login |

Pilot-mustra: Almost Royal – 1×01-1×02

2014. 07. 02. 19:14 - Írta: winnie

Szólj hozzá | kategória: kritika, pilot-mustra,

Eddig nem volt sok saját sorozata a BBC America-nak, inkább csak az angol BBC-től kapták a cuccot, de tavalyelőtt a Copper, tavaly pedig az Orphan Black indult el a csatornán. Idén pedig az Intruders mellett az Almost Royal, azonban utóbbi annyiban kakukktojás, hogy komédiáról van szó.

Az Almost Royal-hoz hasonló komédiáknak itthon szerintem nincs nagy közönsége. Először azt akartam mondani, hogy nem is tudom igazán mihez hasonlítani, de aztán eszembe jutott, hogy a klasszikus Da Ali G Show-ból mozifilmmé nőtte ki magát előbb Borat, majd Brüno is, meg itthon is volt az egyik Friderikusz-műsorban álinterjús szegmens. Szóval az Almost Royal ezt a műfajt képviseli, valódi áldokumentum vagy improvizációs álreality – nem kamu áldoksi, mint mondjuk a The Office vagy a Parks and Recreation.

ALMOST ROYAL – 1×01-02 – 5/10

Az Almost Royal-ban azonban nem egy kazah tévés beszél kamerák előtt a gyanútlan amerikaiakkal, hanem az alapszituáció szerint a brit uralkodói családba tartozó testvérpár (ők színészek!) látogat el Amerikában és ismerkedik a szokásokkal, miközben őket kamerákkal követik. A sorozat 3-4 perces random szituációkat mutat be, mely során egy “amerikainak” tartott dolog ismerője avatja be a két főhőst az adott dolog rejtelmeibe. Az illető azt hiszi, hogy valós személyeknek, angol arisztokratáknak magyaráz, akiket filmeznek, valójában viszont két beépített ember adja számára kvázi a hülyét.

Most, hogy tízszer is körbeírtam ugyanazt, ahelyett, hogy valamelyik Comedy Central-sorozatra, mondjuk a zseniális Dog Bites Man-re rámutattam volna (az is ilyen volt), elmondanám, hogy mi a helyzet az Almost Royal-lel. Az, hogy aranyos, de nagyon visszafogott, nem mutat sok újat.

Ez mondjuk előnyére is válhat, mert ebben, a műfajtársak zömével ellentétben a főszereplők nem alázni, vagy lejáratni vagy agyonszívatni akarják a nekik segítő vagy magyarázó valós embereket, hanem csak furcsa, meghökkentő szituációba hozni azzal, hogy adják a tudatlan, kvázi másik bolygóról érkezett ficsúrokat, akik naivan látják a világot és szinte minden újdonság számukra.

Ez pedig természetesen nem eredményez hangosan röhögős szitukat, az ember nem akarja kínjában eltakarni a szemét, hogy ne lássa, mi történik a következő pillanatban, tényleg csak minimálisan érzi magát kényelmetlenül, épp annyira, hogy jóízűen vagy elnézően mosolyogjon.

Szóval nem fergeteges az Almost Royal, de a maga módján kedves és aranyos – nem is az volt a célja a sorozatnak, hogy durvuljon. A küldetést pedig teljesítették. Más kérdés, hogy ez így összességében csak a közepes szinthez elegendő, de van annyira ártalmatlan a cucc, ráadásul olykor tényleg jópofák a helyzetek (ld. a bostoni baseballozók), hogy szerintem az évad maradék 5 részét is bevállalom.

(A felépítésről még annyit, hogy kissé rohanós az egész, mert egy részben hat “helyzetgyakorlat” van, vagyis tényleg kevés idő jut mindre, viszont legalább nem húzzák el a dolgot.

Az 1×01-ben Los Angeles-ben vannak és autót bérelnek, plasztika sebésszel és színházi ügynökkel beszélgetnek, biciklis celebnézésre mennek, Fabio-tól étkezés leckét vesznek, plusz elnéznek egy szappanopera forgatására, az 1×02-ben pedig Boston-ban baseballoznak, kereket cserélnek, történelemleckét kapnak Paul Revere-ről, részt vesznek egy konzervatív gyűlésen, és még egy klasszikus csata rekonstruálásába is beszállnak.)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz