login |

The Voice UK: vége a 2. évadnak – írta kovg1987

2013. 06. 25. 14:42 - Írta: vendegblogger

6 hozzászólás | kategória: kritika, reality,

The God just kissed your throat

Legutóbb az évad kezdetekor foglalkoztunk a britek éneklős tehetségkutatójának, a The Voice UK-nek a második szezonjával, most pedig, miután lement az utolsó adás is, ideje az összegzésnek.

Kezdjük rögtön a győztessel, de csak a tovább mögött, hátha még valaki nem látta a finálét.

A második brit évad Hangja Andrea Begley lett. Már az ő személye miatt is érdekes évadon vagyunk túl, amiben voltak nagyon jó dolgok és nagyon jó ötletek, ugyanakkor számomra az énekesek megismerése, a velük való szimpátia kialakítása, és a nekik való drukkolás lehetősége picit hiányzott.

A kommenteket látva igen megosztó évadon vagyunk túl – vagy nagyon imádtátok, vagy a pokolba kívántátok a Voice UK második szezonját, bár ez azt hiszem a készítőket nem zavarja túlzottan, mert legalább beszéltek a műsorról, és meg is nézték azt.

A formátumról külön nem írnék (megtették már mások helyettem), de annyit azért megjegyeznék, hogy már a válogatók (melyekből összesen hat volt) néhány versenyzőt súlyos hátrányba taszítottak, hiszen aki az első héten került sorra, azt utána lehet, hogy két hónap múlva láttuk ismét a képernyőn.

A párbaj (Battle Round) hozta az elvárt színvonalat, persze sokszor már az éneklés előtt, a párosításból lehetett tudni, hogy ki fog továbbjutni. Ennek ellenére volt néhány duó, akik közül nehéz volt a választás, de a mentorok igazán csak egyszer, will.i.am egyik választásánál játszották el a nagy drámát. A lopás (Steal) bevezetése viszont jó ötletnek bizonyult, adott egy plusz izgalmat a versenynek – ráadásul a Jessie által elhappolt versenyző, Matt végül a fináléig menetelt, így létjogosultsága is van ennek a lehetőségnek.

A Knockout Round is izgalmas újítás volt a briteknél, főleg, hogy eltért az amerikai változattól, hiszen itt a mentoronként megmaradt hét énekesből (hat továbbjutó a Battle Roundból, plusz az egy-egy lopás) egyet automatikusan továbbjuttathattak a zsűritagok. A maradék hat énekes két hármas csoportban mérkőzött meg az elő show-ba jutásért, minden csoportból egy-egy ember jutott el addig – összesen tehát három versenyzője maradt mindenkinek a végjátékra.

A finálékban aztán javarészt a nézők véleménye számított (az első döntőben minden zsűritag továbbjuttathatta egy-egy versenyzőjét), így aztán a britek ízlésén múlt, kit hányszor hallhattunk énekelni. A korán kiesettek közül egyedül Mitchell Emms-t sajnáltam igazán, aki igazi show-t rakott a színpadra – őt még szívesen megnéztem volna, párszor, mit tud.

A versenyt, és az ezzel járó lemezszerződést végül – Leanne Mitchell és Sir Tom Jones tavalyi sikere után – ezúttal Danny O’Donoghue csapatából Andrea Begley nyerte, aki mindössze 10%-ban lát. Hogy a nézők ezért szavaztak-e rá nagy számban, vagy netalántán valóban ennyire tetszett a briteknek a lány, ezt innen (meg talán onnan is) nehéz megállapítani, mindenesetre a magam részéről nehezen tudom elképzelni, hogy ő lesz a következő évek legnagyobb szupersztárja. (Nekem speciel egyáltalán nem tetszik sem a hangszíne, sem az éneklési módja, de ez persze teljesen szubjektív dolog, nyilván van, akinek meg például Leah nem jött be.)

A műsornak fontos tagja a mentornégyes is, akikről ugyan már megemlékeztünk az évad elején, azonban lehetetlen megkerülni a személyüket.

Sir Tom hiába kamillázik néha az adások alatt, hiába néz néha csak dülledő szemekkel a színpadra, és hiába kérdez vissza néha a műsorvezetőnél, hogy mit is kérdezett tőle, messze nem arról van szó, hogy unná ezt az egészet. Látszik rajta, élvezi a szereplést, és azt is, hogy segíthet a fiataloknak és az új arcoknak.

Danny O’Donoghue a széria macsója, és erre az imidzsre amikor csak tud, mindig épít is, illetve rá is pakol (különösen a Blind Auditions alatt volt ez megfigyelhető). A széken való gitározások, felállások, közönséghergelések szinte mindig az ő feladata.

A zsűri legnagyobb arca mégsem ő, hanem egyértelműen will.i.am. A Black Eyed Peas előadója ugyan az énekléshez nem ért, de a közös produkciókban legalább nem is próbálkozik vele (páran példát vehetnének róla…). Cserébe viszont remekül menedzseli mind önmagát, mind másokat, néha érthetetlen beszédjével, ki- és beszólásaival, a többi ’coach’ szándékos idegesítésével gyakorlatilag a hátán viszi a zsűrizős részeket, óriási fazon, aki ha kell, brékel, ha kell, szteppel a sikerért.

Jessie J – noha néha előjött belőle a ’girl power’ oldal – teljesen rendben van, nem ripacskodik, a zenei tudása pedig megkérdőjelezhetetlen.

Egyszóval a kémia nagyon jó, ha van esze a készítőknek, megpróbálják őket együtt tartani a következő (már biztos) szezonra is, mert ebben a felállásban egy évad még biztosan bennük van. (Zárójelben megjegyezném, hogy jár a pacsi a két műsorvezetőnek, Holly Willoughby-nek és Reggie Yates-nek, akik remekül vitték a műsort, tőlük is lehet mit tanulni a hazaiaknak, hogy kell megmaradni a szerepüknél, nem pedig átmenni bohócba.)

És akkor a negatívumokról is essen néhány szó.

A The Voice UK idei legnagyobb hibája az volt, hogy egy-egy versenyzőt nem sokszor láttunk, sőt, volt, aki hónapokra eltűnt a képernyőről, így aztán viszonylag nehéz volt bárkivel is szimpátiát kialakítani az élő adások előtt. Az meg, hogy addigra sikerült, már szintén nem sokat ért, mivel ebből a műfajból mindösszesen hármat sikerült prezentálnia idén a BBC-nek (ami az elmúlt szezon meredeken eső nézettségét látva érthető volt, más kérdés, hogy a több nem élő adás sem túlzottan jött be a csatornának, hiszen folyamatos volt a nézőszámapadás így is).

Mindenesetre elég érdekes, hogy egy olyan műsorban, ami a ’Hang’ címre hallgat (aminek a milyenségét leginkább egy élő éneklésből lehet megállapítani), csak háromszor hallhattuk valóban élőben az énekeseket. A stúdió, a színpadképek, a világítás, és az egész miliő viszont varázslatos volt, érdemes megnézni néhány előadást az élő műsorokból, mert nagyon érződik a profizmus rajtuk.

Hogy röviden összefoglalva mit kaptunk a The Voice UK idei döntőjétől? Mike Wardot, aki a szigetország első igazán nagyszerű countryénekese lehet; Matt Henry-t, aki ugyan nagyszerű hanggal rendelkezik, és van benne „jó arc-imidzs”, de egyelőre nem nagyon látni, mivel fog kitörni a jó hangú tucaténekesek közül; Leah McFallt, egy olyan egyedi hanggal rendelkező hölgyet, akire a négy finalista közül valószínűleg a legnagyobb és legfényesebb jövő vár a sóbizniszben; és egy győztest, akivel egyszer akartak popzenét énekeltetni, de ez alapján az ő jövője nem feltétlenül ebben a műfajban van.

Az évadot – mindent figyelembe véve – 7/10-re értékelem, ha a zsűri marad, akkor jövő tavasszal folytatása következik. Zárásként pedig álljon itt az egész évad szerintem legzseniálisabb száma, ami mutatja, milyen kreativitással rendelkezik will.i.am (aki egyébként a döntő másnapján bejelentette, hogy a héten elkezdik készíteni Leah első saját számát, amit még idén valószínűleg album is követ majd).

6 hozzászólás Ne habozz!

JJ - 2013. 06. 25. 15:44

sajnálom h nem Leah nyert számomra ő volt a legjobb, ahogy a Loving you-t vagy az i will survivort elénekelte áhh az évad két csúcspontja volt és emiatt nem értem h nem ő nyert szomorú :(

alessa - 2013. 06. 25. 15:51

Leah csodálatos. will.i.am nem hiába imádta szintén. Nem feltétlenül a voiceos előadásai miatt szerettem meg(bár amit a Battle roundban csináld hát hűűhaa), hanem a youtube csatornájára feltett egy-két olyan feldolgozást hogy ÚRISTEN (pl i’d rather go blind, o come emmanuel, as long as you love me… stb)
ha neki nincs jövője a zeneiparban akkor senkinek.

Mike Ward akit még erősnek éreztem, és Tom emberei közül úgy gondoltam hogy igen neki van ott a helye a döntőben. Nagyon igaza volt Tomnak, amikor azt mondta, hogy benne minden megvan hogy sztár legyen, külsőleg is és hangilag is. Hát én még nem éreztem olyan késztetést soha h country zenét hallgassak mint amikor ő énekelt. :D

Danny – habár a kedvencem – de most sok sok minusz pontot kap tőlem.
Andreának nem tudtam megbocsátani, h Conor miatta esett ki. Conor 100000x tehetségesebb, színpadra termettebb.
Meg egyáltalán sokkal jobb énekesek voltak a csapatban(pl Paul is akit még a battle roundban kidobott, Mitchel, Alex). Végig olyan érzésem volt, hogy az a Danny ütőkártyája, hogy a lány látássérült, és mindig olyan dalokat adott neki amik ezt hangsúlyozták. Danny nyerni akart, és nyert is, de így szerintem senki ne akarjon. főleg, hogy mindenki tudta nagyon jól, hogy a 4 előadó közül Andrea a leggyengébb.

Végül Jessie akivel szintén nem voltam elégedett idén. Mármint semmi bajom nincs Mattel, DE JESSIE! volt neked egy Danny County meg egy Katie Benbow… persze tudom hogy Jessie nem az ilyen előadókat szereti, de azért fájt a szívem. Főleg Katie-t odadobni egy 20adrangú Sarahért… uh… fájt.

Ja meg túl rövid volt a Voice, dobálták az embereket, azt sem tudtam néha ki kivel van, és volt néhány ember akiről tényleg elfeledkeztem (pedig minden részt megnéztem) és azon agyaltam h ennek az előadását most leadták a Blind Auditionben vagy elaludtam pár percre.
Mindenesetre szeretnék 3. évadot.

vodka03 - 2013. 06. 25. 19:33

Ash-nek vagy Leah-nak kellett volna nyernie. Rém gyenge volt a színvonal az énekesek között. Danny kivételével összes coach-ot lecserélném, ha lesz 3. évad, de jobban örülnék neki ha nem lenne, mert szemmel látható, hogy x-faktorba mennek azok akik igazán tudnak. Csalódás volt ez a szezon is, bár az első évad után nem várt sokat.

Lemoni - 2013. 06. 25. 21:23

Coach Danny miatt néztem a showt, mert sajnos elég középszerű énekesek versenyeztek. A döntőben Matt Henry volt a favoritom, az unalmas countryboy felejthető, Leah nagyon elrontotta a Whitney-dalt, Andrea meg hiába volt szimpatikus, akkor is észrevehetetlenül szürke előadó. A jó műsort a coachok szolgáltatták mindig, Danny és Will beszólásain néha besírtam (pl. versenyző “I am a West End performer”, mire Danny tág szemekkel “What? West Ham supporter?” stb :D) A műsorvezetők példamutatóan visszafogottak voltak. A 3. szezonban nem tudom, hogy alakulnak a dolgok, ha maradnak a coachok (de legalább Danny), akkor valószínűleg nézni fogom, bár már tele a puttonyom a sok tehetségkutatónak álcázott műshow-val.

Raisen - 2013. 06. 26. 12:02

tavalyit néztem, ezt már nem. asszem jól is tettem, az amerikai verzió ezerszer jobb.

nedewya - 2013. 06. 26. 12:44

A UK verzió mnár tavaly is rém gyenge volt, de idén sikerült rátenni. A párbaj köröknél kaszáltam mert nem láttam benne olyat aki miatt érdemes nézni.
Ha Voice akkor US mert a többi Voice nézhetetlen (szerintem), és pont fordítva mint az x Factor mert abban meg az amerikai nézhetetlen :)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz