login |

Rake (az ausztrál verzió) – írta gromit

2014. 02. 14. 19:36 - Írta: vendegblogger

10 hozzászólás | kategória: Ausztrália megmutatja, kritika,

I care about the law. It’s justice I don’t give a toss about.

Nemrég indult el Amerikában Greg Kinnear főszereplésével a Rake című jogi sorozat, ami alapjaiban egy ausztrál széria feldolgozása. Én most az eredeti sorozatról fogok írni azoknak, akiknek bejött az amerikai változat és kíváncsiak a hátterére, és azoknak, akiknek nem jön be az a változat és/vagy Kinnear, de nyitottak egy különös, fanyar humorú, karakterközpontú jogi drámára, és nem félnek az ausztrál akcentustól.

(Megpróbálok majd egy kis összehasonlítást is rögtönözni, de az amerikai Rake ismerete nem feltétlenül szükséges.)

A Rake szokatlan hangzású Kék Duna-keringős főcíme rögtön meg is alapozza a hangulatot, de persze óhatatlanul felmerül a nézőben, hogy ez mégis mi a fene lesz. Elsőre legtöbbünknek valószínűleg a cím se segít. Habár olyan címszereplők után, mint House vagy Castle már meg se lepődnénk egy “Gereblyén” se, főleg, hogy a lehetséges név viselője elég nagy “szerszám” tud lenni, de itt nem erről van szó.

A rake szó másik jelentésében az angol restauráció időszakában (a 17. század végén) népszerűvé vált színpadi karaktertípusra utal. A Rake italozó, kártyázó, nőcsábász, szellemes, de lezüllött egyén, aki többnyire nem is tér jó útra (a korabeli királyi udvar nemesei “élőben” is játszották a karaktert). Magyarul ez a duhaj, korhely, léha, léhűtő vagy valami nagyon hasonló.

(Ha akad itt irodalmár, elárulhatná, van-e erre a szereptípusra bevett magyar elnevezés. Nekem ugyan nem sikerült kiderítenem, de ahogy az udvari bolond meg bonviván közismert kifejezések, erre is lehet hogy van amúgy már szokásos.)

A Rake az amerikai verziót is jegyző Peter Duncan és a főszerepet is játszó Richard Roxburgh ötletéből származik, amit egy különc sydneyi ügyvéd bevonásával alakítottak sorozattá — a figurának még ha lazán is, de van valós alapja. Richard Roxburgh-t mifelénk leginkább pár hollywoodi filmből lehet ismerni (Mission Impossible II, Moulin Rouge, Van Helsing), de volt már BBC-adaptációban Sherlock Holmes is (A sátán kutyája). Hazájában, Ausztráliában számos filmes és tévés szerep mellett előszeretettel játszik színházban, gondolom emiatt is a sok irodalmi utalás a címtől kezdve Byron- és Shakespeare-idézetekig.

Az egész sorozat jellemzően intelligens, de nem fennhéjázó, a klasszikusok is mind fricskát kapnak (Byron például egy “bugger me, he was good!” méltatást, a pilot végefőcímében pedig Ravel Bolerója egy iskolai zenekar első próbájáról hangzik fel, ahogy épp akkor sikerült).

Főhősünk Cleaver Greene briliáns ügyvéd Sydney-ben, akire remekül ráillik a Rake jelző. A reménytelen ügyek ügyvédje, védencei 90%-a tuti bűnös (saját maga szerint is, bármit is állítanak ügyfelei), de még így is ügyei több mint felét nyerésre hozza ki. Független jogász, de még saját irodája sincs, titkárnője mindig naprakész, hogy melyik kolléga mikor van épp szabadságon, kinek az irodájában lehet átmenetileg csövezni.

Védencei nem annyira érdeklik, csak a jog és persze a tiszteletdíja, mert állandó pénzzavarral küzd. Kéne fizetni elvált feleségnek tartásdíjat és a gyereknek magániskolai tandíjat, miközben a bukmékere és különösen annak verőlegénye szorongatja (és néha figyelmeztetőleg elveri), de közben még élni is kell ugye. A szerencsejáték mellett az ital (akár drog is) és a nők (akár prosti is) se hiányozhatnak a Rake kedvenc időtöltései közül.

Egy ilyen előzetes leírásból nyilván sokan House-szerű karakterre számíthattak. Elhamarkodott következtetés lenne. Cleaver Greene ugyan önpusztító, de nem annyira zseni és egyáltalán nem is kerüli az embereket, inkább élvezi a társaságot, barátai is vannak, és tud ő sármos is lenni.

Sziporkázóan szellemes, nemcsak párbeszédekben, és humorforrásként sem csak egysorosokkal riposztol, hanem egész monológokat is le tud vágni, többnyire persze szarkazmussal átitatva. Mindezt leszámítva teljesen hétköznapi fickó, helyileg egy kis kávézó fölötti garzonban lakik, ami reggelizéshez nagyon praktikus. Jó, valójában nem teljesen hétköznapi a fickó.

Richard Roxburgh végig zseniálisan hozza a karaktert. Egyedül is képes lenne hátán vinni a sorozatot, de kapott maga mellé egy egész társulatot is. A mellékszereplők is mind remekül ki vannak találva, és nem is csak a főszereplővel való interakcióikban érdekesek, hanem önmagukban és egymás között is.

Adott a legjobb barát és ügyvéd kolléga Barnyard (Barney) és felesége Scarlet (Red), aki ügyész, tehát könnyen egymással szemben találhatják magukat. Ott van a korrupt legfőbb államügyész, aki évadtól függően barát vagy ellenség (két külön karakter), a volt feleség Wendy, akinek megvan a bosszúsága Cleaverrel és tinédzser fiukkal is. Meg az egyéb alvilági érdekeltségekkel bíró buki a feleségével és verőlegényével (nyilván utóbbival találkozunk mi, illetve Cleaver legtöbbször).

A kedvenc prosti Melissa (Missy), és egy kezdetben mitugrász adóügyi jogász Harry-sorry-David Potter, aki számomra az egyetlen ismert arc volt a mellékszereplők közül (Matt Day, ő is játszott A sátán kutyájában, ahol Roxburgh volt Holmes).

A sok karakter miatt elsőre kicsit nehézkesnek tűnhet a Rake, de hamar meg lehet őket szokni, megismerni viszont mindig csak amennyire az írók épp engedik. Szépen fel van építve egy évad, az állandó szereplők története szerializált, évadhatáron is átnyúlik, de nem kell megijedni, nem vált át szappanoperába.

Minden részben van heti ügy is, remek érzékkel felvezetve. Cleavernek többnyire bűnöst kell védenie, mint tudjuk, ráadásul némelyik eset elég elvetemült. Mondjuk úgy, korhatáros (bár gondolom a nyelvezete miatt a sorozat már eleve az, már ha az ausztrálok is kényesek a fuck-olásra), de persze vannak könnyedebb, könnyebben emészthető esetek is.

Mindez parádés vendégekkel van megtáomgatva: a pilotba Hugo Weaving ugrott be kannibálkodni, nagyszerű felütést adva a sorozatnak, és később is találkozhatunk nemzetközileg is ismert vendégekkel (Sam Neill, Rachel Griffiths, Toni Collette, Martin Henderson).

“The bar has been lowered” – mondta a sorozat szlogenje, de éppenséggel ellenkezőleg: elég magasra rakta a lécet. Az amerikai változatnak nem is sikerült átvinnie, hiába ugyanaz a showrunnerje. A sorozat alapkoncepciója is ugyanaz, de érezhetően tompább, és nem csak mert a nyelvezeten mindenképp finomítaniuk kellett, hogy országos csatornán mehessen.

Greg Kinnear Keegan Deane-jéről valahogy nehezen tudom elhinni, hogy olyan intelligens és olyan jó ügyvéd lenne, de Richard Roxburgh sokkal darkosabb és cinikusabb figurájához képest nyilván nem könnyű nem komolytalannak látszani (főleg azokkal a szemüvegekkel). Azért azt nem mondanám, hogy inkább illik rá az “udvari bolond” címke a szerepére, de az ausztrál Cleaver karakteresebb, az amerikai Keegan meg néha jobban tűnik simán lúzernek, mint léhűtőnek.

Keegan verbálisan se olyan erős, mint Cleaver, nekem hiányoznak a röpke monológok is. Szóval az amerikai címszerep még nem az igazi – de idővel még akár bele is rázódhat. Az alapfelállásban volt pár változtatás a neveken túl is, de ez többnyire csak a “kicsit furcsa” kategória annak, aki megszokta az eredeti szerepeket és eredeti szereplőket.

Néhány castingos lépésnél kicsit csóváltam azért a fejem, David Potter viszont szerintem eléggé félrement, amit még tetéztek is azzal, hogy külön elmagyarázták a Harry/David poént (és az ausztrál sorozaton running gag-ként végigvonuló eposzi jelző “Harry-sorry-David” el se hangzott, bár lehet, hogy még fog). Az eddigi ügyeik viszont számomra is újak és érdekesek voltak.

Amíg vártuk, hogy láthassuk végre az eredetileg pilotnak szánt részt az amerikai Rake-ből (ma hajnalban lement!), addig az ausztráloknál elindult a 3. évad — és ott folytatták, ahol abbahagyták. Minőségben, vendégtoborzásban (idén például Cate Blanchett lesz az egyik beugró), viszont történetben is.

A 3×01 a megelőző események folytatásaként eltér a szokásostól, előismeret nélkül nem a legjobb belépési pont – én a 2. szezonban fedeztem fel a Rake-et. Érdemes tehát először beiktatni egy darát szintrehozásnak, az eddigi két évad 8-8 részével ez nem is olyan sok. Cserébe látni lehet Richard Roxburgh élményszámba menő alakítását a saját magára szabott szerepben, és olyan szürreálisnak tűnő jelenetekkel lehet találkozni, mint gyerekzsúron lerészegedő nem polkorrekt bohóc, vagy amikor bíró, ügyész és ügyvéd együtt röhögnek egy botcsinálta terroristán, bizonyítékul szolgáló videót nézve a bíró szobájában. Priceless.

10 hozzászólás Ne habozz!

wildart - 2014. 02. 14. 20:06

(Esetleg pernahajder?Csak tippelek.)

Köszönöm az írást,remek kedvcsináló lett,ezek után biztosan teszek majd vele egy próbát!RR régóta nagy kedvenc.

freeezer - 2014. 02. 14. 20:17

dzsentri lesz az amire ti gondoltok :)

wildart - 2014. 02. 14. 20:48

freeezer:

az biztos nem!

:-)

Ghost - 2014. 02. 14. 21:19

Nálam az amerikai Rake egyetlen pozitívuma az volt, hogy rávettem magam egy House újranézésre,de az írás alapján adok egy esélyt az ausztrálnak is.

frs dia - 2014. 02. 15. 13:48

mindenkinek ajanlom, messze lehagyja az amerikait

Galván - 2014. 02. 15. 13:54

Nekem megjött a kedvem bár sanszos hogy azért a felirat majd kell :)
Ja és ezt leginkább a bohém szó írja le bár a mindent magában foglaló és mégis tökéletesen egyező szót nem biztos hogy meg lehet találni :)

FAbika - 2014. 02. 22. 02:24

Mérföldekkel veri az amerikait, ami egy kiherélt, idióta változata az eredetinek.
4-4 rész után, az US 3/10, az AU 8/10.

Norbi - 2014. 04. 25. 00:28

1,5 hét alatt daráltam le, valami eszméletlenül jó sorozat, csak ajánlani tudom, nagyon elborult helyenként, RR pedig zseniális, de persze a többi szereplőre se lehet panasz.
Amúgy az egyik 3. évados részben Budapestet is megemlítik pár másodpercre :)

gromit - 2016. 01. 05. 05:27

igen, tényleg, magyarul a bohém is valami hasonló, de a Rake talán előkelőbb figura (a bohém nálam inkább amolyan művészlélek)

ahogy jöttek végül a heti ügyek a 3. évadban, kiderült, h i, mért is voltak számomra is új ügyek az amerikai változatban, ii, mért kötötték ki, h az új amerikait nem lehet Ausztráliában 3. évadnál előbb bemutatni.
(egyébként szinte fölösleges volt, hiába ismertem már a szerencsejátékos anyuka esetet, az ausztrál történet csak annyi piciben tért el, hogy sokkal ütősebb lett az egész)

és idén jön a 4. évad. várós :)

Tanaka - 2016. 07. 17. 13:28

A bohém lesz a jo szo, nemtom mas irta-e

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz