login |

Call The Midwife – írta Pipacs

2013. 12. 29. 18:39 - Írta: vendegblogger

22 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika, méltatlanul hanyagolt,

Somewhere far away scientists were working on a magic pill, rumoured to make pregnancy a case of choice, not chance. News of it reached us as from another galaxy. Meanwhile, other scientists were striving to send humans to the moon. To the mothers of Poplar, this goal must have seemed as reachable, and likely.

Úgy veszem észre, hogy az angol Call The Midwife-ról (itthon könyv formában Hívják a bábát a címe) még senkinek nem jutott eszébe írni a blogon, pedig a sorozat igazán megérdemel néhány szót. Ugyan nincsenek benne zombik, tinivámpírok, szimpatikus sorozatgyilkosok, szexcentrikus orvosok, fejetlen lovasok, párhuzamos univerzumok és hasonlók, mégis, működik.

A sorozat Jennifer Worth emlékiratai alapján készült. A történet az East End-en játszódik (ahol ama híres-neves Ripper Street is), az ’50-es évek végén.

A 2011-ben elhunyt írónő, azaz Jenny Lee 22 évesen kerül frissen végzett ápoló – és szülésznőként London legszegényebb negyedébe, ahol várakozásaival ellentétben egy takaros kis magánklinika helyett egy apácarend által fenntartott – Raymond Nonnatus-ról (a terhes nők, bábák és gyermekek védőszentjéről) elnevezett – szülészotthont talál.

Itt apácák és “civil” szülésznők laknak, és innen – szigorúan, kizárólag biciklivel – járják be Poplar utcáit, látják el a kerületet, amelyben a baby-boom korszak idején minden gyerek az ő segítségükkel jön a világra.

A kikötői munkások, koldusok, dologházakból kikerült, nyomorgó öregek, prostituáltak és sokgyerekes, lepusztult bérházakban élő családok között, az elsőre ijesztő körülmények ellenére, és a nem ritkán megdöbbentő sorsok láttán Jenny rájön: az igazi élet itt zajlik. A sorozatban végigkövethetjük, hogyan tanítja meg az itt végzett munka a hivatását szeretni, és hogyan válik e közösség különleges, megbecsült tagjává, mint bába.

A tovább mögött folytatom, spoilerek nélkül.

A szereplők magánéletéről is lassan-lassan kiderül ez-az, megismerjük az orvost, a rendőrt, a körzet lakóit, de elsősorban persze a Nonnatus-ház mindennapjaiba nyerhetünk bepillantást.

Na ne higgyük, hogy az apácák afféle unalmas, sótlan szentfazekak: köztük is akad karakán, szókimondó, vagy éppen kissé hóbortos, szenilis, kleptomániára hajlamos jellem. A nővérkék meg – a kornak megfelelően – szeretnek táncolni, filmsztárok után epekedni, dohányozni, és időnként jókat kortyolni a ginből…

A ház egyetlen férfilakója, a gondnok pedig ötletgazdag és általában kétséges kimenetelű üzleti terveivel rukkol elő minduntalan. Egyszóval szerethetőek, és ami ennél is fontosabb, hitelesek a karakterek.

A színészi játék, csakúgy, mint a díszletek és a helyszínek a BBC-től megszokott minőség. A sorozat hangulata sodor magával, engem legalábbis teljesen kikapcsol, olyan belesüppedős, téli délutánokra tuti választás. Nyilván leginkább a női nézők kegyeit keresi ez a bábás-szülésznős téma, és igen, főleg a női energiák, érzelmek, maga a szülés, az anyaság a központi kérdések.

De a korrajz, az orvostudomány akkori állása, a történelmi vonatkozások, az új találmányok, mint amilyen a tévé vagy éppen a fogamzásgátlás különböző eszközei, például az akkoriban oly divatossá lett kéjgáz használata, talán érdekessé teszik férfi nézői számára is… (Itt jegyezném meg, hogy az apafigurák viselkedését és gondolkodásmódját is érdemes tanulmányozni.)

Ami a legszimpatikusabb, hogy mindezt nem terjengős, szirupos (“Váratlan utazás”-os) formában kapjuk, hanem hús-vér emberek nagyonis hétköznapi drámáinak egyszerű és őszinte ábrázolásával. A szüléseket sem a tipikus “amerikai forgatókönyvszerű”, de nem is valami naturalisztikus “horror” élményként jeleníti meg, hanem úgy ahogy az van, illetve volt, pusztán megmutatja, elmeséli, szégyenlősködés és túlmisztifikálás nélkül.

Az anyaságról és a hagyományos női szerepekről sem egy nagy romantikus, rózsaszín felhők közt lebegő, tökéletes és tiszta képet láthatunk. De nem ám. Valóságos, hol túlkoros, hol szinte még gyerek, hol melegszívű, hol érzéketlen anyák sokféle, szép vagy érthetetlen, megrázó vagy ellenkezőleg, vidám, vicces pillanatairól, életútjairól szólnak a történetek.

Ha ti is olyan sorozatokat kerestek, amelyekben vannak váratlan, – nem hatásvadász! – meglepő, “hát ezt se gondoltam volna”-helyzetek, akkor hajrá, tessék nézni, mert a Call the Midwife igencsak bővelkedik ilyenekben. A második évad után is készült karácsonyi különkiadással a BBC (mint az első után), valamint a 3. évad is be lett rendelve, szóval, aki most kedvet kapott, addig még behozhatja a lemaradást.

22 hozzászólás Ne habozz!

Cápi - 2013. 12. 29. 18:48

Nekem meghoztad a kedvem hozzá, köszi! Jó kis írás.

elwindly - 2013. 12. 29. 18:59

Köszi! Ezt én is bepróbálom.

Viv - 2013. 12. 29. 19:01

Én eddig is követtem, ezután is fogom.
A fenti kritika teljesen ül, nagyon szerethető sorozat. Feelgoodnak talán a sztori miatt nem mondanám, de valami hasonló élményt nyújt.

Vero_Aloe - 2013. 12. 29. 19:02

Jó írás, nekem egyik kedvencem ez a sori.

ayren - 2013. 12. 29. 19:52

“Ami a legszimpatikusabb, hogy mindezt nem terjengős, szirupos (“Váratlan utazás”-os) formában kapjuk”

Erre azért felkaptam a fejem. Én anno néztem a Váratlan utazást, és korántsem terjengősként, sziruposként jellemezném a sorozatot, inkább azt mondanám, hogy van egyfajta nosztalgikus, ómódi bája. De hát kinek a pap, kinek a papné.
Amúgy azt hiszem, az ismertető alapján én is be fogom próbálni, eddig valahogy elkerülte a figyelmemet.

yeeeyha - 2013. 12. 29. 20:52

Klassz írás, már szedem is le az első évadot :D

mata - 2013. 12. 29. 21:03

Most fejeztük be a Downton Abbey-t, pont jó lesz utána :)
Néhány hete láttam az Alexandrában könyvként, csak mire hazaértem elfelejtettem a címét.

Nina - 2013. 12. 29. 21:56

Úgyis azon agyalódom hetek óta, mi a fenét nézzek… köszi a tippet :-)

Pipacs - 2013. 12. 29. 22:42

Örülök, hogy kedvet csináltam Nektek…:)
Kedves ayren! Én is néztem a Váratlan utazást, sőt, az Anne a Zöldoromból a mai napig az egyik kedvencem. Be kell látni, néha kell a szirup is, főleg a női léleknek!;) Úgy értettem, hogy ez sokkal valódibb, nem az kicsit túl csöpögős, előre sejthető happy end-es, (hanem east ende-es). Sírni is lehet rajta, de inkább megható, mint szomorú. Nem tud lehangolni, pedig a helyszínből meg a helyzetekből elvileg ez lenne várható, de olyan szépen és egyszerűen teszik benne a dolgukat ezek a nők, hogy már szinte irigylésre méltó, és ahelyett, hogy nyomasztana, inkább felvidít, legalábbis nálam ez a hatás.
mata! A könyvet is beszereztem (“Hívják a bábát!”) , és azt hiszem, elvileg létezik még másik 2 kötet folytatás is, de az még lehet, hogy nincs magyarra lefordítva.

ayren - 2013. 12. 29. 23:15

@Pipacs
Hát az én női lelkemnek a szirup nem nagyon jön be, az ómódi báj viszont úgy tűnik képes megfogni.:)

mata - 2013. 12. 30. 12:50

@Pipacs
Köszi, ha tetszik majd a sorozat, akkor ránézek majd a könyvre is.

Lajosék a másodikról - 2013. 12. 30. 15:01

Két rész után kaszáltam, nem én vagyok a célközönség, de fontos írás, mivel a Downtont megverve jelenleg ez a legnézettebb angol sorozat, ami azért nem lehet véletlen.

Pipacs - 2014. 01. 01. 13:17

@ayren
Ok, szóval asszem csak más szótárt használunk..:) Ha belenézel, és tetszik, azért majd írd meg!
Többen is említitiek a Downtont, hát, na részemről meg ez tűnik furcsa összehasonltásnak. Nekem az pl. a “nagyon nem” kategória… De ez egy szubjektív műfaj. ;)

yeeeyha - 2014. 01. 18. 12:57

Pipacs, nagyon szépen köszönöm az írást, az előbb fejeztem be a 2. évad karácsonyi epizódját, és kétségbe vagyok esve, hogy még nem tudok új részre kattintani :D

Engem elvarázsolt az egész úgy ahogy van, a karakterek, a felvillantott sorsok, maga a kor, az apácák, a zenék, a jó dumák… minden. Mindenkit nagyon szeretek, és örülök a történet alakulásának.

Összehasonlítás terén: szerintem messze van a Downton Abbeytől, teljesen más vonulatot képvisel a kettő a történet, karakterek stb szempontjából. A Downton egy nagyon szépen kivitelezett szappanopera, a szó (egyelőre) legjobb értelmében, a felszínre épít. Ezzel szemben a Call the Midwife a mélyebb dolgokra megy rá, ráadásul az összes karakternél kitérnek erre.

A könyvet is mindenképp el akarom olvasni, a narrátor gondolatai sokszor megfogtak.

Pipacs - 2014. 01. 19. 17:39

@yeeeyha
Nagyon örülök, hogy tetszik! Igen, ez közel sem szappanopera… A könyvet a sok sorozatbámulás miatt még nem nagyon volt időm elolvasni, majd csak rá fogom magamat szánni, de ahogy sejtem, most még kivárom a harmadik évad végét ezzel.:) Ami egyébként ma este indul! Úgyhogy lehet, hogy “kénytelen” leszek írni arról is, ha már én “vállaltam” itt ezt a sorozatot! ;)

yeeeyha - 2014. 01. 20. 09:43

:) Ő már a tiéd.

nika70 - 2014. 01. 21. 12:36

engem levett a lábamról úgyis mint eü-ben dolgozót és mint anyát és mint sorozat rajongót.imádom eldaráltam a két évadot egy hét alatt( mert persze a család az első :) ) de imádom alig várom a folytatást

szabina333 - 2014. 03. 14. 21:50

Ez egy fantasztikus sorozat!!!! Downtonnal kezdtem, CTM-mel folytattam és nem tudom melyik a jobb… mindkettőt imádom! Sajnálom, hogy most pont pangás van és szeptemberig kell várni DA-ra, karácsonyig meg a CTM új részére.
A sister Bernadette/Shelagh & Dr. Turner szál volt az egyik kedvencem, de Evangelina nővért is nagyon szeretem. Az összes karakter nagyon szerethető!!!

Pipacs - 2014. 04. 30. 16:03

szabina333: Van könyv is! Karácsonyig…:)

Bobell - 2015. 10. 02. 12:29

Ahhh, minden egyes reszen sirok, es ez jo nekem :) nagyon eletszeru es kozvetlen . Lassan haladok vele ,igazi csemege :)

dinnyemano - 2016. 01. 01. 23:01

tetszik is a sori, ugyanakkor anyaként nagyon erősen hat rám érzelmileg néhány szomorú gyermek sors, vagy tragikus szülés…
a végén persze mindig valami nagyon öröm van, ami kárpótol, de valahogy az előbbiek miatt nem darálom.
mert félek, hogy olyat látok…

szabina333 - 2016. 01. 16. 21:19

Én a 2015-ös karácsonyi résszel kaszálom a sorozatot…. Legnagyobb bánatomra Jenny Lee és Chummy nélkül harmatgyenge az egész… Kár érte.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz