Advertisement
login |

The Time of the Doctor – írta Thoctor

2014. 01. 09. 16:00 - Írta: vendegblogger

86 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika,

(Amikor jelentkezők hiányában elhatároztam, hogy írok a The Time of the Doctor-ról, még nem sejtettem, hogy az ünnepek körüli felfordulás és egyéb elfoglaltságaim miatt ennyire elcsúszok vele. Végül “koncepcióváltásra” kényszerültem, inkább csak néhány gondolatot írnék rendhagyó formában, hogy a Junkie-n is legyen egy kibeszélője az epizódnak. Mert megérdemli.)

But times change… and so must I.

Változnak az idők. Amikor először láttam Matt Smith-t a Doctorként nem nagyon tudtam, mit gondoljak. Ott volt ez a fura, kölyökképű srác, én pedig pislogtam, hogy komolyan ő lesz David Tennant utódja? De ahogy teltek a részek, úgy szoktam meg, s kedveltem meg Tizenegyet. 2013 karácsonyán pedig Smith búcsúzott egy – maradjunk annyiban – érdekes epizóddal.

Spoilerekkel folytatom a tovább mögött.

Kezdeném a negatívumokkal, hogy túl legyünk rajta: karácsony. És még a várost is így nevezték el… Sokkal jobban is működhetett volna a történet, ha ez nem egy christmas különkiadás, hanem egy rendes évadzáró. A főhős búcsúja elegendő érzelmi töltetet nyújtott volna a kötelező karácsonyi vonatkozások nélkül is. Tudom, muszáj volt, de akkor is.

Tasha Lem megjelenése nekem zavaró volt. Moffat bármikor képes egy famme fatele-t retconálni?

Boss of the psycho space nuns. So you!

Jöjjenek a pozitívumok.

Sajnálom, hogy sokan még mindig nem szimpatizálnak Clara karakterével, én ugyanis abszolút rendben lévőnek találom: aranyos, bohókás, ő az Impossible Girl, aki mindig megmenti a Doctort, még a jövő átírásával is. Jenna Coleman jól alakít és szép.

Tetszett néhány poén, kaptunk megjegyzéseket Matt Smith nem mindennapi arcberendezéséről és persze kikacsintásokat is a korábbi évadokra:

– You’ve shaved your head?
– Yep. Clever plan to get us past the shield.
– You got bored one night, didn’t you?
– Yeah, tiny bit bored.
– Is that what happened to your eyebrows?
– No, they’re just delicate.

Number ten once regenerated and kept the same face – I had vanity issues at the time.

– I haven’t got a plan, but people love it when I say that.
– Doctor, what are you going to do?
– Oh, I don’t know. Talk very fast, hope something good happens, take the credit. That’s generally how it works.

És az megvan, hogy a crackert a cracknél nyitották ki?

Jó volt Karen Gillant újra a TARDIS-ban látni – két parókás ember búcsúja sosem volt még ilyen megható – Alex Kingston is megérdemelt volna hasonlót.

Végre választ kaptunk régóta a levegőben lógó kérdésekre, az előző három évad egy kerek egésszé állt össze. A Lost (4-5-6. szezon) óta nem hiszek az egy évadnál nagyobb távlatban gondolkodó írókban, de ha ezt Moffat (és stábja) a kezdetektől így tervezte, akkor le a kalappal.

Pontozni nem akarok. Lehetett volna jobb is a The Time of the Doctor, ha nem hatvan percbe kell mindent besűríteni, vagy ha kevesebb az öregedés, a lényeg hogy Smith játéka legjavával búcsúzott a szereptől. Peter Capaldiból kábé fél percet láttunk, ennyiből nem sok derült ki, de várom, mi sül ki belőle a következő évadban.

And now it’s time for one last bow
Like all your other selves
Eleven’s hour is over now
The clock is striking twelve’s.


86 hozzászólás Ne habozz!

jky - 2014. 01. 09. 16:23

Negatívum: igen, a karácsony dolog elég erőltetett volt, de hát igen, muszáj volt, így jött ki, karácsonykor búcsúzott, ez van. Kicsit beledobáltak mindenfélét, ami nem is kellett volna (pl. angyalok).

Viszont a 11-es leköszönése szerintem gyönyörű volt, megható és katartikus. Nagyon jól voltak megírva a szövegek (12-t üt az óra és hasonlók), főleg, hogy már régóta folyamatosan voltak utalások a 11-es közelgő végére. Megoldották az új regenerációs ciklust és szerintem elég jól is sikerült ezzel a Time Lord-Name-Silence-Crack kombóval. Már csak azért is tetszett, hogy a repedéses témát visszahozták, mert ezzel úgymond keretbe is foglalták az egész Smith érát.

Az öregedős rész is tök jó volt, a végén a ledobott csokornyakkendő, Amy, Clara, és az utolsó mondat, telitalálat.

Matt Smith nagyon jó Doctor volt, hiányozni fog, de nagy reményekkel várom a 12-est. :)

crashland - 2014. 01. 09. 16:33

Mi az a sok kerdes, amire valaszt kaptunk?

hatha vmit nem fedeztem fel.

pomiisodst - 2014. 01. 09. 16:33

mi a doctor who plotja?

miért változnak a doktorok időről időre?

Magdalena - 2014. 01. 09. 16:40

Szerintem elég gyengére sikerült a rész. Pozitívumként a végét tudom kiemelni 11-es búcsúbeszédével és a regenerációval, valamint azt, hogy végre lezárták a szálakat.
Viszont szerintem a rész túlzsúfolt volt, nagyon sok minden történt, de semmi sem volt igazán emlékezetes. És sok Moffat rész hasonló ehhez. Claraval továbbra se tudtak mit kezdeni, szerethető a karakter és ügyes a színésznő, de egyszerűen nem csinálnak vele semmit. Tasha Lem meg a 20. ilyen jellgű szereplő, nagyon úgy tűnik, Moffat csak hasonló nőket tud írni. Pedig megint csak lett volna benne potenciál.
És nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem hiányoznak a dupla részek. Ezt is jobb lett volna hosszabban kifejteni.

harapdt - 2014. 01. 09. 16:42
harapdt - 2014. 01. 09. 16:51

Szerintem nehéz volt überelni a évfordulós epizódot, túl nagyok voltak az elvárások. Megpróbálták, nem sikerült.

És különösen fájt, hogy évadokon átívelő storyline-okat zártak le félmondatokkal.

SPOILER!!!

Amy Pondot jó volt újra látni, de ez a cikk fantasztikusan kifejti, hogy azzal mi a baj: http://www.hypable.com/2013/12/26/doctor-who-christmas-special-karen-gillan/

Röviden: Karen Gillan should not have been part of the Christmas special, because her being there kind of made me feel like Clara was overlooked and ignored, standing, crying on the side while the Doctor hallucinated and had this spectacularly intimate moment with Amy. It just felt to me like Steven Moffat was trying to say that no matter how great Clara is or will be, she will never be able to measure up to Amy’s character, and the importance Amy holds in the Doctor’s life.
After the Doctor, Clara is the central character of the show at the moment – and that’s how the special should have made it out to be. Instead, it pretty much fed fuel to the fire and brought Clara’s character down another step.

Slash - 2014. 01. 09. 16:53

Én még mindig nem tudok megbarátkozni Moffat-tal szerintem mióta átvette a sorozatot azóta mélyrepülés van.Szerintem egyáltalán nem ért jól az érzelmek kezeléséhez vagy kis katarzisok megcsinálásához és feleslegesen kuszálja jobbra balra dolgokat és amik még jó ötletek lennének azokkal is nagyon elszáll sőt ez a legjobb szó rá h egyszerüen túl elszállt az egész. További negativum h iszonyat antipatikus karaktereket ír és unalmasakat is pl. mostani részben Tasha meg az egész szervezete és ez egész igaz volt az elmúlt három évadra h nem voltak emlékezetes mellékszereplők(történetek szintúgy nem voltak túl jók) Summázva szerintem vagy menjen Moffat vagy kapjon maga mellé még vkit mer most már kezdi kinyirni a sorit az elszálltságával és teljes módon hiányzik belőle a szív és a lélek, olyan üres az egész. Még zásrásként annyi h magát Moffatot kedvelem a régi részei miatt és a Sherlock is iszonyat jó, de most igy a Ki vagy Doki-n belül egyszerüen sok volt.

pytta - 2014. 01. 09. 17:01

Biztos, hogy nem így tervezte Moffat a kezdetektől. Azért ekkora zseni még ő sem lehet :)
Nekem úgy jött le ez a rész, hogy tegyünk bele mindent, aztán lesz ami lesz :) Tényleg, az angyalokra mi szükség volt? :) Meg nekem a Silence sem jött át teljesen, hogy akkor most ők melyik oldalon vannak, meg mit csinálnak, meg egyáltalán…?
Nekem az jutott eszembe, hogy valaki tud-e egy olyan gyűjtőoldalt, amin össze vannak gyűjtve, mik azok a dolgok, amik időközben úgymond “felül lettek írva” a DW-univerzumban Moffat alatt?

Egyébként megnéztem utána a David Tennant búcsúrészt, abban is volt egy gagyifaktor, meg egy erős giccsfaktor, de nekem valahogy jobban tetszett.
Kíváncsi vagyok az új évadra, ha marad ez a csilivili-parasztvakító trend, akkor lehet, hogy nem maradok sokáig… :(

jky - 2014. 01. 09. 17:02

@harapdt

Az idézett rész erősen túlreagálása a dolognak. Amyvel találkozott először a Doctor, és 2 és fél évadon át volt a társa, így egy ilyen kis búcsú simán belefért, ez attól még nem degradálta Clara karakterét. De egyébként is, miért nem kötődhetne jobban Amyhez? A 10-es is rinyált Rose miatt? Nem kell ezt felfújni szerintem.

Azt sem értem, hogy mi a baj Clara karakterével. Fontos volt ő, Impossible Girl, megmentette a Doctort, azért az nem nevezhető “semminek”.

babó - 2014. 01. 09. 17:03

A Time of the doctor szerintem túl sokat akart egyszerre. Főleg a Christmas invázió és robbantgatással. De aki kicsit is bele van veszve a sorozat világába az értékelte/értékelni fogja, azt ahogy kapukat zár és nyit egy szempillantás alatt Moffat. Amy parókája kikergetett a világból, de gyönyörű lezárást kapott a tizenegyest körbelengő estimese mitolgia. Ahogy kezdődött az eleventh hour, ahogy a big bang után újrateremtődött és ahogy most befejeződött… szerintem méltó volt.
Annak pedig, aki kicsit is szereti River Songot, érdemes elolvasnia ezt a teóriát: http://www.littleredumbrella.com/2013/12/a-doctor-who-mystery-is-tasha-lem-river.html
Ha igaz lenne kibújnék a bőrömből.

babó - 2014. 01. 09. 17:09
jky - 2014. 01. 09. 17:09

@Slash

Nekem teljesen ellentétes a véleményem. Ha Moffat elszállt, akkor nem tudom, RTD-re mit lehetne mondani, az állandó inváziókkal, Dalek rohamokkal, Föld és egyéb bolygók elmozdításával, kórház épületének Holdra repítésével és stb. Hogy a fingós Slitheenekről ne is beszéljük (ami csak szimplán ultragáz kategória).

Moffatnak vannak gyengeségei (pl. feloldások a részekben), de számomra messze-messze jobb a sorozat, mióta ő csinálja, karakterekkel, zenével, történetetekkel, mindennel együtt.

DeeL - 2014. 01. 09. 17:30

A Silence célja az volt, hogy a Doktor valódi neve ne hangozzon el, és a Time Lordok ne térjenek vissza. Célja volt, nem oldal, amin állt.
A mellékszereplőkkel kapcsolatban inkább azt sajnálom, hogy nem voltak olyan gyakran visszatérő mellékszereplők, mint mondjuk Harkness kapitány (akit egyébként Moffat írt, még ha az RTD érában is), de például Craig Owensékat imádtam, meg Vincentet is, meg Strax és Vastráék is szerintem túlzás nélkül nevezhetők szerethető mellékszereplőknek.
A Time of The Doctor egyébként szerintem parádés zárása volt ennek a 3 évadnak (bár az angyalokra én sem értettem, miért volt szükség), egyedül az volt benne nekem kicsit furcsa, hogy merőben más hangulata volt a résznek, mint a Smith-évadoknak.

Maxim - 2014. 01. 09. 17:30

Nekem egy dolgot mondjon meg valaki, mert valahol tuti elvesztettem a szálat…
Ez most nem az a Clara akinek volt a konyve a falevéllel akinek a szulei úgy találkoztak hogy az apja fejére szállt a levél és az anyja majdnem elutotte vagy hasonlók? Aztán az anyja meghalt amikor még kicsit volt…
Mert… nekem itt úgy tunt hogy mindkét szulo megvan…

Slash - 2014. 01. 09. 17:37

jky:

Ez egy örök téma marad. Nem vitát elinditva nekem messze RTD marad a favorit meg a klasszikus részek, de azért kitartok bármikor változhat kicsit a sorozat iránya.

Jolly - 2014. 01. 09. 17:41

Maxim, nekem is zavaros volt ez a szülő dolog, de utánanéztem, és a nő az az apa új barátnője. Mert az apa él :)

orla - 2014. 01. 09. 17:41

A vége jó volt. Capaldi hajrá, azért ez a kidney-s dolog nem egyszerű:)

Ami nem volt jó: zsúfolt volt, értelmetlen, és.. na jó. Én nem szeretem Clarát, se íze, se bűze, és Coleman sem tűnik ki, jó, de nem kiemelkedő.
De mert ő szépen kéri a Time Lordokat (miért ő, más nem sírhat egyet a repedés előtt, mindenkinek Clara-fétise lett?), ezért hazamennek, és megdobják a Doctort egy új regenerációs ciklussal. Én kérek elnézést.

Eleven 300 év alatt hirtelen megöregedett. Máskor évszázadok alatt se nőtt ki a szemöldöke, nemhogy más változás lett volna rajta.

Kevés Tasha volt. Aki, nem mellesleg, le tudta gyűrni magában a dé– daleket (ami már az Asylumban is baromság volt, de ezzel a legyőzhetőséggel még tetézték – az a nő már (agy)halott volt, kéremszépen).

A Silence magyarázatán még töprengek, hogy zseniális volt-e, vagy idiótaság.

Ó, mindenki meztelen, de vicces. Várjunk, nem is (jó, a nagymama se semmi, őt bírtam).

Én sajnálom, hogy megtudtuk, mi volt Eleven szobájában, de ezt végülis nem vitatom, legyen (azt jobban kedvelem, hogy tíz felakasztott ember, plusz egy kötél lett volna ott).

Összességében: Moffat zseniális író, ha önálló történetekről van szó, de egymagában kevés, amit grandiózussággal akar ellensúlyozni. Nem megy. Matt Smith pedig kitűnő színész (ez főleg Gillan sivársága mellett látszott, meg a hetedik évad rossz forgatókönyvei mellett).

Pluszpont a régi zenék visszahozataláért (Gallifrey, Strange creatures, és I am the Doctor utoljára.)

Maxim - 2014. 01. 09. 17:42

@Jolly: Hálásan koszonom! :)

Slash - 2014. 01. 09. 17:46

A Moffat egyedül kevéssel maximálisan egyetértek. Meg a 7. évados rossz forgatókönyveivel, egy-két rész botrányosan rossz volt. Meg még plusszban egyszerüen sok a hülye ötlet meg totál rosszul ír felül sok dolgot.

zriff - 2014. 01. 09. 17:50

idióta rész volt. A doktor és a cyberman fej jó poénforrás volt az elején, de utána semmilyen lett az egész. A csendből jókat csinálni, vagy a dalekokat szuper giga gonoszoknak beállítani úgy hogy 1000-szer kinyírhatták volna a doktort ha nem pofázzák el az időt, valami borzalmas. A végén meg amy jelenete meg totál értelmetlen, sőt még undorító is, hiszen clara behozásával meg az idővonalba beugrásával, gyakorlatilag totálisan lenullázták a jelentőségét mint a lány aki vár, helyette itt van a lehetetlen lány (az meg rohadt nagy öngól a sorozatnak, hogy az angyalos részben simán visszalehetett volna hozni amyt meg roryt a jelenbe).

Magdalena - 2014. 01. 09. 17:53

Én az a szobás dolgot azért se értem teljesen(mármint a God complex-esre gondolok), mert ha jól emlékszem, ott azt mondta a Doctor, mikor benyitott, hogy “Who else?” Szerintem egy repedést nem szoktak úgy megszólítani, hogy who. :) Számomra logikusabb lett volna, ha a War Doctor van ott.

ffffffff - 2014. 01. 09. 18:31

Nekem nagyon nem tetszett ez a rész , kivéve a regeneráció előtti 5-10 perc volt jó , többi nem annyira.
Ezt a részt minimum 2 részesre kellett volna megcsinálni , hogy legalább szépen ki legyen bontva a történet. 7. évadzáró és az évfordulós rész zseniális volt ez közel sem.
Silence lények a 6. évad elején a földön éltek , és élősködtek az emberiségen , erre itt pedig gyóntatópapok , na ezt remélem megmagyarázza valamikor . Madam Kovarien pedig a legnagyobb lángész akit ismerek, fölrobbantja a Tardist ezzel az egész univerzumot , csak azért hogy meg állítsa az Időlordokat , végül is ha nincs hova visszatérniük akkor nincs is gond velük.
Sajnálom hogy Matt Smith távozik zseniális doktor volt , Capaldi részeit viszont nagyon várom .

TaDummy - 2014. 01. 09. 18:36

Szörnyű volt. Nem szedném teljesen szét a részt, nálam már sokkal figyelmesebb emberek megtették. Annyit mondanék hogy miért nem szeretem Clarat, annak talán az az oka hogy nem Clarat nem szeretem hanem ahogy Steven Moffat őt írja. Konkrétan a részben kell neki egy kamupasi mert haha ez egy vicces dolog amit a nők csinálnak, az nem számít, hogy eddig sose tűn kifejezetten bizonytalan alkatnak. Aztán családi vacsora, csak éppen nekem fogalmam sincs kikkel, mert hogy már volt apja, anyja (meghalt) és rohadtul nem ugyanaz a színész, a nagymamája, az egyik legalábbis, már állítólag meghalt. Abban még mindig nem vagyok biztos hogy pontosan mit is csinál Clara, de gondolom majd a tanári dolog is változik ha épp a sztori úgy akarja. Jelenleg éppen gondolom főállásban falaknak suttog és megoldja az epizód egyetlen problémáját mert szépen kér valamit. Ja és persze tetszik neki a doktor. Wow, ilyen se volt még. És jól néz ki. És meztelenek voltak a részben haha, aztán megint, aztán megint haha. Nem vicces?

Shyllard - 2014. 01. 09. 18:36

Jó volt, a Day Of The Doctor után kissé csalódás volt, de azért Karen Gillan megjelenésekkor rendesen eltörött a mécses. Fájdalmas volt ez az elköszönés, velem pont Matt Smith szerettette meg iszonyatosan a sorozatot és csak utána hoztam be Tennant-ot is. Capaldi meg szerintem jó lesz, érdekes lesz végre öregebb színészt látni a szerepben, biztos vagyok benne hogy lesz nem kevés változás, de Clarával tuti továbbra is jó párost fognak alkotni.

zagloba - 2014. 01. 09. 18:40

“Sajnálom, hogy sokan még mindig nem szimpatizálnak Clara karakterével, én ugyanis abszolút rendben lévőnek találom: aranyos, bohókás, ő az Impossible Girl, aki mindig megmenti a Doctort, még a jövő átírásával is. Jenna Coleman jól alakít és szép.”

Aranyos, bohókás, szép.
Ez nem színészi játék. Ez csak kirakatbáb.
Jenna Colemannek tényleges szerepe nincs. Csak úgy van.
Gondoljunk vissza: Rose, Martha, Donna /még Amy is/ mennyi mindent tett a korábbi epizódokban. Clara semmit. Sírdogál, szalad a Doktor elé, pöröl vele, mert elküldte őt maga mellől. Kész.
Ez persze nem az ő hibája, mert Matt Smith szerepe úgy túl van írva, annyira állandó pörgésre-bohóckodásra van kényszerítve, hogy mellette nincsenek/nem lehetnek jó mellékszereplők.
Egyszemélyes show.

Maga az epizód alig értékelhető, nevetségesen összecsapott. Három évadon át húzott alapkérdést két mondattal zárnak le.
Aztán pl. a sok száz évig dúló csata k. 3 cyberman, egy fa cyberman, pár dalek, 2 sontari. Ennyi. De a karácsonyi pulyka még nincs kész.
Nem sorolom, aki látta, tudja.

Már többször leírtam itt, hogy a Moffat-ra vonatkozó negatív véleményekkel messze egyetértek.
Kiváló epizódokat írt, de showrunnernek csapnivaló.
Ez olyan, mint pl. a tanítás. Attól, hogy valaki kiváló órákat tart, még nem lesz belőle automatikusan kiváló iskolaigazgató is.
Túl sokat vállal, mindent agyonbonyolít, a csavar csavarásának csavarását nyomja állandóan az arcunkba, de közben közhelyes, nem tud igazán drámai helyzetet teremteni, és a humora csapnivaló /lásd az epizód pulykás “jeleneteit”/.

Múltkor csak úgy nosztalgiából megnéztem az új DW 1. epizódját Chris-szel. A próbababák támadása. Lehet, hogy a sztori sokaknak ma már megmosolyogtató, de iszonyú jól működött.
Ahogy Rose megjelent, már fülig ért a szám, aztán Mickey, Jackie, és a Doktor! Kiváló hangulata volt.

A korábbi évadokban nem volt ugyan ennyi csavar, de ki volt találva, és jól megírva. Pörgős, vicces, remek párbeszédekkel, remek karakterekkel, remek színészekkel.

A 11. Doktorral nálam nagy zuhanás kezdődött, mert Moffat mindenből egyre többet akart. Több csavar, több összeesküvés, több rejtély, több humor, több pörgés. Egyre több.
És ahogy az egyik angol cikkhez írt kommentben olvastam: “Hagyjátok már a Földet! Azt ugyanis már tudom, hogy ott mi történt!”

A kevesebb néha több. Jelen esetben is.
Szerintem.

Villám - 2014. 01. 09. 18:52

Jó érsz volt, de egy doktor búcsúztató résznek basszus nem jónak kell lennie, hanem emlékezetesnek és epikusnak meg a franc se tudja még minek, de ennél azért kicsit többnek. Egyet érek azzal, hogy túlzsúfolt volt az egész rész, de mostanában Moffat erre szokott rá és valószínű, hogy ez így is fog maradni, amíg ő lesz a vezér. Az hogy Clara „meggyőzte” a idő lordokat arra, hogy mentsék meg a doktort szép és jó, de tulajdonképpen valami nagyon hasonló dolgot már River is csinált, de persze Moffat őt már mióta elfelejtette. Egyébként szerintem nem Clara szavainak hatására segítettek, hanem rájöttek, hogy ha meghal a doktor, akkor, nincs, aki át tudná őket hozni ebbe az univerzumba legalább is olyan, akiben valamennyire megbíznak.
Ami abszolút nem tetszett és kegyetlenül rontotta a rész megítélését a szemembe az a rész utolsó pár perce volt. Oké hogy a nagy regenerációs tűzijáték megvolt előtte, oké hogy Moffat nem akarta, hogy öregemberként távozzon Smith na de basszus akkor is mi volt ez a végén. Az egyik pillanatban a Doktor beszél majd villámgyors kamerarángatás Clara felé minimális sárga fény a háttérben aztán meg már Capaldi humorizál, na, ne már. Valami olyat simán elnyomhattak volna, mint Eccleston regenerációjánál (http://www.youtube.com/watch?v=qa3NM9Jhkn0) úgy is be kellet törni az új ciklust szerintem simán belefért, volna és szebben is nézet volna ki.
(Amúgy most akkor hány éves a doktor? Mert ahogy számolom Smith egy bő ezer évig lehet a doktor ami rohadt sok főleg úgy hogy előtte 50 évig kilencszáz valamennyi volt)
Capaldira kíváncsi leszek, nem tudom, mire készül Moffat de remélem nem lesz F***k-lós doktor, belőle mert akkor fogom abba hagyni a sorozat nézést.
Egyébként fogadni merek arra, hogy Moffat 1 max 2 évadon belül visszahozza az idő lordokat visszaállítva ezzel a régi idők rendszerét és távozni fog a sorozattól legalább is a nyilatkozataiból ezt veszem, ki de majd kiderül.

TT - 2014. 01. 09. 18:52

Vissza David Tennant. :) Az új doki már alapból nem szimpatikus.

Magdalena - 2014. 01. 09. 18:54

Nekem van egy másik problémám is a Moffat-által írt companion-ökkel, kíváncsi vagyok, másnak is ez-e a véleménye.
Szerintem Rose, Martha és Donna azért is voltak nagyon jó k, mert hétköznapi emberek voltak. Volt saját életük a Doctor előtt, tudtunk velük azonosulni. A Doctor azért ajánlotta fel, hogy tartsanak vele a Tardisba, mert okos, ügyes, tehetséges stb. emberek. És valami pluszt is adtak a Doctor mellé, lásd pl Donnát, akire többször is szükség volt, hogy helyrerázza a Doctort.
Ezzel szemben itt van nekünk Clara (“impossible girl”), Amy (girl who waited”), Rory (“last centurion”) és River (neki nincs állandó jelzője :) Ők mind a négyen valamiért különlegesek, van bennünk valami megmagyarázhatatlan. Többé-kevésbé a Doctor azért utazik velük, mert mindegyikük egy rejtély. Nem azért, mert emberileg adnak valamit hozzá a csapathoz, hanem mert meg kell őket fejteni.
Lehet, hogy a korai évadokban voltak gagyi részek és alacsony költségvetés, de én közelebbnek éreztem magamhoz a főhősöket. Most mindenki csak a Doctor kiegészítője szinte.
@zaglobával teljesen egyetértek. A viccek szerintem szörnyen erőltettek voltak és sokszor feleslegesek (pl meztelen plot)

Slash - 2014. 01. 09. 18:55

Sztem bőven megérett a dolog a showrunner váltára ahogy azt màsokáltal írt dolgok alátámasztják ennYi elég volt ebből az érából( bár én lennék a legboldogabb ha jövőre Moffat rámcáfolna)

orla - 2014. 01. 09. 19:03

Káromkodás nem lesz, ez gyerekeknek is készül, és kertévé.

Rory teljesen rednben volt magában is, nem volt ott semmi különös.

Thoctor - 2014. 01. 09. 19:25

“Amúgy most akkor hány éves a doktor? Mert ahogy számolom Smith egy bő ezer évig lehet a doktor ami rohadt sok főleg úgy hogy előtte 50 évig kilencszáz valamennyi volt”

Igen, és is úgy számolom, hogy min.1700 éves most a Doktor

Thoctor - 2014. 01. 09. 19:30

winnie, kösz a lektorálást, de a “megérdemelne volna” felett mindketten csúnyán átsiklottunk :)

mczolly - 2014. 01. 09. 19:47

Talán nem spam itt ajánlani kicsit más hangvételű szösszenetemet: http://doctorwhohungary.hu/2014/01/02/the-time-of-the-doctor-kritika/

Thoctor - 2014. 01. 09. 19:55

mczolly

Remek írás. Az időhiány mellett ez is közrejátszott abban, hogy ilyen tumblr-stílusú poszt lett ez. Tudtam, hogy én nem ütöm meg azt a szintet, inkább csináltam néhány animgifet.

polovcev - 2014. 01. 09. 20:04

Azért a Silence jelenléte nem olyan bonyolúlt. Az egyház azért hajtotta végre a dogmaváltását, hogy megakadályozza a Time Lord-ok visszatérését s egy újabb háborút. A Rivert elraboló és a Doctor megölésére programozó csoport pedig az egyház egyik szakadár szárnya volt. Azért akarták megölni a Doctort, hogy elkerüljék az egész ostromot.

Amyt pedig jó volt újra látni. Az ő szerepe és jelentősége a 11. Doctor életében elég meghatározó volt ahhoz, hogy legalább egy látomásként visszatérhessen.

Carabas - 2014. 01. 09. 20:36

Csak nekem gyanús, h a nagyi találkozott a doktorral, és amikor összevissza beszél valójában a doktort emlegeti?

DJackson - 2014. 01. 09. 21:56

Nem értem miről beszéltek, szerintem teljesen jó rész volt. Majdnem olyan jó mint a Day of the Doctor. A sztori is értelmes volt, igaz van pár dolog ami elsőre nem áll össze, de ha jobban belegondolsz, helyreáll minden. Külön pluszpont az 5., 6. évad kérdéseinek lezárása. A Silences és a question-os húzás szerintem zseniális volt. A rész tényleg túlságosan gyors volt és néhol kusza, de én speciel így szeretem. Hadd kelljen egy kicsit agyalni rajta.
Gillian nekem is meglepő volt, de ha belegondolunk ő volt a 11-esnek a legfontosabb, jobban kötődött hozzá mint az alig pár hónapja megismert Clarahoz. Cappaldinak viszont most meg ő lesz az első arc akit meglátott, így ő Clarahoz fog hasonlóan kötődni.
Az angyalokról meg: szerintem az lett volna a furcsa ha nem érdekli őket egy ilyen erős és fontos jelzés, ami ráadásul az univerzumon kívülről jött. Elvileg ők az univerzum előttről valók, így nekik még relevánsabb is lehet kik küldhették az üzenetet.

A Moffat vs RTD vitához kapcsolódva: Számomra egyértelműen Moffat a nyerő. Most néztem meg pár részt a 4. évadból, és nem értem hogy annó én ezért hogy tudtam rajongani. Egyszerűen hihetetlen színvonalbeli különbség van. Az idő megszépíti az emlékeket. Davis idején inkább egy karakterközpontú, random, monster of the week részekkel operáló lazán kapcsolódó, komolytalan, gagyi, viszont valahogy “életszerűbb” geek sorozat volt. Aztán jött Moffat aki alatt egy csavaros, kissé elszálltabb, átívelőbb értelmesebben megírt wibbly wobbly kaland sorozat lett az egész, amit már komolyabban is lehet venni. Megértem, hogy sokaknak a régi drámaibb, könnyedebb, karakterközpontú irány jön be inkább, (néha nekem is hiányzik) de az össz minőségjavulás szerintem tagadhatatlan. Lehet hogy Moffat nem tud olyan jól karaktereket írni (különösen nőket), de minden mást jobban csinál. Az meg hogy sok a retconolás, paradoxon, meg Deus Ex Machina könyörgöm Davis néha sokkal nagyobb baromságokat művelt. Az ő évadzáróiról és karácsonyi specialjairól meg nem is beszélve. Minden évad végén jöttek a Dalekok, a Doktor kiírtja őket (3.-at kivéve, ott félévadban voltak). Karácsonykor meg random alienek invázióztak Londonban. És még Moffat az ismétlődő meg kiszámítható…

zriff - 2014. 01. 09. 22:24

djackson: A day of the doctorban a legrosszabb az időháború bemutatása volt, sehol a szörnyek tömkelege, vagy az időt sem használják fegyverként az időlordok se a dalekok. A moffatos érában a látvány és a zene egyértelműen jobbak mint a rtd érában, de sajnos a doctor még semmilyenebb lett a szórakozott professzor karaktere szórakoztató, de mint magányos seregeket megfutamító isten egy vicc. A legnagyobb baja a sorozatnak az erkölcs főleg a karácsonyi részeknél, a wardobosban az az üzenet volt kb. hogy a férfiak mind alsóbbrendűek, az előzőnél meg szórakozni az emberek életével helyes a nagyobb jó érdekében, vagy az értelmetlen halálok vagy eltűnések(amy,rory)csak szimplán az érzelmesség keltése matt kellenek.

robi110 - 2014. 01. 09. 22:33

http://songarchaeology.com/the-time-of-the-doctor-recap-and-review/
Igazából nem szeretem fikázni a kedvenceimet, de sajnos ez a rész sok helyből vérzett.:S Pedig most sem a színészeken múlott a dolog, hanem azon, hogy Moffat igazából nem tervezett előre, vagy ha mégis akkor az még nagyobb baj, mert itt aztán retcon, plothole és amit akar az ember, hogy a huszárvágással megoldott regenerácót már ne is említsem. Igazából a fent linkelt cikk, elég mélyrehatóan elemzi a Moffatos erát, úgyhogy angolosoknak mindenképp ajánlom. Az a probléma, hogy most komolyan elgondolkoztam azon, hogy meddig fogok még kitartani így a sorozat mellett, mert, ha megint 4 évig húzzák az embert valami nagy összefüggő rejtéllyel és aztán így zárják le, akkor pipa leszek. Mindenesetre jobb volt a rész a hetedik évados átlagnál (annál nem nehéz), de sok szempontból csalódás volt. Pedig simán lehetett volna itt is akkorát dobbantani mint az End of Time-al annó.

Claire8310 - 2014. 01. 09. 22:42

Nekem is csalódás volt. Szép volt minden, tele értelmetlenségekkel, az hogy a Hoteles szobában a falrepedést rakták be egyenesen nevetséges, én biztos voltam benne hogy a War Doctor lesz, annak értelme is lett volna. Így nem sok.
Remélem Capaldival több funkciója lesz Claranak, mert folyamatosan magát ismétli, nulla karakter fejlődés,mindig csak a Doctor után rohan, aztán meg valakit rábeszél valamire. Azért hozzá képest egy Donna, aki megjárta poklot, mindent, olyan komoly döntéseket kellett hoznia… és micsoda karakter lett. Rory is ilyen volt. Claraban semmi érdekes nincs. Ez a baj.

Meg az, hogy megnéztük tesómmal a részt, és a végén összenéztünk, hogy te én a Tennant-es búcsúrészen sírtam, mondja ő is, itt meg itt ültünk, hogy na ez is meg volt. Az öregedés is teljesen felesleges volt, ha a végére úgy is megfiatalítja Matt Smithet, ráadásul elvette az átszellemülés lehetőségét is, hogy Capaldi csak úgy beugrott a helyére, átmenet nélkül,Smith ezt még megérdemelte volna. Mellesleg nagyon várom már Capaldi Doctorát.

Moffat keveri a levest, de már a saját szabályaihoz sem tud igazodni. Az a baj. Utána megnéztük a 3. évad évad uccsó három részét, még mindig elképesztően zseniális. A karakter központúság sokat segített. Mondjuk én szerettem Amy-t meg Rory-t bennük rendesen volt potenciál, de a mondvacsinált eltávolításuk az szinte vért kíván. 100 meg 100 verzióval meg lehetett volna őket menteni, Moffat meg kiszúrja a szemünket a “mert sajt” magyarázattal…

Kevesebb csavar, több karakter központú részt kérnék ha lehet,zseniális részeket hozott össze Moffat is, ha a szereplőire koncentrált és nem a kozmikus bullshitre.(Van Gogh rész és a Girl Who waited top tízes részek nálam)Clara óta tényleg oneman show, ami nem tett jót ennek, mert sótlan. Mennyire jó rész volt a Good man goes to war, mert nemcsak a Doctorra koncentrált, hanem három fontos szereplőre. De a Doctor zsenialitását is lehet jól kezelni, pl The day of the moon. Csak most már nagyon elcsúszott a dolog a 7. évadtól.
Épp jókor jön a frissítés, csak Moffat is frissüljön.

wondorog - 2014. 01. 09. 22:45

Carabas: az egyik elmélet szerint, ha megnézed a nagyi ujján, és Amynek a rész végén, ugyanolyan gyűrű volt, így megeshet, hogy Amy Clara nagyanyja.
Egy másik szerint pedig Tasha River egyik inkarnációja, aki valahogy kiszabadult a könyvtár számítógépéből.

yosha - 2014. 01. 09. 23:04

És akkor most a Name of the doctorban történtek MIND meg nem történtté váltak, tehát Claraék nem jártak a jövőbeli Trenzaloreon, nem volt halott tardis, nem volt életvonal, igy nem tudott visszajutni a doktor idővonalán egész Gallifrey-ig, ahol rábeszélte hogy másik Tardis-t lopjon el.
Köszönjük az akkora paradoxont amekkora hasonlóhoz még a mesternek is paradoxgép kellett.

Bruce - 2014. 01. 09. 23:07

wondorog:

No, they didn’t have the same ring on
http://scifi.stackexchange.com/questions/47401/is-amy-pond-claras-grandmother

yosha - 2014. 01. 09. 23:11

Egy rohadtnagy bullshit volt az egész rész, az egész 7. évadnyi BLŐD, ezzel a Gallifrey-mentéssel főleg. Amikor a gallifreyiek kihorgonyozták magukat az időháborubol, Tizes simán visszalökte őket örömmel, mert meg voltak kergülve az örök harcban és az idő végét akarták. “Back into the timewar, back into hell Rassilon”.
Most meg ki kell menteni Gallifreyt mert olyan jó fejek hirtelen a Timelordok? Rassilon és a felső tanács első dolga lesz kivégezni a doktort, mert keresztbehuzta a terveiket.
Trenzalore miatt meg nem hiába volt a “cant cross my own timeline” dolog. Az az egész szitu eléggé FIXpontnak tünt. Hogy a doki ott hal meg. MInt a Silentio tó partján, és ugye ott azzal hogy nem döglött meg, párhuzamos valoságot huzott. Itt most miért nem?
Szeretem még ezt a sorozatot nagyon, de sose lesz olyan mint a Davies-éra. Lineáris, élvezhető, szokható.
Moffat állandoan vetít, állandoan nagy nagy hype és csinnadratta van, aztán ilyen lofing baromságokkal szurja ki az ember szemét mint ez, vagy az Amyék bucsuja, vagy a Doctor, Widow and Gardrobe rész.

Láttam hogy Matt meg sirt mikor felolvasta először a bucsuszövegét. Hát én nem. Be tudtam volna zuzni a monitort, ez a giccsparádé a sok közhely mondattal ,mintha leomlana a 4. fal és a szinész szol ki a nézőnek. Ugyan már. A karakter ríkasson, ne az hogy a szinésznek valahol máshol több dellát igértek.

yosha - 2014. 01. 09. 23:14

Clara nagymuttere meg Amy tuti nem ugyanaz, mert láttuk Amy sírját NEW YORKBAN, ott élte le az életét, nem tudta elhagyni a várost azok miatt a BLŐD OKOK miatt amiket azért részleteznek az időbeni visszadobása előtt, mert a szinésznek viszketett és tovább kellett állnia évad felénél.

wondorog - 2014. 01. 09. 23:21

Attól mert most még nem, később meghalhat a Trenzalore-on, érzelmi okokból is visszamehet oda, elvégre, kb. élete felét ott élte le (most olyan 1800-2000 év körül mozoghat).

wondorog - 2014. 01. 09. 23:25

A másik lehetőség, hogy az idővonal, amibe Clara beugrott, csak az első ciklusra vonatkozott, és most egy új kezdődött el, a halott TARDIS pedig csak kséőbb került oda.

pytta - 2014. 01. 09. 23:58

Őszintén? Igazából kár itt magyarázni bármit is. Így is lehet, meg úgy is, meg bárminek az ellenkezője is a következő részben…
Az a baj, hogy DW-t már csak úgy lehet nézni, hogy leülsz, kikapcsolod az agyad, és élvezed a látványt, aztán a végén gyorsan elfelejted az egészet. Mert ennyire kesze-kusza történetet felgöngyölíteni egyszerűen már nem megy, érdekes dolog a teóriagyártás, csak egy idő után unalmassá válik. Legalábbis én már így vagyok vele – persze érdekes olvasgatni, amiket írtok, de igazából én már legtöbbször egy epizód nézése közben már arra se veszem a fáardtságot, hogy átgondoljam, hogy akkor ez most tökhülyeség az előzményekhez képest, vagy sem. Egyszerűen így van, és kész :)

Sawamara - 2014. 01. 10. 01:10

“MInt a Silentio tó partján, és ugye ott azzal hogy nem döglött meg, párhuzamos valoságot huzott. Itt most miért nem?”

Yosha, valamit nagyon benéztél, semmiféle párhuzamos valóságról nincs szó. A trükk: ha valaki “meghal”, akkor az abból fixpont, hogy a halála, mint esemény, megváltoztathatlan, max a körülményei nem (lásd: Waters of Mars). A Doktor azt használta ki, hogy az eseményt (lelövik a Doktort) érintetlenül hagyta, csak épp a Tesselectát használta fel, ezzel mindenkit megtévesztve.

Ugyanez Gallifreyyel is: az esemény megtörtént, csak arra nem gondolt senki, hogy mi van, ha a Time Lordok nem elpusztultak a Dalekekkel együtt, hanem egy másik univerzumba (pocket universe-be, egészen pontosan) pakolták át a bolygót).

A “Name of the Doctor” rész végén látható idővonal létrejötte ebből a szempontból csak és kizárólag a Time Lordok döntésén múlott. Ha ők nem garantálják a Dokinak a plusz egy szett regenerációt (amit megkapott a Master is amúgy régebben), akkor jön az, amit abban a részben láthattunk. De az a valóság nem jött létre, más idővonalba léptek. (Az eredeti idővonalban ettől még az az esemény fixpont maradt, ahogy a “Fall of the Eleventh is).

Tehát, röviden és tömören: HA Gallifrey nem menekül meg, akkor nincs ki megadja a plusz regenerációt, és akkor megtörténik a para. Milyen szerencse, hogy nem így történt. Tehát ki mentette meg a Dokit? A ZYGONOK! :D

Sawamara - 2014. 01. 10. 01:13

Illetve: nem ajánlom senkinek, hogy kontinuitás-problémákat egy God Complexre alapozva próbáljon kivesézni. Azt nem Moffat írta, ő pedig nem írja át a szkripteket. Az ajtó mögött amúgy lehetett bármi, de ki lenne az, ha nem önmaga, vagy a Master? Tökmindegy, mert nem az határozza meg azt, hogy mi a nagy félelem. A szakadás sosem ijesztette meg a dokit, max az, hogy mit is képvisel pontosan.

Maccs - 2014. 01. 10. 06:43

Még egy ok, hogy Clara nagyija miért nem lehet Amy:
Amynek nem lehetett Melody után több gyereke, ez vezetett Roryval a válásukhoz.

Ha már ennyire kell valakihez kapcsolni a nagyit, akkor inkább Rosehoz tenném.
Ugyan olyan bérlakásban voltak a karácsonyi vacsinál, mint amiben Rose élt. Az 50. évfordulós részben pedig Rose-on szintén volt egy gyűrű.

Ezzel ellentétes ugyan, de szintén ahhoz kapcsolódik, hogy Claranak van valami köze Rosehoz:

http://www.youtube.com/watch?v=2IROtC6cAT4

Ebben a videóban Clara még kislányként találkozik a doktorral. A videó elején egy szőke kislány és egy néger kisfiú átfut (valószínűleg Rose és Mickey) és később Clara anyja beszélget egy Jackie-re emlékeztető nővel.

Gwen - 2014. 01. 10. 09:17
Brynden Rivers - 2014. 01. 10. 15:10

Moffathoz képest nem volt rossz a rész, de a Eccleston és Tennant búcsúja sokkal jobb volt mint érzelmi hatásban, mint látványban.

Nem volt “I don’t want go” szintű epic moment.
Nem volt minimális koherencia a forgatókönyvben.
Nem volt “big plan”
Nem volt olyan jó mint amilyen lehetett volna.

+ az ilyenek:
http://songarchaeology.com/wp-content/uploads/2013/12/The-Time-of-the-Doctor-angels.jpeg

Brynden Rivers - 2014. 01. 10. 15:32

@Sawamara:
Nincs olyan 7. évados rész ami nem mondana ellent 2 másik résznek vagy ne lenne túlzottan hatásvadász.

Öcsém nézte első 5 évadot és mondta, hogy az angyalok milyen jól kitalált ellenfelek.
Ehhez képest a 7. évadban voltak hatásvadász gagek (szabadság-szobor), olcsó plot device-ok (Amy-ék bucsúja), és háttérstatiszták is (ebben a részben).

Nem igazán várom a 8. évadot ezek után, pedig 1 hónapja még abban reménykedtem, hogy Capaldi-val végre komolyabb, következetesebb, csendesebb lesz a sorozat.

jky - 2014. 01. 10. 16:39

@Brynden Rivers

“Nem volt “I don’t want go” szintű epic moment.”

A végén a beszéd és a búcsú nem volt olyan? Nem volt elég epic a toronyban az öreg Doctor? Lehet, hogy mást értünk epic alatt. Szerintem a “never forget …. when the Doctor was me” simán volt olyan jó, mint az “i don’t want to go”.

“Nem igazán várom a 8. évadot ezek után, pedig 1 hónapja még abban reménykedtem, hogy Capaldi-val végre komolyabb, következetesebb, csendesebb lesz a sorozat.

Honnan tudod, hogy milyen lesz Capaldival? Pár napja kezdték még csak el forgatni, az ég szerelmére… Miért kell előre leírni az egészet? Főleg annak tudatában, hogy Moffat azt nyilatkozta, hogy nagy változások lesznek.

robi110 - 2014. 01. 10. 18:21

Szerintem úgy érthette, hogy eztán sem a színészen fog múlni a karakter hanem Moffaton. Vele szemben pedig okkal lehet az ember óvatos, mivel jó párszor átvert már minket . A beszéd egyébként meg pont, hogy túl sok volt bizonyos szempontból és így sem tudott olyan hatást kelteni mint anno egy rövid mondat, mivel a karakter mellette papírmasé szintűre vékonyodott. Nem mintha a “gombafelhős” regeneráció nem lett volna már elég nagy luft. Az öreg doktor meg egyszerűen bénácska volt, aranyos de bénácska, na meg totálisan fölösleges. Az meg, hogy folyton kiemeli Moffat, hogy a nagybetűs DOKTOR, az csakis a Matt Smith, azzal kábé szemenköpik az előző doktorokat.

Wisp - 2014. 01. 10. 23:13

Mindenki kiakadt ezen, hogy Clara “kikönyörögte” a Doktornak az új regenerációkat, de szerintem nem ez történt. Az Időlordok azért küldték át a kérdést, hogy megbizonyosodjanak, hogy jó univerzumba nyitottak utat. Ebből nekem az jön le, hogy nem sokat érzékeltek az ideát történtekből, konkrétan szerintem csak a közvetlenül a réshez intézett szavakat. Szóval amíg Clara nem beszélt hozzájuk, nem is tudták, hogy a Doktor (=az ember, aki kimentette őket az Időháborúból, és aki az egyetlen esélyük, hogy hazajussanak valaha) haldoklik, miközben értük harcol. Sok mindent kinézek a Doktorból, de azt nem, hogy magától az Időlordok segítségét kérné. Miután tudomást szereztek róla, szerintem teljesen hihető, hogy segítettek. Az zavaros, hogy akkor végül is miért nem jöttek vissza, nekem az a gyanúm, hogy a regenerációk átküldése (ideiglenesen?) kimerítette a lehetőségeiket, de lehet, hogy csak rájöttek, hogy milyen válságos a helyzet Trenzaloreon, és nem akartak belefutni egy új háborúba. Úgy vettem egyébként észre, hogy Clara kapcsán két táborra oszlanak a rajongók: akik szerették Amy temperamentumosabb karakterét, azoknak kevés, akik nem azok meg örülnek egy “szelídebb” útitársnak. Nekem Amy a második kedvencem a Doktor társai közül (Donna után), de nem látom be, miért kéne minden társnak egyformán jelentősnek lennie. Clara volt az, aki talpra állította a Doktort a Pondok elvesztése után, ő egy barát, akire számíthat a bajban, amúgy meg jól elvannak együtt. Ezt pedig Jenna tökéletesen eljátssza.
“Magdalena – 2014. 01. 09. 18:54” – Öhm, a Gonosz Farkasra, a UNIT orvosi tisztjére (aki egyébként szabadságharcos próféta volt egy meg nem történt jövőben) és a DoktorDonnára gondolsz? :) Moffat, akárcsak RTD karakterei azután lettek különlegesek, hogy találkoztak a Doktorral. Amúgy Tizenegy meg is jegyzi az álomlordos részben, hogy “jól megválogatom a barátaim”, szóval szerintem ALAP, hogy nem vesz fel valakit a TARDISra, akit nem tart emberileg értékesnek. Moffat csak megfűszerezte a régi receptet, amivel szerintem nincs semmi baj négy évad után. Rory egyébként egyáltalán nem illik a felsorolásodba, ő teljesen hétköznapi figura volt a Doktor előtt és után is, a centúriós dolgot csak azért emlegették néha, mert jól hangzott (ahogy egyébként Amy é Clara “eposzi jelzőjével” is csak nosztalgiáztak, miután betöltötték a funkciójukat) River meg nem is útitárs, ő teljesen más kategória a Doktor életéen.
“Három évadon át húzott alapkérdést két mondattal zárnak le.” – Tényleg? Csak mert aki figyelt, az eddig is tudta, hogy a TARDISt a Csend robbantotta fel, csak a Doktor nem volt benne biztos. Az időrepedéseket megszüntették, hogy maradt egy, az új infó volt. Az pedig, hogy micsoda a Csend, és mit miért csinál, az kiderült a hatodik évadból, most csak a születésük körülményeit ismertük meg. Az egyetlen, amit tényleg most zártak le, az a 11. Trenzalorei bukásáról szóló jóslat, ami pedig ennek az évadnak az átívelője volt, és gyakorlatilag arról szólt az egész rész. Minden más, amihez visszanyúltak már rég le volt zárva, Moffat csak újrahasznosította őket, összekötötte a szálakat. Kb. mint amikor a Tizedik összes útitársát összehozták az Ellopott föld/Az utazás vége duplában. Ez is egy olyan búcsúepizód volt, és nekem tetszett.
Amúgy meg én nagyon szerettem RTD részeit, nagyon jók voltak a karakterei, az évadzárói, de néha már úgy érzem, hogy sok nyavalygónak nem is az ő stílusa hiányzik, hanem csak az, hogy minden választ a néző szájába rágott. De most komolyan, sokszor, ha fröcsögés helyett nyugodtan, jóhiszeműen végiggondolnátok az epizódot, rájönnétek, hogy ott van a válasz eldugva: pl. a jó/rossz időlordok esete, amin mindenki kiakadt, közben meg mondta a tábornok az évfordulós részben, hogy nem érdekli a Főtanács, mert megzakkantak. Azaz igen, vannak jó időlordok is, akik megérdemlik, hogy megmentsék őket. De például ebben a részben is mondta a Doktor, hogy csak akkor tudná megváltoztatni a jövőjét, ha lennének időlordok – erre még anno a Kilences Doktor (RTD ÉRA!) is utalt az Apák napjában asszem, hogy amíg voltak Időlordok, könnyebben lehetett játszadozni az idővel. És még erre az íróra mondjátok, hogy nem veszi figyelembe a korábbi részeket… Mi most csak annyit láttunk, hogy átküldik a regenerációkat, de közben bármit csinálhattak a rés túloldalán, akár még paradoxgépet is használhattak, ahogy utalt rá valaki, elvégre odaát van Gallifrey, minden technológiájával együtt. De még ha nincs is ilyen “megoldókulcs”, vagy esetleg félrevezetés, akkor is, némi gondolkodással lehet találni kézenfekvő magyarázatot (pl. a Doktor később visszament meghalni), ami nem biztos, hogy helytálló, de addig sincs “lezáratlan” érzésünk. (Én pl. a Day of the Moon-ban lévő infók alapján sikeresen megtippeltem akkoriban River kilétét, bár annyira beszívott akkor a sztori, hogy erre csak jóval az évadzáró után jöttem rá) Persze az is érthető, ha valaki nem akar a stáblista után is gondolkodni egy sorozatepizódon, de ettől még Moffat nem lesz rossz író, bármit mondtok, csak nem ti vagytok a célközönség. (Akinek nem inge ne… stb.)

robi110 - 2014. 01. 11. 02:28

Ez (majdnem) mind szép és jó, de a lényeg pont az, hogy Moffat az író, akkor miért én találjak neki kifogást? A másik, hogy ha még meg is tud úgy ahogy magyarázni mindent a rajongók egy töredéke, attól még az is tény, hogy bár fontos, hogy hova halad a történet, nem mindegy, hogy milyen az út. Itt van a fő probléma, itt hiányoznak nagyon a jó karakterek. Ugyanakkor, megint csak ajánlanám a fentebb linkelt cikket, ami azért részletezi, hogy miért is nem mi vagyunk a hülyék (átlag néző), hanem az írás van tele hülyeséggel.

Wisp - 2014. 01. 11. 11:04

Ha a megoldás egyszer benne van az epizódban, vagy minimális gondolkodás után nyilvánvaló, akkor az miért kifogáskeresés?
Ha neked nem tetszenek Moffat karakterei, arra nem tudok mást mondani, mint hogy sajnálom.
A cikket nem olvastam (nem vagyok angolos), szóval csak annyit tudok mondani, hogy én is éreztem néha történeti hézagokat a moffatos részek közben (főleg a 6. évadnál, amit egy nap alatt néztem végig, és egy kicsit tömény volt így :)), de a jó stílus, hangulat meg a mindent átitató zsenialitás kárpótolt ezért. Az utolsó három résszel pedig mindent rendbe tett, ez a karácsonyi special olyan volt, mint amikor a szobrász lefújja a port a művéről, és kivehetővé válnak a legfinomabb vonások is. Amikor Tasha Lem bejelenti, hogy “Silence will fall” az a jelenet akkorát üt, amekkorát talán csak a Háborús Doktor megjelenése ütött ebben a három évadban.
Azt sem kéne elfelejteni, hogy RTD még egy évadra is csak nagy vonalakban tervezett (elszórta pár helyen a Torchwodd vagy Harold Saxon nevét, aztán írt egy lélegzetelállító történetet, amiből mellékesen kiderült, hogy hogy kerültek oda), míg Moffat egy három évadon átívelő eposzt hozott itt össze, megalkotva hozzá a saját szub-whoniverzumát. Persze, hogy voltak döccenők a kivitelezésben, és nem volt minden húzása elsőre tiszta – egy könyvsorozatban is sok minden csak akkor esik le, ha a végkimenetel ismeretében újraolvasod az elejét. De ettől még egy nagyon merész és zseniális vállalkozás volt, ő pedig végigcsinálta. Korrektül.
Persze senkit nem arról akarok meggyőzni, hogy rossz az ízlése, természetesen mindenkinek szíve joga utálni Moffattot. Csak azt nem értem, hogy akit ennyire nem fogott meg semmi (történet, karakterek, hangulat) az utóbbi évek részeiben, az hogy jutott el eddig az epizódig? Négy év kicsit sok “majd csak magukra találnak” időnek, és ha arra vártok, hogy Moffat majd visszatér a korábbi gyakorlathoz, és a Doktor majd lassan, tagolva elmagyarázza a megoldást a kamerába, akkor szerintem fölöslegesen teszitek. De persze lehet, hogy tévedek :)

robi110 - 2014. 01. 11. 14:01

Van ami megfogja az embert nyilván. Az 5-6 évad még simán jó volt, komolyabb fennakadásaim nem voltak. A problémák a 7. évadban kezdődtek igazán. A Pondokat sikerült már-már idegesítővé tennie, az impossible girl, nem is volt annyira impossible, a great inteligence talán az egyik legbénább ellensége volt a doktornak az új szériában, az új companion és a mellékszereplők is papírmasé karakterek, az angyalokból sikerült egy ijesztgetős viccet csinálni stb. Hidd el sikerült felfogni, hogy mi miért történt, de attól még elég izzadságszagú lett a nagy kép. Teszem, hozzá RTD több évadra előre tervezett, amiknek az alapját már az első-két évadban lerakta. Viszont Moffat konkrétan át akar miket verni amikor azt mondja, hogy a Doktor legnagyobb félelme a rés a falon volt végig, mert erre egészen a Time of The Doctorig semmi sem utalt. Nem a szájbarágás a lényeg, hanem, hogy az egész logikus legyen. De nem az. Moffat egy részen belül nem tudja logikusan megírni a dolgokat (Lásd igazmondó mező). De legalább néha őszinte: Never ever tell me the rules…

Wisp - 2014. 01. 11. 16:38

“A problémák a 7. évadban kezdődtek igazán. A Pondokat sikerült már-már idegesítővé tennie, az impossible girl, nem is volt annyira impossible, a great inteligence talán az egyik legbénább ellensége volt a doktornak az új szériában, az új companion és a mellékszereplők is papírmasé karakterek, az angyalokból sikerült egy ijesztgetős viccet csinálni stb.”
Tény, hogy a 7. évad elég fura volt. A kettévágott szerkezet, az útitársak rángatása, a várhatónál több töltelékrész valahogy bizonytalanná tette az egészet. Ha jól tudom, Amy váratlanul szólt, hogy kiszáll, gondolom ezért volt egy kissé szerencsétlen a karakterfejlődésük és a távozásuk is Roryval. A Létforma szerintem két okból lett olyan, amilyen, egyrészt ő csak a kulcs volt Trenzalorehoz és a Háborús Doktor behozatalához, másrészt “újrahasznosított” karakter, akinek a régi szereplését is alapul vette Moffat. A 7. évad metaplotja így lényegében már a klasszikus sorozatban elkezdődött. A mellékszereplők azért voltak kevésbé hangsúlyosak, mert ez évfordulós évad volt, így a Doktort állították még a szokottnál is jobban középpontba. A következő évadban várhatóan visszatér majd a rendes kerékvágás, Capaldi mellett pedig Clara is jobban kibontakozik majd.
“Teszem, hozzá RTD több évadra előre tervezett, amiknek az alapját már az első-két évadban lerakta.” Igazad van, nem tudhatom, hogy RTD mennyire gondolkodott előre. De az tény, hogy ő nem ment rá annyira, hogy az egyes dolgok nagy egésszé álljanak össze, mint Moffat. Ő szerintem alapból úgy állt neki a munkának, hogy kitalálta azokat a dolgokat, amikhez a történetnek el kell jutnia, majd levezette, hogy ez hogy fog megtörténni, így ha jött valami váratlan tényező (mint Gillan távozása) akkor választhatott, hogy valami kényszermegoldáshoz folyamodik, vagy az egész koncepcióját kidobja a kukába.
“Viszont Moffat konkrétan át akar miket verni amikor azt mondja, hogy a Doktor legnagyobb félelme a rés a falon volt végig, mert erre egészen a Time of The Doctorig semmi sem utalt. Nem a szájbarágás a lényeg, hanem, hogy az egész logikus legyen. De nem az. Moffat egy részen belül nem tudja logikusan megírni a dolgokat (Lásd igazmondó mező).”
Miért nem volt logikus? Tudtuk, hogy a Doktornak van egy félelme, amit nem ismerünk, most pedig megismertük. Épp azért “Doctor Who” mert titkolózik még a barátai előtt is, és soha semmiben nem lehetünk biztosak vele kapcsolatban. A szobaszám amúgy arra utal, hogy ez nem az összes, hanem a Tizenegyedik Doktor legnagyobb félelme, ami logikus, hisz a rés már a “születése” óta kísérti. De különben még az is érthető lenne, ha ez volna a ténylegesen legfőbb félelme, hisz mégiscsak az univerzum pusztult el, közvetve az ő jóvoltából. Ki akarna emlékezni egy ekkora bakira?
Az igazságmezővel mi volt a baj? Nem emlékszem, hogy bárki hazudott volna a hatása alatt.
Nem tagadom, hogy Moffat bénázott néha, voltak dolgok amiket sokkal elegánsabban is megoldhatott volna. Csak azt mondom, hogy A Doktor Nevével, A Doktor Napjával, és most a Doktor Idejével egyenesbe hozta a dolgokat (és egyensúlyba az évad minőségét), amit pedig felépített ebben a sorozatban négy év alatt az tapsot érdemel. Sőt, én bízom benne, hogy tanult a bekövetkezett bakikból, és a folytatás így még jobb lesz.

zriff - 2014. 01. 11. 17:38

wisp: Azért azt el kell ismerned hogy az időháború megvalósítása nincs jobb szó rá sz.r volt.

Wisp - 2014. 01. 11. 18:36

Miért is? Amúgy az Időháború nagy részéből még mindig nem láttunk semmit. A Doktor Napja az utolsó napot, a végső csatát mutatta, amikor a Dalekok elérték Gallifreyt. A többi szerintem különböző korokban zajlott, felborítva a történelmet, ezért volt “időháború”.

zriff - 2014. 01. 11. 19:28

wisp: Elmondom, hogy szeretem a doctor who univerzumot, mert elképesztő ötletei vannak, de sorozatosan bánt, hogy nem használják fel a lehetőségeket.

Az utolsó nagy időháború az nem egy átlagos scifi robot ember lézerlövöldözés, hanem AZ UTOLSÓ NAGY IDŐHÁBORÚ. Az újkori sorozat folyamán folyamatosan voltak utalások arra, hogy ez, mekkora egy rohadt ijesztő, magának az univerzumnak a létét veszélyeztető háború volt, mert pontosan magával az idővel harcoltak. A háttéranyagokban a doctor who wikin olyan is volt, hogy maguk az eternalok- örökkévalók (istenszerű lények) is elhúztak a francba annyira földöntúli, annyira borzalmas volt az egész. Ez, amit mutattak semmi volt. A tízes még használt valami fegyvert a kiberkirály ellen, ami időhullámokat bocsátott ki és ezzel kitörölte a történelemből, az időlordoknak meg háború esetén nincs ilyen, sőt semmiféle időirányító szerkezet sincs, (erre magyarázat lenne hogy minden elveszett, elfogyott, tönkrement a háborúban, de azért a time of the doctorban tudnak rést nyitni, regenerációt adni, na persze). Az idő végében mondták is hogy folyamatosan vissza-vissza hozzák az elesett katonákat, annyira őrület már az egész. Vagy ott van a szörnyek tömkelege, mint a sohanem volt sereg, a rémálomgyermek meg hasonlók, még utalás sem volt rájuk, semmi. Ez nem időháború ez egy nagy semmi volt. Ha tényleg be akarták volna mutatni sokkal nagyobbra, sokkal sötétebbre (lovecraftira) kellett volna csinálni.

ffffffff - 2014. 01. 11. 19:47

Szerintem valamilyen szinten Moffat átírta az időháború történéseit és az End of Time-ban elhangzottakat , ahogy már az évfordulós rész után is volt róla szó .

zriff - 2014. 01. 11. 19:53

Wisp: Most néztem meg hogy a tízes fegyvere dalek technológia volt, nem időlord, meg nem pontosan időhullámokat csinál (rosszul emlékeztem) a kiberkirályt meg a time vortex törölte ki, de valamelyen időutazó meg teleportáló szerkezet a neve dimension vault, csak a pontosítás végett írom.

Wisp - 2014. 01. 11. 20:20

Értem a problémádat, és lényegében jogos. A kulcsmondat ez: “Ha tényleg be akarták volna mutatni sokkal nagyobbra, sokkal sötétebbre (lovecraftira) kellett volna csinálni.” NEM akarták bemutatni. A Doktor Napja nem az Időháborúról szólt, hanem a Doktorról. Arról hogy meg kell/kellett hoznia egy nehéz döntést, fel kell nőnie, döntenie kell a választott identitása és a valóság követelményei között. Továbbá ez a rész jelenti tulajdonképpen a hidat a klasszikus és az új sorozat között. A készítőknek volt rá egy adott idő-és pénzkeretük, ha pedig ezt arra fordítják, hogy mélyrehatóan bemutassák az Időháborút, annak az eredménye egy sci-fi szempontból nagyon izgalmas és újszerű, de a sorozat történetének szempontjából kb. 0 értékű rész lett volna, és itt utóbbi nyomott többet a latban. Az jó kérdés, hogy akkor hol volt az a sok szörnyűség, amit emlegettek, de az kiderül hogy Gallifreynek elég hathatós védelmi rendszere volt (A Last Day miniepizódban azon is rendesen megdöbbennek, hogy a dalekok áttörték), az Időháború pedig a téridő egészére kiterjedt. Végül is, ha belegondolsz, ha azok a szörnyhadak mind Gallifreyn garázdálkodtak volna, akkor nem igazán lett volna szükség a Doktorra, hogy elpusztítsa… De ahogy írtam, ez lényegében nem is az Időháború volt, csak annak a végjátéka. A Háborús Doktor azt mondja az elején a Gonosz Farkasnak hogy “régóta vívom ezt a háborút”, meg különben sem hiszem, hogy beraktak volna egy új Doktort, ha nem akarnak többé visszatérni hozzá, szóval bőven volt ott még esemény, amit valószínűleg előbb-utóbb bemutatnak majd.

Wisp - 2014. 01. 11. 21:14

“zriff – 2014. 01. 11. 19:53” – Arra már nem emlékszem, hogy milyen kütyü volt, de arra igen, hogy a történelemből nem a Tízes törölte ki, hanem az időrepedések eredménye volt ez is. (A Tízes és a Tizenegyes sem értették, hogy miért nem emlékezett senki a jövőben a cyberkirályra)
Egyébként a fegyvertáras részből tényleg arra lehet következtetni, hogy már minden ütős kütyüt elhasználtak. Azt meg nem tudni, hogy meddig voltak a másik univerzumban, akár újjá is építhették odaát az egész civilizációjukat. (Tudom, hogy ez már csak szőrszálhasogatás, de gondoltam azért leírom :))

obscuriloquium - 2014. 01. 11. 23:26

“Ez nem időháború ez egy nagy semmi volt. Ha tényleg be akarták volna mutatni sokkal nagyobbra, sokkal sötétebbre (lovecraftira) kellett volna csinálni.”
Lovecrafti Doctor Who csodálatos lenne, de ez sajnos már a Rings of Akhatenben sem jött össze. Igaz, hogy nagyszabású, színes-szagos Lovecraft-film még senkinek sem jött össze… Ez így most csak csillagok háborújás volt, bocsánat.
“A Doktor Napja nem az Időháborúról szólt, hanem a Doktorról.” Ez a probléma. A Doktor karaktere egy nagyszerűen kitalált enigma, akit a néző megfelelőjével, a companionnal együtt kiválóan lehet arra használni, hogy velük, általuk mindenféle izgalmas történeteket mondjanak el fantasztikus, idegen világokról. Mihelyt megfordítjuk a receptet, és a Doktor személyiségét kezdjük el kapargatni, mindenféle hibákba futunk bele – és Moffat pontosan ezt teszi.
Persze nem akarom leszólni sem a munkáját, sem mindazokat, akiknek ez tetszik. Csak úgy érzem, jó lenne egy kis változatosság. Hiszen ez a jó ebben a sorozatban (többek közt), nem?

obscuriloquium - 2014. 01. 11. 23:32

Ja, és: “Az igazságmezővel mi volt a baj? Nem emlékszem, hogy bárki hazudott volna a hatása alatt.” Még jó, hogy mi nézők álmunkból felébresztve is tudjuk már, a fa cybermannel ellentétben, hogy a szonikus csavarhúzó fára nem működik.

Wisp - 2014. 01. 12. 00:29

Várj, akkor most “Mihelyt megfordítjuk a receptet, és a Doktor személyiségét kezdjük el kapargatni, mindenféle hibákba futunk bele – és Moffat pontosan ezt teszi.” vs. “Csak úgy érzem, jó lenne egy kis változatosság. Hiszen ez a jó ebben a sorozatban (többek közt), nem?”? Eddig a sorozat végig arról szólt, hogy “A Doktor karaktere egy nagyszerűen kitalált enigma, akit a néző megfelelőjével, a companionnal együtt kiválóan lehet arra használni, hogy velük, általuk mindenféle izgalmas történeteket mondjanak el fantasztikus, idegen világokról.”, Moffat volt az, aki az évforduló alkalmából mélyebb betekintést engedett a Doktor bensőjébe, azaz változatosságot hozott a sorozatba. Amúgy meg az enigma épp attól lesz érdekes, hogy próbáljuk megfejteni, nem? Szerintem a sorozat független, epizodikus történeteibe épp az visz folytonosságot, hogy végig ott van a Doktor többnyire rejtélyes figurája, akit szép lassan mégis megismerünk. Sőt, a legizgalmasabb, legdrámaibb momentumok általában akkor történek, amikor valami elválasztja a Doktort a segítőtársától, és egész más énjét mutatja meg, mint amúgy. A regenerációra is azért van szükség (a színészek elhasználódásán kívül persze), hogy amikor már úgy érezzük, hogy kiismertük a Doktort, egy másik emberré válva új feladványt adjon, és ezért van az is, hogy néha hosszabb-rövidebb időszakokat átugrunk az életében. Ha a Doktor néha nem hagyná, hogy felfedezzük, akkor a karakternek semmit sem kellet volna változnia az Első óta.
Amúgy kíváncsi vagyok, ezek szerint RTD is hibákba futott bele A szökevény menyasszony, vagy A Mars vizei részekkel, amik arról szóltak, hogy milyen veszélyessé válik a Doktor, ha nincs vele valaki, aki megállítsa?
“Ja, és: >>Az igazságmezővel mi volt a baj? Nem emlékszem, hogy bárki hazudott volna a hatása alatt.<< Még jó, hogy mi nézők álmunkból felébresztve is tudjuk már, a fa cybermannel ellentétben, hogy a szonikus csavarhúzó fára nem működik.
Igen, erről szólt az a jelenet. Mi köze ennek a kérdésemhez?

Claire8310 - 2014. 01. 12. 09:13

Igazság mező. Pl. Doctor mondja a kis srácnak, hogy persze hogy van terve, aztán mondja Claranak, hogy nincs.

kardigán - 2014. 01. 12. 10:38

@Brynden Rivers

szerintem az angyalok már az 5-ben sem működtek jól. a blinkben pont az volt a zseniális, hogy nézőként sem láttuk őket soha mozogni – hiszen miért mozognának, éppen nézem őket. azzal, hogy a duplarészben volt mozgó angyal, teljesen megöli a suspension of disbeliefet és az egész feszültséget, ami bennük van, innentől semmivel sem félelmetesebbek, mint egy dalek.

ez (is) az egyik bajom, Moffatnak vannak iszonyú jó ötletei, aztán nem engedi el őket, hanem újra és újra feltűnnek, amíg már akármi van, túlhasználtnak érzem. pont az angyalos duplában a “beszélnek hozzánk a halottak”-dolog glatt ugyanaz volt, mint amit elsütött a könyvtárasban; úgy általában szerencsétlen angyalok minden nyamvadt részben; és szerintem az általános főszállal is ugyanez történik. tök jó ötlet volt a crack, meg a silence, meg river a fordított idővonalával, de nagyon túlzás, hogy minden mindennel összefügg. egyszerűen sok. ezek a szálak sokkal jobban működnének, ha tudná, hogy hol kell megállni, és nem összegyúrni az egészet egy nagy gombócba tizenöt időparadoxonnal.

obscuriloquium - 2014. 01. 12. 12:07

Wisp: már RTD is hajlamos volt inkább megfejtésre váró enigmaként kezelni a Doktort, mint a történetmesélés eszközeként, de Moffat aztán végképp ebbe az irányba vitte el. Nincs ezzel olyan nagy baj (a Mars vizei az egyik kedvenc részem az ijesztően megzakkant “Timelord Victorious”-szel), és persze, kellett a változatosság. De az már nekem kicsit sok, amikor egy egész Univerzum várja a választ a “Doctor Who?” kérdésre, és azt mondom, hogy kell a változatosság, a másik irányba. Közvetetten is lehet jellemezni valakit (egyébként érdekes módon a Sherlockkal ugyanebbe a hibába futott bele most).
Claire8310: Igen, a Doktor kétszer is hazudott az igazságmezőben. Egyszer a fa cybermannek, egyszer pedig Clarának.

Wisp - 2014. 01. 12. 12:30

“Claire8310 – 2014. 01. 12. 09:13” – Valóban, efölött elsiklottam. Bár a Doktor végül is felvázol Claranak egyfajta “tervet ami nem is terv” de ez mindenképp kimeríti a hazugság fogalmát, pláne, hogy közvetlenül a rés mellett mondta. Ahogy írtam, Moffat is szokott bakizni, de az én szememben ezek nem rontják lényegesen az összképet.
“obscuriloquium – 2014. 01. 12. 12:07” – Azt most hagyjuk, hogy nekem tetszik ez az irány, neked meg nem, de megint kihangsúlyoznám, hogy 50. évfordulóját ünnepelte a sorozat. Egy ilyen alkalomból szerintem belefér az akár túlzó istenítés és fanservice, pláne egy ennyire kultikus sorozatnál. Változatosság az lesz, a Doktor új ciklust kapott, és úgy tűnik, hogy Moffat ezt kihasználva vissza akar térni az alapokhoz: az Első Doktor is elég kontár módon bánt a TARDISal anno, és szerintem az ebben a csatában részt nem vevő Dalekok továbbra sem fognak emlékezni a Doktorra.
A facybermannek nem hazudott a Doktor, amit mondott neki (“utasítást küldtem a fegyveredbe, hogy fordítva tüzeljen”) az igaz volt, csak elhallgatta, hogy a jel hatástalan lesz.

obscuriloquium - 2014. 01. 12. 13:15

Wisp: nem mondtam, hogy ne tetszene (legalábbis Matt Smithnek rendkívül jól állt ez a stílus), csak azt, hogy ha már Doktorváltás volt, akkor stílust is kellene váltani. Legalábbis én nem bánnám, csak abban nem vagyok biztos, hogy ahhoz nem kellene showrunnert is váltani.
Megint csak, nem akarom én bántani se Moffatet, se azokat, akiknek az ő stílusa a kedvence, csak hát… jót tenne egy kis vérfrissítés az überkomplikált, grandiózus sztorik után, amelyeknek az üresen hagyott részleteit a nézőknek kell betömködni rendszeresen (mint például hogy hazudott-e a Doktor, vagy csak elhallgatta, hogy hatástalan utasítást küldött…)

Wisp - 2014. 01. 12. 14:30

“obscuriloquium – 2014. 01. 12. 13:15” – A Doktor személyiségére csak a 6. évados Egy jó ember hadba száll résszel kezdtek el nagyobb hangsúlyt fektetni, ez az irányvonal csúcsosodott ki az évfordulós trilógiában. Nem hiszem, hogy ezt folytatná Moffat, legalábbis nem jobban, mint ami még természetes a sorozatban. Viszont az űberkombinált, grandiózus (még ha nem is ennyire grandiózus) történetvezetés marad szerintem (mert ez Moffat stílusa), de nem az eddigit fokozva, hanem egy új sagat kezdenek felépíteni, akár az ötödik évadban. Úgy képzelem ezt, mint amikor a negyedik évad végén “nagytakarítást” csináltak, elvarrták az addigi szálakat, és Mattel egy új korszakot kezdtek. Ez a rész lényegében ugyan az volt, mint a Tízesnek Az ellopott Föld/Az utazás vége és az Idő vége. Nem hinném, hogy Moffat távozik mielőtt visszahoznák Gallifreyt, és remélem utána is marad.
A facybermannak meg nem hazudott a Doktor, hanem csak elhallgatta, hogy hatástalan utasítást küldött, ez speciel még a szánkba is van rágva. Erről beszéltem, figyelni kéne, és talán kiderülne, hogy nem néznek minket hülyének, hanem épp ellenkezőleg. Tudom, hogy szőrszálhasogató vagyok, de ha már csináljuk, akkor csináljuk jól: Ne csak a hibákat találjuk meg, hanem a az okos megoldásokat is.

Brynden Rivers - 2014. 01. 13. 11:15

@jky: Matt búcsúja nem volt katartikus, mert a DW-ből kiveszett az Original British Drama

(nem brit, hanem amerikai/nemzetközi igényeknek akarnak megfelelni sajnos ezért már messze nem írnak olyan remek arányérzékű és karakterábrázolású történeteket ami pedig a brit drámák sajátja)

Nem a gombafelhő a a katarzis (az pénz kérdés), hanem az emberi pillanatok amiben RTD sokkal jobb volt

Egy hatalmas moffat-i túlzás volt a búcsúbeszéd, hangos, tele manírokkal és fanservice-szel ahogy az egész évad.

@robi110: +1
Köszönöm a szövegem magyar nyelvre fordítását :)
Pont erre gondoltam. A cikk meg nagyon jó.

@Wisp: Nekem 5 dolog hiányzik Moffat-éra 2. feléből:
önmérséklet / arányérzék
jó rendezés
hiteles karakterábrázolás
következetesség a történetben
british understatement http://en.wikipedia.org/wiki/Understatement

Brynden Rivers - 2014. 01. 13. 11:20

@kardigán:
“de nagyon túlzás, hogy minden mindennel összefügg”

Ahogy írtad is, ez önmagában nem lenne baj, ha nem lenne annyi szál, betartaná “a kevesebb néha több” szabályt, és nem lenne önismétlő.
És ha lassan és következetesen építkezne (azért nem Breaking Bad szintjén, de mondjuk egy Suits szintet elérhetne).

obscuriloquium - 2014. 01. 13. 12:22

@Brynden Rivers: “Nekem 5 dolog hiányzik Moffat-éra 2. feléből:
önmérséklet / arányérzék
jó rendezés
hiteles karakterábrázolás
következetesség a történetben
british understatement”

Talán csak szerintem, de ezek a Moffat-éra első felében se voltak meg. Olyan az ipse, mint a gyerek, aki beszabadult az édességboltba. Ami meg a hiteles karakterábrázolást illeti, már közhelyszámba megy, amit a női karaktereiről írhatnék, úgyhogy most megelégszem azzal, hogy Roryra utalok.
Mindegy, a Tizenegyes élete már csak ilyen “silly” volt, és Moffat szerencséje, hogy Matt Smith játszotta el (mint ahogy a másik sorozatát is, főleg az utolsó évadot, a két főszereplő mentette meg). Kérdés, hogy mi jön most?

Wisp - 2014. 01. 13. 14:01

“önmérséklet / arányérzék” – Nem azért, de ebben RTD sem volt valami példamutató. Mások hoztak már erre példákat, lényegében a Big Ben első évados lerombolásától a folyamatos karácsonyi inváziókon át a Föld ellopásáig és a realistásbombáig egyre elrugaszkodottabb ötletek jöttek, amiknek a Pandorica és a Nagy Bumm 2 logikus folytatásai voltak. És nem hinném, hogy az óriás Síró Angyal Manhattanban nagyzolóbb lenne, mint az óriás cyberman Londonban, vagy a dalek/cyberman coinvázió. Engem amúgy épp ezek a lazán kezelt, elmebeteg túlzások fogtak meg a sorozatban, amiket Moffat is továbbvitt.
“következetesség a történetben” – Nem hinném, hogy RTD következetesebb, csak követhetőbb, ami nem ugyan az. Ő, néhány elszórt előreutalást kivéve, ragaszkodott az események időrendi bemutatásához (Torchwodd alapítása>Torchwodd idegen inváziót idéz elő, Mester “ébredése”>Mester Angila miniszterelnöke), komolyabban csak akkor nyúlt az időutazáshoz, ha vissza akart hozni valakit, akit amúgy nem lehetne. Moffat sokkal inkább beépíti az időutazást a fő történetszálba, ezért az okot gyakran később ismerjük meg, mint az okozatot, sok mindenre csak utólag kapunk magyarázatot, de a logika, a következetesség ettől még ott van az események között. Mindkettejüknek voltak/vannak furcsa megoldásai is, pl. a harmadik évad végén, a semmiből előhúzott, mindenkit irányító Arkangyalon pislogtam párat.
“hiteles karakterábrázolás” – Ez valóban jobban ment RTDnek, ebben egyetértünk. Viszont szerintem ez RTD saját írásmódjához tartozott, ez volt az egyéni adaléka a sorozathoz, míg Moffatté a labirintusszerű történetvezetés. Ha elfogadjuk, hogy a DW írói időnként cserélődnek, és hogy mindegyik a maga módján tálalja a történetet, akkor innentől már csak ízlésvita, hogy “ki a jobb”, aminek nem sok értelme van. Ugyan ez a helyzet a “jó rendezés”el is. Szerintem alapvetően mindkét éra egyformán jó, csak másképp.

Brynden Rivers - 2014. 01. 14. 11:37

@obscuriloquium:
Rajongó ezért fanfictiont ír és nem MŰVET.
Igen talán mindig így volt, csak most hatalmasodott el rajta a rajongás.

@Wisp: Én az átélhető, pszichológiailag hiteles, többrétegű karakterekkel operáló párbeszédeket szeretem te pedig a látványos bűvésztrükköket és nagy világrengető rejtélyeket.
(én pl. a Lost-tól, Da Vinci kódtól is hidegrázást kapok)

Nem hiszem hogy közös nevezőre fogunk jutni, de megpróbálom még egyszer :)

Ahhoz képest hogy milyen jól megírt TV-sorozatok vannak (Breaking Bad, Justified, Broadchurch, Dates stb.) a DW 6-7. évadban:

kapkodós az történetvezetés, mintha hullámvasútról néznél tájat

– a karakterek teljesen rajzfilmszerűvé váltak
– nem következetes a karakterek kezelése (ezer pl. közül: a főszereplő búcsújában feleségével nem is foglalkozik, mintha nem is létezett volna, ahogy Amy-n kívül a többi barátja sem)

– kivesztek belőle a jól megírt párbeszédek
– önismétlő (pl. Pandorica – mostani rész, Wedding of River Song – évfordulós rész)

– kivesztek belőle az önirónia, a brit humor

– labirintus-szerű -> rejteget, trükközik, de ez fárasztó és gyakran hibázik

Wisp - 2014. 01. 14. 12:25

“@Wisp: Én az átélhető, pszichológiailag hiteles, többrétegű karakterekkel operáló párbeszédeket szeretem te pedig a látványos bűvésztrükköket és nagy világrengető rejtélyeket.” Nem. Nem a látványról, a világrengetésről van szó, hanem az elszálltságról. Alapból úgy kezdett el érdekelni a sorozat, hogy olvastam egy ismertetőt az alapokról, és arra gondoltam: “Telefonfülke űrhajó? Borsszóró földönkívüliek? Folyton változó főhős? Belül nagyobb? Ezt olyan elmebetegeknek találták ki, mint én” A galaxison keresztül ide-oda rángatott Föld, vagy az univerzum felrobbanása-majd újraindítása 45 percen belül nekem ugyan ezt a “nem lehet igaz, hogy ilyet ki mernek találni” hangulatot idézi fel. Az olyan dolgok, mint hogy RTD nagyon jó karaktereket ír, vagy Moffat megdolgoztatja az agyam, csak adalékok ehhez. Egyébként én is jobban értékelem az általad leírt dolgokat (mert nagyobb alkotói kihívást jelentenek), de DWt pont nem ezek miatt ülök le nézni, hanem hogy kiüssem egy időre a realitásérzékemet. Ha te kifejezetten RTD stílusa miatt szeretted meg a sorozatot, akkor megértem az álláspontod, viszont akkor nincs sok értelme a Moffatt érát nézned, mert ő nem RTD, nem is lesz az. Nyilván RTD is sok mindenben eltért a korábbi írók munkáitól.
Lostot egyáltalán nem néztem, Da Vinci kódot elolvastam egyszer-kétszer, úgy 12 évesen, akkor elszórakoztatott :) Broadchurchot tervezem nézni Tennant miatt, de még nem kezdtem el.
A többire már nem reagálnék, valamivel egyetértek belőle, valamivel nem, tényleg nem fogunk közös nevezőre jutni. Viszont szerintem nem is fontos, hogy egyet értsünk, csak már ráuntam egy kicsit, hogy a DW-hez kötődő felületeken nagyon divatos lett Moffat sározása, ellenvélemény pedig alig-alig van képviseltetve. Egyébként, ahogy már írtam, én egyformán szeretem mindkét korszakot.

Brynden Rivers - 2014. 01. 14. 17:40

@Wisp
Miattam ne vívj szélmalomharcot :)
Én meg annak örülök, hogy itt nem kötelező áhítat lengi körül a sorozatot, mint más fórumokon.

Nekem a 6. évad első fele az egyik kedvenc DW időszakom (Demon’s run-ig vezető út), a 7. évadból is voltak kedvenc részeim, nem vagyok alapból Moffat-ellenes.

Ezért remélem, hogy Capaldi nem csak színész hanem stílusbeli váltás is lesz.

Wisp - 2014. 01. 14. 18:16

Nem tekintem szélmalomharcnak, egyszerűen csak szélesíteni akartam a kommentek által felrajzolt képet :)
Stílusváltás szerintem biztosan lesz. Ha másban nem is, akkor is Gallifrey kereséséhez az alapoktól kezdenek majd felépíteni egy teljesen új történetszálat, úgy ahogy A Tizenegyedik Órában tették. Meg persze biztos Capaldi is máshogy fogja majd megfogni a figurát, mint Smith.

Harmadik Éva - 2014. 05. 01. 11:12

@Slash:

Mondjuk a Blink az egyik legjobb ~sci-fi (epizód / filler) saját szubjektív listámon, ugyanakkor Moffat jegyzi.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz