login |

Penny Dreadful: vége az 1. évadnak

2014. 07. 08. 22:02 - Írta: CyClotroniC

34 hozzászólás | kategória: kritika,

Mr. Gray, I am not the woman you think I am.
And with you, I am not the woman I want to be.

A Penny Dreadful tényleg egy remek zsánersorozat. – Ezt már csak azért is érdemes leszögezni rögtön az elején, mert annak ellenére, hogy elég combos pontszámot kapott tőlem a nyitás, szépen – és zömben elégedett lelkesedéssel – pörgött a kibeszélője, mégsem tudtam beleszeretni a Showtime viktoriánus korabeli rémtörténetébe.

Az a helyzet, hogy Eva Green zsenialitása kinyírta számomra a koncepciót, bármennyire is hülyén hangzik. Nem ez az első eset, amikor azt érzem egy sorozaton, hogy egy olyan szereplőre bukkantak a készítők, akinek utána mindent megadnak, hogy Emmy-t nyerhessen, ám ezzel óhatatlanul is rátelepszik a történetre, és ízlés kérdés, hogy a szó pozitív vagy negatív értelmében lopja-e el a show-t.

Eva Green hiába brutálisan jó Vanessa Ives szerepében – és mondom ezt úgy, hogy sosem kedveltem a színésznőt és még csak megközelítőleg színvonalas alakítást sem láttam tőle korábban – mégis adott egy olyan fókuszpontot a történetnek, amire talán a Penny Dreadful-nak nem lett volna szüksége.

Kezdetben rettentő vonzónak találtam a gondolatot, hogy esetleg a The League of Extraordinary Gentlemen karakterdrámás, sötétebb verzióval állhatunk szemben, és már dörzsöltem is a tenyeremet, hogy Frankeinstein doki és Dorian Gray egy gyertyafényes abszintozás közben fognak filozofálgatni az elmúlásról.

Ám a szezon felétől a számomra érdekesebb karakterek mind a háttérbe szorultak és egészen másra terelődött a hangsúly.

Mindent átszövő rejtélyt vagy áll-leesős misztikumot se kaptunk, ahogyan vélhetően azok is csalódhattak, akik vérfürdőre és darabolásra számítottak.

A Penny Dreadful horrorja többnyire személyes, nem tocsog ész nélkül a művérben, nem ugrik rád hatásvadász hangeffekttel a sötétből, sokkal inkább karaktereinek belső harcára szorítkozik, és talán akkor a legjobb, mikor ez kerül a terítékre.

Nem véletlen, hogy toronymagasan az 1×05-ös flashback-epizódjuk lett a szezon legjobbja, és úgy általában a múltat boncolgató szegmensei simán a jelen eseményei fölé magasodtak. Kétségtelenül fontosak voltak ezek az eredettörténetek a készítőknek, de miután volt alkalmam ezekbe belekóstolni, jóformán nulla élménnyel pergett le rólam még az az 1×07-es epizód is, amit sokan a hét legjobbjának szavaztatok meg.

Bármennyire is jól csinálják meg, ezekkel egyszerűen nem tud versenyezni egy ördögűzés, még úgysem, hogy simán látom a színészi teljesítményen, hogy miért követelitek annyian Eva Greennek azt az Emmy-szobrot.

Hiába volt tele fantáziával és tengernyi lehetőséggel a kezdés, hiába tartottam egészen fantasztikusnak (9/10) az 5. epizódjukat, nagyon nem az ízlésemnek kedveztek a végjátékban és úgy éreztem, hogy sokszor elkallódott a mélység a felszín alatt, ami persze véletlenül sem jelenti azt, hogy a Penny olcsó és felszínes lenne.

Összességében tehát csupán 6,5/10-esre sikerült az ismerkedésem a Penny Dreadfullal, pedig tényleg minden adott volt, hogy az év egyik legjobb újoncává állhasson össze az a rengeteg minőségi alapanyag és törődés, amivel azt a sorozat készítői megmunkálták. Annak ellenére, hogy nálam nem működtek az arányok, mégis csak ajánlani tudom, szerintem sokatok lelhet benne új sötét kis házi kedvencére.

34 hozzászólás Ne habozz!

MRagnar - 2014. 07. 08. 22:11

Jól összefoglaltad a lényeget. Tényleg több volt benne, de így is jó sorozat lett, és nézős marad. Jövőre hátha odaverősebb lesz.

Lanie - 2014. 07. 08. 22:11

Én rettenetesen kritikus tudok lenni, általában előbb veszem észre a hibákat mint azt amit szerethetnék egy sorozatban, ez viszont egyszerűen nekem a kedvenc újonc lett és egy percig sem jutott eszembe boncolgatni, hogy mi nem tetszik benne.
Nagyon elkapott a történet, de leginkább a kivitelezés, ilyesmi hangulatra vágytam már régóta.

Piemaker - 2014. 07. 08. 22:18

Rendesen meg fognak oszlani a vélemények a sorozatról.

Nekem nagyon bejött.
Régebben inkább a high-concept sorozatokat részesítettem előnyben.Csalódtam is rengeteget.
Ma már inkább a hangulat és a karakterek kidolgozottsága számít elsősorban.Ezek alapján a Penny Dreadful nálam telitalálat.
Én is úgy éreztem,hogy Frankenstein és teremtménye egy kicsit háttérbe szorult az évad második felére.
Azt hittem,hogy komplexebb lesz az egész.A szálak összefutnak a végén,de nem ez történt.
Viszont így is remekül szórakoztam.Én egy 7/10-et adok a szezonra.

Shyllard - 2014. 07. 08. 22:20

Nekem is valahogy pont Eva Green karaktere volt a legérdektelenebb, de amúgy engem annyira nem zavart, elvoltam vele, pláne miután kiderült, hogy jön második évad, szóval biztos fogunk még kapni a többiekből is eleget. Azért Frankeinstein vége felé való hanyagolása tényleg fájó volt, remek karakter lett, de nem igen volt már neki tere.

koka - 2014. 07. 08. 22:30

Érdekes mód egyetértek a kritikával, holott nálam a legjobb újonc mostanság. Ez így kicsit ambivalens tudom, de simán elképzelem, hogy negatívum egyeseknek Eva Green ‘túlszerepeltetése’.

Igen, így visszatekintve valószínűleg csalódott lettem volna, ha így ér véget a sorozat. Mert magát a történetet nemigen mérték nagykanállal, emiatt meg szerintem bőven maradt annyi potenciál benne, hogy egy sokévados szériát kapjunk.

Például Gray történetébe lényegébe bele se mentünk, Ethan vérfarkasos múltja is szinte érintetlen maradt.

Egyetértek abban is, hogy az 1×05 volt a legjobb epizód és ezt bátran ajánlanám azoknak is, akik csak beleakarnak nézni kicsit a sorozatba. Fellehet fogni egy második pilotnak is.

A hangulat pedig magért beszél. Egyszerűen odaszegez a székben. Erre pedig ráerősítenek Abel Korzeniowski zenéi. Furcsa, hogy szinte senki nem említi, olyan score-t raktak elénk itt, ami már-már üti Ramin Djawadi Game of Thronesszát.

A színészek közül pedig mindenki hozza amit kell, Josh Harnetten meg komolyan meglepődtem, hogy milyen jó. Főleg az utolsó pár részben.

Várós a 2. évad.

Don Fanucci - 2014. 07. 08. 23:05

Nem mindenben osztom a CyClotroniC mester álláspontját. OK, én beleszerrem a PD-ba, de akkor sem tudok elmenni néhány állítása mellett:

1. Eva Green karakterének előtérbe kerülésében nagyon sok, a történetre vonatkozó tudatosságot látok, hiszen az egész sorozat Mina keresésével indult, az adta meg az alapvető motivációt és egyre egyértelműbbé vált, hogy hozzá csakis Miss Ives-on keresztül vezethet az út – de ezt csak akkor lehetett megmutatni, mikor már megismertük a főbb karaktereket.

Ezzel együtt a cselekményben is bekövetkezett egy nagyon hangsúlyos ráközelítés: az indítás apokaliptikus távlatokat nyitott, de az 4. részben mindez szépen átfordult egy személyes hangú folytatásba.

És pont itt találta meg azt az egyedi hangot a sorozat, amiben szerintem kifejezetten újított, és amit a kritika is kiemelt: “A Penny Dreadful horrorja többnyire személyes, nem tocsog ész nélkül a művérben, nem ugrik rád hatásvadász hangeffekttel a sötétből, sokkal inkább karaktereinek belső harcára szorítkozik, és talán akkor a legjobb, mikor ez kerül a terítékre.”

Ez a széria szerintem azért zseniális, mert nem kívülről közelít a horror felé, hanem intimmé és belsőségessé teszi. Az 1×07 pont ebben és ezért volt zseniális. Mert igaz, hogy kihasználta a domestic és az ördögűzős filmek számos kliséjét, de mindezt meglepően felkavaróan és személyesen tudta tálalni.

Nekem ez a fajta horror rettenetesen hiteles tud lenni (még, ha nem is paráztatott meg annyira), mert nagyon őszinte és sajátos valami. És ebben Eva Green egészen óriásit alkotott – kvázi ő jelenítette meg ezt a személyességet, amiről a kritika is beszélt.

De, amit a magam részéről még fontosnak tartok kijelenteni: nemhogy ilyen tematikájú sorozatot, de filmet sem nagyon sokat láttam, ami ennyire bennsőségessé tette volna a horrort.

Olyan bennsőségessé, hogy szinte már meg is szűnt félelmetesnek lenni.

2. Az indítás tényleg valamiféle The League of Extraordinary Gentlemen-es dolgot sejtetett, de nem hinném, hogy a készítők feladták ezt a koncepciót. Mi több – ha jól tudom, várhatóan lesz (minimum) még egy Drakulánk is, aki, ne felejtsük el, még fel sem bukkant.

3. Ha van sorozat, ahol a “mélység sokszor elkallódott a felszín alatt” megjegyzés nem állja meg a helyét, hát szerintem ez az. Csak vegyük azt, mennyire aprólékos gonddal jelenítették meg a korszakot.

Erre a legjobb példa az lehetne, milyen izgalmas irodalmi utalásokkal tömték tele az anyagot. Vicces, hogy miközben a címét a korabeli ponyvától kölcsönözte, a PD szinte minden részhez a legnevesebb szépirodalomból emelt be idézeteket, méghozzá hihetetlen érzékkel.

William Blake, Byron és Worthworth…

Nem semmi…

4. Számomra ez bizony abszolút a 9/10-es színvonal. Idén csak a Halt and Catch Fire és a Leftovers tudta megugrani nálam ezt a szintet, és egyedül a 10/10-es True Detective múlta felül.

Ez persze már csak magánvélemény – de ami vitathatatlan, hogy Eva Green mellett Dalton, Hartnett és Billie Piper is kiemelkedőt nyújtott, Harry Treadaway pedig remek volt ifjú Frankeinsteinként. Kinnear a teremtménye szepepében már nem volt annyira erős, mint a mondatai és a karaktere, de azért ő is meggyőző volt a maga módján.

Szóval a színészekre nem igazán lehetett panasz.

(Igaz, Reeve Carney egyelőre nagyon takaréklángon játszott, Danny Sapani-t (Sembene) pedig alig láthattuk, holott a karakterében lett volna bőven potenciál.)

tobias88 - 2014. 07. 08. 23:55

Nálam 6/10 az itt leírt dolgok miatt. Néha zseniálisan sikerült, néha unalmas és csapkodó. A szint remélem azért növekszik, hiszen potenciál van benne

Ennn - 2014. 07. 09. 00:11

@koka:
Én a penny dreadfulra úgy találtam rá idén, hogy feltúrtem a netet Abel Korzeniowski zenéiért :D :D

Ja, és nem értek egyet a kritikával. Eva Green nem csak jó, volt, hanem minden egyes pillanatban odaszegezte a tekintetemet a képernyőre. Kb miatta kezdtem el végül nézni.
Josh Hartnett pedig… OMG!!! Beérett a srác :)
A negyedik rész végén, amikor Flashbackel, az opera közben, és megláttam a zöldalmát, azt gondoltam, hogy: igen! Mr. Hyde lesz! De nem… vagy csak eddig nem.

Nekem nagyon tetszett még az, amikor felfedeztem, hogy Dorian Gray és a Teremtmény egymás tökéletes ellentéte.

Jövőre vajon lesznek új karakterek? Mindenesetre én javasolnék néhányat, a Viktoriánus korból:

Jane Eyre
Dr. Jekyl/Mr Hyde
Oliver Twist
Az Operaház fantomja

Uh! De szeretném látni, hogy mit kezdenének velük…

Lemoni - 2014. 07. 09. 00:29

Vállaltan elfogult vagyok külön-külön is az angol (brit), a kosztümös, a horror, a misztikus, a jó (főleg irodalmi) karaktereket hozó történetekkel és a hitelesen játszó színészekkel, a különleges hangulatú kidolgozásokkal, így egybe pakolva meg kész élményhalmaz, mert itt valami olyan jóságot hoztak össze, hogy egyik ámulatból a másikba estem. Bár nem Vanessa volt a kedvenc karakterem a történetben, Eva Green elképesztő játéka lenyűgözött. Dorian Grey-é volt a fő figyelmem, mivel maga OW regénye is nagy kedvencem, meg valahogy kulcsfigurának is érzem az eseményekben, talán a második évadban többet megtudunk róla. Josh Hartnett az utolsó részekben színészileg nagyon meggyőzött, pedig vele voltam a legelutasítóbb kezdetben. Frankenstein doki és a kreatúrája szerintem épp elég teret kapott, ezt szépen ki is töltötték, de őszintén szólva a szörny-menyasszony-vonal nem nagyon fog érdekelni a folytatásban. Túl a Hannibalon és a PD-n, vigyázó szememet mostantól a Hemlock Grove-ra vetem, úgy érzem, el vagyok kényeztetve mostanában az ilyen történetekkel :)

Lemoni - 2014. 07. 09. 00:34

Ööö… Freud doki biztos jól kielemezne most; szóval: Dorian GRAY, a Grey az Christian és nagyon szürke….. (jól van na, sötét is van, nem látom a billentyűzetet rendesen…..)

galocza - 2014. 07. 09. 07:08

mind2 szürke…

Dalmayr - 2014. 07. 09. 09:28

Nekem 8/10. és csak a finálé miatt nem 9. különben a véleményem nem változott, remek színészek, jó történet, a hangulat pedig egyedi. jövőre is itt leszek, de remélem a többi karakter is több időt kap ( Eva Green remek volt, de szerintem még egy ilyen Vanessa központú évad a minőség rovására menne. továbbra is az emmyt neki táborban vagyok, de jóból is megárt a sok). jövőre több Dorian Grayt és Feankensteint :)

S84 - 2014. 07. 09. 09:34

Én nem is tudom mikor láttam ennyire minden tekintetben (írói munka, színészi játék, rendezés, fényképezés, kosztümök, stb.) tökéletes sorozatot/filmet.
Vanessa karakterének előtérbe kerülése szerintem is a “tudatosság” miatt volt, az első évad Mina kereséséről szólt, ráadásul sok dolog homályban volt az 1×05-s flashback epizódig, ami szerintem is az évad legjobbja, azt követi pedig a második epizód szeánszos jelenete.
Akit még mindenképp megéri kiemelni (bár gyakorlatilag az összes főbb szereplőt ki lehet) az Rory Kinnear – Caliban szerepében.
Eva Green-t pedig már nem is említem, zseniális ahogy folyamatosan újabb szintre emelte Vanessa Ives karakterét.

Cseho - 2014. 07. 09. 10:19

Engem csak annyi zavart, hogy Dorian Graynak mindossze az ugyeletes playboy szerep jutott. Osszesegeben tetszett az evad.

fv - 2014. 07. 09. 10:45

Nekem csalódás volt. Egy kosztümös Supernaturalra számítottam, de nem az lett. Aztán a második rész közepe felé, amikor már vagy huszadjára nem csattant el a csók Frankenstein és a szörny között, kikapcsoltam. Végül összejöttek? :-p

bessie - 2014. 07. 09. 10:46

jó volt ez. Igaz néha kicsit laposka volt, de végig meg volt benne az a darkos árnyalat. Bőven van még mondanivalója úgy érzem. Főleg úgy hogy már nem kell Minácskát megmenteni. Doriant és Frankeinsteint remélem jobban ki tudják majd bontakoztatni a következő évadban.

meg lehet indokolni - 2014. 07. 09. 11:04

Az a helyzet, ha nem mindig minden új sorozatot más sorozatokhoz hasonlítanátok, még lehet, hogy tetszene is. Minden önmagában kell értékelni, nem pedig x-y vagy z dologhoz, más szerephez, hasonló karakterekhez viszonyítva. Túl sok már a sorozat, sokkal több új témát viszont nem fognak kiaknázni. Úh. aki nem akar ismétlést, jobb esetben ne nézze és nem fog fintorogni. Aki kikapcsolódni és kíváncsiságból nézi, annak pedig úgyis tetszeni fog. Az összehasonlításról kellene leszokni ami a sorozatok dömpingjében nehéz de mégis lehetséges.

koka - 2014. 07. 09. 11:26

@fv: badarságokat beszélsz :P

Denisa - 2014. 07. 09. 22:08

Nekem Ethan Chandler karaktere az, aki miatt várós a második évad. Vanessa története lezárult, Malcolmé lezárult. Dorian hidegen hagy. Frankenstein doki és teremtménye akár érdekesek is lehetnének, de inkább új távlatokat ismernék meg ebből a korból.
A színészek is nagyon jók voltak. Összességében 8/10 minimum.

Tommy - 2014. 07. 10. 15:37

Kicsit csalódás volt a sori, elég hullàmzó volt a minőség, azért persze jó volt, egy erős 7/10 az 1. évad.

Mucika - 2014. 07. 10. 21:20

Szerintem vízválasztó sorozat lesz, én a kedvelők táborát erősítem, nekem pont ez tetszik, hogy nem a kliséhorrort követi, hanem megpróbálja a személyes harcokon keresztül kivetíteni a horrort a külvilágra. A díszlet, a jelmezek, a fények, nekem mind-mind nagyon igényesnek hatnak és Eva Green tényleg félelmetesen zseniálisan játszik.

Néma Harcsa - 2014. 07. 10. 23:04

A díszletek, a jelmezek, Eva Green és főleg az 5., na meg némiképp a 7. rész húzza fel az évad egészét 5/10-ről 6,5-7/10-re, de ez igen nagy jóindulat, mivel szinte bármiben bírom a viktoriánus Londont és az eredeti sztorikat.

Néma Harcsa - 2014. 07. 10. 23:07

(Mármint az eredeti sztorikat, amelyekből a sorozat építkezik. Frankenstein szörnye egyébként a rémszínházas karrierjén kívül egyáltalán nem tetszik, akkor inkább a szanaszétmaszkolt De Niro a kilencvenes évekből.)

Connor - 2014. 07. 11. 00:24

Azt azért reméltem kifejtik,hogy egy amerikai pisztolyhős/vérfarkas hogy tanult meg egy ördögűző szertartást???Mert ott nekem kilóg a lóláb erősen.De mindenképp várós a második évad.

TittyTwister - 2014. 07. 11. 10:41

Connor!

Erről írtam én is a kibeszélőben!

koka - 2014. 07. 11. 12:10

Nyilván kifejtik még ezt a szálat, de ahogy a kritika is írja, sok mellékkarakter és azok sztorija háttérbe szorult a végére.

ubul - 2014. 07. 11. 13:01

mondjuk 8 részbe elég nehéz is lett volna ennyi mindent belesűríteni, nem is értem mit vártatok…jó,pörgősebb lehetett volna kicsit, kevesebb drámázással, de annyi karakter van (és még hoznak is be,Drakula valószínűleg), hogy lehetetlen lett volna ennyi mindent tisztázni. Sok mindenre választ kaptunk azért az évadzáróban, és lesz ideje a 2. évadban is kibontakozni annak, ami az első évadban nem történt meg (Pl. Ethan, Frankenstein, Dorian Gray is biztos nagyobb szerepet fog kapni, ha már Mina szál lezárult)

winnie - 2014. 07. 11. 17:43

ubul: kmomolyan? “mit vartatok”? ez meg erv?. a keszitok tudtak, hany reszuk van, hogy hany reszre kell kiterjeszteni a sztorijukat.

ubul - 2014. 07. 12. 15:53

igen, de nem hiszem hogy a készítők úgy tervezték, hogy 8 rész lesz össz-vissz, hanem úgy tervezték (gondolom), hogy húzzák, ameddig lehet. Gondolom, ha tudták volna, hogy 1 évad lesz, és kész, akkor lehet próbálták volna tömöríteni a dolgokat, és több szálat kibontani, tudom is én :) de én nem vártam túlzottan több dolgot a sorozattól, max azt, hogy kicsit pörgősebb legyen, az első részhez hasonlóan.
Na de a lényeg, hogy gondolom egy sorozatot csak úgy készítenek, hogy minél előrébb gondolkodnak, több évadra, akkor meg van idejük kibontani pl Dorian Gray szálát is a 2. évadban, meg Ethan-ét. Lehet rosszul gondolom, de szvsz valszeg nem úgy indítanak el egy sorozatot hogy biztos kasza lesz az első évadban, zárjunk le minél több szálat, amennyit csak lehet, nehogy hagyjunk egy esetleges 2. évadnak is (bár értelemszerűen ez lenne a jobb)

Elena Mozihova - 2014. 07. 14. 16:21

Borzasztóan kevés,állandó hiányérzetem van tőle,mintha ki akarnék tölteni vele valamit.majd a 2. évad végére kitalálom,hogy mi az.

paranoid android - 2014. 07. 18. 14:41

Nekem hatalmas kedvencem lett. Volt valami megfoghatatlanul egyedi a hangulatában, illetve a horrorhoz való hozzáállásában. Talán a fentebb már említett személyesség az, ami legjobban lefedi ezt. A karakterekkel való bánásmód így a lehető legtökéletesebben passzolt az én ízlésembe. Ami nézői szempontból vízválasztó lehet, hisz ennek köszönhetően a történet maga nem alkotott kerek egészet. Ha konzervatív történetvezetést keresünk a Penny Dreadfulban, akkor csalódni fogunk, mert szerintem nem ez az elsődleges narratívát formáló erő, hanem a karakterek. Így a nézőpont sokkal hullámzóbb és izgalmasabb, a horror pedig sokkal felkavaróbb és elgondolkodtatóbb (mintsem rémisztő lenne). A 8 rész szerintem kevés volt a készítőknek, így voltak kevésbé erős pillanatai is az évadnak, amiken én azt éreztem, hogy a megszokott lassú, feltérképező tekintet kényszerű elhagyása okozta a gondokat. Ezért különösen várom a következő évadot, hisz az hosszabb lesz, meg persze mert rengeteg lehetőség van még a sorozatban.

wovbagger - 2014. 07. 18. 20:47

Kicsit én is kiszerettem belőle az évad közepétől: frankón creepynek (némi gore-ral) indult az évad, de pont az általad említett S01E05-tel és után nekem teljesen leült az egész. Az évadzárót persze teleszórták cliffhangerekkel – hozzáteszem: nagyon is profin megvalósítva -, mert az évad uccsó előtti részénél szinte eldöntöttem, hogy “ennyi, uncsi lett”, de elérték, hogy a második évad megkapta tőlem a továbbnézés esélyét.

És persze oké a belső tépelődés, meg a sötét gondolatok, szeretem is az ilyet. De a “blood, drugs, rock’n’roll” stílusú indítás után pont nem ilyesmire voltam kíváncsi. Kiaknázatlannak éreztem az évad során minden ötödik percben fölemlegetett afrikai uta(ka)t is, amiből könnyedén kitelt volna egy új szál is a sok önemésztés mellett/helyett. De hátha a következő évadban…

Más: Dorian Grayből milyen kis nyálas douchebag-et csináltak… Ezt az egyet szerintem nem találták el. Ennek az ellenpárja Dr. Frankenstein: Harry Treadaway tökéletes választás volt (és nekem pont elég is egy tépelődő figura egy sorozatban, de Treadaway tényleg zseniálisan adta).

mandyedi - 2014. 07. 29. 22:38

Felfedeztem valamit, de lehet csak nekem újdonság. Dorian Ggray-t játszó színész egy videoklipben is szerepelt. Na kitaláljátok melyikben?:)

jersey - 2014. 08. 01. 21:36

Én a harmadik rész után pihenőre tettem a sorozatot egy hónapra és most estem neki újra. Most valamiért jobban berántott.
Abban egyet értek a kritikával, hogy Eva Green túlságosan is rányomta a bélyegét az évadra és hiányoltam egy-két karakter háttértörténetét. Bár lehet, hogy elfogult vagyok, mert amúgy is nagyon szeretem Wilde Dorian Gray-ét. Illetve amit még sajnálok, hogy Van Helsing karakterén ilyen könnyedén átgázoltak.
Az viszont pozitívum, hogy Josh Hartnett bebizonyította, hogy a “puppy eyes” nézés mellett színészkedni is tud.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz