login |

Zero Hour: 3 rész után

2013. 03. 02. 21:40 - Írta: winnie

16 hozzászólás | kategória: kritika,

(Pilotkritika és olvasói vélemények itt.) Hehe, rutinosan pont tegnap, pár órával a kasza előtt néztem meg a Zero Hour első három részét és azt kell, hogy mondjam, hogy valami hihetetlenül nagy hiánypótlás (lett volna) a sorozat a műfajában. Nagyon nagy szükség lett volna egy ilyen kincskeresős, rejtvényfejtős szériára és remélem, hogy lesznek is még hasonló próbálkozások. Valahol épp ezért is meglepetés volt a negatív rekord nézettség: a Zero Hour nem azért bukott, mert rossznak találták a nézők, hanem azért, mert eleve bele sem kezdtek, esélyt sem adtak neki. (Mert eleve rossznak tűnt? Itt az előzetes, ha segít.)

Persze könnyű a marketingre fogni a dolgokat, de az érdekes téma és az ismerős főszereplő megvolt, sőt, még a sorozat készítőjével is el lehetett volna adni a sorozatot, hiszen ez volt Paul Scheuring első berendelt pilotja a Prison Break után. Arról nem is beszélve, hogy a kincskeresés, ha A nemzet aranya-filmek sikerét nézem, érdekelheti a közönséget. Lehet, hogy ha az NBC-n indul ez a sorozat ősszel, a The Voice mögött, akkor az évad legnagyobb sikere, mint a Revolution – ezt sosem tudjuk már meg.

Szóval a sorozat. A fent linkelt pilotkritikában a sztorit mindenki felszippanthatja, hősünk feleségét elrabolják, ő pedig a nyomába ered. Mindez persze kap jópofa misztikus körítést is nácikkal, titokzatos órákkal, vallással, próféciákkal, apostolokkal, démongyerekkel, világvégével, de a lényeg ugyanaz, mint tavaly az ugyanekkor, ugyanebben az időpontban elindított és ugyanígy megbukó Missing-ben: eltűnik a főhős egyik hozzátartozója, ő pedig a világot (Kanada, Németország, India, Franciaország az első részekben) bejárva meg akarja találni. Csak itt nem volt ügynöknő anyu kutat, hanem újságíró apu, aki kap maga mellé egy ügynöknőt.

Annyira, de annyira tipikus a pilot, de éppen ezért is működik annak, aki valamennyire fogékony a műfajra. Scheuring tényleg körzővel és vonalzóval rakja le a sorozat alapjait: bemutat pár rejtélyt, megteremt egy főgonoszt, a főhős köré szervez egy sidekick csapatot (két ifjú geek, egy lány és egy fiú az újságból, meg egy pap – Scooby és társai) és belebegteti azt, hogy miről fog szólni az elkövetkező 12 rész.

Világméretű összeesküvésről, jókról meg gonoszakról, csavarokról és totális átívelésről mely persze a megszerzendő relikviák miatt akár epizodikus alapokon nyugvónak is mondható. Mindez pedig HIHHHETETLENÜL nagyfokú teatralitással kísérve. Döbbenet, hogy majdnem minden tekintetben mennyire túl vannak húzva egyes reakciók (“LAILAAAAA!”, kezdő narrációs, a rosszfiú), s bizony ezek olykor túllépik a komolyság határát.

A történet kellőképpen misztikus és hihetetlen, hogy piszkálgassa az ember, még azt is elnézhetjük, hogy a főgonosz szégyentelen plot device-ként mindenhova magával hurcolja hősünk feleségét, majd nyilván erre is kapunk egy magyarázatot, mert ki kell találni valamit ahhoz, hogy állandó motivációt biztosítsanak Anthony Edwards-nak. (Éppen e szerep miatt szegény Laila létezése miatt a falat fogjuk kaparni, pedig a készítők próbálnak neki feladatot adni, sőt, még flashback-eket is kapott, hogy megkedveljük, így nem csak a 30-as, 40-es évekbe pillantunk vissza, hanem hőseink közelmúltjába is.)

Sajnos egyelőre nem volt arra elég idő, hogy “megutáljam” Laila-t, a főgonosz ugyan kissé fura, de egye fene, a többi karakter pedig nem túl izgalmas, de legalább szimpatikus volt. Kár, hogy annyira mesterkélt,a hogy a két geek (ki tudja a nevüket?) mindenhova követi szótlanul a főhőst, míg nem kapnak saját felderítendő B-sztorit, de valamiért mégis működnek, ők a legjobbak. (Nyilván sokkal jobbak is lehetnének, de így Stan és Pan, illetve Leonard és Sheldon között félúton működőképes sidekick-ek.)

A kincskeresős műfaj olyan, amit megfelelő hozzáállással kell közelíteni, a Zero Hour-re pedig ez hatványozottan igaz. Sokan sokkal egyszerűbb sorozatok esetében emlegetnek logikai hibákat (ilyenkor persze sosem tudni, hogy a készítő logikája béna-e vagy a kritizálóé), logikátlan cselekedeteket, amire tényleg csak annyit tudok mondani, hogy az ember erről ismerszik meg, hogy olykor logikátlan. Én még stressz helyzetben sem vagyok most, mégis ahelyett, hogy a hetek óta első szabad estémen végre sorozatot néznék, rászánok egy órát, hogy Zero Hour-kritikát írjak. Nem logikus. Előfordul.

Dettó hasonló a helyzet a véletlenekkel. Ezek sokszor teljesen érthetően zavarják a nézőt, még akkor is, ha az életünk tele van véletlenekkel, amik valóság alapján, ha filmek szereplői lennénk, csak röhögne a közönség. Ezért az efféle engem kevésbé zavar, de mások nevében nem beszélhetek. De az 1×03 totális elszálltságának (a rágógumi, a főhőst követő FBI-ügynök, stb.) befogadásához még nekem is a szokottnál jobban el kell lazítanom. De sikerült. A dara segít ráhangolódni a sorozatra.

A gond az egészben az, hogy bármennyire is misztikus és hihetetlen a sztori, legalább a nyomozós részek, a “kincses térkép”  egymásból következő darabjainak a lekövetései legyenek logikusak és egymásból következőek. Párszor segítségül lehet hívni a véletlent, ez benne van, de ennyire esetlegesen megírni ezeket a clue-kat szerintem hatalmas írói hanyagság. Mondhatni csak erre az egy tényezőre kellett volna figyelni az írószobában…

Szipp. Persze csorgathatom itt a nyálamat a kincskeresős témára, de elég képmutató dolog lenne, mert egy National Treasure-filmet sem találtam jónak, mindkettő közepesen gyenge volt, érdektelen. Ennek fényében az pedig már mindenképp elismerés, hogy a Zero Hour-re egy címkét nyugodtan rá merek ragasztani: nem volt unalmas. És… már ez is valami. Persze ehhez az is kell, hogy ne irritáljanak a karakterek, legyen kedvem nézni őket.

Csak ezért összességében megadom a 6/10-et, sajnálom, hogy nem nézhetem tovább, hiszem, hogy többeknek remek délutáni szórakozás lett volna egy évaddara, még akkor is, ha abban is 100%-ig biztos vagyok, hogy sokak számára lesz hatalmas csalódás és csak komédiaként élvezhető a Zero Hour. Ez pedig valahol Scheuring hibája is.

ui: azért a Prison Break-re jellemző reklámszünet előtti visszerű, órás snittek jó poénok.

16 hozzászólás Ne habozz!

Bazsi - 2013. 03. 02. 22:02

A műfaja miatt egyből ráugrottam, hogy aztán a 2. rész után gyorsan vissza is pattanjak róla…

Isteee - 2013. 03. 02. 22:03

Abban egyetértek veled, hogy nagyon hiánypótló lett volna ez a sori.

Viszont egyébként pont az ellenkezőjét érzem: a National Treasure szerintem sokkal jobb volt, mint ez a sorozat. Ráadásul nagyon klisés volt, és volt benne jó néhány logikátlanság. Teljesen amatőr munkának tűnt ez az egész.

gta - 2013. 03. 02. 22:20

Szerintem Green dokin és a költségvetésen szállt el.
Egyáltalán leforgatták végig?

A sztory egy része jo lett volna – karakterek voltak gyengék;

én a náci tengeralattjárót antarktisz felé és a sztorit belső föld felé irtam volna tovább…
Ez a világvége story 2012 bukása miatt most nem érdekel senkit :)

Hunnenkoenig - 2013. 03. 02. 22:24

Hat nem volt egy mestermü, de limonade szorakozasnak nagyon is megtette. Sajnalom.

Az irassal nagyreszben egyetertek.

Kissur - 2013. 03. 02. 22:38

Nagyon kellett volna már egy ilyen, erre bumm. Nyomathatják tovább a háziasszonyok által annyira imádott heti nyomozós sorozatokat.
Mondjuk nálunk is ez van. Anya kihagyott 1-2 részt az Arrow-ból és már azt se tudja mi van, ezért abbahagyta. Mi lenne, ha olyan összefüggő lenne, mint amilyen ez volt. De akkor is, én ezeket a fajta sorozatokat szeretem, ahol ügy/évad van, nem pedig ügy/rész.

winnie - 2013. 03. 02. 22:56

gta: igen, leforgatták tudtommal.

sorozat/gyilkos - 2013. 03. 02. 23:37

A legfontosabb kérdés: Green doki, green dokinak is ilyen rossz színész volt? Mert itt…

Ötletben, fantáziában nem volt hiány. És az említett logikátlanságokkal együtt is tűrhető volt a megvalósítás. De túl sokat akartak, egyszerűen túl nagy fába vágták a fejszét.

ABC persze az egészet leszarja, ilyen számok mellett esély sem volt.

paranoid android - 2013. 03. 03. 01:35

Az első rész egy szórakoztató 6/10-es volt, viszont a következő kettő elég gyengére sikerült. A karakterek nem lettek érdekesebbek, a cselekmény meg szép lassan véletlenszerűvé, majd nevetségessé vált. Valóban jó lett volna egy ilyen sorozat, de ez egy gyenge próbálkozás volt.

szoszilany - 2013. 03. 03. 10:34

Hogyhogy ki a két geek? Hát a srác Cappy a Greek-ből, szóval instant love :) én csak az első részt láttam, de sajnálom, sztem néztük volna.

winnie - 2013. 03. 03. 10:43

azt tudom, hogy kik színészileg:) de amikor a kritikát írtam, az istenért nem tudtam felidézni a nevüket, mindenhol csak shaggy és velmaként emlegetik őket.

Csigusz - 2013. 03. 03. 11:06

na, megint jól tettem, hogy még belekezdeni is féltem

winnie - 2013. 03. 03. 11:38

csigusz: ezért is ajánlom mindenkinek a nézettség posztokat, mert sokszor nagyon hamar kiderül a sorozatok sorsa és mégis sokakat érnek meglepetésként a kaszák.

Csigusz - 2013. 03. 03. 12:35

Hálás is vagyok értük winnie! Már nem egyszer megégettem magam ezzel régebben, idén viszont ez a 3. eset amikor megmentem magam attól, hogy feleslegesen nézzek meg úgy X részt, hogy kiderüljön sosem lesz folytatás.

izehoze - 2013. 03. 03. 14:14

ez egy rakás szar volt, nem kéne szépíteni sőt ilyen rosszat már rég láttam. egyedül Michael Nyqvistet sajnálom

cat - 2013. 03. 03. 14:59

A pilotot láttam, a sztori kicsit béna volt, de ettől még a koncepció jó lehetett volna. Szerintem a cast eléggé elb.szta ezt, most komolyan, Anthony Edwards mint “Indiana Jones”?? Abszolút távol áll a pasitól egy ilyen jellegű karakter… Egy Josh Holloway-szerű színészt sokkal inkább el tudnék képzelni ebben a szerepben, és valami azt súgja, jobban el is tudták volna adni a sorozatot egy normális főszereplővel.

kszabcsi - 2013. 04. 30. 15:40

Én most kezdem darálni, 5. részig megtaláltam…

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz