Advertisement
login |

Nashville: vége a 2. évadnak – írta Zizi

2014. 05. 22. 19:00 - Írta: vendegblogger

5 hozzászólás | kategória: 2013/14 finálék, kritika,

Elérkeztünk a Nashville második évadjának fináléjához, és örülhetünk, mert ugyan bár neccesen, de ősszel visszatér. Mondom ezt még akkor is, ha sokkal jobb sorozatok is vannak, én mégis nagy rajongója vagyok. Talán mert szeretem a country zenét? Vagy mert tetszenek a szép bevágások a városról? (Nagy pozitívum, hogy valóban helyben forog a Nashville.) De lehet, hogy a színészek kedvelhetősége dönt estemben, és így még azt is megbocsátom, hogy történet néha nagyon szappanos.

Pedig, és ezt őszintén hiszem, ez a sorozat sokkal többre lehetne hivatott, hiszen zenei fronton nagyon erős. De akkor mi a baj a Nashville-lel?

A pilotban kicsit félre lettünk vezetve, hiszen úgy hihettük, hogy a zene, személyes kapcsolatok és a politikai/hatalmi rivalizálás háromszöge fogja uralni a sorozatot. Ehelyett a politikai részt gyorsan leépítették, és már-már a zene is csak asszisztál a nagyon erős szerelmi szálhoz. A tovább mögött folytatom spoilerekkel.

Aki nézi, tudja, hogy már a sorozat első perceitől a tudtunkra adták, hogy Rayna és Deacon egymás nagy szerelmei, és barátok/nők jönnek-mennek az egyik és a másik oldalon is, de ők nagy valószínűséggel úgyis egymás mellett kötnek ki. Emellett más dolgokat meg jól elbagatellizálnak, pedig oly sok mindennel lehetne még izgalmassá tenni a sorozatot.

A főszereplőkön kívül például egyik karakter sincs rendesen kidolgozva. Ott van Jeff Fordham, a rosszfiú, mást tudunk róla? Nem. Rayna testvére, Tandy: tudjuk, hogy ő a testvér, de mást? Például, hogy miért van egyedül? Miért nincs családja? Bármit? Nem…, de ugyanezeket elmondhatnánk szinte minden más mellékszereplőről, akik talán még érdekesek is lehetnének.

De van még egy, talán ennél is negatívabb vonása a Nashville-nek: a kiszámíthatóság.

Az első évad cliffhangerje után nyilván senkinek sem kellett tövig rágnia a körmeit, hogy rájöjjön: egyik főszereplő sem halt meg, és Rayna sem némult meg örökre. Pedig ha behúzták volna…

Az évad elején nagyon zavart, hogy az egyetlen jól működő párost, Scarlettet és Gunnart, szétszedték, de a lányt sikerült olyan idegesítővé tenni a következő részekben, hogy megbocsátottam az íróknak – Scarlett minden volt a huszonkét rész alatt, csak akasztott ember nem… Drogozott, hisztizett, nyávogott a sikerei, meg úgy egyébként minden miatt, de közben meghagyták neki, hogy cukika legyen, mint egy Disney-karakter.

A non plus ultra: mikorra végremeg szabadultunk Juliette drogos anyjától, jött a meglepetés: Scarlett anyja ugyanez, csak pepitában: a lányát okolja, amiért ő nem lehetett híres énekes, így eléggé rászállt a csajra. Ööö, nem volt már korábban is hasonló?, kérdezem az írókat. Az sem volt meglepő, hogy összeomlott a színpadon, habár a feltörekvők között a legtehetségesebb, látszott, hogy nem képes kezelni a sikert. Kérdés, hogy miként fogják ezután megoldani, hogy a karaktere ugyanannyit tudjon énekelni…

Persze azt hozzá kell tenni, hogy Clare Bowen meglepetésre továbbra is a sorozat egyik legjobb alakítását nyújtja, hogy a kivételes hangjáról ne is beszéljünk.

Nyilván helyettük kellettek új párosok, és meg kell mondjam, én nagyon csípem például az új csajt, Zoey-t és Gunnart, valamint Avery-t és Juliette-et együtt, ők jó párost alkottak, utóbbit ezért gyorsan szét is szedték.

Az egész évad tulajdonképpen arra épült, hogy Rayna önálló kiadót alapított, hitelt felvéve minden tulajdonára. Szerencsére (egyelőre?) nem húzták meg, hogy bedől, mert elég nagy klisé lett volna. Közben a háttérben tovább ment a már rém unalmas kakasharc Rayna két volt pasija, Deacon és Teddy között, csak ezúttal megspékelték azzal, hogy az idősebb lány, Maddie, tulajdonképpen nem is Teddy, hanem Deacon lánya.

Azt már csak halkan teszem hozzá, hogy szerintem jelenleg Teddy a sorozat legfeleslegesebb karaktere, de mégsem őt tették el láb alól, hanem a feleségét, Peggy-t, aki szintén abszolút felesleges volt, hidegen hagyott a halála, de a másik kiírást a mai napig nem értem: miért ölték meg Lamar-t?

Ő volt az igazi rosszfiú, a maffiózó, akinek megvolt a pénze és befolyása, hogy mindenkit egy pillanat alatt kiiktasson. Annyi mindent lehetett volna még vele kezdeni. Bűn volt ennyire kiaknázatlanul hagyni ezt a forrást. Vele együtt pedig meghalt a politikai csatározás is, még azt is elfelejtették, hogy ő bérelte fel a polgármesterné gyilkosát. Lehet, hogy rájöttek, nem tudnak mit kezdeni a politikával, de ettől még kihagyott ziccer volt.

A másik, amivel nem tudok megbékélni, az, ahogy Juliette karrierjét tönkretették. Kellett ez persze, mert így végre kiléphet a tini kedvenc (populáris) countryénekes szerepéből és megkomolyodhat, ami hellyel-közzel sikerült is neki. De egy ilyen hülyeséggel? Oké, értem én, be akarták mutatni, hogy mennyire hamar elfeledhetnek az emberek, egy, korábban nagyon népszerű énekest, de nekem akkor is sántított, hogy nem találtak égen-földön egyetlen egy felvételt sem, ahol Juliette végigmondja a mondatát és kiderüljön, hogy nem Isten-tagadó.

Ezzel a botránnyal egyébként Juliette karakterét parkoló pályára tették, és az évadban egyértelműen Rayna karaktere dominált. Mindenesetre pozitív volt, hogy a két rivális énekesnő összefogott a fináléra, jobban működnek szövetségesként, mint ellenségként. (És ha már Juliette-nél tartunk. A Don’t Put Dirt On My Grave Just Yet az évad egyik legjobbja volt a Black Roses mellett. Tényleg nem sikerült több időt fordítani rá, hogy még párszor elénekelhesse az évad folyamán?)

Nagyon sajnáltam, hogy Gunnar az évadban kevés lehetőséget kapott az éneklésre, helyette berakták a dalszerző skatulyába, és pár epizódonként egy-egy dalra rásütik, hogy ezt ő írta, pedig korábban mindig a részek fénypontja volt, mikor Scarlettel duettezett.

A finálénak vegyes érzelmekkel kezdtem neki, annak ellenére, hogy az előző részekből már tudni lehetett, hogy Juliette és Avery szakítani fog és valószínűleg Will nemi irányultsága is kiderül. Viszont még így is ért pár meglepetés. A záró rész végén ugyanis szerencsére nem volt a tavalyihoz hasonló kamu cliffhanger, inkább a kapcsolatokra mentek rá. Ennek megfelelően kaptunk egy szakítást és egy eljegyzést, ahol a vőlegény kiléte még bizonytalan.

Arra sem számítottam, hogy Deacon is bepróbálkozik, hiszen az évadban a Rayna – Deacon-páros kábé nulla romantikus pillanatot kapott. Viszont kicsit nevetséges, hogy miután az egész évadban a lemezkiadó sorsát eldöntő album megjelenését vártuk, magát a promózást, és az eseményt elintézték két telefonhívással, (amiből egyet sem láttunk), és egy koncerttel. Mert kellett az idő a szerelmi sztorikra?

Összességében az évad utolsó része semmivel sem volt jobb, sem rosszabb, mint egy átlagos, évad közben adott epizód, viszont azt is el kell ismernem, hogy még így is jobb évadot zártunk, mint tavaly. Még ha csak egy hajszállal is. A Nashville mindenesetre nálam biztos megmarad nézősnek, ha másért nem is, a betétdalok miatt, de persze kíváncsi vagyok, hogy mi történik a karakterekkel.

Apropó, zene. Ha valaki csak erre kíváncsi a sorozatból, akkor ajánlom figyelmébe a Nashville: On The Record-különkiadást, vagy a már megjelent négy (+ egy live) albumot. Könnyebben fog telni a nyári szünet.

5 hozzászólás Ne habozz!

marcilu - 2014. 05. 22. 21:04

Örülök, hogy született kritika, én is nagyon gondolkoztam azon, hogy írnom kellene, csak azért, hogy legyen, de milyen jó, hogy nem tettem!
Nagyon jó szórakozás számomra a Nashville, zenéstül, szerelmestül, mindenestül. Juliette és Avery kapcsolatának nagyon szurkolok, mint ahogy annak is szurkoltam az évad elején, hogy Rayna hangja sose jöjjön vissza. A évad legidegesítőbb szereplője címért Scarlett mellett nálam Maddie is versenybe szállt, nem is sikerült döntenem kettejük között.
Nem értek egyet a Scarlett és Juliette anyjáról szóló résszel, szerintem nagyon más volt a két karakter, a lányaik hozzáállása pedig különösen eltérő volt. Én amúgy szerettem Juliette anyjának történetét, és örültem volna, ha sikerült volna rendezniük a kapcsolatukat. Scarlett anyja eléggé irritált, viszont itt is sajnálom, hogy olyan hirtelen összecsapták a sztoriját, volt még ott lehetőség.
A zene tényleg jó, Connie Britton kivételével mindenkinek kellemes hangja van, és munka mellé jók a dalok…

nyau - 2014. 05. 23. 09:05

Szerintem Scarlett összeomlását nagyon jól megoldották, számomra szerethetőbbé tette a karaktert, pedig előtte nagyon nehezen tudtam csak elviselni. Az évad csúcspontja a Black Roses volt, még pár könnycseppet is elmorzsoltam talán, annyira szép volt. Ez az évad jobb volt, mint az előző szerintem is. Köszi, hogy összefoglaltad, nagyjából én is így látom a sorozatot.

mgitta - 2014. 05. 23. 11:03

Olyan jó tudni, hogy nemcsak én nézem ezt az igazi zenés szappant, hanem mások is :)
Hiába, no, megkedveltem a karaktereket, kedvencem Juliette, és amennyire utáltam tavaly Averyt, most annyira megkedveltem. Számomra a fináléban Deacon vallomása eléggé légből kapott volt, ennek semmilyen előzménye nem volt, sőt, úgy tűnt, tudják rendezni egymás között a kapcsolatukat és a múltjukat.
Scarlettnek nagyon szeretem a hangját, kicsit sajnáltam, amit a karakterével műveltek, de hihető volt, hogy számára már túl sok ez a fajta rivaldafény. És nekem is Teddy a legfeleslegesebb karakter, csak hát őt nehéz kirakni, hacsak ő is meg nem hal.

Zizi - 2014. 05. 24. 00:03

öröm számomra, hogy kisebb-nagyobb eltérésekkel, de ti is hasonlóan látjátok a sorozatot :)

MaryPoppins - 2015. 02. 10. 20:59

OKÉ! Még nézitek? Nagyon szeretném a 3. évadot is de sajnos nincs felirat!
Van ötletetek ? tudok segítséget kérni?

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz