login |

The Guilty – írta M76

2013. 10. 12. 20:11 - Írta: vendegblogger

17 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika,

Na ne, egy újabb kisvárosi, angol, nyomozós sorozat? – tehettétek fel sokan magatoknak a kérdést, amikor olvastátok a posztokat róla. De a “The Guilty” nem csupán egy a sok közül. Először is ez egy minisorozat, lezárt kerek történettel. Ezt azok kedvéért említem akik mindig felteszik a kérdést, hogy van e lezárása. De természetesen nem ez az egyetlen erénye az ITV-n leadott három részes alkotásnak.

Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem az első mondatban leírt gondolat futott át az én agyamon is, amikor először olvastam a sorozatról. Számomra a főszereplőt játszó Tamsin Greig személye adta meg azt a pluszt ami miatt úgy döntöttem, hogy megnézem közelebbről mi is ez. Ő egyébként a Black Books című klasszikus angol szitkomból lehet ismerős leginkább.

A sorozat nyitó képsorai egy idillikus kertvárosi lakóközösségbe kalauzolnak minket. De persze tudjuk, hogy ha drámáról van szó, akkor az idill mögött mindig valami sötét titok lapul.

Itt sincs ez másképpen. Az idillből rögtön szürke esős időbe váltunk, és a közös kertrészben dolgozó munkások felfedezik egy kisgyerek holttestét a földben, gondosan eltemetve. A halottról már az azonosítás előtt tudni véli mindenki, hogy az öt évvel korábban 4 éves korában eltűnt Callum Reid az, akinek az eltűnését a családja mindeddig gyermekrablásként kezelte, és azóta is különféle módszereket bevetve kerestették.

Ezidáig minden flottul beleillik a tipikus nyomozós sorozat kategóriába. Ami miatt mégis többről van szó az az, hogy nem csak a nyomozásra fókuszálnak a készítők, hanem legalább akkora hangsúllyal vannak jelen az emberi kapcsolatok és a személyes drámák is. Az emberi kapcsolatok igen kemény tesztjéről van itt szó, úgymint család, szeretet, szerelem. De mindez nem csak az áldozat családjának a szemszögéből, hanem a nyomozónő is igen erős párhuzamos magánéleti szálat kap.

Mindezt az teszi különösen érdekessé, hogy neki is egy kisgyereke van, aki éppen Callum eltűnése után nem sokkal született. Emiatt egyébként az akkori nyomozást vezető rendőrök kicsit orrolnak is rá, hiszen pont akkor volt szülési szabadságon, amikor az a nyomozás javában zajlott, most mégis ő kapja meg, hogy vezesse az újból megnyitott nyomozást.

A nyomozás során felmerülő új információkat a sorozat flashback-ekkel egészíti ki, amik mindig picivel több információt fednek fel az eltűnés előtti időszakról, és magáról a gyerek eltűnésének az éjszakájáról. Tehát az előzetes híresztelésekkel szemben nem két idősíkon fut a sorozat, egyértelműen a jelenben játszódik. 2008 csak hosszabb rövidebb visszaemlékezések formájában van jelen.

Ugyanakkor maga a gyilkos kiléte után való kutatás is érdekes, izgalmas, és fordulatos. Aki az elején megtippeli a kilétét, az előtt megemelem kalapom. Számomra az összes ezzel kapcsolatos fordulat váratlan volt.

Amit még érdemes megemlíteni, hogy a főbb szerepekben nagyon jó színészi játékokat lehet látni, szinte fel sem merült bennem sehol, hogy nem valódi embereket, hanem karaktereket látok csak.

Számomra nagyon kellemes meglepetést okozott a The Guilty, így aki a kőkemény és gyors sorozatok között valami kevésbé kapkodósra, de ugyanakkor elgondolkodtatóra és mélyebb érzelmeket kiváltó dologra vágyik annak bátran ajánlom ezt a bő 2 órát. Én részemről jól szórakoztam, és egy talán túlzónak ható 8/10-esre értékelem.

17 hozzászólás Ne habozz!

sherlock20 - 2013. 10. 12. 20:25

Valóban jó kis sorozat lett ez. És meglepő…
7/10 részemről.

Dennis Mooree - 2013. 10. 12. 20:29

Én arra gondoltam az elejétől, hogy az a gyilkos, akiről az egyik szülő gondolta, hogy a gyilkos, mivel az lehetne a legsokkolóbb, de még ezen is túl tettek. Jó volt.

Cuna - 2013. 10. 12. 20:39

A leírás akár a Broadchurch-hez is készülhetett volna, hogy ha kicseréljük a színészek neveit :p

huggybear - 2013. 10. 12. 20:49

3/10
Borzasztó gyenge volt, főleg a Broadchurch után. Elvett 2 órát az életemből.

Hellhound - 2013. 10. 12. 20:52

Nagyon jó volt, a vége valóban megöbbentett. Ajánlom.

Magrat - 2013. 10. 12. 21:06

A leírás alapján nekem tiszta Mayday volt. Ott mondjuk a rendőrnő épp gyesen volt otthon ugye… De azért megnézem. :)

Lemoni - 2013. 10. 12. 21:23

Ha nem lett volna a Mayday és a Broadchurch, akkor talán a Guilty-t is jobban tudnám értékelni. Nem a minőséggel volt gondom, jó a történet, a karakterek, a színészek. De mintha idén egy történetszálat és a hozzávaló karaktereket többször újrahasznosították volna az angol tévében; az alapszitu ugyanaz, csak a végén a gyilkos személye szabadkezes. Egy percig sem bántam, hogy megnéztem, csak sok újdonságot nem jelentett. Ezért is jobban élveztem pl. a What Remains-t, mert az némi változatosságot jelentett a “ki ölte meg a kisvárosban az ismerősök közül a gyereket” sztorihoz képest.

Csilla0422 - 2013. 10. 12. 21:30

Ha forgatókönyv író lennék, annyit mondanék: kár, hogy nem én írtam.
Zseniálisan megírt, forgatott, játszott dráma. A borzongás végig kíséri a három részt és ezt oldja a jól válogatott zene. Ami nagyon tetszett, hogy a zene nem hívja fel és nem vonja el a figyelmet, hanem nagyszerűen kíséri a cselekményt.
Nekem nagyon bejött a két idősáv és az ahogy bemutatják, hogy a szülők miként „dolgozták fel” a fiúk eltűnését majd halálát. Megfogott a bepillantás a nyomozó és a szomszédok életébe, gondjaiba, ami nem időhúzás, hanem a szereplők emberivé tétele volt. A feszültség fokozása, hogy rengeteg dolog nehezíti a nyomozást, sok mindenki gyanús lesz.
Hatalmas csavar a végén, szerintem erre nem sokan számítottak.

m76 - 2013. 10. 12. 21:32

Meglepő módon én egyetlen általatok felhozott sorozatot sem láttam, így kvázi vákumban tudtam értékelni a The Guilty-t, de ezek után valszeg azok is felkerülnek a radaromra.

viky - 2013. 10. 12. 23:35

Jó volt, ha nem is kiemelkedő, de nem bánom, hogy végignéztem. A vége különösen tetszett, megdöbbentő és egyben nagyon érzelmes volt.

darwin - 2013. 10. 13. 00:30

Feszültség helyett inkább szomorúság áradt belőle. Mindegyik belibbentett megoldás tragikus lett volna, nem pedig érdekes. Plusz sikerült elérniük, hogy ne fulladjon giccsbe a dolog, bár kissé közhelyesnek – vagy inkább szájbarágósnak éreztem a két idősík közti képi külömbségtételt.

winnie - 2013. 10. 13. 07:18

“Meglepő módon én egyetlen általatok felhozott sorozatot sem láttam, így kvázi vákumban tudtam értékelni a The Guilty-t, de ezek után valszeg azok is felkerülnek a radaromra.”

bármennyire is említik sokan a többi “hasonlót” (amelyekről nekem hol pozitív, hol negatív a véleményem), nem hiszem, hogy nélkülük annyira másképp látnám a guilty-t. lehet, hogy befolyásol, de szerintem meg tudjuk ítélni magában is. ha van is nála jobb, attól még lehet jó, mint ahogy nem hiszem, hogy neked csak a guilty miatt jönne be kevésbé mondjuk a broadchurch. ha nem jön be, akkor az amúgy sem jött volna be. legalábbis ezt hiszem.

nekem teljesen egyértelmű volt, hogy tetszeni fog a the guilty, szóval én elfogult vagyok. jöhetne még 10 hasonló is. és ez hozott stílusában és hangulatában is annyi különbözőt, ami miatt nem hasonlítom konkrétan máshoz. még ha a műfaj (és az alműfaj) meg is egyezik.

lehet, hogy ez a kommentbéli megfogalmazás volt nálam a kulcs? “Feszültség helyett inkább szomorúság áradt belőle”

gromit - 2013. 10. 13. 10:35

nekem is a Mayday jutott először eszembe. erről még csak most hallok először, de akkor most felveszem a listára :) (most a Broadchurch van folyamatban, szóval majd utána)

Broxie - 2013. 10. 13. 11:15

A leírás alapján egyből a Broadchurch ugrott be, épp ezért mindenképp nézős. Bár ha belegondolok, szerencsére még nem láttam rossz angol drámát…

RexpecT - 2013. 10. 13. 22:17

Le is daráltam gyorsan, és tényleg nem okozott csalódást.
Köszi a postot!

Orange_Green - 2013. 11. 01. 16:44

Köszi a posztot, emiatt töltöttem le és néztem meg én is.
Nekem összességében nagyon tetszett mind a 3 rész. Az első ugyan kicsit lassúcska volt, de aztán szép lassan megszoktam ezt a csordogálást, és elkezdtem a főszereplőkre figyelni. Nagyon jó volt a színészi játék, teljesen elégedett voltam.
A történet végén a “nagy megoldás” kicsit erőltetett volt, és kicsit hihetetlen is, bár tény, hogy így volt meg leginkább a WTF élmény.
Külön tetszett, hogy nem oldódott fel a családban már évek óta folyamatosan jelen levő feszültség, hanem szétzilálva maradtak továbbra is. Bár kicsit érthetetlen is volt, mert a tündérmesékért rajongó titkos énem mindig elszomorodik, ha egy filmben vagy sorozatban nincs egy cseppnyi boldogság sem.
Szóval a végét szerettem is meg nem is, de magát a minisorit imádtam. Benevezek még pár hasonlóra azok közül, amiket fentebb írtatok.

búbánatos aszottmajom - 2013. 11. 03. 10:01

minden tekintetben sokkal gyengébb a fent említett elődöknél de a műfaj maga a kedvencem, így egyáltalán nem bántam meg h megnéztem.
a végét nem találtam el, ez mindenképp egy jó pont, de vhogy mégsem ütött akkorát, tán a gyereket, a gyerek-szülők kapcsolatot jobban bemutathatták volna a flasbackekben, akár hatásvadász módon is.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz