login |

The Blacklist: vége az 1. évadnak – írta dzsiaj

2014. 05. 16. 19:57 - Írta: vendegblogger

30 hozzászólás | kategória: 2013/14 finálék, kritika,

“Temetni jöttem Caesart, nem dicsérni” – szól az idézet Shakespeare művében, és egy kicsit ez igaz rám is. Temetni persze nem kell a sorozatot: bár itthon elég sok negatív kritikát kapott, mégiscsak az idei évad legsikeresebb országos újonca, az NBC egyik új zászlóshajója, a 2. évad pedig már télvíz idején be lett rendelve. Ettől függetlenül, aki arra számít, hogy egy elvakult rajongó ömlengéseit olvashatja majd a következőkben, csalódni fog.

Rajongó vagyok, ez igaz, de sajnos túlságosan is tisztán látom azokat a hibákat, melyek kijavításával a Feketelista sokkal-sokkal jobbá válhatna; és amelyeken persze egyáltalán nem fognak változtatni, hiszen ahogy a mondás tartja: “bevált recepten ne változtass” (ld. még NCIS). Márpedig amíg a príma nézettség a készítőt, Jon Bokenkampot és társait igazolja…

Kezdjük inkább azzal, hogy mitől is jó ez a krimisorozat, miért is éri meg nézni. A válasz két szóban összefoglalható: James Spader.

Ő a széria sava-borsa, a Blacklist Dr. House-a vagy Horatio Caine-je. Over-the-top karaktere (Raymond „Red” Reddington) azonban – ha lehet – még említett társainál is jobban rátelepszik a sorozatra, uralva azokat a jeleneteket is, melyekben nem szerepel. Megijedni azért nem kell: Spader mindezt zseniálisan teszi, tréfás és/vagy elgondolkodtató nagymonológjai pedig minden epizód fénypontjait jelentik.

Karaktere megjárta már a bolygó számtalan országát, ahol azzal foglalkozott, amihez a legjobban értett: információk adás-vételével, és ki tudja még, milyen bűnökkel. Történetünk elején épp ezért ő az egyik legkeresettebb bűnöző az Egyesült Államokban, aki váratlanul úgy dönt — a váratlan, előre nem látható húzásai később is jelen lesznek az évad során –, hogy feladja magát az FBI-nál (a miértre majd csak az évadzáróban kapunk egy szedett-vedett, a lábán alig megálló magyarázatot).

A fogságban Reddington felajánlja, hogy segít kézre keríteni minden idők legnagyobb volumenű bűnözőit, ám tárgyalni csak egy ismeretlen, kezdő ügynöknővel, Elizabeth Keen-nel (Megan Boone) hajlandó (ennek a miértjét már a pilot végén tudja mindenki, akinek nem ez az első sorozata, ám a választ a fináléban mégis úgy tálalják nekünk, mintha minden idők legnagyobb filmes csavarját láthatnánk).

Innentől az alapfelállás az, hogy minden epizódban elkapnak egy rosszfiút Red feketelistájáról, de persze kapunk átívelő szálat is Keen férje, Tom (Ryan Eggold) személyében, aki nem az a kedves, megértő társ, akinek elsőnek gondolnánk. A heti ügyekkel sem lenne baj, minden egyes cold open jól sikerült darab, amely érdekes bűneseteket vetít előre.

Akkor mégis mi a gond a sorozattal? Egyfelől a harmatgyenge, vagy mondjuk úgy, nem létező karakterizálás, és a sablonos, lusta írói megoldásokkal teli nyomozások.

Nézzük az egyes számú problémát: Reddingtonon kívül nincs egy kicsit sem kidolgozott karakter. Nemhogy egydimenziós szereplőket, sokkal inkább beszélő fejeket látunk. A legjobban a Malik ügynököt “megformáló” Parminder Nagra arcán látható a “Mi a fenét keresek én itt?”-kérdés, de nem járnak jobban a többiek, azaz Diego Klattenhoff és Harry Lennix sem. Csupán mozgatható bábok, kiknek szerepe kimerül néhány sablonos, csereszabatos tőmondatban.

Ugyanez igaz a heti rosszfiúkra is: alig néhány perc játékidőt kapnak, esélyünk sincs megismerni őket. Hiába nagy kaliberű bűnözők, hiába érdekes az a mód, ahogy az ügyeiket intézik, ha egyszerűen nincs karakterük, nincsenek kifejtve; holott szokatlan módszereik szinte kiáltanak azért, hogy teljes képet kapjunk motivációikról.

A már említett írói lustaság azonban leginkább a nyomozáson látszik meg. Hogy is néz ez ki a The Blacklistben? Íme: Megérkezik Red, nagyjából a következő szöveggel: “Fogalmam sincs, hogy kicsoda ez a bűnöző, sosem találkoztam vele, de azt pont tudom, hogy egy férfi, aki holnap délután négykor részt vesz a nagykövet fogadásán, ahol a nyugati ablak mellett áll majd, jobb kezében pezsgőspohárral.”

A nyomozós sorozatok kötelező kelléke, a kocka számítógépguru ekkor pötyög párat a billentyűzeten, majd: “A nagykövet fogadásán a meghívólista szerint 180-an vesznek majd részt. Ebből 70-en nők, a férfiak közül 18-an a mi kormányunknak dolgoznak, 45-ük évek óta nálunk tartózkodik más országok megbízásából, 41-en híres cégvezetők, 2-en májátültetésen estek át, ezért nem ihatnak pezsgőt, hárman pedig balkezesek, azaz a keresett személy nem más, mint…” , és ezzel tíz epizódból kilencben már van is képünk, meg teljes háttértörténetünk a célszemélyről.

Az, hogy ez az okoskodás ezer sebből vérzik, kit érdekel.

Ügynökeink nagy erőkkel ki is vonulnak a helyszínre, ahol elsőre természetesen már csak bottal ütik a bűnöző nyomát. Ekkor Reddington meglátogatja egy régi barátját/üzlettársát, akiből vesztegetés/zsarolás/kínzás útján kiszedi (ezek a jelenetek viszont mindig aranyat érnek), hogy hová menekült a célszemély. Ügynökeink ismét kivonulnak, jöhet egy unalmas tűzpárbaj, majd a siker.

Az ilyen és ehhez hasonló megoldások az évad elején még nem is feltétlenül voltak jellemzőek; a gondot a gyors 2. évados berendelés jelentette. Az írók nyeregben érezték magukat, ellustultak, úgyhogy megengedték maguknak ezeket az olcsó, ócska húzásokat, pedig a rajongók bizalmával visszaélni nem szép dolog.

Az évadzáró epizódban aztán kaptunk hideget is, meleget is. Hatalmas pozitívum a lista, melyen Berlin emberei egyesével mennek végig; hatalmas negatívum, hogy a három használhatatlan szereplőből végül csak egy leli halálát, pedig már készültem az álló ovációra. Az egyetlen használható mellékkaraktertől pedig vagy megszabadultak a készítők, vagy sem – remélem, hogy nem, hiszen benne még rengeteg a lehetőség.

Szerencsére a finálé azért pörgött, végig le tudott kötni, de a megtekintés után 5 perccel (tudom, minek kezdek el gondolkodni egy szimpla nyomozós sorozaton) már soroltam magamban a rettenetes logikai bakugrásokat (jaj, az a kéz) és olcsó húzásokat (a cliffhanger).

Ha tehát valaki kaszálta a sorozatot 1, 2, 5 vagy 10 rész után, és most azt kérdezi: megéri-e visszatérni, a válaszom határozott nem. A Feketelista ugyanis pont olyan maradt, mint 1, 2, 5 vagy 10 rész után.

Hogy maradok-e a folytatásra? Naná! Spader ugyanis nevetve elviszi a vállán a show-t, annak minden hibájával együtt, tessék még a jelenleginél is többet szerepeltetni, és akkor nem lesz gond. De kissé nagyobb odafigyeléssel sokkal, de sokkal többet is ki lehetne hozni ebből a felállásból.

30 hozzászólás Ne habozz!

procsek - 2014. 05. 16. 20:12

A sorozat jó, de a hibákkal egyetértek, és mellé raknám, hogy az FBI-t úgy ábrázolja, mint hozzá nem értő emberek gyűjtőhelye.

A legnagyobb problémám nem az, hogy a mellékkarakterek nincsenek rendesen kidolgozva, hanem, hogy a főszereplő, Elizabeth is nagyon harmat. Pedig az ő karakterében ott lehet a dráma. Sokkal jobban belemehettek volna a 2-3 jeleneten kívül mikor kiabál egyet abba, hogy milyen őrjítő lehet, az hogy itt egy zseniális bűnöző, aki nem hajlandó elmondani, hogy miért csak vele beszél, és hogy úgy tűnik mintha mindenki többet tudna az életéről, mint ő maga.

SPOILER

Az meg kifejezetten zavar ha az derül ki, hogy akkor Reddington az apa, hisz ez már Elizabeth előtt sem lenne meglepetés, hisz ő maga kérdezett erre rá.

Lajosék a másodikról - 2014. 05. 16. 20:24

Egyetlen másodpercre sem sikerült komolyan venni, a karakterek valami elképesztően buták, viszont az átívelő szál érdekes, Spader jó. Szórakoztató, ebédelős sorozatnak tökéletes.

Sok más rejtély mellett arra sose fogok rájönni, miért nem vett a csaj Redtől vmilyen DNS-mintát, hogy kiderítse, ő-e az apja.

Fragohol1C - 2014. 05. 16. 20:32

Uhh ez a cliffhanger, hát nem is tudom sírjak, vagy nevessek …

Neoprimitiv - 2014. 05. 16. 20:43

ajjaj, egy évad közepén megújított sorozat, aminél aztán az írók elkezdtek lazítani? brrr. a legrosszabb kimenet.

Pár részt néztem belőle az elején, aztán volt egy egekbe dicsért valamikor félidőben, de – azzal együtt, hogy James Spader tényleg egy külön kategória – nem tudott visszarántani. Ezek szerint jól döntöttem, ez nem az én esetem.

tonyrulez - 2014. 05. 16. 20:46

Első rész után kaszáltam a giccsessége miatt (pl. nem egy cellában tartják a kiskopaszt, hanem egy hatalmaz konténert húznak el a feje, WTF). Ez a giccsesség megmaradt a többi részre is?

tonyrulez - 2014. 05. 16. 20:47

*a feje fölött

Dark Wolf - 2014. 05. 16. 21:53

Spader manírjai is rettentő unalmassá váltak rövid úton. Egyáltalán nem viszi el a hátán a sorozatot. Rémesen ostoba és amatőr az egész.

ALDO - 2014. 05. 16. 22:46

Ez a sorozat nálam a “nézem, de nem tudom miért” kategóriában van, bár a 14. résznél lemaradtam. A kritika tökéletesen összefoglalta a teljes évadot annak előnyeivel és hátrányaival.
Szokásos klisé karakterek: a kemény gyerek, a fekete főnök és a computer guru természetesen kihagyhatatlanok, ráadásul abszolút csereszavatos mindenki.
A heti esetek is gyengék. A rossz fiúk karaktere és személyisége szinte teljesen érdektelen, pedig Wilson doki és T-Bag vendégszereplésétől az ember azért többet várna.
Ennek ellenére mindig találtam valamit, ami miatt megnéztem a következő rész. A maradékot majd nyáron ledarálom.

Encsi - 2014. 05. 16. 23:12

A kritika nagyon találó, gratula :D
A sorozat nemhogy egy főszereplős, de gyakorlatilag egyszereplős. Ennyi. De James Spader karizmatikus és Reddington főszála érdekel, szóval nézős.
(A cliffen… most komolyan, meglepődött bárki?)

Malcolm Reed - 2014. 05. 16. 23:17

Határozottan egyetértek a kritikával. Spader már az elején is jó volt, de én valahogy az évad közben kedveltem meg igazán a játékát, az utolsó részek alatt már alig vártam, hogy ő legyen képernyőn. Lenyűgöző, ahogy megformálja a karakterét. Persze a többi színésszel sincs probléma, csak – ahogy dzsiaj is írta – nincs kidolgozott karakterük. A kedvenc részem az volt, amikor bejött a képbe a rokon, a kihallgatásos jelenetet egyenesen imádtam: “Hozd a fűrészt, darabokban kell kivinnünk innen.” Szóval az átívelős részek rendben voltak, az évadzáró viszont kissé zsúfolt lett. A heti ügyek érdekesek lehettek volna, ha nem lusták az írók. Ezen a téren az Elementary pl. köröket ver rá. Mindenesetre alig várom a második évadot. :-)

Bullseye - 2014. 05. 17. 01:28

SPOILEREK

A nagy fordulat a végén persze senkit nem lepett meg, de azért volt rá szükség, mert előtte 1 perccel hazudott róla Spader, meg kellett mutatni némelyik nézőnek, hogy az tényleg hazugság, csak ilyen önfeláldozó.

Mellesleg abból is látszott, hogy ő az egyetlen rendes karakter, ahogy bevonult szabadítani, simán double-tappelve mindenkit aki az útjába állt. Ehhez képest a csaj húzása legfeljebb azért volt meglepő, mert azt hittem ezt a sz*rt nem merik meglépni. De persze a nyelvtanra épített nagy csavar után (+ miért is tartanák felügyelet alatt, akár védelemre, és miért is zavarna bárkit egy őr ilyen szakállal, aki ráadásul előadja a Kaizer Söze sztorit) tudnom kellett volna, hogy úgyis így lesz.

Amúgy sajnáltam Nagrát, mert bár a karaktere neki is használhatatlan, de a csajt bírom. Viszont így talán kap valami jobbat. Az azért tetszett, hogy legalább halálos sérülésként kezelték a dolgot: nem kommandózott, nem telefonált, nem írt üzentet a vérével; mire odaértek meghalt. Utoljára az Alcatrazban volt ilyen, amikor leszúrták a csajt, és nem akcióhősként, hanem leszúrt emberként viselkedett.

sandor555 - 2014. 05. 17. 10:16

Én Spadert az Office óta nem kedvelem…. Miatta nem kezdtem bele ebbe se.

winnie - 2014. 05. 17. 10:47

akkor nincs gond, itt ő a rosszfiú, lehet utálni:)

hummel - 2014. 05. 17. 11:04

Hát lehet, hogy Liz Red lánya, esetleg Berlin unokája (népszerű gondolat odakint), de szerintem van még egy lehetőség. Mégpedig, hogy Liz maga lenne az a bizonyíték, amivel Red fenyegeti Fitch társulatát. Persze majd meglátjuk.

Egyébként Red kivételével valóban dolgozhatnának még a szereplők kidolgozásán. Red főszála jónak tűnik, de itt is, és a heti esetekben is vannak ésszerűtlen elemek. Például, ha Liz-ben felmerült a gondolat, hogy Red az apja lenne, akkor mennyiből állna ennek ellenőrzése? Red DNS-e ott a rendszerben, mint ahogy az övé is, rá kellene csak nézni. Ha meg nem bízik a rendszerben, akkor akár mintát is gyűjthet.

Lowwe - 2014. 05. 17. 11:39

Úgy látszik, hogy hiába nézek viszonylag sok sorozatot én már megmaradok junkie light-nak. Mert pl. bírom a Blacklistet és látom ugyanazokat a hibákat amit a kritikában és a hozzászólásokban olvasok, de valahogy nem zavarnak. Heti két-három este, mikor összegyűlik 2-3 óra epizód az aktuálisan nézett sorozatokból akkor agyradírként használva ledarálom őket. A sok szemét mellett annyi (részeiben) jó sorozat volt az elmúlt 10 évben, hogy már egy kicsit el lettek kapatva a rajongók. Ha valaki megcsinálná azt a sorozatot ami egybegyúrva hozná a Lost-Boston Legal-West Wing-Prison Break-Wire-Shield-Killing-stb. szinvonalat, akkor is megkapná a magáét. Egyszerűen már mindent láttunk.

Amit a Blacklistnek mindenki felró az biztos, hogy igaz. De én megengedő vagyok ezekkel kapcsolatban.
És talán ezeknek is köszönhető a sikere. Mert ha megnézzük pl- CSI és összes spinoffja már kb. a 200. évadnál tart. És annyi szarul kitalált, egydimenziós szereplőt, erőltetett műkaraktert, és előre látható heti ügyet amit ott összehoznak az hihetetlen. És mégis működik. És ha bármi miatt szeretném őket akkor abszolút nem zavarnának. És szerintem egy sorozatot ez tudja eladni: a hangulat. Ha abba beletalálnak akkor nézni fogják (fogjuk). A többi meg csak hardcore junkieknak okoz gondot.

winnie - 2014. 05. 17. 12:24

lowwe: gondolom, a ketto osszefugg. egy sorozat vagy tetszik az embernek vagy nem. a tetszes alapfeltetele az, hogy az ember az esetleges hibakkal egyutt is elofgadja “a szive valasztottjat”. ha pedig valami nem tetszik, akkor az ember ohatatlanul is megprobalja indokolni a nemtetszeset azzal, hogy felhoz nemi negativumot.

szoval nem az szamit a tobbsegnel, hogy van-e hiba vagy negativum, hanem, hogy ez erdekli-e az embert vagy sem. ez persze nyilvan trivialis, csak arra celzok, hogy ez nem junkie-szint kerdese, a tetszes, barmennyire is torekszunk ra, nem elemezheto ki a vegletekig. meg aztan mindenkinek volt olyan elmenye is, hogy elismer egy sorozatot, de keptelen nezni vagy elvezni.

Lowwe - 2014. 05. 17. 13:37

winnie: Igen teljesen érthető és igaz amit írsz.
Ém csak azt próbáltam leírni, hogy valószínű túlzott elvárások vannak már a sorozatokkal szemben. Baromi nehéz lenne 22-24 epizódot megírni úgy hogy Usual Suspect szintet hozzon csavarokban. Én azt figyeltem meg hogy országos csatornán nagyon óvatosan kell bánni az átívelő szállal. Nyílván vannak kivételek, de általában a mostanában sikeres nyomózós sorozatoknál amit nézek is (Bones, Elementary, Blacklist) tudatosan olyan 80-20% az aránya a heti ügynek az átíveléshez képest. Ez nyílván nem véletlen. Viszont itt van a kutya elásva:
ha a heti eset van a fókuszban azt viszont szinte lehetetlen 40 percben felépíteni. Ezért lehet hogy ez a szint válik iparági szabvánnyá.

És persze, arról, hogy kinek mi tetszik teljesen felesleges vitatkozni. Van olyan sorozat amiről tudom, hogy sok sebből vérzik, mégis kedvencem volt. Ilyen a Glades például. Kb. 10 oldalt tudnék írni a hibáiról. Gondolkodtam is rajta, hogy miért nézem. És arra jutottam, hogy két dolog vitte el nálam: a casting és a fényképezés. Ha bármelyik főszereplő iritált volna egy pillanat alatt kaszáltam volna.
Szóval nem a Blacklistet akartam megvédeni a kritikáktól, vagy bárkit meggyőzni arról, hogy “deigenisjó!” csak egy jelenségről írtam (ami valószínű csak nekem érdekes :))
A Junkie szintet pedig a világért sem dehonesztáló értelemeben szerettem volna használni.

Geribácsi - 2014. 05. 18. 12:08

Spader valóban jó, de minden alkalommal, amikor megnézek egy epizódot, az az érzésem van, hogy egy Hannibál klónt-variációt nézek. (A filmekre gondolok, nem a sorozatra) Tudom, hogy más jellegű a karakter, de valamiért nem tudom kiverni a fejemből a párhuzamot.

matyas - 2014. 05. 19. 11:46

SPOILERVESZÉLY!

Most néztem meg az utolsó részt, és azt kell mondjam, ez egy igényes sorozat. Szerintem egy más oldalról kéne megközelíteni a dolgot: ahogy az utolsó részben Red el is mondja, ezek a bűnözők csak arra kellettek, hogy kiugrassza Berlint a bokorból. Ha a sorozatot úgy nézzük, hogy valójában a sakkjátszmában egyelőre még csak a parasztok levétele zajlik, igazából egyetlen ügyről van szó, ami igen csavaros. Már láttuk Berlint, és nem tudjuk, miért üldözi a főszereplőt, mi motiválja. Sok apró, jól kitalált mini-karaktert ismerhetünk meg részről részre, ettől változatos lesz. Persze ha egy rész másfél órás lenne, izgalmasabb kidolgozást is kaphatna (tény, hogy néha kimondottan bután fogták el az adott rész kiszemeltjét), de szerintem a készítők célja inkább a fő szál végigvezetése. A karakterek némelyike tényleg unalmas, Dresslert feldobták a barátnője halálával (aki mondjuk többször is megjelenhetett volna a sorozat eleje felé, hogy katartikusabb legyen a néző számára is Dressler színeváltozása), Tom pálfordulása pedig szerintem kimondottan érdekes karakterfejlődés, hiszen már az első részben is találkozunk vele, mint egy kedves, mit sem sejtő férjjel, rögtön ködösítés is van körülötte, ami a nézőben felvet kételyeket, de én az első 2-3 rész után semmiképp se gondoltam volna, hogy a végén pisztolyt fog fogni Keenre. A Berlines dupla epizód is igen csavarosra sikeredett, végtére is ez a fő cél (egyelőre legalábbis úgy tűnik), szerintem nem panaszkodhatunk.
Spader játéka fenomenális, tetszik, ahogy tereli a témát, és sokszor hidegvérrel képes gyors és meglepő döntést hozni – egyértelműen ő a sorozat motorja, de ezt el is várjuk egy főszereplőtől. Tipp: szerintem Keen két okból sem ellenőrizte a dns-teszttel az apaságot: egyrészt ő maga sem feltétlenül szeretné tudni (vagy legalábbis nem ilyen módon), ráadásul hihetőbb számára, hogy tényleg nem Red az apja, hisz ő jól beadja ezt. A végén nem is a nézőknek szól szerintem a sok egyértelmű utalás, a kép kezd inkább tisztulni. Engem például érdekelne, ki gyújtotta fel a házukat, és miért kellett eltűnnie kb húsz évre Rednek – azt például csak most tudhattuk meg, hogy a tűznél (amiről már egy ideje szó van) ő is ott volt. Másrészt a készítők szerintem úgy gondolják, a nézők kiismerhették annyira már Red módszereit, hogy ha ő nem akarja, hogy a dns teszt igazi eredményt mutasson, akkor nem is fog – innentől kezdve minek offoljanak egy részt egy ilyen felesleges szállal?
Tény, hogy vannak problémák ezzel a sorozattal is, mint mindegyikkel. A két kedvencemből az egyik (Breaking Bad) első évada dögunalom volt, de ha nem nézem végig, sok mindent nem értek meg belőle. A másik (OZ) követhetetlenül sok szereplővel dolgozik, ráadásul el is lett kaszálva befejezés előtt, mégis fantasztikus színészi és írói munkát láthatunk benne, ami pont attól szép, hogy ennyi szereplő van.
Szerintem nézőpont kérdése, hogy egy sorozat mitől gyenge (vagy erős). A Blacklist gyengeségei kiemelik a fő szálat, és ha erről az oldalról nézzük, adott egy izgalmas fő szál, a megszokottnál magasabb színvonalú mellékszálakkal. Mi kell még?

payskin - 2014. 05. 20. 01:23

Nagyjából mindent leírtatok, ami bennem is megfogalmazódott. Sajnos áldozatául estem a vendégszereplő csapdának: már akkor “tudtam”, ki Berlin, mikor megjelent a neve, de annyit mindenképpen az írók javára írok, hogy az epizód közben egész jól tereltek. Azért a “nagy meglepetés” elmaradt. Én is örültem volna, ha kinyírják a csipet-csapatot, lehetett volna valami új felállás a 2. évadra. Így viszont 50%-ra teszem, hogy maradok-e.

winnie - 2014. 05. 20. 05:00

“Mi kell még?”

hogy egy kicsit is jó legyen.

igazából nem kell mentegetned a sorozatot, főleg más sorozatokkal kapcsolatban bezzegezni. attól, hogy más sorozat nem jó, ez még lehetne az – nem. nincs minden sorozattal probléma. attól, hogy neked unalmas volt a BB első szezonja, mások szerint zseniális volt. mint ahogy oldalakon keresztül lehetne sorolni azt, ami remek.

szerintem írd le, hogy marha jó és kész. az nagyon nem veszi ki jól magát, illetve nagyon beszédes, ha egy sorozatot még az is kvázi rugdossa, aki egyébként szereti.

(a többség, aki szerint rossz, az sem fogja, velem ellentétben, mentegetni, hogy “rossz, de azért jó”.)

matyas - 2014. 05. 20. 12:56

Nem mentegettem, csupán leírtam, hogy más oldalról is lehet szemlélni a dolgokat. Például ha gyengének tűnnek az adott részek mellékbűnözős szálai, el lehet gondolkozni, hogy mi van, ha azért, mert a fő szál a lényeg. Sajnálom, hogy nem jött át, amit írni akartam. A BB első évada szerintem is zseniális volt, de ha az lett volna az egyetlen évad, megbukott volna csúnyán. Arra szükség volt, hogy az ember később át tudjon értékelni dolgokat, és így feljebb is értékelődött az adott évad színvonala. Direkt hoztam ezt a példát, mert lehet azt mondani, hogy egy sorozatban ez meg az gyenge és szar, de el kell gondolkozni azon is, hogy mi volt a készítők szándéka. Én például filmeknél és sorozatoknál is egyaránt különösen a kameraállásokra figyelek, biztos azért, mert sokat dolgoztam színpadi emberekkel, néha a rendezési (írási, forgatási) szándék felülír olyan dolgokat, amik vagy átjönnek, vagy nem. Erre ékes példa a Blacklist, tény, hogy az adott egy-egy részekben gyengébbek a mellékszálak, de ha azt nézem, milyen erős a fő szál, akkor ebből a szemszögből egy erős fő szál viszonyítottan erősen kidolgozott mellékszálait láthatjuk. Kevés sorozat dolgozik ennyi mellékszállal, főként egyenként negyven percesekkel.
Nem ajnározni akarom a sorozatot, hiszen megvannak a hibái, ahogy az erényei is. Csak azt mondom, hogy érdemes több oldalról is megnézni, vajon mit miért csináltak így benne. Mégse egy huszadrangú májemi helyszínelőkről van szó.

zsemlye - 2014. 05. 22. 01:10
Csigusz - 2014. 05. 27. 19:59

Mindennel egyetértek, az ok amiért nézem pedig tényleg két szó: James Spader :)
Minden hülyeségével együtt nekem kedvenc a ’13-as országosak közül, bár hozzáteszem semmilyen másik “két felállású nyomozósat” nem nézek.

Red meg ne legyen már a csaj apja, az évad elején rá is kérdezett, itt a végén is ködösít… de csaknem.

wovbagger - 2014. 05. 30. 21:24

Tényleg Spader miatt érdemes végignézni (tökéletesen hozza a “Na, ki a király?” arckifejezést).

A sok cameo közül nekem még kifejezetten tetszett Andy a Weedsből, mint General Ludd (illetve az ötlet, hogy a neve a ludditából származik).

mata - 2014. 06. 19. 08:35

Kínzó kérdés: ha Liz végzett profilozó, hogy a túróba tudja folyamatosan átverni a teljes rokonság?
Vagy talán kevesebb Criminal Mindsot kellene néznem?

Ettől függetlenül nézős, 1×09-10 különösen.

Arkel - 2014. 07. 03. 02:14

Nekem tetszett a sorozat (ledaráltam egy hét alatt), de a sablonos, unalmas kétdimenziós főhősnőt már kibirhatatlan szinten terelik az írók.
Szóval : SPOILER : megöli az apád a világ legnagyobb hazudozója. Mit teszel : a – lelövöd b – legalább felpofozod c – hagyod megrohadni egy cellában d – SEMMIT mert, nincsen karaktered. De most komolyan.
Annyira itt nem inkompetens az FBI, mint a followingban, amit abba is hagytam, mert nem tudtam tovább nézni azt a töketlenkedést, de azért tök jó hogy Red-nek kell megtanítani őket nyomozni.
Á, a férjem akit szeretek kómában van ? Nem gond, megyek nyomozgatni…
Á a férjem akit szeretek de úgy rendesen, mert egy simulékony pöcs – egész közös életünkben átvert ? Semmi gond, megyek nyomozgatni, meg durci is vagyok vagy 5 percig.
Semmi érzelem, semmi dráma. El tudnám fogadni, ha a karaktert alpból szociopatára írták volna, de így csak lapos.

FLASH - 2014. 09. 29. 10:17

Hatalmas kedvencé nőtte ki magát a sorozat nálam!

Minden egyes része izgalmas volt,lekötötte a figyelmemet(ami nagyon ritka).

Reddington karaktere zseniális. Nekem a két kedvenc szereplőm Patrick Jane és Benjamin Linus megtestesítője.

Az 1.évad utolsó részében ahogy a legvégén megmutatták az égési sérüléseket Reddington hátán,és így megtudtuk hogy Ő az apja Lizzynek…fantasztikus volt.

Nagyon várom a 2.évadot!!

kiskiraly - 2015. 01. 17. 14:21

1. évad után:

Kritikával és Arkel véleményével egyetértek. Néha amit a főhősnő lereagál, amikor drámázni vagy akciózni kellene… Nem tudom a főszereplőt komolyan venni.

Spader viszi el a hátán a sorozatot. Körülötte egyáltalán nincsenek kidolgozva a karakterek. Sajna.
Átívelő szál okés, de a heti ügyek eléggé egy kaptafára készültek.

GuzziBiker - 2016. 07. 03. 21:52

En csak ettol a buta feju, teszta kepu Lizzy-tol bolondulok meg. Reg lattam not, mindig ugyanazzal az ures, ostoba tekintettel nezni. Rettenet.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz