login |

King & Maxwell: vége az 1. évadnak. És a sorozatnak is.

2013. 09. 07. 15:20 - Írta: Casey Novak

7 hozzászólás | kategória: kritika,

(A pilotkritika itt olvasható.) Augusztusban véget ért a TNT egyik újonc magánnyomozós krimijének, a King & Maxwell-nek az első évadja, s egyelőre sajnos nincs is hír a folytatásról, pedig igencsak örülnék egy második évadnak, hiszen a sorozat friss, nyári, szórakoztató, és lehet hogy rossz a szóválasztásom, de olyan… aranyos.

Nem negatív értelemben mondom ezt, – már amennyiben az aranyos lehet negatív,- hiszen teljesen komolyan vehető, addig  a fokig, ameddig maga a műfaj és a hangvétel engedi, élvezhető, és kimondottan aranyos. Ráadásul mindezt úgy mondom, hogy az alapul szolgáló David Baldacci-regényeket nem ismerem.

S mindennek az a kulcsa, hogy a karakterek kellőképpen érdekesek, mind a címszereplők, mind a mellékszereplők jó választások, színészileg is, remekül működnek együtt. Van átívelő szál, aminek a megoldását szépen lassan adagolják, de ha lesz folytatás, simán el tudják húzni évadokon keresztül is. A heti ügyek se rosszak, néha picit elrugaszkodottak a megoldások (főleg az évadzáró környékén pislogtam nagyokat), de azért kellemesek.

Az epizódok nagy részét kihasználták a szereplők múltjának bemutatására, méghozzá úgy, hogy az adott heti eset valahogy kapcsolódjon hozzájuk. Az első részben ugye a megszokott körökön kívül megismerjük Edgart (Ryan Hurst), külön tetszett, hogy így került be a csapatba. Ezután rögtön a második részben Maxwell kerül bajba, majd pedig az FBI ügynököket veszik sorra, King pedig…, nos, ő végig bajban van.

Ez, mármint az, hogy minden részben személyeskednek, nem zavar úgy, mint mikor például a Helyszínelőkben állandóan egy főbb karakter keveredik bele az ügybe, mert a King and Maxwell még új sorozat, nem árt neki a karakterizálás (csak ne vigyék túlzásba!), és egyelőre még nem került olyasmi az előtérbe, amit hiányolnék, aminek ez a rovására menne.

A sorozat általam kedvelt legjobb sajátossága mindenképpen az epizódok legeleje, a cold open. Ugyanis minden rész úgy kezdődik, hogy Kingék egy éppen folyamatban levő ügyüket öt percben lezárják az aktuális eset elindulása előtt. Általában ezek a minisztorik nagyon szórakoztatóra sikerednek, még az is megbocsátható, hogy egyáltalán nem életszerű párbeszédekkel próbálják utólag villámgyorsan elmagyarázni a történteket.

Nagy pozitívum, hogy King és Maxwell már ismerték egymást azelőtt is, hogy mi, nézők, bekapcsolódnánk, így nem kell az összerázódásukat végigszenvednünk, ráadásul titkos ügynök múltjuk elég “szakmai tudást” kölcsönöz ahhoz, hogy ne legyen nagyon idegesítő az, ami a magánnyomozós sorozatok legáltalánosabb hibája szokott lenni, miszerint az FBI magától semmit sem tud megoldani, és az amatőröknek kell könyörögni, hogy segítsenek.

Edgar mellett kvázi állandó segítőként itt van még Benny (Dichen Lachman), a hamisító, aki fő tevékenysége mellett informátorként és Edgar barátjaként tevékenykedik. Egyébként, tudom, gyenge vagyok, de nekem viszonylag hamar Rigby ügynök (Michael O’Keefe) lett a kedvenc karakterem.

A vendégszínészek közül érdemes megemlíteni a többször is feltűnő Catherine Bellt, Christian Kane-t és Jerry O’Connell-t, aki civilben egyébként a Maxwellt alakító Rebecca Romijn férje.

Mivel a két főhős nem ugyanannak a nemnek a képviselője, ezért óhatatlanul felmerül a kettejük viszonya. Hogy ezt innen merre viszik, az jó kérdés, a winnie által a pilotkrititkában említett féloldalúság már nem annyira feles, a jó barátság egyértelmű, de hogy ez hova vezet(ne), azt nem tudni.

Nem baj, még úgysem volt olyan nyomozós sorozat, amiben a társak se veled, se nélküled-kapcsolatával idegesítették volna a nézőt évadokon keresztül. Vagyis, várjunk csak…

Annak ellenére, hogy nem tudok kifejezett negatívumot mondani a King & Maxwell-ről, nem lett rögtön nagy kedvencem, valószínűleg nem is lesz, de azért jó nézni. Ugyan párszor olyan érzésem volt, mintha a készítők egy „Hogyan írjunk krimit?”-kézikönyvből dolgoztak volna, néhol kicsit átlátszott a sorvezető a párbeszédek és az akciók mögül, de mindig tettek egy pici csavart ide vagy oda, hogy ne legyen unalmas és teljesen kiszámítható.

Nem hiszem, hogy az eredeti regények nyomvonalának kínos követése miatt érezném sablonból való dolgozásnak az írók munkáját, főleg, mert ahogy olvastam, a könyveket ismerők nem voltak elragadtatva a sorozat színvonalától. Egyszerűen még néha kicsit esetleges a kidolgozás, de egyáltalán nem zavaró, a King & Maxwell a nyári lazítós listára simán passzol, és remélhetőleg még jövőre is találkozunk vele. Addigra a készítők is jobban bele fognak jönni.

UPDATE (09.22): A TNT elkaszálta a sorozatot.

7 hozzászólás Ne habozz!

JRC - 2013. 09. 07. 16:21

Engem nagyon zavart az össze mellékszereplő. Teljesen feleslegesek voltak Emiatt hiába találták el nagyon jól King és Maxwell karakterét illetve a két színészt, de csak pár részt néztem meg belőle. Legjobb pillanataiban a Remington Steele klasszikust juttatta eszembe. Sajnos azonban túl szétszórt a cselekménye és nagyon esetleges a kidolgozása részeknek. A humoros jelenetek és a két főszereplő mellett nem tud annyit nyújtani, hogy nézős maradt volna az első három részt követően. Kár érte.

ayren - 2013. 09. 07. 17:36

Én lehet, hogy bepróbálom. A bűnügyekért nem vagyok oda, de a humor mindig jöhet, szóval, meglátjuk, bejön-e.

Dark Energy - 2013. 09. 07. 18:07

A kritikával abszolút egyet értek és érzek.

A könyvekkel már felhoztam magam, így van összehasonlítási alapom. Vannak különbségek és olykor úgy éreztem én is, hogy kettő tényleg kettő. Olyan minőségbeli és stílusbeli különbségek vannak, ami más adaptációnál nem ennyire ordító és zavaró.

Csak remélni tudom, hogy lesz második évad, mert idén nyáron a Longmire után ennek a részeit vártam a legjobban. Szívesen elnézegetném jövőre is.

Neoprimitiv - 2013. 09. 07. 19:28

Idén mostanra eléggé megritkultak azok a sorozatok, amelyek “csak” szórakoztatók voltak, lassanként ki sem lehet látni a drámából, szóval a lesz időm, akkor bepróbálom. Náéam még az sem lesz hátrány, ha jobban elmennek a karakterek irányába.

galocza - 2013. 09. 09. 06:59

nálam pont a mellékszereplők viszik el. semmi kifogásom a két fő ellen sem, sőt, de szeressük a címszereplők idétlenkedését (nem annyira mindig) csendes apátiával tűrő fbi ügynököt, bennyt (lachmannek nálam az első szerepe, amitől nem ráz ki a hideg) hasonképp, opie, bocs, edgar megjelenése a képernyőn pedig mindig nagy öröm.

winnie - 2013. 10. 07. 14:44

á, próbálom, de ez nagyon nem jön be.

béna, hogy folyton leállnak érzelgősködni, mélynek akarnak látszani, s bár azt hittem, hogy edgar karaktere marha jó lesz, de a 2-3. rész alapján nagyon nagyon béna, erőltetett.

Casey Novak - 2013. 10. 07. 14:50

Egynek elment nyárra, de most, hogy itt a sok erős visszatérő, már lehet, hogy én sem nézném :)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz