login |

Hard Knocks: nem csak NFL-nézőknek – írta kisakos

2014. 08. 12. 17:20 - Írta: vendegblogger

5 hozzászólás | kategória: doku, kritika, ,

A Hard Knocks-ról eddig jellemzően minden évadban született hosszabb-rövidebb írás itt a Junkie-n, a 9. szezon kezdéséről is olvashattatok. Ez a mostani abban lesz kicsit más, hogy megpróbálom benne a tágabb összefüggéseket is felvázolni, hogy miért is nagyon érdekes és értékes az HBO sorozata – no meg azt, hogy miről is szól.

Műfaját tekintve a Hard Knocks egy dokureality-sorozat, témája pedig az az NFL, ami az amerikai network tévében példátlan és évről évre növekvő nézőtábort vonz. (Az egyik legjellemzőbb példa a draft több napos közvetítése, ami tulajdonképpen abból áll, hogy középkorú férfiak neveket olvasnak fel egy darab papírról, majd mutatják, hogy a név tulajdonosa meghatódva ölelgeti családtagjait, és ez a tévés produktum kinőtte New Yorkot és jövőre Los Angeles és Chicago versenyez a megrendezés jogáért.)

Az egész évet meghatározott időszakokra osztó, márciustól február végéig tartó ligaévben most ért véget a nyári szabadság és vele az offseason. Július végén kezdődik a training camp, a felkészülés a következő idényre (ami a csapatok többségének szeptembertől december végéig tart, a január a rájátszásé, majd február első hétvégéjén jön a Super Bowl).

Március óta minden csapat 90 fővel edzhetett, ezt kell majd szeptemberig két lépésben 53-ra szűkíteni. Szóval lesz csapatonként legalább 40 ember (sérültekkel is számolva), aki számára legalább egy évre véget ér az NFL-karrier és ezzel az ottani mércével mérve is kiemelkedő gazdagság és hírnév ígérete.

A maradék viszont erősebb és összetartóbb lesz, és – legalábbis az edzők reményei szerint – egymás közt versengő, kifelé viszont egymásért kiálló igazi csapattá formálódik. Ezt a folyamatot dokumentálja az HBO sorozata egy csapatra koncentrálva. A tovább mögött folytatom általánosságokkal és a végén a mostani évadra, annak várható főbb vonalaira is kitérek.

A Harc Knoks szakmai hátterét a legendás NFL Films adja. A stábnak szabad bejárása van mindenhová és mindenkihez, az edzők szobáit fixen bekamerázzák, minden edzést számtalan mozgó kamerával és mikrofonnal vesznek, hetente 3-400 órányi anyagot rögzítve. Zavaró? Először igen, később a szereplők úgy hozzászoknak, hogy észre sem veszik (ebben a készítők munkája kicsit a természetfilmesekére hasonlít).

Ezt az embertelen mennyiségű anyagot megvágják, és a végén a klubnak korlátlan beleszólása van annak tekintetében, hogy mit engednek adásba. Ebből is kitűnik az NFL Films (ami a Liga tulajdonában áll) egyedi szakmai hozzáállása: ők azért vannak, hogy az NFL-t népszerűsítsék, tovább építsék a legendát, és nem azért, hogy címlapsztorikat generáljanak és adott esetben rossz fényt vessenek a műsorban szereplő klubra. (Gondoljunk bele, hogy egy külsős céggel mennyire nehéz lenne ezt megcsinálni, micsoda kreatív konfliktusok származnának ebből.) Ennek ellenére a készítők egy korábbi becslése szerint a kicenzúrázott jelenetek 95%-át azért vágatta ki az adott csapat, hogy ne adjon ki érzékeny információkat az ellenfeleknek.

Abból a szempontból pedig igazán reality show, hogy az elején még a készítőknek sincs fogalmuk arról, mi lesz a vége, sőt bizonyos mértékben arról sem, hogy kik lesznek a főszereplők. Nézői szempontból érdekes, szerkesztői szempontból viszont páratlanul nehéz, hogy hiába „építenek fel” egy játékost pár rész alatt, később egy váratlan sérülés vagy formahanyatlás miatt „kiíródhat”, arról nem is beszélve, hogy – a nézhető eredmény érdekében – mindemellett nem árt, ha érdekes a karaktere és jók a beszólásai.

A fentieket úgy próbálják ellensúlyozni, hogy minden részben bemutatnak 8-10 ismert és ismeretlen arcot (veteránt, újoncot vegyesen). Nem véletlenül hasonlította ezt a folyamatot a tavaly elhunyt Steve Sabol, az NFL Films egyik vezetője ahhoz, mintha repülés közben kellene összeszerelni magát a gépet.

Egy kiváló és részletes tavalyi cikkből részletesebben is megismerhettük a készítés folyamatát, hogyan vágják meg az irdatlan mennyiségű nyers felvételt több lépésben, és végül rendezgetik el valamilyen történetszálak mentén. Ezek adják a kész adás vázát, köréjük csoportosítják az egyes játékosokat közelebbről bemutató „kis színes” zsánerjeleneteket – „utolsó nyugodt napok az edzőtábor előtt”, „újonc játékos lakást bérel”, „befutott játékos dollármilliós házában, népes családja körében” – és az elmaradhatatlan vágóképeket (nem is lenne NFL Films produkció a lassított felvételben mutatott, spirálban pörgő labda vagy a hajnali párában úszó, néptelen focipálya nélkül).

És persze mindig vannak olyan váratlanul bekövetkező események, amikre reagálni kell (mint például 2010-ben Darrelle Revis távolmaradása, amivel előnyösebb szerződést szeretett volna kizsarolni a klubjától, vagy amikor 2012-ben Chad „Ochocinco” Johnson karrierje a szemünk előtt ért véget a feleségével tettlegességig fajuló vitája miatt).

A reality fő vonzereje – a kiszámíthatatlanság mellett – az, hogy még ha nem is mindegyik szereplő szórakoztató, de ezek olyan hús-vér emberek, akik a szakmailag már igenis letettek valamit az asztalra és a maguk módján mind megérdemelnék a sikert. Akinek ez nem jön össze (és néha tragikusan apró véletleneken múlik, ki hogyan él a korlátozott számú lehetőséggel), az nem úgy jár, mint VV Pisti, aki mehet vissza Kerepestarcsára vízvezetéket szerelni, hanem át kell értékelnie az egész eddigi életét, és lehet, hogy végleg le kell számolnia az álmaival.

Az eddigiekből is látszik, hogy egy átgondol koncepció mentén felépített sorozat, ami mindkét félnek előnyös: az HBO megkapja az exkluzív NFL-es tartalmat (a Liga sem népszerűségi, sem adózási okokból nem meri áttenni a meccseket fizetős csatornára) és a nézettségi adatokat látva tavaly több évre előre szerződést hosszabbított, az NFL pedig egy szabálymódosítással biztosította, hogy ha nem is lenne önként jelentkező csapat (ami valahogy eddig minden évadban akadt), legyen joga kijelölni egyet.

Idén tavasszal be is indult a találgatás, hogy kit fognak választani (a népszerűbb csapatok közül a Pittsburgh Steleers, a New York Giants és a Chicago Bears is megfelelt a kijelölés kritériumainak), végül erre nem került sor, mert az Atlanta Falcons tulajdonosa és vezetősége úgy döntött, nem fog ártani nekik egy kis publicitás.

Általában egyébként a vezetőedzők prüszkölnek leginkább a műsorban való részvétel ellen, mert az ő munkájukat nehezítheti meg a nyilvánosság; a tulajdonosok és a játékosok csak nyernek az ismertséggel. Ha jól szerepelnek, ebből a koordinátorok és segédedzők szintén profitálhatnak: például a tavalyi évadban a Cincinnati Bengals mindkét koordinátora emlékezeteset nyújtott és ebben a szezonban már vezetőedző.

Ezzel el is érkeztünk az idei évadhoz. Azt nagyjából lehetett előre sejteni, hogy az Atlanta közelmúltjának történései alapján a készítők a következő sztorilehetőségekből fognak kiindulni:

  • 2010. és 2012. között a klub fennállásának legsikeresebb időszakát élte: zsinórban 3 részvétel a rájátszásban, ahol 2012-ben csak egy vereség választotta el őket a Super Bowltól. A 2013-as szezon viszont finoman szólva sem a tervek szerint alakult: sorozatos sérülések miatt a csapat 4 győzelem mellett 12 vereséggel zárt. A nagy kérdés, hogy idén a felívelő vagy a hanyatló tendencia folytatódik?
  • Toughness. Bár az Atlanta kétségkívül kiváló játékosokkal bír a skill position-ökben (a támadójátékban pontokat termelő elkapó és futó posztokon), az amerikai fociban a siker azért elsősorban még mindig a fizikalitásról szól, arról, hogy az erősebb és elszántabb csapat megtöri és felőrli ellenfelét. Tavaly ez nem volt jellemző az Atlantára, így idén a draft első két körében rögtön két falembert (egy támadó, egy védő) választottak. Ez önmagában nem lesz elég, az egész csapat szemléletét át kell formálni a kemény játék visszahozása érdekében.
  • Matt Ryan. A fiatal irányítóval szemben sokáig tartott a türelmi időszak: az alapszakaszban rendre jó statisztikákat produkált, de a rájátszásban nem nőtt fel a feladathoz. A vele egy évben draftolt Joe Flacco már nyert Super Bowlt a Baltimore-ral, idén a sokkal fiatalabb Russell Wilson is; eközben az új szerződése Ryant a liga egyik legjobban fizetett irányítójává tette. Fel tud nőni az elvárásokhoz, vagy megreked ezen a szinten?
  • Roddy White és Julio Jones. Mindkét elkapó kisebb-nagyobb sérülésből tér vissza idén. White a veterán, a klub történetének egyik legjobb játékosa, Jones pedig az, akit 2011-ben úgy draftoltak, hogy ő lenne az utolsó hiányzó puzzle-darab a leendő bajnokcsapathoz.
  • Steven Jackson. A futójátékos szinte mindent elért, amit egyéni szinten lehetett, a St. Louisban eltöltött kilenc szezonban viszont csapatszinten nem nyertek semmit. Tavaly azért igazolt az Atlantához, hogy végre megtapasztalhassa ezen a téren is a sikert. Ez – többek közt az ő makacs combizom-sérülése miatt is – akkor nem jött össze.
  • Mike Smith. A tapasztalt, de kívülről kissé sótlannak tűnő vezetőedző sok kritikát kapott a rájátszásban 2010-ben és 2011-ben elszenvedett vereségekért (mindkétszer kényelmes vezetésről fordított az ellenfél). 2012-ben végre nyertek, ezzel megmentette a karrierjét. A bizalom még kitartott a tavalyi évben, még egy hasonlóra valószínűleg nem fog.
  • Thomas Dimitroff. A liga egyik legfiatalabb General Managere (aki a játékosok igazolásáért felel), igazi fenegyerek hírében áll. A 2011-es drafton Julio Jones-ért 5 másik draft picket (azaz 5 játékos kiválasztásának jogát) cserélt el. Amikor Jones jól játszott, ez jó üzletnek is tűnt. (Vele az előzetes alapján a második részben fognak többet foglalkozni.)
  • Hozzájuk jött még az első adás során a korábban (általam) kevésbé ismert Kroy Biermann, a tavalyi sérüléséből visszatérő linebacker, reality-szereplő asszonykájával (Kim Zolciak a The Real Housewives of Atlantából, azóta már saját spinoff-fal); valamint a random újonc szerepében Devonta Freeman futójátékos, akire Steven Jackson sérülésével hirtelen rá szakadt némi felelősség.

Az évad első epizódja egyébként szinte már rituálisan néhány játékos edzőtábor előtti utolsó napjaival nyit (ennek annyiból van jelentősége, hogy innentől kezdve gyakorlatilag december végéig heti hat nap hajtás van, és Amerikában simán játszatnak velük meccset Hálaadáskor vagy karácsony napján is, ha úgy jön ki a menetrend.). Volt benne néhány vicces jelenet (minden újonc játékosnak szerepelnie kell a teljes csapat előtt, énekelni vagy valamilyen komikus számot előadni), de nekem egyelőre hiányoznak azok a színes egyéniségek, akik elviszik a hátukon ezt a fajta műsort.

Megtekintését nyilván olyanoknak ajánlom, akiket érdekel az amerikai foci, számukra ugyanis igazi csemege lehet betekinteni olyan helyekre, mint a különböző meetingek (team meeting, offense/defense, position groups – az edzőtábor jelentős részét ugyanis tanulással, meccselemzésetkkel töltik a játékosok) vagy a logisztikai háttér, a klub nem játékosokból álló kisegítői.

5 hozzászólás Ne habozz!

baggio - 2014. 08. 12. 19:08

Értem mire gondoltál, de a “kinőtte New Yorkot” egy kissé érdekes megfogalmazás :) A ligának pedig megvan a maga fizetős csatornája, az NFL Network, oda pakolnak meccseket szép számmal.

winnie - 2014. 08. 12. 19:18

az nfl network tudtommal nem prémium csatorna, hanem sima kábel.

berger - 2014. 08. 12. 20:02

“Szóval lesz csapatonként legalább 40 ember (sérültekkel is számolva), aki számára legalább egy évre véget ér az NFL-karrier és ezzel az ottani mércével mérve is kiemelkedő gazdagság és hírnév ígérete.”

Itt annyit módosítanék, hogy szezon közben is lehet a most kiesett játékosokat igazolni. Persze nyilván nem hatalmas szerződésekre kell gondolni, de egyáltalán nem kell aggódniuk. Legfeljebb elmennek mást csinálni, de bármikor jöhet egy telefon, hogy ‘hahó, srác, akkor holnap legyél szíves XY-nál jelentkezni.’ Meg persze az is igaz, hogy a training camp folyamán elküldöttek nehezebben találnak csapatot, hiszen nem az első osztályú játékosanyagot rúgják ki ilyenkor.

Riggins - 2014. 08. 12. 23:45

Matt Ryan még mindig fiatalnak számít? :D 2008-ban választották ki, lassan 30 éves.

Egyébként nagy tisztelet az alapos munkáért!

kisakos - 2014. 08. 13. 00:06

@baggio: A draftos sztorit nem akartam bővebben kifejteni, mert mellékszál, mindenesetre a Radio City Hall eléggé megszívatta az NFL-t idén (a draft szokásos időpontjába betettek egy olyan rendezvényt, ami aztán érdeklődés hiányában le is maradt), amire felvetődött, hogy miért is lenne a draft New Yorkhoz kötve. A lehetőségre azonnal lecsapott több város (minimum polgármesteri szinten lobbizva), ezek közül maradt versenyben Chicago és Los Angeles. Ne legyen kétség, elég sokba fog nekik kerülni az a privilégium, hogy megrendezhetik a draftot.
Az NFL Network csak a csütörtöki meccseket adta, annak a csomagnak a felét pedig idén adták el a CBS-nek (ezeket a CBS és a NFLN párhuzamosan adja). Marad 8 exkluzív meccs (a 256-ból, pre- és postseasont nem számolva). Ez arra talán elég, hogy életképes marajon a csatorna, de a ligának elemi érdeke, hogy a bevételmaximalizálás mellett a lehető legtöbb emberhez juthasson el.

@berger: Jogos, de nem akartam a PUP, IR és a többiek részleteibe belemenni. Egyébként ilyenkor annak van a legtöbb esélye (hogy megragadjon egy másik csapatnál), akit a legkorábban kitesznek, még a 75-ös vagy 53-as keretszűkítés előtt. Ezt veteránokkal szokták respektből megtenni.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz