login |

Blue Bloods: vége a 4. évadnak – írta tulipán

2014. 05. 13. 16:10 - Írta: vendegblogger

3 hozzászólás | kategória: 2013/14 finálék, kritika,

Megnézegettem a régebbi Blue Bloods-kritikákat, és sajnos nagyon egyértelmű pályára állt a sorozat: lefelé tartóra. Lassan az évad elején belengetett guilty pleasure-kategória is túlzás lesz, sőt.

Továbbra is nagyon jó témákat vetnek föl, hiszen a Reagan-család rendőrség/igazságszolgáltatás-központúsága nagyon jó terep ehhez: rendőri túlkapás, erőszak az utcán, kiber-zaklatás, nők elleni erőszak,szervezett bűnözés, szexuális kisebbségek, előítéletek, drogok, és sorolhatnánk.

De az a baj, hogy a témákat nem az áldozat szempontjából közelítik meg, mint annak idején a Cold Case, nem is a bűnügyet körülvevő emberi tényezőket mutatják be, mint a Motive, ráadásul körbe sem járják a különböző (több mint kettő) érdekcsoportok által képviselt szempontokat, vagy a szürke (nem fekete és fehér) árnyalatokat, hanem maradnak a felszínes kliséknél.

Bár New York különböző negyedeiben járunk, teljesen érdekes emberi sorsokba láthatnánk bele, mégsem tudunk meg olyat, amit ne tudtunk volna előtte. Miközben más sorozatok képesek a bőrszín, az etnicitás vagy a szexualitás kérdését összetett bemutatni és fölvetni, a Blue Bloods nem.

Képesek az írok egy részben két szegény kisgyerekes történetszálat is elsütni, minden részben előfordul, hogy a főszereplők a messzeségbe néznek szomorúan, a karakterek személyisége nem változik se jobbra, se balra, és így a köztük lévő viszonyok sem haladnak előre. Hiába volt jó pár új szereplő az évadban, ezen ők sem tudtak változtatni. A tovább mögött folytatom spoilerekkel.

Három pozitívumot tudok minden fanyalgás ellenére említeni:

  1. a sokféle New York-i dialektus – helyi, bevándorló, turista. Persze ez is könnyen kritizálható, hiszen minden NY-központú film és sorozat kihasználja. Itt viszont New York szinte külön szereplő: kicsit nyálas, kicsi túl sok néha, de tényleg szép és az embernek nosztalgiája támad a Sex and a City után. De tényleg szükség van olyan mondatokra, mint a “So you can kiss my New York ass”?
  2. nagyon jópofa vendégszereplők, sok klasszikus sorozatos arccal. Mivel általában minimum kettő, de inkább három szál fut, sajnos így rögtön egyértelmű, hogy az ismerős arc fontos szereplője lesz a cselekménynek, és ez is a Blue Boods bénaságát erősíti.
  3. Képesek az írók tényleg ütős vagy kedves beszólásokat írni, amikkel jó tempóban viszik előrébb a cselekményt. A nyomozások általában egész jók, csak az emberi oldalaknál jelentkezik a kreativitás-hiány, vagy a túl erős tökéletes-rendőr ideológia.

My offer expires in ten seconds and I am not going to stand here and count like an idiot.

Az egész évadnak nagyon fontos új szereplője volt a rendőrséget ellenőrző felügyelőbiztos (a zseniális Bebe Neuwirth néha sajnos ripacskodó vendégszerepe). Összhangban volt azzal az általános vonulattal,  amiben az egyre növekvő civil befolyás meghatározó a főszereplők életében.

Reagan főparancsnok mindig is különösen jól tudta a sajtó és a politika befolyását minimalizálni, és ez most is így volt a sok rádiószereplés, sajtótájékoztató, és közös akciók ellenére. A Blue Bloods logikája azonban itt is győzött: Frank bajsza Charles Bronsonénak erejével vetekszik, így hiába látta a felügyelőbiztosnő, hogy Frank bizony a hatalmával néha visszaél, mégis megolvadt a szíve és inkább elállt az útjából.

Az új szereplők közül arányaiban talán Jaime társa kapta a legtöbb szerepet, neki komoly esélye lehetett volna arra, hogy Jaime-t emberibb irányba mozdítsa, de sajnos ez nem szerepelt a tervek között.

Erinnek kijuthatott volna egy ütős szerelmi szál, mert ha egyedül marad a következő évadra, mert Nicki messzire megy egyetemre, jól jöhetne volna egy állandó partner a képben, hiszen a randizás és pasikeresés nem lesz túl izgalmas Erin személyiségével. Viszont ha jófiút kap, a dolog nem izgalmas, ha rosszat, azt meg a sok túlfejlett szimatú férfi kiszagolja két perc alatt, és esélye sincs a dolognak. Szóval, nincs sok esélye.

Az évad  (egyik) mélypontja az egész sorozatot szimbolizáló “Please don’t hurt my family”-mondás és megoldás volt: az előre begyakorolt megoldás az előre nem látható helyzetre. Végül is ez Ötvös Csöpinek is bejött.

Szóval, már az évadnyitónál is kaszával fenyegettem, azt hiszem a pillanat elérkezett. Bár Amerikában továbbra is nagyon jó nézettsége van, és jön az ötödik évad is, én mostanában nem veszek Blue Bloods-os kötényt, az fix.

3 hozzászólás Ne habozz!

Pocok - 2014. 05. 13. 18:08

Bazz… most döbbenek rá, hogy ez már a negyedik vége volt. És még mindig nem tudom, miért nézem meg mindegyik részt (dehogynem, zsarus). Az írás amúgy nagyon jó lett!

LuPuS - 2014. 05. 14. 10:18

Csak másolni tudom Pocok véleményét

Az írás tökéletes!

Az utolsó rész történéseit nagyon nagyon összedobták lehetett volna belőle egy komolyabb átívelős szál is

sfefe - 2014. 05. 15. 22:25

Jo ez folytassak csak.:)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz