login |

Wilfred: vége a 4. évadnak. És a sorozatnak is.

2014. 08. 23. 21:33 - Írta: human

25 hozzászólás | kategória: kritika,

Happiness does not depend on outward things, but on the way we see them.

Véget ért a sorozat, ami kicsit sötét komédiának indulva igazi mélységekbe mert ereszkedni. Volt olyan WTF évadja ami a legjobb formájában lévő Lost-ot idézte, volt olyan, amin sokat nevettünk, és a végére egy gyönyörű keretezéssel tényleg megkaptuk az összes választ.

Aki szereti a jól lezárt értelmes és érzelmes sorozatokat, annak mindenképp ajánlom a Wilfred pótlását. Alapozásnak elég annyi, hogy a főszereplő összehaverkodik egy beszélő kutyával, akit a világ sima négylábúnak lát, csak neki másmilyen. (Itt az egykori pilotkritika, de a címkén elég sok írást találni a sorozatról.)

Eleinte a kutya-ember szituáció főleg poénokra lett felhasználva, de később komolyabb filozófiai kérdések is előkerülnek, ahogy a főszereplőt a jobb emberség, a boldogság irányába tereli szép lassan ez a lény. Mindezt megfejelve azzal a rejtéllyel, hogy kicsoda vagy micsoda Wilfred. Zseniális az egész.

Tényleg csak javasolni tudom a sorozat pótlását – még nem tudom, mit szorított ki a Wilfred, de nálam a minden idők legjobb 10-es listájára fel kell hogy férjen valahogy. Gondoltam ezt még egyszer kihangsúlyozom, mielőtt sort kerítek a befejezésre. Szóval a folytatásban viszont már spoileresen beszélek a fináléról azzal a pár emberrel közösen, akik nézték a végéig.

Bár tényleg kapunk válaszokat, főleg ha figyelembe vesszük a készítő finálé utáni nyilatkozatát, de szerintem többféleképp is értelmezhető a befejezés, több levezetést is olvastam, az egyik szerint például Ryan meghalt a második koktél után. De ha figyelembe vesszük a finálé végén levő dalt, akkor akár valami vallási felhang is kihallható.

A legszélesebb körben elfogadott elmélet az, hogy Ryan beteg. Minden amit láttunk az évadok során az az ő szemszögén és szűrőjén keresztül érkezett. Ahol nem volt ott azt pedig úgy láttuk, ahogy ő elképzeli. Erre rengeteg apró jel volt már a kezdetektől és egyedül A Macska, avagy Mittens kivétel ebből, amit később megbántak a készítők, mert egy poénért beáldozták a nagy képet kicsit.

Akkor mi ez a Flock? Ez kicsit deux ex machina-módon magyarázták meg, gondolom a csökkentett epizódszám miatt. Avagy egy új szereplő elmondott mindent a szektáról, mutatott képeket a tagokról és így egyértelmű lett, hogy Ryan az eltemetett emlékeiből rakta össze őket. Természetesen mindezt azért találta ki a főszereplő, mert ragaszkodott ahhoz a gondolathoz, miszerint van értelmes magyarázat Wilfred létezésére és nem őrült meg.

Viszont mindeközben szépen lassan elfogadta a betegségét. Legyőzte Jennát, aki a sorozat főgonosza volt ugye, és akkor el is jutottunk a fenn látható idézethez, miszerint a boldogság nem a külvilágtól függ. Wilfred csak kitaláció, de már nem harcolni kell ellene. Ryan megtalálta az egyensúlyt.

Mindezt gyönyörű keretbe téve, újabb öngyilkos koktél után végre a nem létező alagsorból kijutva a szabadba. Mindig fáj amikor egy kedvenc sorozat távozik, de a Wilfred azok közé tartozik, ahol a befejezés is pont annyira kellően sötét, mint az eddig látott évadok, de mégis kielégítő. Hiába volt fantasztikus az utazás, nem tetszett volna, ha tényleg a kutya-istenhez jutunk el.

Hiányozni fogsz Wilfred, de I’ve got that joy joy joy down in my heart.

25 hozzászólás Ne habozz!

LSL - 2014. 08. 23. 21:48

Nekem az jott le, h vegulis kepzelte az egeshet, de lenyegtelen. Bem a klasszikus ertelemben vett feelgood, de mar csak az alapfelallas miatt en vegig szerettem, elnezegettem volna par evig. Grodobes wilfred mind2en nagy arcok :)

Dharman - 2014. 08. 23. 21:50

Időközben megnéztem az ausztrál verziót és kár volt. Az amcsi verzió bizony mérföldekkel ráver, így ezt ajánlom mindenkinek, aki most azon gondolkodik, hogy ha elkezdi, akkor melyikkel kezdje.
A sorozat lezárása tetszett és a télen azt hiszem újra is fogom darálni az egészet. Annyira örülök, hogy van egy sorozat, amit az elejétől az utolsó pillanatáig egyformán szerettem és élveztem.

westhammer - 2014. 08. 23. 21:53

Nekem is bekerült a top 10-be, talán a top 5-be is.

Nagyszerű sorozat volt, remek befejezéssel, remek karakterekkel, remélem, hogy Elijah Wood marad a dramedy-kkel sorozatozni. 10/10-es volt számomra, és nem is sajnálom hogy vége, hiszen kerek egészre kihozták. Voltak szívszorító pillanatok, voltak nagy állatságok, az egyik legjobb sorozat evör.

Szerintem is az volt a lényeg, hogy az egész Ryanben és az ő emlékei alapján játszódott le, rá kellett jönnie arra, hogy a boldogságot nem másokban hanem magában kellett keresnie. Onnantól kezdve meg szinte mindegy hogy Ryan mit gondolt, mit hitt, miben hitt, megkapta a jutalmát, Wilfred elvezette őt a nirvánába.

Thrasher - 2014. 08. 23. 22:58

zseniális volt. a legintelligensebb, legminőségibb sitcomok egyike, Jason Gann meg totál felejthetetlen, ahogy kutyajelmezben Rahyan-ezik.

és bármennyire megérdemli még manapság is a fikázást úgy általában véve a TV a kommerszség miatt, azért király korban élünk: megélhetett 4 évet egy sorozat azzal a pitch-csel, hogy Frodo betépve a szomszéd bajszos, borostás kutyájával beszélget :)

Venom - 2014. 08. 23. 23:04

Wilfred számomra is az egyik kedvenc sorozatommá lépett elő, bár nem tudnám mindenkinek jó szívvel ajánlani, hiszen kell hozzá hangulat, és egy bizonyos beállítottság is. Elfog jönni a nap, hogy újranézem az összes részt, és megpróbálom megtalálni az apró jeleket Ryan fantazmagóriájára.

Nekem amúgy a következő összekép alakult ki a sorozatról:
– Ryan, a nővére és az anyja a Flocknál töltöttek éveket, ahol Ryan találkozott az “ember Wilfreddel” + ahol rendszeresen kutyajelmezbe öltözve szertartásokat rendeztek
– ezt elraktározta az agyába, majd amikor öngyilkos akart lenni, az agya előásta ezeket a mély emlékeket, és ebből formálta meg Wilfred alakját (az arcát és viselkedését a pasiról, a kutyajelmezt a szertartásokról)
– amikor Wilfreddel volt, akkor tényleg ott volt vele a kutya, ám ő a helyére képzelte azt a Wilfredet, akit mi, a nézők, láttunk –> Wilfred tetteit valójában mind Ryan követte el
– Ryan házának nincs alagsora, csupán hallucinálta, hogy lejár oda (rajta és Wilfreden kívül senki sem volt ott, plusz a nővére egyszer megjegyezte, hogy “Neked van alagsorod?”)
– Ryan anyja szerint azért látta azt az “emberi macskát”, mert rá és nagy benyomást tett a Flock, és amikor kezdett megbomlani kicsit az elméje, az ő agya is elővette ezt az állatjelmezes emléket (ezért is hiszem, hogy az a poén nem bontotta meg a nagy képet)

Összességében nagyon jó négy évadot kaptunk, bár nem hittem volna, hogy sikerül összefűzni a szálakat, ráadásul értelmesen, de sikerült nekik.

9/10

human - 2014. 08. 23. 23:13

Venom: ezeket írtam én is

Venom - 2014. 08. 23. 23:24

human: Tudom, csak biztos akartam lenni benne, hogy jól értelmeztem a sorozatot :D Nekem annyi plusz van benne, hogy szerintem az, hogy az anyja látta az ember-macskát, nem rontja el a big picture-t.

paranoid android - 2014. 08. 24. 02:47

Kiváló sorozat volt, sokszor hihetetlen sötét bugyrokba is elmerészkedett, mégis képes volt gyönyörűen érzelmes is lenni. Ezt a tulajdonságát sikerült tökéletesen megragadniuk a lezárással is, amiről még most sem tudom eldönteni magamban, hogy nyomasztó vagy megható. De valószínűleg leginkább a kettő együtt.

Dregnarr1 - 2014. 08. 24. 08:23

Amennyire bénának és rossznak tartottam az első évad után, annyira beszippantottak az utána következő részek. Akkor majdnem cancelt adtam neki, aztán pedig ez lett az, amit minden héten a legjobban vártam. Nem kerül a kedvencek közé, de mindenképpen ajánlani fogom mindenkinek.

D4XZ_ - 2014. 08. 24. 10:22

Zseniális és hihetetlenül emberi sorozat, ami még az én életvitelemre, világnézetemre is hatással volt (kicsit vicces, hogy egy olyan szériára mondom ezt, ahol egy ausztrál akcentussal bíró, olcsó kutyajelmezt viselő srác füvezik a főszereplővel egy ház alagsorában és nagyrészt otromba poénokat tolnak).
A lezárás tökéletesre sikerült, nekem is kb. ez volt az elképzelésem, hogy így lehetne a legjobban befejezni a történetet és még így is felülmúlták az elvárásaimat.
Az biztos, hogy hiányozni fog a sorozat, nagyon jó élmény volt hétről-hétre nézni.

“I’m sad, Wilfred. I’m really sad.”

beluga - 2014. 08. 24. 15:54

Nekem is toplistás, de azzal, hogy biztosan kiderült Ryan őrült, valahogy egy nagyon nagyon szívszorítóan szomorú fénybe került az egész sorozat (az a jelenet, ahol a kutyához beszél… sokszor elképzeltem, hogy kívülállók hogyan láthatják az interakciójukat, de tényleg látni iszonyú szívbemarkoló volt), és ez felülírta nálam a feelgood dolgokat az utolsó epizódban. Pláne, hogy Ryan miatt múlt ki szegény kutya (mondja is a doki, hogy a tüdőrák extrém ritka kutyáknál). Szóval valahol Ryan képzelgései alatt ott volt egy szerencsétlen kis kutya, akibe Ryan belelátta, hogy pl. örül neki, hogy elvesztette a lábát. Tudom, ez volt a legjobb magyarázat, de amíg nem volt egészen biztos, azért ott volt bennem, hogy hátha tényleg ő Mattdamon ( :D ) a kutyaisten, és tényleg segített Ryannak sínre tenni az életét.

Kiemelném még azt, ahogy Jennát “legyőzte”, a bullseye volt, és a legnagyobb jellemfejlődés, amit produkálhatott a karakter, szépen lezárta az ívet.

Zseniális volt az egész, Jason Gann orrhangó Rayhanje nagyon hiányzik, még az is lehet, hogy azon kevés sorozatok közé kerül, amiket újranézek. :)

U.I.: ha Jason Gann szembejönne az utcán tuti megijednék, hogy hol van a ruhája. :D Elég sokkoló volt az a rész, ahol láttuk az öltözőjét, meg őt “civilben” (“BASSZUS, VAN HAJA!”), addig asszem csak itt a junkien láttam róla egy fotót, de az is kiakasztott. :)

Shyllard - 2014. 08. 24. 17:52

Ritka mostanában a ténylegesen jó sorozat befejezés, de itt nagyon passzolt az egészhez. Kicsit bánom, hogy vége, de legalább nem éltük meg, hogy a készítők meghazudtolják önmagukat.

kukulkan - 2014. 08. 24. 23:40

Hogyhogy Jenna volt a főgonosz?

Gevin - 2014. 08. 25. 15:25

Egyszerűen zseniális volt. Még mindig nem tértem igazán magamhoz.

Annyira letaglózó, sokkoló, és egyben szomorú, ugyanakkor megható a befejezése, hogy irtó nehéz a kavargó érzelmeket szavakká formálni.

Jason Gann egy istenverte zseni. Ahogy ülnek a tengerparton a végén…ahogy hazarohan Wilfred-et keresve…

..és a legnagyobb közhelyek egyike, amely végül gyönyörűen simul a sorozat egésze közé, hogy a boldogság ott van előttünk, csak képtelenek vagyunk észrevenni.

De Ryan-nek még ha 4 év is kellett hozzá, sikerült észrevennie és megragadnia. Elfogadni azt, hogy beteg, de boldogan élni mindezzel…és a kutyájával, Wilfreddel.

Gyönyörű lezárás.

kukulkan: Ryan mindvégig azt hitte, azt gondolta mélyen legbelül, hogy Jenna a boldogságának a kulcsa. És csak akkor érheti azt el, ha beteljesíti a kapcsolatot a szőke szomszédlánnyal. Ezért zseniális az a jelenet, ahol a “szellem” Wilfred megtudja, hogy Jenna lelépett Drew-val és azt mondja, hogy gyerünk Mataman, találd ki Ryan mitől lesz boldog.

És akkor, ott, Ryan elméje végre kitisztul, tudatosul benne, hogy soha nem Jenna volt a boldogsága forrása, épp ellenkezőleg, hiszen a róla kialakított kép csak egy fantázia, egy idea, amibe Ryan a kezdetektől fogva beleszeretett, de sosem volt igazán valós. Ezért Jenna valójában egy álszent, gyenge és érzelmi-manipulatív csaj, akin át kellett verekednie magát Ryan-ünknek, hogy végre felfogja, nem ő a kulcs.

Ezért vezeti el Wilfred a házhoz, a valódi apjához (Tobin Bell mekkora ötlet már amúgy!), az elfojtott gyermekkori emlékeihez, amik miatt sosem lehetett igazán boldog és felhőtlen. És persze elvezeti a felismeréshez, hogy minden a fejében létezett csak. Már nem akarja meggyőzni magát, hogy Wilfred egy isten, hiszen most bizonyították be számára, hogy az egész csak egy szekta, egy megszállott ember beteges kitalációja.

Ryan pedig végre megbékél ezzel, önmagával, és rátalál a boldogságra, amit olyan távolinak hitt.

kukulkan - 2014. 08. 25. 19:53

Gevin: Akkor okés, ez nekem is lejött így (azt hittem valami másra gondolt human), csak én valahogy nem úgy interpretáltam az egészet, hogy ettől Jenna egy “gonosz” karakter volt.

Amúgy ezt már rég meg akartam kérdezni, sokszor eszembe jutott, hogy a négy évad alatt bizonyos apróbb poénokat vajon mennyire vették azok, akiknek nem volt soha saját kutyája? Én ezeken is jókat tudtam derülni, pl. mikor Wilfred fel-alá rohangál a kertben, míg megtalálja az alkalmas helyet a kulázáshoz, de voltak ennél kevésbé feltűnő “kutyás” dolgok is (azt mondjuk rosszul tudták a készítők, hogy a kutyák színvakok – bár az utolsó epizód fényében ezt úgy is lehet értelmezni, hogy Ryan rosszul tudta)…

Az ausztrál verzió egyébként milyen, látta már innét valaki? Ugyanerről szól, ugyanilyen végkifejlettel?

naughtyl - 2014. 08. 25. 20:03

tényleg csodálatos az út, amit bejárt a sorozat!

nagyon tetszett az egész. Főleg ez a Jenna rész. soha nem szerettem a karaktert:)

köszönjük:)

jó abban a “pár emberben” lenni, akik végig nézték.

Ligeia - 2014. 08. 25. 21:35

Mindig szomorú vagyok, ha egy olyan sorozat ér véget, amit nagyon szerettem. Viszont annak nagyon örülök, hogy rendes, szép lezárást kapott a sztori. Hiányozni fog ez a páros. Na, nem baj, majd valamikor újranézem. :)

Ritkánkommentelekamúgy - 2014. 08. 26. 00:09

Én személy szerint úgy voltam a sorozattal, hogy amikor megláttam az első pár részt, teljesen le voltam taglózva, hogy ez vmi krvajó. Majd a 2.vége-3. évadnál elkezdtem unni, és már nem igazán értdekelt merre tart ez az egész, és nem találtam benne azokat a tartalmi elemeket meg, mint amiket az első másfél évadban imádtam. Szerintem ez nyilván összefügg azzal, hogy milyen életigenlési szinten nézi az ember ( amikor levert voltam jobban tetszett, mert audiovizuális mankó volt a hangulatnak :-) ). Amikor a 4.évadot elkezdtem nézni kicsit már ideges is voltam, hogy mindig ugyanaz van: Wilfred csinál vmi eszelőset, és haha a végén mindig kiderült, hogy átverés, és ennyi, nem haladt a fő kérdés. Őszintén kíváncsi voltam már, hogy hogy lesz vége, és az utolsó 3 résznél végre újra azt éreztem, mint az első alkalmakkor amikor néztem, és igazából ez a megrázó keserédes vég (egyet értek abban, hogy iszonyat szomorúságot vitt így visszafelé nézve az egészbe) nekem helyre tette a sok-sok olyan részt amelyek engem már egyáltalán nem szórakoztattak, és azt hiszem, érdemes lenne most újranéznem ezeket. Nekem 10/8.

bgy - 2014. 08. 26. 09:43

Nálami is befért a top5-be (20 percesek)

Community
Archer
Louie
Californication
Wilfred

Heisenberg - 2014. 08. 26. 18:01

Hali srácok. Azt kell hogy mondjam hogy nagyon szomorú vagyok hogy vége lett a sorozat. 4évvel ezelőtt is olvastam a wilfredes posztotokat, és a kommenteket is. az utolsó előtti részen azt kell mondjam hogy megkönnyeztem az utolsó részt meg alig bírtam elindítani annyira lehangolt, mikor ment a csengős alapzene akkor..felevenedett szinte minden rész, és eme üzenet írása közben is a könnyeimmel küszködök pedig már 21 múltam.^^ Zseniális részek, zseniális lezárás. Köszönöm a sorozatjunkienak hogy írtak róla, és a feliratozóknak hogy fordították:) Nagy kár hogy nem volt nagy nézettsége és csak 4évadot tudott megélni:( Nálam is top.

Hunnenkoenig - 2014. 08. 27. 00:34

Jo volt.
Most neztem meg az utolso ket reszt.

Jo volt a befejezes. Illett hozza.
Örültem, hogy nem csinaltak istent Wilfredböl.

Az “igazi kutya fekszik ott, amikor meghal Wilfred” jelenetet total igy kepzeltem el es örülök, hogy igy oldottak meg.

Mondjuk ugy emlekeztem, hogy a sorozat elejen egy labrador volt Wilfred, nem ilyen puli szerüseg.

Mondjuk Ryan anyjat is lecsereltek magyarazat nelkül, szoval ez mar szinte fel sem tünik :-)

Benjy - 2014. 08. 27. 19:50

Zseniális volt a befejezés, az idei év legjobb sorozatepizódja a Hannibal évadzárója mellett. Külön tetszett hogy kaptunk válaszokat ugyanakkor nyitva hagyták hogy most akkor Ryan él-e vagy már meghalt. Azért meg külön jár a hatalmas piros pont hogy Wilfred halála nem csak hatásvadászat céljából lett meglépve.

R.I.P. Wilfred, hiányozni fogsz.

Benjy - 2014. 08. 27. 19:51

“Mondjuk Ryan anyjat is lecsereltek magyarazat nelkül, szoval ez mar szinte fel sem tünik :-)”

Brucet alakító színészt is csak úgy lecserélték az utolsó évadra…

goodboy - 2015. 01. 23. 10:51

rég láttam ennyire kerek sorozatot.

viszont valahol végig reménykedtem benne, hogy a végére egy erőteljes feelgood lezárást kapunk, ehhez képest persze volt benne egy kis boldogság is, de olyan deepdark szósszal nyakon öntve, hogy még csak keserédesnek sem mondható a lezárás, inkább végtelenül szomorú, egy csipet reményteliséggel.

elvégiggondolni az eseményeket tudva, hogy az egészet csak ryan képzelete szülte, az a mind-fuck és a sírás közeli gyomorgörcs szerelemgyermeke.

azon kevés sorozatok közé tartozik, ami simán újranézős.

Balázs Nóra - 2017. 02. 09. 21:12

Sziasztok! Hol tudom megnézni a 4. évadot? segítsetek, sehol nem találom! Köszi előre is!

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz