login |

Showrunner mester-tanítvány kapcsolatok, Vol. 1: Shawn Ryan és Kurt Sutter – írta Ingorion

2014. 07. 07. 15:07 - Írta: vendegblogger

23 hozzászólás | kategória: elmélkedés, ,

Ezzel az írásommal nyitnék egy meg egy remélhetőleg több bejegyzésből álló folyamot, amely – mint ahogy az a címből is kitűnik -, ismertebb sorozatfőnökök és legtehetségesebb tanítványaik viszonyát boncolgatná behatóbban, akik a későbbiekben maguk is egy-egy ismertebb széria guruivá avanzsálódtak. Ugyanis véleményem szerint egy jó showrunner nem csak arról ismerszik meg, hogy hány kultstátuszba lépett sorozatot tesz le az asztalra az évek alatt, hanem arról is, hogyan képes felismerni az igazi tehetséget írói körében, hogy aztán megfelelő támogatást biztosítson azoknak, akik megérdemlik.

Erre a jelenségre hosszú távú befektetésként is lehet tekinteni: ma könnyen egy Mad Men vagy Broadwalk Empire nélküli világban élnénk, ha nincs David Chase, aki amellett, hogy elhozta nekünk a tévézés aranykorának kezdetét jelentő The Sopranos-t, meglátta a potenciált Matthew Weinerben, illetve Terence Winterben. De ugyanúgy nem létezne talán Breaking Bad sem, ha Chris Carter, a The X Files alkotójának irányítása alatt nem kupálódik ki Vince Gilligan, és akkor az ugyanitt kitanított Howard Gordonról (24, Tyrant), Alex Gansáról (Homeland) még nem is beszéltem.

A fenti példák ellenére én mégis egy olyan párossal kezdenék, akik számomra a legérdekesebbek, még akkor is, ha félreteszem nyilvánvaló elfogultságomat sorozataik irányába (a The Shield-et minden idők legjobb zsarusorozatának tartom, még a Sons of Anarhy a személyes kedvencem, csak egy paraszthajszálnyival lemaradva a Lost után). Kettejük viszonyát többek között az teszi igazán érdekessé, hogy az szinte semmilyen aspektusában nem klasszikus mester-tanítvány történet.

Olyan apróságokra célzok ezzel, hogy például Sutter hat évvel idősebb egykori főnökénél, vagy egy olyan jóval jelentősebb tényezőre, miszerint Ryannek is a The Shield volt az első munkája, szóval Sutter nem egy tapasztalt és sokat megélt/levezényelt személy mellett töltötte el tanulóéveit. Ettől függetlenül jobb helyet nem is találhatott volna okulásra, hisz Vic és a Strike Team históriája legalább olyan mérföldkő volt Ryannek, mint magának a sorozatnak otthont adó FX-nek, ami a széria 2002 márciusi startjáig finoman szólva sem foglalt el kiemelt helyet az akkori kábeles kínálatban. Ez a The Shield pilotjával több értelemben is megváltozott.

Egyrészt a The Shield első része bombasikernek számított, majdnem 5 millió amerikait ültetett le a képernyők elé. Másodsorban szinte egyöntetű kritikai sikerként is tekinthetünk rá, mind történetvezetés, mind színészi játék terén – Michael Chicklis az első évados teljesítményért rögtön Emmy-díjat kapott.

A legfontosabb dolog azonban ami a sorozathoz köthető, hogy mekkora csatorna arculat-formáló erővel bírt: amellett, hogy sikerült fontos tényezővé varázsolnia, szinte rögtön a maszkulin, bevállalós és morbid humorral operáló sorozatok mekkájává is tette az FX-et – erre a vonulatra a valamivel később induló Nip/Tuck és Rescue Me is csak rásegített. A tovább mögött folytatom.

Idővel sok néző elpártolt a sorozattól, a kritikai sikerek is mérsékeltebbek lettek, de a minőség paradox módon szinte végig egyenletesen növekedett, ebben pedig elvitathatatlan érdeme volt Ryannek, amit még lenyűgözőbb teljesítménnyé tesz, hogy ez volt első önálló munkája.

Ryan mégsem kötött kompromisszumokat, viszonylag fiatal írókra egyáltalán nem jellemző céltudatossággal és éleslátással vitte A pontból B-be a történetet, közben olyan témákat boncolgatott, ami sokszor nem csak a nézőknél, de maguknál a színészeknél is kiverték a biztosítékot.

Talán a legjelentősebb erre vonatkozó példa, mikor a történetbe szőtték az egyik fő karakter megerőszakolását a sorozat harmadik évadában. Azt rögtön meg kell jegyezni, hogy Ryan előzékenyen és korrekt módon állt a dologhoz, előre elolvastatta a színésszel a forgatókönyvet, és mikor az – félig-meddig érthető módon – felháborodott a sztori karakterét érintő alakulásán, főnöke elmagyarázta neki, hogy nem egyszeri hatásvadászatról, hanem egy esszenciális fordulópontról van szó karaktere életében.

Ezzel sikerült is meggyőznie a színészt, hogy valóban érdemes leforgatni azt a bizonyos jelenetet, ám érdekes módon nem csak az érintett indulatait korbácsolta fel az ügy, hanem a Claudette-et alakító CCH Pounderét is. A színésznő a szkript elolvasása után a következő párbeszédbe elegyedett Glen Mazzarával, a sorozat egyik írójával, a The Walking Dead – azóta már leváltott – showrunnerével:

– You’re Godless.
– It’s not even my script.
– All of you writers are Godless. There’s no reason to do this.

És ahogy elérkeztünk a The Shield beteges, sötét aspektusához, itt az ideje, hogy szóba kerüljön írásom másik központi alakja, Kurt Sutter. A férfi különböző addikciókkal megfűszerezett életszakaszának végén került be a széria írógárdájába, ezen eseményre egyébként több interjúban is egyfajta „megváltásként”, életmentő eseményként hivatkozik, ami nem is csoda, tekintve, hogy itt ismerte meg a szakma csínját-bínját, illetve itt találkozott későbbi feleségével, Katey Sagallal.

A sorozattal való kapcsolata mindig is több rétegre volt bontható: Ryan után az ő nevéhez köthető a legtöbb megírt rész, valamint színészként is részt vett a show munkálataiban, Margos Dezeriant, a hét évad egyik legaberráltabb főgonoszát alakította. Ryan tanítványa esküvőjén részletesen ecsetelte, hogy alkotása világa egy sötét, abszurd és félelmetes hely, amelybe ő és a többi író csak belemeríti az ujját időről időre, míg Sutter anyaszült meztelenül mártózik meg mindebben.

Ez a fajta bátorság természetesen egyszerre átok és áldás is egyszerre: előbbi azért, mert a készítő nem fél feszélyezően mély morális szituációkat alkotni, utóbbi pedig azért, mert az ilyesmivel nagyon könnyű túlesni a ló túloldalára. Ezért volt értékes a tudás amit Sutter Ryantől kapott, hisz tudta, mikor kell kordában tartani, illetve azt is, hogy mikor jött el az ideje annak, hogy szabadjára engedhesse a fantáziáját.

A SoA készítője így jellemezte egykori főnökét és saját magát:

Shawn’s a very generous guy and incredibly patient, and I’m a fairly obsessive guy and can be volatile at times, and I’m sure if I were under the mentorship of anyone else, I might not have had the growth that I’ve had, but Shawn was able to see what my potential was and really manage to point me in the right direction.

A következő 2 bekezdés erősen spoileres lesz mindazoknak, akik még nem látták, vagy nagyon helyesen épp most darálják The Shieldet, de még nem értek el az ötödik évad végére, úgyhogy innentől mindenki saját felelősségére olvasson. Vagy ugorjon a kép alá.

Mikor Ryan eldöntötte, hogy a Kenny Johnson által megformált Lemet ki akarja írni a sorozatból, két fő írójára, Sutterre és Mazzarára bízta a feladatot, hogy ötleteljék ki, Shane pontosan hogyan fogja eltenni láb alól barátját. Mazzara a hagyományosnak mondható, pisztollyal történő megoldásra szavazott, míg Sutter azt mondta, gránát legyen a gyilkos fegyver, ugyanis ez a megoldás sokkal jobban szimbolizálja Shane gyávaságát.

Ryannek tetszett az elgondolás, de hagyta, két beosztottja had essen egymásnak, próbálják meggyőzni egymást és másokat, hogy miért pont az ő ötletük a jó. Ha lehet hinni a két ellentétes fél későbbi beszámolóinak, a vita kis híján ökölharcba torkollott. Sutter egy nyilatkozatában megjegyezte, hogy ma, showrunner-szemmel nagyon is meg tudja érteni Ryan módszerét, ő maga is örömmel nézi, ha tanoncai mindent beleadva akarják érvényesíteni akaratukat.

A többi, meg ahogy mondani szokás, már történelem. A The Shield a 2008-as év talán legjobb sorozatévadját elhozva a hetedik felvonásával leköszönt, a SoA pedig szinte párhuzamosan vele kezdte meg első etapját, bár az elsöprő siker a második évadig váratott magára. Ami biztos volt, hogy Sutter víziója a motoros vagányok kalandjairól minden szempontból Ryan sorozatának “pótlékának” lett szánva, és ennek a nagy elődnek való tisztelgésként is felfogható apró kis nüanszokkal, vagy éppen a markáns stílusjegyek átvételével próbált meg eleget tenni.

Elég, ha az évadok felépítésére gondolunk, vagy arra a viszonylag zárt, külső csapásokat derekasan álló, de a végén saját titkai alatt összeroskadó közösségre, mely köré maga a cselekmény épül. Az olyan apróságot, miszerint Sutter épp úgy szerepelteti saját feleségét műsorában (csak sokkal fontosabb szerepben) mint ahogy tette azt anno Ryan is, már meg sem említem.

Persze felmerülhet a kérdés, hogy Sutter vajon gondoskodik-e olyan utánpótlásról, mint tette azt elődje? A válasz azt hiszem igen, méghozzá Dave Erickson személyében, aki a (remélhetőleg) hamarosan induló The Walking Dead spinoff showrunnerje lesz. Nevéhez olyan emlékezetes epizódok fűződnek mint a második évados drámai csúcspontként is felfogható „Balm” vagy a máig etalonnak számító „NS”, amit Sutterrel közösen jegyzett.

Végszóként még kicsit visszakanyarodnék Ryan és Sutter kapcsolatára. Fontosnak tartom leszögezni, hogy miután szétváltak útjaik, mindketten nagyon más irányba indultak el: míg Sutter úgy tűnik megmarad a kábeladóknál (a SoA zárása után szintén az FX-re érkezhet tőle a Bastard Executioner), addig Ryan a Terriers-et leszámítva folyamatosan az országos csatornák piacára próbál betörni inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel. Remélem hamar belátja, hogy kreatív látásmódjának és történetmesélési adottságainak sokkal inkább megfelelnek a kábel adta lehetőségek, mintsem az országos csatornák által állított korlátok.

Kettejük kapcsolatára azonban ez úgy tűnik nincs hatással, hiszen a tavalyelőtti AMC – Mazzara-botrányt mindketten hasonló felháborodással reagálták le a Twitter virtuális felületén. Sutter pedig továbbra is egyfajta tisztelgésként szerepelteti a The Shield egykori szereplőit saját sorozatában, leszámítva persze Michael Chicklist, ugyanis ahogy igen kiválóan utalt rá: Chicklis annyira összeforrt Vic karakterével, hogy szentségtörés lenne, ha feltűnne Charmingban, és ezt nem engedheti meg magának…, ugyanis jó tanítványhoz méltó módon még ennyi év távlatából is tiszteli egykori mesterét. Azt hiszem megegyezhetünk, ez így is van jól.

23 hozzászólás Ne habozz!

Zuzu - 2014. 07. 07. 16:00

A The Shield jó volt, tényleg húztak benne 1-2 durvát, mint pl. a fent említett megeröszakolós jelenetet, ami elöször öncélú és hatásvadásznak tünik, de tényleg megváltoztatja az egyik fö karaktert, és ezzel együtt az egész sztorit.
(Bár meg kell mondjam, hogy nálam ennek ellenére se éri el a The Wire-t, de tudom ízlések és pofonok)

Viszont számomra a “tanítvány” Sutter túlnött mesterén a SOA-val, legkésöbb amit az eddig uccsó évadban megjátszott, attól teljesen kész voltam! Tiszta királydráma! :-)
Tükön ülök mikor jön már a köv. (legutolsó?) évad, és mindenképp bepróbálom Sutter következö sorozatát!

Flanker - 2014. 07. 07. 16:22

Jó ötlet, jó kivitelezés a poszt, csak így tovább!

napocskin - 2014. 07. 07. 17:22

Wow, gratulálok, nagyon jó poszt! Köszi az elemzést, ehhez biztos,hogy később is visszatérek majd.

patrik - 2014. 07. 07. 17:43

valaki leforditaná az angol részt a blogban?
köszi!

Shyllard - 2014. 07. 07. 18:13

Érdekes és nagyon jó írás volt, remélem tényleg lesznek még hasonlók :)

Bad Ass Cinema - 2014. 07. 07. 20:18

Igazi hiánypótló írás, hogy még jobban belelássunk a sorozatkészítés hátterébe!

futaki - 2014. 07. 07. 20:29

Jo tema, jo iras. Olvastam volna meg. Kivancsian varom a kovetkezot.

Matteo - 2014. 07. 07. 20:41

Tényleg nagyon jó poszt. Legyen még ilyen :)!

Axe - 2014. 07. 07. 20:47

Köszönöm az írást! Két kedvencemről szól, mintha szülinapom lenne! ;-)
Vic4prez!

memory - 2014. 07. 07. 20:56

A két angol szöveg nagyjából:

-Istentelen vagy.
-Ezt még csak nem is én írtam.
-Ti írók mind Istentelenek vagytok. Semmi okunk nincs arra, hogy ezt megcsináljuk.

és

Shawn egy nagyon nagylelkű és hihetetlenül türelmes pasas, én pedig meglehetősen megszállott és időnként elég lobbanékony tudok lenni, és biztos vagyok benne, hogy más mentoráltsága alatt nem fejlődtem volna ennyit, de Shawn képes volt meglátni bennem a lehetőséget és a helyes irányba terelni engem.

Nagyon jó írás, gratulálok, ráadásul egyből a kedvenc mester-tanítvány írópárosommal kezdted!:)

sorozat/gyilkos - 2014. 07. 07. 21:43

Érdekes, köszönöm!

wellman - 2014. 07. 08. 06:22

az iras remek! de tovabbra se hozta meg a kedvem a shield folytatasahoz, az elso resz utan elvitte a kasza…
:)

Reeku - 2014. 07. 08. 08:26

Nagyon jó írás, grat, jöhet még több ilyen! :)

lostfanka - 2014. 07. 08. 10:23

Eloszor is imadom a SoA-t (en mar a pilot ota nezem), es imadtam a Shieldet is. Szemelyszerint a SoA nekem jobban tetszik, de mint azt mar sokszor leirtam a SoA felepiteset tekintve totalisan Shield. Maga a tortenet szal ugyanaz, adott egy csapat/motorosklub baratokbol, es adott egy foszereplo aki ki szeretne torni az adott csapat sotetsegebol es mindig csak meg valamit akar ehhez megtenni aztan ezek folyamatosan meg sotetebbre viszik az egesz tarsasagot es a szereplot. Az en velemyenyem az hogy Sutter csak kiszelesitette es szerintem egy kicsit kiszinezte a Shield felepiteset. ami viszont egyik sorozatban sem tetszett hogy amikor mar epp elult minden a foszereplo vegre megerdemelhetnek elmotorozhatna/autozhatna a jol megerdemelt naplementebe akkor mindket iro mindig behoz egy total random dolgot (valaki lelo egy nagy maffia vezer lanyat total veletlenul), vagy elohuz egy regi konfliktust amit ugyan egyszer mar lezartak de valamiert azt valaki megtori es a sztori ujra megindul a meg sotetebb iranyba.
Ettol fuggetlenul mindket sorozat hatalamas perceket szerzett nekem es mar most sajnalom hogy a SoAbol csak egy evad van, es bizom benne hogy Sutter nem fog ugy jarni mint Ryan a Terriersel a nagy csatornakon hogy letrehoz egy nagyon jo dramat es azt kaszaljak, es azota is csak probal betorni a piacra.

bruti - 2014. 07. 08. 10:52

Nagyon fasza írás! Grat!

Sajnálom az időt a Shield újranézésére. Illetve nem sajnálnám, csak nincs, mert annyi új tartalom van… Nagy kedvenc volt, talán majd egyszer.

semper - 2014. 07. 08. 11:55

Minimál Spoiler
Fasza írás.
Egy dolog persze ezt mindenki maga érzi, de szerintem a SOA azért jobb mint a Shield, mert persze itt is egy csapat viszontagságait nézzük de míg a Shieldben kb volt egy fő szereplőnk és 4-5 fontos mellékszereplőnk addig a SOAban 1 főszereplő és 8-10 fontos mellékszereplő + visszatérően még kb plusz 5 mellékszereplő, magyarul a SOA grandiózusabb és kb minden színészi alakítás tökéletesnek mondható és persze betegebb is a story de hát Shutter egy állat(nem csak a feleségét erőszakoltatta meg a SOAban de saját magát is:)). Amit még kiemelnék az a képi világ nekem a SOAé jobban tetszik a Shieldé túl száraz volt.
De mind két sorozat 8+ és mind két show runner különleges annak ellenére, hogy Ryant már leírtam és csak akkor nézek rá a munkájára ha itt egy jó kritikával felhívják a figyelmemet reá. Ellentétben Shutter köv munkájára gondolkodás nélkül fogok vetődni.

winnie - 2014. 07. 08. 12:07

“Ryant már leírtam”

pedig mind a the shield, mind a the chicago code remek volt:) ez a két saját sorozata volt, egyébként ő is csak producerkedik, mások pilotját (last resort, terriers) indítja be, átfogó emberként működik, nem értem, miért nem ír ismét, konkrétabban. más kérdés, hogy a the unit meg a lie to me, ahol showrunner volt bizonyos ideig, számomra azonnal felejtős volt.

semper - 2014. 07. 08. 12:49

Winnie
A terriers számomra nézhetetlen volt egy shield után
a Chicago Code jó volt de kb egy 13 részes mini series volt nálam a Lie to Me első pár részét néztem de kaszáltam, mert kb addig volt érdekes a sorozat Unit nagy kedvencem de ott ugye Mamet volt az isten ő csak producer volt még írtad a Last Resortot ami szerintem a pilotot leszámítva szar volt. Nagy potenciál volt benne de végül az egész fő story a jó színészekkel ment a levesbe azért, hogy azt nézzem, hogyan baszakodnak a helyi dorgbáróval komolyan mikor volt egy atom tengeralattjárójuk na mindegy én ott temettem el magamba a csávót és persze lehet védeni, hogy azért volt ennyire langyi, mert ABC.

búbánatos aszottmajom - 2014. 07. 08. 13:29

remek írás, köszi.
a the shield a top3 kedvenc között ott van nálam, az említett jelenet pedig a legfelkavaróbb tán amit valaha láttam (holtversenyben the killing what i know-val) szóval részemről örülök hogy végülis a gránátos megoldást választották,érdekes volt ezt a háttérsztorit olvasni róla.
ellenben a soa még mindig nem győzött meg, nem tudom hányadszor teszem parkolópályára és még mindig csak 7-8 részt láttam belőle, pedig nagyon szerettem volna szeretni, nagy szükségem lenne egy the shield pótlékra, de nálam eddig a nyomába se ér sajnos.

idioty - 2014. 07. 08. 14:33

Én pedig SOA rajongó vagyok. Első résztől nézem folyamatosan hétről hétre. Az első évadot tényleg túl kell élni, a második jobb, a harmadik zseniális. Bár sok embernek a 4. és 5. évad annyira nem jött be, nekem nem volt vele bajom. Viszont az biztos, hogy a 6. évad évadzárójában a fő jelenet előtt 10-20 percig volt gyomoridegem. Tudtam hova tart az esemény, tudtam mi fog történni, mégis mikor megtörtént, egyszerűen megszakadt a szívem. Most is ha rágondolok ugyanúgy fáj, mint akkor amikor láttam. Hihetetlen, ilyen élményt még egyetlen sorozat sem váltott ki belőlem. Bár tudom valaki ezt nem bírja.
A Shield első részét láttam, a párom nem akarta folytatni. Én biztosan végig nézem, annyira sokan ajánlották.
És az is biztos, hogy a következő Sutter sorozatot is kérdés nélkül nézni fogom.

Egyébként köszi az írást, várom én is a folytatást!

Hardi - 2014. 07. 10. 09:36

Gratulálok a cikkhez!
Nem olvastam mostanában a junkien ilyen jó írást, remélem lesz folytatás.
A másik, hogy a két kedvencemről szól: Shield abszolót no.1 nálam és a SoA is biztos második.
Aki nem látta őket annak csak ajánlani tudom, hatalmas drámák vannak benne, fordulatok, agymenések.

annak5604 - 2014. 07. 12. 10:27

Uhh, ez jó cikk. Remélem az olyan részei is tetszeni fognak, amikor általam nem ismert sorozatok alkotóiról fog szólni. :)
Pedig a SoA-t még nem is láttam. :) (időhiány)
A The Shield meg…. elég ha annyit mondok, hogy a sorozatzáró jelenet beleégett a retinámba. (egy baszottnagy “mindenidők” címke van rajta nálam)

El Presidente - 2016. 01. 10. 21:24

Én baráti ajánlásra fogtam neki a SoA-nak, és mivel rengeteg, a The Shield-el kapcsolatos hozzászólást lehetett olvasni a SoA-s posztok alatt, utána néztem.

Bár a SoA is nagyon nagy kedvencem volt, a The Shield szerintem még annál is jobb, egy fokkal.Top 3-as lista tagja nálam, mindenképp.Ha jól emlékszem szűk 3 hét alatt daráltam le az egész cuccot.

Amit nagyon élveztem, így, hogy mindkét sorozat nézője voltam, a mindkét helyen feltűnő arcok, meg az ilyen kis “nüanszok”, ahogy a szerző is írta, mint pl. a 1-9 banda és a latinó ByzLatek mindkét sorozatban említésre kerülnek.

És így a cikk elolvasása után, értem is, hogy a SoA-ban miért csak a fináléban cameozott Chiklis. :D

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz