login |

Peaky Blinders – írta symor

2013. 11. 01. 22:40 - Írta: vendegblogger

28 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika,

Tegyünk egy sétát a város szélére
Menjünk végig az ösvényen
Ahol látszik a homályban a völgyhíd
Mint a végzet madara, ahogy megmozdul és recseg
Ahol titkok hevernek a tűzvonalban
És a zúgó kábelekben
Hé ember, tudod, hogy soha nem jössz vissza
A tér már a múlté, a híd már a múlté
A nehézségek már a múlté, a máglyák már a múlté
Egy magas, jóképű férfi jön a gyülekező viharban
Egy poros fekete kabátban, vörös jobb kézzel
/Nick Cave & The Bad Seeds: Red Right Hand – Váradi Eszter ford./

Ha a brit sorozatgyártás egy újabb darabjának kezdéséhez Nick Cave adja a felütést, miközben Cillian Murphy egy sötét hátason belovagol egy szurtos városrészbe, akkor már sejthetjük, hogy egy olyan szériába botlottunk, ami adni fog a hangulatra. Ezúttal egy borús, kosztümös gengszterdráma keretében.

A BBC Two végre megcsinálta azt új sorozatával, amire az ausztrál Underbelly immár két évadjával sem volt képes. Miként a BBC America is kudarcot vallott a Copper és a BBC One is csupán részsikert ért el a Ripper Street esetében hasonló törekvésében. Vagyis azon szándékban, hogy egy Boardwalk Empire-léptékű, korabeli miliőt izgalmasan idézzenek fel a nézőik számára.

A Peaky Blinders-szel kapcsolatban viszont ezúttal elismerhető, hogy végre egy, az HBO-sorozathoz felzárkózni képes alvilági karakterjáték van kialakulóban. Ugyan nem hibátlan, de ha a nagy egészet nézzük egy igazán mutatós új darab született a gengszter műfajban.

A sorozat fő készítője Steven Knight, aki hozzáértését eddig olyan filmeknél bizonyította, mint a Gyönyörű mocsokságok, vagy az Eastern Promises – Gyilkos ígéretek, ezúttal egy atyafiakra szálló, személyes családi legendát dolgozott fel. Egy múltbeli nyers ipari világban érvényesülő galeri történetét, amely egykor a birminghami alvilág uralkodójává vált és hatalma elmúlása után is megőrizte hírnevét a brit folklór.

A hajdanán virágzó angliai geng-kultúrából Knight a Peaky Blinders nevű ír bandát emelte a cselekmény centrumába, mely kompánia alanyait itt is (ahogy az amerikai korzón) egykor élt gengszterek ihlették. Pontosabban a Shelby-klán tagjai, akik Anglia mélyszegény negyedeiből képeztek félelmetes erőt fogadóirodáik és a beszedett védelmi pénz által.

Az 1919-ben, a „világ műhelyének” nevezett Birminghamben (Brum) játszódó história elsősorban Thomas Shelby (Cilian Murphy) ténykedését követi nyomon, aki mint középső testvér a klikk valódi tekintélye. A világháborús veterán Thomas ugyanis féktelen, komplexusos bátyjával (Paul Anderson) és hirtelen természetű öccsével (Joe Cole) szemben a józan ész embere, saját világának nagyratörő ambícióival.

Amíg azonban ő és a família megfontolt matriarchája, Polly néni (Helen McCrory) mindenkit kijátszva a legálisabb hatalomszerzés felé terelné a Shelby-családot olyan keselyűk kezdenek körözni a Peaky Blinders felett, mint az ír feniánok és Chester Campbell főfelügyelő (Sam Neill), akit maga Churchill (Andy Nyman) rendel a vérzivataros Belfastból Birminghambe egy eltűnt fegyver lerakat miatt.

Nem számítva az óhazából érkező új kocsmároslányt, a légies, de kétlaki Grace-t (Annabelle Wallis), aki énekhangjával reméli visszatartani leendő erőszaktevőit, míg a Shelby-k közé férkőzik. Illetve a kommunista agitátor Freddie-t (Iddo Goldberg), aki Thomas húgát Ada-t (Sophie Rundle) csábítja.

A bonyodalom tehát a „szív dolgaiban” is adott, amint a történet csomópontjain összetalálkozik a brit politikai érdek, az ír elnyomás és terror, a veteránok megtörtsége, egy kevés családi viszály, két vesztett ügyű szerelmes, pár leszámolás és egy dzsipszi banda is – mindez 6 epizód alatt. A tovább mögött folytatom – spoilerek nélkül.

Sajnos azonban ez a tömör évad ezúttal nem bír kellő velővel. A Peaky Blinders minden figyelemre méltó vonása ellenére valahogy a teljesség érzése nélkül hagyja az embert. Ebben pedig nagy szerepet játszik az évad hagyományos rövidsége, ami ez esetben kártékony hatású. Hiába néznénk ugyanis több epizódon át a karakterek kibontakozását, a szűk játékkeret meghatározza a történet súlypontjait és sajnos a végjáték felé közeledve a klisék felé viszi el a felgyorsuló cselekményt.

Pedig egy ilyen kivitelezésű dráma nagyobb megfontoltságot, hosszabb, erősebb történetvezetést igényelne. Végtére is a Peaky Blinders alappilléreiben megvan minden, hogy kiemelkedővé váljon, sokszor azonban csak magasan jegyzett színészei által sikerül jónak maradnia.

A sorozat megvalósítása ugyanakkor rendkívül impozáns, többek közt George Steel operatőr zsenijének köszönhetően. A korabeli brumi közeget valahogy olyan szinten sikerül elkapni és átadni, hogy a díszletek és a plasztikus képek szinte éreztetik a pubok nyirkosságát, a saras, szmogos utcák hidegét.

Érzékletes a tömeglakások, a „hollóketrecek” világa is, ahol Dickens szerint „egyetlen emberi lény sem képes tisztán vagy jól, józanul vagy elégedetten élni; ahol egyetlen gyermek sem jöhet úgy a világra, hogy már születése pillanatától ne legyen fertőzött és mocskos”. Egyszerűen szemnek szép, ahogy ez a tisztátlan közeg elénk tárul a felnyírt hajú alakjaival, akik egykor úgy boldogultak, ahogy tudtak.

Mindezt persze a valóság inspirálta a sorozat alkotói számára, akik történészek segítségével próbálták minél részletgazdagabban újrateremteni Birmingham nyomasztó negyedeit, melyekben régen a valódi Peaky Blinders garázdálkodott.

Steven Knight azonban emellett is változtatott az időkereten. Az igazi Peaky Blinders tudniillik a múlt század fordulóján, 1890-1910 között élte világát és csupán egyike volt az akkor nevezetes utcabandáknak (Birmingham Boys, Scuttlers, Cornermen, Hooligans), melyek lassú felemelkedését az 1870-es évektől számítják Anglia véres öklű lelencei és ír bevándorlói közül.

Nevüket, mely később átfogóbb jelzővé vált (fordításban Hegyes Szemellenzősök/ Beretvás Ellenzősök/ Pengés Siltesek), többek közt jellegzetes, lapos sportsapkájukról (avagy micisapkájukról) nyerték, aminek szemellenzőjét állítólag borotvapengékkel bélelték ki a verekedéshez.

Tették ezt avégre, mert az Egyesült Államoktól eltérően a szigetországban a lőfegyvertartás sohasem volt alapvető jog, legfeljebb leszerelt katonák rendelkezhettek komolyabb „vasakkal”.

Az utcai bandák ezért inkább szúró- és vágófegyverekkel vértezték fel magukat a tweedkabátjuk alatt: ingtől és zekétől a gatyáig, sapkától a cipőig ólmos botokkal, boxerekkel, kalapácsokkal, késekkel, kardokkal, baltákkal és bárdokkal felfegyverkezve. A fül- és zsebmetsző készségeken túl viszont a készítők átmentették a sorozatba a Peaky Blinders múltbeli nimbuszát is az akkoriban szabályozatlan szerencsejáték és lóversenypályák bukmékerei között.

Knight pedig karakterizáció szempontjából jó érzékkel helyezte át a történetet az első világégés utánra, amikor a koravén hadastyánok hazatértek és nem várta őket sem úri-, sem cselédidill (mint Downton Abbey-ben), csak a brumi munkás nihil, melyből a fronton tanult erőszakkal kíséreltek meg kitörni.

Vagy úgy, mint Thomas Shelby, aki az alvilági örvényből próbálja kihúzni magát és családját, néha cselszövéssel, de ha szükséges ölve is. Vagy mint az Ír Köztársasági Hadsereg harcosai illetve az angol gyárak elszánt bolsevikjai, akik mind szétszakítani látszottak a brit társadalom szövetét. A Brit Birodalom pedig koponyájukat törve felelt a szándékaikra.

A karcos periódus itteni felelevenítéséből valamiképp mégis hiányzik az igazán átütő, nyers erő. Az a letaglózó kegyetlenség, amit a korszaktól elvárnánk és ami, mint ígéret mindvégig jelen van a sorozat atmoszférájában. Az érzékletes stíluselemek, a lassítások és a jeleneteket mindinkább átjáró öntudatos indie zenék (Cave mellett The White Stripes, The Raconteurs, The Proposition, Tom Waits) emiatt viszont hiába árasztják magukból a cool fílinget, a szcénák valódi tartalma nélkül mindez üres hatás.

Mindez annak ellenére is így van, hogy a sorozat körülményeit adó momentumok nagyon is a helyükön vannak. Olyan részletekbe menő nüanszokig, mint a zugutcák multikultúrájának különféle angol dialektusai. Egy élmény hallgatni például az új-zélandi Sam Neill szerepéhez képzett reszelős, ’gael’-angol ízeit és Cillian Murphy szelíd ír zöngéit a sok elharapott, hadart hang kakofóniájából.

Mellettük is említésre méltó még viszont Charlie Creed-Miles cockney „ugatása”, amit az általa remekül felvezetett infantilis, de veszélyes gengszter, Billy Kimber számára kölcsönöz. A sorozat nyelvjárásainak széles spektrumát tulajdonképpen még utólag vissza is kellett fogniuk a készítőknek, előre gondolva az amerikai forgalmazó kifogásaira.

Ebből is hallatszik, illetve látszik azonban a színészek odaadása a sorozat iránt, akik nyilvánvaló élvezettel adták tehetségüket ezekhez a kemény figurákhoz. Sokuk igyekezete ellenben még így is feleslegesnek bizonyult, hisz az évad szűk játékideje nem engedte meg szerepük kiteljesedését. A legtöbb karakterről sajnos pár jól sikerült mozzanatot leszámítva alig tudunk meg valamit.

Inkább csak a szikár külcsín marad velük kapcsolatban tetszetős, mintsem akár egyetlen maradandó jellemző. Még a szélhámos Shelby-apukaként feltűnő veretes Tommy Flanagan-nek is csak egy súlytalan szegmens jut ebben az évadban. Ez a fajta elhanyagoltság pedig nem nyer magyarázatot a főbb szereplőkre való koncentrációban sem.

Hiába ugyanis a jólszabott Sam Neill fenomenális produkciója a ravasz és megszállott Campbell felügyelő szerepében, ha a jelenettolvaj csörtéit Cillian Murphy-vel elhomályosítják olyan karakterét illető vonásokkal, amelyek csak a cselekmény átgondolatlan fordulatait szolgálják.

A Peaky Blinders egyszersmind megismétli azt a gengsztertörténetekre nézve tipikus hibát, hogy nem tud túl sok mindent kezdeni a női karaktereivel. Így van ez a nagyon öntudatos teljesítményt nyújtó Helen McCrory esetében is, aki a vasakaratú, de szerethető Polly nénit játssza. Hasztalan tűnik jelentősebbnek Polly, főleg McCory kiállásának köszönhetően, ha lényegében funkció nélkül hagyják a figuráját. Annyiban azonban még mindig McCrory mutat fel a legtöbbet a női szereplők közül, hogy ezek után ne csak, mint Damian Lewis felesége, vagy Draco Melfoy (Harry Potter) anyukája jegyezzük meg a nevét.

Vele ellentétben például a halovány Annabelle Wallis-nak csupán szépnek sikerül maradnia és legfeljebb az énekhangja tesz maradandó benyomást, pedig ennél jóval összetettebb szerepe is lehetne a rejtélyes múltú, ingadozó érzelmű Grace alakjában. A sorozat egészében tehát csupán egy színész talentumára támaszkodik, aki viszont elbírni látszik ezzel a teherrel.

Cillian Murphy impressziójában ugyanis az a finom szögletű, sápadt arc, azokkal a lidérckék üveggolyó-szemekkel, ami a sajátja, most is sikeresen képes átlényegülni azzá az izgalmas karakterprofillá, mely ez esetben Thomas Shelby-é. Murphy megkérdőjelezhetetlenül jelen van a főszereplő alakjában, amint az a háború démonjaitól űzve is holdvilágként keres értelmes kiutat a kilátástalanságból és ekképp a színész képes magával ragadni a néző minden figyelmét.

Lényegében tehát nem színészein múlt az, hogy a Peaky Blinders végül nem vált azonnal azzá a formabontó sorozattá, aminek megvolt minden esélye. Habár a sorozat történetvezetése néha túl sok közhelyen keresztül kívánta egy amerikai replika benyomását kelteni, mindezt a vizuális igényesség, a gondos háttérmunka és a szereplők fellépése képes volt annyira feledtetni, hogy egy kellemes 6/10 értéken álló élménnyel gazdagodjunk.

Módfelett kíváncsian a sorozat folytatására, mivel a Peaky Blinders a BBC-től is megkapta a bizalmat egy második évadra.

28 hozzászólás Ne habozz!

DarkEagle - 2013. 11. 01. 22:48

Dr. Scarecrow? Naná hogy nézzük :D

Na jó nem csak ezért. Nagyon szeressük a gengszter storykat főleg a jókat. :D

E - 2013. 11. 01. 23:43

A sorozat hangulat engem teljesen magával ragadott! Kiváló színészek, részletgazdag környezet, és zseniális főcím zene, amit a sorozat kezdete óta még mindig hallgatok(ritkán fordul elő velem ilyen).

7,5\10

kuktin - 2013. 11. 01. 23:52

brávooo vendegbloggernek!!!
szeretem az ilyen átfogó kritikákat (pár lényegtelen dolgot én másként látok de az nem érdekes)
az ősz legjobb újonc sorozatát kaptuk meg,s ez nem kérdés.
KÖTELEZŐ!!!

Nikki - 2013. 11. 02. 01:35

Köszi, ezt nagyon jó volt olvasni! Fel is írtam magamnak a sorozatot ez után kiemelkedő írás után :)

Zsu - 2013. 11. 02. 07:01

Köszi a kritikát, nagyon érdekesnek tűnik ez a sorozat :) már jön is lefele :D

Szendzsön Hemdáj - 2013. 11. 02. 07:04

Csatlakozom az előttem dicsérőkhöz! Köszönöm szépen ezt a kiváló kritikát és ajánlót egyben, egy újabb symor féle gyöngyszem! A sorira meg rárepülök :) Az előzetes is megfogott, de így meg aztán kötelező lesz.

mildi - 2013. 11. 02. 09:09

eh, francért kell nekem kritikákat olvasnom, így ugyanis már látom a sorozat hibáit, amiket akkor nem vettem észre… mert úgy berántott, mint az eszterga.

mindegy, a hibáival együtt remek, simán 8-as. a hangulata és Murphy meg 11-es a 10-ből :)

Dor Ka - 2013. 11. 02. 09:11

én már túl vagyok a sorozaton (egyértelműen az idei ősz legjobb újoncának tartom!). azért 6-nál többet adtam volna rá, de ez persze teljesen szubjektív vélemény.
nagyon jó volt olvasni ezt a kritikát/ajánlót, látszik h. precíz, mindenre kiterjedő írás; akinek ettől nem jön meg a kedve, h. legalább belepillantson a Peaky Blinders-be, akkor semmitől nem fog.
engem akár filmről, akár sorozatról legyen szó a képi világgal, beállításokkal, zenével, tehát a hangulattal sokkal inkább le lehet venni a lábamról, mint a történet vezetéssel, hitelességgel etc. emiatt még a néhol szétszórtsága, elkapkodottsága ellenére is nagyon betalált nálam a PB (azt hiszem, utoljára a Lawless c. film ért el nálam nagyon hasonló, maradandó hatást).
egyértelmű, h. Cillian Murphy a (fél)hátán elviszi az egészet – játszva. a pasi tényleg több egy vakító kék szempárnál… valamennyi filmjében teljesen belemászik (lélektanilag) a karakterbe, és egyáltalán nem cicomázza túl… ezen felül elég bevállalós szerepei voltak/vannak… a szememben ez a zseniális színész ismérve.
visszatérve, örülök, h. nyitva hagyták a végét és lesz folytatás. (nem vagyok oda a szinkronos dolgokért; ezt a sorozatot pl. pont a jellegzetes hangszínek/akcentusok miatt biztos nem nézném meg szinkronosan, ennek ellenére kíváncsi lennék h. oldanák meg/fel a magyar szinkront, borzalmasan sz*rul vagy azért vállalhatósan… bár erre valószínűleg úgysem fog sor kerülni)

a Kati néni - 2013. 11. 02. 09:14

Jaj, én félek megnézni, életkéim, mert a C. Murphynek az arcától, tekintetétől rosszul vagyok! Nem tudom eldönteni, hogy ez most férfi, vagy valami olyan férfi, aki eredetinek lánynak készült!

clegane - 2013. 11. 02. 10:26

hibái ellenére is érdemes megnézni, aztán remélem a második évadra úgyis csiszolódik.

Ancsa - 2013. 11. 02. 17:25

Köszi a kritikát, már jön is lefelé!!

sorozat/gyilkos - 2013. 11. 02. 19:15

@Symor

Jó szemed van. A részletekre is. Intelligens, alapos, átfogó kritika. Az írás gond nélkül mehetne a Filmvilágba is, ami viszont már nem szeplőtelen dicséret. Olykor sajnos túlírt, modoros a szöveg, pedig nem szorulsz rá, letisztultabban sokkal jobban érvényesülne a stílusod.

zagloba - 2013. 11. 02. 21:13

A gengsztertéma sosem érdekelt, így ezt a sorozatot most passzolom.

Viszont a Ripper Street egyik fő erénye éppen a korabeli hangulat megragadása -több más mellett /történet, színészi játék, stb./ Szerintem nem részsiker.
Számomra az egyik legjobb újdonság volt. És már indult a 2. évad!

Ineteq - 2013. 11. 03. 13:01

Köszi az ajánlót, megnéztem az első részt, be is húzott, nagyon hangulatos. 8/10.

bkd - 2013. 11. 03. 17:50

átfogó, precíz kritika, azonban néhány dologban nem értek egyet. szerintem az évad hossza pont megfelelő volt, és a kibontatlan szálakkal szépen felvázolták a második évadot is, ellenkező esetben én szerintem túlzsúfoltnak éreztem volna az évadot. Grace-n kívül szerintem jól megoldották a karakterizációt is, és azzal nagyon nem értek egyet, hogy “A sorozat egészében tehát csupán egy színész talentumára támaszkodik”. én személy szerint egy 8-8,5/10-t adnék rá, csak ajánlani tudom annak aki nem veti meg a gengszteres/kosztümös drámákat. a folytatás nagyon várós nekem is!

Mizchris - 2013. 11. 04. 10:41

“Viszont a Ripper Street egyik fő erénye éppen a korabeli hangulat megragadása -több más mellett /történet, színészi játék, stb./ Szerintem nem részsiker.
Számomra az egyik legjobb újdonság volt. És már indult a 2. évad!”
Csatlakoznék zagloba véleményéhez. A Ripper Street kifejezetten hangulatos, izgalmas, képernyő elé ültető sorozat, nagyon szeretem és jól kezdett. Ma van a 2. rész. Emellett a Peaky Blinders is nagy élmény :)

petyace - 2013. 11. 04. 22:07

jó kritika, gratulálok! én személy szerint egy picit többet vártam az első évadtól, de ne legyünk telhetetlenek! :)
ami nagyon tetszett a filmben az az akcentusok használata, egyből lehet tudni, h melyik szereplő a uk melyik részéből jött, de azért sokszor kellett a felirat a bbc-n.
egy észrevétel az írással kapcsolatban: brum, nem pedig burm! :)

symor - 2013. 11. 04. 22:33

A cikket mindenkinek szívesen és köszönöm az észrevételeket!

Petyace tényleg rosszul brummogtattam, kösz és bocs :D

Shyllard - 2013. 11. 07. 10:55

Hangulatra nagyon ütött a sorozat, szóval szerintem már csak azért megéri nézni.

Ineteq - 2013. 11. 13. 15:38

Nos, most értem az első évad végére, és nagyon bejött. Végig jó, magas színvonalú részek, nálam 8/10 az egész évad is. Jobb mint a boardwalk empire, ahol néha borzasztó érdektelen részek voltak (amíg néztem). Szóval, aki szereti a gengsztertémát, ajánlom a sorozatot, én meg várom a második évadot:)

nyac - 2013. 11. 16. 17:24

köszi a tippet kellemes élmény volt mind a 6 rész így egy szabad szombaton!

m76 - 2013. 11. 24. 11:28

Én csak most fejeztem be a sorozatot. Nekem tetszett, sőt úgy mondanám nekem egyáltalán nem hiányzott az unalmas karakterizáció belőle. Csak a lényegre koncentráltak és ez jó volt így is. 8/10 simán.

Hangulatilag nagyon jó, és a látványt is hihetetlen jól adja vissza még azzal együtt is, hogy eléggé hiányos vagy steril néhol a díszlet a külső helyszíneken.

Ami az akcentusokat illeti viszont nekem nem tetszettek. Inkább éreztem őket mesterkéltnek, és eröltetettnek főként Kimber, és Sam Neil esetében. Kimber alakítása inkább illett volna karikatúrába. Szerintem messze leggyengébb láncszeme volt a sorozatnak. A Shelby fiúk viszont egytől egyig kitettek magukért.

Skog - 2013. 12. 16. 15:34

Alapvetöen korrekt kritika, néhol nem értettem egyet, de szép, alapos és átfogó.
Egýedül a Helen McCrory-s résszel vitatkoznék. Szerintem nagyon is szépen belementek a karakterbe, jó lesz még vele munka, de a kor társadalmi, történeti hátterével együtt szerintem fullos figura lett.
C. Murphy meg hát nagyon jó. Zene nagyon a helyén.
Grace-s fika tök korrekt, mind dramaturgiailag, mind szinészileg gyenge pontja volt a szereplöknek.
Részemröl 8/10, nagyon várom a folytatást.

Ja nyelvileg szerintem rendben volt, ezt a sorozatot sem tudnám szinkronnal elképzelni. Annyira meg nem beszélek jól angolul, hogy a Kimber-s karakter nyelvi gyengeségét kiszúrjam.

hehó - 2014. 07. 09. 18:53

sziasztok!
az hol derül ki, hogy shelbyék írek? nekem úgy rémlik mintha a cigányokkal lennének valami rokonságban. lehet hogy az igazi shelbyék voltak írek? vagy az akcentusukból derül ki?

kristofxx - 2014. 08. 02. 22:26

Sok erénye mellett nagynon zavaró a történet együgyűsége, egyszerűen hihetetetlen értelmetlen , logikátlan dolgokkal van tele:( A kritika teljesen helytálló.Elképzelhető, hogy az eredeti történetet megvágták és ez egy tömörített változat. Sajnálom a 6/10 is csak jóidnulattal.

Snoopyzit30 - 2014. 10. 07. 14:38

Nekem tetszett a 2. évad 1. része. Hangulat ugyanúgy megvan, nagyon tetszenek a képek, a zene, az akcentusok. Kicsit olyan, mint egy nagyon penge színházi előadás. Nem egy Homeland vagy egy Breaking Bad, de nem is ezért kell nézni ezt a sorozatot :)

Thrasher - 2014. 10. 10. 22:26

no, az új évad nyitásakor zavartam le az első évadot. néha egészen kitűnő a sorozat, nagyon jó párbeszédeket írnak néhány nagyon jó színész szájába.
az 2×02-ben pl. Solomons és Tommy “tárgyalása”, vagy Arthur kifakadása pl. óriási volt.

igazából az egyetlen dolog, amibe bele tudnék kötni, az az, hogy a fináléban a shootout elég TV-sre sikeredett, és hogy lehetne egy kicsit naturalistább, bár ez utóbbit lehet, hogy csak az mondatja velem, hogy az HBO-n hozzászoktam a csöcs-; és átvágott torokhalmazhoz, de ezzel együtt is nagyon jó.

Miss Keamy - 2015. 01. 08. 19:41

úúú nekem nagyon bejött. kiváló írás, habár azzal nem értek egyet hogy az akcentus mennyire erénye a sorozatnak. Engem speciel irritált a főfelügyelő olykor-olykor erőltetettnek tűnő beszéde, plusz lehet egyedül leszek vele de Grace se volt rossz, annak ellenére hogy a átmentek kicsit szappanba, főleg amikor kitalálták a 60 éves hekus beleszeret a 20 éves csajba.. kvázi lányába :D szóval rendesen voltak blödségek, de a Tommy-Grace szerelem nagyszerű volt :)))

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz