login |

The 7.39 – írta VandaTheVampire

2014. 01. 14. 22:30 - Írta: vendegblogger

23 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika, minisorozat

David Nicholls előrántott egy klisés szerelmi sztorit, főszerepben kedvenc The Walking Dead-es főgonoszunkkal, David Morrissey-vel. A kérdés csak az, mennyit lehet még kihozni egy egymondatos cselekményből. Egy jó szereplőgárdával és rendezővel úgy tűnik, elég sokat.

Hétfő reggel, 6:20. Ha felgyújtanák az ágyam, sem tudnék felkelni ilyen korán. Carl Matthews viszont már tizenkét éve így tesz minden hétköznap. Évente 37 napot tölt Surrey és London közt ingázva a 7:39-es vonaton, ami mindig pontos, mindig tele van, és sosincs ülőhely.

Egy reggel végre mosolyt csal az arcára egy üres ülés, de mire elfoglalná helyét, egy másik szemfüles utas, Sally Thorne már le is csapott a szabad helyre. Érvelés, kiabálás, stressz és egy újabb nap a mókuskerékben. A minisorozat felütése nagyszerűen ragadja meg az ingázók szürke, agyonhajszolt, megkeseredett mindennapjait. A nyomorgást a vonaton, a metrón, a nyomást a tenyérbe mászó főnök papolásától.

A rigolyás férj, Carl (David Morrissey) a kapuzárási pánik küszöbén áll — a gyerekeit nem érdekli, minden reggel macskakaja szagában fürödve indul unalmas munkahelyére, és apróságokon húzza fel magát. Egyedül felesége, Maggie (Olivia Colman) mutat iránta némi empátiát, aki vidámsággal és humorral álcázza saját fásultságát.

Eközben Sheridan Smith elvált Sally-je, új, friss, fitt vőlegénye mellett próbálja ismét megtalálni a boldogságot, de az ő helyzetét sem könnyíti meg az ingázás és a vőlegény esküvőszervezés iránti megszállottsága. Szóval, két főhősünk találkozik a vonaton és képzeljétek, mi történik! Fellángolás vagy egy új, boldog párkapcsolat kezdete?

Erre keresi a választ a John Alexander által rendezett kétrészes sorozat. A tovább mögött folytatom komolyabb spoilerek nélkül.

David Nicholls A nagy kvízválasztó (Starter for 10) óta nem adott ki a kezéből olyan munkát, ami ne csöpögne a juharsziruptól, és ne akarná leerőszakolni a torkunkon a romantikát, bugyutábbnál bugyutább jelenetsorokkal és dialógusokkal — emlékezzünk csak az Egy nap című (állítólag jó) könyv adaptációjának katasztrófájára.

A The 7.39 forgatókönyve kivételesen jól sikeredett. Ügyes húzás, hogy egy olyan szürke közeget romantizál, mint a vonat, amit a főszereplő a történet elején gyűlöl, a végére meg már meg sem bír lenni nélküle.

Persze, nem kell tőle shakespeare-i magaslatokat várni, de nem erőltetett, nem siet és nincs is elnyújtva a minisorozat. Morrissey és Smith ártatlan barátkozása, ami flörtölésbe majd csillapíthatatlan vágyakba csap át, rettentő kedvesen és szellemesen édesgeti magához a nézőt. Carl kissé tinédzseres esetlenkedése pedig, amikor már végre úgy tűnik, minden beteljesedhet, viccesebbnél viccesebb jeleneteket szül.

Morrissey-nek irgalmatlan jól áll a romantikus szerep, nem is csoda, hiszen már jóval a The Walking Dead meghasonlott Brianje előtt is sok drámai szerepben mutathatta meg ezt az arcát, például a 2003-as State of Play (A dolgok állása eredeti, BBC-s verziója) ugyancsak megcsaláson ért, összetört képviselőjeként.

Az első rész teljes mértékben a szerelmesekkel foglalkozik, a második rész jelentette a vízválasztót, hogy a sorozat ellaposodik-e és belefullad saját maga ásott kliségödrébe. Mindannyiunk örömére a gödröt idő előtt betemették, bár ez nem feltétlenül a történetnek köszönhető, hanem a zseniális színészeknek és egy jó rendezésnek.

Az talán nem nagy spoiler, hogy a viszonyra hamar fény derül, hiszen ez mégis egy házasságtöréssel foglalkozó történet. (Érdekesség, hogy a 7:39 Lukács evangéliumában éppen egy bűnös asszonyról szól.) És így természetesen a megcsalt feleség is valamelyest a középpontba kerül.

Olivia Colman brillírozik szerepében, amennyire szurkoltunk Carlnak és Sallynek, pont annyira sajnáljuk és érzünk együtt Maggievel is. Külön kiemelném, hogy Carl és Maggie „nagy beszélgetése” szerencsére nem csontig lerágott szájtépés, hanem a beismerés, a düh, a védekezés, és a beletörődés gyönyörűen felépített fokozatai.

A sztori az utolsó fél órában tovább bonyolódik, a szereplőknek pedig választani kell az önzés, a megbocsátás, a család és egy talán boldogabb jövő között. Az utolsó snitt pedig azt is elárulja, Carl helyesen döntött-e. Szerintem igen. 7/10

23 hozzászólás Ne habozz!

Casey Novak - 2014. 01. 14. 22:46

Hm, köszi, ez meg lesz nézve, hogy szép magyarosan fejezzem ki magam.
Ingázóként külön nekem való a sztori, bár szeretnék én a képen szereplőhöz csak egy kicsit is hasonló vonaton “nyomorogni” a mávos reality járat helyett! :)

Arky - 2014. 01. 14. 22:56

majdnem teljesen off kérdés: ha valaminek van második része akkor az már sorozat? Nem csak simán egy két részes tvfilm?

winnie - 2014. 01. 14. 23:03

akár így is mondhatjuk, hiszen a legtöbb minisorozat 2 részes. itt is 1. és 2. epizódként hivatkoznak a részekre. valahogy érdemes megkülönböztetni ezt a műfajt a szimpla one-off-tól. meg aztán nem egy ilyen “2 részesnek” van második szezonja, ld. a touch of cloth.

Reea - 2014. 01. 14. 23:05

Pont Sherlocknál kérdeztem, hogy van-e évad, ami 2 részes. Van. Viszont nem lehet évadnak tekinteni, ha nincs 2. Érdekes.
Holnap megnézem, már most érdekel, kit választott. :D

Sorisorifanfan - 2014. 01. 14. 23:57

VandaTheVampire kritikájával teljesen egyetértek! Ezeket a 2-3 részes miniket jobban szeretem egyszerre megnézni, nem elhúzva. Nagyon tetszett, szinte egy ültömben néztem végig. Örültem, amikor felfedeztem Olivia Colmant. Őt a Broadchurchben láttam először, ha jól emlékszem, ott is remekelt.
Jó a történet, a rendezés a színészek játéka is!

RolloJuve - 2014. 01. 15. 00:02

Évi 37 órát? Nincs ez elírva véletlenül? Ismerős aki Londonban tengődik szerintem hetente tölt ennyi időt ilyen-olyan tömegközlekedési eszközökön, na nem is irigylem… Magáról a sorozatról: Nem hiszem, hogy megnézem, pedig biztos jó, de egyszerűen a TWD annyira gyenge, hogy (minek nézem persze, 4×1 után kaszáltam csak…) nem tudnék olyan szereplőt mondani akit szívesen megnéznék másik sorozatban :/

VandaTheVampire - 2014. 01. 15. 00:55

Évente 37 nap, bocsesz, elírtam :)

Dark.Lion - 2014. 01. 15. 00:55

Annyira jól fogalmazol kedves VandaTheVampire, hogy megjött a kedvem a sorozathoz. Tisztára, mintha egy könyvet olvasnék. :)

Dark Energy - 2014. 01. 15. 08:05

Filmon-on néztem.
Nem szeretem az ilyesmit, de Morrissey, Smith és Colman miatt tuti nézős volt.

Rita - 2014. 01. 15. 11:45

Most vagyok túl az első részen, és imádom, annak ellenére, hogy a megcsalós történeteket nem tudom kedvelni/szeretni. Ebből a részből olyan báj és kedvesség sugárzott, hogy nem tudom a szereplőket elítélni. Kíváncsi vagyok, milyen módon folytatódik a viszony.

Reea - 2014. 01. 15. 13:09

Megnéztem, de folytattam volna még. Kicsit a feleséget is bemutathatták volna, de érdekesen van elmesélve a történet. :)

Ildi - 2014. 01. 15. 13:20

Két rész az már sorozatnak számít…
A kritika nagyon tetszett, a készítő nagyon szépen tud fogalmazni, gratulálok!

r.a. - 2014. 01. 15. 16:10

VandaTheVampire-nak ezer köszönet a remek feliratért

w! - 2014. 01. 16. 03:41

hatalmas élmény volt! köszi :)

Orionk - 2014. 01. 16. 16:44

Szia Vanda ! :)

Ez az első Sorozatjunkie írás, amit megköszönök. :)
Úgyhogy köszi szépen Vanda ! :)

Egyébként soha nem akadtam volna rá erre a sorozatra. Tetszik nagyon. Mindkét főszereplő jól meg lett választva.
David Morrissey -t egyébként is kedvelem.

Hogyan akadtok rá, ilyen kevésbe reklámozott sorozatokra ?

VandaTheVampire - 2014. 01. 17. 15:14

Nagyon kedves tőled Orionk :)
Kövesd a BBC One-t twitteren vagy facebook-on, ott elég sok infót találsz a friss, de nálunk nem, vagy csak későn vetített Original British Drama sorozatokról.

Bambusznád - 2014. 01. 19. 17:15

Köszönöm az írást és a fordítást is! :)
Örülök, hogy írtál róla az oldalon és ezáltal én is rátalálhattam erre a mini sorozatra.

Mindennap 6:30kor kelek, és ha nem is vonattal, de egy órát utazom a munkahelyre, és egy órát vissza, úgyhogy átérzem az ingázásból adódó fásultságot.

mata - 2014. 01. 21. 08:26

Vanda, köszi, hogy felhívtad a sorozatra a figyelmet és külön köszönet a fordításért. Csak ajánlani tudom mindenkinek, simán veri az ilyen-olyan romantikus filmeket.

jky - 2014. 02. 04. 22:54

Én is köszönöm a cikket, megnéztem és nagyon tetszett. Bár tényleg volt benne némi klisé, na meg nem is olyan téma, amit ne dolgoztak volna fel már sokszor, de mégis… olyan kedves, aranyos, drámai, szépen fényképezett, jól rendezett és a színészek is nagyon jók: Morrissey-nek jól állt ez a szerep (ellentétben a TWD-s kormányzóval), Sheridan Smith pedig nagyon bájos.

Szóval érdemes volt megnézni. :)

sherlock20 - 2014. 02. 14. 23:06

Jó volt ez, köszönöm az ajánlót!

Amy - 2014. 02. 18. 15:25

Kicsit OFF, de a nickből arra következtetek, hogy ugyanarról a VandaTheVampire-ről van szó.
A State of play-t miért csak a 4. részig fordítottad? Én megértem angol felirattal is így nekem igazából mindegy, csak kíváncsiságból kérdezem… :)

Amy - 2014. 02. 18. 15:28

Közben utánanéztem és láttam, hogy csak pár napja töltötted fel a 4. rész feliratát, így már érthető… Bocs az OFFért. :)

VandaTheVampire - 2014. 02. 19. 21:24

Igen, az én vagyok, folyamatban van a többi rész is :)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz