login |

Motive: vége az 1. évadnak

2013. 06. 19. 14:37 - Írta: winnie

11 hozzászólás | kategória: Kanada odavág, kritika,

De hiányzott már egy ilyen nyomozós sorozat! A Motive remek példája annak, hogy egy sima, epizodikus krimi is lehet nagyon jó anélkül, hogy a két főhős egymásra találásáról szólna, vagy arról, hogy melyik nyomozó éppen milyen lelki válságot él meg. Biztos, hogy párszor ismételni fogom magamat, hiszen korábban nem csak a pilotról írtunk (az volt a legrosszabb rész), hanem még kétszer az évad közben is előkerült – ez pedig nem túl gyakori. De volt miről beszélni, mit ajánlani, mert a Motive megérdemli. Ugyanis korrekt sorozat. Nem forradalmi, de ez nem is baj.

Még mielőtt valaki azt hinné, hogy a sorozat csak a nyomozásról szól és mindössze egy mechanikus procedural, jelezném, hogy ezt nincs így, mindössze a fő karakterizációt nem a nyomozók kapják (2+1-en vannak), hanem az áldozatok és a gyilkosok. Egyrészt flashback-ek segítségével, másrészt a gyilkos életét a nyomozás közben is tovább követjük, egészen addig, míg az epizód vége felé a rendőrség el nem kezdi őt is kikérdezgetni.

A Motive címe ugyan az indítékot emeli ki, de ezt igencsak lazán kezelik a készítők, a lényeg tényleg az, hogy az első jelenetben látjuk a gyilkost saját környezetében, a második jelenetben az áldozatot, majd pedig a rendőrség megérkezik a halotthoz, s végül a gyilkost látjuk a gyilkosság után – és jöhet a főcím. Ebben az a tök jó, hogy az ember eleve más hangulatban kezdi el nézni az epizódot, hiszen tudja, hogy mi lesz a végkifejlet.

(Arról nem is beszélve, hogy az elején mindig érdekes találgatni, hogy a két kezdőjelenet melyik szereplőjére fogják kiírni, hogy GYILKOS vagy ÁLDOZAT. Olykor meglepő a döntés, de sosem vitték túlzásba a néző húzását, pedig megtehették volna, hogy sokkolnak minket a gyilkos személyével, hogy még jobban érdekeljen az, hogy miképp lép az emberölés ösvényére.)

Hol a gyilkos, hol az áldozat kap nagyobb hangsúlyt a történetekben – általában elég tragikus színezetű a végeredmény, hiszen az áldozat meghal (no shit, Sherlock!), a gyilkos pedig ölni kényszerül, de szerencsére szó sincs tanmesékről vagy hatásvadászatról, a készítők úgy játszanak okosan a formulával, hogy közben nem nagyon lépnek ki a keretek közül – az effélét biztos a már berendelt 2. szezonra tartogatják.

De tényleg, akadnak szimpatikus gyilkosok és szemetek is, mint ahogy az áldozatok közül is van, akiket sajnálunk, mások pedig hidegen hagynak, de a történetük, talán egy kivételével, szinte mindig érdekes és/vagy tanulságos volt. Arról pedig még véletlenül sem volt szó, hogy Person of Interest-esen az elején valamelyik főhőst köpi ki a Gép, bár idővel talán ezt is meg fogják játszani.

A formátum, annak ellenére, hogy a múltba pillantásokat olykor kreatív áttűnésekkel jelzik, olykor zavaró lehet, hiszen kvázi 4 szálon folyik minden sztori, a múltban a gyilkos és az áldozat útját nézhetjük a “találkozásig”, míg a jelenben a nyomozókat és a gyilkost is, s akadt epizód, ahol több hónapos eltérések voltak az időugrások között, s ez nem nem vette ki túl jól magát.

A fináléról, vagyis az 1×13-ról nem lehet igazából semmi különöset írni, mondhatni olyan volt, mint a többi rész (oké, ebben volt Amanda Tapping is), még akkor is, ha egyrészt az egyik nyomozó kapott némi személyes érintettséget benne, másrészt pedig kissé szokatlanul alakult a történet – ugyanolyan jó volt, mint a többi epizód. Erős, 7-8/10-es színvonal. (Mondjuk az utolsó perc elvileg nagy durranásnak lett szánva, sokáig kitartották, de ez valahogy nem jött át, nem éreztem át a jelentőségét.)

És még egyszer mondom, mindez nem azért jön be ennyire, mert akkora csavarok vagy egyedi megoldások lennének a Motive-ban, egész egyszerűen csak szimpatikusak a főszereplők (Angie lassított vagánysága a pilotot követően teljesen eltűnt) és az számomra nagyon sokat jelent, rengeteg érzelmi töltetet tesz a végeredményhez, hogy valóban megismerjük a tettest és áldozatát.

Régen azt hittem, hogy a Cold Case és a Without a Trace főleg azért került a kedvenc krimijeim közé, mert flashback-ekekkel voltak tele, de ma már egyértelmű, hogy a flashback csak eszköz volt annak érdekébenzért, hogy közelebb hozzák a nézőhöz az áldozatot. Az első percben, amikor holtan látjuk őket, még arctalanok, nem érzünk irántuk semmit, de ahogy a 40. perchez érünk, látjuk a sorsukat vagy épp esetleg a gyilkosuk elkapását, már abszolút másképp érzünk.

A Motive-ban talán nem olyan erős az érzelmi hullámvasutazás, mint az említett két sorozatban (mindkettőt ajánlom, a CC 10-80 éves, megoldatlan ügyeket derít fel, a WaT pedig eltűnt személyekkel foglalkozik), de ettől még legtöbbször hatásos a végeredmény. Szóval, aki ilyesmit vár egy krimitől, annak kötelező a Motive.

11 hozzászólás Ne habozz!

Hellhound - 2013. 06. 19. 15:37

Nekem az első rész alapján nem jött be, nem tudom miért, pedig minden benne van amit szeretek. :/ Egyszerűen csak nem volt meg a szikra. :D De most kétségbesésemben, hogy nincs mit nézni, és hogy ilyen undorító meleg van, lehet, hogy nekiállok mégegyszer. Ezek a képek nagyon biztatóan sötétek, talán segítenek elviselni amíg vissza nem jön a normális idő (ld ősz vagy tél :D)

winnie - 2013. 06. 19. 15:44

a pilot alapján nekem sem volt nyerő, bár felértékeltem, de az a kritikám csupa panaszkodás:)

torjack - 2013. 06. 19. 16:45

Na jól van, akkor ez is felkerül a nyári daralistára…Az Arrow, meg a Game of Thrones úgyis gyors kasza lett, úgyhogy felszabadult némi hely…

napocskin - 2013. 06. 19. 17:19

Nem volt rossz, de én a végére egy kicsit beleuntam (igaz, dara volt, nem heti). Ami viszont nem akadályoz majd meg benn, hogy jövőre is megnézzem. Tetszett, hogy kicsit más volt e felállás, mint általában, engem már ezzel is meg lehetett venni, mert nem sok krimisorozatot nézek. Mennyire más volt itt Kristin Lehman, mint a Killingben – és nekem ott is tetszett.

Pinkslippers - 2013. 06. 19. 18:15

én pont a pilot kritika és a “szokatlan” formátum miatt kezdtem el és nagyon bejött :) alig várom a következő évadot

fsanyee - 2013. 06. 19. 20:02

en is tudom ajanlani, a cold casesel ellentetben ez bejott. :)

Llew - 2013. 06. 19. 22:29

Amanda Tapping? Most már biztos a dara.

Brynden Rivers - 2013. 06. 20. 08:41

Én még 3 erősségét emelném ki a sorozatnak:

– a természetességét, nincsen erőltetett coolság
– hihető történetek, jó jellem- és társadalomábrázolás
– remek vágások az idősíkok között

sherlock20 - 2013. 09. 27. 18:55

Most fejeztem be, remek kis sorozat lett. Lazán megérdemli a 8/10-et.

Nekem amúgy átjött a kritikában említett utolsó pár perc. Előtte pár résszel volt említve, hogy még sosem ölt a munkája miatt (egyik gyilkosra reagálva), aki közölte vele, hogy majd fog… Eljött ez is.

A lényeg, hogy remek a 2 főszereplő, kár hogy a hasonlóan induló Castle lelépett erről az útról…

KovyZoly - 2013. 10. 04. 09:08

első két rész alapján nagyon tetszik

Stockes - 2014. 06. 18. 19:52

Korrekt volt az évad, 7/10, jól kivitelezve, de semmi extra. Hiába a Flashbackek, attól még n+1. nyomozós sorozat.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz