Advertisement
login |

My Little Pony: Friendship is Magic

2013. 12. 20. 21:30 - Írta: CyClotroniC

58 hozzászólás | kategória: animáció, kritika, méltatlanul hanyagolt,

Mindenki kap már levegőt? Visszasüllyedtek a felszökött szemöldök a helyükre? Remek. Itt most tényleg a My Little Pony legújabb, negyedik generációjáról lesz szó, ami itthon Én kicsi pónim: Varázslatos barátság címen látható a Minimax műsorán.

Higgyétek el, nem kis vállalkozás bemutatni a Breaking Bad-eken meg Game of Thrones-okon függő junkie-knak, hogy miért is érdemes helyet szorítani a sorozatnaptárban komolyabb lélegzetvételű darabok között egy végtelenül humoros, szórakoztató és felnőtt fejjel is élvezhető, guilty pleasure mesének.

“De hát basszus, ez rajzolt pónikról szól!” – Igen, azokról, és mégis rengeteg húszas, harmincas férfi nézi, akiket még csak nem is a gyerek kényszerít a sorozat elé. Hogy miért? Mert a béna alcím és a franchise korábbi darabjainak riasztó emléke ellenére, a 2010-ben felélesztett sorozat egyszerűen veszettül jó. Ennyi.

My Little Pony: Friendship Is Magic isn’t just kids TV that won’t make parents want to kill themselves; it’s legitimately entertaining and lots of fun. The best word to describe it is probably “relentless,” in that it’s relentlessly cute, relentlessly happy, and relentlessly entertaining. In its own way, it reminds me of a movie like Singin’ In The Rain, in that both properties aim to overwhelm any cynicism directed at them via sheer and utter joyfulness. – The A.V. Club

Ami talán közös a pónikat éltető kritikákban, hogy kivétel nélkül mindegyik magyarázkodással indít, hiszen – lássuk be – nem könnyű ledönteni ezt a szkeptikusságból és előítéletekből gyúrt karámot, de ne mondja azt nekem senki, hogy egy sorozat, ami tele van popkult utalásokkal, amiben a The Big Lebowski karakterei lazulnak a bowling pályán pónikként, vagy amit egy Mad Men-es újsághirdetésben promóznak az LA Times-ban, az kizárólag csak kislányoknak való.

A tovább mögött igyekszem egy kicsit bemutatni a sorozatot övező váratlan hype-ot, némi okot keresni arra, hogy mitől működik ez az egész, no meg persze kedvet csinálni ahhoz, hogy gyarapodjon a póni-rajongók ménese.

Kísérletként kezdjünk is egy rajongói trailerrel:

Olyan volt, amilyenre számítottatok? A videó persze nyilván nem hivatalos, de talán kellően hatásos első benyomás ahhoz, amivel kezdeném az egészet. A sorozat címe, színessége, előélete és a tévesen, vakon ráaggatott “kislányoknak való” érv egy olyan kiinduló pont, ami egyáltalán nem segíti a közeledést, és szerintem sokaknak igenis félrevezető. Még azoktól is gyakran hallani zsigeri elutasítás, akik amúgy az év sláger animációs mozifilmjeit rendre várni szokták.

De még csak a Pixar vizeire sem kell eleveznünk, ott van nekünk Spongyabob is, amit valamiért jóval kevésbé volt “ciki” szeretni, mint Lauren Faust (The Powerpuff Girls, Foster’s Home for Imaginary Friends) agyszüleményét, pedig egy olyan sorozatból épített fel sikersztorit, amit anno a Hasbro azért hozott létre – csak úgy, mint a Transformerst -, hogy játékokat adjon el vele.

Faust kezdetben – mikor a frissen létrejött Hub csatorna és a Hasbro felkereste a munkával – meglehetősen szkeptikus volt az ötlettel szemben, de meglepő módon szabad kezet kapott a póniverzum újragondolásában, így ezt követően egy olyan sorozatbibliát tett le az asztalra, ami rengeteg egyéb erénye mellett leginkább azzal tűnt ki, hogy merte nem hülyének nézni a gyerekeket.

Gondolok itt arra, hogy néhol – egy gyerekcsatornás animációhoz képest – meglehetősen szövevényes történetet hoz egy-egy epizód, főhősei karakteresek, de közel sem két dimenziósak, sőt legtöbbjüknek bizony bőven akadnak jellemhibái is, és ha nem éppen valami mozgalmas kalandot élnek át sárkányokkal, hidrákkal, mantikórokkal vagy alakváltókkal, akkor sem csak a réten gügyörésznek üveges tekintettel a piknikkosár körül.

http://youtu.be/5de8xPJ3KP4

Minden felnőtt rajongónak (Bronynak) megvan a saját története, hogy hogyan is szippantotta be teljesen ez a sorozat. Jómagam először mémként találkoztam egy-két poénjával, majd annak hátterét követve jöttek a gyakran simán százezres vagy akár egymillió fölötti nézettséggel bíró YouTube videók, végül pedig a kíváncsiság vezetett a pilothoz: “Mégis mi olyan különleges benne?”

A főszereplőket felskiccelő, kalandos, dupla nyitórész legnagyobb meglepetésemre egyáltalán nem volt rossz, noha nem hengerelt le elsőre, hiszen mégis csak egy meséről van szó, de azért valamit már akkor is tudhatott, ha simán mentem tovább az 1×03-ra, amikor toronyszámra állnak a sorozatok a várólistámon.

Leginkább az animáció, a zseni szinkronhangok és persze a karakterek fogtak meg, és bár a sorozat humora már akkor is rendben volt, a részek pedig érezhetően okosan voltak összerakva, igazán sziporkázni csak idővel kezdtek el az írók, ahogy egyre szélesedett a rajongótábor. Nem kellett sokat várni, hogy besűrűsödjenek a popkult főhajtsok (pl. ez a Star Wars-os) és Daniel Ingram meglepően betétdalai is, amikből egy csonkább CD-nyit simán ki tud termelni egy szezon.

Stílusra kellően sokoldalú, a kalandos részeit leginkább az Avatar: The Last Airbender-hez tudnám hasonlítani könnyedebb tálalásban, humora pedig többnyire az Animaniacs-et vagy az Eszeveszett Birodalmat idézi, főleg a negyedik falra és a rajzfilmes fizikára is fittyet hányó Pinkie Pie-nak köszönhetően.

Maga az alapsztori végtelenül egyszerű. A könyvkukac Twilight Sparkle-t (aki egy az egyben Amy Santiago a Brooklyn Nine-Nine-ból) elküldi mentora Ponyville-be, hogy mozduljon ki egy kicsit és keressen magának barátokat, amit ugyan a sörénye közepére nem kíván, de igazi eminensként azért belemegy a dologba.

A karaktereket most nem mutatnám be egyenként, inkább beugró teszt-epizódnak adnék egy-két tippet, bár ezt leszámítva nyilván érdemes majd sorban, az elejétől nézni. Az 1×09-et gyakran szokták ajánlani, talán pont azért, mert nagyon középre van belőve, akadnak jobb és átlagosabb epizódok is bőven, de megvillan benne a humor és a kaland is, ám egyik se a legerősebb formájában, ráadásul egy viszonylag korai részről beszélhetünk. Ennek ellenére egy olyat ágyaznék be ide, ami talán a leginkább ötvözi azokat az elemeket, amiért nagyon megszeretem a pónikat:

Nem fogom azt állítani, hogy a My Little Pony az új Drót vagy ilyesmi, de az tény, hogy másfél éve simán kiröhögtem volna bárkit, aki azt mondja nekem, hogy valaha is pónis sorozatot fogok nézni, most meg abba a rovatba pötyögöm róla az ajánlót, ahová legutóbb a Treme-ről és a Black Mirror-ról írtam.

Egy biztos, hogy a pónik mára már a guilty pleasure definíciójává váltak nálam, amiben talán az is lehet, hogy semmi guilty nincs, egyszerűen csak simán jókedvre deríti az embert, mint valami cuki állatos videó a YouTube-ról.

Nem tudom, hogy hányan fogjátok kipróbálni a sorozatot, nyilván nem mindenkit mozgat már meg egy rajzfilm egy adott kort követően, de aki egy kicsit is érdeklődik, annak talán ennyi kedvcsináló elég is volt ahhoz, hogy eloszlassam a csillámpónis sztereotípiákat. Ezek a pónik ugyanis – amellett, hogy valóban oltári aranyosak – kifejezetten viccesek és menők.

A villámdarálók és a sorozatot ismerők pedig már dörzsölhetik is a patáikat, hiszen holnap érkezik a ‘Power Ponies‘ epizód (4×06), ahol egy képregény világ foglyaivá és egyben szuperhőseivé is válnak kedvenceink.

58 hozzászólás Ne habozz!

winnie - 2013. 12. 20. 20:09

hehe. én meg már rutinos vagyok abban, hogy kikapcsoljam a figyelmemet, ha a minimaxot nézik a gyerekek. tudom, hogy miket néznek, de hogy miket mondanak, az nem jut el a fülemig, így bár egy csomószór mentek a pónik (dvd-n is megvan), nem tudtam, hogy ilyen.

amikor említettem a feleségemnek, hogy mi lesz a péntek esti posztunk, akkor az volt a reakciója, hogy a pónik marha jó mese, múltkor az autóban látta a gyerekekkel az egyik részt és szétröhögte magát utána vagy 5 jelenetet mesélt el nekem, szóval lehet benne valami:)

dzsiaj - 2013. 12. 20. 21:48

Huha. Kifejezetten jó, kedvcsináló írás…mondjuk én már a Powerpuff Girls-t is bírtam annak idején, de az tuti, hogy soha nem jutott volna eszembe ebbe belenézni. Nem mondom, hogy azonnal látni akarom a pilotot, de felvettem a daralistára :)

Platschu - 2013. 12. 20. 21:53

Bocsi, de erről a sorozatól mindig ez a videó fog eszembe jutni :

The Elder Scrolls VI: Equestria

http://www.youtube.com/watch?v=egrlzkKa6O8

:D

ldavid - 2013. 12. 20. 21:54

na, én ezt nem bírnám, de a Looney tunest néztem, Duffy még minding jó volt benne

superpityu - 2013. 12. 20. 22:02

lehet érdemes lenne bepróbálni? biztos nem fogok most egyből rohanni, de felkeltette az érdeklődésemet az írás. a powerpuff és a fosters habár nem nagy kedvenc, de szeretem őket, ha kicsit is hasonlít ezekre akkor jó is lehet, vagy esetleg jobb.
tesóm nézi, de sosem vettem rá magam, hogy belenézzek akár egy percig ebbe. de szobatársam is beszélt róla a múltkorában, hogy mennyire jól szórakozott rajta, amikor a barátnőjével meg kellett néznie pár részt. szóval biztos több, mint amennyinek látszik, még kíváncsi is lettem, majd ha lesz időm akkor talán csak belelesek hátha elkap, úgysem nézek jelenleg semmi animációt. :D

TorrenteXY - 2013. 12. 20. 22:04

A felnőtt szemmel is nézhető meséket jó lenne összegyűjteni! Mikor majd nekem is lesznek gyerekeim, és velük kell nézni valamit, akkor ne érezzek fizikai fájdalmat minden perc után. Itt ráadásul szinte mindegy, hogy mai vagy 50 éves alkotás, a gyerekeknek úgy tapasztaltam mindegyik jó. Csak legyen.

Solmyr - 2013. 12. 20. 22:09

megpróbáltam, végignéztem 1-2 részt, de geciunalmas és gyerekes. ha már gyerekanimáció, akkor az adventure time jóval elborultabb.

CyClotroniC - 2013. 12. 20. 22:10

ldavid: Gondolom, hogy sokaknak riasztó, pedig a humora gyakran tényleg Animaniacs-szerű, ami egy modernebb Looney Tunes volt ugye. Alulról a 3. videó szerintem erre tökéletes példa :D

Ha humorban az valakinek túl over-the-top vagy infantilis, vagy úgy simán meséket nem akar nézni, akkor valóban nem érdemes próbálkozni, de ha csak az a baja, hogy “a pónik kiscsajoknak valók”, akkor tényleg lehet, hogy kihagy valamit.

Nem gondoltam, hogy ez beelőzi majd az év egyik slágerdrámáját a daralistán, de baromi feelgood, tényleg több, mint aminek elsőre látszana, és túlzás nélkül mondom, hogy kevés sitcomot tartok csak viccesebbnek. Igazából tényleg csak egy amolyan figyelemfelkeltés/tévhiteloszlatás a célja az írásnak.

Amiért viszont kár, hogy a magyar hanggal (szóval gyerek-kompatibilisen) nálam abszolút elvesztette szinte minden varázsát.

Neoprimitiv - 2013. 12. 20. 22:13

Hm, köszi a tippet! A videók alapján kétlem, hogy sorozatként nézni fogom, de ha már a múltkor pont a feelgood sorozatok hiányán keseregtünk, arra pont jó, ha éppen olyanra lesz kedvem.

Mardred - 2013. 12. 20. 22:25

AZ Adventure Time jobb. Ebbe elég volt egyszer belenéznem, lehetnek akármilyen popkult utalások, sajnos nagyon nem az én szájízem.

Shyllard - 2013. 12. 20. 22:25

Egyszer már majdnem bepróbáltam :D Viszont azt nem tudtam, hogy Faust csinálja, Fosterék háza az egyik legjobb mese amihez volt szerencsém és a Pindúr Pandúrok is nagy kedvenc volt. Elég jó kedvcsináló írás lett ez, talán beékelem majd a téli darába :)

Viv - 2013. 12. 20. 22:30

Teljesen egyetértek a fent leírtakkal, én speciel véletlenül futottam bele, de tutira jobban élvezem mint a gyerek :)

Cseho - 2013. 12. 20. 22:53

En nezem es vegtelenul jol szorakozom rajta. Magam is meglepodtem, hogy mennyire lekot. Rainbow Dash lett a nagy kedvencem.

sook jai - 2013. 12. 20. 22:58

TorrenteXy:
ajánlom az Aang legendáját, illetve a Korráét. Tökéletes mindkettő :)

Kmetyek - 2013. 12. 20. 23:07

En tuti kipróbálom. A PowerPuff Girls a kedvenc mesém volt annak idején az Ed, Edd n Eddyvel együtt. Köszi a tippet!

stargatelost - 2013. 12. 20. 23:31

Aki még felnőtt fejjel is élvezhető mesét keres: Adventure Time. Zseniális az egész úgy, ahogy van :D És nem mellesleg Jake (a kutya) hangja a Futuramás Bender ;)

Mardred - 2013. 12. 20. 23:32

Stargatelost, leborulok előtted. :D

ace02 - 2013. 12. 20. 23:38

én bepróbáltam kíváncsiságból, az első 3 részt néztem meg (vagyis a kétrészes pilotot, meg az azt követő epizódot, szóval végülis csak az első 2-t), de nem fogott meg.
az animációt imádtam, a karakterekkel nincs gond, a poénok jók voltak csak kevés volt belőlük (később talán több van, nem tudom), viszont maga a cselekmény az teljesen hidegen hagyott és ez volt szerintem a bajom az egésszel, egyszerűen nem tudott érdekelni ami történik, pedig szívesen elnéztem volna még, ha le tudott volna kötni.
nem mondanám rá semmiképpen sem, hogy rossz, csak engem nem tudott berántani az első pár rész alapján. ha a későbbi epizódok ugyanilyenek csak sokkal több poénnal, és van értelmes sztorijuk, akkor viszont jó lehet. sőt, ha elég jók a poénok és sok van belőlük akkor lehet, hogy még a cselekmény sem számít, lásd family guy és a többiek :)
talán valamikor adok neki még egy esélyt.

CyClotroniC - 2013. 12. 20. 23:46

ace02: Az első háromban még valóban nagyon sok a “barátságos” rész, később jóval több benne a humor szerintem. A cselekménye számomra másodlagos, az az esetek felében nagyon beletalál valami jópofa sztoriba, máskor kevésbé. Alulról a 3. videót érdemes checkolni a humorért, és alulról a másodikat (a teljes epizódot) azért, hogy mit változott, szerintem azon jól leszűrhető.

Egyébként pont az 1×04-től kezd el javuló tendenciát mutatni (engem az kapott el először igazán), ott egy jó darabig nem is követik az átívelő szálat, mert pont az benne ugye a leginkább gyerekekre célzott.

Később viszont már tudatosabban írnak a felnőttebb nézőknek. Van például egy fullos epizód, ami egy az egyben a Gyilkosság az Orient Expressen csak itt nem ölnek, hanem cukrászversenyre szállítandó tortát dézsmálnak meg benne. De maga az ügy és annak a megoldása abszolút ugyanazt a csavart tartalmazza például.

ace02 - 2013. 12. 21. 00:32

CyClotroniC: igen, belenéztem abba a pinkie pie-os videóba, tényleg kiderül belőle, hogy milyen a sorozat humora, de az nem, hogy milyen arányban vannak jelen ezek a poénok epizódonként. ahogy írtam is, nekem nem az volt a bajom, hogy gyenge volt a humor, hanem hogy kevés volt belőle :)
ha az egész sorozat a humorra van felépítve, akkor tényleg tökmindegy a cselekmény, mert úgyis egymást érik a poénok és ez elég ahhoz, hogy szórakoztasson, de itt szerintem nem erről van szó. márpedig ha nem csak folyamatosan a viccek mennek, akkor igenis számít, hogy mi történik az epizódban, mert ezen múlik hogy unatkozok-e a poénok között vagy sem.
szóval részemről úgy érzem, hogy vagy legyen annyira sok jó poén, hogy ne is érdekeljen miről szól a sorozat, vagy ha kevesebb a humor akkor legyen eléggé érdekes a cselekmény ahhoz, hogy akkor is lekössön amikor éppen nem nevettetnek. de ez abszolút az én szubjektív meglátásom, mindenkinek mások a szempontjai :)
de ez mind nem is olyan fontos, én leginkább azért írtam le, hogy nekem mi tetszett és mi nem tetszett a sorozatban, hogy a saját példámmal is alátámasszam, amiket a posztban írtál: ha valaki bepróbálja a sorozatot, de nem tetszik neki, az nem amiatt lesz mert “pónis hülyeség” vagy “kislányoknak való” vagy ilyesmi, nyugodtan félre lehet tenni ezeket az előítéleteket. persze biztos vagyok benne, hogy sokaknak ennek ellenére sem fog tetszeni, de ne ez tartson vissza ;)

Kádi - 2013. 12. 21. 00:38

Én emmellé és a Adventure Time mellé ajánlanám személyes kedvencemet: Phineas és Ferb. Dr. Doofenshimrtz néhány mondata után nem hallom a folytatást, mert annyira hangosan fetrengve röhögök :D

CyClotroniC - 2013. 12. 21. 00:52

ace02: Nehéz erre válaszolni, mert vannak részek, amikor ilyenek percenként vannak, és vannak amikor nincsenek vagy mások vannak. Évadonként 1-2 saját epizódot szokott kapni minden karakter, és mindegyik más jellegű. Az ilyen jellegű humor megmaradt Pinkie sajátja, sőt átformálták olyanra, hogy a randomságát a környezete érzékeli is, szóval rendszerint le is reagálják, jellemvonássá tették. Ezzel szemben például Rainbow Dash-nél a tomboyság meg a kaland fog dominálni, szóval karakterpreferencia kérdése is azért, hogy kinek melyik vonal fekszik.

Egyébként nem meggyőzni akarlak mindenáron, csak próbálok viszonylag használható extra infóval szolgálni a kommentek között, ha lennének még bizonytalanok, és az valóban tény, hogy az első 3 rész nem az az instant berántós, sokkal inkább amolyan “basszus, ez tök aranyos” meg helyenként felröhögős, de messze nem adja azt vissza, mint ahová a sorozat eljut (talán a 2. szezon volt a legerősebb eddig, valamint a mostani negyedik nagyon jól indult).

Andro - 2013. 12. 21. 08:25

Megláttam a grafikát, és sikítva menekültem előle nő létemre. A rajzolása egyszerűen… ronda. Nem aranyos,nem cuki, hanem baromi ronda és gagyi. Ezek után a történetre nem voltam kíváncsi. A régi My Little Pony rajzfilmsorozatot nagyon szerettem kiskoromban, abban aranyosak voltak a rajzok is.

Raziel Anarki - 2013. 12. 21. 08:54

Sorozatjunkie just got 20% cooler in 10 seconds flat :D

Én mé annakidején az első részek körül kapcsolódtam be, a netes mémáradat miatt, és nem bántam meg.

Szerintem az animáció, a stílus top notch, az animátorok megtöltik a egészet élettel, tele vannak a backgroundok mindenféle gagekkel, utalásokkal.

De amin melepőtem, és ami miatt maradtam, az az írás minősége, a sztorik, karakterek viszonylagos komplexitása.

Az előző MLP sorozatok ilyen futószalaon készített bárgyú csehszlovák nyálhalmazok ehhez képest.

Nálam tökéletesen megférnek a pónik egy Breaking Bad, vagy The Killing mellett. Quality Television ;)

jky - 2013. 12. 21. 08:57

Belenéztem a videókba, de nekem ez “nagyon póni” :D Ha valaki felnőtt fejjel is élvezhető rajzfilmet keres, a Legend of Korra-t tudom ajánlani, itt a junkie-n is volt róla cikk.

Amúgy tényleg nem lenne rossz, ha lenne egy rajzfilmsorozatos írás, benne egy “hosszabb” listával. Elég lenne 1-1 kép az adott rajzfilmből meg egy pár soros rövidke összefoglaló írás (miről szól, felnőttek számára ajánlható-e vagy inkább gyerekeknek stb.) Ha valaki jártas a témában, bevállalhatna egy cikket :)

Dregnarr1 - 2013. 12. 21. 09:08

Szerintem ez a mese tipikusan azt mutatja, hogy egy tömeges mém (eredeti jelentésű, nem az online meme) hogyan képes szétoszlatni az ember korához kötött társadalmi elvárásokból fakadó korlátozásokat. Magyarul afféle “fuck it, divatos, úgyhogy szabad szeretni” alapon aki eddig a lenéző és szánalmat keltő pillantások miatt kénytelen volt gyermeki énjét kordában tartani, a pónis hisztéria előretörésekor végre szabadon kinyílváníthatta rajongását az ilyen művek felé. Körülbelül olyan ez, mint amikor a nerd-geek vonal eszméletlen szánalmasnak tekintése után, az akkori generációs konzolok megjelenésével és a kultúra átalakulásával szépen kezdett feloldódni és eltörlődtek (egy bizonyos szintig) az előítéletek.

Szóval ebből a szempontból mindenképpen említésre méltó ez a rajzfilm, ám ha már átjutottunk arra az oldalra, ahol “szabad” az embereknek ilyet nézniük, szemügyre véve a felhozatalt könnyen észrevehető, hogy számtalan ehhez hasonló, vagy minőségibb alkotás is létezik a felnőttek számára is.

És akkor még nem is beszéltünk az animékról, amiket nyugodtan összekötő hídnak lehet minősíteni a “felnőtt fejjel mesét néz, de gyökér” és az “azt nézek amit szeretek, nem érdekel mások betanult véleménye” világok között.

Úgy érzem, hogy lassan de biztosan el fog jönni az idő, amikor ugyanúgy nem lesz “ciki” azt nézni, amit szeret az ember, mint ahogy ma már nyugaton nem ciki meló után belőni az Xboxot és játszani egyet a haverokkal.

Zsanna - 2013. 12. 21. 09:18

Én imádom a pónikat! Már nem vagyok éppen kis fiatalka, de még van is otthon belőle pár… :D Olyan cukik! Mindigis szerettem őket…

Busmen - 2013. 12. 21. 09:31

Hmmm … Kislányom miatt nálunk is ,megy sokszor a háttérben , de simán kikapcsolom a fülem és nem figyelek oda :D Lehet hogy kellene ? :D

CyClotroniC - 2013. 12. 21. 10:02

Andro: Nekem azok végtelenül giccses voltak ránézésre is. Itt nagyon jól működik a Cartoon Network-ös hanyag rajzolás, meg az óriási manga-szemek keveréke. Ízlés kérdése, de szerintem kifejezetten hozzájárul a mostani generáció minőségéhez az animáció stílusa, ami mozgásban meglepően egyszerű és mégis tele van élettel.

jky: Korrát nem merem elkezdeni, több Avatar rajongó forrástól hallottam már, hogy messze nem olyan, mint az eredeti széria. Nem feltétlenül szólták le, de mindig az lett a vége, hogy azért az eredetit meg se közelíti. Leginkább azt szokták felhozni, hogy gyakran logikátlan és ezzel együtt hiányzik az előd jóleső “goofysága” is. Ezért nem siettem még folytatni.

Dregnarr1: Azért a japán animációs ipar már évtizedek óta hoz ki minőségi alkotásokat, kifejezetten felnőtteknek. A rajzfilmet és a mesét ne keverjük szerintem, mert a rajzfilm egy közlési forma, egy médium, a mese meg egy műfaj. Teszem azt a lassan 20 éves Ghost in the Shell is egy baromi jelentős, kultuszfilm volt. Ettől függetlenül abban igazad, hogy egyre kevésbé ciki néha kiengedni magunkból a lelkes gyereket felnőttként. És ez jó, nagyon jó.

Én a saját környezetemben messze nem érzem az anime vagy a képregények iránti elutasítást, ellenben a gyerekmesék, amik felnőttek által is élvezhetőek ritkák és kevéssé toleráltak. Az Adventure Time-ot nézni viszont kifejezetten “menő” lett, és inkább a Simpsons-hoz tudnám hasonlítani korosztályát tekintve, a My Little Pony szerintem jóval megosztóbb.

Persze ez nem verseny, hogy melyik a jobb meg ízlés kérdése is, hogy kinek mi tetszik. Kicsit olyan ez, mint a sorozatoknál, hogy attól, hogy a Breaking Bad erős még nem lesz egy Mad Men gyengébb vagy fordítva. Összességében szerintem is jó, ha teret kapnak szezononként egyszer-kétszer a jobb animációs sorozatok (a Korrat is viszi például bruzsy), de valahol azért kell majd húzni egy vonalat, és főleg olyanokat bevenni a blog véráramába, ami simán találhat magának rajongókat az átlag sorozatnézők között. Az MLP-t én erre teljesen méltónak tartottam, főleg a humora miatt.

Dregnarr1 - 2013. 12. 21. 10:23

@Cyc: Én is épp ezt írtam, hogy az animék a hidak a két véglet között.

CyClotroniC - 2013. 12. 21. 10:30

Igazad van, tök jogos. Sőt így most utólag még csak nem is értem, hogy hogyan jött le más, mikor olvastam. :S

Kisvesza - 2013. 12. 21. 10:51

Ha már rajzfilm, Nyomi sz. utazásai és a különösen tahó Ren és Stimpy volt a kedvenc. (talán még az Én vagyok Menyus olyan abszurd, hogy ma is élvezem)

Koy Reane - 2013. 12. 21. 12:13

@Dregnarr1: kit érdekel, mi ciki, mi nem. Aki ez alapján csinál bármit is, az nem érdemli meg, hogy éljen. Mellesleg nem is őszinte magához, úgyhogy nem is lehet boldog.

Fragohol1C - 2013. 12. 21. 12:29

Én elég sok mindent bepróbálok, jó az írás, de ezt nem fogom :D

Titt - 2013. 12. 21. 12:35

Nálunk ez hetente 2x biztosan megy, de még soha nem ültem le elé, de most már bele fogok nézni. Alig várom, hogy a gyerekek felébredjenek! :))))

CyClotroniC - 2013. 12. 21. 13:02

Mondjuk én nagyon nem láttam magyarul, csak egy-két részletet, de nekem ég és föld volt az eredetihez képest a hangok miatt. Összehasonlításként itt van az egyik fent beszúrt jelenetnek a magyar változata: http://youtu.be/z1EDBk2wY2o?t=6m15s

Persze gyerekeknek vagy gyerekekkel való tévézéshez nyilván nem alternatíva az eredeti hang, de ha valaki lurkóktól függetlenül próbálná ki, maradjon az eredetinél szerintem.

Silas - 2013. 12. 21. 13:32

15 éve talán megnéztem volna.. talán. de ez gyerekeknek való

winnie - 2013. 12. 21. 14:00

olvasd el a posztot es akkor kiderul, hogy mint a legtobb mai animacio, nem csak gyerekeknek valo, pont erol szol:)

Carmiso - 2013. 12. 21. 15:43

Egy elég jó fanmade trailert raktál be CyClotroniC , de azért mutassunk még pár jót :D
A Cutie Mark Chronicles-ből nagyon jó készült:
https://www.youtube.com/watch?v=z8WB5YXIEso
És ne hagyjuk ki a mese egyik legváltozatosabb karakterét, Discordot :D :
https://www.youtube.com/watch?v=2t8rG1_2MlM

Látom akad olyan ember, aki nem ismeri a pónikat, nekik ezt tudnám mondani :D :

“Hol is kezdjem, hogy mi a legfontosabb az egészben? Valószínűleg a szeretet, amit a mai világban sokan hiányolnak mostanság. A mese, mint a nevében is benne van a barátságról szól. A főhősnek az a feladata, hogy barátokat szerezzen és később a különböző helyzetekből leírja, mit tanult ebből. Valós problémákat mondanak el a történetek, melyeket sikerül megoldaniuk a szereplőknek. Ennélfogva sokat lehet tanulni belőle, mindenki tanulhat belőle.

Az ember néha csak akkor jön rá igazán a lecke fontosságára mikor azt kimondják. És úgy alkották meg, hogy élvezhető legyen, tele poénokkal, hogy bele tudjuk élni magunkat a szerepükbe. Az izgalmas történetekről és a fantasztikus énekekről nem is beszélve. Csodálatos a fő6 karakter személyiségének kialakítása, elmeséli nekünk, hogy annak ellenére hogy mennyire különböznek, mégis barátok.

Tapasztalataim szerint ez a mese nagy szerepet játszhat a gyerekek pozitív fejlődésében továbbá engedi vagy megtanítja a férfiakat érezni. Ezáltal nagy terhet vesz le róluk, boldogítja őket és növeli az érzelmi intelligenciát. A stressz mentes élet nagyon fontos, tudjátok miért.”

Afi bácsi - 2013. 12. 21. 16:00

Hogy maradhatott ki a posztból, hogy nehogy a Minimaxos magyar szinkronnal nézzék az ámbörök? Mert bizton állítom, van, aki magyarul találja meg és nem csodálom, hogy elmegy a kedve a sorozattól :3

CyClotroniC - 2013. 12. 21. 16:13

Való igaz, csak a kommentek közé került be, de szerintem akinek ez nem gyerekfüggő elfoglaltság, annak eszébe sem jut a magyar verzióhoz nyúlni. Én legelőször a This Day Aria-t hallottam magyarul: egy sor elég volt O_o

Neton - 2013. 12. 21. 16:26

Azért ez is eléggé adja:
http://www.youtube.com/watch?v=LqpyAlvyP3Y

Winry Rockbell - 2013. 12. 21. 17:48

Azt kell mondjam,hogy engem megvettél a francba :D A tesóm már mesélt róla és nagyon fog röhögni rajtam nézem,de hát testvér amúgy is találna okot,meg még mindig elő tudom venni a lány vagyok és gyerekes szóval hajrá pónik :D

Silas - 2013. 12. 21. 19:11

winnie: ha elolvasom, ha nem, ez a véleményem :) hiába van ott, hogy felnőttek is nézhetik.. szerintem ez akkor is gyerekes.

winnie - 2013. 12. 21. 21:20

silas: ez nem hiszem, hogy vélemény kérdése. az, hogy kinek szól az tény, abban nincs semmi szubjektív. csak nem hazudunk, vagy nem hazudnak mások. a készítő sem. az, hogy megnézték mondjuk pár részt és gyerekesnek tartod, az érthető, de nem ezt írtad:)

CyClotroniC - 2013. 12. 21. 21:45

Én annyit árnyalnék a dolgon, hogy a gyerekesség nem feltétlenül egy pejoratív jelző vagy hamis. Andy Samberg a B99-ba és Zach Braff a Scrubs-ban is gyerekes volt szerintem, és imádtam is őket érte. Vagy lehet, hogy inkább csak szégyentelen önfeledtség ez vagy valami hasonló :D

Ferixx - 2013. 12. 22. 05:01

Na szóval. Kezdjük ott hogy én egy elég nagy junkie vagyok, és mindenfélét szívesen fogadok – legyen az animáció vagy egyéb. DE :
Ez valami szörnyű volt.. Én ejsze életemben nem láttam ilyen rossz pilotot (pedig van tapasztalatom sorozat terén – és amúgy nem szoktam kommentelni de most muszáj), és eredeti nyelven néztem… De hihetetlenül szörnyű élmény volt számomra.. Rendesen felidegesedtem a sok ugrálástól.. Brrr. DE amúgy 3as szabály megy, megnézem még a következő 2 részt.. de nem sejtek semmi jót.

CyClotroniC - 2013. 12. 22. 10:24

Nincs azzal semmi gond, ha valakinek nem tetszik, de részben azért is vannak a fenti videók beszúrva, hogy segítsenek abban, hogy kinek jöhet be és kinek nem, mert annyira nem árul mást a pilot, mint a fenti minták.

El-ahrairah - 2013. 12. 22. 10:59

Hehh, örülök, hogy megjelent itt egy ilyen, rám is néztek már többen furán, mikor bejelentettem, hogy a “guilty pleasure” listámon bizony előkelő helyen állnak a pónik.
Pedig igazából nem kellene így lennie, ez egyszerűen egy vicces és aranyos mese, ami felnőttek számára is értékelhető történettel, és nagyon ötletesen megformált, egyszerű de korántsem egysíkú karakterekkel bír.
Nyilván sokaknak nem jön be, de egyetértek az CyClotroniC-al, aki csak amiatt hagyná ki, mert “fúú pónik az kislányoknakvaló”, az könnyen kihagyhat egy baromi jó feelgod sorozatot.
Ráadásul a sorozat köré épült hatalmas internetes kultusz néha kitermel egy-egy igazi gyöngyszemet a mémek között, már csak ezek miatt is megéri bepróbálni.

Silas - 2013. 12. 22. 17:20

winnie: akkor úgy írom, igen.. nem tudtam, hogy ez tény, amit már kimutattak.. :D hogy ez felnőtteknek IS való, ők is nézhetik. (egyszer lenne úgy, hogy írok valamit és akkor az van, hogy: “Oké, ha te így vagy vele.”)

Gábor - 2013. 12. 22. 20:03

28 éves férfi létemre épp a héten gondolkodtam el, hogy újra kéne néznem a The Powerpuff Girls-t, de most inkább ebbe kezdek bele :)
Én egyébként soha nem éreztem ezeket a dolgokat cikinek. A videojátékok miatt több lenézést kaptam, de most már van két gyerekem is itthon, akikre ráfoghatom, hogy csak miattuk ;)

Silas - 2013. 12. 22. 22:45

na azt én is néztem, 6-7 évesen (azért írom csak le, mert tényleg akkoriban), amikor még angol Cartoon Network-ünk volt. :D nem volt akkor nagy választék.

Fry - 2013. 12. 23. 14:09

Blolondos dallamok mi? én ki nem állhatom azt a sorozatot. Miért mert a Bolondos dalllamok és társaik ( tom s jerrri animanicys)tele vannnak erőszakkkal. jó a simpsons is de azon ott a karika…. de ezeken pff semmi…. én személy szerint a gyrekemnek se engedem nézni tapsi hapsit és társait. hiába mondják a társai hogy az a legjobb az én házamba bizony nem kerülnek ilyenek. a pónik viszont hasznosak abból nem tanul rosszat a gyerek!

muttley - 2014. 01. 07. 00:26

Megnéztem az első részeket. Ez kva jó! Sosem hittem volna, de a poénok és a néhol elmebeteg karikatúrák bőven ellensúlyozzák az esetleges hányingert amit a cukiság és a dalolászás okoz. Imádom Pinkipie-t és Fluttershy-t! Köszi az ajánlót CyClotroniC. Dara On!

CyClotroniC - 2014. 01. 07. 00:45

Nincs mit, én csak örülök, ha bepróbáljátok és nálatok is működik. Sőt idővel a cukiság is lazul vagy egyszerűen elkapja a nézőt, ha már ismeri a karaktereket eléggé. Pinkie Pie pedig még 20%-on se pörög az elején, még fog hova durvulni, és nálam is kedvenc, szóval jó darát hozzá. :P

Noximilian - 2014. 01. 13. 15:39

Hát azt soha nem gondoltam volna, hogy a magam majd’ 29 évével és férfi létemre valaha ez a sorozat a kezeim közé kerül… aztán kábé a megjelenéskor olvastam ezt a cikket… na jó, majd egyszer lehet, hogy ránézek, gondoltam akkor.

Aztán nemrég elkezdtem, és nem egészen egy hét alatt le is tudtam, pedig rajzfilmsorozatokban extra válogatós vagyok.

Szóval jah, valamit tud ez a sorozat :D

Flutter Dash - 2015. 02. 17. 04:20

Akit esetleg érdekel, az meg tudja nézni a részeket az indavideón, ahányszor csak akarja :D

MarcsiBerlin - 2016. 12. 01. 14:47

Én a Hollywood Hírügynökséges Szirmai Gergely eléggé lehúzó kritikája után álltam neki nézni. Az első pár rész még nem győzött meg, de utána azt vettem észre, hogy csak darálom. Most ha munka után ha jobb kedvre akarom magam deríteni, kötelező pár részt megnéznem, és elég hamar eljutottam így az 5. évadig. Nekem élményben azért nem Avatar-Last Airbender, de guilty pleasure-nek tökéletes, a pónikkal pedig eléggé tudok azonosulni (kivéve Rainbow Dasht, valamiért az ő stílusa nem jön be. És a nerd énem örvend az olyan részek láttán, mint a Power Ponies, vagy az egészen fenomenális 100. epizód (Slice of Life- s05 e09).

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz