login |

Pilotpárbaj: Bron/Broen vs The Bridge

2013. 07. 19. 23:30 - Írta: CyClotroniC

37 hozzászólás | kategória: Európa is létezik, kritika, pilot-mustra, , ,

Már régóta kinéztem magamnak a skandináv Bron/Broen sorozatot (kritika), melynek az amerikai feldolgozása most nyáron érkezett az FX-re – nem túl meglepő módon – The Bridge néven (kritika), így adta magát a helyzet, hogy bepróbálás előtt, mindkét sorozat pilotjára ránézzek (az angol-francia The Tunnel ősszel jön), hogy el tudjam dönteni, hogy az eredetit vagy a feldolgozást érdemes majd inkább követni. Mert az eddigi vélemények alapján kötelező sorozatról van szó.

A történet röviden annyi, hogy egy hídon a svéd/dán, illetve az USA/Mexikó határon találnak fél-fél holttestet összevarrva, így a két ország egy-egy nyomozója összefog, hogy felgöngyölítse az ügyet. A két pilot sok mindenben nagyon hasonlított egymásra, ám volt egy-két jelentős eltérés is köztük.

Szögezzük le az elején, hogy a remake alapvetően nem egy istentelen fogalom, ami csak rosszabb lehet, és egyáltalán hogy volt mersze bárkinek is elkészíteni, ugyanis nem egy olyan példát lehet mondani, hogy a feldolgozás túlszárnyalja az eredetit, vagy csak egyszerűen egy olyan szögből festi le, ami sokak számára szimpatikusabb, befogadhatóbb, érdekesebb lesz.

A nyitóképsorok és a pilot cliffhangerje gyakorlatilag teljesen ugyanaz mindkét verzió esetében. Talán annyi különbség van, hogy a skandináv verzióban a malmői tanács elnöknője az áldozat fele, míg az FX változatában egy bírónő, de a koncepción szerintem ez nem sokat fog változtatni, inkább csak kulturális finomhangolásnak tűnik elsőre.

Sokkal érdekesebb azonban a mellékszálak tempója és azok szerkesztése, ugyanis a két hangsúlyos adalékvonalon akad eltérés történetben és a kibontásban is egyaránt, bár csak egy-egy órát láttam belőlük. Hogy a későbbiekben mennyire lesz hasonló a sztori, azt persze még nem tudjuk.

A tovább mögött folytatom minimális spoilerrel, pár nem jelentős történeti utalással a pilotokból.

Míg a skandináv verzióban szívátültetésre visznek valakit a hídon, addig az amerikaiban szívrohamról van szó, amit rögtön haláleset, egy rejtélyes nő a telefonban és egy gazdátlan kulcs is követ, amihez már az ajtót is megtaláltuk. A másik oldalon pedig az európai eredeti egy két gyerekes anyukát vonultat fel, akit “megszöktetnek” az alkoholista férjétől, szemben a mexikói vonallal, ahol a csomagtartóban lopnak át egy sikátorból összeszedett lányt a határon. Idővel persze simán kiderülhet, hogy ezek a szálak valójában mégis ugyanazok.

Ez már kezdésnek is elég jelentős különbség, ám míg a nyáron debütált feldolgozás egyáltalán nem foglalkozik a mellékszál karaktereivel, ellenben többet halad azok történetével, addig az eredeti kicsit hátrébbról indít, van egy homályos fogalmunk a karakterekről, és nem feltétlenül akarja őket már a pilot során nézőfogó kampókkal teleaggatni.

A főszereplők kapcsán a dán-mexikói férfi oldal nyugodt jámborsága közel azonosan csapódott le a számomra, míg a két lány közül simán utcahosszal a svéd színésznő nyert. Azaz nem is a színésznő, hanem maga a karakter.

Az eredeti lány hűvös, tárgyilagos, olykor tapintatlan, de egy lényegre törő profinak tűnt, aki pusztán komolyan veszi a munkáját, míg az amerikai változatában van egy kevés fontoskodás, teperés, talán bizonytalanság is, amitől jóval neurotikusabb és amatőrebb összképet fest, szemben a svéd lány céltudatos merevségével.

Az eredeti sorozat visszafogottsága egyébként sokkal jobban működött nálam, ami talán annak is köszönhető, hogy Dánia és Svédország között messze nincs akkora kontraszt, mint USA és Mexikó esetében, így példának okáért a pilot végi üzenet is merően eltérő volt a két sorozat esetében.

Mexikó túl harsány és karakteres elem egyelőre. A nyomozó fickó fia ugyanúgy gamer mindkét esetben, de a feldolgozásban már rögtön drogozik is, ahogy a nyomozók közötti ellentét nagy részét simán átvette az országok közötti különbség, míg ez az eredeti esetében csupán jellembeli dolgokból fakadt.

És ha már Mexikó hangsúlyos, akkor beszéljünk a legfontosabb elemről, az atmoszféráról, ami végülis eldöntötte számomra a csatát az eredeti javára. Valahogy a szürke, életszagúbb skandináv világ – a jóval jelképesebb hídjával együtt – erősebb, feszültebb atmoszférát teremt, ami már a főcímek közötti koncepciókban is kiütközik.

Az amerikai változat közben végig az járt a fejemben, hogy ez a kanadai határnál mennyivel jobban működött volna. Jobban visszaadta volna a dán/svéd kettősséget, és ami a legfontosabb, hogy északon játszódott volna, mert valamiért nekem a déli környezet idegen és furcsa volt a történethez.

A remake másik apró hibája, hogy direktebb és szájbarágósabb sokszor. Míg az eredeti képpel és hangulatokkal mesél, addig az FX változatában gyakran hosszabbra nyújtanak egy-egy párbeszédet, például az áldozat férje és a nyomozónő közötti jelenet erre remek példa.

Összességében mindkettő kellően érdekesnek tűnik, de mivel nincs értelme duplán néznem, maradok majd a skandináv verziónál, mert számomra erősebb a stílusa, az atmoszférája és a női főszereplője is. Ettől még nem rossz munka a The Bridge sem, de ezúttal úgy érzem, hogy pont az egyedi hangvétel veszett oda az adaptációnál.

37 hozzászólás Ne habozz!

Dan Abnormal - 2013. 07. 19. 23:46

Én már láttam a Broen-t és érdeklődve kezdtem bele a Bridge-be, de kb a pilot felénél azt mondtam, hogy nekem ennyi elég, tipikusan “amerikai”, maradok az eredetinél, ami ezerszer zseniálisabb!

Itsuki - 2013. 07. 20. 00:21

Nem láttam az amerikait (nem is érdekel) nagyon jó sorozat a dán,én mindenképp azt ajánlom (főleg ugye h az összes rész megvan gyors dara)

Steven Great - 2013. 07. 20. 00:48

Az amerikai pilot felénél majdnem én is kinyomtam, valahogy “nem jött át” a hangulata. Viszont miután végignéztem, már néztem volna tovább, szóval egyelőre maradok.

A skandináv főcímét azért nem lehet überelni.:)

Lengabor - 2013. 07. 20. 00:49

Nem mondom, hogy bűn a skandináv dolgokat remakelni, de majdhogynem így van. Mindnek megvan az a sajátos atmoszférája, amit egyszerűen nem lehet visszaadni egy feldolgozással, főleg nem egy amerikaival, mert hiába készül náluk rengeteg minőségi (kábeles) sorozat, ők abban jók, hogy a saját hangulatukat megteremtsék. A skandinávokra jellemző a hűvös távolságtartás, a borongós, mindent átható légkör, ami viszont mégsem teszi túl sötétté, unalmassá vagy monotonná a jeleneteket és az összképet. Egyszerűen a dán vagy svéd felfogás egy külön világ, amihez nem tud felérni egy amerikai, mert annak fényében így vagy úgy, de elbarmolt, mesterkélt, “amerikanizált” változatot kapunk. Arról nem is beszélve, hogy én úgy vagyok vele, hogy nem szeretem kétszer (majdnem) ugyanazt végignézni, nincs annyi időm, ha meg van, akkor újat akarok látni. És nem, az nem új, hogy egy-két jelenetet kicserélnek. A híd baromi jól sikerült, nyomozósnak is nevezhető sorozat, de nem a tucat/egykaptafa fajtából, tele csavarral, izgalommal, magával sodró történettel, hangulatos főcímmel. Az amerikait nem tudom milyen (a két The Killing-nél eldöntöttem, hogy engem az eredeti jobban vonz), de ha már valamiből kettő (vagy több) van, az esetek többségében a nekem eredetit részesítem előnyben (amit előbb láttam). A változtatások meg igazából olyanok, mintha az alkotóknak lenne saját ötletük, de mégis egyszerűbb ellopni egy már létező sorozat alapjait.

CyClotroniC - 2013. 07. 20. 01:05

Lengabor: Én pl a The Girl With The Dragon Tattoo-t jobban bírtam a remakeban Rooney meg Fincher miatt. Egyébként a brit-francia verzió szereposztása is baromi érdekesnek tűnik, hátha az előzi az eredetit, ki tudja. :)

Nyílméregbéka - 2013. 07. 20. 01:41

Nem is értettem először, mikor meghallottam a Mexico-USA határt, hogy miért nem a kanadai határnál játszódik a remake, hisz adná magát a Dán-Svédhez hasonló, USA-Kanada közti nüansznyi kulturális (és nyelvi) különbség és az északi borongós hangulat, amivel az eredeti sorozat szépen operál. Saga Norén Asperger-szindrómás karakterét meg valahogy nem sikerült átültetni a remake-be, pedig fontos elem szerintem.

Dan Abnormal - 2013. 07. 20. 02:18

Na én a Killing-el vagyok úgy, hogy nem láttam az eredetit, de az usa verzió szerintem eszméletlen jó. Ott nem az a nagyon gyakori amerikai séma van, hogy minden szereplő minden jelent után rögtön fogat mos, és beszárítja a haját:):)
És nem hiszem, hogy csak azért jön be mert nem láttam az eredetijét. Az esős Seattle valahogy jól hozza a depis hangulatot és a nem megszokott amerikát. Bár a Killingnél a két főszereplő is nagyon jó választás volt az abszolút nem tipikus amerikai zsánerükkel…

blogen - 2013. 07. 20. 02:47

Az USA-Kanadai határon nincs meg a környezet hozzá. A Koppenhága-Malmö az egy sokszínű és ebből adódóan kaotikus és korrupt dán nagyváros találkozása a minden karaktert nélkülöző perfid svéd Dunaújvárossal. Ez adta a karakterek hátterét. Ehhez a két Niagaránál túl kicsik a települések, Detroit pedig már nem nagyváros Windsorral szemben, hanem préri, romokkal. A mexikói határ marad és ott is konkrétan csak a Juarez-El Paso párhuzam, ahol a mocskos, korrupt és túlzsúfolt mexikói oldallal szemben a tömény középvárosi amerikai unalom áll, ami a szomszédság hatására még a szokásosnál is szabálykövetőbb lett így védelmezvén a vélt felsőbbségét. Nézd meg El Paso belvárosát a Street Viewen. ott bármikor lehetne 28 héttel későbbet forgatni anélkül, hogy bármit le kellene zárni, olyan kihalt. Malmö dettó. Koppenhágában és Juarezben ezzel szemben lépten-nyomon az emberi életbe botlasz. A San Diego/Tijuanával az a baj, hogy ott az amerikai város is életjeleket mutat. Ez az ellentét a két nyomozó háttere között volt a Bron/Broen történetének váza, ahol élet van, ott hibáznak az élők és ezek a hibák tragédiákba torkollanak, amik újabb tragédiák előidézői lesznek.

Dark Energy - 2013. 07. 20. 07:00

Mivel sok jót írtatok róla, a dánt darára fogom.
Az amerikai remake nekem eddig bejön.

CyClotroniC - 2013. 07. 20. 08:29

Nyílméregbéka: Hát ha Aspergeres (amit eddig konkrétan sehol nem jeleztek), akkor pláne a svéd lány a jobb. :O

Hunnenkoenig - 2013. 07. 20. 08:53

Azt hiszem csinalok egy kiserletet:

En az amerikait fogom megnezni elöbb es csak utana az eredetit.

Kivancsi avgyok ugy milyen hatasa lesz.

Hozzateszem, hogy utalaom az europai mozit es TV-t, egy-ket angol dologtol eltekintve.

holloway - 2013. 07. 20. 09:01

@CyClotronic
tényleg aspergeres a karakter. nincs kimondva a sorozatban de olvastam egy interjút a színésznővel és ott ő egyértelműen kimondja. egyébként ez egy nagyon érdekes dolog az eredetiben h nem mondják ki h vmi baja van a főszereplőnek csak érrzed h vmi nem stimmel vele. egyébként én olvasok skandináv krimiket és ott is fel-fel bukkan az asperger szindróma, lehet arrafelé gyakoribb vagy csak jobban tájékozottak a skandinávok és nem kell nekik a szájukba rágni h a főszereplőnek ilyen betegsége van.

egyébként szerintem még egy helyen működne ez a híd dolog és ez magyarország-szlovákia. híd van, meg a többi is hozzá.

Ancsa - 2013. 07. 20. 09:59

Szerintem az eredeti annyira jó, hogy kár belőle feldolgozást csinálni – igaz ez a Killingre és erre is. Mindkettőnél maradok az eredetinél.
Köszi az összehasonlítást!

winnie - 2013. 07. 20. 10:00

“Szerintem az eredeti annyira jó, hogy kár belőle feldolgozást csinálni – igaz ez a Killingre és erre is. Mindkettőnél maradok az eredetinél.”

feldolgozást sosem kár csinálni. csak azt kell “felfogni”, hogy a feldolgozás nem annak készül, aki már látta az eredetit, hanem annak, aki nem ismeri. pont. vagyis az amerikai közönség és az angol közönség (meg a spanyol és francia) többségének. itthon is sokkal több embert érdekelhet potenciálisan egy magyar sorozat, mint egy másik országé. (épp ezért minden néző szabad döntése, hogy mennyire érdeklődik a sorozat iránt. aki így áll hozzá, annak nyilván nem kell megnéznie a másik verziót – a többség a killing után rá sem bagózik a dán verzióra. a homeland után kevesen nézik meg az eredetit. más kérdés, hogy akkor sosem tudják meg, hogy az jobb lett-e vagy sem.)

az pedig a másik, hogy a logika szerint épp azt érdemes feldolgozni, ami annyira jó. ami rossz vagy közepes, az kinek kell?

CyClotroniC - 2013. 07. 20. 10:21

Hunnenkoenig: Na igen, ez az egy, amit nem lehet még pilot-összehasonlításnál se kikerülni, hogy az egyiket előre vedd. Kicsit ez is befolyásolhatja úgy az embert, mint a szinkron, eredeti hang, hogy ahogy meghallja először, az lesz neki az alap.

Nem tudom, hogy ha fordítva néztem-e volna, akkor nem az lenne a bajom, hogy Mexikó, mint hangulati elem nincs benne a dán-svédben, vagy hogy a svéd csaj túl rideg az amerikaihoz képest. Érdekes amúgy, de gyanítom, hogy akkor is a skandináv tetszene.

Hülye dolog, de szerintem mindkettő introja tök jó olyan szempontból, hogy visszaadja a pilotok hangulatát, és nekem azokból biztos a dán/svéd nyerne. Linkeltem is volna mindkettőt, de az FX-é nincs fenn YouTube-on, a felének meg nincs értelme magában.

Na kíváncsi leszek, hogy fordítva mit mondasz.

winnie - 2013. 07. 20. 12:29

az asperger dolog egyébként érdekes, mert az amerikai nézése közben azt éreztem, hogy ez sokakat el fog tántorítani a folytatástól (a dánnál ez nem volt meg), mert “ki ez a hülye nő, miért viselkedik így?” ott a 3. részben fogják említeni (más kérdés, hogy csak említésből a többség nem tudja, hogy miről van szó), a dánnál nem említették

Irodai Patkany - 2013. 07. 20. 12:43

@holloway: pont ez jutott eszembe, Komárom-Révkomárom

CyClotroniC - 2013. 07. 20. 13:10

Amúgy ha hamarabb jönne a The Tunnel, tuti megvárnám. Hozzám a legközelebb az angol-francia párhuzam állna és mindkét szereplőt ismerem és kedvelem, így nálam az előnnyel indul. Csak hát ha tényleg év végén jön, addig nem parkoltatom az egészet. Nehéz ez. :) Egyáltalán megkapja majd az ezt a briteknél “nagynak” számító epizódszámot?

PandacsökiBoborján - 2013. 07. 20. 13:30

Amerikában a többség amúgy akkora bunkó, hogy mindent ennyire szájba kell rágni nemcsak vizuálisan, hanem a párbeszédekben a dolgok konkretizálásával is?

Ettől már csak az rosszabb, amikor a mexikói Televisa nyúl egy egész jó minőségű latin-amerikai telenovellához, mert szinte minden kiemelkedő minőségű sorozatot lebutítanak…

winnie - 2013. 07. 20. 13:59

pb: ez nem bunkóság kérdése és az esetek többségében az információ sokkal jobb, mint a homály. ennek is vannak szintjei. itt például, ha a karakterről van szó, sokkal hasznosabb lenne, ha bizonyos dolgokkal tisztában lenne a néző – ebben a pilotban sem nagyon rágtak szájba dolgokat, nem csak sonya karaktere marad bizonyos szempontból homályban, hanem a másik két szálon is vannak olyan dolgok, amiket szerintem meg kellett volna jobban magyarázni és nem várni bizonyos húzásokkal. akár ennek is betudható, hogy ennyi néző távozott.

sziamonra - 2013. 07. 20. 15:48

Én még múlt héten láttam a The Bridge pilot epizódját és rögtön megfogott. Legfőképpen a fő női karakter. Még régebben olvastam hogy szerepe szerint aszpergeres, így nem ért váratlanul. Egyébként is szeretem az olyan karaktereket, akik kicsit mások.
Viszont annyit ütötték itt a blogon a kommentek között és közben istenítették az eredetit, hogy muszáj volt azt is megnéznem. Hát mit ne mondjak, nem voltam tőle elájulva.
Kezdjük ami a legjobban idegesített. Az egész sorozat rettenetesen színtelen. Szinte már túlzottan. Megértem hogy északon játszódik, meg hozzá tesz a hangulathoz, de könyörgöm, legalább az emberek bőre ne tűnjön olyannak mintha pár órája haltak volna meg. Az ilyenekkel az őrületbe lehet kergetni (a másik véglet a CSI: Miami volt, aminél még az ég is narancssárga volt, na attól is a falnak mentem). A remake ezzel szemben sokkal élethűbb.
Ahogy észrevettem a készítők rengeteg változtatást eszközöltek annak érdekében, hogy jobban beilleszthető legyen a saját közegükbe. Egyrészt sokkal nagyobb a kultúrális különbségek. Ezzel sikerült nagyban leválasztani az eredetiről, ahol a skandináv országok kultúrája és mentalitása nagyban hasonlít. Így jobban kiemelhetők az ellentétek. Ennek hatására a férfi főszereplő is más lett és véleményem szerint már így egy rész alatt is érdekesebb.
Sokan ütötték Diane Kruger játékát. Ahogy én látom az ő által alakított Sonya aszpergere súlyosább mint a svéd kolléganőé. Az írók jobban kihangsúlyozták másságát, zártságát, azt hogy nehezen képes értelmezni az érzelmeket és azt hogy megérti az empátiát, de nehezen tudja produkálni. Nekem van aszpergeres ismerősöm és ő sokkal közelebb áll hozzá. A svéd színésznő játéka szerintem túl hideg. Ha nem tudnám hogy ő is aszpergerest játszik azt is gondolhatnám hogy csak furcsa vagy különc. Az amerikaiban viszont egyértelműen látszik. És mivel ez itt sokkal egyértelműbb, így ésszerű, hogy később megnevezik mi baja.
A két mellékszálat is teljesen átalakították. A gazdag csávós sztorival még nem tudok mit kezdeni (az e hetit még nem láttam, majd talán holnap megnézem), de engem egyáltalán nem zavart, hogy gyorsan haladtak. Viszont itt megjegyezném, hogy a svédben a feleséget alakító nő valami eszméletlen jó volt, sajnálom hogy az amerikaiban nem annyira.
A másik mellékszálat szintén arra vezetem vissza hogy a környezet teljesen más. Mások az emberek mentalitása, és mások a problémáik. Viszont sokkal explicitebb lett, nem olyan sejtelmes mind a svéd.
Összeségében nekem jobban bejön az amerikai. A két pilotot megnézve látom, hogy kinek miért tetszik jobban az északi változat, viszont hozzám sokkal közelebb áll a remake. A változtatások logikusak, amik következtében viszont szerintem nagyban el fog térni az eredetitől. Szóval maradok az amerikainál.

cyborgwings - 2013. 07. 20. 19:54

némiképp off

sziamonra: az aspergeresek elég széles skálán mozognak, nem véletlen, hogy spektrumnak hívják a “jelenséget”. szóval attól, hogy neked van egy ismerősöd, aki krügerre hasonlít inkább, nem sokat jelent. :)
ráadásul a filmekben, sorozatokban szeretik sztereotipizálni a témát. elég megnézni a parenthoodot, ott is a legtipikusabb tulajdonságokkal ruházták föl maxet.

hogy az amerikai változathoz is hozzászóljak azért: engem a pilot nem kifejezetten ragadott meg, nem fogtak meg különösebben sem a szereplők, sem a történet, de a második részbe még mindenképp belenézek, mert azért kíváncsi vagyok, hogyan alakulnak az események.
a svéd-dán verziót még meggondolom. a killingnél is nagyon lelkes voltam, hogy megnézem az eredetit is, azóta is messzire kerülöm. nem tudom, miért ódzkodom tőle ennyire, de egyre kisebb késztetést érzek rá, hogy pótoljam.

sziamonra - 2013. 07. 20. 20:55

cyborgwings: Tudom, hogy az aspergeresek széles skáláján mozognak, ezért is írtam, hogy az amerikaiban Sonya-é súlyosabb, amit jobban ki is hangsúlyoztak. Míg az északiban az első rész alapján ráfogható hogy különc, addig itt egyértelmű, hogy másról van szó. Csak ezt sokan nem tudják. Olvastam olyan véleményeket, hogy túljátszott, vagy éppen hogy túl rideg, pedig szerintem ez éppen hogy az amerikai karakter része. Például jobban kihangsúlyozzák az empátia hiányát (amit a karakter ki is mond a férjjel való beszélgetés végén), vagy az elzárkózást a folyamatos zenehallgatással. A saját példát meg azért hoztam, hogy alátámasszam, hogy olyan is lehet a betegség, nem csak kevésbé észrevehető.

zagloba - 2013. 07. 20. 21:37

Winnie: Szerintem Feldolgozást Nem érdemes Mindig Csinálni.
Néha Annyira Jó Az Eredeti,Hogy Felesleges. Másrészt A Pénzt, Energiát, Kreativitást Arra Lehetne Fordítani, Hogy Egy Ugyanolyan Szintü, Eredeti ötletböl Legyen Valami.Ezenkívül, én Azt Mondom, Hogy Legyünk Csak Nyitottak: Egy Magyar Nézze Meg A Mexikóit, Az AmerikaI A Dánt, A Francia Az Oroszt és így Tovább. Persze Kényelmes A Helyi ízléshez Igazítani, Az Biztonságos.
én Inkább Kipròbálom Az Eredetit.
Pl. Bron/broen, V Forbrydelsen.
Szerintem.
U.I Bocs A Nagybetükért A Telefon önkényesen átformázza.

cyborgwings - 2013. 07. 20. 21:54

sziamonra: oké, így már érthetőbb, számomra az első kommented nem volt teljesen egyértelmű, de biztos én olvastam kevésbé figyelmesen.

mondjuk arra kifejezetten kíváncsi vagyok, az eredetiben hogyan oldották meg az asperger témát, lehet, mégis nekiveselkedek majd. nem tartom kizártnak a leírásod alapján, hogy az fog jobban tetszeni, mert nekem úgy tűnik, az amcsik szeretik ezt is kicsit elbagatellizálni. olyan értelemben mármint, hogy kiválogatják a legfeltűnőbb tulajdonságokat, hogy biztos kiszúrja mindenki szemét.
közben nekiálltam a 2. résznek és a kézfogás téma is annyira izé volt… én is utálok kezet fogni, de megteszem, mert tudom, hogy úgy illik. persze egy súlyosabbnak nevezett eset nyilván magasról tesz rá, de nekem pont ez böki a csőrömet, hogy tényleg minden ilyen “apró” momentumot az ember orra alá dörgölnek, de jó alaposan – nézzétek, hát ez itt egy aspergeres!

na mindegy, tényleg nem akarom ebbe az irányba terelni és szétoffolni a kibeszélőt, volt épp elég szó erről annak idején a hannibalnál egy félreértésből adódóan.

CyClotroniC - 2013. 07. 20. 22:03

Én halkan jegyzem meg, hogy a két pilot alapján nem gondoltam arra, hogy Aspergeres a női főszereplő, viszont ennek tudatában számomra (személyesen egy ilyet se ismerek) sokkal inkább a svéd változat tűnik hitelesnek. Nem tudom megmondani, hogy miért, talán pont a hidegsége miatt. Az amerikai azt érezni, hogy nagyon akar, és ő úgy szabálykövető, ahogy mondjuk egy újonc newbie lenne az, hogy “de hát ez van a könyvben, ezt tanították”, szemben a svéddel, akinél ez elvi alapú. Például az özvegy férjjel való beszélgetés is ezért tetszett nekem ott jobban.

Röviden talán az a különbség, hogy a skandináv ezeket nekem úgy tálalja, hogy csak zajlik az élet a színpadon, míg az amerikai belöki középre, akiről most mondani akar valamit és még rá is állítanak egy reflektort. Persze ez most így nagyon sarkos, de alapvetően én ebben láttam a felfogásbeli eltérést.

d - 2013. 07. 20. 23:02

en most megneztem az amerikai elso ket reszet – nem voltam elajulva amugy -, de mivel irjatok, hogy ennyire sok a hasonlosag, nem merem elkezdeni daralni az eredetit, nehogy ellojje az amerikai befejezeset is…

Imi82 - 2013. 07. 21. 10:42

Nekem kifejezetten tetszik. A dán/svéd nekem nem tetszett, bár igaz a színészek és karakterek jók voltak benne. Itt sokaknál a gondot lehet az okozza, hogy a dánt előbb látták, mint ezt. A The Killing-nél meg mindenki az amerikai verziótól van elájulva, mert azt látta előbb. Igazából a dán ott nagyságrendekkel jobb volt. Mireille Enos sem ér Sofie Gråbøl nyomába, ha úgy nézzük, így ne várjátok, hogy Diane Kruger is pont olyan legyen mint Sofia Helin.

winnie - 2013. 07. 21. 10:49

Lehet, hogy te meg azert mondod, hogy nem er enos grabol nyomaba,mert azt lattad eloszor:) mas forditva gondolja. Csak arra clzlok, hogy ha te el tujdsz vonatkoztatni, akkor igazan feltetelezheted ezt masrol is.

Imi82 - 2013. 07. 21. 11:05

Az amerikait láttam előbb :)

Brynden Rivers - 2013. 07. 21. 13:09

@winnie:
1. Sok esetben a remake célja tényleg csak a brand és/vagy a forgatókönyv lenyúlása.

2. Ha nem tudnak semmi saját pluszt hozzáadni, és az alapoktól átgondolva átírni az eredetit, akkor szerintem inkább ne csináljanak remeke-et.
Killing – Holder amerikai karakter, nem létezhetne a skandináv eredetiben. Ahogy pl. az indiánok sem.

A Bridge-nél én azt érzem, hogy fogták az eredeti forgatókönyvet és mint a rossz szakdolgozatíró éppen csak annyira írták át, hogy éppen megfeleljen a követelményeknek.

@CyClotroniC:
“Röviden talán az a különbség, hogy a skandináv ezeket nekem úgy tálalja, hogy csak zajlik az élet a színpadon, míg az amerikai belöki középre, akiről most mondani akar valamit és még rá is állítanak egy reflektort.”

Ez jó megfogalmazás, az amerikai művinek és túlzásba vittnek tűnik a skandinávhoz képest.
A nem mainstream / nem amerikai sorozatokban pont az szeretem, hogy kis, hétköznapi dolgokból tudnak okos, érzékeny, visszafogott drámát csinálni és nem kell mindenből extralarge-ot tenni a forgatókönyvbe, hogy hatás érjenek el. (pl. itt szívátültetés -> szívroham).

El is kaszálok 2-3 sorozatot. :)

winnie - 2013. 07. 21. 13:38

A remake celja sosem a lenyulas, hanem, hogy az eredeti sorozat keszitoinek tobb penze legyen – barmilyen lenyulas emlegetese ertelmetlen. Ha valaki negativan akarja beallitan ilyen szavakkal a remake-et, akkor az sosem a feldolgozo “sara”, hanem aze, aki engedi feldolgozni. Nem mintha ebben lenne barmi negativ, de azert kezeljuk helyen a dolgokat. (Komolyan itt tartunk meg mkindig, hogy ugyanezeket a koroket futjuk?)

Az meg marhasag, sot, arrogancia, hogy hozza _kell_ rakni valamit. Lehet, de ha valami jo onmagaban, akkor eleg nagy arc kene ahhoz, holgy valaki azt higgye, hogy o jobbat tud, hogy hozza lehet tenni valamit. Bezzeg amikor a szinkron tesz hozza, az istenkaromlas:)

Lengabor - 2013. 07. 21. 14:16

Te most egyenlőségjelet tettél a szinkron és a remake között? A szinkron az eredetihez tehet hozzá, nem a szinkronszínészek játsszák el hús-vér emberként a részeket, amit egy stáb lefilmez és azt tűzik műsorra, mindössze a hangjukkal teszik/tehetik jobbá. Semmi nem változik az eredeti anyaghoz képest (max. ha a fordító egy kontár, az, hogy a hangok kinek tetszenek és kinek nem, az más kérdés).
Ezzel szemben egy remake nem eredeti anyag. Feldolgozás. Rosszabb esetben egy az egyben átvétel, ami persze az amerikai közönségnek nem zavaró, mivel a többségük azt látta először, nem az eredetit. De attól még a remake nem az eredeti sorozathoz tehet hozzá bármit is, hanem saját magát javíthatja fel, és esetleg elérheti azt a hatást, hogy aki már látta a dánt, az is megnézze az amerikait. Mindezt úgy, hogy nem találja ki előre, hogy mi történik két rész múlva és nem unatkozik, hogy már megint ugyanazt nézi végig. Saját magát jobbá teheti, de általában aki ismeri az eredetit (és szereti is), az csak a legritkább esetben vélekedik így.
De mondom, szerintem a lényeg az, hogy mindenkinek az az eredeti, amit először lát. Ahhoz képest a többi nem biztos, hogy jónak nevezhető. Pl. én a magyar Terápiát láttam egyedül, fogalmam sincs milyen az “eredeti”, de ezen elv mentén nem is tetszene, de ami fő: nem kötne le.

Brynden Rivers - 2013. 07. 21. 14:59

@winnie:
Szerintem félreértetted a kommentemet, azért tűik ugyanolyannak mint az előzőek :)

Nem azonosítottam a remake-t a lenyúlással.
Azt írtam, hogy: “sok esetben” a remake nem jó.
Valamikor meg nagyon jó pl. Killing, The Office, Shameless, Homeland, Terápia.

Gondolom azzal egyetértesz, hogy a Bridge forgatókönyvéért a Brdige forgatókönyvírói a felelősek és nem Bron forgatókönyvírói. Mert ennek mintha az ellenkezőjét írtad volna.

Valamit mindenképpen változtatnak egy remake készítésénél, még ha minimális szinten is, de még jobb, ha okos változtatásokkal teszik másik közegben működővé a történetet.
Például Nagy Ervin a Terápiában nem lehetett vadászpilóta, mint az izraeli eredetiben, polgári család gyógyszergyárának örököse lett.
Ha a változtatás működik, akkor az már egy plusz, és ez nyilván nem volt benne az eredetiben.

Szerintem ha egy-az egyben átveszel valamit az egy kevésbé kreatív alkotói folyamat, és az eredménye se lesz olyan jó, mint ha átgondoltan áthelyezik a hangsúlyokat, újragondolják a karaktereket és köztük lévő viszonyt, sőt akár alapvetően átírják az egészet.
pl. The Killing

Nimand - 2013. 07. 21. 20:32

——Minimális Broen spoiler!———-

Valaki kérdezte feljebb: a szindrómának, ha nem is kulcs-, de nagyon fontos szerepe van a dán/svéd eredetiben, ebből a szempontból előbb végig kell nézni az amerikait, hogy össze lehessen hasonlítani. A két főszereplő “útja”, egymáshoz való viszonya nagyon szépen fel van építve, ki van bontva, az Asperger ebben pedig lényeges motívum. Elég csak az S2 teasert megnézni, az egész szezon esszenciája.

KemenceBence - 2013. 07. 23. 10:34

“A remake másik apró hibája, hogy direktebb és szájbarágósabb sokszor.”
Nem nevezném apró hibának, de ugyi az amcsi közönséget kell kiszolgálni elsősorban.
“ez nem bunkóság kérdése és az esetek többségében az információ sokkal jobb, mint a homály”
Számomra a legfontosabb információ, hogy az amcsi fejekben nagy a homály, ezért ilyenek a remake-ek.

KrsBakai - 2014. 11. 16. 03:36

Én elsőként a remake-et néztem meg(az első évadot), aztán ránéztem az eredetire, hát nem is lehet egy lapon említeni a kettőt! Az eredeti torony magasan veri az amerikait, jah és svédül az igazi!Ez nem új egyébként, hogy az északiak krimiben, thrillerben kb. verhetetlenek. Egyébként a 2. évadban többször is tesznek utalást az Aspergerre.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz