login |

Rogue: az 1. évad – írta matruska

2013. 07. 07. 16:23 - Írta: vendegblogger

9 hozzászólás | kategória: kritika,

(Ahogy arra az alábbi kritika is utal, egyik nagy tavaszi hiányosságunk volt a DirecTv-s Rogue hanyagolása (plakátok, előzetes + werk). Elvileg human írt volna róla, de a dupla pilotok mindig nagyobb kihívást jelentenek és elmondása szerint nem nagyon tudta magát átküzdeni a kezdésen. Nálam viszont folyamatosan a várólista élén áll a sorozat, szóval nagy köszönet az írásért. – winnie.)

I’m too tough to die.

A Rogue-gal a dupla részes pilot után érthetetlenül keveset foglalkoztak, pedig ezután vált csak igazán érdekessé a történet. Igaz, hogy a sorozat még véletlenül sem nevezhető eredetinek vagy korszakalkotónak, de amit vállal, azt stílusosan és profin hozza.

A gengsztervilágba ágyazott bosszúsztori 1. szezonja nagyszerűen működik és mindenképpen érdemes arra, hogy az ember akár egy hétvégi dara alkalmával végigmenjen rajta. Mert ha egyszer megragadott, akkor nem enged. És jövőre jön a 2. évad.

Miért is érdemes a megtekintésre? Talán az alapkoncepció miatt? Azért is, de nem ez a fő vonzereje. Egyszerűen összefoglalható az alapszituáció: Grace Travis nyomozó beépül Jimmy Laszlo bűnszervezetébe, de fia meggyilkolása miatt kihozzák és jelvényét is elveszik. Hősnőnk persze minden felhatalmazás nélkül visszatér a maffiavezérhez, de már csak fia gyilkosának felkutatása mozgatja.

Meglepő módon azonnal le is lepleződik Jimmy előtt, aki egyezséget ajánl: találja meg a szervezetében lévő árulót és cserébe segít bosszút állni (és nem mellékesen megkíméli az ő és családja életét). Jó gondolat volt egyből lebuktatni a nyomozónőt, mert így sok kínos pillanatot elkerült a sorozat és az információk is zavartalanul roboghatnak oda és vissza egyaránt a két főszereplő között.

A történetvezetés élvezetes: a sztori viszonylag gyorsan halad, nincsenek felesleges, időhúzó képsorok. Azzal, hogy nem csak egymásra dobálták a jeleneteket, hanem kellemes átkötések vannak közöttük, hangulatossá tették a Rogue-ot, és esélyt adtak arra, hogy a néző elvonatkoztathasson az előző történéstől és felkészülhessen a következőre, ami egy akciójelenetről drámaira váltásnál azért nagyon jól jön.

Persze a hangulat megteremtéséhez a zenei betétek is nagyban hozzájárulnak. A jelenetek jól megalapozottak és előkészítettek, logikusan követik egymást. Látszik a tudatosság a sorozatban, az írók egyetlen részt sem szántak tölteléknek, rendíthetetlenül halad a történet.

A sorozat nem túl akciódús, nem is pörgős, de csak úgy árad belőle a feszültség. A hangulata magával ragad és még a modernkori maffia-életérzést is tökéletesen átjön. A tovább mögött folytatom minimális spoilerrel.

A karakterekről is ejtenék néhány szót. Nem fog meglepetés érni velük kapcsolatban. Azokkal találkozunk, akiket egy ilyen maffiás drámasorozatban várnánk: bűnözők, rendőrök és a dráma kedvéért a nyomozónőnk nehéz időszakot élő családja megtámogatva egy odaadó tanárnővel.

Szerencsére a fő- és mellékkaraktereket is nagyon jól megírták, nem egydimenziósak, amit kitűnő színészi játékkal támogatnak meg. Kiemelném Grace lányának karakterét, Evie-t, aki tizenévesként tényleg tinédzser. Ami nagy szó, mert a sorozatok nagy részében nem képesek igazi kamaszkaraktereket írni. Itt sikerült.

Grace segítőtársának, Mitch-nek a kibontakozásáról is érdemes szót ejteni, hiszen ezt nagyon profin viszik végig és szerethető karakterré is teszik egyben. Színészként pedig Marton Csokas félelmetesen jól játssza a maffiavezért és az őrület határán egyensúlyozó apát is egyaránt.

Mit is várunk egy ilyen sorozattól? Akciót, erőszakot, szexet és káromkodást. A Rogue-ban nem az akció élvez elsőbbséget, hanem inkább a dráma és a feszültségkeltés. Persze azért van minden, ami szemnek és szájnak ingere: gyilkosságok, gyilkossági kísérletek, gyújtogatások, rendőrségi razziák, motoros-autós üldözés és még sorolhatnám. A gengszterléttel együtt járó erőszak jelen van, de nem hangsúlyos.

A maffia itt nem tömeggyilkos pszichopaták gyülekezeteként jelenik meg, hanem inkább olyan családjukat eltartani vágyó, összetartó üzletemberek közösségeként, akik szükséges esetén erőszakhoz folyamodnak. Ennek illusztrálására: rövid ideig összetűzésbe kerülnek egy rivális bandával, de a konfliktust gyorsan lezárják, nem vezet háborúhoz.

A mészárlásokra számító nézők sajnos csalódni fognak. Viszont cserébe megkapjuk a szenvedélyes és egyáltalán nem szemérmes szexjeleneteket, amelyek után talán kedvet is kapunk, hogy gengszternek álljunk. Egy biztos: Thandie Newtonnak 40 évesen is tökéletes a teste.

Végül a káromkodás, mint kötelező elem: van. Nem is kevés, de ahogy megszokhattuk, nem túl kreatív. Pontosabban rengeteget használják a “fuck” és “shit” szavakat és azok változatait. Ennek az élvezetnek azért adnak rendesen.

Ha már szóba került a dráma, akkor foglalkozzunk ezzel is egy kicsit. Mondhatnám azt, hogy az egészet áthatja, mert az alaphelyzet is drámai és végig ebből építkezik a sorozat. De sikerült ezt olyan mesterien adagolni, hogy sehol sem érezzük túlzónak. Természetesen bőven akadnak tisztán drámai jelenetek, de ezek csak a karakterek elmélyítését szolgálják, nem öncélúak és nem túlírtak.

Apropó túlírás: vessük egy pillantást a szövegkönyvre is, hogy ne csak a káromkodás maradjon meg bennünk ezzel kapcsolatban. A párbeszédek tömörek, lényegre törőek és céljuk, hogy eljuttassák a történések zavartalan megértéséhez és élvezetéhez szükséges információkat a nézőkhöz. Éppen ezért nincsenek súlyos bölcsességek és elvétve találni csak ütős, idézhető egysorosokat is.

Még érdemes foglalkozzunk egy kicsit az évadzáróval is. Ahogy az várható volt, itt aztán nem spóroltak a puskaporral, semmilyen értelemben sem. A mészárlásra vágyók is megkapták a perceiket és a drámakedvelők is csemegézhettek. Az évad végére persze szinte minden kiderült és sikerült méltóan lezárni az évadot. A zárásban jelen volt a már említett feszültség, a hangulat és a fordulatok is. A történések egyszerre hatottak filmszerűen és rendkívül valósan. A zárójelenet pedig hihetetlenül ütősre sikeredett, tökéletesen megágyazva a 2. évadnak.

A bevezetésben leírtam, hogy mit is gondolok összességében az évadról, tehát nem is fényezném tovább a Rogue-ot. A rendkívül profi kivitelezés miatt szerintem megérdemli a 8/10-et, de egy kis kreativitás még ezen is javíthatna – a sorozatot azoknak is ajánlom bepróbálásra, akiket a maffiás tematika nem hoz lázba.

9 hozzászólás Ne habozz!

brianflash - 2013. 07. 07. 17:25

Teljesen egyetértek a kritikával, nálam ez a sorozat az év egyik nagy meglepetése volt. Pedig nem akartam elkezdeni nézni,csak véletlenül botlottam bele. Örülök hogy itt is foglalkoztok vele mert igencsak megérdemli. Az meg csak hab a tortán hogy lesz 2. évad. Nyári darára pedig kifejezetten jó, főleg hogy nem kell 1 hetet várni a folytatásra, mert bizony volt hogy a falat kapartam már hogy láthassam. Szóval nekem nagyon bejött: 10/10.

Vérnarancs - 2013. 07. 07. 17:49

Én meg pont ellentétesen éreztem. Aki persze egy Maffiózókat vár, az csalódni fog, én próbáltam megszeretni, 4-5 részig eljutottam, de tovább nem. Néhány momentum meg rettenetesen idegesítő. Az anyuka lesz..ja a lányát és a férjét is, beleszeret egy általa utált gengszterbe. Hogy lehet az (mint a Crossing Lines-ban), hogy egy alaposan kiképzett rendőrnő ennyire nyamvadt legyen, ne tessék elszaladni mindenki elől. Sonya Blade, vagy Rothrock kisasszony nem szalad el, csak hogy a nevesebbeket említsük. Nem beszélve az ázsiai filmekről. Nem azt várom, hogy shaolin technikákat alkalmazzon, de ha rendőrnő, akkor védje meg magát. Na jó, kidühöngtem magam. Az alapkoncepció tetszett, de a megvalósítás nem, értem ezt a karakterekre és a felépítésre. A drámai része nem lenne rossz, de önmagában ez nem elég. Persze nem vagyunk egyformák, nekem nem tetszik, másnak viszont bejöhet.

Bogyó - 2013. 07. 07. 20:36

Nekem nagyon tetszett a sorozat (nem sejtettem, hogy ennyire bejön majd), a dupla részes pilot második fele után már be is rántott. Várom a folytatást. Jó karakterek, jó sztori, a főhős színésznőt már annak idején megszerettem a Vészhelyzetben Carter doki párjaként :)

Lemoni - 2013. 07. 07. 22:46

A pilot első negyedórájában rájöttem, ez nem az én sorozatom lesz. Már megint egy családi tragédiával sújtott, bosszúszomjas nő, akinek a főgengszterrel kell egyezkedni, Red Widow újratöltve, lehetőleg a legsötétebb tónusú felhozatalban, hogy kellően érezzem a pokol bugyrát. Menekültem is azonnal, a vörös özvegytől meg ettől is.

JRC - 2013. 07. 07. 22:57

Az első két részben szinte semmit sem találtak el jól a készítők (cselekmény, hangulat, történetvezetés, színészek). Látszott rajta, hogy igényeset akartak összehozni, de semmi sem klappolt. Egy pillanatig nem tudott hihető lenni számomra, pedig egy csepp realitásérzésre nekem szükségem lett volna.

cat - 2013. 07. 10. 01:34

Végignéztem, sokáig tetszett, voltak benne álleejtős momentumok, aztán nagyjából az utolsó két részben sikerült olyan értelmetlenségeket összehozni, hogy csak fogtam a fejemet. Marton Csokas pedig, aki addig teljesen jó volt, átment totál ripacsba. Érdemes megnézni, mert hangulatos, meg minden, de a vége nekem csalódás. Nem hiszem, hogy visszatérek a 2. évadra.

lindello - 2013. 08. 11. 17:19

Nekem nagyon tetszett ez a sorozat /véletlenül kezdtem bele/. Az első két rész kicsit küzdelmes volt számomra, de utána beindult. Várom a következő évadot!

trisztin - 2013. 08. 22. 19:42

Hosszúhétvégés dara volt…
Mostmár értem,milyen,mikor a főszeplő minden megjelenése irritáló (ezt hallottam már Meredith Grey-re és Mindyre is használva) … a sorozat amúgy jó… sok szereplő átfedést találtam a Continuum-osokkal (3ból 2halott) =)

Nem voltak elvárásaim,de nyári darára ideális sorozat… Marton Csokást pedig eddig is szerettem :)))

7-7,5/10

ficsap1988 - 2015. 08. 03. 00:56

10/10 nálam…úgy volt tökéletes ahogy… :D sőt a 2. évad is! :)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz