login |

The Tom and Jerry Show

2014. 04. 18. 21:00 - Írta: Casey Novak

35 hozzászólás | kategória: animáció, kritika, pilot-mustra, ,

Új Tom és Jerry-sorozat indult a Cartoon Networkön. Megpróbáltam nem hosszas értekezésbe fogni a Tom & Jerry történelmét illetően, de nem nagyon sikerült. Végül is a jelen megértéséhez szükséges a múlt ismerete, nem?  Ígérem a végén szóba kerül az aktuális sorozat is. Előzetesen annyit róla, hogy nem hoz szégyent a nagy elődökre.

Azt hiszem, szinte mindenki számára ismert fogalom a Tom és Jerry. Nekem gyerekkorom óta különösen kedves a két rajzfilmfigura, a mai napig elnézem őket bármilyen mennyiségben, és valószínűleg ezt a mániámat már nem növöm ki. Más meséket is szívesen nézek, a legjobb kikapcsolódás egy hosszú hét után, mikor végre nem valódi embereket látok, hanem aranyos figurákat, de a Tom és Jerry a csúcs, a kedvenc. És ha összességében nézem, „igazi” sorozatokkal egy mezőnyben is simán top 10-es.

A tovább mögött elmélkedek Jerry-ék eddigi sorsáról, majd a 2014-es feldolgozásról.

Az ikonikus macska és egér duó pályafutása 1940-ben vette kezdetét, William Hanna és Joseph Barbera munkásságának hála. Nekem “A” Tom és Jerry az első 114 rész, de a későbbi alkotók, Gene Deitch, majd Chuck Jones ideje alatt (’61-’67) is készült pár nagyszerű epizód.

Pedig Deitch csapatának nem volt egyszerű dolga, Hollywoodból Csehszlovákiába tették át a gyártás székhelyét, és alig pár oldalnyi sablont kaptak a rajzolók mintául a munkához. Meg is látszott azon a 13 részen, de a maguk a sztorik nem voltak annyira rosszak. Chuck Jones mind kinézetben, mind humorban a korábbi munkája, a Bolondos Dallamok (The Looney Tunes) felé közelítette az általa 1963-ban megöröklött Tom & Jerry-t, készített egy pár igencsak elrugaszkodott epizódot, és bár volt közöttük nagyon jó is, a korábbiakhoz hasonló sikereket már nem ért el velük.

A Hanna – Barbera-részek atmoszférája, kertvárosi környezete, hangulatos aláfestő zenéi, kiváló hangeffektjei miatt tulajdonképpen utánozhatatlanok, és lenyűgöző, hogy ezt a végtelenül egyszerű alapötletet – a macska kergeti az egeret – hányféleképpen lehet variálni, érdekessé és poénossá tenni.

Az eredeti széria sikerét meglovagolva számos újabb sorozat és film készült, de ezek közül csak keveset neveznék könnyű szívvel a „kánon” teljes jogú tagjának. A filmeket  most nem említem, mert túl sok van, és annyira nem is lényegesek, bár a Tom and Jerry Meet Sherlock Holmes-t nem bírom ki, hogy ne hozzam fel, pusztán csak a létezése miatt. A világ legjobb crossovere ever.

Sorozattal még a ’70-es években a Hanna-Barbera páros próbálkozott először, The Tom and Jerry Show néven, ami hiába az eredeti készítők munkája, a két főszereplőn kívül nem sok köze volt a kezdeti Tom & Jerry-hez, a köztük lévő macska-egér harc (hehe) helyett immár jó barátokként keveredtek különböző viccesnek szánt, de valójában inkább bugyuta helyzetekbe. És szegény Jerry-re adtak egy piros csokornyakkendőt.

De ezzel legalább könnyebb volt megkülönböztetni az eredeti sorozattól, egyszerűbb a nézőnek, ha nyakkendőt lát, elkapcsol. Nem is volt hosszú életű a show.

Mint ahogy a következő, az immár a Filmation Stúdió által készített The Tom and Jerry Comedy Show sem, ami engem leginkább a Gene Deitch-féle korszak stílusára emlékeztet leginkább, csak rosszabb annál. Ebben már újra csépelte egymást a két állatka, de úgy látszik, nem feltétlenül ez hiányzott ahhoz, hogy működjön a dolog, nem találták meg azt a pluszt, ami miatt élvezhető lett volna ez a sorozat.

A ’90-es években valamiért divatos,kötelező őrület, miszerint az összes mesekarakterből babát kell csinálni, sajnos elérte Tomot és Jerry-t is, így született a Tom & Jerry Kids, amiről… nem beszélnék. Még nem dolgoztam fel a traumát.

Így érkezünk el a Warner Bros. Animation-höz, akik 2006-ban vették elő újra a híres párost. A 26 részt megélt Tom and Jerry Tales már elég közel van ahhoz a színvonalhoz, amit az eredeti Hanna-Barbera részek produkáltak. Külön piros pont nekik, hogy az opening animációjában az egyik kedvenc régi részem – Designs on Jerry – elemeit használták fel. A rajzok szépek, a történetek aranyosak, és végre megint viccesek is, nem erőltetettek.

Idén pedig elindult a Warner Bros. második nekifutása, a ’75-ös sorozattal megegyező című The Tom and Jerry Show. Úgy látszik, régen volt már 2006, azóta még modernebbnek és letisztultabbnak kell lennie a rajzfilmeknek. Elérhetné már az animátorokat is a retró szele, vissza a kézzel rajzolt mesékkel!

Annyira friss és ropogós kinézete lett az új show-nak, hogy néha olyan, mint egy ovis kifestős könyv. A kontúrok nem elég hangsúlyosak, és ez valamiért nagyon idegesít. De legalább nem 3D-s.

A modernséggel egyébként nincs problémám, mert például a 2011-es Újabb Bolondos Dallamokat (The Looney Tunes Show) nagyon szerettem, pedig ott aztán okos telefontól kezdve minden volt. Tehát nem az a gond, hogy mikor játszódik a sztori, főleg, hogy a Tom & Jerry-ben ezt nagyon meg sem lehet állapítani, és úgyis minden rész más-más környezetbe fog kerülni, hanem az animáció stílusa túl minimalista nekem. És emellett néha nagyon gyors, kapkodó is. Egyet pislogok, és lemaradok három vizuális poénról.

Egyébként rosszat nem tudok mondani a sorozatról, az első rész két rövid kis története jó volt, változatosnak ígérkezik az évad, mint már említettem, mindig új helyen fognak játszódni a részek, és a helyszínekhez kötődnek majd az események.

Pacsi a kezdő zenéért, ami a klasszikus muzsika feldolgozása. De nem csak ezt „hasznosították újra az eredeti mesékből: Tom és Jerry kiáltásai, sikolyai bizony ismerősként csengenek. A többi, környezeti hangeffektet néha picit túlzásba viszik, de általában megtalálják velük a megfelelő, még elviselhető középutat.

Amit kevésbé szeretek, az a viszonylag sok beszélő karakter. A korábbi Warner Bros. szériában is több mellékszereplő fecsegett a kelleténél, pedig a legjobb sztorikat el lehet mesélni hang nélkül is. Legalább Tomék nem beszélnek. És ha már hangok: Tom és Spike, a kutya gazdáját Jason Alexander szólaltatja meg, az első rész második felében pedig Rachael MacFarlane adja hangját az egyik karakternek.

Összességében jó ez, az animációt meg kell szokni, és ennél már sokkal gyatrább próbálkozások is napvilágot láttak, a Warner Bros. Animation egész szép munkát végzett

Tom és Jerry 74 éve indultak világhódító útjukra, és még most is nagy lendülettel törnek előre. Jó, hogy az ifjú generáció megkapja a saját korának verzióját a leghíresebb macska-egér páros örök harcából, de ha egy mód van rá, ültessük le a kölköket az eredeti 161 rész elő, sőt, akár gyerek nélkül is nyugodtan lehet nosztalgiázni, ismétlés a tudás anyja.

Nézni fogom az új verziót? Naná. Tom és Jerry-ből sosem elég.

35 hozzászólás Ne habozz!

Flanker - 2014. 04. 18. 21:19

Nekem az egyik kedvenc Tom&Jerry részem a 007-es ügynök, amit Chuck Jones rendezett, az aknamezős lövöldözős részen a mai napig szétröhögöm magam..:)
Én szerettem a Tom&Jerry Show-t is, amit adtak itthon, talán a 90-es évek elején. Voltak jó részei, főleg a sportosok. A Robin Hood-os rész “vidám fickók” röhögése (és Bessenyei Ferenc mint Robin Hood hangja) örökre belém égett..:)

2SY - 2014. 04. 18. 21:28

Nagyon jó írás volt ennek hatására le is porolom a T&J-t

Platschu - 2014. 04. 18. 21:35

A négyes képből a bal alsó a legjobb Tom and Jerry. Néha a rajzok annyira nem tetszettek, de ez a klasszikus ábrázolás jött be leginkább. Emlékszem régen még VHS kazettán volt összegyűjtve pár rész. :)

Sok emlékezetes rész volt (pl. amikor Karácsonykor kimegy Tom érte és felmelegíti vagy amikor álmában meghal és könyörög a szerződés aláírásáért), de a csúcs a New Yorkos rész.
https://www.youtube.com/watch?v=H-rLKGC3BqE

Így is a nagyokos pszichológusok kitalálták, hogy a rajzfilm túl erőszakos és nem való gyerekeknek…

Platschu - 2014. 04. 18. 21:43

Ez az, amit kerestem az említett Mouse in Manhattan részből:

Jo Stafford & Tommy Dorsey Orch. – Manhattan Serenade
https://www.youtube.com/watch?v=Lu2qJNJ-Qc4

Jack Bauer - 2014. 04. 18. 21:49

Mindenképp meg fogom nézni, hiszen az elődökön nőttem fel. A Hanna – Barbera vonal valóban Looney Tunes-os kicsit, de én szerettem azokat is. A Platschu által linkelt rész nekem is az egyik kedvencem, minden pillanatára emlékeztem, jó volt megnézni.

A másik kiváló rész az, amikor a hűtőből megesznek mindent: https://www.youtube.com/watch?v=kr1qKeNG0bM

Jack Bauer - 2014. 04. 18. 21:50

Vagyis, amikor a hűtővel szórakoznak. Így helyes.

Malachi - 2014. 04. 18. 22:06

a legelső sorozatból nem tudnék választani, mind tökéletes szerintem. a kedvencem talán a The Cat Concerto, de kiemelkedő szinte mind. csodálatos hátterek, animáció, és a zene… hibátlan.

a Gene Deitich félét is szeretem, sőt abból a Sorry Safari az simán top10-es rész.

ámdeviszont, a legjobban a Chuck Jones féle nőtt a szívemhez. gyakorlatilag az összes rész sírva röhögős a mai napig. máshogyan jó, mint az első 114, de NAGYON jó. Bad Day at Cat Rock, Much Ado About Mouse, Jerry, Jerry, Quite Contrary, hehehe… hát igen.

ezeken kívül láttam még a Tom and Jerry Show-ból sokat, de az középszerű nekem, a többi meg nem érdekel igazán. ezeket az új képeket elnézve is az jut eszembe, hogy minek. mire nem elég az a 162 rész? egy gyerekkort ki lehetne húzni vele, apránként adagolva. :)

de köszi az írást, szerintem hamarosan megint tartunk majd egy maratont. :)

tobias88 - 2014. 04. 18. 22:19

Amúgy arról kb fogalmam sincs melyik a 40es meg a 66os rész, de a régiek jók ami azóta készült az nem. Ezen nem kell sokat agyalni :) 40es verzióban is vagy 3 féle képpen néz ki tom.

Aminél ez az intro, azok a legjobbak, évet nem tudok
https://www.youtube.com/watch?v=Nz61fODuu_s

jky - 2014. 04. 18. 23:02

Gyerekként szerettem, asszem a régebbi sorozatot láttam, mert most rákerestem arra az epizódra, amire emlékszem, amikor lefagyasztják a konyhát és korcsolyáznak. :)

https://www.youtube.com/watch?v=SJriLHERPUo

Meg valami zongorás epizód is rémlik, a billentyűkkel meg a zongora belsejében mászkál Jerry vagy ilyesmi… Ezer éve láttam, nem emlékszem túl sok mindenre. :)

Nem hiszem, hogy bepróbálom az újat, mert ma már nem kötne le, de annak azért örülök, hogy nem gagyi 3D-s vackot csináltak belőle.

Henry - 2014. 04. 18. 23:43

Én is imádtam a konyhában korcsolyázós részt. :)
Arra nagyon emlékszem!

pongi_ - 2014. 04. 19. 00:26

Nekem mindig az volt a legnagyobb meglepetés, amikor bekapcsoltam a tv-t és a film ment a tv-be. Már nem emlékszem miről szólt csak a kislány van meg, meg a dagadt kutya, de ha azt láttam mindig nagyon boldog lettem :)

Platschu - 2014. 04. 19. 01:30

Óóó rengeteg rész eszembe jutott még. A rút kiskacsás, a kölyök egeres, a madárfiókás, az oroszlános, a macskazenekaros, a randin Jerryt az asztalon pincérnek használó, illetve az említett komolyzenei, amikor Jerry minden zenészt eltüntet egy fűrésszel és szegény Tom már csak egyedül játszik. :D

Platschu - 2014. 04. 19. 01:44

Vagy ott volt az a rész, amikor Tom csinál egy marha bonyolult gépet, amikor minden fel- és lekapcsol mindent, erre a végén az ő fejére esik a súly, mert Jerry már rég átírta a tervrajzot. Ez annyira gonosz rész volt. Volt egy ehhez hasonló Sierra játék is, amiben szintén ilyen trükkös csapdákat kellett hétköznapi tárgyakból összerakni. :)

https://www.youtube.com/watch?v=gkT000WkdKc

zeon - 2014. 04. 19. 01:51

az eredetiből kb 40-50 rész még megvan vhs-en.
és még le is tudom játszani :)

Zizi - 2014. 04. 19. 02:07

nekem is a konyhában korcsolyázós a kedvencem, kiskoromban mindig arról ábrándoztam, hogy milyen jó lenne megcsinálni :D

amúgy én ezt az újat el elkezdtem nézni, de kb. 5-10 perc után kikapcsoltam. nekem pont nem tetszett, h ilyen modern és valahogy a történet sem volt vicces… pedig a régi részeket még mindig bármikor megnézem és szeretem.

Casey Novak - 2014. 04. 19. 04:15

Áh, a korcsolyás rész. Azóta szeretem Csajkovszkijt :)
Meg egyébként a komoly zenét. És első találkozásomat az operával is Tomnak köszönhetem. :)

@Platschu: Azt a csapdás részt említem is, ez a Designs on Jerry, nálam is nagy favorit!

De mindig bajba vagyok, mikor kedvencet akarok választani, mert általában az a kedvencem, ami épp eszembe jut.
Ú, a biliárdos! Vagy a tekés! Meg a kis elefántos, aminek a végén Jerry is elefántnak öltözik! Meg amikor a gazdasszony hozat Tom mellé egy másik macskát, de mindketten csak sziesztáznak és gitároznak!
Jaj meg mikor Jerry rokona, a varázsló egér látogatóba jön! És a párbajos rész!
És hosszas sorolás után rájövök, hogy tulajdonképpen mind az összes a kedvencem :)

Flanker - 2014. 04. 19. 05:30

És persze az örök kedvenc baráti köreimben, a country zenész rokon látogatása, a macskabajusz gitárhúrral. Na ott a végpoén.. :D

Platschu - 2014. 04. 19. 08:33

Hiánypótló volt ez a bejegyzés. :)

Ami még külön kiemelendő, azok a zene és a hangeffektek. Európában tombol a háború, míg ők 1941-ben olyan zenéket és effekteket rittyentettek a rajzfilm alá, hogy még ma is karakteres mindegyik. Nem is kell beszélniük a szereplőknek, mert a zene mindent elmesél. Szóval szép kis sorozat is. ;)

Karácsonyi rész :
http://www.youtube.com/watch?v=qZhaRb6k0fQ
Még ki is támasztja neki a postaláda bedobót, aztán a bűntudat miatt kimegy hozzá. Ez olyan szép. :)

Platschu - 2014. 04. 19. 08:41

http://www.youtube.com/watch?v=VT2llVyPmHg

Ezt még fájdalmas nézni, ahogy rávágja a billentyűvédőt az ujjaira. :P

http://www.youtube.com/watch?v=phMlUGxW2pA

Ez pedig az említett másik koncertes rész. :)

Sunsetjoy - 2014. 04. 19. 08:43

Pontosan ez az, hogy a klasszikus komolyzene és az opera (néha meg a country és a blues/swing (Tom és barátai jammelése) is) ott és ott van a részekben, ahogy ugye pl. a korszak Amerikája is hallgatta ezeket a stílusokat.

A Cat concerto (amikor Jerry a zongorában lakik) részről (1947): Tom Liszt Ferenc második rapszódiáját játssza.

És bár ugyanabban az évben ugyanezzel a történettel és zenei alappal Tapsi Hapsi története is kapott egy ilyen részt Rhapsody Rabbit címmel- végül a Cat Concerto kapott Oscart rajzfilm kategóriában…

Sunsetjoy - 2014. 04. 19. 08:48

Platschu: Ja, a zenével elért hanghatások olyan tökéletesnek hatnak, hogy a való életben is már-már ilyen effekteket képzeltünk történések alá.

Próbáljatok egyet némán megnézni! Aláképzelitek-e a hangokat, illetve ha nem, mennyire élvezhető! :D

Ecurb - 2014. 04. 19. 09:09

Ez a kontúrnélküliség eléggé szörnyűnek tűnik…
A mese közben játszott zene milyen?

Casey Novak - 2014. 04. 19. 09:46

@Ecurb: Egész jól beleolvad a háttérbe, nem mondanám rossznak, persze nem olyan, mint rééééégen :) Szerencsére a szimfonikus zenekar maradt, és nem gépzene, bár a legtöbb rajzfilmnél azért így van.
A jazztől a bluesig elég sok stílust kever, meg azért eléggé “modernesítve” van. Tulajdonképpen belesimul a Cartoon Network aláfestőzene-átlagba.

Engem inkább a hangeffektek zavartak, de aki csak az előzetest látta ( http://www.sorozatjunkie.hu/2014/04/09/delelotti-video-3-the-tom-and-jerry-show/ ), az megnyugodhat, nem ennyire brutál, az direkt így lett összevágva.

Rocko - 2014. 04. 19. 10:05

nem találom nálatok a pilotleírást hozzá, valaki linkelné?

Casey Novak - 2014. 04. 19. 10:13

@Rocko: Mármint az új The Tom and Jerry Show pilotja?

El van rejtve a szövegben, az utolsó négy kép már ebből van kivéve. :)
Attól a bekezdéstől erről van szó, ami úgy kezdődik, hogy “Idén pedig elindult a Warner Bros. második nekifutása”

a Kati néni - 2014. 04. 19. 10:29

A Kati néninek is a Chuck Jones-féle változat tetszik a legjobban, azokban eléggé idióta humor van!

Ineteq - 2014. 04. 19. 11:51

“Nekem “A” Tom és Jerry az első 114 rész”

+1

Én csak a Hanna-Barbera-verziót szeretem. Az mind rajzolásban, mind zenében, mind történetben kimagasló, onnan már csak esett a színvonal. A looney tunes másolat gyilkolászós verziókat kimondottan nem szeretem, annak kisgyerekként is csak a végét vártam, hátha jön még utána egy “igazi”. Az eredetit viszont a mai napig megnézem:)

Yggdrasil - 2014. 04. 19. 13:02

Nagyon szeretem még felnőtt fejjel is, köszi az összefoglalót.
Ami viszont mindig bökte a csőrömet: hogy Tom volt beállítva a rosszfiúnak a mesében, holott a legtöbbször Jerry volt az, aki provokálta őt.

Látom, sokan linkeltetek részeket, én inkább azt mutatnám meg – ha esetleg valaki nem látta volna – hogy néz ki a T&J zenéje egy komolyzenei koncerten, szenzációs :)
https://www.youtube.com/watch?v=kYrUWfLlYI0

Casey Novak - 2014. 04. 19. 13:28

@Yggdrasil: Ez fantörpikus, köszi a linket! Végig vigyorogtam, de ahogy elnézem, a zenészek is :)

Nem hiszem, hogy Tomé volt a rosszfiú szerepe, megvolt azért az egyensúly, Jerry is osztogatott pofonokat bőven, és egyik sem tudott meglenni a másik nélkül hosszú távon.
Mármint értem, hogy szerinted sem ő volt, de nekem úgy tűnt, hogy törekedtek is rá, hogy ne ő legyen.

Ancsa - 2014. 04. 19. 13:52

Köszi az írást, le is kaptam egyből.
Egyetértünk, a sok duma engem is baromira zavar, de amúgy nincs vele gond, nézhető.

Platschu - 2014. 04. 19. 14:20

@Yggdrasil : Köszi. Ez szenzációs. Szinte látom magam előtt, ahogy egymást kergetik. :)

szuperkrumpli - 2014. 04. 20. 10:43

Nekem a Chuck Jones-os képi világ nagyon bejött!

Duck Dodgers - 2014. 04. 20. 14:44
Kinha - 2015. 02. 21. 18:42

Sziasztok! Az èn kedvenc részeg az amikor Jerry és az egérhaverjai zenélgetésbe kezdenek otthon. Gitározás, dob stb…és Tom egyszerűen nem tud aludni. Már vörösek lesznek a szemei, füldugót rak a fülébe. Már nagyon ideges lesz Tom és hull fáradt mert nem tud aludni a hangos zenétől. Ha valakinek beugrott melyik ez a rész légyszi írj még mi a címe ennek a résznek! Szükségem lenne rá. Köszönöm. :)

Casey Novak - 2015. 02. 21. 23:44

Rock ‘n’ Rodent :)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz