login |

The Fosters: folytatódott az 1. évad – írta Wind

2014. 01. 22. 17:20 - Írta: vendegblogger

8 hozzászólás | kategória: kritika,

Várakozással vegyes izgalommal vártam a The Fosters téli folytatását (pilotkritika itt). Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de rég volt már olyan sorozatom, ami ekkora hatással lett volna rám – nem túlzok, ha azt mondom, hogy az évad első felében nem volt olyan rész, amiben ne bőgtem el volna magam valamin. Így természetesen a zsebkendőt előkészítve ültem neki a folytatásnak.

Sajnos az előkészített zsebkendő száraz maradt. Talán túl magas elvárásokkal ültem le az új epizód elé? Vagy a készítők maguk sem voltak biztosak abban, hogy idáig eljutnak? A téli félévad premierje mindenesetre korántsem hozta azt az élményt, amit az előző részek bármelyike. A tovább mögött folytatom spoileresen.

Ott hagytuk el a Foster családot, hogy az anyukák az esküvőjük előtti meghitt pillanatban elmondják Callie-nek és Jude-nak, hogy örökbe akarják fogadni őket. Az esküvői partin viszont megtörténik az örökbefogadást akár el is lehetetlenítő csók Callie és leendő mostohatestvére, Brandon között. Előbbi így azt a döntést hozza, hogy Jude-ot a biztonságos otthonban hátrahagyva, korábbi barátjához, Wyatthez csapódva elmenekül a Fosters-házból.

A teljesen laposan induló folytatás középtávon sem lett erősebb, és a végére is csak a kötelező „cliffhangeres” eszközzel tudták a figyelmemet felkelteni. A középpontban végig Callie szökése volt, aki nem csak hazulról szokott meg, hanem később az anyukáknak a helyüket eláruló Wyatt-től is, hogy egy kisvárosban hirtelen ötlettől vezérelve egy prostitól kölcsönkért telefonon felhívja a börtönt, ahová az apja annak idején bekerült. Mint kiderül, apuka 1 évvel ezelőtt szabadult.

Az epizódban sajnos szinte minden történés megjósolható volt, egy-egy jól kitalált eredeti jelenetet, mint az út mellé kirakott borospoharakat; agyonütött egy-egy sablonos, például amikor Callie álmában átölelte Wyattet.

Sajnos szintén nem jelent meg Teri Polo egyébként máskor csodálatos arcjátéka, és a Brandont játszó David Lambert is olyan arccal vallotta be, hogy szerelmes, mintha a fogát húznák. Kellemes volt viszont Danny Nucci teljesen összezavarodott apuka alakítása, aki az anyukák távollétében próbálja betölteni a családfő szerepét több-kevesebb sikerrel.

Egyelőre biztosan folytatom a sorozatot, és azért nagyon remélem, idővel nem marad száraz az a zsepi. Legfeljebb továbbra is minden alkalommal meghatódom, mikor látom, hogy részenként felcserélve írják ki az alkotók, Peter Paige és Bradley Bredeweg nevét.

8 hozzászólás Ne habozz!

Lizzy - 2014. 01. 22. 19:17

Teljesen egyetértek ezzel az írással. Nekem is ugyanez volt az érzésem a 11. rész megnézése után. Valami nagyon hiányzott, ami az első 10 részben még megvolt. Lehet túl nagyok voltak az én elvárásim is, de ez az első 10 rész miatt lehetett, így minimum annyit vártam volna a folytatástól is.
Remélem, hogy a folytatásban túllendülnek ezen és visszatér a megszokott színvonal, de mindenesetre maradok, az nem kérdés.

harmony30 - 2014. 01. 22. 20:44

Nekem eddig sem volt akkora kedvenc ez a sorozat, néztem mert egynek elmegy. Nem is voltak nagy elvárásaim a folytatást illetően, egyelőre nézem, de a sok egyéb kiváló sorozat mellett lehet,hogy szép lassan ki fog kopni. Gondolkodtam,hogy mi is a bajom vele, azon túl,hogy történetileg igazából semmi extra, családi sorozat, ok. Aztán rájöttem, hogy az a legnagyobb bajom,hogy igazából egyik karaktert sem kedvelem. Egy szereplő sincs akinek a sorsa alakulása igazán érdekelne, akivel igazán szimpatizálnék, a két anyuka kifejezetten idegesítő. Na mindegy, egy-két részt még adok neki aztán lehet,hogy ez lesz a harmadik olyan sorozat életemben amire lecsap a kasza az Under the dome és a Hemlock grove után.

Silas - 2014. 01. 23. 01:48

jé.. az első képen a hölgy (sötétbőrű) az a The Originals Sabine-ja.. :D

madarles - 2014. 01. 23. 12:07

nem tudom ti hogy vagytok vele de szerintem az utolsó jelenet (Callie csokit töm az arcába és üdítőt iszik) az évtized leggázabb jelenete volt. Ever. :DDD Emiatt én már csak egy részt adok neki, ha nem győz meg akkor csá.

Wind - 2014. 01. 23. 18:02

Nálam az egyetlen jelenet, ami az első 10 rész színvonalát hozta, az a reggeli készülődés volt, ahogyan az apuka próbált mindenki kedvében járni. Pont a nagycsaládos életérzés miatt ragadtam le a sorozatnál, és ez az, ami nekem hiányzott most, és csak ebben a jelenetben találtam meg.

Én még nem tudom, hogy gáznak találjam-e a csokis részt, attól függ, hogyan lesz a következő részben megmagyarázva (még nem láttam).

Wind - 2014. 01. 23. 22:27

Ja, és meg akartam kérdezni: van arra valami bevett magyar kifejezés, hogy foster brother? A mostoha testvér szerintem nem igazán takarja ezt a kifejezést, és a nevelő testvér elég idétlenül hangzik.

MaHolnap - 2014. 02. 02. 14:36

Wind: szerintem nincs erre nekünk kifejezésünk. A lelenc testvér jut még eszembe, de ez is elég suta, pláne, hogy a lelenc szó olyan ‘régies’ – legalábbis nekem.

Nekem az a gondom a sorozattal, hogy a sorozat utóbbi részei a Callie-Brandon közötti kapcsolat, szerelem miatti problémáról szólnak.
És én nem értem, hogy mi a probléma ezzel?

Ha Callie összejönne egy fiúval a szomszéd házból, a szomszéd utcából vagy a város másik végéből, az mivel lenne jobb?
Hisz Brandon ugyanúgy ‘idegen’, mint bármely más fiú mondjuk az iskolából, vagy akivel az utcán összefut. Alig pár hete ismeri ugye.

Korban is összeillenek, nincs köztük semmi vérségi kapcsolat. Akkor mi is a gond?

Az adoptálás persze gond lehet, mert akkor jogilag testvérek lesznek és akkor tiltott a kapcsolat köztük tényleg, de akkor ne legyen adoptálás és kész, Illetve adoptáják csak az öccsét.

De különben ez az adoptálás dolog is érdekes, hisz él az apjuk, és amíg az apjuk él és formálisan le nem mondott róluk, addig nem adoptálhatók. Az, hogy nem törődik velük, nem keresi őket az apjuk, nem elég az adoptáláshoz. Legalábbis nálunk így van, de valószínűleg Amerikában is hasonló a jogi helyzet.

Wind - 2014. 02. 13. 23:57

Amerikában teljesen más a jogi helyzet mint nálunk, ott sokkal jobban előtérbe van helyezve az, hogy a gyereknek mindenképpen jó legyen, nem az, hogy a szülőnek mi lenne jó. Sokkal inkább a gyerek érdekeit képviselik.

Amúgy most végre azt látom, hogy a 15. résszel kezdenek visszakapaszkodni arra a szintre, ami az első 10-et képviselte. Remélem, marad így a végéig.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz