login |

The Carrie Diaries: vége az 1. évadnak – írta cyborgwings

2013. 04. 14. 18:34 - Írta: vendegblogger

11 hozzászólás | kategória: 2012/13 finálék, kritika,

I love this city. We’re coming home from a night of clubbing and that guy’s just starting his day. There’s room here for everything.

Szóval van egy, a 80-as években játszódó Szex és New York-előzménysorozatunk, ami nem annyira Szex és New Yorkos és nem annyira 80-as évekbeli. Mégis, mindettől függetlenül vagy talán éppen ezért a The Carrie Diaries néhány epizód után egy szerethető és bénácska szinten nosztalgikus guilty pleasure-ré avanzsált részemről.

Azt hiszem, nem túl meglepő, hogy elsősorban a különböző – többnyire feldolgozás – zenék szolgáltatják a legnagyobb nosztalgiafaktort. Itt mindjárt elő is hozakodnék a szerintem legjobban sikerülttel, Anna Waronker Somebody’s watching me-jével, ami kellőképp creepy és némiképp érzelmes hangulattal szolgált a halloweenes epizódhoz, amivel engem végleg megvett a sorozat, limonádés jelleg ide vagy oda.

Visszatérve a sztorira: nem kell sokat várnunk tőle, nincs benne semmi világmegváltó, csupán egy egyszerű gimis-tinis történet annyi plusszal, hogy az elődje a nagy kultsorozatok egyike, így aztán sokan természetesen többet vártak tőle, mint amit végül nyújtani tudott. Én már az elején arra jutottam, hogy jobb elvonatkoztatni a Szex és New Yorktól, valamint Candace Bushnell könyveit sem olvastam, amit a szezonkezdő kritika kommentjei alapján pozitívumnak könyveltem el a sorozathoz való viszonyulásomra nézvést.

A finálé viszont nagyobb részt nem tetszett. Túl sok drámázást zsúfoltak bele, a konfliktusok és azok kialakulása már kilométerekről látható volt és a magam részéről azon szurkoltam, hogy nehogy már meglépjék őket. Itt jöttem rá végleg, hogy a karakterek még mindig nincsenek rendesen kidolgozva, és hogy nem is váltak igazán szerethetővé sem egyelőre – persze Carrie-t leszámítva, akit AnnaSophia Robb eleve imádnivalóan alakít.

Na meg ott van Larissa, aki által mostanra az Interview magazin berkein belül fejlődhet főhősünk az általunk ismert Miss Bradshaw-vá. Talán ő az, aki igazi SATC-s hangulatot tud varázsolni a szabados, nagyvilági életvitelével és az akkor még újdonságnak számító szingliségével, de olyan sokat nem nyom a latba, hiszen a fókusz immár inkább Carrie kisvárosi, gimis életére tolódott.

A tovább mögött folytatom spoilerekkel.

Szóval a zárás túlzsúfolt lett, túl sok mindent akartak egyszerre és ezáltal teljesen szétesett az epizód. Azt hiszem, inkább nem sorolom, hanem csak a két legnevetségesebbet emelem ki, ami részemről egyrészt Maggie kifakadása volt exbarátja, Walt homoszexualitásával kapcsolatban. Rettentő kínos volt az egész, és sajnos nem amiatt, hogy akkoriban még nem kifejezetten fogadták el a másságot, hanem azért is, mert magát a lányt sem ilyen egyszerű felfogásúnak és nyilvános hisztigépnek ismertük meg, már amennyire megismertük egyáltalán.

A másik természetesen Sebastian és Maggie afférja volt, ami hiába tűnt szükséges rossznak a további történések érdekében, mégis szörnyen klisés, szappanoperás húzás volt. Ezzel pedig adódott a lehetőség az egy részen belüli másodszori csalódásra és szakításra, ami nekem már nagyon nehezen csúszott le a torkomon és végleg rányomta a lelombozó bélyegét az egész részre. Pedig olyan kis kedvesen békültek ki az elején, nem is volt túl nyálas, inkább csak aranyos.

Viszont ha már szóba jött a hős lovag az “isteni hajával”, említsük meg azt a nem kifejezetten elhanyagolható tényt, hogy noha a színészi alakítások alapból is inkább csak elfogadhatónak mondhatók, de ez a srác ilyen kínosan erőlködik:

Mostanra az univerzumból inkább a kishúg, Dorrit és az apa, Tom lógnak ki. Nem azt mondom, Dorrit például kifejezetten aranyos és lényegében a története sem rossz, mégsem passzol igazán a puzzle-be. Az apuka törekvése a felesége elvesztése utáni továbblépésre pedig inkább erőltetett, annak ellenére, hogy a lányaival közös jelenetek jól működnek.

És ha már mindenkit megemlítettem, nem hagyom ki Mouse-t sem, aki elég jól hozza az anyasorozat kissé karót nyelt Charlotte-ját a nagy megfelelni vágyásával, tökéletességre való törekvésével és a néha kitörő lázadásaival.

Noha a finálé az eddigiekhez képest szerintem kifejezetten rosszul sikerült, az utolsó jelenetsornak sikerült mentőövként funkcionálnia. Aranyos volt, ahogy Carrie a mostanra megszokott naplója helyett ült az írógép előtt, még ha nem is az ablakon nézett ki közben, és belekóstolt későbbi manhattani életébe.

Habár a The Carrie Diaries az idei szezon legkellemesebb meglepetése, a minden ízében cuki Emily Owens MD-nek a közelébe sem érhet, mindenképp maradnék a következő évadra, amennyiben berendeli a CW. Évad közben ugyanis nagy örömmel vártam az új részeket a látványban ugyan kicsit modernizált, viszont emberi kapcsolatok és interakciók (se internet, se mobil, csak elég jól megírt és tartalmas beszélgetések) valamint a szexhez való ártatlanabb viszonyulás terén jól eltalált 80-as évek hangulatában való lubickolásért.

11 hozzászólás Ne habozz!

Cápi - 2013. 04. 14. 18:49

Örülök, hogy jött a sorozatról kritika, a kibezsélő teljesen meghalt. Valahol értem sajnos, hogy itt nem sokan nézik, mert:
a) SATC rajongók és teljesen mást vártak az egésztől
b) utálják a SATC-t és már csak azért se.

Személyszerint 1 részt láttam a Szex és New York-ból, ami után úgy voltam, hogy köszi, de köszi nem. A Carrie naplója evvel szemben egy aranyos tinisorozat, amiben megpróbálták a 80-as évek hangulatát visszaidézni. Egyszerűen üdítő volt, hogy sehol egy ájfónöt, egy macbook vagy egy mezei mp3, nem ülnek le esténként a chat elé beszélgetni, hanem elmennek kajálni, dumálni vagy legrosszabb esetben a vezetékes!! telefonon lógnak. A zeneválasztás sokszor tényleg zseniális volt, nem hiányoztak a mai slágerek egyáltalán.

Maga a könyv, ami alapján készült és a sorozat elég sok pontban eltér egymástól, sőt kb. majdnem mindenben, úgyhogy aki azt akarja viszontlátni, csalódni fog. Lehet emiatt van/volt az is, hogy az egyes karakterek igazából… olyan semmilyenek lettek a végére, mint pl. Maggie.

Összeségében egy aranyos, limonádé tinisorozat némi retró-feelinggel és semmi több, de az ember szívesen elnézi. Volt, hogy 2-3 heti rész halmozódott fel, de anélkül daráltam be őket, hogy untam volna, szóval teljesen vállalható. Remélem kap folytatást.

casi - 2013. 04. 14. 18:58

Szerintem Carrie nagyon jól adja a Sz és NY-os Carriet, ugyanolyan önző, általában csak magára gondol… :D amúgy aranyos sorozat. Larissa engem hihetetlenül idegesít, főleg, hogy a háromnegyedét nem is értem annak, amit mond.

Zsu - 2013. 04. 14. 19:12

Én imádtam a SATC-t, éppen ezért kezdtem neki ennek a sorozatnak is. Nem okozott csalódást, szerintem aranyos az egész (talán kicsit sok a nyál), de mivel olvastam a könyveket, ezért tudom, hogy milyen szálon zajlik a sztori (tehát nem annyira a szex és nem annyira new york van a középpontban.) Larissát egyszerűen imádom :) szerintem is ő hozza leginkább a SATC-ből megismert new york-i szabados életformát, az akcentusát meg el tudnám hallgatni egész álló nap :)

Cápi - 2013. 04. 14. 19:18

A Larissát játszó Freema Agyeman brit származású, elég kemény akcentusa van, úgyhogy nem könnyű érteni általában :D De erre jó a felirat. Az egyik legjobb karakter amúgy szerintem, tényleg adja a SATC hangulatot.

verogirl - 2013. 04. 14. 19:21

egyszer elkezdtem nézni a SATC, de nem igazán jött be. aztán bepróbáltam ezt is, gondoltam, hogy nem olyan lesz mint az eredeti sorozat. hát túl sok közük nincs egymáshoz, ez nem is baj. nekem nagyon hamar ellaposodott és unalmas lett, úgyhogy a 7 vagy 8 résznél kaszáltam. annasophia robb miatt érdemes volt nézni, de akkor már ha cuki sorozat és tépelődős szerelmi sztoriról van szó, akkor inkább a hart of dixie.

Kajuska - 2013. 04. 14. 19:26

Maximálisan egyet értek a kritikával. Nekem is olyan érzésem volt, hogy túlzsúfolt volt a finálé. Nincsenek magas elvárásaim, de a Maggie Sebastian affér láttán csak a fejem fogtam, hogy ezt most miért kell beleerőltetni, ha már egyszer olyan cukin kibékültek.

Igaz tele van klissékkel és ha választanom kellene, akkor ezerszer inkább Emily Owens történetét nézném tovább(az a kasza még sokáig fog fájni), de sajnos a CW másképp döntött. Nem nevezném remekműnek, mégis mindig felcsillant a szemem amikor láttam, hogy kijött az új rész. Látszik, hogy nekem kevés is elég a boldogsághoz.

Ha lesz második évad akkor mindenképp maradok, mert tényleg jó guilty pleasure. Jót tesz a romantikus lekemnek, hogy nincs teletömve egyéjszakás kalandokkal. Remélem a jövőben kidolgozottabbak lesznek a mellékszereplők, mert lement 13 rész és még mindig alig tudunk róluk valamit. Carriet azonban csak dicsérni tudom. Az eredeti sorozatban pont őt nem bírtam a nagy négyesből, de a itt olyan aranyos, hogy nem lehet nem szeretni.

cyborgwings - 2013. 04. 14. 20:12

igen, úgy látom, hogy nagyjából mindenkit ez az “ártatlanság kora” jellege fogott meg a sorozatnak. tényleg annyira jó volt tartalmas(abbnak tűnő) emberi kapcsolatokat nézni hétről hétre, hogy kifejezetten hiányozni fog a dolog.

érdekes, én alapból hidegrázást kapok a brit angoltól, de amerikai környezetben marhára tud tetszeni, larissát is imádtam, ahogy beszélt és szerintem nem volt annyira érthetetlen. :)

(egyébként azt direkt írtam úgy, hogy “évekes”, dőlt betűztem is meg minden, de ezek szerint csak szerintem volt vicces. nyüh. :))

Dor Ka - 2013. 04. 14. 21:25

múltkor nagy lendülettel lesz*roztam a sorozatot, így a hetek alatt csak gyűltek-gyűltek a részek. de most valamiféle pangás van és ha már az első részt láttam, most jutottam el odáig, h. a többinek is meg kellene adni az esélyt… rájöttem, nekem egybe kell ezt nézni, csak úgy fejt ki olyasmi hatást, h. kíváncsi legyek a következő és az azt követő rész(ek)re is. attól még kis bugyuta maradt, de pl. jobban bejön, mint a (szerintem) totál kifulladt PLL, ami valahol teljesen más műfaj, valahol ugyanúgy a tizenéves korosztályhoz szeretne szólni.
(egyetértek, a Larissa-t játszó színésznő brillírozik; ő a legeredetibb a nagyrészt lapos karakterek között).
a limonádék közül biztos nem ez lesz a kedvencem, de hajrá a 2. évadnak!:)

alessa - 2013. 04. 15. 22:26

végignéztem a sorozatot, egészen megkedveltem néhány szereplőt (főleg Donnat meg Dorritot, az ő Joy Division, Sex Pistols mániája igen közel állt hozzám)
az utolsó résszel se lett volna baj számomra (nem voltak nagy igényeim a sorozattal kapcsolatban)
NADE nem tudok szó nélkül elmenni amellett, hogy Carrienek milyen monologot adtak amikor átment hozzá Maggie. Ugye ott ki volt borulva és hogy Maggieről szól minden és mindig ő van a középpontban blablabla…
MI?!?!?!?! a sorozat 99% arról szólt hogy Carrienek mi az aktuális baja és h sírja el bánatát a két csajnak, miközben kb soha nem kérdezte meg h “nabazzegveledmivan?”.
szóval én nemtudom h a készitők ugyanazt a sorozatot látták e mint én, de h abban nem Maggie volt a dramaqueen aki azért bőg mert fél hogy beleszeret az aktuális pasijába(!!), az biztos.
(:D most leírtam a bánatom)

O_Green - 2013. 04. 16. 20:39

Nekem az a legnagyobb bajom ezzel a sorozattal, hogy azon túl, hogy ASR aranyos, bájos, szerethető, és jól játszik, nincs senki és semmit, akit szeretnék benne. Carrie már itt önző, irritáló (nem tudom akkor is ennyire utálnám-e, ha nem tudnám, hogy ez az a Carrie, még úgy is, hogy kb. semmi köze hozzá). A zenék jók, a ‘kor’-t, még ha nem is az igazi 80-as évek, nagyon szeretem. De maga a történet nekem üres, mert a karakterek zöme üres. Csak helyes pofikák. Nincs mögöttük ember. Nincs mögöttük kidolgozott jellem. Nekem ez nagyon hiányzott/hiányzik. Még nem értem a végére, tehát előfordulhat, hogy változik majd a véleményem… Bár kétlem.

jaande - 2013. 05. 10. 00:14

Lesz a viasaton folytatása vagy ennyi volt?

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz