login |

Smash: vége a 2. évadnak. És a sorozatnak is. – írta Shannen

2013. 05. 30. 21:33 - Írta: vendegblogger

6 hozzászólás | kategória: 2012/13 finálék, kritika,

– C’mon, Karen Cartwright!
– Where’re we going?
– Show’s over.

Végre. Oké, ez most durvának tűnhet, de tényleg így érzek a Smash-sel kapcsolatban. Sok volt már a szenvedésből, ötlettelen események egymásra pakolásából és az ezekből fakadó folyamatos színvonalesésből, amin még a finálé néhány jól elkapott pillanata sem tudott segíteni.

A Smash tipikus példája annak, amikor van egy izgalmas alapötlet, amit aztán a lehető legkülönfélébb módokon zúznak porrá. A kritikailag is elismert pilotban Broadway-t ígértek, insider dolgokat, egy eredeti musical színpadra állítását, vagyis azt, amit nem mindennap lát az ember a tévében.

Aztán az első évad néhány epizódja után kiderült, hogy az íróknak ez nem volt elég, körítésre is szükség volt, ami nagy szerelmi kavalkádot és magánéleti problémák tömkelegét jelentette.  Nem is volt igazán meglepő, hogy az évad végére a nézők és a dicsérő kritikák száma is lecsökkent.

De nem baj – gondoltuk talán kissé naivan – egy showrunner-váltás itt (Theresa Rebeck helyére érkezett Josh Safran, aki a Gossip Girl 5. évadjának volt a feje), néhány kevésbé működő (értsd: felesleges, irritáló) karakter eltüntetése ott, új szereplők és egy új musical amott, és máris kezdődhet a 2.évad!

Nos, a fentiekből talán már érzékelni lehetett: semmi sem úgy történt, ahogy azt álmainkban elképzeltük. Nemhogy folytatták azt, amit az első évad végén abbahagytak, hanem rátettek egy lapáttal és még mélyebbre rántották a sorozatot.  Volt itt minden, aminek egy vérbeli szappanoperában lenni kell: nagy veszekedések és kibékülések, szerelmi háromszög vol.1, szerelmi háromszög vol.2., féltékenykedés, álmok megvalósulása és romba dőlése, drogos előélet, halál és még sorolhatnám.

Ezekkel nem is lenne gond, ha ezt megfelelő minőségben tálalták volna. Sajnos azonban az izzadságszagú életidegen párbeszédek és a több helyütt megkérdőjelezhető színészi játék mellett erre esélye sem volt a sorozatnak, pedig azért az látszott, hogy próbálkoztak (még Liza Minnellit is vendégszerepeltették).

Mindezek ellenére a dupla fináléra kicsit összekapták magukat a készítők, főleg ami az utolsó 40 percet illeti, és sikerült szépen, kereken, lényeges cliffhangerek nélkül, emlékezetes dalbetétekkel lezárni mindenkinek a történetét, úgy, hogy a végkifejletekkel még a rajongók többsége is elégedett lehetett. Nálam így a finálé 6/10, az évad viszont 4/10-nél nem több. És hogy végül ki kivel, hogyan és hol végezte, arról a tovább mögött olvashattok spoileresen.

Amennyire távol állt tőlem az egész évad, és képtelen voltam együtt érezni a karakterekkel, annyira meglepett, hogy mind a Tony-jelöltek kihirdetésekor, mind a gálán összekulcsolt kezekkel szurkoltam az egész Bombshell-csapatnak. Persze a jelölteket illetően meglepetésekre nem kellett számítani (bár, amikor Ivy nevét átugrották akkor, látva az írók egész éves ténykedését, még azt is kinéztem volna belőlük, ha valóban kihagyják szegényt).

A díjátadón viszont a Legjobb női főszereplő és a Legjobb musical kihirdetésénél tényleg úgy izgultam, mintha ez az egész valóságos lenne. Utólag belegondolva persze butaság volt, hiszen magukból csináltak volna bohócot, ha nem a Bombshellt és Ivy-t hozzák ki győztesnek, hiszen az egész sorozat Miss Monroe karakterén alapult.

A Tony-gála tulajdonképpen tetszett, viszont szörnyű volt látni, hogy még ebbe is mennyi butaságot tudtak belegyömöszölni: Julia és Tom fecsegése, amikor megnyerik a díjat, Eileen kinti beszélgetése Karennel, a szervezők tudta nélküli, random éneklés a színpadon (bár ezt csak félig sorolnám ide, ugyanis maga a dal iszonyúan bejött, ezt már a Hit List-ben is így kellett volna csinálni).

De ami talán a legmeglepőbb volt az a Legjobb rendezői díj kihirdetésének a hiánya. Nem tudom, hogy időhiány miatt kellett-e kivágni, vagy amúgy sem terveztek ennek a végére járni, de figyelembe véve Tom több epizódon keresztüli rugózását ezen a témán, plusz a Derekkel való rivalizálását, nem értem ez hogyan maradhatott ki.

Ami furcsa volt még számomra, hogy az első részben mennyire kevés dal volt. Szerencsére az utolsó epizód kárpótolt ezért. Rögtön egy feldolgozással kezdődött, amiben végre mindenki együtt énekelt, és kiderült, hogy Jack Davenportnak nincs is rossz hangja. Sőt!

Ez a rész csak annyiban szúrta a szemem, hogy egy az egyben a Rent koppintása volt. Aztán jött a fentebb már említett Broadway,Here I Come-feldolgozás, ami elérte nálam, hogy a Reach For Me mellett legyen még egy hallgatható Hit List-szám a playlistemen. Végül pedig a Big Finish-sel zártak, ami vállaltan a Chicagót hivatott megidézni. Ezzel nem is volt bajom, sőt szerintem remekül lezárta az egész sorozatot, ráadásul Megant és Katharine-t duettben hallgatni mindig külön öröm.

Tehát a finálé színházi történéseit nézve nem sok panaszunk lehet, azonban ha a karaktereket nézzük… Jimmy börtönbe megy (egy semmiből előbukkanó sztori miatt), így Karen magára marad, legalábbis egy időre, Ivy és Derek egymásra talál, Eileen (szintén a semmiből) előhalássza Nicket, hogy újra együtt legyenek boldogok, és miután Julia veszekedett egy sort az egy éve nem látott férjével, gondol egyet és visszatér Michael Swifthez. (De legalább Will Chase-t láthattuk még egyszer!). Röviden szólva ott végezték, ahol egy fél éve folytattuk.

Az írók mentségére legyen mondva: egyrészt azért igyekeztek lezárni valamennyire a történetet, másrészt mivel nem volt sok idejük és eredetileg a 3.évad felvezetésének szánták a részt, így az utolsó percekben látott pillanatképek a folytatást voltak hivatottak jórészt előkészíteni.

És hogy milyen szálakat terveztek egy esetleges 3.évadban kibontani? Josh Safran a következőket nyilatkozta:

  • eltávolodva kicsit a színpadtól, a terv egy musical hollywoodi megfilmesítése lett volna. New York-ban zajlott volna a forgatás, Broadway színészekkel.
  • ennek okán a 2. évad fináléjának egyik kivágott jelenetében (a DVD-n rajta lesz) mielőtt Jimmy vallomást tesz Karennek, egy ügynök megy oda a lányhoz és megjegyzi, hogy még filmcsillag is válhat belőle.
  • vagy Derek vagy Tom rendezte volna a filmet.
  • a zenét és szöveget pedig Jimmy és Julia szerezte volna.
  • Juliának újra Michael Swifttel kellett volna együtt dolgoznia, aminek ő nagyon örült volna, hisz rájött, hogy tényleg szereti, azonban Swift nem akart volna Juliától már semmit.
  • Eileen maradt volna a Broadway-en, míg behoztak volna egy Harvey Weinstein-féle nagymenő filmes producert, akivel szerelmi viszonyba bonyolódhatott volna.

Ezeket az elgondolásokat látva én még inkább csak azt tudom mondani, hogy ezt most kellett lezárni.

Akik pedig kitartottak a sorozat mellett a végsőkig, azoknak azt tanácsolom, hogy próbáljunk a szép pillanatokra emlékezni kezdve a Let Me Be Your Star-tól, a Don’t Forget Me-n át a Big Finish-ig (hmm, ez mind Bombshell-szám, lehet ez jelent valamit…) és bizakodjunk, hogy a Smash nem szolgált elrettentő példaként hosszú távon hasonló sorozatok létrejötte előtt.

6 hozzászólás Ne habozz!

Csilla0422 - 2013. 05. 30. 22:54

Egész korrekt összefoglaló, (grat) sok dologgal hasonlóan érzek.
Az első évad személy szerint nekem jobban bejött. Sajnálom, hogy nem azt vitték tovább kevesebb szappannal.
Jimmyt jobban utálom, gyűlölöm, mint az összes kölökszínészt egybevéve és ez nem kis szó. Annyira irritált, hogy minden bajom volt, amikor megláttam. Neki hatalmas szerepe van abban, hogy számomra nem igen volt élvezhető a második évad.
Luke Macfarlane sem volt éppen rossz, mint színészt kedvelem.
Julia döntését megértem, amikor Will Chase megjelent az ajtóban csorgott a nyálam… miatta lett az évad összességében gyenge 4 pont, azért a finálé is dobott rajt.
A lényeg, hogy tényleg vége ennek a szenvedésnek.

Pudli - 2013. 05. 30. 23:04

Az első évadot szerettem a hibái ellenérem és vártam a másodikat, de nagyot csalódtam így elkaszáltam, de a finálét megnézem, mert ezek szerint egész jó lett. A szereplők jó részét megszerettem, amúgy én úgy képzeltem hogy derek és karen összejön.

Becky - 2013. 05. 31. 00:03

“Ezeket az elgondolásokat látva én még inkább csak azt tudom mondani, hogy ezt most kellett lezárni.”

Köszönöm. Ez itt, ennyi, egyetértek. Akármennyire is szerettem ezt a sorozatot, a végén már csak azért néztem, mert kíváncsi voltam, hátha… de nem.
Azt pedig, hogy Joshua Safrannak miért van munkája, azután, hogy pont a Gossip Girl legnagyobb mélypontjában tevékenykedett a legaktívabban, azt nem tudom, de ahogy te is írtad, azért megcsillantotta szappanoperás kis ötleteit. Sajnos.

A legjobban azt utálom, amit Derek karakterével műveltek, egyszerűen nem értem, miért meg hogyan.

Jimmy pedig… ne mondja már nekem senki, hogy egy drogdíler, aki nevet változtatott, hogy a zsaruk ne kapják, már hetek, hónapok (nem tudom, mennyi év telt el a HitList premierje és a Tony díjátadó között) óta ott tobzódik minden újságban meg tévében szerepel, és nem tűnik fel senkinek? Arról nem is beszélve, hogy még “megengedik” neki, hogy kint maradjon a díjátadóra? Nevetséges.

Rannak - 2013. 05. 31. 08:25

Nálam nagyobb Smash rajongó valószínűleg nem létezhet, nem is tudtam volna így megírni az értékelést. Pedig tudom, ez az évad szörnyű volt, következetlen, másfél részek alatt generáltak újabb problémákat, és volt, amivel abszolút nem foglalkoztak, nagyon rossz volt. Az elején abszolút Karen – Katharine McPhee volt a középpontban, háttérbe szorítva az összes többi szereplőt, érezhetően ez sem volt a sorozatnak olyan jó, onnantól vált jobbá, és ez a 2. évad legjobb történése, hogy Ivy lehetett végre Marilyn, akinek mindig is kellett volna lennie. Volt 2 csodás rész, amit ennek is szenteltek, aztán visszatértünk a Hit List szálhoz, ami unalmas volt és közhelyes és a szerelmi dráma miatt nagyon rossz. Karenért és a Hit Listért pedig mindenki oda volt végig, és a hajam téptem, amikor azt mondták, hogy a “Hit List is something new and fresh” – átlagos dalokkal és semmitmondó történettel? Komolyan? Fú.
Pedig amikor behozták a The Great Gatsby musical ötletet, akkor annyira boldog voltam – ezt kellett volna megcsinálni ehelyett a felhalmozott pop dalok helyett. A dalok érezhetően nem voltak annyira érdekesek sem, mint az első évadban, persze azért akadt pár nagyon jó munka és előadás.

Tonyn nagyon féltem, hogy végül a Hit List nyeri, amennyire körbe volt sztárolva, igaziból miután kimondták, jöttem rá, hogy nyerhetett más, mivel ebben benne volt Eileen-Jerry verseny is, meg azért itt több ember van, akinek örülni lehetett, mint a Hit Listnél. Meg amúgy is, a Hit List nem jó, míg a Bombshell igen. Nekem nem tetszett mondjuk különösebben a Broadway here I come-nak ezen változata, szép volt, de az eredeti dal öngyilkosságról szól, amit szerintem legjobban Ana adott elő (eredetileg is Krysta énekli).
Nekem az Under pressure nagyon tetszett, még ha fura is volt, és a Rent koppintással sem volt semmi bajom.
A legjobb női színésznő díjat, pedig nem kaphatta más, mint Ivy – nevetséges, hogy Karent egyáltalán jelölték.

Kicsit örülök, hogy évadzáró és finálé is egyszerre, mert most olyan jól zárult, hogy ez is el lenne szúrva a következő évadokban Safran által. Én sem Ivy+Dereknek nem drukkoltam, sem Karen+Dereknek – láttam, hogy Derek+Karen nagyon szépen tudnak egymásra nézni, de semmi közös nincs bennük, el nem lehet őket olyan párosnak képzelni, akik összejönnek, és lehúznak egymás mellett 40 évet, holtodiglan-holtomiglan.
Ivy-ban és Derekben sokkal több közös van, valamennyire hasonlítottak is, csak Ivy józanabb. De nem akartam, hogy együtt legyenek, és nem is érzem igazán helyesnek, hogy így alakult, csak mert terhes lett Ivy, miközben el lehet képzelni olyan változatot, hogy Derek rájön, hogy Karen örökké csak egy elérhetetlen ideál marad, Ivy az, aki mindig törődött vele, és aki valós. Csak ehhez idő kellett volna, meg néhány sokkal jobban megírt epizód.
De hogy az a gyerek dolog miért kellett… persze drámákban ezzel lehet a legjobban sokkolni. De mi lett volna utána? Harmadik évadban Ivyval? Megint Karen kerül a középpontba és mindenki őt sztárolja, míg Ivy otthon énekelget babadalokat és pop számokat, hogy hiányzik neki a színház? Vagy elsütik a drámákban előszeretettel használatos lépcsőn leesős – elvetélős változatot? El nem tudom képzelni, de úgy érzem, megint az lenne, hogy Karen kapna mindent (jaj szegény, élete első Tonyján nem kapta meg a legjobbnak járó díjat), Ivy meg… nem. Pedig én csak egyet akarok: Ivy boldog legyen és sikeres. Mert ő a legtehetségesebb a sorozatban. (Azért jó lett volna hallani az Ivy+Derek beszélgetést.)
Szóval jobb is, hogy vége lett.

Az egyetlen pár, akit sajnálok, hogy nem kerültek össze a végére, az Tom és Sam, igaziból csak őket érzem igazinak a múltbeli évadból – meg igaziból most is. Őket sajnálom egyedül, hogy nem lett végül semmi belőlük. (Szerintem aranyos volt, hogy Julia és Tom nem vette észre, hogy ők nyernek, az cikibb volt, hogy nem csináltak nekik beszédet, meg ugye hogy nem derült ki, ki nyerte a legjobb rendezői díjat – úgy sejtem, egyikük sem, amiatt nem mutatták, meg nem is mondták ezt Tomnál.)

Julia szerelmi élete megint nevetségesen alakult, eleinte azt hittük, Peternek kell drukkolni, aztán örültünk, hogy a Rent-es fiúval, akinek most nem jut eszembe a neve, nyugisan alakulnak a dolgok – erre az UTOLSÓ részben behozták az első évad két pasiját. Hát komolyan…

Azt hiszem, ennyi.

winnie - 2013. 05. 31. 09:48

egy plusz infó

kérdés: I know this is being picky, but on Smash who won the Tony Award for best director? Did they even announce it? –Brantley
válasz: The acceptance speech played in the background of another scene, but a show rep confirmed for me that neither Tom nor Derek grabbed the trophy in that category.

Shannen - 2013. 05. 31. 22:29

Köszi winnie az infót! Bár ez akkor sem magyarázza, hogy legalább egy utalást miért nem tettek a dologra. Mindenestre persze nem ezen múlott, hogy mennyire volt jó vagy rossz a rész.

Becky: “A legjobban azt utálom, amit Derek karakterével műveltek, egyszerűen nem értem, miért meg hogyan.”

Ezen én is nagyon kiakadtam. Csináltak belőle egy folyamatosan mormogó, ázott medvebocsnak kinéző valamit. Szörnyű volt.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz