Advertisement
login |

Necessary Roughness: kezdett a 3. évad – írta: Raoul

2013. 06. 18. 21:04 - Írta: human

1 hozzászólás | kategória: kritika,

Ennek is eljött az ideje, visszatért a focis, pszichológusos nyári sorozat immár a 3. évadjával. Bár ez valószínűleg sokaknak nem mond semmit, hiszen valamilyen megmagyarázhatatlan okból rendkívül kevesen ismerik és még kevesebben nézik itthon. Hogy miért mondom ezt? Mert a sorozat márpedig kimondottan jó abban a műfajban, amit képvisel. Aki nem is hallott róla, annak röviden vázolom a lényeget.

Van egy pszicho-terapeuta, két gyermekes családanya, aki egyszer csak lehetőséget kap, hogy sportolókkal foglalkozzon. Ennek megfelelően szinte minden részben egy sportoló kezelése az aktuális eset. Emellett pedig tökéletesen megfér az egészséges mennyiségű dráma és a többi kimondottan jól sikerült, humoros vagy romantikus átívelő szálak.

Persze a Necessary Roughness közel sem tökéletes, hiszen sokan úgy vélik, hogy nem elég hiteles a terápiás rész, szóval annak nem feltétlen ajánlom, akit kimondottan ez érdekel, vagy mélyebben járatos a témában. Ennek ellenére az esetek is érdekesek és a hétköznapi ember számára is könnyebben lekövethető, mint mondjuk a House doki latin nevű, ritka kórságai. Azért hozom ezt példának, mert gyakran hasonló metódust használnak a páciensek problémáinak megoldásánál.

Bár winnie 2. évados kritikája alapján ezzel nem ért egyet, azt el kell mondanom, hogy a sorozat évadról évadra jobb és meg merem kockáztatni, hogy az első rész alapján a mostani szezon az új felállással az eddigieket is verheti. Továbbiakban spoileresen folytatom.


A vérfrissítés sok sorozat halálát jelenti, hiszen elvész a megszokott hangulat, a kedvelt szereplők. Nem tudom, hogy mi történt a Necessary Roughness íróival, de az, amit csináltak, nagyszerűen sült el. Szinte mindentől megváltak, amiért a nézők annyira nem voltak oda – többek között én sem – és behoztak a képbe néhány kimondottan érdekes karaktert a már meglévőek mellé.

Fél évvel az előző évad zárásában történtek után térünk vissza szereplők életébe, és azonnal egy ütős jelenettel indulunk, ugyanis a keménykezű és kimondottan kegyetlen új edző elbocsátja Danit a Hawks-tól, ám nincs okunk aggódni. Az új munkahely reménye elég hamar felcsillan, köszönhetően a továbbra is titokzatos Nicónak.

Az új helyhez új főnök és az ő jobbkeze dukál, akiket az agyonreklámozott John Stamos és a kevésbé reklámozott, de annál jobb David Anders személyében köszönthetünk. Connor McClane (Stamos) pörgős karaktere rendkívül jó ütemet diktál, ami el is várható egy elfoglalt vezetőtől, nem ér rá egy helyben toporogni. Ennek ellenére egyelőre a jófiú vonalat erősíti, nem úgy mint a jobbkeze, Troy Cutler (Anders), akiből bár nem sokat láttunk, de egy nem túl kellemes alakot köszönhetünk a személyében, akivel remélhetőleg Daninek még meggyűlik a baja a későbbiekben, hiszen úgy fest, van némi vaj a fején. Egyelőre az akadékoskodásán kívül nem volt vele baj, ha rendesen kibontják, nagyon jó karakter lehet.

Persze a régi szereplőkről sem feledkezhetünk meg. Callie Thorne még mindig tökéletesen hozza Danit és továbbra is szörnyen szerethető – akinek valamiért nem az, annak nem is érdemes belekezdeni a sorozatba, hiszen azt továbbra is ő viszi a hátán. Nico továbbra sem szűnt meg Mr. Rejtélyesnek lenni, ezzel ki is érdemelte a részvégi WTF szállítását. Kettejük drámájában azonban egyelőre nincs semmiféle változás egy kis viszontlátási súrlódást leszámítva, de amondó vagyok, hogy ez egyelőre jól is van így. Továbbra is érezzük, hogy fontosak egymásnak, de vakok lennénk, ha azt mondanánk, hogy jó lenne nekik együtt.

TK viszont úgy fest egyedül maradt a csapatban, bár továbbra is szállította a sorozat humor-faktorát. Csak az a kérdés, hogy az új edző keze alatt és a többi főszereplő által elhagyatva mit kezdenek vele az írók. Mindenesetre bízzunk benne, hogy megoldják.

Akinek a távozása viszont cseppet sem volt zavaró, az Matt. Mintha érezték volna az írók, hogy a Danivel folytatott kapcsolata kezd fárasztó lenni, a karakter unalmas és az előző évados események körötte sablonosak. Az ő rajongói pedig kaptak egy méltó búcsújelenetet, bár arról nincsenek információim, hogy látjuk-e még a későbbiekben. Személy szerint remélem, hogy nem.

Ugyanígy nem éreztem hiányérzetet a gyerekek iránt sem, bár őket még biztos fogjuk látni, de megfelelő dózisban egyébként velük nincs baj. A szöszi barátnőnél is érezhető, hogy sok lenne, ha állandóan néznünk és hallgatnunk kellene… Inkább hallgatnunk, de egyelőre elég kevés és elég vicces ahhoz, hogy ne tépkedjem ki tőle szálanként a hajam.

A részben szereplő eset ugyanazon a színvonalon mozgott, mint az eddigiek. Végre eljutottunk arra a pontra, hogy csekély pszichológiai háttérismerettel nem tudjuk megmondani első blikkre a páciens baját és végre nem egy random párbeszédtől jön meg az isteni szikra, így pedig jóval hitelesebbé válik az egész. Persze a jól megszokott szoba és dívány továbbra is megvan, még ha az új bevezető képsor láttán, némileg megijedtem, hogy tényleg minden változik. De nem, van ami bevált és meg is maradt.

A szereplők közti kapcsolatokat is ugyanolyan jól kezelik az írók, mint eddig. Tényleg kimondottan jó volt Matt búcsúja, szeretem, hogy a középkorú karakterek tényleg felnőttek módjára tudnak viselkedni. A karakterek közti drámák pedig ennek ellenére is meglepően jók, hisz ki ne izgulna, hogy mi lesz mondjuk Danivel és Nicóval, holott tényleg, egy csókon kívül semmi nem történt köztük, az is valamikor az előző évad közepén volt.

Egy dolog azonban hiányzik. Dani pszichológusa. Erősen remélem, hogy Peter Macnicolt látjuk még a későbbiekben, hiszen ugyancsak remek karakter volt.

Tehát összességében véve egy remek részt láthattunk, simán megérdemli a 8/10-et, ha minden elfogultság nélkül pontozok és mondjuk az előző évadot egy nagyon stabil 7-esként értékelem. Nyárra jó szívvel tudom ajánlani mindenkinek, akinek bejönnek a nyugodt és nagyrészt okos drámák, a jól felépített karakterek, az élsportolók lelki világa, vagy bármi olyasmi, amit fentebb elhintettem a kritikámban.

1 hozzászólás Ne habozz!

Zac - 2013. 06. 18. 22:00

Nem mondom, hogy lerágtam miatta a körmeimet, de hiányzott na. Egyet értek a kritikával, a kicsit döcögős második évad után nagyon jó kezdés volt. Amit viszont eddig nem tapasztaltam ennél a sorozatnál, hogy ahogy elkezdődött nem telt bele pár percbe és rögtön elfogott a feel good érzés.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz