login |

Pilot-mustra: The Fosters – 1×01

2013. 07. 16. 15:00 - Írta: winnie

15 hozzászólás | kategória: kritika, pilot-mustra,

Vannak műfajok, amelyek esetében az embernek nem tesz jót, hogy sok sorozatot néz ismer. Ugyanis egyre többször látom a hivatkozást arra, hogy ez vagy az a sorozat nem hoz semmi újat, hogy olyan, mint sok másik az adott műfajban. Én is irkálok effélét, de azért a kritikákban mindig igyekszem azt is megjegyezni, hogy simán előfordulhat, hogy egy “újszülöttnek”, valakinek, aki nemrég kezdett komolyabban sorozatot nézni, vagy esetleg nem járatos a műfajban, bejön a végeredmény.

Mert ami valakinek a századik. krimi, az másnak lehet, hogy az első. De kritikát nem lehet mások szemszögéből írni, csak a sajátunkból.

THE FOSTERS – 1×01 – 4/10

Valami hihetetlen szkeptikus voltam a The Fosters-szel kapcsolatban. Az ABC Family új sorozata ugyanis családsorozat. Oké, aláírom, hogy manapság nagyon kevés a családsorozat, de a premier előtt nem nagyon tudtam elképzelni, hogy miért érdekelne engem ez. Láttunk és szerettünk már sok családsorozatot, s épp ezért az a hamis érzet van meg bennünk, hogy már nem lehet újat mutatni a műfajban.

Illetve lehet, a Gilmore Girls például a párbeszédeivel (géppuska-tempó és popkult utalások) próbálkozott, a The Fosters viszont nem nagyon tud mivel. Oké, az alapfelállása szokatlan, de valójában az, hogy a főszereplő család két anyukából és 1 “igazi”, plusz néhány örökbefogadott gyerekből áll, annyira nem borítja fel a sablonokat, hiszen ha túljutunk a bemutatáson, akkor jó eséllyel sablonkonfliktusokat fogunk látni. (Gondolja ezt Móricka, de az írók arra valók, hogy rám cáfoljanak.)

Kell valami plusz. Ha a felállás tipikus, akkor a karakterekkel lehet kitűnni. Vagy jó és szerethető karakterekkel, vagy valamilyen szempontból extrém figurákkal. Sajnos a The Fosters-ben egyelőre a főbb szereplőket sem lehet kiemelni, nem túl izgalmasak, tipikus tévés tinik. A történet szerint egy iskola igazgatónője és egy járőrnő közösen neveli egyikük, előző házasságából származó gyerekét. Plusz egy tinédzser ikerpárt (latin fiú és lány), s ebbe a családba került bele újonnan egy javítóintézetből kiengedett lány. (Tudjátok, kívülről kemény, durcás lázadó, de belül biztosan arany a szíve. Számomra unalmas.)

Az az igazság, hogy már az első jelenettől frászt kaptam, ugyanis rögtön lassított verekedést láthattunk. Szerencsére utána egész nézhető lett a pilot és már épp elkönyveltem magamban, hogy ismét beintettem a prekoncepcióimnak és képes vagyok élvezni egy olyan sorozatot, ami nem különösebben izgat, amikor elindult a lejtmenet.Az ezt kiváltó történéseket persze lesz, aki érdekes konfliktusoknak értékeli, de engem sajnos a lopás, csalás, hazugság inkább zavar.

A The Fosters az első rész 2/3-ig is tipikus, klisés volt (nagyon egyszerű lenne szétszedni és rámutatni a tipikus húzásaira, most nem részletezném), de legalább kedvelhető. Utána viszont bejött a képbe az iskola (tengerparti a suli, marha jó!), kaptunk pár tipikus, “csak tévében!”-szerű villámjelenetet a főbb karakterekkel, elindult a lázadás, a fiatalok megbolondultak és hülyeségeket kezdtek csinálni (nem mintha a való életben nem ez történne, de…) és az élvezeti érték rohamos csökkenésnek indult. Miért??

Ugyancsak elég zavaró volt, hogy minden jelenethez muszáj volt új popszámot bejátszani, de nem ám háttér gyanánt, hanem eléggé tolakodó jelleggel. (A reklám nélküliség itt külön hátrány, mert míg a tévénéző két szám között kap egy pár perc szünetet, mi pár tizedes szünettel csapunk az egyik számból a másikba.

Ez van. Ettől még kap egy második esélyt a sorozat, hátha mindez csak a viszonyok megalapozásához kellett és a 2. résztől rátalál egy saját hangnemre – valami ilyesmiben reménykedem, ugyanis a nézettség eddig meglehetősen jól alakul, inkább nőtt, mint csökkent a starthoz képest. Márpedig ez nem túl gyakori.

Ha valaki képes félretenni a cinikus énjét, akkor talán azért érdemes nézni a The Fosters-t, mert két nagyon “jó” (ld. gyerekek befogadása) és egymást szerető főszereplője van. Éljenek a pozitív értékek, az effélét mindig jó érzés látni. De persze idővel ezen a ponton is be kell majd hozni a drámát, szóval…

15 hozzászólás Ne habozz!

-T - 2013. 07. 16. 17:13

nekem olyan Hetedik mennyország hangulata van.

winnie - 2013. 07. 16. 17:16

igen, az utolsó bekezdés írásakor ez jutott eszembe, hogy ezt arra is rá lehetne húzni, akár a jóságot, akár a befogadásokat tekintve, igaz az alapfelállást tekintve (vallás kontra egynemű pár) különbözőbb nem is lehetne.

-T - 2013. 07. 16. 17:19

:) amikor nézem folyton az jut eszembe róla, pedig az alapfelállás tényleg totál más.

mgitta - 2013. 07. 16. 17:29

A hétvégén egyhuzamban ledaráltam az eddig lement 6 részt. Vannak benne elég tipikus dolgok, de pár szereplőt meg lehetett kedvelni, főleg a két anyukát meg a két srácot. Meg jó látni, hogy a két anyuka “egyéb” rokonai (szülők) is milyen jól viszonyulnak egy ilyen családhoz.
Mondjuk az évad vége eléggé sejthető, hogy milyen cliffel fog záródni (vajon új családba kerül a két gyerek vagy maradhatnak), de cáfoljanak rám :) Én maradok.

Danny - 2013. 07. 16. 18:15

Én a már láttam 100 sorozatot kategóriába tartozok (ezt nem nagyon hangoztatom személyesen, mert még elvonóra küldenek), szóval láttam már pár dolgot. Mégis a The Fosters azonnal leköt. Igaz, tényleg nem tudnak sok újat mutatni, ami nem csoda, szinte már minden dráma húzást ellőttek valamilyen másik sorozatban. De legalább a felállás: a két anyuka, a sok gyerek jól jön ki. Azt meg külön pozitívum, hogy az újonnan érkező csajszi tesókája is idekerül, mert az ő szála is érdekesnek tűnik nagyon. Egyrészről az ilyen fiatal gyerekek másságát nem szokták nagyon feszegetni a sorozatokban, talán mert valamilyen okból tabunak számít (miért?), de örülök, hogy itt megteszik, mert ezt nem látni minden drámában.

Egyébként a készítők imádják rendkívül kínos helyzetekbe hozni a gyerek karaktereket, azt mostanra már megállapítottam :D

AT - 2013. 07. 16. 21:16

Én három részt bírtam, aztán meguntam, eleinte érdekesnek tűnt a csavaros felállás, ami néha már inkább a menetes szár kategóriát súrolta, kicsit olyan volt mint egy Brazil szappanopera 150 részét 1-2 részbe beletolták volna, de aztán az unalom ösvényére lépett az egész, mert olyan témákba fogtak bele, hogy vajon lebukik-e, meg összejönnek-e, kibékülnek-e, marad-e, sikerül-e, csupa e, de valószínűleg nem fogok azon izgulni, hogy a retardált kistesónak sikerül-e a vizsgája, és hogy ezzel a teljesen felesleges szállal mennyi bonyodalmat lehet még kipréselni a történetből, amivel ugye elmegy 5-6 perc, én meg csak ülök és nézek, ennyi erővel belülről is nézhetem a szemhéjamat. Szóval kasza, majd lehet bedarálom.

Connie - 2013. 07. 16. 21:29

nekem tetszik, pedig sok ilyen típusú sorozatot láttam már, és ez meg gyakorlatilag minden létező klisét felvonultat átlagosnál nem jobb színészekkel, de mégis van benne valami (gőzöm sincs mi), ami miatt várom az új részeket

elis - 2013. 07. 17. 08:03

talán az első rész volt a leggyengébb, utána azért stabilan hoz valamit, ami miatt nálam is nézős… én sem tudom mi az, ami miatt ennyire megszerettem, de mindig azon kapom magamat, hogy ott mosolygok, miközben az új részeket nézem

Dor Ka - 2013. 07. 17. 10:45

igen, igaz h. manapság egyre kevesebb a családsorozat (pláne a JÓ családsorozat!:)). én nagyon szeretem ezt a műfajt, ezért ezt is elkezdtem nézni… igaz, h. itt főleg a tinikre van kihegyezve a dolog és csak hébe-hóba lézeng egy-egy felnőtt felnőtt problémákkal. én azokat azért jobban szeretem mikor “egyensúlyban” van a család… tehát vannak kisgyerekek/fiatal kamaszok; tinik; fiatal felnőttek; felnőttek és idősebb/öregebb korosztály dettó (mert több korosztály, változatosabb színesebb események, talán).
mindettől függetlenül nézni fogom a The Fosters-t… de igazán én se tudom megmondani, h. miért.:D talán mert most egy ilyen is kell a palettára (nekem) és a Parenthood folytatása még messze van…:(
tényleg rengeteg benne a klisé és a karakterek se túl erősek… de speciel a főszereplő “vadóc” lányt pont nem találom tucatnak. egyfelől nem egy klasszikus sorozatklón szépség, másfelől a játékában is van valami, ami azt mondanám, inkább szokatlan (sőt helyenként irritáló) mintsem megszokott. a mama-páros is szimpatikus.:)a latin ikerpár szintén… sajnos a zongorázós gyerekkel (mondjuk a zongorának örültem; már anno az Everwood-ban is csíptem ezt a szálat, belevihetnének több ilyen jellegű jelenetet:)) és a körömfestős kisfiúval nem tudtam még megbarátkozni, se a rendőr apával. másokat meg nem is nagyon láttunk eddig.
mindenesetre maradok, aztán meglátjuk a folytatást.:)

nibrin - 2013. 07. 18. 10:05

Nekem is bejön, a nyári uborkaszezonban nekem heti nézős. Pozitív hangulat és leköt 40 percre. Kell ennél több?

Sugarplum - 2013. 07. 20. 11:03

Én is szeretem ezt a sorozatot…nem unatkozom alatta egyetlen pillanatig sem, függetlenül attól, hogy tele van klisékkel. A latin ikerpár lánytagja az egyetlen akit nem igazán tudtam megkedvelni. Egyfolytában egy önző kis majom jut róla eszembe. :D
A javítóból odakerült kiscsaj néha irritál, de ilyenkor mindig eszembe jut, hogy milyen sok családnál volt már a tesójával együtt és ez milyen hatással van a személyiségére. Főleg, hogy a tinédzser éveit tapossa, amikor amúgy is instabilabb a személyiség. Milyen érzés lehet neki megpróbálni nem túlzottabban kötődni a családhoz, nem túlzottan megszeretni őket, hiszen ideiglenesen (mindegy mi lesz a későbbiekben) vannak ott a testvérével. Áhhh, ilyen szituban lenni a való életben biztos nagyon kemény lehet. Valahogy át tudom érezni azt ami kavaroghat benne…és csak arra tudok gondolni, hogy de jó, hogy nekem nem ilyen lapokat osztott az élet.

Csilla0422 - 2013. 07. 30. 14:30

Már jó ideje túl vagyok a piloton. Az tetszett nagyon. Amint lesz időm a sorozatot is nézni fogom.
A suliban nálunk is vannak olyan gyerekek, akik nevelőszülőknél laknak. Ők szerencsés helyzetben vannak, mert tényleg jó helyre kerültek. De sajnos nem mindenkinek jut ilyen sors. Minden elismerésem azoké az embereké, akik nevelőszülők. Ez a sorozat ezért is érdekes számomra.

MaHolnap - 2013. 08. 12. 10:08

2013 Teen Choice Awards

Breakout Show – The Fosters

dONALD Blood - 2013. 09. 01. 05:26

Szánalmas ahogy ez a szerencsétlen Lopez igyekszik igazolni a “ha gazdag ribanc vagy, szülés helyett fogadj örökbe gyereket” gondolkodást. Először a “What to Expect When You’re Expecting”, most meg ez. Még szomorúbb, hogy mindezt a “liberális vagyok, meleg párról készítek drámát” álcája mögé bújva. Melegekről szóló sitcomot bezzeg évek óta képtelenség elindítani.

Dana - 2015. 08. 14. 15:55

Nekem az első évad kicsit lagymatag volt és kaszáltam. Most nyáron gondoltam belenézek a második évadba és meglepetésemre sokkal jobban tetszik mint az első. Végig is daráltam és kezdem a 3.évadot. Akinek esetleg nem jött annyira be az első évad az szerintem próbálja ki a másodikat engem sokkal jobban lekötött. Több humor és történés. Jaa és nem annyira Callie és B. központú. Valahogy sikerült jobb arányt eltalálni a szereplők között.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz