login |

Death Comes to Pemberley – írta yeeeyha

2014. 01. 28. 15:01 - Írta: vendegblogger

22 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika, minisorozat,

Jane Austen csupán hat regényt (és némi töredéket) írt élete során, de a mai napig kedvelt téma regényeinek folytatása, újragondolása és adaptálása, legtöbbször könyvként, néha sorozatként. Legnépszerűbb műve a Büszkeség és balítélet, a legtöbb feldolgozás is ezt veszi alapul: a Lost in Austen című minisorozatban (előzetes) például egy jelenkori Mr. Darcy-rajongó kerül bele a regénybe, sok bonyodalmat okozva.

Könyvek terén a legkreatívabb talán a zombis feldolgozás, amelyben a Bennett lányok a The Walking Dead legtöbb szereplőjét megszégyenítő ügyességgel irtják a zombikat. P. D. James regénye, a Death Comes to Pemberley – magyarul a Halál jár Pemberley-ben címmel jelent meg – a bűnügyi krimit vonta össze a Büszkeség és balítélettel.

A folytatásokról sajnos nem vagyok túl jó véleménnyel, de az átívelős krimik egyre közelebb állnak hozzám, ezért mikor kijött a promó, egyből lelkes lettem a sorozatot illetően, bár a könyvet még nem olvastam. Úgy gondoltam, hogy biztos van annak oka, hogy pont ezt a könyvet adaptálja a BBC, mely szerintem a kosztümös drámáival alkotja a legjobbakat (elég csak az Austen-adaptációira gondolni). Ráadásul minisorozatról van szó, három 1 órás részből áll az egész, így ha még rossz is lenne, se lenne hatalmas időpocsékolás.

Hat év telt el a Büszkeség és balítélet befejezése óta, Elizabeth és Darcy boldog házasok, van egy fiuk és életüket leköti Pemberley és a vele járó feladatok. Nagy a sürgés-forgás a kastélyban, bálra készülnek, mindenki keze alatt ég a munka, a személyzet közül rögtön ki is emelik a később is jelentős szerepet játszó szereplőket.

Mindeközben Wickham, Lydia és egy bizonyos Denny kapitány titokban Pemberley-be készül. Wickham miatt nem szívesen látott vendégek, de mégis úgy döntenek, hogy meglepik őket a bálon. Az 1×01 első 20-25 perce a hangulatra erősít rá: szebbnél szebb képekkel bombáznak minket Pemberley-ről és a birtokon levő erdőről, viszontlátjuk és megismerjük a szereplőket, lassan kibontakoznak a köztük levő viszonyok.

Aztán megérkezik a hisztérikus Lydia és hirtelen felgyorsulnak az események. Az első rész legjobb jelenete a kutatás az erdőben; nem azért, mert olyan sok lenne a lehetőségek tárháza, hogy mi is történt, hiszen nyilvánvaló a nézőnek, hogy kell ott lennie egy hullának és az is, hogy ki az, de egyszerűen jó hátteret ad a sötét erdő és érezhető a feszültség a szereplőkön.

A 2. rész nagy része a nyomozást és a találgatásokat öleli fel, Sir Selwyn rendőrbíró nyomoz, újabb szálak és titkok jelennek meg. Ebből a részből a békebíróságon játszódó jelenetet tudnám kiemelni, érdekes a kontraszt az akkori és a mai jogi eljárások között, főleg ha jogi drámát is néz az ember. Nagy a káosz, sok az ember, az esküdtek kicsinyke humoros jelenete fogja össze az egészet.

Az utolsó részre marad a szálak összekapcsolása és megoldása, a bírósági tárgyalás és végül mindenre fény derül. Maga a bűntény megoldása nekem tetszett – nehéz spoilermentesen beszélni róla, de annyit elmondhatok, hogy meglepett a dolog magyarázata, és pacsi a készítőknek, hogy a megoldás minden momentumát bemutatták jóval előtte és így magyarázatot kapott minden történetszál. A végső, utolsó utáni pillanatig való elhúzás sem zavart annyira, mert végül az egyik legjobb jelenetet produkálta.

A tovább mögött összegzem a meglátásaimat – spoilerek nélkül.

A készítők jól megragadták a kort és a szereplőket, a legtöbb Büszkeség és balítélet szereplő visszatért – Elizabeth és Darcy, Mr. és Mrs. Bennett, Georgiana, Lydia és Wickham, Fitzwilliam ezredes, Lady Catherine de Bourgh, Jane egy rövid szereplés erejéig – és nem csupán névleg, kétdimenziósan, hanem ténylegesen, hűen karaktereikhez.

Maga az átívelő krimi szál annyiban furcsa, hogy az áldozatról alig tudunk meg valamit. A legtöbb (általam látott) átívelős krimi elég szépen rámegy az áldozat karaktermélyítésére, milyen ember volt, mi történt vele a múltban, itt viszont semmi ilyesmi nincs. Maga a nyomozás menete, a szereplők gondolkodása és szemlélete, a válaszok keresése teszi érdekessé a főszálat. Hiszünk-e Wickham ártatlanságában? Mi lehet az indíték? Hogy kapcsolódnak egymáshoz a szereplők az ügyben?

Emellett több mellékszál is van: az egyik például Darcy és Elizabeth kapcsolata, a köztük levő konfliktus leír egy egész ívet a három rész alatt, a készítők nagyon jól megragadták a jellemüket, néhány flashback formájában a Büszkeség és balítéletből is kapunk egy-két jelenetet.

Georgiana Darcy romantikus szálat kap (ebben az egyben eddig minden könyves folytatás megegyezik), de csak a háttérben, minden szirupos felhang nélkül. Az intéző családjának szála még kiemelendő, az végig sok meglepetést okozott.

A zene egész végig nagyon jól illett a részek alá, és elég szép volt ahhoz, hogy felfigyeljek rá, főleg az utolsó részben. A fényképezés gyönyörű, azt hittem a Downton Abbey-t e téren nem lehet felülmúlni, de sikerült. Pemberley csodálatos kívül és belül, az események fontos helyszíne, az erdő is bámulatos; egy-egy jelenetsor között gyakorta volt tájkép az átvezetés és a szereplők a környezethez híven színes holmikat hordanak, ritka a fekete szín.

A hangulat kulcskifejezése a mindenből egy picit, még a humor is befért itt-ott. A feszes tempó nem jellemző a részekre, csak bizonyos jelenetekre. Nem mondanám unalmasnak, de néha azért vontatott volt. Ettől függetlenül nem tartom soknak a 3 részt, mert ennyi kellett áldozni a történetre és szereplőkre.

Kifejezetten rosszat egy színészre sem tudok mondani, a legtöbben azonnal jó választásnak tűntek, Matthew Rhys mint Darcy remek döntés volt. Anna Maxwell Martin felől voltak fenntartásaim, mert bár remek színésznőnek tartom, aki mellékszerepben (Észak és Dél) és főszerepben (Pusztaház örökösei) is briliánsan megállja a helyét, kezdetben nekem nem volt túl Lizzys. Végül ő lett az egyik legjobb része az egész castingnak és remek párost alkottak Matthew Rhys-sal, meg volt az a kémia, ami a legfontosabb a sorozatos pároknál.

Kiemelném még Jenna Coleman-t, aki egy igazi pofozni valóan idegesítő Lydiát alakított, és ez a legnagyobb dicséret, pluszban pedig még arra is képes volt, hogy ebből a szerepből megvillantsa olykor a komoly Lydiát is.

Összességében jó volt a Death Comes to Pemberley, mint átívelős krimi a lassabb vonulatot képviseli, de így is remek szórakozást nyújtott és jó volt újra Austen világában időzni. Austen rajongóknak kötelező, többieknek bátran ajánlott. 7/10.

22 hozzászólás Ne habozz!

montanosz - 2014. 01. 28. 15:20

Én darának szántam, remek volt, A kritika is megállja helyét, kb ennyire pontoznám))

fehércipő - 2014. 01. 28. 15:37

Nagyon szórakoztató volt, minden előítéletem ellenére (nem szeretemaz ilyen továbbírásokat). Egy valamiben nem értek egyet a kritikával, szerintem Darcy jellemábrázolásán lehetett volna még csiszolni, itt inkább türelmetlen ideges típusnak tűnt, mint túlságosan zárkózottnak.

Henry - 2014. 01. 28. 16:01

Nahát, kb 10 perccel azután, hogy kiolvastam a könyvet, ránézek a sorozatjunkie-ra, erre itt a kritika a sorozatról. :)
Köszi egyébként, tetszik amit írtál róla, most rögtön meg is nézem! Remélem Nekem is bejön majd.

sehrezad - 2014. 01. 28. 16:04

Még csak két részt láttam, és így a kritikát is kb. a feléig olvastam el, de eddig Darcy figurája sok kívánnivalót hagy számomra, valahogy üres a karakter, nincs mélysége (ebben a színész is ludas). Elizabeth kb. az ellenkezője.
Nem nagyon tudom eldönteni, mi érdekel benne jobban, a krimi szál vagy a BB fanfiction jelleg – de sajnos úgy is fogalmazhatnék, nem tudom eldönteni, melyik érdekel kevésbé… Nem véletlen, hogy még várat magára az utolsó rész. Most újra kíváncsi lettem, befejezem, és aztán a kritikát is.

Lemoni - 2014. 01. 28. 16:29

Nekem picit csalódás volt. Pemberley még mindig lenyűgöző, a történet a kiszámíthatóság ellenére megállta a helyét. A két főszereplő viszont szerintem rossz döntés volt. Sajnos, M.Rhys nagyon teszefosza Darcy, tudom, nem lehet mindenki Colin Firth, de lehetett volna jobbat választani most, akár Matthew Macfadyent pl., aki pont hozzá is korosodott a korábbi karakteréhez. Elisabeth még Darcy-nál is nagyobb tévedés, nekem nagyon ‘leharcolt munkásnő’ külseje volt, semmi úri finomság, kecs, kellem. Lydia és Wickham teljesen ellopta a show-t előlük. És Georgiana helyében én Fitzwilliamet választottam volna, de ez már tényleg csak ízlés kérdése. Off, a Moonfleet-et nézte valaki, szintén karácsony környékén volt. Na, az picivel jobban tetszett nekem, pedig az sem volt tökéletes :)

Ancsa - 2014. 01. 28. 16:37

Köszi szépen az írást!!
Nekem nagyon bejött ez a három rész, a végén rendesen lerágtam a körmöm :)
Anna Maxwell Martin közel sem egy Jennifer Ehle, viszont az Észak és Dél miatt én nagyon kedveltem, úgyhogy simán elfogadtam a szerepben. A többiekkel sem volt gond, a Lydiát megformáló színésznő játéka nekem is kifejezetten tetszett.

Az megvan, hogy a Fitzwilliam ezredest alakító színész az eredeti sorozatban is játszott, ám csak egy szimpla katonát néhány vágókép erejéig?

ayren - 2014. 01. 28. 16:56

Lemonival értek egyet: szerintem katasztrofális volt a casting a két főszereplőt illetően. Oké, hogy mindenkibe beleégett Jennifer Ehle és Colin Firth, tehát a mérce magas, de könyörgöm, muszáj volt egy ilyen csúnyácska, vézna, penészvirág színésznőt választani az élettől kirobbanó, és legalábbis csinos Elizabeth Bennett szerepére? A színész játékára egy rossz szavam sincs, de olyan ordító az ellentét az Austen által leírt karakter és közte, hogy egyszerűen képtelen voltam elfogadni őt Lizzie-ként. Matthew Rhys dettó rossz választás: a színésznek annyira puha, jellegtelen, erőtlen vonásai vannak, hogy abszolút nem tudtam elhinni, hogy ő lenne az erős akaratú, határozott, szenvedélyes Darcy 6 év múlva. Inkább csak egy, a felelősségbe belefáradt családfőt láttam a vásznon.

A képek, a környezet, az enteriőr viszont vitt mindent nálam, fertelmes anglománként imádom a BBC kosztümös sorozatait, szóval, a látvány az tényleg szép volt. :)

anikros - 2014. 01. 28. 16:59

Nagyon nem értek egyet a kritikával. A krimi abszolút kiszámítható volt, rögtön tudtam ki a gyilkos amint a gyilkosság után láttam azt a szereplőt.

A legnagyobb hibának azt tartom, hogy Elisabeth nem volt Elisabeth, hanem Elinor, Anna Maxwell Martin sokszor még a gesztusaiban is Emma Thompson Elinor Dashwoodját idézte fel.

Számomra nagy csalódás volt.

Jenna Coleman Lydiája volt a kivétel.

gromit - 2014. 01. 28. 17:49

A krimi része nem volt erős, én is rögtön tudtam, nem csak a tettes, hanem a “miért” is eléggé adta magát, bár nyilván nem tudhattam minden részletet, hogy azért ne legyen teljes az unalom.

A főszereplőválasztás eléggé mellé ment, persze tényleg nehéz Jennifer Ehle és Colin Firth nyomdokaiba lépni bárkinek is, de még csak a közelébe se. Mindkettő eléggé életunt és egymást-is-elunt hétköznapi pár, Lizzie nem volt Lizzie, Darcy nem volt Darcy. (és azt hiszem nem csak azért, mert épp egy Americans-dara közepén néztem ezt végig. ott nincs Matthew Rhysszel, itt viszont nem jött be).

Lydiát párszor én is le akartam volna csapni, de azt hiszem, ez ebben az esetben bók, h jól sikerült az alakítás :)

Összességében nem volt azért rossz, de igazából jó se. Szép, de nem karakteres. Többet vártam.

gromit - 2014. 01. 28. 17:51

á, a zárójelből kimaradt egy szó, gyorsabban fogalmazok fejben, mint pötyögök :)

az Americansben nincs semmi bajom Matthew Rhysszel, itt viszont nem jött be

bettygirl - 2014. 01. 28. 18:00

Nekem tetszett a sorozat, a lehetségekhez mérten próbált hű maradni az eredeti sztorihoz, és szerintem a jellemükhöz annyi pluszt adott hozzá amennyi 6 év boldog házasság után elvárható.
A szereposztást illetően nekem egyedül Lizzy-vel volt bajom, tényleg “leharcolt munkásnő” kinézete volt, a többiek viszont jól hozták a szerepüket.
Mindenkinek ajánlom, aki szereti Austent, nem hozott rá szégyent szerintem.

Dark Energy - 2014. 01. 28. 18:01

A casting nagyon rendben volt, nem csalódtam.
Jenna Coleman-tól a legjobb Lydia-t kaptuk eddig, szerintem.
Matthew Rhys nagyon jó választás volt, Anna Maxwell Martin-t viszont szoknom kellett.
A három rész alatt egy percre sem éreztem, hogy hasonlítanom kéne a klasszikus, mai napig felejthetetlen 1993-as verzióhoz és emiatt jár hatalmas piros pont az egész cast-nak.

Dark Energy - 2014. 01. 28. 18:01

1995-ös, verzió, bocsi.

Pudli - 2014. 01. 28. 19:26

Összességében egyet értek a kritikával, de nekem a könyv is és a sorozat is kissé vontatott volt. A szereplők, fényképezés, zene… tetszett, kicsit izgalmasabbat vártam, egyébként jó volt.

Pudli - 2014. 01. 28. 19:32

Azt elfelejtettem, hogy Jenna Coleman tényleg zseniális volt.

sehrezad - 2014. 01. 29. 00:34

Én megvédeném Elizabetht azzal együtt, hogy egyetértek azzal, hogy olyan, amilyennek leírtátok, és az nem olyan, amilyet várnánk – de épp ez benne a remek :) Hogy nem egy örökké mosolygó Ehle vagy egy szúrósan néző, virágzó Knightley. Ez a karakter meg volt töltve élettel, kétségekkel – Lizzyből Elinor lett, ez számomra egy érdekfeszítő fordulat.
(Darcy karaktere ellenben semmilyen – ez a különbség.)

Dor Ka - 2014. 01. 29. 11:33

uh, ez már le is ment? lementettem anno a kedvencek közé, de akkor itt az idő, h. megnézzem!:) (bár a könyvre is kíváncsi vagyok, lehet azzal kellene kezdenem)

Reea - 2014. 01. 29. 20:09

Köszi, megnézem:)

toxigen - 2014. 02. 18. 19:28

Én is köszi,ma megnéztem és tetszett!

sann - 2014. 07. 18. 13:12

Már biztos nem olvassa senki, de nekem is nagyon tetszett a film és a kritika is, bátran ajánlom mindenkinek aki szereti az ilyen típusú filmeket.

dodo - 2014. 08. 26. 20:02

Szerintem Anna Maxwell Martin nem penészvirág, csak egy nő, aki túl van már a legszebb évein (a Becoming Jane-ben például kimondottan porcelánbaba arca volt még), és ez igaz Lizzie-re is – egy harminc körüli családanyáról van szó, aki egy hatalmas háztartást vezet hat éve egy hihetetlenül gazdag és rangos férfi feleségeként, így nem maradhatott a szenvedélyes, nyílt lány, meg kellett tanulnia visszafogni magát, ha leszólják, és előbb gondolkodni, aztán beszélni. Az kétségtelen, hogy itt elég depressziós karakter, de ha az első 20 percet nézzük, akkor még tényleg egy vidám, kicsit beszólogatós kapcsolatot látunk tőle és Darcy-tól, utána meg a világ legoptimistább embere sem találna sok indokot a mosolygásra: a sógorát gyilkossággal vádolják, ami a családja hírnevét fenyegeti, így pedig saját és szerettei jövőjét. Hát meg SPOILER az rendben van, hogy a válás annyira nem opció, de amiket Darcy a fejéhez vág, az sem éppen kellemes.

Kata Kata - 2017. 03. 02. 15:06

A Lizzyt játszó színésznővel csak annyi a baj, hogy kiöregedett Lizzy szerepéből, és hiába játszik jól, ez kegyetlenül illúzió romboló!

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz