login |

Rectify: az 1. évad – írta fringemiki

2013. 07. 16. 22:24 - Írta: vendegblogger

41 hozzászólás | kategória: kritika,

A kritikusok körében a Sundance Channel Rectify című sorozata volt az év első felének leginkább istenített szériája. Nem könnyen fogyasztható darab, stílusa egy független mozifilméhez hasonlítható, de az évad végén nem marad el a “jutalom”. Legalábbis amikor az utolsó másodperc is lepergett az első évadból, néma csendben megvártam, míg eltűnik a stáblista, majd az elkövetkező 3 percben a fekete képernyőt bámultam.

Könnyekkel a szememben. Megcsinálták. De cefetül.

Előre kijelentem, hogy nem fogom bővebben taglalni a színészi játékot, teljesen felesleges lenne. A szereplők ugyanis egytől-egyig kiváló teljesítményt nyújtottak, irgalmatlanul nehéz lenne eldönteni, hogy melyikük végezte legjobban munkáját.

A sztoriról már több szónak kéne esnie, itt viszont nem vagyok egyszerű helyzetben, mert sokkal érdekes a cselekmények mögötti mozgatórugó. Persze az alaphelyzetet mindenképpen ismertetni kell: Daniel Holden 19 évet töltött halálsoron – nemi erőszak és gyilkosság vádjával ítélték el -, várva élete utolsó napját, egészen addig, amíg egy új bizonyíték felszínre nem kerül, és szabadlábra helyezik.

Itt álljunk meg egy pillanatra.

Képzeljétek bele magatokat egy ilyen helyzetbe. Nem kell feltétlenül nektek is embert ölni, de 19 évet kihagyni a rohanó világunkból elképesztően sok időnek számít. Egyrészt, a modern társadalom technikai vívmányaihoz hozzá sem tudnánk érni, teljesen elvesznénk ebben az egyre inkább gépiessé váló civilizációban. Másrészt pedig, ami igazán megterhelő lenne mindannyiunk számára, az pontosan ebbe a közösségbe való visszailleszkedés.

Komplett reszocializációra lenne szükségünk, amiben – köszönhetően az emberek inkompetenciájának – vajmi kevés segítséget kapunk. 19 évig gyakorlatilag soha nem kerültünk ki a fehér szobából, emberi kapcsolataink zömét a vastag börtönfalakon keresztül tartottuk fenn.

Hogyan lehet mindezek után visszatérni a szülővárosunkba, ahol – ha még nem lenne elég problémánk – mindenki elítélően néz ránk? Az egész életünk meg van bélyegezve, nem csak magunknak okozunk szenvedést, hanem a családunknak is, akikre olykor-olykor ferde szemmel nézünk, hiszen képtelenek vagyunk összekötni a szálakat. Egyszerre ekkora mennyiségű és tömegű vizuális, valamint audiális hatás szimpla sokklöketként terít le minket a lábunkról.

Aztán ott van a másik véglet. Az egyetlen – talán – tömegtájékoztatási eszköznek nevezhető tárgyunk az a könyv volt, ebből ismertük meg a körülöttünk sürgő-forgó természetet.

Látunk. De nem ám úgy, ahogy egy hétköznapi ember. Nem, dehogy. Felfedezzük azokat az apró részleteket, amelyeket más már magától értetődőnek vesz. Ugyan a sorozat ezt nem tolja az arcunkba, de a főszereplő alapos vizsgálatával felfigyelhetünk az egzisztenciális én tétovaságára, amint tudat alatt is a visszailleszkedésre törekszik.

Danielen kívül más szereplőt eddig nem emeltem ki konkrétan, gyűjtőnéven családként hivatkoztam rájuk. Ha valakit mégis muszáj megemlíteni, az Teddy. A mi kis Teddy barátunkat az élet olyan arcberendezéssel áldotta meg, hogy már első pillantásra – különösebb fiziognómiai vizsgálat nélkül – bevernénk a képét, hát még ha hozzávesszük elviselhetetlen személyiségét.

Csakhogy aztán kicsit elmélázunk. Azon, hogy mit és miképpen mondott. És ekkor ötlik először az eszünkbe, hogy ez a Ted lehet, hogy nem is annyira hülye. Mármint, honnan is tudhatnánk, hogy Daniel valójában nem ölte meg a középiskolás barátnőjét? Nyilván egydimenziósnak tűnhet a karaktere, de a mondandója mögött abszolút megalapozott, vagy legalábbis annyira megalapozott feltevések állnak, mint hogyha az ellentétjét állítanánk.

A hat kis fejezet egyértelműen legjobb jelenetét is az ő kettejük dialógusa szállította. Az a párbeszéd a pályán, amikor az ember beleborzong, és elkezd kétkedni az addig ártatlannak hitt báránykában. Mélyen belenéz a szemébe, miközben a rácsok mögötti élet egy legborzasztóbb élményét tárja elénk.

A Rectify számomra azt az érzést adta át, mint mikor egy jó regényben teljesen elmerülök, és észre sem veszem, már el is telt… mondjuk 42 perc. Akarva-akaratlanul is elemezzük Daniel viselkedését. Vajon ő követte el a gyilkosságot? Képes lenne rá? Mi volna az indítéka? Figyeljük, hogyan beszél, miképp viszonyul a többi emberi lényhez, miközben azt is látjuk, hogyan küszködik a családja a felgyülemlett stressz ellen.

Majd szépen lassan összeáll a kép, kibogozzuk a szálakat, és a végére minden a helyére kerül. Ezzel ugyan még egy kicsit várnunk kell, de tény: a Rectify piszok erős alapokat helyezett le. Most már csak reménykedhetünk, hogy az épület többi része is legalább ilyen stabil lesz.

41 hozzászólás Ne habozz!

winnie - 2013. 07. 16. 22:35

bocs, hogy eddig nem volt írásunk a rectify-ról, de miután többünknek is belé tört a bicskája, én már el sem mertem kezdeni:)

de most, hogy nincs rajtam az írás mázsás súlya, szerintem belevágok. de érdekel, hogy a többiek, hogy látták.

kolompárpikachu - 2013. 07. 16. 22:43

Teljesítette az eleve magas elvárásaim, sőt… Reméljük a folytatás is így tesz majd. :)

ldavid - 2013. 07. 16. 22:48

azt sajnáltam, hogy a pilotban látott marha jó kameraállásokhoz hasonlót a későbbiekben nem igazán használtak

stargatelost - 2013. 07. 16. 23:06

Lassú. De tényleg, ilyet én még nem láttam. Ettől függetlenül különleges volt, valahogy mégis nézette magát. De ilyen tempó mellett vártam valami durvulást végül, amit félig-meddig megkaptam, de korántsem volt kielégítő, plusz számítani is lehetett a verésre. Mondjuk az ötödik rész vége se volt semmi.

Na de Abigail Spencer. Nekem elakadt a lélegzetem, akárhányszor ő szerepelt, top3-as eyecandy. Hihetetlenül szép nő. Már miatta megérte végignézni, és valószínűleg csak ezért tartottam ki, amúgy lehet nekem is beletört volna a bicskám :D

dave - 2013. 07. 16. 23:34

Nagyon-nagyon jó,majdnem úgy beszippantott,mint kedvencem,a Breaking Bad.A színészek tényleg profik,Teddyről nekem is ez jött le,jól megtalálták a szerepre a színészt.Néha az egész egy picit a skandináv artfilmekre hajaz,hangulatilag. Az biztos,hogy amerikaiból nem nagyon láttam hasonlót.

clegane - 2013. 07. 16. 23:46

maradandó élmény, de iszonyú lassú. ez viszont azért nem annyira zavaró, mert közben nagyon hangulatos és nagyon egyedi az egész.

mondjuk annyiban ellent mondanék az ismertető szerzőjével, hogy nekem nem “állt össze” igazán a kép az első évad végére sem, de szerintem ez szándékos volt, hogy maradjon mit boncolgatni a másodikban is.

winnie - 2013. 07. 17. 00:08

szerintem a sorozat végére gondol, vagy arra a pillanatra, amkikorra összeáll, de még várni kell erre, ahogy írja. legalábbis én erre gondoltam.

clegane - 2013. 07. 17. 00:24

jaaa csakugyan, elsőre máshogy értelmeztem de már látom hogy rosszul, én kérek elnézést.

Lemoni - 2013. 07. 17. 00:30

Egy olyan időszakban is a legjobbak közé tudta soroltatni magát nálam, amikor már hetek óta csak kapkodtam a fejem, hogy mi ez a sorozat-kánaán-dömping itt az év első felében. Én amúgy is szeretem a lassan folyó történetvezetést, itt ez a lassúság kellett ahhoz, hogy még jobban érzékeltesse, Danielnek fel kell dolgoznia a kimaradt életfázisokat és újra meg kell tanulnia a szabad életet. Mégsem a kívülálló szemével mentálisan leépültnek tűnő viselkedés ábrázolása volt számomra a legmegrázóbb a sorozatban, hanem Daniel családjának, környezetének reakciói, mennyivel nehezebben tudták kezelni a helyzetet, mint a frissen szabadult halálsoros. Minden szereplő remek volt, nekem Aden Young volt a nagy felfedezés. A döbbenetes utolsó jelenetek után még jobban várom, hogyan folytatódik a történet, remélem, tartják ezt a színvonalat a továbbiakban is :)

Wynonna - 2013. 07. 17. 00:46

Tényleg az egyik leglassabb sorozat, amit valaha láttam, de annyira beszippantott a hangulata ennek a 6 résznek, hogy utánna egy darabig alig tudtam rávenni magam, hogy bármi mást nézzek. Jó lett a kritika, köszi az írást!:)

paranoid android - 2013. 07. 17. 02:29

Rengeteg remek újoncnak örülhettünk idén, de számomra a Rectify volt az, ami mindent lesöpört, és toronymagasan az élre került. Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róla, akkora élményt nyújtott.

A karakterek átgondoltak, árnyaltak és aprólékosan felépítettek és persze gyönyörűen eljátszottak. Daniel az egyik legizgalmasabb főhős, akivel mostanában találkoztam, annak ellenére, hogy passzív. Illetve engem épp a passzivitása fogott meg a legjobban, bár sokaknak valószínűleg ez nem fog tetszeni. Hisz a lassú cselekményszövés még rendben van, de hogy a protagonista az egész évad alatt ne csináljon szinte semmit, csak bolyongjon? Hát engem beszippantott ez a bolyongás és kicsavarta a lelkem. Szinte a legelső pillanattól empatizálni tudtam Daniellel. Egyszerűen nem engedett ez a karakter.

És nem is elsősorban az a kérdés, hogy “Bűnös-e?”. Kétségtelen, hogy változtatna valamit azon, hogyan tekintek erre a karakterre, de nem sokat nyomna a latban. (Ugyanis Daniel már fiatalon is furcsa fiú volt, ezt idővel megtudjuk, és drog hatása alatt is volt, ha jól emlékszem.) Én nem is szeretném feltétlenül megtudni ezt a sorozat végén, mert ez nem fontos. Ami izgalmas, ahogy létezik ebben a régi-új világban, ahogy ki kell alakítania új eszközöket a szimpla egzisztálás érdekében. És ahogy a gyönyörű fényképezés mindezt átadja. Amikor Daniel érzékelését átvéve csak felderít a kamera minden apró dolgot, mert Daniel számára minden esemény. Vagy Daniel csodásan megkomponált verbális kommunikációja is magával ragadó, hisz könyveken keresztül kellett elsajátítania a szocializáció képességét.

A többi karakter közül én Daniel húgát, Amanthát emelném ki, aki fantasztikus ellenpontja volt a főhősünknek. Ahogy a felszínen talpraesett és kemény nő szép lassan felfogja, hogy az ő élete is teljesen átalakul, mert eddig Daniel volt minden gondolatának központjában. És most, hogy kiszabadult, el kell engednie. De ha elengedi Danielt, akkor mi marad neki? Az ő feladata is egyfajta ön-újrakreálás ebben a szituációban.

De Tawney-t is nagyon szerettem. A Daniel és közte lévő párbeszédek mindig a legjobbak voltak. Órákig lehetne elemezni kettőjük kapcsolatát. Talán az egyik legfontosabb ebből a szempontból a hit kérdése. Ebben a diskurzusban előkerül Platón, Nietzsche, Aquinói Szent Tamás, Dante és még sok-sok másik név, de ezek csak színezik a képet (bár kétségtelenül sok izgalmas gondolatot elültetve a néző agyába), mert itt nem vallásról, Istenről vagy ateizmusról van szó, hanem egy ember önkereséséről – a világban lévő helyének megtalálása és egyaránt, ha nem főként önfelfedezés immanensen. Ez utóbbi spiritualitása szövi át az egész sorozatot, amitől egyszerre lesz légszerűen emelkedett, metaforikus és kegyetlenül őszinte.

Erről jut eszembe… Ki mit gondolt a kecskés emberről és Daniel utazásáról az 1×05 elején? Mennyi volt belőle a valóság? Bár ez olyan dolog, amire jobb nem tudni a választ. A lényeg, hogy: “It’s the beauty, not the ugly, that hurts the most”

És ezek után kissé felszínesebb észrevétel: eyecandy téren sem kell szégyenkeznie a sorozatnak. Abigail Spencer és Adelaide Clemens igazán kellemes látványt nyújtottak, néha már csaknem figyelemelterelően.

Elnézést a szómenésért, de kihozta belőlem ez a sorozat.

Nimand - 2013. 07. 17. 07:33

Jó lett! A sorozat is és az írás is.

Tiger27 - 2013. 07. 17. 07:57

Az utolsó 5 perc hátborzongató…
Várom a II. évadot! Egyébként szerintem Daniel ártatlan…

naughtyL - 2013. 07. 17. 08:32

Nem számítottam ilyen mélységekre, az biztos. Olyan különleges élményt nyújtott az egész, mint eddig semmi.

Minden és Mindenki nagyon a helyén volt. És Teddy nálam is, pontosan ezt az utat járta be.

Még annyit, hogy a Parad’s End óta a radaromon van Adelaide Clemens (Tawny, Teddy felesége) és itt is elképesztően bájos volt!

Aden Young meg tényleg hihetetlen nagy felfedezés volt. Egyébként ledöbbentem, mikor egy ilyen kerekasztalos beszélgetés során mondta, hogy alig pár nappal, a forgatás indulása előtt, csöppent ebbe az egészbe bele. Azt hiszem 6 vagy 8 napot említett.

perfect0 - 2013. 07. 17. 09:11

Szuper sorozat, de tényleg lassan hömpölyög a történet, ami persze nem baj, sőt. Egyébként nekem a Breaking Bad inverzének tűnik – a párhuzam még abból a szempontból is releváns, hogy elvileg a BB produceré(i?)nek a sorozata -, amennyiben az egy elkárhozástörténet, ez meg egy üdvözülés sztorinak tűnik így elsőre (függetlenül attól, hogy hova fut majd ki a cselekmény).

piszkosfred - 2013. 07. 17. 09:46

Köszi az írást, nem hallottam túl sokat róla, de a leírtak alapján teszek vele egy próbát, úgyis kezd kiürülni a listám :)

Gaines - 2013. 07. 17. 09:52

Nagyon jó volt olvasni a kritikát és a kommenteket is. A Rectify év egyik legjobb sorozata, utoljára talán a Luck rántott be ilyen szinten az újoncok közül, ráadásul a Rectify mindezt röpke hat epizód alatt megtette (bár igazából már a pilot első negyed órája elég volt ahhoz, hogy maradéktalanul beszippantson). Gyors egymásutánban kétszer néztem végig az első évadot, és másodszorra is ugyanannyira lekötött, sőt, rengeteg apró részletre jobban oda tudtam figyelni.

Az utolsó rész szabályosan kizsigerelt érzelmileg. És nem csak az egész évados építkezést betetőző nagyjelenetek. Az egyik legnagyobb katarzist egy teljesen hétköznapi, látszólag jelentéktelen közjáték okozta: Daniel bemegy egy könyvesboltba. Semmi felfokozott dráma, csupán egy egyszerű, őszinte, gyanakvástól, vádaskodástól és hátsó gondolatoktól mentes emberi interakció két idegen között, ami mégis mélyen megindító – rólunk is lekerül, ha csak ideig-óráig is, a mázsás súly, amely Daniel vállát nyomja.

mufi - 2013. 07. 17. 10:37

A sorozatról nem sokat hallottam, de a kritikát olvasva rögtön elkezdtem. Nagyon tetszett az írás és remélem, hogy a jövőben is olvashatunk tőle.

Ami a sorozatot illeti,tény hogy nagyon lassú, de nagyon jól csinálták meg és személy szerint az egyik legjobb újonc.

m76 - 2013. 07. 17. 11:07

Az utolsó bekezdést nem tudom értelmezni.

“minden a helyére kerül, de erre még várni kell”? Most akkor mi van?

winnie - 2013. 07. 17. 11:17

minden a helyére fog kerülni, de még nem most, az 1. évad végén – én így gondoltam. mint az angolban, amikor a folyamatos jelen használatával jövő időt fejeznek ki.

fringemiki - 2013. 07. 17. 11:17

Így utólag olvasva, azért már bánom, hogy csak Clayne Crawfordot (Ted Jr.-t) emeltem ki Aden Young mellett, mert a kommentek között emlegetett Abigail Spencer is kiemelkedőt nyújtott Amanthaként – még a többiekhez képest is. Abigail Spencer és Adelaide Clemens pedig több internetes portál szerint titkos Emmy-esélyesek, úgyhogy értük is lehet szorítani.

paranoid android: Valóban, a “bűnös-e” kérdés, lehet, hogy nem fog annyira számítani az elkövetkezőkben, de itt az alapszitu miatt azért még elég sokszor gondoltam rá. A Rectify esetében nagyon könnyen elképzelhető, hogy maga az út fontosabb lesz, mint a cél.

Terel? - 2013. 07. 17. 12:02

Tényleg nagyon jó volt, a befejező rész után még napokig az eszembe volt a sorozat, teljesen a hatása alá kerültem. A főszereplő Aden Young-ot szerintem hamarosan el fogják halmozni mozifilm felkérésekkel, zseniálísat alakított, visszafogott, de mégis a az arcára van irva az összes fájdalma, zavarodottsága…
Legközelebb az I, Frankenstein-ben jövőre találkozhatunk vele a moziban Aaron Eckhart és Yvonne Strahovski oldalán.
Ja és Abigail Spencer is zseniális.

.tnm - 2013. 07. 17. 14:10

Az első három rész után komoly dilemmát jelentett, hogy hogy fogom én ezt elkaszálni évad végén. Ekkor ugyanis nem tudtam más utat elképzelni a sorozatnak minthogy vagy a minőség csappan meg, vagy a nézők unnak bele és sose ér révbe a történet, mert a csatorna kaszálja el. “Szerencsére” a második három rész megkönnyítette a kaszát. Míg az évad első felében tudtam elmerülni abban, amit festettek (utalok most arra, hogy sokkal több volt a érzelemábrázolás, mint a történetmesélés, de ez erénye volt a sorozatnak), úgy a második etapban mintha csak összedobálták volna az ötleteiket. Jöttek a klisés jelenetek és csavarok, hatásvadász vonások és mesterkélt konfliktusok. Sajnálom, mert egy 6-10 részes minisorozatként számomra nagyon működött volna, de látva, hogy még a második évad berendelése előtt már úgy döntöttek, hogy az évadzáróban több mindent nyitnak, mint amennyit bezárnak, nem hiszem, hogy a következő 10 rész végére lezárást terveznének. És szerintem már most is túl sokáig húzták, hogy nem tudjuk, hogy mennyire is bűnös a főszereplőnk — azt hiszem, még az írók maguk se döntötték el –. Persze lehetne az, amit az első három részben még működött, hogy nem foglalkoznak a tényleges bűnösség kérdésével, de sokáig egyrészt ez nem működik, másrészt már egyre több az ilyen-olyan utalás. Érzem, ahogy be akarnak rántani abba a játékba, hogy vajon bűnös-e vagy sem, hogy ez egy hook akar lenni, de olcsó módszernek érzem.
Egy másik dolog, ami nagyon zavar, hogy az egész első évad ugye 6 napot ölel fel. Erre többször emlékeztetnek, kell is, mert egyébként érthetetlen lenne, hogy miért van még mindig ilyen érzelmi limbóban a főszereplőnk, de közben annyira sok minden történik vele, körülötte, hogy én ezt a hat napot legalább 3 hétnek érzem.

Az itteni kritika legelső képéhez tartozó jelenetet viszont én is kiemelném, nagyon szép volt az összehangolt mozgással.

Rerecros - 2013. 07. 17. 15:42

Az első néhány mondat elég is volt, hogy meggyőzzön és tegyek vele egy próbát.
Pár perce fejeztem be az utolsó részt – jó volt.
Félelmetes, hogy mennyi sorozatélményt köszönhetek ennek az oldalnak – komoly függővé tettetek…

paranoid android - 2013. 07. 17. 16:32

@fringemiki
Nem állítom, hogy bennem sem merült fel néhány kulcsjelenetnél a kérdés, “bűnös-e Daniel?”. Nehéz az ilyen gondolkodást levetkőzni. Az ember hajlamos csak a száraz tényeket keresni, és az alapján ítélni. Azért fontos ennek az információnak a hiánya, mert előítélet nélkül fedezzük fel Danielt. Nem tudom, hogy a kérdés teljes elengedése jobb lenne-e, vagy az állandó jelenléte a jobb, hisz emiatt még jobban figyeljük, elemezzük Daniel döntéseit, szavait. Az viszont biztos, hogy sokakban beszennyezné a korábban látottakat, ha kiderülne, hogy Daniel bűnös. Az emberek előszeretettel azonosítanak másokat egyszeri cselekedeteik alapján, és – ellentmondásosan – ez még jobban igaz akkor, ha ez a cselekedet az adott személytől extrém módon szokatlan. Ergo, ha megtudnánk, hogy Daniel bűnös, akkor gyilkosként látnánk, miközben a sorozat rengeteg időt fektetett arra, hogy ezen az ítéleten túl ismerjük meg a karaktert.

@.tnm
A fenti gondolatokat valamelyest neked is szántam, mert a kommentedből úgy tűnt, hogy túl sokat foglalkoztál a bűnösségének kérdésével, ami megfertőzte az élményedet. Szerintem a bizonytalanság egyáltalán nem a cselekménybe berántó kampó akar lenni. Ugyanis ez nem egy krimi, egyáltalán nem azért kell a nézőnek maradnia, hogy “végre megtudja az igazságot”. Ez a sorozat nem a tényszerű igazságról szól. Hanem Danielről és az ő igazságáról, arról ami most és itt van. Ezért a bűnösség kérdése másodlagos. És ezért amiket “klisés jelenetek és csavarok, hatásvadász vonások és mesterkélt konfliktusok”-nak írtál le, nem arra vonatkoznak, hogy húzzák az időt, hogy ne kelljen válaszolniuk a “nagy” kérdésre. Hanem Daniel utazásáról szólnak – és így máris nem klisések vagy hatásvadászok. A megkeresztelkedés, a megerőszakolásának története, a kecskés emberrel való utazása vagy a flashbackek mind-mind nem a bűnösségéről szóltak. Mert mindaz, ami történt a börtönben Daniellel, mindaz, ami történik vele most, hogy kiszabadult változatlan maradna mindkét lehetőséggel.

petyo - 2013. 07. 17. 23:23

köszi az ajánlást, első két rész meg is néztem és a többivel se fogok sokat szarakodni :D

.tnm - 2013. 07. 18. 00:31

@paranoid android

szerintem teljesen félreértetted a hsz-emet. nem is tudom,hogy érdemes újra leírnom, de a lényeg (némileg bővítve)

1, azt érzem hooknak, hogy miközben van egy nyilvánvaló hozzáállás, hogy irreleváns a bűnössége, aközben folyamatosan szórják el az ilyen-olyan irányba mutató információmorzsákat. minden részben legalább kétszer felmerül a szereplők szájából, hogy bűnös-e vagy sem. ezt érzem hooknak. nem árulják el, “mert nem ez a fontos”, de azért szeretnék ha találgatnám, miközben úgy érzem, hogy ők maguk se döntötték el, esetleg még azt se, hogy valaha elárulják-e, döntést hoznak-e erről (és ilyenkor egészen más megvilágításba kerül az, hogy “nem fontos mi történt 20 éve”, mert csak egy lepedő, ami alá el tudják rejteni, hogy nincs is koncepciójuk)
2, ahhoz, hogy a főszereplőnk lelki utazását érezni/élvezni/fogyasztani/azzal azonosulni tudjunk, ahhoz viszont -szerintem- már rég tudnunk kéne, hogy ő mire emlékszik arról az estéről (ami mellett akár meg is őrizhetnék a bizonytalanságot, bár az elég gyenge lenne, hogy “nem emlékszik a sokktól”, de a “be voltam tépve, azt se tudom hogy kerültem oda” szerintem eladható lenne). zavaró az is, hogy a főhős sose mondta még ki publikusan, hogy ártatlan lenne, ebben megint azt érzem, hogy a nézőt akarják húzni a témában. (lehet persze mondani, hogy még csak 6 nap telt el, de fent jeleztem, hogy ezzel is problémám van: túl tartalmas volt ez a hat nap)

paranoid android - 2013. 07. 18. 01:51

@.tnm

Hogy a karakterek számára fontos, hogy bűnös-e, az nem jelenti azt, hogy a nézőnek is annak kell lennie. Az, hogy az ügyész és a szenátor ezzel foglalkozik, az nem azt jeleni, hogy a nézőnek is megfejtendő rejtélyként kellene hozzáállnia, hanem azt, hogy Daniel szabadon töltött ideje tiszavirág életű lehet.

Nem hiszem, hogy félreértettelek volna, mert most is írod, hogy szerinted azt akarják, hogy találgass. Szerintem meg egyáltalán nem akarják ezt. Minden ami bűnügyi történet lehetne, minden ami a rejtély felfedezéséről szólna át van szűrve Daniel történetével – vagyis a kérdés sosem egy külső nézőpontból “mi történt 20 éve?”, hanem hogy “milyen hatása lesz ez Danielre a jelenben?”.

wickee - 2013. 07. 18. 07:57

Tegnap a kritika hatására elkezdtem nézni. Úgy terveztem, hogy a pilotot megnézem, aztán minden nap további egyet. Ehhez képest azt vettem észre, hogy vége az utolsó résznek is, én pedig csak nézek ki a fejemből. Azt hiszem ez mindent elárul. Hihetetlen módon a hatása alá kerültem, és személy szerint nem szeretném, ha az derülne ki a végén – már ha kiderül egyáltalán valaha -, hogy Daniel tette. Még úgy sem, ha be volt lőve és nem is emlékszik rá. De egy biztos, hogy záros időn belül újra fogom nézni, de most már erőt veszek magamon és tényleg napi egy résszel haladva, el akarom húzni az élményt ameddig csak lehet. :D

Brynden Rivers - 2013. 07. 18. 10:13

Ez nem tv ez FILM.

Én Abigail Spencer miatt kezdtem bele, és kellemesen meglepődtem, hogy mennyire kiemelkedően jó ez a sorozat.

lumiere - 2013. 07. 18. 11:12

Ez az írás…wow. El fogom kezdeni nézni, tuti.

Ha - 2013. 07. 20. 20:47

Nekem is nagy kedvencem a sorozat.

Egyszerűen beszippantott, gyakorlatilag egyben megnéztem az egészet.

Én nem tudtam, amikor elkezdtem nézni, hogy lesz 2. évad, ezért végig azt gondoltam, hogy valahogy lezárják a történetet. Mivel az egész sorozatnak hihetetlenül nyomasztó hangulata volt, én végig a legrosszabbra számítottam.

Szóval azzal együtt, hogy 6 órán keresztül rossz érzésem volt, nagyon tetszett az egész.

subversal - 2013. 07. 22. 05:54

Remek. Egy éjszaka végignéztem. Engem nem zavart a tempó, sőt… Az egyik legjobb újonc idén. Várom a folytatást.

Meteor - 2013. 07. 22. 15:29

Akartam valamit írni a sorozatról, de nem igazán jön össze. Annyit emelnék ki, hogy nálam az évadvégi katarzis ugyan elmaradt, de számos más jelenet kárpótólt. Remek 6 rész volt. Köszönöm a kritika írójának és az oldalnak is, hogy megismertették velem ezt a kiemelkedő alkotást :)

cat - 2013. 07. 30. 14:20

“honnan is tudhatnánk, hogy Daniel valójában nem ölte meg a középiskolás barátnőjét?”

Van itt valami, amit eléggé nem értek, hogy miért nem esik róla szó? Szóval hogy a pilot végén a gyerekkori haver/iskolatárs/pajtás főbe lövi magát a tetthelyen, miután érdekes beszélgetést folytatott a másik pajtással. Ez már mondjuk eléggé eltereli Danielről a gyanút, nem? És ezek ketten ha jól vettem ki, szemtanúk voltak, az öngyilkos csóka elméletileg még látta is Danielt, ahogy megerőszakolja a csajt, közben meg gőzük nincs arról, hogy ki tette, szóval nagy valószínűséggel hamistanúztak. A másik pajti is halál gyanúsan viselkedik egész idő alatt, aztán a végén eltűnteti a tetthelyről a hullát, felteszem azért, hogy ne derüljön ki, hogy ott lett öngyilkos, sőt, hogy egyáltalán öngyilkos lett. Ha még hozzávesszük Daniel vallomását – és most tekintsünk el attól, h kényszervallatás, mert azt mondta a tesójának, h megkönnyebbülés volt bevallani -, akkor ez az egész egy idegesítően nagy WTF amiből kíváncsi leszek, h ki tudnak-e mászni logikai bukta nélkül.

tobias88 - 2013. 08. 04. 21:08

cat – Nem ők ölték meg, de a beszélgetés alapján ők erőszakolták meg a lányt. Hogy ez után ki ölte meg azt már nem tudom. Lehet hogy Daniel lehet hogy nem

tobias88 - 2013. 08. 04. 21:12

De a végén a zuhanyzós jelenet lejátszódott kicsit másképp. Az is érdekes volt

mildi - 2014. 01. 05. 20:03

bocs a kései vélaszért, de a sori a téliszünetes darám részét képezte
szal, csak annyi: Teddy mi vagyunk. a mi érzéseinket, kételyeinket személyesíti meg.

jp - 2014. 08. 18. 12:58

Nagyon ott volt az első évad. A lassú cselekmény vezetés,a fényképezés, a karakterek egytől egyik tökéletes alakításainak összessége végül is mindez biztosította a sorozat rendhagyóságát, egyediségét.

(Egy “létfontosságú” dolog azért a sori alatt szemet szúrt, hogy Daniel húga a teljes évadot ugyanabban a barnás gondolom nyári csizmában játszotta végig, persze egy hétről volt csak szó, de akkor is.)

sztalker - 2017. 06. 15. 13:45

egy dolog kimaradt! Daniel hangja egyszerűen fenomenális! egyszerűen beszippant valami mély, sötét világba ahol furcsamód mégis otthon érzi magát az ember. enélkül a hang nélkül nem lenne ennyire ütős.

thalassa - 2017. 08. 19. 16:59

úgy látom,túlságosan csak Danielre koncentráltok, számomra a legizgalmasabb a falu/kisváros véleményének (ő tette) mozdíthatatlansága,a lincselésre mindig kész eltökélt butaság. Ijesztő, mennyire nem érdekli az embereket az esetleges ártatlanságot tanúsító új bizonyíték felbukkanása. Ezért annyira üdítő egy-egy emberi megértést mutató figura felbukkanása. és ne feledkezzünk meg a háttérben politikai és egzisztenciális érdekekből manipulálókról sem. Szerintem bizony fontos, hogy Daniel elkövette-e a tettét, és remélem, végigviszik ezt a szálat, ahogyan az a kérdés is rendkívül izgalmas,hogy 20 év halálsor/börtön után így kell-e visszadobni az embereket a társadalomba? Nagyon sokrétű, izgalmas sorozat, végigszorongtam az első évadot,végig tudták tartani a feszültséget. S még a brutalitások sem voltak öncélúak, mint azt oly sokszor tapasztalni.És az engesztelhetetlen, a gondolkodást tökéletesen beszűkítő bosszúvágyról nem is beszéltem. Szóval pazar.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz