login |

Run

2013. 09. 06. 22:22 - Írta: winnie

12 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika, pilot-mustra,

Az egyik angol tévés oldal nemrég közölt egy összesítést az idei sorozatpremierekről és megjegyezték, hogy mintha az ottani sorozatgyártást csak a nyomor megmutatása érdekelné mostanság. Fel is állítottak egy nyomorúság-rangsort (nevezzük így a ‘misery’-t) egy skála alapján, hogy mennyit és milyen mértékben szenvednek a sorozatokban a karakterek.

El lehet képzelni, hogy milyen sorozat lehet a többi, ha a Broadchurch 10-ből csak 6 pontot ért el. Igen. A The Fall is 6 pontos lett, a The Village 8, a The Mill pedig már 9 pontos a nyomorlistán. Na, és melyik a 10 pontos? Tapsoljuk meg a Southcliffe-et. Nos, ebben az összesítésben a 4 részes Run is 9 pontot érdemelt ki. Mondanám, hogy remek szórakozás volt, de…, szóval nem biztos, hogy a “szórakoztató” jelzővel kéne leírni a sorozatot.

A Brighton-ban játszódó Run afféle high concept sorozat, a sztoriját nehéz pár szóban leírni, inkább a szerkezete a lényeges: a 4 rész mindegyike 1-1 emberről szól, mind kap egy epizódot. Az 1×02 szereplője egy kicsit feltűnik az 1×01-ben, élete egy ponton keresztezi az első rész főhősének életét, és ez változást is hoz az övében is. S ugyanígy a 3. rész 1×02-ben feltűnő szereplőjének életét valamennyire befolyásolja ketteske, a harmadik hősünk pedig egy negyedik emberét.

Nem kell sok mindent dekódolni, a Run kvázi az emberi kapcsolatokról szól, részben arról, hogy egyes életek mennyire hatnak ki más életekre, bár a sztorik az összefonódás nélkül is megállnának. S bár az első részben van egy gyilkosság, de még véletlenül sem krimiről van szó, hanem négy emberi sorsának bemutatásáról.

Az, hogy egy-egy életre mindössze 40 perc jut, elég nagy kihívás volt a készítők számára, hiszen ebbe nem lehet sok mindent belezsúfolni, de mégis sikerült, pedig a cím ellenére a tempó is igencsak lassú, sok a távolba révedés, a zenére járkálás, a hallgatás.

De a lassúságot frankón ellensúlyozza az igen súlyos dráma, a 9/10-es (ld. fent a skálát) nyomor és szenvedés, a melankolikus hangulat, az ábrázolt világ és annak farkastörvényei, a benne élő karakterek. És fura módon nem arról van szó, hogy totális reménytelenséget látunk, sőt, talán ez is az erőssége a Run-nak, hogy mindegyik főhősnek van esélye a megváltásra, a menekülésre – azonban nem mindegyik tud élni vele. (A cím sok mindenre utalhat, de ha jól rémlik, minden részben van egy “nagy felismerés” és némi futás.)

Az első főhős egy proli anya (Olivia Colman), aki olykor mobilokat lop a gyárból, ahol dolgozik, egyébként meg cigizik, iszik és nehezen kezelhető, felnőtt fiait neveli. Az ő sorsa egy ponton találkozik egy fiatal ázsiai lányéval (Katie Leung), aki seftelésből “él”, majd harmadikként megismerhetünk egy kvázi hajléktalant (Lennie James), s végül egy lengyel vendégmunkás lányt (Katharina Schüttler). 4 olyan emberről van szó, akikben egyébként nem nagyon van közös, mégis önkéntelenül nagyban befolyásolják egymás életét.

A Run-t nem éreztem kiemelkedőnek, olyan sorozatnak sem, amit fűnek-fának ajánlanék, a sztori nem fog meggyőzni mindenkit – ezek a 40 perces drámák a kevés párbeszéddel eléggé keretek közé szorítják a történetmesélést.

És mégis nagyon, ööö, szóval élveztem (7/10), mert valahogy megfogtak ezek a sorsok, az érzelmes, s kissé manipulatív történetek, az, hogy nem földelték el a szereplőket, hanem adtak nekik lehetőséget arra, hogy kezdjenek valamit az életükkel. (Ráadásul a 3. rész végén érkező csavar jópofa volt.)

Odakint sajnos marhára nem volt sajtója a Run-nak, nézettségileg sem robbantott, nem is nagyon olvastam, hogy terveztek-e második évadot, de nyilván ez a formátum alkalmas lenne rá. Természetesen más karakterekkel, de hasonló szerkezet mellett. De egyelőre semmi hír a folytatásról.

12 hozzászólás Ne habozz!

Lemoni - 2013. 09. 06. 22:35

Idén eddig ez az egyetlen angol sorozat, amelyet kaszáltam. Egyszerűen annyira nem érdekelt már az első rész sem, hogy a felénél otthagytam. És sajnos rá kellett arra is jönnöm, hogy bármennyire is elismert és sikeres színésznő Olivia Colman, engem valamiért irritál, azt hiszem, ezért is nem tudtam teljes mértékben szeretni a Broadchurch-öt sem. A Southcliffe-t a béna vége ellenére is megérte nézni, a Village és a Fall pedig az idei legjobb angol sorozatok között van.

orla - 2013. 09. 06. 22:49

Én két rész után hagytam ott. Untam, a történet a rövid idő miatt klisés vázlat volt, a hangulat pedig esetleges – az első epizódnál volt, a másodiknál nem. Sok múlt a főszereplőn, és Colman várhatóan sokkal jobb volt Leungnál – igaz, a utóbbi karaktere elnagyolt is volt.
Egynek elmegy, ami egy BBC-produkció esetén kevés.

Lilith Dark - 2013. 09. 06. 23:32

winnie: Nagyon értem, mire gondolsz, mikor azt mondod, nem érezted kiemelkedőnek, mert én is visszásnak gondolnám, ha azt állítanám: imádtam; pedig mégis, mert pont annyira mély, hogy megérintett. Mert összeszorult torokkal néztem, és ezt mégsem tudtam felróni neki, mert kellett, csak így volt értéke. ;)
Tulajdonképp a stílus és a történet is hasonló a One Nighthoz, csak épp az még egy picit jobb. :D
Én könyvben is ezt a fajtát “élvezem”: a csupasz, nyers, fájdalmas valóság a gyengém. Vagy a másik véglet, a természetfeletti démonos/mindenfélés. :) :)

clegane - 2013. 09. 07. 00:29

én is rögtön a southcliffe-re gondoltam hogy az lesz a 10es :)

dexter256 - 2013. 09. 07. 01:23

Ma néztem meg az Appopriate Adult-ot. Kíváncsi lennék, az hanyas lenne ezen a listán.

bikkbakk - 2013. 09. 07. 09:16

Dexter, 20.

pytta - 2013. 09. 07. 13:30

Én csak az 1×01-ig jutottam, nyomasztó volt, meg lassú, és igazából nem voltam rá kíváncsi, mire megy ki (meg a “következő rész tartalmából” bejátszás alapján kb rá is jöttem, mi lesz, és tényleg…)

Dan Abnormal - 2013. 09. 07. 22:08

Pedig van hír a folytatásról, to be announced mindenhol. Az kérdés persze hogy mikor…

winnie - 2013. 09. 07. 22:41

a TBA azt jelenti, hogy egyelőre nincs hír. szó szerint, hogy “be fogják jelenteni (hogy mi lesz a sorsa)”. vagy azt, hogy kasza, vagy azt, hogy lesz 2. évad. vagy, hogy eleve minisorozat volt.

Coraline - 2013. 09. 08. 11:42

Haha, azon a misery scale cikken nagyon jól szórakoztam :D Amúgy nekem felkeltetted az érdeklődésem, bepróbálom az itteni kommentek túlnyomóan negatív hangvétele ellenére.

winnie - 2013. 09. 08. 13:01

hát, igen, van, amikor a kritika nem annyira hasznos ajánlóként. ahogy én is írtam, ez nem olyan, mint a broadchurch, amit nagyon ajánlanék – szerintem teljesen lutri, hogy kinek mennyire jön be.

sherlock20 - 2013. 09. 09. 09:19

Két rész után kukáztam… Az első rész nagyon tetszett, a 2. viszont már nem, és volt más jobb nézni való…

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz