login |

Pilot-mustra: Black Box – 1×01

2014. 04. 26. 21:25 - Írta: winnie

19 hozzászólás | kategória: 2013/14, kritika, pilot-mustra,

Uhh, ennél rosszabbul elképzelni sem tudom, hogy lehetne sorozatot kezdeni – az ABC-s Black Box mondhatni már az első perceivel akkora hátrányból indult számomra, amiből marha nehéz volt felállnia. S természetesen nem is sikerült, sőt, csak tovább tetéződtek a bajok. Ez a pilotkezdés hozta számomra a tökéletlen vihart, annyira klappolt minden ahhoz, hogy elüldözzön a monitor elől. Hanyatt-homlok.

BLACK BOX – 1×01 – 2,5/10

Ez persze személyre szabott sirám, de amilyen jó volt látni első snitten az angol Kelly Reilly-t, annyira lelombozó volt az, ahogy bemutatták a karakterét. Egy pszichiáternek mesélt magáról, miközben mi láttuk, hogy milyen az, amikor egy bipoláris agysebész nem veszi be a gyógyszerét. (Kemény egy betegség, szó se róla…)

Egy dolog, hogy berúgott, kirúgott a hámból, beindult szexuálisan, bár nem szerencsés, mert egy tök ismeretlen karaktert így nem sokkoló látni. De az, hogy elkezdett random táncolni, betette nálam a kaput (igen, ilyen apróság…). És akkor megszólalt a zene, ami valami jazzes izé volt – lehet, hogy marha jó, de az efféle zenéket hihetetlen módon nem bírom. Szóval annyira irritált a Black Box első 5-10 perce, hogy erőt kellett vennem magamon, hogy folytassam.

Persze ez gond nélkül sikerült, mert azért kíváncsi voltam, hogy a készítők megelégszenek-e egy csajos kórházas sorozattal, amely főhőse egy bipoláris orvos. Sajnos ez történt, megelégedtek. Kaptunk két, pár jelenetben elintézett, nem túl érdekes esetet (Dr. Black amúgy nem operál, csak diagnosztizál és rejtvényt fejt) és megkaptuk a kötelező magánéletet (két ágon: egy lánykérő pasit és az idősebb testvért karót nyelt feleségével és kislányukkal). Sőt, még pár flashback-et is a sanyarú gyerekorról. Ennyi.

A központ téma pedig az, hogy az agysebészünk lelke dúl a gyógyszerei miatt, mert úgy érzi, hogy azok elnyomják a zsenialitását, nem tudja, hogy megéri-e “normálisnak” lenni, középszerűnek. Orvosság nélkül ugyanis nem csak a gátlásai szűnnek meg, hanem ő maga is felszabadul, többek között mentális szinten – úgy még gyógyítani is jobban tud.

Kelly Reilly nem tipikus amerikai sorozatos főhős, tök izgalmas lehetne ebben a szerepben, de valahogy annyira agyon van dramatizálva a karaktere (vagy az írók sara, vagy az övé), hogy nehéz elviselni – főleg, amikor az említett módon random táncolni kezd. Érthetőek a gondjai, de ettől még nekem abszolút nem volt jó látni egy nem racionálisan viselkedő karaktert, ami csak arra jó, hogy a készítők minden konzisztencia nélkül egymásra halmozzanak pár ötletet.

Némelyik drámai szál azért működött (a visszaemlékezés felkavaró volt), de a főhős a fenti okok miatt elvérzett, s a mellékszereplők sem tudták menteni a helyzetet. A bátyó jó arc, a testvéri viszonyok mindig is bejöttek, ezzel kapcsolatban elfogult vagyok, de a többiek elég semmilyenek, főleg a kórházban. (Az újonnan érkezett, gondolom romantikus/szexuális szálnak szánt dokit nem is tudtam hová tenni, annyira nem ide való.)

Semmi olyan nem volt a Black Box pilotjában, ami maradásra késztetne. Egyszerűen semmi élvezetet nem találtam a nézésében. Több szinten is kényelmetlen volt, de nem a témának, hanem a megvalósításnak köszönhetően – akit a bipoláris téma, érdekel, azt simán lekötheti az, amit lát.

Aki meg hasonló sorozatot keresne, annak a hatalmasat bukó (azért van 13 részünk), szinte mindenki által lehúzott Do No Harm-ot ajánlom, ami számomra a tavalyi év nagy meglepetése volt. Annyi a különbség, hogy ott Jekyll és Hyde-os és nem kezelhető az agysebész állapota, de még a karakterek is megfeleltethetőek az ittenieknek.

És megálltam azt, hogy a House-t emlegessem. Mert végülis Dr. Black bipoláris énjéről nyilván rá is lehetne asszociálni.

19 hozzászólás Ne habozz!

Solmyr - 2014. 04. 26. 21:41

Lehet, hogy nulla az élvezeti értéke, de ismerek bipoláris embert, és amit említettél (pia, szex, buli, random táncikálás), az sajnos mániás szakasz esetén így néz ki a valóságban is. Élőben is elég rossz nézni, ahogy valaki durván nem racionálisan viselkedik, de ez a betegség bizony ilyesmivel is jár(hat).

Disclaimer: nem láttam a pilotot, és nem is tervezem megnézni, szóval lehet, hogy akkor is tré a megvalósítás, ha nem a valóságtól elrugaszkodott elemekkel mutatják be a bipolaritást. Mindenesetre amiket a kritikában említettél, azok a motívumok nekem elég ismerősnek tűntek, szóval ennyi alapján nem feltétlenül írói hanyagság miatt kerültek bele.

Solmyr - 2014. 04. 26. 21:42

*Ettől még lehet, hoyg a pilotnak nulla az élvezeti értéke

winnie - 2014. 04. 26. 22:04

solmyr: értem, köszi.

persze, még véletlenül sem arra gondoltam, hogy nem valós a dolog, maga a betegség is rohadt egy dolog, ráadásul a pilot “csavarja” (nem csavar, elég egyértelmű), illetve az orvos motivációja is kőkemény. az anyja is öngyilkos lett, szóval ha bármi erre vonatkozó negatív/lenéző felhangja lenne a leírtaknak, akkor az természetesen nem szándékos.

Lemoni - 2014. 04. 26. 22:09

Azon túl tudtam volna lépni, hogy orvosos sorozat, bár kifejezetten nem szeretem ezt a zsánert. De azon már nem, hogy megint egy mentáldefektes főhősnő, aki alapjáraton zseni, de a legegyszerűbb élethelyzeteket szándékosan elcseszegeti, hogy a szerencsétlen sorozatnézőnek azonnal tikkelni kezdjen a szeme tőle. A legtipikusabb ABC-sorozat, a legtipikusabb női karakterrel (erős, de mégis gyenge), aki valahogy mindig felülkerekedik, de közben agyonmelodrámázik mindent. A teljesen kliséhalmaz történetet ráadásul súlyosbítja a főszereplő színésznő, akinél végig egy erőltetett görcsöt éreztem, hogy ő most itt olyan hatalmasat akar színészileg játszani, hogy csak na. Bryan Singertől többet vártam, bár a mostani cirkusz miatt nem tudom, mennyire az ő sara. Ismét egy pilotos kasza nálam.

Solmyr - 2014. 04. 26. 23:31

winnie: semmi negatív felhangot nem érzékeltem, csak spekuláltam, hogy az ilyen “semmiből jövő” dolgok esetén nem biztos, hogy az írók kifogásnak használták a bipolaritást, a valóságban is megdöbbentő húzásokra képesek ilyenkor a betegek.

Solmyr - 2014. 04. 26. 23:44

Viszont a teljesség kedvéért idekívánkozik (nem a sorozat kapcsán, inkább “társadalmi célú hirdetésként”), hogy egy jól kezelt, rendszeres gyógyszerszedő bipoláris emberről az életben nem mondod meg, hogy bármi baja van. Amilyen meglepő dolgokat képesek művelni kezeletlenül, annyira meglepően normálisak, ha a gyógyszerek+életvitel helyrerázza az agykémiájukat.

winnie - 2014. 04. 27. 04:44

igen, itt is megvolt a szál, hogy a pasinak, aki megkérte a kezét, fogalma sem volt a betegségéről.

(és épp ezért tartottam gáznak a jelenetet, amikor a csaj megmondja neki, mire a férfi úgy reagál, hogy ezt kár volt elhallgatnia és, hogy nincs semmi baj, hogy együtt majd így meg úgy, majd egy percre rá kábé se szó, se beszéd kidobja őt a kocsiból a zuhogó esőbe…

zolkó - 2014. 04. 27. 06:55

Asszem az előzetesben bedobták House nevét,amin ki is akadtam mint a kakukkos óra. Köze nincs az egésznek a House-hoz,olyan szempontból,hogy House dilijére kaptunk valamirevaló,rendes magyarázatot.Itt meg csak annyi,hogy ad hoc letettek elénk egy mentálisan beteg doktort.Gyenge volt nagyon,én nem is erőltetem tovább.

zsemlye - 2014. 04. 27. 11:45

mondok B-t: szerettem.
mert Kelly Reilly,
mert Vanessa Redgrave;
mert rendesen bipoláris és azt inkább képernyőn, mint élőben / emiatt 100% életszerű a sógornő attitűdje: bele vagyon fáradva, fásulva a kikapcsolhatatlan műsorba, ami nonstop az életét kavarja.

Mert azt éreztem, mindent ellőttek a pilotból a trailerben, és féltem, hogy emiatt unni fogom. Erre a terápia szekciók újrastrukturálják a snitteket.
Volt egy kis Reign íze abban a tekintetben, hogy kb. 3 átlag sorozatepizódnyi történés volt 1 részbe belezsúfolva. Részemről akkor lesz baj, ha ezt a tempót lecsavarják, mert az említett példával ellentétben ez meg van szerkesztve és írva + a bipolaritás indokolja a pörgést is.

Nekem pont a zenéje (jazz) adta hozzá azt a kis pluszt, ami nélkül lehet nem szippant be.
És igen, Do No Harm.

winnie - 2014. 04. 27. 12:27

“mert Vanessa Redgrave”

a végén egyébként teljesen abszurd módon, de szinte vártam, hogy kiderüljön róla, hogy ő az anyja. annyira ugyanolyannak rémlett a haja, mint flashback anyunak.

nem mintha lenne bármi értelme is, de érdekes lenne, ha olyannal beszélni, aki maga is tapasztalta ezeket a dolgokat. (persze lehet, hogy a korábbi párbeszédeik alapján ez kizárható, csak a flashback közben néztem, hogy mintha egy fiatal redgrave lenne

fv - 2014. 04. 27. 14:46

Bocsánat, off, de lenne egy kérdésem: Miért 2,5/10? Egy tízes skálán hogyhogy nem tudsz kiválasztani egy számot? (Persze az is furcsa, hogy ez csak elméletileg 10-es, mivel a legrosszabb 2, a legjobb 9. És lehet, hogy köztes számok is hiányoznak a skálából…)
Az imdb-n úgy jönnek ki tört számok, hogy átlagolnak. De mindenki egész számmal szavaz.
Nem támadni akarok, de tényleg nem értem, hogy miért jobb 2-nél, de rosszabb 3-nál ez a pilot. Ennyi erővel lehetne 2,73. Miért pont 2,5? Ha viszont 20 szintje van a sorozatoknak, akkor miért nem 5/20?

julcsi - 2014. 04. 27. 16:38

nekem furcsa módon élvezhető volt a pilot, de innentől kb. 50-50 hogy maradok-e. leginkább az “esetek” zavartak, hogy fél percben lerendezik őket, meg hogy túl sok minden volt belezsúfolva ebbe az első részbe, amit egyébként simán kibonthattak volna szépen.

(de azért a “he is a sexual predator-dominating bitch” beszólások bejöttek:d)

winnie - 2014. 04. 27. 21:57

fv: mint lathato, a skala 20- as, de ugy senki sem csinalja, viszont van, aki meg jobban tordeli a 10-eset.

ez peldaul nagyon nem tetszett, nem volt 3-as, de remisztoen pocsek sem, vagyis 2-es. azert probalm kerulni a tortezest, de itt nem sikerult.

winnie - 2014. 06. 27. 15:25

a folytatás is nagyon gyenge és érdektelen, túldrámázott. egy-két érdekes orvosi eset nem fogja feldobni (a fejrobbanós cold open poén volt) – főleg, hogy nemrég már volt agysebészes sorozat.

beem - 2014. 07. 14. 12:42

Pár éve észrevettem, hogy Winnie és Human (meg a vendégbloggerek ízlése) teljesen elüt az enyémtől.

Számomra ez a legjobb sorozat amit nagyon régóta láttam (West Wing, The Wire stb.)

winnie - 2014. 07. 15. 11:25

nem hiszem, hiszen eleve kettőnk ízlése sem egyezik meg. mármint mi van akkor, ha valami nekem tetszik, neki meg nem. akkor a te véleményed az egyikünkére rímel.

plusz a west wing és a wire nekünk is nagy kedvencünk. szóval nem ennyire egyszerű a dolog.

beem - 2014. 07. 15. 12:43

Attól mert van átfedés még nem jelenti azt, hogy az ízlésünk egyezne.

Hála nektek találtam tucatnyi sorozatot amiről még csak nem is hallottam volna, és ezért hálás vagyok és köszönöm.

Az viszont rendkívül meglep, hogy ezt a gyöngyszemet ennyire lehúztad, míg más sorozatok amik számomra értékelhetetlenek (mert unalmas, mert már ismerem a témát, mert polgárpukkasztó, mert túl sok a vér, sex, l’art pur l’art stb.) magasabb pontot kap.

A kettő fentit direkt azért emeltem ki, mert tudom, hogy ti is szeretitek.

Az utolsó pár év kasszasiker sorozatai (Lost, Homeland, Breaking Bad, Shield, Sopranos, Dexter, 24, Game of Thrones) nálam egy erős közepes, de nem érdekelnek annyira, hogy végignézzem az egészet, míg pár “rejtett” sorozat nagyon bejön.

A fenti kommentemmel csak hangot adtam ama sajnálatos ténynek, hogy míg régen ha valaminek magas pontszámot adtatok akkor én is nagy élvezettel néztem, míg ha valami alacsony pontszámot kapott én is menekültem a sorozat elől.

Úgy vélem vagy az én, vagy a ti ízlésetek megváltozott és így most már kénytelen leszek az alacsony pontos sorozatokat is bepróbálni hátha találok még egy ilyen remeket, mint a Black Box (most tartok az 1×06-nál, egyik rész jobb mint a másik).

Említetted a minap, hogy az anime nálatok hiányzik a porondról, én meg pont az elmúlt egy évben igen sok anime-t néztem… gondolom ez lehet az egyik oka, hogy miért érzek így.

beem - 2014. 07. 16. 23:35

Megnéztem az 1×10-est is. Komolyan nagyon régen nem láttam ennyire jó sorozatot. Előadnak egy ER, vagy Scrubs vagy House esetet, amit lehadarnak 5 perc alatt és utána kibontanak egy pszichológia drámát, hogy Ibsen is megirigyelhetné kb. 30-35 perc alatt, minden részben.

Komolyan szerintem zseniális. Nem tudom, mi kell hozzá, hogy ilyen jó véleménnyel legyen róla valaki, de gondolom kell egyfajta előismeret.

Ez nem egy akciófilm, vagy egy orvosi dráma, ez egy pszichológiai dráma ahol a főhős bipolar (másnéven mániás depresszió) és megpróbálja elfogadni magát.

anolin - 2014. 09. 17. 20:46

Méltánytalanul leértékelt film! Én 10/8-ra értékelem, jó sorozat ép most néztem meg az összevont 12-13. részt.
Sajnálom hogy a fordítok kihaltak, béke…..

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz