login |

The Crimson Field – írta oriole

2014. 06. 12. 20:44 - Írta: vendegblogger

12 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika,

A kosztümös sorozatok szerelmesei újabb kedvencre lelhetnek a BBC igényes idén áprilisban indult drámájában, a The Crimson Field-ben, mely az I. világháború világába kalauzol el bennünket, bemutatva a frontközelben tevékenykedő orvosok, nővérek, és az ellátásra szoruló katonák megpróbáltatásait.

A történet 1915-ben veszi kezdetét a franciaországi Boulogne-ban, és ha a készítő tervei szerint alakultak volna a dolgok, akkor több évad után, 1918 körül ért volna véget. Sajnos a BBC másképp döntött, így a 6 részes The Crimson Field-re akár minisorozatként is tekinthetünk – a törvényszerű elvarratlan szálak és a váratlan kasza ellenére a sorozat egész jó zárást kapott.

Bár a történet egy frontkórházban játszódik, a készítők nem élnek a spriccelő vér, és a leszakadó végtagok sokkoló hatásának lehetőségével. A hangsúly az emberi lélekben lejátszódó változásokon, érzelmi és erkölcsi dilemmákon van, mindezt mindenféle cukormáz nélkül, sallangmentesen prezentálva.

Ehhez azonban elengedhetetlen az erős szereplőgárda, és szerencsére ilyen szempontból sem kell csalódnunk a sorozatban. A főszereplőkön keresztül az epizódonként kiemelésre kerülő vendégszereplőkön át, mindenki kiváló munkát végzett. A színészek közül talán Oona Chaplin és Kevin Doyle lehet széles körben ismert. Chaplin egyébként nagyszerű választás volt erre a szerepre, már az első megjelenésével, szavak nélkül, előre eladta az egész sorozatot.

Mindezek mellé nagyszerű hátteret biztosít a BBC-től megszokott gyönyörű szép képi világ. A korhű egyenruhák, eszközök, járművek pedig segítenek a nézőnek beleolvadni ebbe a 100 évvel ezelőtti izgalmas világba.

A The Crimson Field felépítését tekintve leginkább a Call the Midwife-ra hasonlít, csak itt a szülő nők helyét a háborúban megsérült katonák veszik át. Még bizonyos motívumok is visszaköszöntek szeretett bábáinktól (süti lopás, motoros nővér), amik önkéntelenül mosolyt csalnak az arcra.

A kórház felépítését és hierarchiáját három Angliából érkezett önkéntes nővér szemszögén keresztül ismerjük meg. A szabálykövető, kissé merev Rosalie, a hebrencs, de jóindulatú Flora, és a titokzatos, zárkózott Kitty rögtön szembekerülnek a hivatásos ápolónők előítéleteivel. Hozzájuk csatlakozik a laza, kedves Joan, akihez a sorozat legjobb alakítása és legizgalmasabb történetszála kapcsolódik.

Ahogy a háború képes kihozni az emberből a legsötétebb énjét, úgy csodálatos dolgokat is tud alkotni. Láthattunk példát őszinte barátságra, bajtársiasságra, mindent feláldozó szerelemre, de az önzés, rivalizálás, és áskálódás sem maradhatott ki. A karakterek változatosabbnál változatosabb problémákkal kerülnek szembe, mint a megváltozott fizikai képesség elfogadása, gyávaság és árulás vádja, a hadsereg és az egyén érdekellentéte, frontvonalon túli szerelem.

A vágy és a kötelesség többször szembekerül egymással, de ahogy haladunk előre egyre inkább kiderül, hogy a kötelesség csupán egy üres szó, amely eltakarja az egyéni jellemhibákat, a rendszer hiányosságait, és óvóhelyet biztosít a múlt vétkei elől menekülőknek.

A történetet két szerelmi szál is színesíti: az egyik fokról fokra építkezve finoman ível át a szezonon, egy kis fényt csempészve a bíbor mezőre, ezzel szemben a másik hirtelen jön, és nagyot robban.

Bár a remek főcím zenével ellátott The Crimson Field nem hozott túl sok újdonságot, őszinteségével, és realisztikus ábrázolásával üde szellőként hatott. Így nyugodt szívvel tudom ajánlani mindazoknak, akiknek van 6 fölös órájuk és szeretik az ilyenfajta sorozatokat.

12 hozzászólás Ne habozz!

orla - 2014. 06. 12. 21:11

Oona Chaplin (the hour) is van, de jó:) Felírom a listára, kösz:)

Lemoni - 2014. 06. 12. 21:20

Első részt megnéztem, amikor elkezdték adni, de sajnos időhiány miatt át kellett tennem nyári darára, így a többi rész még ezután jön nekem, de amit eddig láttam, nagyon tetszett, jó történet, jó karakterek és színészek, megkapó atmoszféra.

kiskiraly - 2014. 06. 12. 21:38

Első két részt láttam belőle, de szerintem elég szappanoperásra sikerült.
Mondjuk nem is frontkörház, hanem front mögötti kórház (messzebb a harcoktól), úgyhogy mással nem is lehet elütni az időt :)

Két rész alapján 4/10

giruy - 2014. 06. 13. 00:58

Nu, én leszek akkor az ellenméreg: nekem inkább a szirupos, modoros és finomkodó jelzők jutnának legelőször eszembe, és a belengetett szálak, ahol az égvilágon nem történt semmi vagy éppenhogy tökéletesen kiszámítható volt minden.
Aláírom, hogy voltak benne jó pillanatok, de lehet, hogy nekem van sorozat túladagolásom, de a szálak nagy részénél az volt az érzésem, hogy ezt is láttam, azt is láttam, szappan, szappan és így tovább. Végig reménykedtem abban, hogy végre lesz valami ritmusa az epizódoknak, vagy hogy a karakterek felkeltik végre a kíváncsiságomat, de hiába a végére többé-kevésbé eszkalálódott történetszálak (leginkább Joan), simán hiányérzetem maradt. Kár, mert szerintem a színészek igyekeztek odatenni magukat, de ezen az egészen kicsit csiszolni kellett volna: kevesebb klisés fordulat, több mélység.
Viszont legalább a célközönségnek nem szökött az égbe a vérnyomása attól a realizmustól, amit egy jobb minőségi első világháborús nővér-központú dráma szállíthatott volna.

Hellhound - 2014. 06. 13. 02:16

Szerintem eszméletlenül jó volt, és ezt úgy mondom, hogy én nyomozóson kívül ritkán nézek más témát. Nagyon kár hogy vége. :(

Pipacs - 2014. 06. 14. 12:41

@oriole:
Hát nagyon nem tűnt belenézősnek, de ha Te azt mondod, hasonlít a Call the Midwife-ra, akkor belekukkantok…:)
Köszi az írást!

Pipacs - 2014. 06. 14. 12:44

Ajjaj, még se, nincs fordítója… Kivárom, hátha.:(

oriole - 2014. 06. 14. 13:31

@Pipacs:

Főleg a szerkezetét tekintve hasonlít,ahogy kiemeli a katonák problémáját, helyzetét, de itt a drámát nem ellensúlyozza a Nonnatus féle feelgood hangulat. A főszereplők is megkapják a saját problémáikat, és a karakterek sem annyira egyediek,mint a CTM-ben, de azt azért nehéz felülmúlni. Egy próbát szerintem mindenképp megér.

Ui: A Te írásod hívta fel a figyelmem a CTM-re,nagyon örülnék ha valamit sikerülne visszaadnom Neked cserébe!:)

Pipacs - 2014. 06. 14. 15:10

@oriole
:) Köszi, de sajnos az a baj, hogy magyar felirat nélkül meg vagyok lőve… A Love Child is pl. nagyon érdekelne, de ahhoz sincs felirat. “Mr.T”-t kéne valahogy elérni, nem tudom, hogy lehet neki üzenni, hátha bevállalná valamelyiket.:) (Vagy mindkettőt!) Ez utóbbi a téma és a kor tekintetében hasonlít a CTM-ra, csak asszem Ausztrália a helyszín.

oriole - 2014. 06. 15. 12:00

@Pipacs

Láttam már pár részt belőle, az is jó. Remélem hamarosan tudod majd nézni őket!:)

hívatlanvendég - 2016. 09. 14. 21:21

Valamikor régen az ilyen remekül felépített történetvezetés, ill. az ilyen titokzatos és kifinomult karakterek és miatt szerettem bele az angol kosztümös filmekbe. Jómagan mesterműnek tartom a saját kategóriájában, csakúgy, mint a CTM-t.

dorgo - 2016. 09. 16. 16:05

Nem rég találtam rá erre a sorozatra és nagyon szerettem. Nagyon jó karakterek, fantasztikus casting. Talán, ha a BBC engedett volna még min. 6 részt, jobban megismerhettük volna a szereplőket. De mire való a képzelőerő, ha nem arra, hogy az ilyen befejezetlen történeteket mi saját magunk vigyük tovább. :)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz