login |

Pilot-mustra: Growing Up Fisher – 1×01

2014. 02. 25. 15:15 - Írta: winnie

3 hozzászólás | kategória: 2013/14, kritika, pilot-mustra,

Az About a Boy mellett (nekem sem jött be) az NBC másik midseason szitkomja is olimpiás felvezetéssel rajtolt el, hogy kedden a The Voice mögött landoljon – este kiderül, milyen nézettséggel. Annyiban frankón illik egymás mellé a két sorozat, hogy mindkettő az érzelmekre alapoz, azzal a különbséggel, hogy míg az About a Boy-ba nincs poén, itt akad néhány. De mintha abszolút nem a humoron lenne a hangsúly, inkább csak arra törekednek, hogy a néző jól érezze magát, hogy feelgood legyen, amit lát.

GROWING UP FISHER – 1×01 – 4,5/10

Ez persze mind szép és jó, de nem biztos, hogy elegendő lesz annak, aki nevetni akar egy komédián. Az alapok mindenesetre megvannak a röhögéshez, talán túlságosan is, ugyanis egy vak apuka által vezetett család nyilván ezer poénlehetőséget hordoz magában – az alantasabb fajtából.

Azonban a Growing Up Fisher abszolút nem az alantas poénokra fekteti a hangsúlyt, hanem mint mondtam inkább jó hangulatot és mosolygást kíván teremteni, s mindezt némiképp tanmesés köntösbe burkolják bele. Ki tudja, talán ez bejöhet sokaknak, mert nem erőltetik a vicceskedést, ezért a végeredmény sokkal természetesebb (még Anyu váratlan dolgai is), nem annyira szitkomos.

Az alapszitu annyiban hasonlíthat a The Goldbergs-éhez, hogy ez is a készítő személyes élményein alapul (tényleg vak az apja) és a sztorit a család legkisebb gyerekének felnőtt énje meséli számunkra (mondom, tanulság-veszély!), csak éppen Patton Oswalt helyett ezúttal Jason Bateman-t halljuk, és nem a 80-as években járunk, hanem tippre napjainkban, vagy mostanság.

És persze az is különbség, hogy míg Goldberg-ék klasszikus családot alkotnak, addig Fisher-ék válnak, Apu pedig elköltözik, ami mindenképp érdekes csavart jelent a tipikus családi szitkomos felállásban, ad egy keserédes alaphangot. Tippre inkább ezen a szálon is lesz a hangsúly, nem a vak-poénokon. (Amikkel kapcsolatban érdekesség, hogy nem a csetlés-botlás kerül előtérbe, hanem az, hogy a családfő rég együtt él az állapotával, ősprofin kezeli azt, sőt, még sikeresen titkolja is. Vagy titkolta.)

Nem nagyon tudok negatívumokról beszámolni, de valahol csalódás volt, amit láttam. Összességében van potenciál a sorozatban, de sajnos 20 perc alatt nem sikerült úgy bemutatni a karaktereket, hogy átéljem a közölni kívánt érzelmeket. Ha a következő két epizódban megszeretem a figurákat, akkor biztos, hogy maradni fogok, de a kevés és egyszerű poén és az, hogy JK Simmons szokás szerint remek, karaktere pedig hol magabiztos, hol elesett, nem fog itt tartani.

ui: A premier előtt kiszivárgott pilotban még az eredeti szereposztás van jelen, vagyis Jenna Elfman helyett Parker Posey és a végén a kislány is más (vagy csak a haján változtattak, meg a nadrágja hosszán). És érdekes módon egy-két poént megváltoztattak. A mostani vízmelltartó (nyilván nem ez a water bra) – pipa kombó eredetiben pipa-fogszabályzó.

3 hozzászólás Ne habozz!

bikkbakk - 2014. 02. 25. 19:37

ugyanez volt az érzésem, kedves, de kevés.

El-ahrairah - 2014. 02. 26. 01:25

Nekem nagyon bejött, végigmosolyogtam az egészet.
Kicsit ugyan kapkodós volt, de rengeteg potenciál van benne, és ha jobban lesz idejük kibontakozni a karaktereknek, akkor akár zseniálissá is kinőheti magát.
Nálam ez simán 7/10, mindenképpen nézni fogom.

crue - 2014. 03. 05. 21:02

Schillinger elég béna szerepeket kap manapság.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz