoglalod a gondolataikat és teljesen másra figyelnek, akkor nem éreznek semmit. Nem érzik, ha a zsebükbe nyúlsz, így jön az agy és a pszichológia a képbe. Az ügyességnek és a pszichológiának egyensúlyban kell lennie, ha együtt tudod fejleszteni őket, akkor nagyon hatásossá válhatsz.

– Hány részes lesz a Breaking Magic a Discovery-n? Csak egy évad van belőle?

– Eddig kilenc rész készült el. Az visszajelzések nagyon jók voltak, a Discovery is nagyon elégedett volt azzal, ami elkészült, egy csomó országba eladták. Múlt évtől most márciusig nagyon sok helyen kerül adásba. Lengyelországban, Dél-Afrikában, Spanyolországban, Görögországban – a nézettség mindenhol nagyon magas volt, ami nagyon jó. Szóval nagyon örülünk, hogy a közönségnek, nektek tetszett és ha ez így lesz a többi országban is, ahol még bemutatják, akkor minden jel arra mutat, hogy lehetséges egy újabb évad, de még semmi sincs eldöntve. A lehetőségek minden esetre határtalanok, annyi minden van, amit fel tudunk használni, én nagyon szeretném ha tovább játszhatnánk!

A Trükkös tudomány (Breaking Magic) vasárnaponként 7:00-tól és hétköznap 16:00-tól látható a Discovery Channel műsorán dupla epizódokkal.

7 hozzászólás Ne habozz!

CyClotroniC - 2013. 02. 23. 20:10

A legdurvább trükk, hogy még senki sem dicsérte meg, pedig jó munka, tényleg :O

damoqles - 2013. 02. 23. 20:42

Jó bizony.

Memari - 2013. 02. 23. 20:51

Köszi az újabb színvonalat interjút Laci!

Láttam már a reklámját,és most bepótolom az elmaradást. :D

nagyonnagyon - 2013. 02. 24. 08:01

köszi

Neoprimitiv - 2013. 02. 24. 09:15

Köszönöm mindenkinek, nem gondoltam volna, de hihetetlen élmény volt! Egyrészt egy teljesen normális, jó humorú, közvetlen figura. Bevallom tördelemesen, hogy winnie üzenetéig fogalmam sem volt sem róla, sem a műsorról, éjszaka “gyorstalpaltam” magam belőle. A netes videói sokkal “menőzőbbnek” mutatják, ami valahol természetes, hiszen azok megkomponált előadások.

Másrészt, ha nem is csatlakoztam Vágó hitetlenkedő klubjához, én is hasonló bizalmatlansággal nézem a földtől elrugaszkodott magyarázatokat. Itt pont az volt a mellbevágó, hogy egy pillanatig sem volt kétséges – a részéről sem – hogy ez egy trükk, de valami olyan profizmussal és könnyedséggel csinálta az egészet, mint ha egy sörözőben a szomszéd asztaltól kérné el a hamutálat.

Más az, amikor a tévében lát az ember valamit, amikor benne van, hogy megvágták, manipulálták a felvételt és más, amikor ott van az orrod előtt és szó sem lehet külső trükkről. Mit ne mondjak, nagyon hatásos szemléltető oktatás volt.

yeeeyha - 2013. 02. 24. 14:57

A múltkor épp rákapcsoltam a Discoveryn, és ott is ragadtam, pedig egyáltalán nem érdekel ez a bűvészkedős dolog, bár pár trükköt lehet egyszer megtanulok a tesóm bűvészdobozából.
A srác meg nagyon helyes, és még a stílusa is egész jópofa.

Nikki - 2013. 02. 24. 19:22

Hallottam már róla, érdekel is, de mikor lesz erre is időm.. :( Az interjút viszont köszi, nagyon jó volt olvasni :)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz