login |

Silent Witness: a 17. évad – írta Eloise

2014. 04. 09. 17:00 - Írta: vendegblogger

Szólj hozzá | kategória: Anglia lecsap, kritika,

Annak ellenére, hogy az előző évad végén távozott az utolsó szereplő is az eredeti “hármasból”, azt kell, hogy mondjam, hogy a Silent Witness visszatalált a gyökereihez. A történetek újra érdekesebbek lettek, kevesebb akcióval. Jobbak a párbeszédek és kevesebb a magánéleti dráma, leszámítva az évad utolsó részét, de erről majd később.

Az előző szezonok kapcsán gyakran éreztem, hogy a rendőrök szinte csak statisztálnak egyes történetekhez, most viszont már nem csak bábunak használták őket. Természetesen megjelentek új elemek és módszerek is. Ami nekem leginkább érdekes volt, az a keresőkutyák feltűnése, akik az egyik esetnél holttestet, egy másiknál drogot kutattak.

A legnagyobb változást mégis az új szereplő, Thomas Chamberlain (Richard Lintern) hozta, aki hihetetlen módon még Leonál is arrogánsabb és lekezelőbb olykor, de azért a készítők adtak az új vezetőnek néhány kedvesebb gesztust, hogy ne utáljuk meg teljesen. A múlt évad zárása után Nikki Alexander (Emilia Fox) maradt a legrégebben jelenlévő karakter, és elképzelhetőnek tartom, hogy emiatt változtattak a jellemén némileg. Sokkal komolyabb és határozottabb lett, persze nem teljes mértékben, hiszen az elég nagy fordulat lett volna.

A múlt évadban érkező Jack Hodgson (David Caves) és Clarissa (Liz Carr) egészíti még ki a csapatot. Jack-kel továbbra se tudok mit kezdeni, szerintem, rá férne némi finomítás, de lehet, hogy csak hiányzik nagyon Harry és a sármos viselkedése. Az egyetlen, amit szeretek Jack-ben az a Clarissával való kapcsolata.

Ebben az is közrejátszhat, hogy még mindig nagyon oda vagyok a másik új csatlakozótól. Clarissa nagyon jól megírt karakter, az őt játszó színésznő pedig zseniális. Nagyon szeretném többször látni, de gondolom, így is sokszor technikai nehézségekbe ütköznek, Liz Carr betegsége miatt. Hadd ejtsek néhány szót az egyes epizódokról is, némileg spoileresen a tovább mögött.

Az első duplar ész esete annyira nem volt érdekes, a hangsúly elsősorban az új főnök érkezésén volt és azon, hogy Nikkinek mennyire hiányzik Leo. Sikerült megtalálniuk az arany középutat a “tegyünk úgy, mintha nem történt volna semmi”, és a “drámázzunk hosszasan a történtek miatt” variációk között.

A következő két rész volt az évad kedvencem, sőt azt hiszem a top 10 Silent Witness-sztorik közé is bekerült. Ez többek között a vendégszínészként érkező, Michael Sochának köszönhető, aki a Being Humanben való szerepéhez hasonlóan, itt sem sokat beszél, mégis arcjátékával és mozdulataival remekül megszemélyesíti a háborúból hazajött, szerelmét nem rég elveszítő homoszexuális fiatal srácot.

Ezután kaptunk két nagyon komor, erdőben játszódó részt, vadászokkal, elrejtett holttestekkel, erőszakos apával és borzalmas gyerekkorral. Majd jött egy igazi dráma halott anyából eltávolított, majd eltűnt kisbabával.

Végül eljutottunk a záró kettőshöz, ami sajnos tele volt a szeplők magánéleti drámájával. Elsősorban Jack-nek adódtak gondjai a hirtelen a semmiből feltűnt testvérével, ami kezd az egyik legtöbbször előszedett „nem várt” fordulat lenni a sorozatokban. Lehet, hogy a Jack-kel szemben támasztott ellenszenvem miatt, de a záró részek tele lettek felesleges drámákkal, giccsekkel és következetlenségekkel.

A fentiek ellenére már most nagyon várom az új évadot. Eddig se gondolkoztam kaszáláson, de időnként megfordult a fejemben, hogy már nem az igazi a sorozat.

Összességében azonban ez az évad jól sikerült. Nem voltak felesleges akciók és brutalitás vagy iszonyatosan béna sztorik, viszont továbbra is nagyon jól választják meg a vendégszínészeket, a zenét és képi megjelenítést. Sikerült megőrizni a Silent Witness-hangulatot.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz